A munkaerőpiac alapvetően a munkavállalók kínálatából és a munkáltatók keresletéből áll adott bérszintek mellett. Ezen a piacon a munkavállalói igények találkoznak a vállalatok elvárásaival, elsősorban a bér tekintetében, illetve kialakul az egyensúlyi foglalkoztatottság és bérszint. A különböző gazdasági és demográfiai hatások eltolhatják a (negatív meredekségű) keresleti vagy (a pozitív meredekségű) kínálati görbéket, befolyásolva ezzel a foglalkoztatottságot és bérszinteket. Kiemelkedően fontos, hogy a munkaerőpiac hosszú távon is folyamatosan változik, alkalmazkodva a társadalmi és piaci környezethez. A munkaerő mobilitása, a szabályozási intézkedések és az egyéni elvárások is jelentősen hatnak a piaci folyamatokra. Összességében a munkaerőpiac egy komplex rendszer, amelyet elsősorban a bérszint és a munkaerő kereslet-kínálat dinamikája szabályoz.
Munkaerőpiaci alapok
A munkaerőpiac egyszerre jelenti mindannyiunk hétköznapi tapasztalatát – amikor dolgozunk, munkát keresünk, vagy munkaerőt alkalmazunk –, és a gazdasági szereplők bonyolult, egymásra ható rendszerét is. Meglepő, de a munkaerőpiacot ugyanazok az alapvető törvényszerűségek formálják, mint bármely más piacot: kereslet, kínálat és ár, amely itt a (reál)bér. Ezek összefonódásából rajzolódnak ki azok a függvények és törvényszerűségek, amelyek mentén az egyensúly, a foglalkoztatottság és a bérszintek kialakulnak. Kezdjük a legelején, a klasszikus esetekkel!
Mindennek az alapja a munkaerőpiac, ahol a munkavállalók (kínálat) és a munkáltatók (kereslet) találkoznak, és a munka – mint termelési tényező – adásvétele zajlik. A munkavállalók kínálják a munkaerejüket, a munkáltatók pedig keresik a munkaerőt, a humán tőkét (nemcsak fizikai erejét, hanem egyre inkább a tudását, tapasztalatát, kreativitását stb. is).
Két fontos tényező (szereplő) a munkaerőpiacon a munkáját kínáló dolgozó és a munkát kereső foglalkoztató. A munkaerőpiaci kereslet azokat a munkalehetőségeket jelenti, amelyeket a munkáltatók kínálnak: ők annyi dolgozót szeretnének alkalmazni, amennyit vállalataik termelési céljai és az általuk kínált bérszint lehetővé tesz. A munkaerőpiaci kínálat pedig azokat az embereket jelenti, akik adott bérszint mellett hajlandóak és képesek munkát vállalni.
Fontos tényező a bérszint a piacon. Ha a bér magas, a munkavállalók hajlandósága nő, vagyis többen jelentkeznek a munkahelyekre, de a munkaadók kevesebb embert akarnak alkalmazni. Viszont ha a bér alacsony, kevesebben vállalnak munkát, ugyanakkor a munkáltatók szívesebben vennének fel több alkalmazottat. Ebből is következik, hogy a munkakeresleti függvény negatív meredekségű (csökkenő), a munkakínálati függvény pedig pozitív (emelkedő):
- minél magasabb a bér, annál kevesebb munkaerőt keresnek a munkáltatók (munkaerő-kereslet),
- míg magasabb bérért többen hajlandóak dolgozni (munkaerő-kínálat).
Piaci egyensúly (egyensúlyi bérszint és foglalkoztatási szint) akkor alakul ki, amikor a munkaerőpiacon a kereslet megegyezik a kínálattal: az aktuális reálbér mellett a vállalatok pontosan annyi dolgozót szeretnének alkalmazni, amennyi a munkavállalók hajlandóságával és képességeivel megegyezik. Ez az a pont, ahol a bérszint biztosítja, hogy se túlkínálat, se túlkereslet ne legyen a piacon, így a munkaerőpiac „kiegyenlítődik”.
Fontos látni, hogy a függőleges tengelyen lévő bér reálbért takar, ami azt jelenti, hogy nemcsak a kifizetett pénzösszeg (nominálbér) nagyságát nézzük, hanem annak vásárlóerejét is, vagyis, hogy az adott bérért mennyi árut és szolgáltatást lehet megvásárolni az adott árszínvonal mellett. Tehát az egyensúlyi reálbér magában foglalja a nominálbér és az árszínvonal arányát.
Munkanélküliség és munkaerőhiány
Az egyensúlyi pontban a munkaerő iránti kereslet és a kínálat megegyezik; ekkor alakul ki az egyensúlyi bérszint és foglalkoztatási szint. Azonban, ha a bér magasabb az egyensúlyinál, túlkínálat (munkanélküliség/munkaerő-felesleg) léphet fel, mert többen szeretnének dolgozni, mint ahány munkahely van. Egyensúlyinál magasabb bérnél tehát sokan szeretnének dolgozni, de olyan magas fizetést kevés munkahely kínál. Ezért nincs egyensúlyban a munkaerőpiac, magas a munkanélküliség.
Ellenkező esetben pedig, vagyis amikor a bér alacsonyabb az egyensúlyi bérszintnél, túlkereslet (munkaerőhiány) alakulhat ki, mert több munkahely lenne, mint amennyien dolgozni szeretnének adott bérszinten. Egyensúlyinál alacsonyabb bérnél kevesen szeretnének dolgozni, miközben az „olcsóság” miatt sokakat szeretnének foglalkoztatni. Ezért szintén nincs egyensúlyban a munkaerőpiac, magas a munkaerőhiány.
Hogyan lesz újból egyensúly? Utóbbi esetet nézve, amikor jelentős a munkaerőhiány (sok az üres álláshely) egy adott munkaerőpiacon, erős a munkavállalók alkuereje a bértárgyalásokon – akár a meglévő dolgozók magasabb bért tudnak maguknak kiharcolni, akár egy új munkavállaló magasabb fizetésért megy el dolgozni. Így emelkedik a bérszínvonal, közelítve az egyensúlyi szintet, miközben egyre többen vállalnak munkát a magasabb fizetések mellett; de csökken a munkáltatók kereslete a növekvő bér(költségek) láttán.
A munkaerőhiány az „alapállapota” az európai és azon belül a magyar munkaerőpiacnak az elmúlt bő tíz évben, egyre nehezebb szakképzett és tehetséges munkaerőt találni. Bár a gazdasági pangás hatására csökken, de továbbra is magas az üres álláshelyek száma és aránya.
A munkaerőkereslet és -kínálat mozgásai
Mitől mozdulhat el a keresleti vagy kínálati függvény a munkaerőpiacon? Gazdasági hatások, fellendülések, recessziók, demográfiai változások, munkaerő-áramlás – csak a legfontosabbakat felsorolva – egyaránt alakítják a munkaerő keresletét és kínálatát.
Amikor fellendül a gazdaság, konjunktúra van, a keresleti görbe jobbra, felfelé tolódik. Emelkedik a munkaerő iránti igény, mert bővül a termelés és a vállalatok többet hajlandók fizetni a munkaerőért (pl. 2013-2014 környékétől az európai gazdaság fellendülése a válságot követően). Ilyenkor magasabb egyensúlyi foglalkoztatási és rálbérszint alakul ki. Ellenkező esetben, gazdasági recesszió idején a keresleti görbe balra, lefelé tolódik, mivel a vállalatok kevesebb munkaerőt keresnek, csökken a foglalkoztatottsági szint (pl. a 2008-as válságot követő években).
A munkakínálati függvényre ezzel szemben inkább a hosszabb távú trendek hatnak, kevésbé a gazdaság aktuális helyzete (alapesetet vizsgálva). Így a kínálati görbe balra tolódhat, ha a munkaképes lakosság száma csökken. Ennek lehetnek demográfiai okai (pl. a társadalom idősödése, mely jelenleg a legégetőbb probléma a fejlett gazdaságokban), de a munkavállalók nagyobb számú elvándorlása is okozhatja. Ilyenkor alacsonyabb egyensúlyi foglalkoztatási és magasabb reálbérszint alakul ki.
Ellenkező esetben – pl. nagyobb arányú bevándorlás hatására – a kínálati görbe jobbra tolódik, vagyis az adott bérszint mellett többen jelentkeznek munkára.
Azt sem szabad figyelmen kívül hagyni, hogy egy jelentős szabályozási, adózási vagy támogatási változás mindkét görbe helyzetére és meredekségére kihat. Bértámogatások vagy adókedvezmények esetében a keresleti görbe jobbra tolódhat, mert a cégek olcsóbban jutnak munkaerőhöz, és több dolgozót keresnek adott bér mellett. Ezzel párhuzamosan, a munkavállalói kedvezmények (pl. szakképzési támogatás, rugalmas foglalkoztatási formák (részmunkaidő, home office), családtámogatások) növelhetik a munkavállalási hajlandóságot, így a kínálati görbe jobbra tolódik (többen kínálják munkaerőjüket ugyanazon bér mellett). Ellenkező esetben, amikor emelkednek a munkavállalói járulékok, adók, csökken a munkaerő-kínálat, és a kínálati görbe balra tolódik.
Speciális munkaerőpiaci helyzetek
A munkaerőkeresleti és -kínálati görbék különböző speciális alakokat vehetnek fel, attól függően, hogy milyen piaci viszonyokat vagy egyedi szituációkat vizsgálunk.
A keresleti függvény esetében beszélhetünk rugalmatlan (meredek) és nagyon rugalmas (lapos) függvényekről. Az első esetben, ha a vállalatok számára a munka elengedhetetlen (nincs mivel helyettesíteni), akkor a keresleti görbe közel függőleges lehet, vagyis bármennyit hajlandóak kifizetni bérként, a kereslet kevéssé csökken a bér emelkedésével (kis rugalmasság). Ellenkező esetben, amikor a munka könnyen helyettesíthető (pl. automatizáció, tőkével), a keresleti görbe közel vízszintes lehet, azaz kis bérváltozás is jelentős munkaerő-kereslet változást okoz.
Áttérve a munkavállalók oldalára, az egyéni munkakínálati görbével az is megeshet, hogy egy pont után visszahajlik (visszahajló kínálati görbe), mert egyes munkavállalók egy bizonyos bér fölött már inkább szabadidőt választanak többletmunka helyett. A piaci kínálati görbe azonban ritkán lesz visszahajló, mert mindig lesznek új belépők, akik a magasabb bérért szívesen vállalnak munkát.
Ehhez hasonlóan, a nemzetgazdasági szintű munkaerő-kínálatnak is van felső korlátja, mégpedig a teljes – aktív korú – népesség (amennyiben zárt gazdaságot vizsgálunk), melyet követően a kínálati függvény függőlegessé válik (bármennyire is magas a reálbér, egyszerűen nincs több ember a gazdaságban, aki dolgozna).
További különleges eset a minimálbér okozta helyzet. A minimálbér a munkaerőpiaci kereslet és kínálat ábrázolásakor egy „árpadló” szerepét tölti be a bér tengelyen, vagyis a bér nem eshet ez alá a szint alá. A kereslet–kínálat diagramon ezt egy vízszintes vonal jelzi a minimálbér szintjén. Amennyiben a minimálbért az egyensúlyi bérszint fölé állapítják meg, akkor kialakulhat munkaerő-túlkínálat, vagyis a munkát keresők száma nagyobb lesz, mint ahány embert a munkáltatók ezen a bérszinten alkalmazni tudnak vagy akarnak. Ez a klasszikus modell szerint munkanélküliséghez vezet, amelynek mértéke a kínált és keresett munkaerő mennyiség közötti különbség. Ez a hatás főként az alacsonyan képzett vagy kevésbé keresett munkakörök piacán jelentkezik erőteljesen. Ha a minimálbér az egyensúlyi bérszint alatt van, akkor nincs érdemi hatása a piacra, mert a piaci mechanizmus magától is magasabb bért alakít ki.
A cikk főbb forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatóak.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
