Az idei közgazdasági Nobel-díjat három közgazdász, Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson kapta a társadalmi intézmények és azok jólétre gyakorolt hatásainak vizsgálatáért. A Nobel-díjas Acemoglu kutatásai azonban nemcsak az intézményi közgazdaságtanra, hanem a munkaerőpiacokra is kiterjednek. Vizsgálta egyebek mellett a technológiai változások – különösen az automatizáció és a mesterséges intelligencia – hatását a munkaerőpiacra és a gazdasági egyenlőtlenségekre. De olyan érdekes határtémában is kutatott a Nobel-díjas közgazdász, mint a különféle nevelési módszerek hatása a gyermekek jövőbeli munkalehetőségeire és társadalmi mobilitására.
A 2024-es közgazdasági Nobel-díjazottak
A közgazdasági Nobel-díj nem része az Alfred Nobel által 1901-ben alapított eredeti díjcsomagnak, azt 1968-ban a svéd központi bank hozta létre és finanszírozza. 2024-ben a díjat Daron Acemoglu, Simon Johnson és James Robinson kapta munkásságukért. Mindhárom közgazdász kutatásának fókuszában a társadalmi intézmények vizsgálata, és azok jólétre gyakorolt hatása áll.
- Daron Acemoglu török származású közgazdász, a Massachusetts Institute of Technology (MIT) professzora. Kutatási területe az intézményi közgazdaságtan, politikai gazdaságtan, ezen belül az intézmények gazdasági fejlődésben betöltött szerepére fókuszál, továbbá a technológiai változások hatásait veszi szemügyre a gazdaságra, valamint a gazdasági egyenlőtlenségek okait vizsgálja.
- James A. Robinson a Chicagói Egyetem professzora, a politikai gazdaságtan és az intézményi fejlődés mellett az afrikai és latin-amerikai országok politikai rendszereit elemzi, történelmi szempontból is.
- Simon Johnson szintén az MIT professzora, kutatási területe a makrogazdasági, pénzügyi krízisek, ill. globális gazdaságpolitikai kérdések vizsgálata.
Why Nations Fail / Miért buknak el a nemzetek?
Acemoglu és Robinson közös, nagysikerű könyve (2012), melyben arról írnak, hogy a politikai, gazdasági intézmények hogyan befolyásolják a nemzetek sikerét vagy éppen bukását. Kétfajta intézményt különböztetnek meg az írok:
- Vannak az úgynevezett inkluzív intézmények, vagyis amelyek lehetővé teszik a társadalom széles rétegeinek részvételét a gazdaságban és a politikában. Ezek az intézmények hasznosak és fontosak a gazdasági fejlődéshez, hosszú távon pedig széles kör számára teremtenek előnyöket (tulajdonjogok védelme, egyenlő feltételek megteremtése, befektetések és innovációk ösztönzése, politikai hatalommegosztás stb.).
- Vannak továbbá az úgynevezett kizsákmányoló intézmények, azaz melyek a hatalmat és a gazdasági előnyöket néhányak kezében összpontosítják. Ezen intézmények gazdasági stagnáláshoz és bukáshoz vezetnek hosszú távon, miközben rövid távon a hatalmon lévők nyernek általuk.
Technológiai változások hatása a munkaerőpiacra
Acemoglu egy másik fontos kutatási területe a technológiai változások hatása a munkaerőpiacra és a gazdasági egyenlőtlenségre. Főleg az automatizáció és a mesterséges intelligencia (AI) hatásaival foglalkozik, és azzal, általuk hogyan alakul át a munka világa, illetve hogy a különböző gazdasági rendszerek hogyan reagálnak a technológiai fejlődésre. Acemoglu munkaerőpiaccal kapcsolatos kutatásaiból mutatunk be a további fejezetekben fontosabb eredményeket.
Egyik – Simon Johnsonnal közös – írásában (2024) Acemoglu történelmi párhuzamot hoz a berobbanó technológiai fejlődésre. David Ricardo munkásságát hozza fel példának, aki az 1800-as évek elején írta tanulmányait. Ricardo munkássága során felismerte, hogy az ipari forradalom során megjelenő új gépek nem szükségszerűen jók vagy rosszak. Az alkalmazásuktól függ, hogy a gépek miatt megszűnnek a munkahelyek vagy újak jönnek létre; illetve attól is függ a végkifejlet, hogy ki hozza meg az erről szóló döntéseket.
Ricardo a fonás automatizálását figyelte meg – gondolatmenetét pedig Acemoglu vezette tovább a mesterséges intelligenciára és a mai kor automatizálására. Ahogy 200 évvel ezelőtt a gépek elvégezték az emberek korábbi munkáját a fonásban, ugyanúgy az algoritmusok elvégeznek sok olyan munkát, melyeket korábban munkavállalók láttak el. Miközben egyrészt a gépek munkát „vesznek el”, több ember számára új munkalehetőséget is teremtenek – miközben a gyártás olcsóbbá válik, így nő a kereslet a termékek iránt, a munkaerő iránt.
Azonban akik elvesztették a fonószakmában az állásukat, többen kénytelenek voltak akár alacsonyabb bérért vagy rosszabb munkakörülmények között elhelyezkedni. A mai nap is dilemma előtt állunk:
- a generatív mesterséges intelligencia által a munkavállalók tájékozottabbakká, produktívabbakká, önállóbbakká és sokoldalúbbakká válhatnak,
- azonban – Acemoglu és Johnson szerint – a nagyvállalatok inkább az automatizálást választják, vagyis az emberek helyettesítését. A túlzott automatizálás veszélye egyrészt a munkahelyek elvesztése, másrészt akiknek pedig megmarad a munkájuk, a felügyelet és az ellenőrzés lesz a feladatuk.
Azzal zárják tanulmányukat, hogy arra kellene összpontosítani, miként tudnának új lehetőségeket, a munkavállalók számára új feladatokat teremteni, miközben tiszteletben is tartják az embereket, vagyis az van a fókuszban, hogy hogyan kell/lehet megteremteni munkavállaló-barát mesterséges intelligenciát. Összességében, Acemoglu szerint naivitás lenne bízni az üzleti élet és a technológiai szektor vezetőinek jóindulatában, politikai reformokra is szükség van.
Mesterséges intelligencia mint teremtő rombolás?
Joseph Schumpeter osztrák közgazdász alkotta meg a negyvenes években a teremtő (vagy kreatív) rombolás fogalmát (angolul „creative destruction”), miszerint az új innovációk folyamatosan felváltják a korábban domináns technológiákat, és megdöntik a régebbi ipari óriásvállalatokat. A rombolásból, költségekből azonban előnyöket is lehet faragni. Acemoglu (2024) a mesterséges intelligenciát a teremtő rombolás szemszögéből is vizsgálta.
Ahogy Acemoglu megfogalmazza, nyilvánvaló, hogy az innováció néha természeténél fogva bomlasztó hatású, és a létrehozás folyamata hasonlóan romboló hatású lehet. A történelem azonban azt mutatja, hogy a kreatív rombolással szembeni ellenállás gazdasági stagnáláshoz vezet. Ebből viszont nem következik, hogy a pusztítást ünnepelni kellene. Ehelyett inkább olyan költségnek kellene tekinteni, amely csökkenthető: jobb intézmények kiépítésével (segíteni a kreatív rombolás veszteseit), illetve a technológiai változás folyamatának irányításával.
Acemoglu példának hozta fel a globalizációt írásában. Eszerint miközben fontos gazdasági előnyöket teremt a globalizáció, cégeket, munkahelyeket és emberek megélhetését is tönkreteszi. Ha ösztönösen ünnepeljük ezeket a költségeket, nem biztos, hogy eszünkbe jut, hogy megpróbáljuk enyhíteni ezeket. Pedig sokkal többet tehetnénk azért, hogy segítsük a károsan érintett cégeket (pl. hogy ruházzanak be és új területekre terjeszkedjenek), segítsük a munkájukat elvesztő dolgozókat (pl. átképzéssel és biztonsági hálóval), és támogassuk a hanyatló közösségeket.
A mesterséges intelligencia (fenti) lehetséges negatív hatásai mellett a pozitív hozadék ugyan nehezen és bizonytalansági faktorok mellett, de számszerűsíthető. Acemoglu egy friss tanulmányában (2024) hangsúlyozza, hogy nagyjából 10 éves horizonton érdemes bármit is mondani az AI gazdasági hatásáról, távolabbra nincs értelme előrejelezni – a technológia exponenciális változása miatt.
A mesterséges intelligencia legnagyobb hatása abból származik, hogy bizonyos feladatokat automatizál, és egyes foglalkozásokban bizonyos dolgozókat termelékenyebbé tesz. Több kutatás is azt sugallja, hogy a jelenleg rendelkezésre álló generatív AI-eszközök átlagosan 27%-os munkaerőköltség-megtakarítást és 14,4%-os általános költségmegtakarítást eredményeznek. Több szempontot is figyelembe véve (költségmegtakarítások, AI-nak való kitettség szintje, termelékenységjavulás feladatok szintjének megfelelően stb.) a teljes makrogazdasági hatása az AI-nak nem jelentéktelen, de szerénynek mondható: tíz év alatt 0,66%-kal, azaz évente 0,06%-kal növeli a a teljes tényezőtermelékenységet (TFP).
Azonban még ezek a becslések is túlzóak lehetnek Acemoglu szerint, mivel az AI közel sem képes a legtöbb manuális vagy szociális feladat elvégzésére, továbbá a jövőbeli hatások egy része nehezen megtanulható feladatokból származik majd valószínűleg. Így a következő 10 évre előre jelzett TFP-növekedés még szerényebb lehet (0,53%). Természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a jövő bizonytalan, és a mesterséges intelligenciának nagyobb hatásai lehetnek, mint amit a mostani elemzés lehetővé tesz, ha forradalmasítja a tudományos felfedezések folyamatát, vagy számos új feladatot és terméket hoz létre.
A társadalmi egyenlőtlenséget és a jövedelmeket is vizsgálja tanulmányában Acemoglu. Eredményei szerint az AI fejlődése valószínűleg nem növeli annyira az egyenlőtlenséget, mint a korábbi automatizálási technológiák, mivel hatása egyenletesebben oszlik meg a demográfiai csoportok között, de arra sincs bizonyíték, hogy a mesterséges intelligencia csökkentené a munkajövedelmek egyenlőtlenségét. Továbbá a tőke összességében többet fog nyerni, mint a munkaerő Acemoglu vizsgálatai szerint.
Nevelési módszerek és munkalehetőségek
Végezetül egy érdekes témát is bemutatunk Acemoglu munkásságából, ahol is a különféle nevelési módszerek és a gyermekek jövőbeli munkalehetőségei, illetve a társadalmi mobilitás közti kapcsolatot vizsgálta (Acemoglu, 2021). Összességében nem országok között, hanem országon belül, jövedelmi csoportonként talált különbségeket.
Kétfajta nevelési módszert vetett össze:
- a szabálykövetésre és engedelmességre nevelést és
- a független és szabad gondolkodásra nevelést.
Acemoglu szerint a szabálykövető munkavállalók könnyebben találnak munkát, akár alacsony munkaerő-kereslet esetén is. Ugyanakkor kevésbé sikeresek a nagyobb hozzáadott értéket teremtő munkákban, mivel rosszabb a problémamegoldó képességük. Így kisebb eséllyel kapnak jól fizető állásokat. Acemoglu szerint az alacsonyabb jövedelmű szülőknek fontos, hogy mindig könnyen találjon munkát a gyermekük, így engedelmességre nevelik őket. Ennek következtében pedig nehezebben tudnak magasabb jövedelmi helyzetbe kerülni, és csökken a társadalmi mobilitásuk.
Ráadásul kisebb eséllyel állnak ki az érdekeikért politikai szempontból is (szabálykövetésük miatt). A politika így elbillenhet olyan irányba, hogy a jómódúak érdekeit veszi figyelembe, akik aktívan képviselik érdekeiket.
Ezzel szemben, akiket független és szabad gondolkodásra neveltek, jól teljesítenek magasabb fizetésű állásokban, vagy épp vállalkozók lesznek. Ugyan a magas fizetési igény miatt nehezebben találnak munkát (amikor alacsonyabb a munkaerő-kereslet), viszont a magasabb jövedelmi helyzetű szülők kevésbé tartanak attól, hogy gyermekeik nem kapnak majd állást, mivel vannak erőforrásaik támogatni őket az álláskeresés idején vagy vállalkozás alapításában.
A cikk forrásai itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt olvashatóak.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
