Categories
OecoBright

Állami vagy magán – ki az USA jegybankjának tulajdonosa?

A globális gazdaság egyik legnagyobb befolyású intézményének, az Egyesült Államok központi bankjának a tulajdonosi háttere egy elterjedt összeesküvés-elmélet tárgya. Az elmélet szerint az amerikai jegybankot (FED) nem az állam, hanem tulajdonosi háttere miatt magánpiaci szereplők a saját érdekeik szerint irányítják. A feltételezés alapját a FED kettős struktúrája adja, ugyanis mind magán-, mind állami vállalatok szervezeti jellemzőivel rendelkezik. Az összetett rendszer azonban a történeti előzmények és a szövetségi államok és központi kormányzat közötti hatalommegosztás eredménye. Elemzésünkben bemutatjuk az Európai Központi Bank és a Magyar Nemzeti Bank tulajdonosi hátterét, majd az amerikai jegybankrendszert.

🇪🇺 Az eurózóna jegybankja az Európai Központi Bank (EKB), melynek 10,825 milliárd eurós alaptőkéjét az unió tagállamai adtak össze. Az alaptőke állományát és a tulajdonosi arányrendszert öt évente, vagy egy új állam Európai Unióba való belépésekor értékelik át, és szükség esetén korrigálják. Az EKB-t az Európai Unió tagállamainak központi bankjai birtokolják, azonban az alaptőkéhez csak az euróövezet országai járulnak hozzá. A részvényesi szerkezetben legutóbb 2021-ben, a Brexit miatt történt kiigazítás, a tőkeállományban pedig idén fog, Horvátország euróövezeti csatlakozásával. A Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) az Európai Unió összes tagállamának jegybankjából álló szervezet. A hét, euróövezeten kívüli EU tagállam az EKB KBER-rel kapcsolatos működési költségeihez köteles hozzájárulni, évente a tőkekulcsának 3,75 százalékával megegyező összeg befizetésével. Az egyes országok tulajdonosi részesedése az adott ország népességéből és a bruttó hazai össztermékkel mért gazdasági teljesítményéből – egyenlő arányban súlyozva – számított átlagának teljes övezetre kiszámolt értéken belüli hányadával egyenlő. Tehát az adott ország az EU-n belüli gazdasági és lakossági súlyával megegyező részét birtokolja az EKB-nak.

https://public.flourish.studio/visualisation/13828768/

🔒 Dánia kivételével az EU összes tagállama vállalta az euró bevezetését. Horvátország 2023 eleji csatlakozásával az eurózóna tagállamainak száma húszra emelkedett. Hazánk mellett még Bulgáriának, Csehországnak, Lengyelországnak, Svédországnak és Romániának kell fizetőeszközeként az eurót bevezetni. Amikor egy ország belép az euróövezetbe, be kell fizetnie a tőkekulcsa alapján meghatározott EKB alaptőkét. 2023 elején az euróövezet jegybankjának alaptőkéje az alábbi módon oszlott meg az EU országai között.

https://public.flourish.studio/visualisation/13833330/

🇭🇺 Hazánkban a monetáris politikáért a részvénytársasági formában működő Magyar Nemzeti Bank (MNB) felelős. Emellett a Nemzeti Bank biztosítja az ország pénzügyi rendszerének stabilitását, elősegíti az árstabilitást, segíti a statisztikai adatgyűjtést, elvégzi az érme- és bankjegykibocsátást, felügyeli a fizetési forgalmat és az elszámolásokat, illetve ellátja a pénzügyi közvetítőrendszer felügyeletét. Névlegesen az MNB az ECB 1,55 százalékát birtokolja, az alaptőkéhez való hozzájárulása pedig idén január elsején 6,3 millió euró volt. Hazánk központi bankjának kizárólagos tulajdonosa a Magyar Állam, a tulajdonosi jogköröket pedig a mindenkori pénzügyminiszter – jelenleg Varga Mihály – gyakorolja. A Magyar Nemzeti Bank jegyzett tőkéje egy darab, 10 milliárd forint névértékű részvényből áll. Az MNB felügyelőbizottsága a folyamatos belső és tulajdonosi ellenőrzését látja el a központi banknak, tagjai az Országgyűlés által választott elnök, további három tag, illetve a gazdasági ügyekért felelős miniszter képviselője és egy választott szakértője.

💶 Az Eurórendszer az EKB-ból és az eurózóna tagállamok központi bankjaiból álló szervezet, feladata az eurót használó országok pénzügyi rendszerének működtetése. Mivel az EKB tőkejegyzési kulcsai az összes EU-s tagállamra kiterjednek, a csak az euróövezeti államokra vonatkozó kérdésekben az Eurórendszer arányrendszerét alkalmazzák. Az EKB éves tevékenysége alapján eredő eredményt a KBER és az EKB Alapokmányának 33. cikkelye alapján meghatározott módszer szerint osztják fel. A Kormányzótanács döntése alapján a nyereség maximum ötödét az általános tartalékalapba helyezik, a fennmaradó összeget pedig arányosan az eurózóna tagállami jegybankjai között osztják szét. A veszteséget elsősorban az EKB általános tartalékalapjából fedezik, másodsorban pedig az adott pénzügyi év költségeként a tagállamok központi költségvetésére terhelik. Az eredményfelosztáson túl az Eurórendszer tőkejegyzési arányrendszerét az EKB eszközvásárlási programjaikor is alkalmazzák. Ilyen program volt például a Nyílt végű Monetáris Tranzakciók program (Outright Monetary Transactions, OMT), amellyel a 2012-es szuverén adósságválságot orvosolták, vagy a Transzmisszió-védelmi Eszköz, amivel tavaly akadályozták meg az euróövezeti tagállamok állampapírhozamainak túlzott divergálását. Ezen instrumentumokat egy korábbi elemzésünkben mutattuk be.

https://public.flourish.studio/visualisation/13833489/

A globális háttérhatalom kezében az Egyesült Államok jegybankja?

💵 Sokszor lehet találkozni azzal az összeesküvés elmélettel, miszerint az Egyesült Államok központi bankját (Federal Reserves, magyarul Szövetségi Tartalékrendszer, FED) nem a legitim módon megválasztott tisztségviselők, hanem a magánszektor pénzemberei irányítják. Az elmélet alapját a FED kettős szerkezeti felépítése adta, mivel mind a magánszektorra, mind a közszférára jellemző tulajdonságokkal rendelkezik és egy vegyes működési struktúrában építették fel. Az összetett szerkezetet az amerikai bankrendszer fejlődéstörténete és a szövetségi államok és a központi kormányzat közötti hatalommegosztás eredményezte.

💵 A dollár elődjét a 17. század végén, az elsődlegesen európai színtéren zajló Pfalzi örökösödési háború alatt bocsátották ki. A harcok az amerikai területekre átterjedve, a különböző gyarmatok között is folytak. Először Massachusetts kezdte meg a saját pénznyomtatását, majd a többi kolónia is követte ezt. Ezeket a gyarmati bankjegyeket az anyaország, az Egyesült Királyság 1763-ban nyilvánította illegálisnak. A tényleges amerikai dollárt a függetlenségi háború vége fele, 1775-1776-ban kezdtek nyomtatni, hivatalos fizetőeszközként pedig 1792-ben vezették be. Ekkor még csak a pénz nevének és bizonyos jellemzőinek egységesítését, illetve a jogi bevezetést hajtották végre, a bankok továbbra is saját hatáskörben nyomtathattak bankjegyeket. A 19. század első felében az amerikai bankrendszert az érdekellentétek és a hatalommegosztási struktúráról kibontakozott vita miatt kialakult versengés jellemezte. A fegyveres összecsapások nélküli, 1832-36 közötti „Bankháborúban” az Egyesült Államok hetedik elnökének, Andrew Jacksonnak az álláspontja jutott érvényre, azaz állami engedélyhez kötötték a pénzkibocsátást. A polgárháború alatt szankcionálták a bankokat a pénzkibocsátásért, és az első állami bank 1862-ben kezdte meg a hadi kiadások fedezésére a dollár kibocsátását. Ugyanekkor egységesítették a forgalomban levő pénzeket, ugyanis ebben az időszakban közel 1600 magánbank által, több mint 7000 változatban kibocsátott dollár volt forgalomban. Ezt követően csak kijelölt bankok nyomtathattak pénz. Az adott bank az Egyesült Államok államkötvényeiből birtokolt mennyiséggel arányosan helyezhetett forgalomba bankjegyeket. A rendszerben a pénzállomány rugalmatlan volt, így nehezen reagált a keresleti változásokra, váratlan eseményekre és rontotta a monetáris politika hatékonyságát. Ez likviditáshiányt okozott, ami bankpánik esetén bankcsődöt, esetenként egy széles körű pénzügyi válságot is okozhat. A bankrendszer reformjai éppen ezért a pénzkínálat fokozására irányultak, a likviditásbőség előidézésének érdekében. Az amerikai bankrendszer 1907-es válságát egy bankpánik, és az azt követő tömeges betétállomány-kiváltás okozta. Ezt követően, 1913-ban alapították meg a Szövetségi Tartalékrendszert.

🇺🇸 A polgárháborút követően az Egyesült Államok bankrendszere túlnyomóan kisvárosi, egyfiókos pénzintézményekből állt, ami jelentősen fokozta a mikro- és makro-szintű instabilitást. Ezek az egyfiókos bankok nem tudták elérni a méretgazdaságossághoz szükséges minimális méretet, és nem tudták megfelelően diverzifikálni a hitelezési portfóliójukat. Például abban az esetben, ha egy bank egy mezőgazdasági központban üzemelt, egy aszályos év vagy egy természeti csapás szinte a teljes hitelállományát elvihette. A Szövetségi Tartalékrendszer létrehozásakor az elsődleges feladata a bankszektor stabilitásának biztosítása volt, az árstabilitási és foglalkoztatási célkitűzéseket csak az 1970-es években jelölték ki.

🆚 A FED megalapításakor az akkori amerikai elnök, Woodrow Wilson a kormány által kinevezett, központi igazgatóságot akart létrehozni, azonban ez sértette a szövetségi államok és a Kongresszus szuverenitását. Kompromisszumként egy vegyes hatalommegosztási struktúrát hoztak létre. A Szövetségi Tartalékrendszer nem egyetlen jegybankból, hanem egy bankhálózatból áll. Az Egyesült Államok területét 12 körzetre osztották fel, amelyekben a pénzügyi rendszert a kerületi pénzügyi központban alapított FED bank felügyeli. A kerületek székhelyei Bostonban, New Yorkban, Philadelphiaban, Clevelandben, Richmondban, Atlantában, Chicagoban, St. Louisban, Minneapolisban, Kansasban, Dallasban és San Franciscoban vannak. Az egész országra érvényes monetáris politikát a FED vezetése határozza meg.

💰 A 12 körzet központi bankjainak indulótőkéjét a kerületi kereskedelmi bankok biztosították. Emiatt hiszik sokan, hogy a FED egy magánvállalat. Az EKB-vel szemben azonban az Egyesült Államok központi bankjának nincsen névleges tulajdonosa. A FED törvény előírta, hogy minden banknak a betétállományának meghatározott százalékával megegyező aranytartalékot (jelenleg pedig betétszámlán tartott összeget) kell a székhelye szerinti körzet FED bankjánál tartani. Az adott magánbank tőkéjének 6 százalékával megegyező részesedést birtokol, de ennek csupán a felét, 3 százalékot kell ténylegesen befizetnie a körzeti jegybanknak. A bank csak addig rendelkezik ezzel, amíg tagja a rendszernek. A befizetett összeget rendszeresen újraértékelik a bank saját tőkéjétől függően. Az adott kereskedelmi bank körzeti FED bankban való részesedése nem jelenti ugyanazokat a jogokat, amelyekkel egy magánvállalat tulajdonosai rendelkeznek. A Szövetségi Tartalékrendszerben való részesedéssel jogosultakká váltnak a tagbankok a FED által biztosított hitelekhez és egyéb szolgáltatásokhoz. A FED válságok esetén végső hitelezőként lép fel, így biztosítva a kereskedelmi bankoknak a szükséges likviditást.

🏦 A Szövetségi Tartalékrendszer jelenlegi formájában egyedülállóan köz- és magánszféra közötti struktúrában működik, mindkét típusra érvényes jellemzőkkel bír. Bár részvényesei magánbankok, a névleges tulajdonosoknak nincs beleszólásuk a döntéshozatalba és a vezetőség összetételébe, nincsen ellenőrzési joguk, illetve az eredményre sem jogosultak. Részleges beleszólást az biztosít, hogy a tagbankok választják a kerületi jegybankok kilenc tagú igazgatótanácsának kétharmadát. A monetáris politika alakítását és a bankrendszer felügyeletét az 1935-ben létrehozott Kormányzótanács végzi, ezzel centralizálva a döntéshozási mechanizmust. Ez egy független, de az elnök javaslatára a Kongresszus által kinevezett, hét tagokból álló testület. A FED vezetése független a politikai befolyástól, ami szükséges a monetáris politika hatékonyságához. A maximum 14 évig szolgáló tisztségviselőket kétévente választhatják újra, ezzel biztosítva az állami elszámoltathatóságot. A tanácsban az összes jelentős nemzetgazdasági szektor képviselői is helyet kapnak. A FED rendszert belső és külső könyvvizsgálók, illetve a Fed főfelügyelője, az Egyesült Államok Kormányzati Elszámoltatási Hivatala ellenőrzik. A FED elsődlegesen a portfóliójából származó bevételekből (kamat és osztalékbevételek, árfolyamnyereség) finanszírozza tevékenységét. A FED rendszerint nyereséges, profitot pedig az Egyesült Államok államkincstárának juttatja. Jelenleg a tényleges fizikai pénznyomtatást nem a FED, hanem az Egyesült Államok Pénzügyminisztériumának Pénzverde és Nyomda Hivatala végzi, azonban a FED által meghatározott mennyiségben. A modern pénzügyi rendszerben a forgalomban levő pénzállomány jelentős részét nem nyomtatják, hanem egy számviteli művelettel, hitel formájában „teremtik”.

💾 A cikk forrásai elérhetőek itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt, itt és itt.

👍 Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk friss tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecobright/uj-penzugyi-termektol-varhatjuk-az-ujboli-adossagvalsag-elkeruleset/

https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/az-eurozona-dilemmaja/

Junior kutató | Megjelent írások

A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.

Iratkozzon fel hírlevelünkre