Categories
Írások

Mi áll a dél-koreai fejlődés mögött, és mi az ára?

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.16 MB]

Dél-Korea 1700 milliárd dolláros gazdasága a világon a 13. legnagyobb. Ráadásul az utóbbi években a második legfontosabb befektetővé vált hazánkban, számos további potenciális lehetőséggel. Ennélfogva egyáltalán nem mindegy, hogy az április 10-én megtartott törvényhozási választások után milyen irányt vesz a politikai diskurzus a kelet-ázsiai félszigeten. Jelen írásunkkal arra keressük a választ, hogy valójában mennyire élhető ország Dél-Korea, és mi húzódik meg a robusztus statisztikák mögött.  Magyarországnak nagyon is érdemes kapcsolódási pontokat keresnie Dél-Koreával, mivel fejlett, szabadpiaci és demokratikus országról beszélünk, sok vállalata pedig számos iparágban tartozik a világ élvonalába, valamint az Oeco-Index alapján a hatodik legjobb hely a Földön [1]. Ám ez közel sem volt mindig így.

A harmadik világból az elsőbe

Az első kínai-japán háborúig szegény, feudális agrárországról beszélhettünk, amely folyamatos élet-halál harcot vívott hol a Mennyei Birodalommal, hol a Felkelő nap országával. Végül a japánok érdekszférájába került, akik csak annyira modernizálták, hogy a gyarmattartó a leghatékonyabban tudja kiszipolyozni a terület erőforrásait. Azonban azt még senki sem sejtette akkor, hogy az igazi gyötrelmek csak a II. világháború után következnek majd. Az egymással szembekerülő két szuperhatalom itt vívta meg első proxyháborúját, a félsziget lakói mérhetetlen szenvedést éltek át. A földdel egyenlővé tett és már véglegesen kettéosztott terület egy főre jutó nemzeti összterméke a legtöbb afrikai ország szintje alatt volt. Sőt, ma már megmosolyogtatóan hangzik, de a természeti erőforrásokban, ásványkincsekkel teli és az erre ráépülő japán gyarmati ipartelepek miatt Észak-Korea több évtizeden keresztül jóval gazdagabb volt déli szomszédjánál. Utóbbiban az emberek jelentős részének a puszta túlélése múlott a külföldi ételsegély-szállítmányokon. Ezekből a nehéz időkből származik egy Dél-Koreában népszerű fogás elnevezése is. A budae jjigae szó szerinti jelentése „katonai ragu” vagy „laktanyaragu”, amely tulajdonképpen az amerikai csapatok ételmaradékaiból és helyileg is, de szűkösen fellelhető hozzávalókból készült. Az egyszerűen elkészíthető étel alapja valamilyen, az amerikai katonai bázisokról kicsempészett (1987-ig illegális volt az árusítása) löncsszerű húskonzerv és virsli, továbbá a mérsékelt kulináris élvezetet nyújtó lapkasajt, amihez helyi gombákat, instant tésztát, gochujang-ot (fermentált vörös chilipaszta), olykor sült babot, fűszernövényeket és persze tofut adtak a kreatív háziasszonyok. Ma már persze a wagyu árával vetekedő hanwoo marhára is futja.

Az idegen elnyomás rá is nyomta a bélyegét a koreai néplélekre, ami a mai napig kihat a közgondolkodásra. Azonban a vietnámi háborútól hathatóssá váló amerikai segítség önmagában nem lett volna elég a japán modernizációs modell 50 év alatt rögzült know-how-ja nélkül a páratlanul sikeres gazdaságfejlesztés terén. Az egyébként 1987-ig fékek és ellensúlyok komplex rendszerével távolról sem vádolható katonai diktatúra fejlesztőállam szerepét játszotta, aminek lényege, hogy a vadkapitalista viszonyok között a versenyben kitűnő cégeket a kormányzat még inkább támogatta, hogy a világpiacon is exportképes termékeket tudjanak előállítani a motivált munkaerővel. Az idővel nem kevés erőforrást felemésztve rendkívül képzetté vált munkaerőt alkalmazó cseboloknak (chaebol) nevezett konglomerátumok ma bármelyik amerikai, japán vagy német vállalattal szemben megállják a helyüket. Ugyan jó részük még családi tulajdonban van, de a vezetésükre már egyre inkább szerződött, professzionális managereket alkalmaznak. Valószínűleg több háztartási gépünk LG, sokan vezetnek KIA, Hyundai vagy Daewoo gépkocsit, nagy eséllyel ezt a cikket is egy SK memóriachippel felszerelt készülék Samsung kijelzőjén olvassák. [2] Ez felfoghatatlan teljesítmény egy Magyarországnál Borsod-Abaúj-Zemplén vármegyényivel nagyobb országtól. A humán tőke univerzális jelzőszáma a HDI (Human Development Index), e tekintetben a kelet-ázsiai országnak sikerül évről évre az egyébként is rendkívül magasnak számító mutatót növelnie, ami jelenleg 0,93. Csak összehasonlításképpen, ez megegyezik az Egyesült Államokéval és enyhén meghaladja, a volt gyarmattartóét, Japánét. [3]

Dél-Korea és a chipgyártás

Az ország a csúcstechnológiai szektora révén igen magas pozíciókat foglal el a globális értékláncokban, hiszen a magas hozzáadott értékű, szaktudásigényes gyártás mellett a tervezés túlnyomó része is Koreában történik. Minél magasabb szintű tudást igénylő munkafolyamatról van szó, annál nagyobb és biztosabb is egyúttal a profitabilitás, hiszen egy feltörekvőnek nehezebb kihívnia a domináns szereplőt, mert ezen a ponton már nem elég az olcsó termelési tényezőkkel való ellátottság. A csúcstechnológiai szegmens egyik, ha nem a legfontosabb szektora a félvezetőipar. E téren technológiai fejlettség szempontjából Dél-Korea nagyjából a második helyen áll világszinten Tajvan után, de ennek a pozíciónak a birtoklása ennél árnyaltabb. A mennyiségnél fontosabb ugyanis a minőség, illetve bizonyos félkész termékekben és alapanyagokban mindegyik érintett ország függ egy másiktól. Ebben pedig a leggyakrabban igen szerencsétlen felállás alakult ki, ugyanis egymással szemben álló, sőt, ellenséges viszonyban lévő országok vannak ráutalva a másikra. A Donald Trump volt amerikai elnök által kezdett kereskedelmi háború során megpróbálták a kormányok egymást szankciók alá vonni, de a reciprocitás miatt e területen volt a legsikertelenebb a szétválasztás, büntetés. Ráadásul a „decoupling” vagy a „de-risking” stratégiai célkitűzése szakmai szemszögből fizikailag nem kivitelezhető teljes mértékben, amellett természetesen a csökkenő méretgazdaságosság és a párhuzamos kapacitások kiépítése az optimálisnál költségesebbé teszi a végső fogyasztói árakat.

A chipek ellátási láncának tíz szakaszából ötöt az Egyesült Államok dominál, beleértve a maratást, a rétegzést és a doppingolást (szándékos szennyezés), míg Japán és Hollandia a fennmaradó területeket, például az ostyatisztítást és a litográfiát. Dél-Korea chipgyártóként betöltött kulcsszerepe tehát a főként az Egyesült Államokhoz és szövetségeseihez tartozó technológiáktól, alapanyagoktól és szakértelemtől függ. A dél-koreai gyártók ezért az amerikai vállalatokkal való együttműködésre összpontosítanak nemzeti termelésük megerősítése érdekében. Ennek elősegítésére Dél-Korea nemrégiben mutatta be azt az ambiciózus tervet, hogy a kormány magáncégekkel (legfőbb szereplői a Samsung és az SK Hynix) együttműködve elképesztő összeget, 2047-ig ütemezve körülbelül 471 milliárd USD-t fektet be a chipiparába (ez a mostani magyar GDP 2,5-szerese). Az erőforrások összevonásával az ambiciózus cél a világ legnagyobb félvezető-szuperklaszterének létrehozása, mely a meglévő 19 gyár mellé 16 új üzem megépítésével fog megvalósulni, számos kutatóközponttal kiegészülve, amelyek több mint 3 millió munkahelyet teremthetnek. Az ország 2022-ben 129 milliárd USD értékben exportált chipeket, ami a teljes kivitel 19%-át tette ki, ez a világgazdasági nehézségek miatt 2023-ban 98,6 milliárdra esett. A Samsung révén ugyan a legfejlettebb logikai chipek terén is fontos szereplők a koreaiak, de leginkább a memóriachipek gyártásában piacvezetők. A terv az, hogy 2030-ra 10%-os részesedést szerezzen az ország a logikai chipek piacán a jelenlegi 3% helyett. Ezenkívül a kormány azt tervezi, hogy a kritikus alapanyagok, alkatrészek és berendezések ellátási láncában a jelenlegi 30%-ról 50%-ra emelje az önellátást 2030-ra. [4] Tehát érzékelhető, hogy a kitettség még ekkora erőfeszítések ellenére is épphogy látható mértékben csökkenthető, pedig a politikai akarat nem hiányzik hozzá.

A csebolok, a gazda(g)ság motorjai

Kevés innovációt mérő mutató szerint nem tartozik a legjobb 10 ország közé Dél-Korea. [5] Viszont ami gazdaságának az erőssége, az egyben a gyengesége is. Az ország gazdasági szerkezete duális, ami azt jelenti, hogy a nagyvállalatok mellett a foglalkoztatás döntő többségéért felelős KKV szektor sokkal nehezebb helyzetben van. A sokszor eufemisztikusan is oligopolisztikus piacon képtelenek komolyabb pozíciókat kiépíteni az informális akadályok sora miatt. Például az imént említett Hyundai és KIA valójában egy tulajdonban van, az országban használt 10 gépjárműből 8-at ez a csebol ad el. [6] Makroszinten is hasonló képet kapunk. 2021-es adatok szerint a 10 legnagyobb csebol teljes vagyona meghaladta a GDP 129%-át, az éves bevételük is a teljes hazai össztermék 69%-ára rúg. Helyzetüket ki is használják, üzleti etikájuk vitatott. Ez meglátszik abban, hogy lemásolják a start-upok innovációit, a legtehetségesebb végzett fiatalokat ők szívják fel, a kormányzati kapcsolataik révén lobbierejükkel pedig szinte maradéktalanul tudják érvényesíteni az érdekeiket. Nem véletlen tehát, hogy a csebolokban elérhető fizetések 63%-át tudják csak adni a KKV-k a dolgozóiknak. [7] Ironikus módon, a csebolok fejletté és gazdaggá tették az országot, ma pedig a leglátványosabb externáliák kibocsátói, az egyenlőtlenségek növelésével a társadalmi fejlődés kerékkötőivé váltak.

A koreai nyugdíjrendszerről kijelenthető, hogy számos ponton eltér az Európában megszokottól és nem a méltányosság jut róla eszünkbe először. Miközben az OECD-országok átlagosan 7,7%-ot költenek nyugdíjszerű ellátásokra, addig ez az arány Dél-Koreában mindössze 3,3%; igaz, hogy az első állami pillér mellett létezik a második, vállalati befizetéseken alapuló pillér is. A lényeg, hogy az akár egész család eltartására is elegendő nyugdíjakat az idősek azon 10-15%-a kapja, akik csebolokban dolgoztak. További 10-15%-ot tesz ki egy második kohorsz, akik volt hivatalnokként, tanárként szintén jó ellátásban részesülnek. A fennmaradó rész relatív szegénységben él, sokan kénytelenek beérni a nemzeti alapnyugdíjjal, ami 2022-ben 307,500 KRW (koreai won) volt, ami a jelenlegi árfolyammal számítva éppen meghaladja a 81 ezer Ft-ot. [8] Utóbbi állapot konzerválódását vetíti előre, hogy az egyre magasabb megélhetési költségek miatt 2024-ben várhatóan meg fogja haladni az egy millió főt, aki igénybe veszi a korai nyugdíjba vonulás igénylését, ez a szám 2022-ben még csak 765 ezer embert jelentett. A nyugdíjkorhatárhoz (jelenleg 63 év) képest 5 évvel korábbi kifizetés a normál érték csupán 70%-a, de sokan veszik fel egyszerre a teljes eddigi befizetésüket is. [9] Az állami nyugdíjkassza fukarságának egyik oka a nemzetközi összehasonlításban kifejezetten alacsony teljes adóteher, ami egy fős háztartások esetén 15,84% (Magyarországon 33,5%), két gyermekes családok esetében pedig 12,24% (Magyarországon 25,94%). Tehát az állami újraelosztás mértéke igen kicsi, azonban az ebből fakadó egyenlőtlenség relatíve nem túl magas fokú; ez azzal magyarázható, hogy mindenki kiélezett versenyt folytat egymással. [10]

A termelékenység

Ugyan az 1700 milliárdos GDP csak a fele az indiainak, de előbbit nem egészen 52 millió ember termeli meg, szemben az 1,4 milliárddal. Ennek ellenére az OECD-országok csoportján belül a koreai termelékenység igen alacsonynak mondható. 2022-ben az USA-hoz viszonyított munkaerő termelékenység csupán 58%-on állt. [11] Ez különösen meglepő mindannak a fényében, hogy az OECD-n belül arányaiban Koreánál (5%) csak Izrael költ többet kutatásra és fejlesztésre, továbbá Dél-Korea élen jár a csúcstechnológiák terén. Ezen túl innovációban is előkelő helyen áll nemzetközi összehasonlításban, erre jó példa a robotok alkalmazásának magas aránya. [12] Munkaórákra vetítve Dél-Korea óránkénti termelékenysége 49,4 USD volt, amivel a 33. helyet foglalta el a 37 OECD-tagország közül. Az első helyen 155,5 USD-vel Írország állt, amit Németország és az Egyesült Államok követett 88 és 87,60 dolláros adatokkal, míg Japán 53,2 USD-vel. Dél-Koreánál csak Görögországban, Chilében, Mexikóban és Kolumbiában volt gyengébb a termelékenységi mutató. [13]

Dél-Koreában az egyik leghosszabb a hivatalosan bevallott munkaidő mennyisége, évente 1900 óra fölött van. Mégis, a kormány a heti 52 órában (40 óra + 12 óra túlóra) maximalizált munkaidőt 69 órára szeretné emelni. [14] Az ilyen hozzáállású tervek teljesen ellentmondanak annak a jelenségnek, miszerint más politikusok minden lehetőséget megragadnak arra, hogy népszerűségüket növeljék azzal, amikor egy vasútfejlesztés bejelentése kapcsán is a gyermekvállalás elősegítését hangsúlyozzák. Park Sang-woo tartományi miniszter azt nyilatkozta egy új, Szöul külvárosi közlekedését javító vasútvonallal kapcsolatban, hogy az ingázási idő lecsökkentése növelheti a születésszámot, mert így az embereknek több szabadideje lesz munka után. Stuart Gietel-Basten demográfus, a Hongkongi Tudományos és Technológiai Egyetem társadalomtudományi és közpolitikai professzora – a koreai gondolkodást kiválóan átlátva – például arra hívta fel a figyelmet az eset kapcsán, miszerint ha az új nagysebességű vonat megkönnyíti az ingázást, akkor a vállalatok azt várhatják el a munkavállalóktól, hogy több munkát végezzenek, hiszen „már lett rá még több idejük” [15].

Vérre menő versengés

A túldolgozásból fakadó halál jelenségére létezik egy külön kifejezés, a „gwarosa”, ami a japán „karoshi”-nak felel meg. [16] A túlhajszoltság mellett a munkahelyek bizonytalan helyzete, a megfizethetetlen lakhatás, az eladósodottság, az iskolai zaklatás, a nehéz párkeresés is vezethet kilátástalansághoz. A görögök csak a 64. helyen állnak az egyéni boldogság világrangsorában, a koreaiak az 52. elyen, ott mégis a hatoda az öngyilkosságot elkövetők népességen belüli aránya. [17] Dél-Koreában évente 13 ezernél is többen vetnek véget önként az életüknek, ami arányát tekintve messze a legmagasabb a fejlett országok közt. [18] Például a 2020 és 2022 közötti három évben majdhogy nem 40 ezer ember lett öngyilkos, ez a volumen mintegy ötödével haladja meg a Covid-19-ben elhunyt áldozatok számát. [19] Egyre több tizenéves és a húszas éveiben járó fiatal dobja el az előtte álló életet, már messze ez a vezető halálok az említett korosztályokban. Egy kutatás szerint a lányok 17,9%-a gondolt már az öngyilkosságra. [20] A probléma annyira nyilvánvaló, hogy a szöuli hidakra biztonsági kerítést telepítettek, illetve a kamerák már mesterséges intelligenciát használnak a gyanús, öngyilkossági kísérletet szándékozók kiszúrására. [21] Az extrém stressz legfontosabb oka, az ádáz versengés azonban nem csak a dolgozó felnőtteket érinti. A nyomás már az oktatási rendszerbe bekerülő gyerekek életének a részévé válik, akiknek a helytállás érdekében még iskola utáni tanfolyamokon is részt kell venniük, a szülők nem kevés pénzét felemésztve. A fél évszázados japán uralom hagyatéka az oktatásba történő masszív befektetés rögeszméje mind az állam, mind a családok részéről. Ahogy a kínaiakban, úgy a koreaiakban is megtalálható az „arany jegy szindróma”. Az a tapasztalat ivódott beléjük évszázadokig, hogy egy család egyetlen kitörési pontja a (sokszor csak az egyik) gyerek taníttatása volt, mert így jól fizető állást kapott, amiből eltarthatta a szüleit. Ma ezt egycsatornás társadalmi mobilitásnak is nevezhetjük. A magolásra épülő oktatás az egyre magasabb hozzáadott értéket előállító ipar igényeit szolgálta ki a gazdasági csoda évtizedeiben. Ez bevált tehát, ezért ma is mindenki egyetemet akar végezni, hogy a lehető legjobb álláshoz jusson. Ezért a szakképzésben résztvevők aránya mindössze 18%, ami jócskán alacsonyabb a 44%-os OECD átlagnál.

Azonban az egyetemről kikerülve egészen más a realitás a munkaerőpiacon. A fejlett országokra ugyancsak jellemző munkaerőhiány ellenére meglepően magas a fiatalok munkanélküliségi rátája, egy pályakezdőnek átlagosan 9 hónapig tart, mire el tud helyezkedni. [22] Az OECD országok között Dél-Koreában a legmagasabb – mintegy 50% – azon frissdiplomások aránya, akik nem a végzettségüknek megfelelő állásban helyezkednek el. Összehasonlításképpen, Németországban ez 26%. Ebből is kifolyólag manapság kifejezetten alacsony az oktatásra költött tetemes összegek megtérülési rátája ahhoz képest, hogy milyen sokat költ rá a koreai társadalom egésze. Dél-Koreában a kormányzati kiadások 12,7%-át fordítják az oktatásra, ami sokkal magasabb a 10,6%-os OECD átlagnál. [23] Amint munkába állnak a koreaiak, a fejlett világban nekik romlanak a leggyorsabb ütemben a kognitív képességei. [24] Előrehaladottabb állapotban Japánban figyelhető meg a nyugdíjas korban bekövetkező válások trendszerű növekedése, mely erre a jelenségre vezethető vissza. Ugyanis a férjek, akik 20 évesen bekerültek egy vállalathoz, a munkaidő után a kollégáival enni és inni mentek, néha egy karaokebárba, nem pedig könyvtárba, színházba, dokumentumfilmet nézni, utazni, vagy valamilyen hobbit végezni, ami a munkában megszokottól eltérő, más jellegű szellemi kihívást jelent. Azonban a háztartásbeli feleség az utóbbiakat csinálta, művelődött, csiszolta az elméjét, bővítette a tudását, nőtt a világlátása. Így, amikor a férj nyugdíjba vonul, nem kell többé dolgozni mennie, otthon a kettejük közti szellemi szakadék óriásivá nőtt az évtizedek alatt és egyszerűen nem tudnak mit kezdeni egymással.

Gyorsuló nemzethalál

A demográfiai mutatók infernálisak. Még a legfejlettebb országokat tömörítő OECD átlagánál (a magyar adat ahhoz hasonló) is két és félszer kisebb, de még a hírhedten alacsony japán értéknek is csak a fele az egy nőre jutó gyermekek száma Dél-Koreában. A termékenységi arányszám 2023-ban még épphogy 0,7 fölött tudott maradni, de a negyedik negyedévben már 0,65-ös értéket mértek. [25] Utoljára négy évtizede érte el a népességszám fenntartásához szükséges 2,1-es reprodukciós rátát az ország. [26] A Covid előtt, 2018-ban ugyanez még 1 egész körül alakult, ehhez képest is drámai a visszaesés. [27] Szám szerint 2023-ban 230 ezer csecsemő született, ez sokkoló, 47%-os zuhanás az egy évtizeddel korábbi 430 ezerhez képest. Az alacsony születésszám mögött nem csak a korábban vázolt gazdasági okokat kell keresni, hanem kulturális sajátosságokat is, melyek kutatását és kifejtését legalább olyan fontosnak tartjuk, mint a gazdasági okok részletezését. Tavaly az egy évtizeddel korábbi szinthez képest 40%-kal esett a házasságkötések száma. Feltűnő, hogy a házasság intézményéről a nők csupán 28%-a vélekedik pozitívan. [28] Ez azért bír különös jelentőséggel, mert Dél-Koreában (más ázsiai országokhoz hasonlóan) erős kapcsolat van a házasságkötések és a születésszám között: a házasságon kívül született gyermekek szégyennek számítanak, ezért arányuk elenyésző, 2%, míg az EU-ban és az Egyesült Államokban 40 százalék felett van. [29] 2020-ban kezdett el csökkenni az ország 51,8 millió főn tetőző népessége, ami a (mostani) becslések szerint egy generáció (25 év) alatt 46 millióra, 70 év alatt pedig a jelenlegi felére, azaz 26 millióra fog esni. [30] Ráadásul a 65 éven felüliek aránya el fogja érni 2044-re a 36,7%-ot, ezzel Dél-Korea lesz a világ legidősebb társadalma. [31] Ha nem növekedne ilyen magas tempóban a várható élettartam, akkor még gyorsabban fogyna a lakosság. A bevándorlási törvények lazításával már relatíve több külföldi érkezik az országba. 2023-ban a számuk elérte a 2,26 millió főt, ami a teljes lakosság 4,4%-át teszi ki, ez rekord magas érték az ország történetében. Ennek a számnak a tizede sem kapott állampolgárságot. [32] Nem csoda, hogy ma már mindegyik párt a nemzet megmentésének szükségességével kampányol.

A fizetések, amiket elvisz a lakhatás

Egyes vélekedések szerint a kapitalizmus a legjobb fogamzásgátló. A felmérések szerint az egyébként is magas megélhetési költségek emelkedése áll a háttérben, amire ráerősít egy kulturális hatás. Az első okhalmazt már eddig is részletesen elemeztük. Most vessük össze az egyén bevételeit és a kiadásait. A hozzávetőlegesen 2900 USD-t kitevő átlagfizetés ugyan a magyar kétszerese, ám ez csak elsőre tűnik soknak. Míg Magyarországon a lakástulajdonosok aránya meghaladja a 90%-ot, addig ez Szöulban 55-56% körül alakult az elmúlt években, bár országos szinten 2021-ben 61,3%-ra nőtt. [33] 2018 eleje és 2023 közepe között a koreai lakóingatlanok ára 37%-kal – ezen belül Szöulban, ahol az ország lakosságának gyakorlatilag a fele él, 44%-kal – emelkedett. [34] A Koreai Nemzeti Bank adatai alapján a pandémia előtt egy átlagos munkásnak 17,5 évnyi jövedelmét kellett költenie egy 90nm-es lakásra, 2022-ben már 29,5 évet, ami 2023-ra enyhült 26 évre. [35] Egy másik számítás szerint 15,2 évnyi jövedelem szükséges 2023-ban ahhoz, egy 75nm-es lakás megvásárlásához Szöulban. [36] Budapesten ez 11,7 év volt. [37] A fiatalok (19-34 év) esélyei a saját lakás vásárlására tehát tovább romlanak: 75,7%-uk bérelte a lakását 2017-ben, ez az arány 2022-re 82,5%-ra nőtt. [38] Egy belvárosi, egy hálószobás lakás bérleti díja meghaladja a legkisebb átlagos fizetéseket, de egy család számára is megfelelő méretű és színvonalú, jobb helyen elhelyezkedő lakás 2000-3000 USD-ba is kerülhet. Ilyen aspektusból nézve tűnik érdekesnek az, hogy Szöul belvárosában a budapestit akár tízszeresen is meghaladó árú ingatlan utcafronti étkezdéjében 10 USD-ért laktató, húsos főételt ehetünk. [39]

Egészséges-e az egészségügyi rendszer?

Az egészségügyi rendszer elemzése előtt vizsgáljuk meg a koreai társadalom egészségi állapotának legfőbb jellemzőit. Számos kritika szokta érni a magyar társadalmat, miszerint a lakosság jelentős része szenved alkoholfüggőségtől. Egyes adatsorok szerint Dél-Koreában az alkoholisták aránya a világ élvonalában van. Ebben nagy szerepe van a sok munka miatti stressznek, a létbizonytalanságnak, valamint a koreai vállalati kultúrára jellemző szokásoknak (hoesik). Az alkoholfogyasztás korántsem csak a lecsúszott, alkalmi munkákból tengődő rétegeket érinti, hanem akár orvosokat is, akik között előfordul a beteg ellátásának megtagadása is, mert félnek, hogy megbüntetik őket ittas állapotban történő munkavégzés miatt. [40] Továbbra sincs korlátozva az alkohol hozzáférhetősége, az árak a fejlett országokhoz képest kifejezetten megfizethetőek és egyre több nő vesz részt a vállalati „kötelező” ivászatokban. Az alkoholfogyasztással összefüggő betegségek a fő halálozási okok közt vannak az országban.

Míg a túlsúly az OECD-csoporton belül Dél-Koreában érinti a legkevesebb felnőttet, addig nem ez a helyzet a nyugatias étkezési szokásokat elsajátító fiatalkorúakkal: az elhízott gyermekek aránya néhány évtized alatt az OECD-országok átlagára emelkedett. [41] A dohányzás gyakorisága fokozatosan csökken, jelenleg a férfiak 30%-a nevezhető rendszeresen dohányzónak, míg a negatív stigmák miatt csak hatodannyi nő szív cigarettát, mint férfi. [42] Míg Dél-Koreában nevezhető a nők egyik legkisebb százaléka dohányosnak, addig ez Magyarországon épp fordítva van. [43]

Az oktatási rendszerhez hasonlóan az egészségügyi rendszer ugyan 1989-től univerzális, de messze nem ingyenes. Az állam a vizsgálatok és a kezelések költségeinek maximum 60%-át állja. Ez is az okok közt szerepel, hogy a lakosság 77%-a rendelkezik magánbiztosítással. [44] Kijelenthető, hogy Dél-Koreában az orvosok keresnek a legjobban, nem csak a munkaerőpiac egészét tekintve, hanem a fejlett világban is, szakterülettől és tapasztalattól függően 6,000 és 20,000 USD között havonta. 1000 főre vetített létszámuk megegyezik a japánnal, negyedével alacsonyabb a magyar értéknél és például a fele az osztrák vagy a cseh mutatónak. [45]

A rezidensek 2024 februárja óta, illetve már professzorok is sztrájkkal tiltakoznak a kormány azon terve ellen, hogy az orvosképzésre felvehető hallgatók számát 3058-ról 5058-ra kívánja emelni, ráadásul súlyozottan, csökkentve az ellátásbeli egyenlőtlenségeket. A Gallup Korea közvélemény-kutatása szerint a lakosság háromnegyede egyetért az intézkedéssel, hiszen egy komolyabb műtét nem csak alaposan megcsapolhatja a családi kasszát, hanem nem ritka esetben adósságba is sodorhatja. [46] Az OECD csoporton belül Dél-Koreában 100,1%-kal a legmagasabb a háztartások eladósodottsága, ezzel az egyedüliek, amelyek az éves bruttó hazai termékhez mért százalékos aránya meghaladja azt. Csak összehasonlításképpen, még a 2007-es pénzügyi válságot elindító Amerikai Egyesült Államokban is „csak” 72,8% a mutató. [47] Az orvostanhallgatók és az orvosok privilégiuma mellett érdemes azt is számításba venni, hogy a 6 éves orvosi képzésbe befektetett összeg elérheti a 20-30 millió Ft-ot is. [48]

A 2022-t megelőző 5 évben 12,5%-kal csökkentek a gyermekek egészségügyi ellátását végző klinikák és kórházak száma, miközben a pszichiátriák száma 76,8%-kal nőtt. Mivel a dél-koreai egészségügyi rendszer voltaképpen piaci alapon működik, ezért a csökkenő születésszámok miatt az orvosok nem látnak jövőt a gyerekgyógyászatban, így óriási a hiány az országban a gyermekorvosból, akik a legrosszabbul fizetettek az összes szakterület közül: az átlagos orvosi fizetés csupán 57%-át tudják megkeresni. Azzal érvelnek, hogy a három évtizede nem emelt, jelenlegi árszínvonalon nagyon alacsony szolgáltatási árak csak akkor tarthatók fenn, ha sok a gyerek páciens. A személyzet létszámhiánya miatt már több gyermek vesztette életét közepesen veszélyes, normál kórházi körülmények közt szinte 100%-os eséllyel gyógyítható betegségekben. A helyzet a 22-es csapdája, ugyanis megfelelő gyermekellátás biztosítása nélkül még kevesebb pár számára lesz vonzó a gyermekvállalás. [49] A helyzet pikantériája, hogy 2024-ben az egy főre jutó GDP 34,650 USD-t fog kitenni, ami már hajszálnyival meghaladja a japán vagy a spanyol adatot. [50] Utóbbi azért érdekes, mert a dél-európai ország képes fenntartani a gazdasági nehézségek ellenére egy magas hatékonyságú egészségügyi rendszert, amely ráadásul szinte minden ellátást fedez az állampolgárok részére.

A nemek közti feszültségek

A 2022-es elnökválasztás egyik megosztó témája a gender és a feminizmus volt. Yoon Suk Yeol miniszterelnök akkor még jelöltként a kampányában kifejtette, hogy a feminizmus és a MeToo-mozgalom felelős az alacsony születésszámért, valamint a baloldal nemek közti egyenlőséget hirdető politikái diszkriminációt jelentenek a férfiakkal szemben. A feministák teljesen más állásponton vannak. Szerintük a régimódi, férfiközpontú társadalomszemlélet, a karrier és a család összeegyeztethetetlensége továbbá a súlyos, 30%-nyit is meghaladó bérszakadékot, a nők előrejutásának nehézségeit, a szexuális zaklatás elterjedtségét okolják a helyzetért. A management állások csupán ötödét, a vezetői pozíciók pedig mindössze 5%-át töltik be nők, illetve a gyermekvállalás gyakran a karrier végét jelenti az esetek 40%-ában. Utóbbi adatot támasztja alá egy másik felmérés, miszerint az (akkoriban még) egy éves, az átlagfizetés 80%-át nyújtó gyermekgondozási szabadságot a koreai nők mindössze 63,9%-a vette igénybe 2020-ban, ami ráadásul az otthonmaradás éve volt a Covid-járvány kitörése miatt. A munkahely elvesztésétől való félelmet mi sem mutatja jobban, hogy a férfiak elenyésző, 3,4%-a vette igénybe ezt, az állam nyújtotta lehetőséget. [51]

A dél-koreai kormányok már számos intézkedést tettek, hogy elősegítsék a gyermekvállalási hajlandóság növelését, ám mindhiába. 2006 óta 286 milliárd dollárt költöttek erre a célra, ami még mindig messze elmarad a japán kormányzat anyagi áldozattételeitől. Habár a szigetország is csak 2020 és 2022 között duplázta meg a GDP-arányos ráfordításokat 2%-ról 4%-ra, de még ez is elmarad a magyartól, ami 4,7%. [52] A dél-koreaiak 2023 júniusától kísérleti jelleggel behívtak 100 filippínó vendégmunkást, akiknek kifejezett feladatuk a háztartási teendőkben történő segítségnyújtás. [53] Látni kell, hogy az anyagiként címkézett okok mögött is valójában kulturális beágyazottság áll. Tehát az egyre inkább polarizálódó koreai társadalom érzékeli a családi és nemzeti tragédiának felfogható jelenséget, szeretne is változtatni rajta, egyetért mindenki az anyagi megfontolásokra visszavezethető okhalmazzal, azonban a kulturális okhalmaz tekintetében teljesen eltérnek a vélemények. E téren nemcsak a pártok, a nemek is erősen megosztottak. A 2022-es elnökválasztáson már detektálható volt a nemek közti szembenállás is. Ugyanis a húszas éveiben járó nők 58%-a baloldali pártokra, míg a huszonéves férfiak 58,7%-a jobbra voksolt. Korábban Dél-Koreában nem volt jelentős eltérés a nemek pártválasztása között. A fiatal koreai férfiak kifejezetten nagy aránya, jelenlegi felmérések szerint a háromnegyedük utasítja el a feminizmust, de az is érdekes adat, hogy a lányok kétharmada sem támogatja. Abban a fiatalok 60%-a egyetért, hogy ma a legsúlyosabb probléma az országban a nemi szerepekkel kapcsolatos. [54]

A férfiak egyik alt-right (alternatív jobboldali, konzervatív) ellenmozgalmának elnevezése az „idaenam”, amely szó szerint a „húszas éveikben járó férfiakat” jelenti. [55] Egyes koreai szociológusok szerint a fiatal férfiak jobbra tolódása és növekvő nőgyűlölete mögött a társadalmi mobilitás hiánya, a telített munkaerőpiac, a másfél éves sorkatonasággal járó áldozatok és – paradox módon – a férfiközpontú családmodell jelentette anyagi elvárások állnak. Tehát már maga a házasság sem vonzó egy koreai férfi számára. Habár a koreai társadalom elsőre patriarchálisnak tűnhet, ám a macsónak gondolt férfiak helyett valójában sokkal inkább a nők akarata érvényesül családi körben. A család hölgy tagja kezeli a pénzügyeket, nem ritka esetben az erősebb nemnek tőlük kell kérnie zsebpénzt is.

Kulturális expanzió

Részben köszönhetően a relatíve erős individualizmusnak, kulturálisan a többi kelet-ázsiai néphez képest ez a legnyugatosodottabb ország a térségben. A koreai kormányzat tudatosan épít erre és soft power-jének igencsak jövedelmező húzóereje a hallyu (koreai hullám). Mára ez már túlhaladta a populáris kultúra töretlenül sikeres terjedését is, mert már minden menőnek számít, ami koreai. [56] A koreai filmek sokkal érthetőbbek, befogadhatóbbak, átélhetőbbek egy nyugati ember számára, mint bármelyik másik ázsiai mű, a K-POP is nyugati dallamokra és professzionális koreográfiára épül, az éghajlati hasonlóságokból eredően a magyarral egyébként számos közös vonást (paprika, fokhagyma, sertéshús, fermentált savanyú káposzta, levesek, arányaiban sok tisztán sós fogás) felvonultató koreai konyha pedig már kihívója az olasznak vagy a japánnak. [57]

A soft power eljuttatásának különösen hatékony eszköze egy olyan kulturális nap (vagy akár hetekig elnyújtva) szervezése, aminek a tematikája maga az adott nemzetnek a kulturális értékei, legyen szó filmhétről, zenei- vagy táncprodukciókról, népművészeti kiállításokról (Dél-Korea már több éve az augusztus 20-ai Mesterségek Ünnepének állandó résztvevője), gasztronómiai rendezvényekről (standokon kívül workshopok is), nyelviskolai kedvcsináló foglalkozásokról, harcművészeti bemutatókról, beöltözésről hagyományos népviseletbe, turisztikai népszerűsítő kampányokról, dél-koreai nagyvállalatok jelenlétéről kreatív interaktív standokon stb. Ezen programok népszerűsége rohamosan nőtt az elmúlt években, melynek trendje konvergenciát mutat a keleti nyitással összefüggően még tovább gyarapodó gazdasági együttműködéssel és a magyar lakosság Kelettel kapcsolatos fogékonyságának fokozódásával. A legközelebbi ilyen rendezvény (KoreaON 2024) egyébként május 18 és 19. között merül megrendezésre. [58]

Ami szembetűnő lehet, hogy a koreai populáris kultúrában sűrűbben jelennek meg a társadalmi problémák, akár kifigurázva, főleg ázsiai mércével. Gondoljunk csak PSY világhírű dalára, ami a szupergazdagok legszimbolikusabb negyedét, Gangnamot parodizálja ki. A társadalom zöme csak álmodik egy olyan életstílusról. Az Oscar-díjas Élősködők című film szintén a beképzelt, buborékban élő gazdagokat állítja célkeresztbe, illetve a szegénységben élő családok amorális próbálkozásait kísérli meg megérthetőbbé tenni, legalábbis figyelmeztető jelleggel. A leginkább az Észak-Koreával kapcsolatos kém- ill. maffiasztorikat tartalmazó akciófilmek minősége igen meglepő, hasonlít a woke előtti Hollywood színvonalához. A legbrutálisabb alkotás egyértelműen a világszinten nagy port kavaró Nyerd meg az életed (Squid game) című sorozat, amelyben a szervezők tiszta lapot és egyenlő esélyeket adnak a többnyire eladósodott játékosoknak az életük rendbetételére, ám kiderül, hogy szinte mindegyiküknek ez lesz az utolsó lehetőség is egyben. A sorozat radikális letisztultsággal tárja a néző elé a társadalmi egyenlőtlenségeket.

Magyar kapcsolatok

A magyarok első hivatalos kapcsolata a koreaiakkal az Osztrák–Magyar Monarchia idején jött létre, akkor még Csoszon Királyság formájában. Ennek időpontja 1892. július 23-a volt. A turbulens XX. század végén aztán az egykori keleti blokk országai közül Magyarország vette fel (újra) elsőként a diplomáciai kapcsolatokat a Koreai Köztársasággal 1989. február 1-jén (ennek nemrégiben volt a 35. évfordulója). A „kis tigrisek” egyikeként az akkorra már gazdasági csoda lázában égő Koreától Magyarország kedvező kamatozású hitelt kapott, továbbá megkezdődtek az együttműködések elsőként a technológiai szektorokban, illetve a közvetlen működőtőke-beruházások kapcsán. A diplomáciai kapcsolatok felvételét követően a két ország közötti együttműködés dinamikus fejlődésnek indult, melyet fémjeleznek a magas szintű látogatások, a kiterjedt gazdasági kapcsolatok és a rendkívül értékes humán kapcsolatok. A két ország állampolgárai 1991-től vízummentesen tartózkodhatnak 90 nap erejéig a másik állam területén. Magyarország a súlyához képest rendkívül prominens épületben üzemeltet nagykövetséget Szöulban.

Magyarország az ázsiai országok közül a legnagyobb kereskedelmi forgalmat Kína után Dél-Koreával bonyolítja és jelenleg mintegy 300 koreai cég működik hazánkban [59]. 2023-ban a teljes külföldi működőtőke-beruházás (FDI) 14%-a származott Dél-Koreából, amely szinte egyenrangúvá tette a még mindig első helyen álló Németországgal, amely 17%-ot tudhat magáénak. A kelet-ázsiai országból érkező beruházások volumene egy évtizeddel korábban még alig volt látható az 1%-os részesedésével. Érdekesség, hogy a kínai mutató is 1%-on állt akkor, ma ugyan már 9%, de látható, hogy a növekedési dinamikája jóval a dél-koreai alatt maradt. Ehhez az eredményhez hozzá kell tenni, hogy a bővülés nem egyenletes, hanem ugrásszerű volt: 2022-ben 2021-hez képest közel megduplázódott a koreai FDI mennyisége hazánkban. [60]

A kép forrása: Index.

Az igazi fellendülés a kereskedelmi, befektetési és turisztikai kapcsolatok terén a keleti nyitással kezdődött, pont ekkorra tehető a hallyu nagyobb mértékű beáramlása Magyarországra. Kiemelendő Csoma Mózes nagykövet munkássága, aki a Károli Gáspár Református Egyetem 2023. május 15-én (a koreai nemzeti betűírást megteremtő Sejong király születésnapja) megalakuló Koreai Tanszék vezetője lett, újabb szintre emelve a koreai nyelvvel és kultúrával kapcsolatos ismeretek oktatását. [61] A koreai kultúrát és magát az országot ismerő szakemberekre egyre nagyobb szüksége van hazánknak is. Az ELTE Koreai Tanszéke idén ünnepli fennállásának 15. évfordulóját és a Budapesti Gazdasági Egyetem is kínál hallgatóinak részképzéseket a Kookmin, a Woosong és a Dongseo egyetemeken. A koreai Chung-Ang Egyetem nemrégiben több magyar felsőoktatási intézménnyel írt alá együttműködési megállapodást. Ezek közül kiemelkedő fontossággal bír a mesterséges intelligenciával kapcsolatos képzés könnyebb elérhetősége magyar hallgatók számára, tekintve, hogy ehhez hasonló szak még nem létezik az országban. Azonban a versenyfutás már elkezdett élesedni Közép-Kelet Európában, ugyanis idén márciustól a pozsonyi Szlovák Technológiai Egyetem hallgatói is jelentkezhetnek ilyen szakokra. [62] Visszatérve a magyar megállapodásra, nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a kutatási együttműködés megalapozásának a fontosságát, ami lehetővé teszi a doktori témavezetést a biotechnológia, a mesterséges intelligencia és a robotika területén. [63] Az ilyen típusú tudástranszfer nélkül nem hogy nem lesznek adottak a körülmények egy majdani magyar chipgyár megalapításához, de a közepes jövedelmi csapda elkerülése sem lesz lehetséges. [64]

Hazánk ma már az Európát felkereső dél-koreai turisták egyik fontos célországa. A Korean Air 2022 októberétől üzemeltet közvetlen járatokat Budapest és Szöul között, melyet 2024. április 2-ától a jelenlegi heti háromról négyre bővít. A LOT már a tavalyi nyári menetrendben az óriási kereslet miatt a duplájára, heti négyre emelte a közvetlen légi járatok számát a két főváros között. Tehát idén már heti 8 járattal juthatunk el Dél-Korea fővárosába. [65] Szöul fontos közlekedési csomópont, amin keresztül lehetőség van más ázsiai célpontok elérésére. 2023-ban a 10 legforgalmasabb nemzetközi légiú tvonal közül három érintette Koreát, méghozzá Szöul-Oszaka, Szöul-Tokió és Bangkok-Szöul viszonylatokban. A belföldi útvonalak közül messze a legforgalmasabb a Szöul-Jeju volt. [66] Utóbbi egy sziget a szárazföldtől délre, nemzetközi mércével is sok, kifejezetten érdekes látványossággal rendelkezik.

Összegzés

Dél-Korea egyértelműen meghatározó szereplője lett a világgazdaságnak, a hallyu (koreai hullám) expanziója pedig lakosságarányos súlya fölé pozicionálja az országot kulturális értelemben is. Vannak azonban jelek, hogy már az utóbbi is kezd a gazdasági dinamizmus sorsára jutni, azaz átfordul a stagnálás szakaszába. A káprázatos GDP mögött tehát sokszor tragikus áldozatok vannak. Lehet, hogy ideje most már az államnak is a felhalmozott gazdagságból komoly áldozatokat hozni a nemzet fennmaradása érdekében. Ugyanis minden probléma tulajdonképpen visszavezethető a demográfiai eredőre, aminek szociokulturális hátterét társadalomtudósok kutatják, bár még lenne hely a magunk számára is releváns tanulságok leszűrését lehetővé tevő további vizsgálatokra. A fejlett világon belül mindenki azon gondolkozik, hogy miért történik pont a leggazdagabb államokban Thomas Malthus népesedéselméletének tökéletes ellentéte. Extrém mutatóival Dél-Korea az elmélet állatorvosi lova. Mindenesetre rossz lóra tesz, aki a futurisztikus technológiai megoldásokkal előálló Dél-Korea azonnali bukását várja, így az országgal erősen javallott bővíteni kapcsolatainkat, kiemelve a tudomány területét és észlelve a versenyt.

Források:

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés

Megjelent írások

Kelet-Ázsia elemző, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n. Fő elemzési területe a kelet- és délkelet ázsiai régió geopolitikája, a technológiai trendek, a félvezetőipar, a kínai digitális gazdaság. Szakterülete: geopolitika, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Kína, technológia.

Iratkozzon fel hírlevelünkre