Categories
Írások

Európai körkép a fizetésekről – mekkora a bérkülönbség egyes országok között?

A jelenleg még feszes munkaerőpiac a várható gazdasági lassulással párhuzamosan enyhülhet, a vállalatok működési költségeit pedig emelik a magas energiaárak. A vállalati költségcsökkentő intézkedések és a várhatóan mérséklődő munkaerőhiány a bérezési folyamatokra is rányomják a bélyegüket Európában. Ugyan nominális értelemben előrejelzések szerint kisebb ütemben, de nőhetnek a keresetek idehaza és az Európai Unióban is, viszont a historikusan magas infláció miatt a bérek veszítenek értékükből. Mindezek tükrében mind a lakosságot, mind a gazdasági döntéshozókat és piaci szereplőket is foglalkoztató kérdés, mennyi pénzt vihetnek haza a munkavállalók, és ebből tudják-e fedezni megélhetési költségeiket. A jelen tanulmány az európai bérek, jövedelmek és megtakarítások helyzetét, alakulását és kilátásait vizsgálja, fókuszba helyezve Magyarország és a régiós országok folyamatait.

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.49 MB]

Korábbi elemzésünkben az európai foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzetet, kilátásokat vizsgáltuk, megállapítva, hogy az európai és különösen a hazai munkaerőpiac egyelőre feszesnek mondható, viszont a várható gazdasági lassulással a munkaerőhiány enyhülésére érdemes számítani. Közgazdasági összefüggések alapján a feszülő munkaerőpiac a bérek emelkedését hozza magával, míg a munkaerőhiány csökkenése lassítja a keresetnövekedést. Milyen bérfolyamatok zajlanak Európában és Magyarországon? A feszes munkaerőpiac tényleg elhozta a bérek jelentősebb növekedését? Az energiaválság és a recessziós félelmek fényében mi vár a fizetésünkre? E kérdések mellett arra is választ kaphatunk az elemzés által, hogy a többi európai uniós országhoz képest hol állnak a rangsorban a hazai bérek euróban számítva, mekkora az európai lakosság megtakarítása, illetve vannak-e eltérések a férfi és női munkavállalók bérezésében.

Bérekkel kapcsolatos fogalommagyarázó

Az Európa-szintű összehasonlíthatóság érdekében az Eurostat által negyedévente közzétett munkaerőköltség-index (labour cost index, LCI) értékeit és változásait vizsgáljuk elemzésünkben. Az index a munkaerő foglalkoztatásának teljes költségét mutatja egy munkaórára vetítve nominálisan (inflációval történő kiigazítás nélkül), nemzeti valutában. Két fő részből áll: bérek és béren kívüli költségek.

A bérek kategória magában foglalja a munkáltató által pénzben vagy természetben fizetett közvetlen díjazását, bónuszokat és juttatásokat, a munkavállalói megtakarítási programokba történő kifizetéseket, a nem munkában töltött napokért járó kifizetéseket (pl. fizetett szabadság, betegszabadság) és a természetbeni juttatásokat, mint például élelmiszer, ital, üzemanyag, céges autó stb.

A béren kívüli költségek kategóriába tartoznak a munkaadói társadalombiztosítási járulékok és a munkaerőköltségnek tekintett foglalkoztatási adók, levonva belőlük a munkáltató közvetlen bérköltségének egy részét vagy egészét megtérítő támogatásokat. Tehát ez a kategória a munkáltatók bruttó béren felüli egyéb költségeit tartalmazza; minél kisebb az értéke, annál kisebb a munkáltatók bérterhe, mely ösztönzi a foglalkoztatást. Példaként említve, 2021-ben a legtöbb tagállam meghosszabbította a 2020-ban bevezetett támogatási rendszerek érvényességét, hogy enyhítse a koronavírus-járványok vállalkozásokra és munkavállalókra gyakorolt hatását. Ezeket általában támogatásként (vagy adókedvezményként) könyvelték el, amelyet a bérköltségek nem bérjellegű összetevőjében negatív összegként tartottak nyilván.

A reálbér a keresetek vásárlóértékét fejezi ki, vagyis azt, hogy adott bérösszegért (nominális bérért) mennyi terméket vásárolhatunk, ill. mennyi szolgáltatást vehetünk igénybe. A reálbér kiszámításához a nominálbért kell korrigálni az adott időszaki inflációval. Amennyiben a nominális bért meghaladja az árak növekedése, az infláció, akkor ugyanannyi kézhez kapott fizetésből (nominális bér) kevesebbet tudunk vásárolni, vagyis csökken a keresetünk vásárlóereje (azaz a reálbér negatív).

A minimálbér a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér, amit minden főállású dolgozónak meg kell kapnia a munkájáért, függetlenül attól, hogy mi a feladata vagy milyen végzettsége van. A minimálbérnél többet bárki kereshet, kevesebbet viszont csak abban az esetben, ha kevesebb órában, például csak napi négy órában foglalkoztatják (forrás: lexiq.hu).

A garantált bérminimum a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér, amit minden olyan főállású dolgozónak meg kell kapnia, aki olyan munkakörben dolgozik, ami legalább középfokú végzettséghez kötött (forrás: lexiq.hu).

Helyzetkép a keresetekről, reálbérekről Európában

Munkaerőköltség és nominális bérek növekedése

A teljes munkaerőköltség az Európai Unióban 2022 második negyedévében kiemelkedő mértékben, 4,4%-kal emelkedett éves szinten, mely csúcsközeli (4,5%) értéket jelent. Ezen belül a bérek növekedési dinamikája gyorsult az EU egészében 2016 második fele (2016 második negyedév: 1,3%) és 2020 második negyedéve (5,0%) között, majd a koronavírus-járvány megakasztotta a folyamatot. 2020 harmadik és 2021 második negyedéve között jelentősen lassult a bérdinamika, mélypontján stagnáltak, azaz nem változtak a bérek (0%). A gazdasági és társadalmi nyitást követően beindult a bérek újbóli növekedése, elérve az idei második negyedévben a 4,5%-os bővülést éves szinten.

  1. számú ábra: jelentősen nőtt a munkaerőköltség és azon belül a nominális bérek is a járvány okozta mélypont óta mind az EU-ban, mind Magyarországon. Forrás: Eurostat.

Magyarországon jelentős bérfelzárkózás zajlott az utóbbi években, az EU átlagánál magasabb dinamikával nőttek a keresetek minden időszakban (2017 és 2020 második negyedéve között kisebb kilengések mellett 10% feletti bérnövekedést regisztráltak). A járvány időszakában lassult idehaza is a keresetek dinamikája, de nem olyan jelentős mértékben, mint az EU-ban: mélypontján, 2021 második negyedévében is 4,3%-os bérnövekedést tapasztalhattunk. 2021 harmadik negyedévétől kezdve pedig gyorsult a keresetek emelkedése Magyarországon, az idei első negyedévben 22,7%-ot, a másodikban 14,9%-ot mutatott. E kiemelkedő dinamikához nagymértékben hozzájárult a minimálbér- és garantált bérminimum közel 20%-os emelése 2022. január 1-jén, mely kisebb-nagyobb mértékben átgyűrűzött a felsőbb bérkategóriákba is.

Ami az európai rangsort illeti az órabér-növekedések tekintetében, Magyarország az EU élén állt az idei második negyedévben a közel 15%-os bérnövekedéssel. Hazánkat a többi kelet-közép-európai és balti ország követte, mivel e később csatlakozott tagállamoknál általános jelenség a nyugat-európai bérszínvonalhoz való felzárkózás.

2. számú ábra: Magyarországon nőttek legnagyobb mértékben az EU-ban a nominális bérek 2022 második negyedévében. Forrás: Eurostat.

Az utóbbi időszakban egyre többször merül fel az a kérdés a piaci elemzők körében, hogy elindult-e az ár-bér spirál Magyarországon, vagyis amikor az árak és a bérek egymást erősítik. Ebben az esetben a dinamikusan gyorsuló infláció (októberben 21,1%-os volt idehaza) és a jelenleg feszes munkaerőpiac miatt a munkáltatók növelik a béreket a munkaerő megtartása (és újak odacsábítása) érdekében; vagyis a munkáltatók igyekeznek lekövetni az árak emelkedését, hogy ne csökkenjen a munkavállalóik életszínvonala. A vállalatok ugyanakkor a növekvő bérköltségek miatt kénytelenek emelni termékeik és szolgáltatásaik árát. Ez pedig ismét felfelé hajtja a munkavállalók bérigényeit.

A KSH idén novemberben közzétett egy, a hazai munkaerőpiaci folyamatokra vonatkozó elemzést, melyben a kiugróan gyors bérdinamikáról is írnak, melyhez a statisztikai hivatal szerint az infláció is hozzájárult. Elemzésük szerint ugyanis a kereseteket a minimálbér, a garantált bérminimum, az előre ütemezett béremelések, a pótlólagos munkaerő-kereslet (vagyis a fennálló munkaerőhiány) és az infláció bérfelhajtó hatása, valamint a magas jutalmak húzták fel.

Ugyan az infláció historikus magasságokba emelkedett az utóbbi időszakban és a bérdinamika is gyorsult, de egyelőre még nem lehet egyértelműen kijelenteni, hogy ár-bér spirálba került volna a magyar gazdaság (az MNB szeptemberi tanulmánya szerint sincs jelenleg ár-bér spirál Magyarországon). Előrejelzések szerint pedig az infláció lassul 2023-ban, továbbá a bérek növekedési üteme is visszafogottabb lehet a munkaerőpiac enyhülése és a gazdasági lassulás következtében.

Euróban számított keresetek

2021-ben az átlagos munkaerőköltséget az EU-ban 29,1 euróra (ezen belül bérek: 21,9 euró), az euróövezetben pedig 32,8 euróra becsülte az Eurostat. Ez az átlag azonban elrejti az uniós tagállamok közötti jelentős különbségeket: az óránkénti munkaerőköltségek 7,0 euró (Bulgária, ezen belül bérek: 5,9 euró) és 46,9 euró (Dánia, ezen belül bérek: 40,2 euró) között mozogtak.

Ugyan írtuk, hogy a kelet-közép-európai régióban és a balti országokban bérfelzárkózás zajlik az utóbbi években, vagyis jelentősen nőnek évről évre a keresetek, meghaladva a nyugat-európai bérdinamikát, azonban az euróban kifejezett órabéreket tekintve továbbra is le van maradva a térség a fejlettebb nyugat-európai szinttől. Az alacsonyabb béren kívüli, munkáltatókat terhelő költségek ugyanakkor elősegíthetik a foglalkoztatást a térségben, nemzetközi munkáltatókat is vonzva.

3. számú ábra: Magyarországon alacsony volt 2021-ben az euróban számolt órabér az EU legtöbb tagállamához képest. Forrás: Eurostat.

Az euróban kifejezett munkaerőköltség-becslések időbeli összehasonlításakor meg kell jegyezni, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokra vonatkozó adatokat az árfolyamváltozások befolyásolják. Így Magyarország esetében is a forint euróval szembeni 2022-es jelentős gyengülése (10% feletti) miatt versenyhátrányba kerülhettünk a nemzetközi színtéren: euróban kifejezve a magyar bérek csökkentek, tehát a magyar cégek, akik külföldi szakembereket alkalmaznának, csak magasabb költséggel tudják idevonzani őket. Ezzel szemben a hazánkban foglalkoztatóként működő nemzetközi vállalatok alacsonyabb bérköltséggel szembesülhettek idén a forint gyengülése miatt, olcsóbb lett a magyar munkaerő. A tényleges 2022-es, euróban kifejezett béreket jövőre közli az Eurostat.

Reálbérek Európában

Európai szinten csökken a reálbér az infláció elmúlt időszaki felfutása következtében, a (nominális) bérek növekedése ellenére is. Az Európai Unió átlagára számított reálbér 2021 óta lassult, majd csökkent: 2021-ben ehhez az alacsony nominális bérnövekedés és a gyorsuló infláció is hozzájárult, majd idén ugyan nőttek a nominális bérek, de az inflációt nem tudták kiegyenlíteni. Európa átlagában és országok szintjén is már csökkennek a keresetek vásárlóértékei.

4. számú ábra: a legtöbb európai országban csökkentek a második negyedévben a reálbérek, míg Magyarországon csak lassult a reálkeresetek növekedése. Forrás: Eurostat.

Magyarországon is jelentősen lelassult a reálbérek növekedése az utóbbi negyedévekben, ugyanakkor még nem ért negatív tartományba, azaz még nem csökkent a keresetek vásárlóereje; szemben a régiós országokkal, ahol már a második negyedévben a reálkeresetek csökkenését mérték. Magyarországon az igen magas nominális bérnövekedés még ellensúlyozni tudta az idei első félévben az infláció gyorsulását, ezért nem csökkentek a reálkeresetek (minimálbér-emelés, vállalati béremelések, állami dolgozók, például orvosok, szakdolgozók béremelése stb.).

Minimálbérek Európában

Jelenleg tagországok szintjén szabályozzák a legkisebb kereseteket, azaz a minimálbéreket az Európai Unióban. Tárgyalnak az uniós szintű minimálbérről, de egyelőre nagy eltérések vannak országok szintjén: 2022-ben átlagosan 348 euró (Bulgária) és 2285 euró (Luxemburg) között mozgott a minimálbér összege. 2022-ben több tagországban is emelték a legkisebb kereseteket az EU-ban, kiemelkednek közülük a kelet-közép-európai és balti régió országai. Csehországban 11,1%-os, Lengyelországban 5,1%-os, Romániában 11,5%-os, Horvátországban 10,3%-os, Észtországban 12%-os, Litvániában 13,7%-os volt az átlagos minimálbér-emelés 2022-ben 2021-hez képest (adott évre vonatkozó átlagos értékekkel számolunk a minimálbérek esetében, ezáltal szűrjük ki az éven belüli eltérő időpontokban történt béremelések okozta összehasonlíthatósági akadályokat).

5. számú ábra: euróban kifejezett szintjét tekintve a kelet-közép-európai és Balti-országok minimálbérei le vannak maradva a nyugat-európaiaktól, viszont jelentős bérfelzárkózás (bérnövekedés) zajlik a térségben. Forrás: Eurostat.

Magyarország kiemelkedik az EU-s rangsorból (azon tagországok közül, ahol van minimálbér) 2022-es átlagos 13,8%-os idei minimálbér-emelésével: 2021-ben átlagban közel 460 euró volt a minimálbér, mely 2022-re 523 euróra nőtt. Forintban számolva a 2021. február 1-jén életbe lépett 167 400 forintos összegről 2022. január 1-jére 200 ezer forintra nőtt a minimálbér (közel 20%-os növekedés, kettő közti eltérést a forint árfolyamának euróval szembeni változása okozza). Ugyanakkor van még tér további bérfelzárkózásra az EU országaihoz, mivel az euróban számolt hazai minimálbér az uniós rangsor végén helyezkedik el, Romániában, Lettországban és Bulgáriában kisebb a minimálbér euróban számítva.

Idehaza megkülönböztetik a minimálbért és a garantált bérminimumot. A garantált bérminimum a jogszabályban meghatározott kötelező legkisebb munkabér, amit minden olyan főállású dolgozónak meg kell kapnia, aki olyan munkakörben dolgozik, ami legalább középfokú végzettséghez kötött (forrás: lexiq.hu). A garantált bérminimum is jelentősen, közel 19%-kal nőtt 2022. január 1-jén (bruttó 260 ezer forintos havi bér). A KSH közlése szerint a teljes munkaidőben alkalmazásban állók körében a legfeljebb garantált bérminimumot keresők száma 2022 második negyedévében 568 639 fő volt, ami a teljes munkaidőben alkalmazásban állók körében 19,7%-ot tett ki.

Jövőkép a keresetek tekintetében

Az Európai Bizottság friss, novemberi előrejelzése szerint a bérek növekedése 2022-ben átlagon felüli ütemre emelkedik, és várhatóan 2023-ban is erős, de infláció alatti marad; vagyis várhatóan a rendelkezésre álló jövedelem csökken. A nominális bérnövekedés elsődleges oka a munkavállalók kompenzálása az infláció gyorsulása miatt, de mindez jelentős költségtétel a vállalatok számára a megemelkedett rezsidíjak mellett, így nem is tudja követni a gyorsuló inflációt.

Az egy főre jutó munkavállalói jövedelem nominálisan (inflációval együtt) 2022-ben 4,6%-os, 2023-ban 5,2%-os növekedést mutathat az Európai Unióban a Bizottság előrejelzése szerint, ugyanakkor a várható nagymértékű infláció (2022: 9,3%, 2023: 7%, év/év) erodálja a (nominális) bérnövekedést. A reál munkavállalói jövedelem, vagyis a keresetek vásárlóértéke (inflációtól szűrve) 2022-ben és 2023-ban is várhatóan csökken (rendre -3,1% és -1,1%; a magánfogyasztás árdeflátorával számítva), 2024-ben mutathat ismét növekedést (1,1%).

Hasonló helyzetet várt az Európai Központi Bank is szeptemberi előrejelzése szerint. Az egy főre jutó munkavállalói jövedelem az előrejelzés szerint 2022-ben 4,0%-kal, 2023-ban 4,8%-kal nő, majd 2024-ben 4,0%-ra lassul. A 2022-re vonatkozó adatot a munkahelymegtartó programok hatása emeli, míg a 2023-ra várt nominális bérnövekedés mögött az egyes országokban továbbra is erősnek mondható munkaerőpiac, várható minimálbér-emelések, valamint a magas inflációs ráták miatti bérkiigazítások állnak. Mivel az EKB előrejelzése szerint is az infláció (2022: 8,1%, 2023: 5,5%) meghaladja a nominális bérnövekedést, a reálkeresetek visszaesést mutathatnak 2022-2023-ban. 2024-ben az infláció 2,3%-os lehet a jegybanki előrejelzés szerint, míg az egy főre jutó munkajövedelem 4%-kal nőhet, tehát a reálbérek enyhe emelkedést mutathatnak.

A magas infláció erodálja a lakosság reáljövedelmét és emeli a vállalatok költségeit, ezzel együtt pedig visszafogja mind a fogyasztási kiadásokat, mind a termelést, csökkentve a gazdasági aktivitást (a GDP az EKB előrejelzése szerint az EU-ban 2023-ban 0,9%-kal nőhet, míg az Európai Bizottság szerint 0,3%-kal).

Magyarországon a reálbérek 2022 őszén már csökkentek a 20% feletti inflációk hatására (az Eurostat által számított infláció 2022 szeptemberében: 20,7%, októberében: 21,9%), továbbá az év hátralevő hónapjaiban is várhatóan túlszárnyalja majd a (nominális) keresetemelkedés ütemét az infláció.

A hazai infláció év végéig előrejelzések szerint tovább gyorsul, ezt követően a jövő év első felében először kisebb ütemben lassul, majd a második félévtől gyorsabb korrekció várható. Azonban 2023 első felében is jelentős, az első hónapokban 20% körüli, majd 10-20% közötti inflációs értékeket várhatunk, csak őszre eshet legkorábban 10% alá a pénzromlás üteme. Éves átlagban 15-16%-os infláció várható a piaci elemzők szerint, míg az MNB szerint 11,5-14%-os éves átlagban. E kilátások tükrében 2023-ban csökkenhetnek a reálbérek idehaza, annak ellenére is, hogy várható a nominális bérek növekedése, de nem feltétlenül tudják majd az inflációt kompenzálni. Egyrészt a várható gazdasági lassulás visszaveti a béremelési lehetőségeket (munkáltatók többsége nehéz anyagi helyzetben lesz a rezsiköltségek és egyéb működési költségek emelkedése miatt), másrészt várhatóan kisebb lesz a minimálbérek emelése 2023 elején, mint volt 2022 elején (részletesen később kifejtve).

Az Európai Bizottság várakozásai szerint a magas infláció csökkenti a reálbéreket Magyarországon, elsősorban 2023-ban. Az egy főre jutó munkavállalói kompenzáció az előrejelzés szerint 2022-ben 14,5%-os, 2023-ban 13,1%-os növekedést mutat, mely 2024-ben 6,9%-ra lassul. Az infláció ugyanakkor éves átlagban 2022-ben 14,8%-on, 2023-ban 15,7%-on állhat, 2024-ben lassulhat 3,9%-ra. Ezzel együtt a reálkeresetek csökkenhetnek (2022: -0,3%, 2023: -2,2%), 2024-ben viszont ismét emelkedhetnek (2,9%).

A Magyar Nemzeti Bank előrejelzése szerint 2022 egészében historikusan magas szintre nőnek a nemzetgazdasági bruttó átlagkeresetek (16,6-16,9%), mely azonban 2023-ban lassulni fog (7,5-8,6%). Az idei évi dinamikus bérnövekedést az év eleji jelentős minimálbér-emelése és a feszes munkaerőpiaci kondíciók támogatták, viszont előretekintve a lassuló GDP-növekedéssel összhangban a bérdinamika mérséklődésével számol az MNB Magyarországon. Az infláció az MNB várakozásai szerint is visszaveti a keresetek vásárlóértékét a versenyszférában, 2022-ben stagnáló reálbér-emelkedést várnak (0,2%), míg 2023-ban a bruttó reálbérek jelentősebb visszaesését (-2,4%). 2024-ben térhet vissza a reálbérek emelkedése (4,8%).

6. számú ábra: a legtöbb európai uniós tagállamban 2023-ban csökken a keresetek vásárlóértéke, vagyis a reálbér. Forrás: Európai Bizottság.

Intézményi előrejelzések (említett Európai Bizottság, EKB, MNB) mellett több munkaerőpiaci elemző is azzal számol, hogy jövőre a versenyszférában a reálbérek 3-4%-kal esnek vissza idehaza. Például a Magyar Bankholding 3% körüli, míg a Kopint-Tárki kutatói 4%-os reálbércsökkenést vetítenek előre 2023-ra.

Ősszel elindultak Magyarországon a 2023-as minimálbér-tárgyalások, a felek igen szűk keretek között mozognak a gyorsuló infláció, emelkedő rezsiköltségek és várható gazdasági lassulás következtében. A munkavállalói szakszervezetek minimumelvárása az inflációval megegyező mértékű emelés (azaz legalább 10%, de inkább afeletti, 15%-ról is szóltak már hírek), mellyel azt szeretnék elérni, hogy a minimálbér őrizze meg jövőre a reálértékét. Ugyanakkor azt is figyelembe kell venni, hogy a béremelkedések kifizethetőek maradjanak még a legkisebb cégek számára is, hiszen a legalacsonyabb fizetések emelkedése nyomást gyakorol a többi fizetési kategóriában is (forrás: Palkovics Imre). A munkáltatói oldal az ideihez hasonló, 20%-os minimálbér-emelést irreálisnak tart, és attól is függ a beleegyezésük, hogy miképp alakulnak a munkabérhez kapcsolódó adó- és járulékterhek jövőre. A tárgyalófelek reményei szerint az év vége előtt megszületik a megállapodás.

Lakosság jövedelme, fogyasztása, megtakarítások

Az Európai Unióban a háztartások egy főre jutó, rendelkezésre álló jövedelme a 2020-as, koronavírus-járvány miatti csökkenés óta folyamatosan növekszik, átlagosan 1,5%-kal negyedéves szinten. A lakosság rendelkezésre álló jövedelmét a foglalkoztatottság és a bérek befolyásolják: az elmúlt negyedévekben mind a foglalkoztatottság javulása, mind a növekvő bérdinamika hozzájárult a jövedelmek emelkedéséhez. Reál értelemben, vagyis az inflációval korrigálva ugyanakkor már a jövedelmek csökkenését lehetett tapasztalni az idei második negyedévben, tehát a lakossági jövedelmek vásárlóértéke csökkent az infláció miatt. A lakossági fogyasztás, melyet a rendelkezésre álló jövedelem befolyásol legnagyobb mértékben a megtakarítások mellett, még dinamikus növekedést mutathat 2022 egészében az első félév kedvező teljesítménye miatt, az Európai Bizottság előrejelzése szerint 3,7%-kal nőhet 2021-hez képest az EU-ban.

Mivel az előrejelzések szerint a rendelkezésre álló reáljövedelem 2023-ban várhatóan meredeken csökken (magas infláció, reálbérek várható visszaesése, munkanélküliség lassú emelkedése, állami támogatások kifutása), a lakossági fogyasztás növekedése is várhatóan nagymértékben lelassul az EU-ban. Összességében a magánfogyasztás az előrejelzések szerint az idei év utolsó negyedévében és a jövő év első negyedévében jelentősen visszaesik. A 2022 negyedik negyedévében bekövetkező erőteljes zsugorodás várhatóan 2023-ban is folytatódik, és a magánfogyasztás éves szinten nagyjából stagnál (Bizottság előrejelzése 2022-ben 3,7%, 2023-ban: 0,1%, 2024: 0,8%). Mindez a gazdasági aktivitásra, a GDP változására is negatívan hat.

Magyarországon a lakossági reáljövedelem 2021-ben 3,6%-kal nőtt, 2022-ben is ehhez hasonló vagy nagyobb mértékű lehet a bővülés az MNB várakozása szerint (3,6-3,8%). Ugyanakkor a háztartások rendelkezésre álló reáljövedelme az idei év utolsó negyedévétől kezdődően csökken, ami mögött az egyszeri kormányzati juttatások kifutása és a dinamikusan gyorsuló infláció áll. Összességében, az infláció a reáljövedelmeket is megnyirbálja 2023-ban, az MNB szerint 2,7-3,7%-kal eshet vissza jövőre, mely a lakossági fogyasztást is visszaveti (0,5-1,3%-kal csökkenhet a háztartások fogyasztási kiadása 2023-ban).

A háztartások fogyasztása mellett érdemes megvizsgálni a megtakarítások alakulását is: egyrészt hogyan változott az elmúlt években, halmoztak-e fel a háztartások megtakarítást, melyet a „szűkebb” években felhasználhatnak; másrészt, hogy mi várható a területen.

A háztartások bruttó megtakarítási rátája (háztartási megtakarítási ráta) a bruttó megtakarítás és a rendelkezésre álló bruttó jövedelem hányadosaként kerül meghatározásra. A bruttó megtakarítás a bruttó rendelkezésre álló jövedelemnek az a része, amelyet nem végső fogyasztási kiadásként költenek el. Ezért a megtakarítási ráta akkor nő, ha a bruttó rendelkezésre álló jövedelem nagyobb ütemben nő, mint a végső fogyasztási kiadások.

Az Európai Unióban pozitív a megtakarítási ráta, de az utóbbi másfél évben folyamatosan mérséklődik, vagyis egyre kevesebbet takarítanak meg a háztartások (2022. második negyedév: 12,55%). Magyarországon is látható egy csökkenő tendencia, de magasabb a megtakarítási ráta idehaza, mint az EU átlagában (2022. második negyedév: 14,6%). Példaként említve, Lengyelországban, 2021 harmadik negyedévében a megtakarítása ráta negatív értéket vett fel, vagyis csökkentek a megtakarítások, a korábbi lakossági megtakarítások egy részét felélték (azóta szerény, de pozitív tartományba került ott is a ráta, 2022. első negyedév: 2,8%).

7. számú ábra: a lakosság rendelkezésre álló jövedelme reálértéken már visszaesett az EU-ban, mely a fogyasztást is lassítja. A megtakarítási ráta csökkenő tendenciát mutat, de még pozitív tartományban van, vagyis a háztartások továbbra is megtakarítanak. Forrás: Eurostat.

A háztartások megtakarítási rátája az Európai Bizottság előrejelzése szerint az EU-ban a tavalyi 16,7%-ról 2022-re 13,4%-ra csökken, majd 2023-ra 12,7%-ra mérséklődik, mely már a hosszú távú átlag alatt van (12,8% az EU-ban). Magyarországon is várhatóan mérséklődik a megtakarítási ráta, 2022-ben 11,9%-on, 2023-ban 10,1%-on állhat a Bizottság szerint. Tehát összességében a hazai lakosság továbbra is megtakarít a rendelkezésre álló jövedelméből, de ez már kisebb mértékű lesz, mint az elmúlt időszakban. Tehát többet költenek fogyasztásra, mint megtakarításra, esetleg korábbi megtakarításukat is bizonyos mértékig igénybe veszik.

Az MNB várakozása szerint is 2023-ban a megtakarítások átmeneti leépülésére lehet számítani. A jegybank szerint a legalsó jövedelmi tized kivételével az elmúlt évek reálbér-emelkedésének köszönhetően az alsóbb jövedelmi tizedekbe tartozó háztartások is nettó megtakarítóvá váltak, ami megkönnyítheti a magasabb árakhoz történő alkalmazkodást. Az előrejelzési horizont végén (2024) a reáljövedelmek ismételt emelkedésével összhangban a háztartások megtakarítási rátája újból nőhet az MNB előrejelzése szerint.

Kihívás: nemek közötti bérkülönbség

A nemek közti különbség a munkaerőpiacon Európában a mai napig tetten érhető. A nemek közötti bérszakadékot (angolul gender pay gap) a férfiak és nők átlagos bruttó órabére közötti különbségeként határozzák meg a férfiak átlagos bruttó órabérének százalékában kifejezve. 2020-ban a nők bruttó órabére átlagosan 13,0%-kal volt alacsonyabb a férfiakénál az EU-ban az Eurostat jelentése szerint. Továbbá 2020-ban az EU-ban Lettországban volt a legmagasabb a nemek közötti bérszakadék (22,3%) és Luxemburgban a legalacsonyabb (0,7%). Magyarország a rangsor vége felé helyezkedik el 17,2%-os bérkülönbségével.

8. számú ábra: tagországonként eltérő a női és férfi bérek közti különbség, az Európai Unió átlagában 13%-kal alacsonyabb fizetést kapnak a nők a férfiaknál. Forrás: Eurostat.

A nemek közötti bérszakadék általában sokkal kisebb a munkaerőpiacra újonnan belépők esetében, és az életkor előrehaladtával általában emelkedik. A korcsoportok szerinti különbségek azonban országonként eltérő mintázatúak lehetnek. A nemek közötti bérszakadék az életkor előrehaladtával mélyülhet, mivel a nők a munkában töltött életük során megszakíthatják pályafutásukat.

Az Oeconomusnál korábban rámutattunk a férfiak és nők közötti egyenlőtlenség más aspektusára is a munkaerőpiacon. Az European Institute for Gender Equality adatai alapján az Európai Unión belül az igazgatósági tagok között a nők aránya még 2021-ben is meglehetősen egyenlőtlen képet mutat: míg Cipruson az érték 9% alatt helyezkedik el, addig Franciaországban több mint 45%-os a részesedés. Az EU átlaga jelenleg éppen csak meghaladja a 30%-ot.

Az Oeconomus korábbi kutatásában arra is rámutatott, hogy Realindex Investments 2022-ben készített felmérése szerint minél nagyobb a nők aránya a cégek felső vezetői körében, a profitabilitás annál magasabb. A tőkearányos megtérülés egy öt éves periódust vizsgálva következetesen akár közel 30%-kal is magasabb lehet egy női felső vezetőket is foglalkoztató cég esetében. A kutatásban világszinten 2500 nagyvállalat vett részt közel 30 országból. Mindez azt bizonyítja, hogy a nemi diverzitás kifizetődő nemcsak a cégek, hanem a befektetők számára is. Az Európai Unió törvényben szabályozta, hogy a legnagyobb, tőzsdén jegyzett nagyvállalatokban a nők nagyobb szerepet kaphassanak a cégek stratégiai szintű irányításában. A 2022-ben elfogadott szabályok szerint 2026 közepétől ezekben a vállalatokban legalább 40%-os arányt kell kapniuk a nőknek az igazgatóságokban.

Közgazdasági dilemma: érvényes-e még a Phillips-görbe?

A Phillips-görbe az infláció és a reálgazdaság közti kapcsolatot írja le. Alban William Phillips 1968-ban megjelenő cikkében a munkanélküliség és a bérek változása közötti kapcsolatot tesztelte. Stabil, fordított irányú összefüggést talált a két mutató között, vagyis feszesebb munkaerőpiac (kisebb munkanélküliség) esetén a bérek emelkedését látta. Solow és Samuelson a fejlesztették tovább az elméletet, és a bérek helyett az infláció-munkanélküliség közötti kapcsolatra írták fel egyenleteiket, mivel feltételezhetjük, hogy a bérek emelkedése az infláció gyorsulásához vezet a fogyasztás növekedésén keresztül. Idővel kiegészült az elmélet a várakozásokkal, mely nem egy stabil jelenség, és pontosították az elméletet, miszerint hosszú távon az infláció nem hat a munkanélküliségre, de rövid távon továbbra is negatív a kapcsolat a két mutató között.

9. számú ábra: a munkanélküliségi ráta és az infláció (vagy bérnövekedés) közti negatív kapcsolat az EU országainak többségében fennáll, ezt a jelenséget hívják Phillips-görbének. Forrás: Eurostat.

A Phillips-görbének nemcsak a helyzete, hanem a meredeksége is változik időben: az MNB szeptemberi Inflációs jelentésében kifejtette, hogy míg az 1970-es évek közepén a munkanélküliségi ráta egy százalékpontos változása megközelítőleg ugyanilyen mértékben módosította az inflációt, addig a hatás a 2010-es évekre 0,1 százalékpontra mérséklődött. Ezt a jelenséget hívják a „Phillips-görbe ellaposodásának”.

Az MNB elemzésében kifejtette (2022), amennyiben „a munkanélküliségi ráta 5% felett alakul, abban az esetben az inflációs alapfolyamatok nem jeleznek érdemi változást. Ezen a szakaszon a Phillips-görbe továbbra is „lapos”. Ezzel szemben az 5% és különösen a 4% alatti munkanélküliségi ráták már az infláció markáns gyorsulását eredményezik. Vannak olyan országok, régiók, amelyek kivételnek tekinthetők: a balti országokban, Horvátországban és Szlovákiában magasabb az infláció, mint amit a munkanélküliségi rátájuk indokolna, míg Dánia, Németország és Hollandia esetében az alacsony munkanélküliségi ráta sem eredményezi az inflációs alapfolyamatok gyorsulását.” Az említett országokat külön kiemeltük a 9. számú ábrán.

A hazai Phillips-görbe felfelé tolódott és meredekebbé vált az MNB kutatása szerint (10. számú ábra): „a 2013 és 2020 márciusa közötti időszakban gyakorlatilag vízszintes az összefüggés, ezt követően azonban alapvetően kismértékű munkanélküliségiráta-változás is jelentős inflációs gyorsulás mellett ment végbe. A Phillips-görbe eltolódását az inflációs várakozások emelkedése okozta”.

 

10. számú ábra: a maginfláció és a munkanélküliségi ráta kapcsolata 2013 és 2022 között Magyarországon. Forrás: KSH, MNB Inflációs jelentés 2022 szeptembere (forrás).

Az MNB értékelése szerint „a Phillips-görbe meredekségének emelkedése azt eredményezi, hogy az inflációs alapfolyamatok nagyobb mértékben reagálhatnak a konjunktúra romlására, mint korábban”. Ez azt jelenti, hogy a ciklikus munkanélküliség megemelkedése az infláció dinamikusabb lassulását hozhatja, mint az elmúlt évtizedekben, ezért az MNB markánsabb inflációs mérséklődésre számít a gazdasági ciklus leszálló ágában.

Összefoglalás

A koronavírus-járvány utáni gazdasági és társadalmi nyitást követően beindult a nominális bérek újbóli növekedése az Európai Unióban. Az ún. teljes munkaerőköltség, mely a bérből és béren kívüli költségekből tevődik össze, az 2022 második negyedévében 4,4%-kal emelkedett éves szinten, mely csúcsközeli (4,5%) értéket jelent. A bérnövekedési ütemek tekintetében azonban nagyobb eltérések vannak tagországonként.

Jelentős bérfelzárkózás zajlik hazánkban és a régiós országokban az utóbbi években a nyugat-európai bérszínvonalhoz, az EU átlagánál magasabb dinamikával nőttek a keresetek. Továbbá az európai uniós rangsorban az órabér-növekedések tekintetében Magyarország az első helyen állt az idei második negyedévben a közel 15%-os nominális bérnövekedéssel.

Ha a bérek szintjét nézzük euróban számítva, általánosságban elmondható, hogy a kelet-közép-európai régió és a balti régió országai a magas bérnövekedési ütemek ellenére még lemaradásban vannak a nyugat-európai bérszínvonaltól. 2021-ben az átlagos bérköltség az EU-ban 21,9 euró volt, addig Magyarországon 8,4 euró, Romániában 8 euró, Lengyelországban 9,4 euró, míg Csehországban 11,3 euró. Azonban fontos látni, hogy az euróövezeten kívüli tagállamokra vonatkozó adatokat az árfolyamváltozások befolyásolják.

A keresetek vásárlóértékét vizsgálva Európában, vagyis azt, hogy adott bérösszegért (nominálbér) mennyi terméket vásárolhatunk, ill. mennyi szolgáltatást vehetünk igénybe, kedvezőtlenebb kép rajzolódik ki. A reálbér európai szinten csökken az infláció elmúlt időszaki felfutása következtében, a (nominál)bérek növekedése ellenére is. Magyarországon is jelentősen lelassult a reálbérek növekedése az idei második negyedévig, ugyanakkor még nem ért negatív tartományba, ahogy sok európai uniós országban.

Előrejelzések szerint az Európai Unióban a nominális bérek növekedése 2022-ben átlagon felüli ütemre emelkedik, és várhatóan 2023-ban is erős, de infláció alatti marad, vagyis a reálbérek csökkennek. Továbbá várakozások szerint Magyarországon is 2023-ban csökkenhetnek a reálbérek. A magas infláció erodálja a lakosság reáljövedelmét és emeli a vállalatok költségeit, ezzel együtt pedig visszafogja mind a fogyasztási kiadásokat, mind a termelést, csökkentve a gazdasági aktivitást.

Tárgyalnak az uniós szintű minimálbérről, de egyelőre nagy eltérések vannak országok szintjén a legkisebb keresetek terén: 2022-ben átlagosan 348 euró (Bulgária) és 2285 euró (Luxemburg) között mozgott a minimálbér összege. Magyarország kiemelkedik az EU-s rangsorból (azon tagországok közül, ahol van minimálbér) 2022-es átlagos – euróra átszámított – 13,8%-os idei minimálbér-emelésével.

A jövedelmek mellett fontos vizsgálni a lakossági megtakarítások szintjét is. Az Európai Unióban pozitív a megtakarítási ráta, de az utóbbi másfél évben folyamatosan mérséklődik, vagyis egyre kevesebbet takarítanak meg a háztartások (2022. második negyedév megtakarítási rátája: 12,55%). Magyarországon is látható egy csökkenő tendencia, de magasabb a megtakarítási ráta idehaza, mint az EU átlagában (2022. második negyedév: 14,6%).

Jelentős munkaerőpiaci kihívás a nemek közti bérkülönbségek kezelése. 2020-ban a nők bruttó órabére átlagosan 13,0%-kal volt alacsonyabb a férfiakénál az EU-ban, míg Magyarországon 17,2%-kal.

A Phillips-görbe az infláció (vagy bérnövekedés) és a munkanélküliségi ráta közti negatív kapcsolatot írja le, vagyis ha kisebb a munkanélküliség, gyorsabb inflációra érdemes számítani (rövid távon). Az elmúlt évtizedekben a Phillips-görbe ellaposodását figyelhettük meg, vagyis kisebb inflációs hatással bír a munkanélküliségi ráta egységnyi változása. Azonban az elmúlt években újabb fordulat következett be, az MNB kutatásában kimutatta, hogy Magyarországon a 2020 márciusát követő időszakban „alapvetően kismértékű munkanélküliségiráta-változás is jelentős inflációs gyorsulás mellett ment végbe”; összességében a Phillips-görbe felfelé tolódott és meredekebbé vált idehaza. Ez pedig azt jelenti, hogy a munkanélküliség megemelkedése az infláció dinamikusabb lassulását hozhatja magával a gazdasági lassulás időszakában.

Felhasznált források

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Iratkozzon fel hírlevelünkre