Categories
Írások

Európai körkép a foglalkoztatásról – hol virágzik legjobban a munkaerőpiac?

Várakozások szerint az európai gazdaság jelentős lassulással néz szembe a következő negyedévekben, sőt akár az aktivitás visszaesésével is számolni kell. A várható lassulás hátterében álló tényezők köztudottak: robogó infláció, magas energiaárak, melyek a lakosságot és a vállalatokat is nehezen érintik a növekvő rezsi- és működési költségek miatt, ill. a növekvő geopolitikai bizonytalanság. E borús gazdasági kilátások tükrében egyik legfontosabb kérdés a lakosság részéről, hogy megmarad-e a munkahelyük. A jelen tanulmány az európai foglalkoztatási és munkanélküliségi helyzetet, okokat és kilátásokat vizsgálja, fókuszba helyezve Magyarország és a régiós országok munkaerőpiacát. Az európai és különösen a hazai munkaerőpiac a foglalkoztatási és munkanélküliségi statisztikák alapján egyelőre feszesnek mondható, összességében a munkaerőhiány a meghatározó a piacon. A kilátásokat tekintve ugyanakkor a gazdasági lassulással párhuzamosan a munkaerőhiány enyhülése, illetve ugyan késleltetéssel, de a munkanélküliek számának emelkedése is várható az Európai Unióban és Magyarországon is.

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [2.30 MB]

Korábbi elemzésünkben az európai inflációs helyzetképet térképeztük fel Európában és Magyarországon. Jelen tanulmányban az európai és azon belül a magyar munkaerőpiaci helyzetet vesszük górcső alá, olyan kérdésekre keresve a választ, hogy hányan dolgoznak az Európai Unióban és Magyarországon; feszes vagy laza a munkaerőpiac; hogyan változik a munkanélküliség a következő időszakban; egységes-e a munkaerőpiac az EU-ban vagy vannak eltérések tagországok között. E kérdések megválaszolása révén közelebb kerülhetünk ahhoz is, hogy a belső munkaerőpiaci folyamatok hogyan hatnak a lakosság elkölthető jövedelmének alakulására, mely végső soron – a lakossági keresleten keresztül – befolyásolja az inflációt is.

Munkaerőpiaci fogalmak

Ahogy a termékek és szolgáltatások piacán találkozik egymással az eladó/szolgáltató (piac kínálati oldala) és a vásárló/szolgáltatást igénybe vevő (piac keresleti oldala), ugyanúgy a munkaerőnek mint termelési tényezőnek is van piaca. A munkaerőpiacon a keresleti oldalt a foglalkoztatók, azaz a vállalati és a közszféra adja („vásárlók”), míg a kínálati oldalt az egyének, a munkavállalók teszik ki, akik felkínálják munkaerejüket („eladók”); a piacon a munkaerő cseréje zajlik. Hasonlóan más piaci mechanizmusokhoz, ezt a piacot is a kereslet és a kínálat szabályai vezérlik.

Amennyiben a munkaerő kereslete meghaladja a kínálatot, magas lesz a betöltetlen álláshelyek száma és alacsony a munkanélküliség, mivel aki szeretne dolgozni, talál állást magának. Ezt az állapotot hívják feszes munkaerőpiacnak, ekkor a gazdaság a teljes foglalkoztatás állapota felé halad. Mivel ilyenkor nehéz a toborzás, vagyis az új munkavállaló felvétele, a munkavállalókért versenyeznek a vállalatok, a béralkunál a kínálati oldal, azaz az alkalmazottok vannak előnyben. Ekkor megnő a munkavállalók értéke, melyet az egyre növekvő bérek jeleznek.

Kitekintve az inflációs folyamatokra, a növekvő bérek mind költség oldalon, mind keresleti oldalon nyomást helyeznek a vállalatokra, emelve az árakat: egyrészt a növekvő bérköltségeket ki kell gazdálkodnia az adott vállalatnak, valószínűleg árat emel. Másrészt a lakosság elkölthető jövedelmének emelkedése a béremelések hatására növeli a vállalat termékei iránti keresletet, többet kell gyártania, a felmerülő költségek fedezésére pedig szintén árat emelhet, melyet meg is tehet, mivel van rá fizetőképes kereslet. Ugyanakkor a növekvő árak újabb béremelési igényt szülnek a munkavállalóknál (ezt hívják ár-bér spirálnak is).

A legfontosabb, munkaerőpiac helyzetére vonatkozó mutatók, a teljesség igénye nélkül: gazdasági aktivitási arány, foglalkoztatási ráta, munkanélküliségi ráta, üres álláshelyek aránya.

munkavállalási korú népesség az adott gazdaság potenciális munkaerőforrása. A korhatár megállapítása országonként (és országon belül is akár évenként) eltérő. A KSH 15 év és az öregségi nyugdíjkorhatár közé teszi a meghatározását, mely 2022-ben 15-65 év (2021-es adatokat 15-64 év között számította a KSH). Magyarországon a munkavállalási korú népesség 2021-ben 6 millió 207 ezer fő volt. A KSH emellett 1992-től az ILO (International Labour Organisation, Nemzetközi Munkaügyi Szervezet) ajánlásának megfelelően a 15-74 éves korosztályra vonatkozóan is tesz közzé adatokat, mivel az ILO módszertana alapján ez a korosztály minősül munkavállalási korúnak (Laky, 1998). Az Eurostat is az ILO módszertanát használja, 15-74 év közöttieket tekintve munkavállalási korúnak. A könnyebb összehasonlítás érdekében az elemzésben az Eurostat módszertanát vesszük figyelembe.

A gazdaságilag aktívak a munkavállalási korú népességen belül azon személyek, aki megjelennek a munkaerőpiacon: foglalkoztatottak és munkanélküliek. Az ún. aktivitási arány a gazdaságilag aktívak (foglalkoztatottak és munkanélküliek) munkaképes korú népességen belüli aránya (Magyarországon 2021-ben: 76,2%). A gazdaságilag nem aktívak a KSH módszertana alapján, akik nem sorolhatók sem a foglalkoztatottak, sem a munkanélküliek csoportjába. Ide tartoznak többek között a nem dolgozó tanulók, nyugdíjasok (nem öregségi jogcímen), a háztartásbeliek, az idénymunkások (az idényen kívül (három hónapot meghaladó távollét esetén), ha nem kerestek munkát. Magyarországon a gazdaságilag aktívak száma 2021-ben 4 millió 728 ezer, inaktívak száma pedig 1 millió 478 ezer fő volt. Az inaktívak csoportjába sorolhatók továbbá az ún. passzív munkanélküliek, akik szeretnének dolgozni, és két héten belül munkába tudnának állni, ha találnának megfelelő állást, de nem keresnek munkát, mert foglalkoztatásukat reménytelennek látják.

Foglalkoztatottként kerül számbevételbe az a személy, aki a kérdezést hetét megelőző héten legalább 1 órányi, jövedelmet biztosító munkát végzett, vagy rendelkezett munkával, de abban átmenetileg (pl. betegség, szabadság, ideértve a szülési szabadságot is) nem dolgozott. Magyarországon 2021-ben 4 millió 535 ezer foglalkoztatottat tartottak számon. Továbbá mérik a foglalkoztatottaknak a munkaképes korú népességhez viszonyított arányát is, ezt hívják foglalkoztatási rátának (Magyarországon 2021-ben: 73,1%).

Munkanélküli az a személy, aki a vonatkozási héten nem dolgozott, és nincs is olyan munkája, amelytől csak átmenetileg, vagy – gyermekgondozási ellátás igénybe vétele esetén – tartósan volt távol, a kikérdezést megelőző négy hét folyamán aktívan keresett munkát, és két héten belül munkába tudna állni, ha találna megfelelő állást. Magyarországon 193 ezer munkanélküli volt 2021-ben. A munkanélküliségi ráta a munkanélkülieknek a gazdaságilag aktívakhoz viszonyított arányát mutatja (Magyarországon 2021-ben: 4,1%).

Munkaerőpiaci helyzetkép Európában

Gazdasági aktivitás

A gazdaságilag aktívak száma az Európai Unió átlagában az utóbbi években kismértékű növekedést mutatott csupán: 2015 első negyedévében 208,3 milliót számláltak, míg 2022 második negyedévében 215,6 millió főt. A koronavírus-járvány negatívan hatott a gazdaságilag aktívak számára, 2020 első felében jelentős beszakadást tapasztalhattuk, majd korrekciót követően 2021 első negyedévében, az újabb járványhullám hatására már csak stagnálást mutattak az adatok. 2021 harmadik negyedévére pedig a járvány előtti szintet is meghaladta az aktívak létszáma az EU-ban. Hasonló utat járt be az aktivitási ráta is az elmúlt években: a járvány előtti 64,2%-os szintről 62,1%-ig esett az értéke, majd a járványt követő gazdasági helyreállás a munkaerőpiac erősödését is magával hozta. 2022 második negyedévére közel 65%-ig nőtt az aktivitási ráta, meghaladva a 2019 év végi szintet is.

1. számú ábra: Észak-Európa országiban többnyire magasabb az aktivitási ráta, mint a dél-európai gazdaságokban. Forrás: Eurostat.

A járvány idején tapasztalt beszakadás mögött technikai (definícióból eredő) okok is állhattak, mivel a gazdasági korlátozások, gyári leállások idején sokan kieshettek a gazdaságilag aktívak köréből és átsorolódhattak a passzív munkanélküliek közé, mivel a lezárások miatt nem volt kilátásban elhelyezkedési lehetőség (fizikailag nem tudtak munkát keresni), még ha szerettek volna is munkába állni.

Magyarországon az aktivitási ráta alig érezte meg a koronavírus-járványt, minimális kiingások mellett az elmúlt években folyamatos emelkedést tapasztalhattunk az esetében, és 66% fölé emelkedett 2021 végére. 2022 első felében megközelíthettük a teljes foglalkoztatás állapotát (tetőzés látszódik az adatokban), vagyis aki szeretett volna munkába állni, tudott magának állást szerezni, és újabb munkaerőt már nagyon nehéz munkába állítani. A gazdasági aktivitás járványhelyzet utáni helyreállása és azt követő folyamatos emelkedése figyelhető meg a régiós országokban: Csehországban például a hazaihoz hasonlóan tetőzhet az aktivitás a legutolsó adatok stabilizálódásából következtetve (közel 67%), ahogy Romániában és Lengyelországban is, bár az utóbbiak esetében a hazainál jóval alacsonyabb szint mellett (rendre 57,2% és 62,7%).

2. számú ábra: a koronavírus-járvány idején a régiós országokban és az EU-ban is megtorpant az aktivitási ráta növekedése, míg Magyarországon alig érezte meg a járványt. Forrás: Eurostat.

Foglalkoztatás

2022 második negyedévében az Európai Unióban 202 millió 525 ezer foglalkoztatottat tartottak számon, mely jelentős emelkedést mutat több szempontból is. Ha 2015-ös adattal hasonlítjuk össze, akkor több mint 16 millióval nőtt a foglalkoztatottak száma, azonban a koronavírus-járvány jelentősen, közel 7 millió fővel vetette vissza a foglalkoztatottságot az EU-ban. A 2020-as, járvány miatti mélypontból viszonylag nagyobb dinamikával állt talpra a munkaerőpiac, 2021 végére érte el a 2019 év végi szintet, és 2022 második negyedévében már több mint 10 millióan többen dolgoztak, mint a járvány okozta gazdasági válság mélypontján, 2020 második negyedévében. 2021 második negyedévétől ismét emelkedik a foglalkoztatottak száma az előző év azonos időszakához viszonyítva, az idei első negyedévben 3,5%-os, a második negyedévben 2,9%-os bővülést mutatott az Európai Unió foglalkoztatása.

Megvizsgáltuk a foglalkoztatási ráta alakulását a koronavírus-járvány okozta gazdasági válság és a korábbi, 2010-es évek elején zajló európai gazdasági válság idején. 2020-ban egy sokkal drasztikusabb visszaesés következett be a járvány terjedését korlátozó lezárások miatt, majd a visszaesés dinamikájához hasonló gyors helyreállás zajlott. Ezzel szemben a 2010-es évek elején nem esett vissza drasztikusan a foglalkoztatási ráta, viszont több éven keresztül (2009-2013) nem tudott magára találni, tartósabb pangást okozva a munkaerőpiacon. A kilábalás sem ment gyorsan az EU-ban 2013 után, a foglalkoztatási ráta lassan emelkedett csak. Tehát összességében 2020-2021-ben egy gyors, drasztikus visszaesést, majd dinamikus kilábalást mutatott a munkaerőpiac, míg 2010-es években egy sokkal inkább elhúzódó negatív munkaerőpiaci helyzetet hozott magával a gazdasági válság.

3. számú ábra: a járvány utáni gazdasági nyitással a foglalkoztatási ráta is növekedésnek indult Európa országaiban, dinamikusabban, mint a 2010-es évek válságát követően. Forrás: Eurostat.

Tagországok szintjén ugyanakkor több szempontból is – a foglalkoztatási ráta szintjét és dinamikáját tekintve – jelentős eltéréseket láthatunk. Spanyolországban (57%), Olaszországban (52%) és Görögországban (53%), vagyis mondhatni a három legnagyobb ún. déli tagállamban az uniós átlagnál (61%) jóval alacsonyabb szinten jár a foglalkoztatási ráta. Továbbá a 2010-es évek elején sokkal hosszabb ideig tartó és nagyobb mértékű csökkenést szenvedett el az adott országokban a foglalkoztatási ráta, illetve az azt követő kilábalás is lassabban zajlott. Görögország például 2019-ben, a járvány okozta gazdasági válság kirobbanása előtt sem érte még utol a 2009-es szintet a foglalkoztatási ráta tekintetében.

4. számú ábra: az Európai Unióban kettéválik a munkaerőpiac, többségében Dél-Európában alacsonyabb foglalkoztatottság mérhető, mint Észak-Európában. Forrás: Eurostat.

Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása az egyik alapelv, ennek ellenére egyszerre látható alacsony foglalkoztatottság és magas munkanélküliség délen, ill. munkaerőhiány északon (pl.: Németországban 68%-os, Hollandiában 72%-os, Svédországban 69%-os foglalkoztatási ráta 2022 második negyedévében). Ennek okai kulturális (történelmi), geopolitikai (pl. földrajzi adottságok), gazdasági fejlettségbeli különbségekre vezethetőek vissza.

Az adott ország fejlettségi szintjének mérésére ma már több mutatószám is a rendelkezésünkre áll, melyek közül az egyik legismertebb az ENSZ Emberi Fejlődés Indexe (angolul Human Development Index, HDI). A mutató három fő dimenzióból áll: az egy főre jutó GNI (bruttó nemzeti jövedelem, angolul gross national income) értéke, a születéskor várható élettartam, illetve a kombinált bruttó beiskolázási arány és a felnőtt írni-olvasni tudás mérőszámának kombinációja. E mutató alapján nagymértékben látszik az eltérés Európa északi és déli országai között, mely a munkaerőpiaci aktivitásra, és nem utolsó sorban az elvándorlásra is hatást gyakorol (a jobb élet, magasabb bérek, jóléti szolgáltatások reményében).

5. számú ábra: a HDI alapján Észak-Európa országai magasabb fejlettségi szinten vannak Dél-Európához képest. Forrás: Human Development Report 2021/22.

A déli tagállamokból az Európai Unió történetének legeleje óta tapasztalható elvándorlás a magasabb megélhetést biztosító, esetlegesen nagyobb jóléti juttatásokat is nyújtó északi államok irányába. Az EU-tagállamok közti vándorlásról írt Mazza és Soto (2019), kutatásukban bemutatták, hogy 2013-2017 között vizsgálva az adatokat a belső vándorlás nagy nyertese Németország (nettó, azaz bevándorló személyek számából levonva a kivándorlókat: +1 millió fő), Ausztria (nettó +134 ezer fő), Svédország (nettó +34 ezer fő), Luxemburg (nettó +19 ezer fő) volt, míg a nettó „kibocsátók” között, vagyis amely országokat többen hagyták el, mint ahányan oda bevándoroltak (szigorúan Európai Unión belülről, és nem EU-n kívüli országokból érkező bevándorlást vizsgálva) kiemelkedik a déli államok közül Spanyolország (nettó -464 ezer fő), Görögország (nettó -183 ezer fő), Olaszország (nettó -125 ezer fő) és Portugália (nettó -115 ezer fő). A déli országokhoz hasonlóan a kelet-közép-európai és Balti-régió országaiból is jelentős az elvándorlás a fejlettebb nyugati és északi államok irányába, így pl. Lengyelországból (2013-2017 között nettó -728 ezer fő), Romániából (nettó -879 ezer fő), Litvániából (nettó -155 ezer fő).

6. számú ábra: a nettó EU-n belüli bevándorlás kiemelkedő volt Németországban az elmúlt években, míg kibocsátó ország volt egyebek mellett Portugália, Spanyolország, Görögország. Forrás: Mooyaart – de Valk (2021): Intra-EU Migration 2010-2020.

Németország, Svédország, Hollandia és Belgium a fiatalok (20-34 év közöttiek) elvándorlásának is a nyertese volt 2013-2017 között, míg a déli és keleti tagállamok vesztesei. Az összlétszámok tekintetében érdemes hozzágondolni az adott (tagországok közti migráció szempontjából nyertes vagy vesztes) ország méretét is (pl. Németország lakossága eleve 83 millió fő feletti, míg pl. Hollandiáé 17,5 millió, Belgiumé 11,5 millió). Az alapvető megélhetési tényezők mellett a 2010-es évek uniós gazdasági válsága is erősíthette a munkaerő elvándorlását egyes országokból, melyet a gazdasági visszaesés súlyosabban érintett (pl. Görögország, Spanyolország, Olaszország, Portugália) olyan országokba, melyek kevésbé érezték meg a GDP-visszaesést (pl. Németország, Luxemburg, Ausztria, Svédország). Hasonló eredményre jutott Mooyaart – de Valk (2021) szerzőpáros is számításai során (2010-2019 között), miszerint a legnagyobb nettó befogadó országok (az EU-n belüli munkaerő-áramlás tekintetében) Svédország, Norvégia, Hollandia, Luxemburg, Belgium, Ausztria, Franciaország, Svájc, de Németország a leginkább kiemelkedő mértékben (az Egyesült Királyság is jelentős nettó befogadó ország volt az EU-n belül a kilépését megelőzően).

A foglalkoztatási ráta (15-74 évesek) európai rangsorát tekintve, Magyarország a középmezőnyben helyezkedett el a második negyedévben, viszont európai uniós átlag feletti volt hazánkban a foglalkoztatási arány (64,1%). Kelet-közép-európai régiós országokon belül Csehország (65,3%) előzte meg Magyarországot, míg Szlovéniában (62,6%), Szlovákiában (62,3%), Lengyelországban (61%), Bulgáriában (60%), Horvátországban (54,9%) és Romániában (54,1%) alacsonyabb volt a foglalkoztatási ráta.

7. számú ábra: Magyarországon magasabb az EU-s átlagnál a foglalkoztatási ráta, Európán belül a középmezőnyben van hazánk. Forrás: Eurostat.

Érdemes szót ejteni, hogy a Központi Statisztikai Hivatal a 15-64 éves korosztályra publikál elsősorban foglalkoztatási rátát, mely a szűkebb „dolgozó korosztályra” vonatkozóan magasabban áll (2022. második negyedév: 74,3%).

KSH által publikált havi foglalkoztatási adatok előrébb járnak az Eurostat negyedéves adatainál, mivel már szeptemberi mutatószámok is rendelkezésünkre állnak, viszont országok közti összehasonlításra az egyeséges, Európa-szintű adatokat használjuk. A KSH közlése szerint 2010 januárja óta közel 910 ezer fővel nőtt a foglalkoztatottak száma Magyarországon, megközelítve az 1 millió új munkahely célkitűzést. Az októberi adatok szerint meghaladta a 4,7 millió főt a hazai foglalkoztatás. A 2022. augusztus-októberi időszakban 37 ezerrel többen dolgoztak, mint az előző év azonos időszakában. A fiatalok (15–24 éves) korcsoportjában a foglalkoztatottak száma 278 ezer fő volt, foglalkoztatási rátájuk 0,6 százalékponttal, 28,3%-ra emelkedett.

Munkanélküliség

Az európai és különösen a hazai munkaerőpiac a foglalkoztatási és munkanélküliségi statisztikák alapján egyelőre feszesnek mondható. A koronavírus-járvány idején az EU átlagában a 8%-ot is megközelítette a munkanélküliségi ráta, mely a munkaerőpiac ragadóssága miatt (vagyis kevésbé rugalmas, lassan reagál a gazdasági változásokra) csak fokozatos helyreállást mutatott a gazdasági felzárkózás időszakában. A legutolsó, 2022. második negyedéves adat szerint az EU-ban 6,1%-os volt a munkanélküliségi ráta, mely az elmúlt évtized távlatából feszesnek mondható. Magyarországon is már a koronavírus-járvány előtti szinten alakul a munkaerőpiac feszessége, járvány előtti szintnél (3,3%) állt a második negyedévben a munkanélküliségi ráta.

 

8. számú ábra: A koronavírus-járvány okozta megugrást követően csökken a munkanélküliségi ráta Európában, azon belül régiónk országaiban is, ismét feszül a munkaerőpiac. Forrás: Eurostat.

Tagországok között a munkanélküliség tekintetében is jelentős eltéréseket láthatunk, a cseh 2,4%-os rátától egészen a spanyol 12,5%-os munkanélküliségig. Magyarország a munkanélküliségi ráta rangsorában kedvező helyen, a legalacsonyabb mutatóval rendelkező országok között volt az idei második negyedévben (3,3%), hasonlóan a régió országaihoz (Lengyelország 2,7%, Szlovénia 4,4%, Bulgária 4,5%, Románia 5,5%, Szlovákia 6,2%).

9. számú ábra: Magyarország munkanélküliségi ráta tekintetében a legalacsonyabb mutatóval rendelkező országok között van az EU-ban. Forrás: Eurostat.

Az északi és a déli gazdaságok közti eltérés a foglalkoztatási ráta mellett a munkanélküliségi rátában is megmutatkozik. Míg Spanyolországban (12,5%), Görögországban (12,2%) és Olaszországban (8,1%) volt a legnagyobb a munkanélküliségi ráta az idei második negyedévben, addig igen alacsony volt a munkanélküliség Németországban (3,0%), Hollandiában (3,4%), Dániában (4,2%), Ausztriában (4,4%) egyebek mellett.

Még szembetűnőbb eltérések mutatkoznak Dél-Európa szempontjából, ha a fiatalok (15-24 éves korosztály) munkanélküliségét vizsgáljuk. Az EU átlagát tekintve 14,4%-os volt a második negyedévben a fiatalok munkanélküliségi rátája, Németországban ennél jóval alacsonyabb volt (6%), ahogy Dániában (7,7%), Hollandiában (7,3%), Ausztriában (9,2%) is a példa kedvéért. Ugyanakkor kiemelkedően magas szintet ért el Olaszországban (22,6%), Spanyolországban (28,5%), Portugáliában (16,7%) és Görögországban (32,3%). Ez a jelenség viszont már több éve fennáll, nem a koronavírus-járvány következménye.

10. számú ábra: magas a fiatal korosztály munkanélkülisége Dél-Európa országaiban. Forrás: Eurostat.

Általános megállapítás, hogy gazdasági visszaeséskor a fiatalok munkanélküliségi rátája gyakran erőteljesebben emelkedik, majd lassabban tér vissza, mint az átlagos munkanélküliségi ráta (Eubanks – Wiczer, 2014). Dél-Európát súlyosabban érintette a 2008-at követő globális pénzügyi válság, majd 2010-es évek elején ismét visszatérő gazdasági visszaesés, nagyobb gazdasági visszaesést szenvedett el a régió, mint Észak-Európa. Mindez egy eleve magasabb munkanélküliséget és alulfoglalkoztatottságot hagyott maga után, amely pedig aránytalanul nagy hatással volt a fiatalokra (Arancibia, 2016). Hasonlóan a 2020-2021-es járvány idején is megnőtt a korosztály munkanélkülisége.

Ezeket az országokat mind „merev” munkaerőpiacok jellemzik (Eubanks – Wiczer, 2014). A merev munkaerőpiacon a munkaadók vonakodnak felvenni egy viszonylag kockázatos fiatal munkavállalót a magas felvételi költségek vagy a kirúgási nehézségek miatt. A merevség olyan munkaerő-piaci jellemzőkből adódhat, mint a szakszervezetek magas aránya vagy az általános törvényi végkielégítések. Továbbá több ország Dél-Európában „kétszintű” munkaerőpiaccal is rendelkezik, ami növelheti annak valószínűségét, hogy a fiatal munkavállalók gazdasági lejtmenet esetén (könnyebben) elveszítik állásukat. A kétszintű munkaerőpiacon egyes munkahelyek viszonylag rugalmas foglalkoztatási feltételekkel, rövid szerződésekkel rendelkeznek, akiket könnyebb leépíteni válságos gazdasági helyzetben (alkalmi munkavállalók: elsősorban fiatal korosztály, nők, alacsony képzettségűek). Ezzel szemben a másik szinten állandó szerződéssel rendelkeznek a munkavállalók, nehezebb őket elbocsátani, kollektív szerződések védik a bérüket. Spanyolországot említik példaként leggyakrabban a kétszintű rendszere miatt (Eubanks – Wiczer, 2014; Bentolila – Dolado – Jimeno, 2012).

Továbbá az oktatási rendszer és részvétel eltérései is fontos tényezők a fiatalok munkanélküliségénél (Economy-Pedia). A már említett HDI (Human Development Index) egyik összetevője az oktatási alindex, amelyben vezető helyen áll Izland, Németország, Norvégia, Dánia, Finnország, Svájc, Svédország, Hollandia; míg jóval alacsonyabb értékkel rendelkezik például Görögország. Az OECD felmérése szerint is (egy indexben megjelenítve: oktatásban töltött évek, végzettség, tanulói képességet mérő PISA-eredmények) a rangsor élén áll Svédország, Finnország, Dánia, Belgium, Németország, míg Spanyolország, Portugália, Olaszország, Görögország jóval lemaradva a rangsor végén állnak. Továbbá a korai iskolaelhagyás (18-24 évesek közül legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkeznek, és a négy hét alatt nem vettek részt továbbtanulásban vagy képzésben) az EU átlagában 2021-ben 9,7%-os volt, a legmagasabb aránnyal rendelkező országok között volt Olaszország és Spanyolország is 10% feletti értékkel (Görögországban alacsony volt, ahogy Portugáliában is).

A kedvezőtlen munkaerőpiaci kilátások (magas munkanélküliség) a fiatalok elvándorlását is gyorsítja az adott országból. A magas munkanélküliség (és elvándorlás) a fiatalok körében nemcsak a humán tőke elvesztését jelenti az adott gazdaságban, hanem lassítja az adott országban az innovációt, az új munkahelyi trendek átvételét is (Arancibia, 2016).

A fiatalok munkanélkülisége hazánkban 10%-ra mérséklődött az idei második negyedévben (a járvány idején, 2020 második negyedévében 14,7%-on járt a mutató), mely alacsonyabb az EU átlagánál. Magyarországon 2022. január 1-től a 25 év alattiak az átlagbérig mentesülnek a 15%-os személyi jövedelemadó megfizetése alól, mely által vonzóbbá válik a fiatalok számára a hazai munkavégzés. Lengyelországban létezik ehhez hasonló rendszer egyedül a világon. A foglalkoztatást a munkáltatói oldalról pedig járulékkedvezmény és támogatási forma is ösztönzi.

A havi szinten publikált, munkanélküliségre vonatkozó KSH-adatok alapján enyhe fordulat látszik Magyarországon. A 15-74 éves népességen belül második hónapja emelkedett a munkanélküliségi ráta, de még így is rendkívül alacsony szinten állt: augusztus-októberi időszakban 3,6%-ot tett ki (mélypont április-júniusban: 3,2%). A 15–24 éves munkanélküliek száma 32 ezer fő volt augusztus-októberben, munkanélküliségi rátájuk 10,3% volt. Az összes munkanélküli 18,4%-a ebből a korcsoportból került ki.

Üres álláshelyek

A feszes munkaerőpiaci kondíciók az alacsony munkanélküliség mellett az üres álláshelyek számának alakulásában is megmutatkoznak Európa-szerte. Az Európai Unióban a betöltetlen álláshelyek aránya a teljes álláshely-kapacitáson belül (üres és betöltött helyek összessége) 2020 harmadik negyedéve óta emelkedik, 2022 második negyedévében 3%-ot tett ki. Ilyen magas szinten az üres álláshelyek aránya az Eurostat mérésének kezdete óta nem volt. A legmagasabb rátával Hollandia (5%) és Belgium (5%), Csehország (4,9%) és Ausztria (4,8%) rendelkezett, míg a legalacsonyabbakat Bulgáriában, Romániában, Spanyolországban mérték (0,9% egységesen). Magyarországon az európai uniós átlaggal megegyező szinten, 3%-on állt az üres álláshelyek aránya. Régiós összevetésben Csehországé magasabb, mint a hazai, így ott feszesebb a munkaerőpiac, míg lazább kondíciók érvényesülnek Bulgáriában, Romániában, Horvátországban (1,6%), Lengyelországban (1,2%) és Szlovákiában (1%).

 

11. számú ábra: minél nagyobb az üres álláshelyek aránya, annál inkább feszesnek mondható az adott gazdaság munkaerőpiaca. Forrás: Eurostat.

Jövőkép a foglalkoztatás és munkanélküliség tekintetében

Kilátások kérdőíves felmérések alapján

Az eddig megjelent munkaerőpiaci adatok magas foglalkoztatottságról, alacsony munkanélküliségről, vagyis feszes munkaerőpiaci kondícióról árulkodnak Magyarországon és az Európai Unió átlagában (országok között viszont eltérések vannak, ahogy láthattuk). Azonban külső tényezők – elsősorban az orosz-ukrán háború, az infláció drasztikus gyorsulása, a háztartási és vállalati rezsiköltségek elszállása – miatt a kilátások már borúsak. E tekintetben hard (ún. „kemény”) adatok hiányában, melyeket a statisztikai hivatalok tesznek közzé, a lakossági és vállalati szektor várakozásait tükröző szubjektív, ún. soft adatokra tudunk egyelőre támaszkodni, melyek nemcsak az idei harmadik és negyedik negyedévről tanúskodhatnak (statisztikai adatokat erről az időszakról csak később közölnek), de a közeljövőt is előrevetíthetik. Összességében a munkaerőpiaci feszesség enyhülése, a munkanélküliek számának emelkedése várható.

A magas alapanyagköltségek, energiaárak, egyes szektorokban a magas munkaerőhiány és bérigények megnehezítik, több esetben akár el is lehetetlenítik a vállalkozásokat, így költségcsökkentő intézkedéseket kell hozniuk. Azonban egyre több vállalkozás kényszerülhet a tevékenységének korlátozására, szüneteltetésére vagy beszüntetésére, mely a munkaerőpiacra negatív hatással bír majd (foglalkoztatottság csökkenése, munkanélküliek számának várható emelkedése, béremelkedések lassulása, megtorpanása). Példaként említve, a ManpowerGroup szeptemberi felméréséből az derül ki, hogy a Magyarországon működő vállalatok közül többen terveznek elbocsátást (26%), mint létszámnövelést (20%). A havi magyar munkanélküliségi adatokban már enyhe emelkedés látszódik, de elmondható, hogy a munkaerőpiac ragadós, vagyis lassan reagál a gazdasági változásokra.

További enyhítő tényező lehet a negatív kilátások tengerében, hogy a jelenlegi magas munkaerőhiány tapasztalataiból tanulva a vállalatok általánosságban igyekeznek a jó munkaerőt megtartani a nehéz gazdasági helyzetben is. Így a gazdasági lassulás első hatásaként a munkaerő iránti kereslet enyhülése az üres álláshelyek arányának mérséklődésében és a munkaerőhiány jelentős csökkenésében érződik meg. A vállalatok ugyan megtartják munkavállalóikat, de újakat nem vesznek fel (technikailag így csökken az üres munkahelyek aránya és enyhül a munkaerőhiány, mivel nem keresnek munkavállalót a munkaadók). Következésképp a foglalkoztatás csökkenése és a munkanélküliségi ráta emelkedése csak ezután, késleltetett hatásként kezdődhet el.

Amennyiben a munkaerőpiac feszessége, a munkaerőhiány enyhül, emelkedik a munkanélküliek száma, lassul a bérdinamika, ezáltal csökken a fizetőképes kereslet a termékek és szolgáltatások iránt, ráadásul az emelkedő élelmiszerárak és energiaárak miatt a lakosság is óvatosabbá válik a költekezések terén. A belső kereslet (elsősorban a háztartások, de a kormányzat fogyasztásának és a beruházásoknak is) mérséklődése a vállalkozások bevételét is visszaveti, tovább nehezítve a helyzetüket (rezsiköltségek és egyéb, bekezdés elején felsorolt tényezők mellett) és összességében lassítja a gazdaságot. Ehhez a folyamathoz járulnak hozzá a jegybankok kamatemelései is, melyek szintén visszafogják a gazdasági aktivitást, így küzdve a magas árak, az infláció ellen.

Tehát összességében, negatív szcenárióként elmondható, hogy több vállalkozás szünetelhet ideiglenesen vagy akár szűnhet meg, idővel elbocsátások lehetnek, nőhet a munkanélküliség, csökkenhet a kereslet a termékek és szolgáltatások iránt, mely visszafogja a gazdasági aktivitást, ezáltal mérsékelve az árakat. Ugyanakkor ezzel párhuzamosan a munkaerőpiacra is negatív – és akár tartósabb – hatásokat fejthet ki.

A vállalkozások oldaláról nézve, az Európai Unió szintjén (és országok szintjén is) minden vizsgált szektorban visszaestek a foglalkoztatási várakozások a következő néhány hónapra vonatkozóan (1-3 hónapra előre mondtak véleményt a vállalatok az Európai Bizottság havi kérdőíves felmérésében). Hasonlóan Magyarországon is az utóbbi hónapokban estek a foglalkoztatási várakozások az egyes szektorokban, óvatosság érződik a szereplők körében (létszámstopok, bérstruktúrák feltérképezése, kölcsönzött munkaerő csökkentése).

12. számú ábra: visszaestek a vállalkozások foglalkoztatási várakozásai az Európai Unióban és Magyarországon is. Forrás: Európai Bizottság.

Továbbá vizsgálják az egyes szektorokban a termelést korlátozó legfőbb tényezőket, melyek közül a feldolgozóipari szektort kiragadva mutatjuk be a legfontosabb tendenciákat. Az Európai Unióban kiemelkedő az anyag- és/vagy eszközhiány továbbra is, viszont dinamikusan emelkedik a keresleti tényező (vagyis hiány) mint termelést korlátozó fő tényező. A munkaerőhiány mint korlátozó tényező visszaszorulóban van.

13. számú ábra: a munkaerőhiány már kevésbé korlátozza a termelést az iparban Európában és Magyarországon is, mint a korábbi időszakokban. Forrás: Európai Bizottság.

Magyarországon kiemelkedő jelenleg a kereslet hiánya mint korlátozó tényező, letaszítva az első helyről a munkaerőhiányt (vagyis a munkaerőhiány már nem annyira jelentős termelést korlátozó tényező az feldolgozóipari vállalkozásoknál). A GKI Gazdaságkutató felmérése szerint az iparvállalatok számára már csak közel fele akkora probléma a munkaerőhiány, mint a tavalyi év végén volt. A szolgáltató szektorban is a kereslethiány bővülést akadályozó szerepe már kissé megelőzte a munkaerőhiányét.

A lakossági oldalról tekintve hasonló jövőkép bontakozik ki, mivel nőtt a munkanélküliségtől való félelem mind az Európai Unió lakosságának, mind a hazai lakosságnak a körében.

14. számú ábra: nőtt az EU-s és magyar lakosság munkanélküliségtől való félelme. Forrás: Európai Bizottság.

Intézményi várakozások

Az Európai Unió munkaerőpiacára vonatkozó kilátások tekintetében az Európai Bizottság adott átfogó képet novemberben. Várakozásuk szerint késleltetve, de reagál a munkaerő-kereslet a gazdasági lassulásra, az üres álláshelyek aránya és a munkaerőhiány várhatóan jelentősen csökken, mielőtt maga a foglalkoztatás csökkenne. A 2022-es 1,8%-os éves szintű foglalkoztatásbővülést stagnálás követheti 2023-ban az Európai Unióban, és 2024-ben is csak minimális, 0,4%-os növekedés. Továbbá a munkanélküliségi ráta az előrejelzések szerint a 2022-re várható 6,2%-os történelmi mélypontról 2023-ban csak kismértékben emelkedik, 6,5%-ra, majd 2024-ben ismét 6,4%-ra mérséklődik.

Az Európai Központi Bank a 19 tagállamot magába foglaló eurózóna esetében hasonló dinamikát várt szeptemberi előrejelzései alapján. Az EKB várakozása szerint a gazdasági tevékenység lassulását követően a munkaerőpiac várhatóan gyengül majd, bár összességében még mindig meglehetősen rugalmas marad. A foglalkoztatás növekedése a jegybanki előrejelzés szerint 2022 második felében alacsonyabb lesz az év elején tapasztaltnál, mivel a kínálati szűk keresztmetszetek, a magas infláció és a fokozott bizonytalanság miatt alacsonyabb a munkaerő-kereslet. Közép távon az előrejelzés szerint 2023-ban és 2024-ben is 0,2% lesz a foglalkoztatásbővülés.

Az EKB kiemeli, hogy bár rövid távon a cégek várhatóan kihasználják a munkaerő-felhalmozás lehetőségét, többek között a ledolgozott órák számának csökkentésével, a ciklus későbbi szakaszában elbocsátások várhatóak. Ennek eredményeként a munkanélküliségi ráta a 2022 második negyedévében 6,6%-ra való csökkenés után várhatóan lassan emelkedni fog, és 2024-ben eléri a 7,0%-ot.

Magyarországon az Európai Bizottság várakozása szerint az idei jelentős, 1,9%-os foglalkoztatásbővülést 2023-ban stagnálás (0%) követi, míg 2024-ben kismértékű, 0,4%-os lesz a foglalkoztatottak számának növekedése. A legutóbbi havi adatok a gazdasági lassulással összhangban növekvő munkanélküliségre utalnak. A szakképzett munkaerő hiánya miatt azonban a vállalatok várhatóan elsőkörben megtartják alkalmazottaikat, ami eleinte várhatóan korlátozza a munkanélküliség növekedését. A munkanélküliségi ráta az idei évre várt 3,6%-ról 4,2%-ra emelkedhet 2023-ban, és ezen a szinten maradhat 2024-ben is.

A Magyar Nemzeti Bank szeptemberi várakozása is hasonló jövőképet vetít a magyar munkaerőpiac elé. Ugyan az eddig megjelent magyar munkaerőpiaci adatok alapján historikusan magas szinten alakult a foglalkoztatás, viszont a várakozásokban már mutatkoznak a gazdasági lassulás jelei. Az MNB jelzése szerint a munkaerőpiac jellemzően fél éves késleltetéssel reagál a gazdasági teljesítmény lassulására, így az elbocsátások száma év végére növekedhet. A jegybank várakozása szerint az emelkedő energiaárak, a romló külső és belső konjunktúra az év végére a munkanélküliségi ráta enyhe megemelkedéséhez vezet (2022: 3,5%, 2023: 3,5-3,7%, éves átlagban). A versenyszférában foglalkoztatottak száma várhatóan stagnál 2023-ban összességében (előrejelzési sáv: -0,3% és 0,1% között), majd a gazdasági helyreállással párhuzamosan 2024-ben bővül a foglalkoztatás (3,0-3,6%).

15. számú ábra: 2023-ban az Európai Unió tagországaiban mérséklődhet a foglalkoztatottság és emelkedhet a munkanélküliségi ráta a gazdasági lassulása következtében. Forrás: Európai Bizottság.

Munkaerőpiaci kihívások

Idősödő társadalom

Az Európai Unió népességének 20,8%-a volt 65 éves, vagy annál idősebb 2021-ben, míg egy évtizeddel korábban az arány 17,8% volt. Magyarországon is hasonló a helyzet, a 65 éves vagy idősebb népesség aránya 2021-ben 20,3% volt, míg 2011-ben 16,7%. Európa és Magyarország lakossága folyamatosan idősödik.

Másik fontos mutatószám, az időskori eltartottsági ráta a 65 éves és idősebb korúak (általában a gazdaságilag nem aktív korúak) számának és a 15-64 évesek (gazdaságilag aktívak) számának arányát fejezi ki. Az értéket 100 aktív korú (15-64 éves) személyre vetítve adja meg. A ráta az EU átlagában 2011-ben 26,6%-on, míg 2021-ben 32,5%-on állt. Magyarországon 31,2%-ra nőtt az eltartottsági ráta 2021-re (2011: 24,4%).

16. számú ábra: Magyarországon 100 aktív korúra 31 fő időskorú jut, mely minimálisan kedvezőbb érték az EU-ban tapasztalt 32,5 főnél. Forrás: Eurostat.

Az idősödés elsődleges hatására a népesség kormegoszlása jelentős mértékben átalakul, a gazdaságilag aktív népesség csökken, a munkaerő-kínálat zsugorodik (forrás: Galla, 2005). Az időskori eltartottsági ráta emelkedése nagyobb terhet ró a (fokozatosan zsugorodó) gazdaságilag aktív korosztályra és a nyugdíjrendszerekre, az adók növekedését vonhatja maga után. Továbbá – ahogy az Oeconomus korábbi elemzésében már írtunk róla – az idősödő lakosság mérsékelheti a gazdasági növekedést azáltal, hogy csökken a társadalom termelékenysége és nagyobb teher kerül a szociális ellátórendszerre. Várhatóan az EU potenciális növekedési rátája is csökken, mely hatásának eredményeként az egy főre jutó GDP mértéke alacsonyabb lesz, mint amennyi különben a jelenlegi népesség kormegoszlás fenntarthatósága esetén várható lenne (forrás: Barakonyi, 2010). Összességében a várhatóan növekvő kiadások (nyugdíj, egészségügy, egyéb szociális ellátások) szembeállítva az alacsonyabb gazdasági növekedést előrejelző adatokkal, nyomást gyakorolnak majd az egyes tagállamok államháztartására is.

Az Európai Unió tagállamai közül sokan emelik az állami nyugdíjkorhatárt azzal a céllal, hogy az idősek hosszabb ideig maradjanak a munkaerőpiacon. Az ilyen kísérletek sikere bizonyos mértékig a megfelelő munkahelykínálattól függ. Ez részben segíthet ellensúlyozni a népesség idősödésének hatását, miközben javítja egyes idősek anyagi jólétét, akik egyébként nem rendelkeznének megfelelő jövedelemmel a nyugdíjas éveikre.

Technológiai változások, automatizáció

Az automatizáció kétféleképpen érintheti a munkahelyeket. A ritkább eset az, amikor a gépek teljes mértékben kiváltják az emberi munkaerőt (helyettesítő hatás), ennél azonban jóval gyakoribb az, amikor a gépek csak bizonyos részfeladatokat végeznek el (forrás: Illéssy – Huszár, 2022). Fontos azonban látni, hogy a technológiai fejlődésnek a munkaerőpiacra gyakorolt hatása megosztó téma napjainkban, a szakma véleménye erősen megoszlik a hatások előjelét és formáját tekintve attól függően, hogy milyen időtávra vagy milyen fejlettségű országokra vonatkozik a vizsgálódás (forrás: Artner, 2019).

Egyes vélekedések szerint a fejlett országokban és hosszú távon a munkalehetőségek csökkenésétől tartanak (Boda, 2017), a kevésbé fejlett országok, így Magyarország munkaerőpiacán azonban csökkenés helyett egyelőre inkább jelentős keresletnövekedést várnak (Fülöp, 2018). A munkaerő-kínálat hazánkban elmarad a kereslet mögött, és mivel a negatív előjelű természetes szaporulat alapján a jövőben ennek a résnek a növekedése várható, a gépesítés okozta munkanélküliségtől a belátható jövőben nem kell tartani (Pongrácz, 2018a, 2018b).

Ugyanakkor a témában alkotott vélemények megosztottságát mutatják egy nemrégiben végzett felmérés eredményei. Illéssy – Huszár 2022-es felmérésükben arra keresték a választ, hogy az automatizáció terjedése a munkahelyek hány százalékát veszélyezteti (forrás). A szerzők szakértői becslések alapján automatizációs veszélyeztetettségi mutatókat rendelnek a különböző foglalkozási csoportokhoz; az eredmények szerint a munkavállalók közel fele (44%-a) dolgozik olyan állásban, amely a következő évtizedekben megszűnhet a digitális technológia fejlődésével és további térnyerésével. Ez az arány az Egyesült Államokban mért értékhez (45%) áll közel, jelentősen alacsonyabb a svédországinál (53%), viszont jóval magasabb a Finnországban (35%) és a Norvégiában (33%) mértnél. Magyarországon a munkavállalók 13%-a, csaknem 600 000 fő dolgozik olyan foglalkozásban, amely az alkalmazott módszertan szerint 95%-os valószínűséggel szűnhet meg a következő 1-2 évtizedben, a 90% feletti intervallumba tartozók száma pedig meghaladja az 1 milliót, amely csaknem eléri a foglalkoztatottak 25%-át. A szerzőpáros azonban kiemeli, hogy a munkavállalók mindegyik országban a valószínűségi eloszlás két szélén helyezkednek el a legnagyobb számban. Viszonylag sokan vannak tehát, akiknek a munkáját egyáltalán nem érinti az automatizáció, jelentős azonban azoknak az aránya is, akiknél e valószínűség 100%-hoz közeli, tehát akiknek a munkájára a technikai fejlődés nyomán nem lesz szükség a közeljövőben (forrás: Illéssy – Huszár, 2022).

17. számú ábra: a magyar munkavállalók közel fele (44%-a) dolgozik olyan állásban, amely a következő évtizedekben megszűnhet a digitális technológia fejlődésével és további térnyerésével. Forrás: Illéssy – Huszár, 2022, Mikrocenzus 2016.

Vizsgálták az iskolai végzettség szerinti bontásban is a munkahelyek veszélyeztetettségét, mely szerint minél magasabb a végzettsége valakinek, annál nagyobb a valószínűsége annak, hogy olyan foglalkozásban dolgozik, amely védettebb az automatizációval szemben (forrás: Illéssy – Huszár, 2022). Ugyanakkor itt is találhatók árnyaló tényezők, mivel például azt is kimutatták, hogy a magasabb szintű iskolai végzettséggel betöltött rutin szellemi munkákat nagyobb mértékben érinti az automatizáció, ám az alacsonyabb végzettséget, de nagyfokú empatikus, emocionális képességet igénylő gondozói, ápolói munkát kevésbé.

Összefoglalás

2022 második negyedévében az Európai Unióban 202 millió 525 ezer foglalkoztatottat tartottak számon, éves szinten közel 3%-os bővülés mellett. A foglalkoztatási ráta 61%-ra, historikusan magas szintre nőtt az EU-ban. A foglalkoztatási ráta (15-74 évesek) európai rangsorát tekintve, Magyarország a középmezőnyben helyezkedett el a második negyedévben, viszont európai uniós átlag feletti volt hazánkban a foglalkoztatási arány (64,1%).

Magyarország 2022 első felében megközelíthette a teljes foglalkoztatás állapotát, vagyis aki szeretett volna munkába állni, tudott magának állást szerezni, és újabb munkaerőt már nagyon nehéz munkába állítani.

A magas foglalkoztatási adatok mellett a munkanélküliségi statisztikák alapján is feszesnek mondható az európai és különösen a hazai munkaerőpiac. A koronavírus-járvány idején az EU átlagában a 8%-ot is megközelítette a munkanélküliségi ráta, mely az idei második negyedévben 6,1%-on állt. Magyarországon is már a koronavírus-járvány előtti szintnél (3,3%) állt a második negyedévben a munkanélküliségi ráta, mellyel az EU-s rangsorban legalacsonyabb mutatóval rendelkező országok között volt az idei második negyedévben.

Az Európai Unióban a munkaerő szabad áramlása az egyik alapelv, ennek ellenére kettéválik a munkaerőpiac: egyszerre látható alacsony foglalkoztatottság és magas munkanélküliség többnyire a déli tagállamokban, ill. munkaerőhiány az északi gazdaságok többségében. Ennek okai kulturális (történelmi), geopolitikai (pl. földrajzi adottságok), gazdasági fejlettségbeli különbségekre vezethetőek vissza.

Külső tényezők – elsősorban az orosz-ukrán háború, az inflációs drasztikus gyorsulása, a háztartási és vállalati rezsiköltségek elszállása – miatt a munkaerőpiaci kilátások borúsak, a munkaerőhiány enyhülése, késleltetve pedig a munkanélküliek számának emelkedése várható Európában és Magyarországon is, elsősorban 2023-ban.

Ennek első jelei megmutatkoznak a vállalatok foglalkoztatási várakozásaiban, melyek az Európai Unió szintjén (és országok szintjén is) minden vizsgált szektorban visszaestek, vagyis óvatosság érződik a munkaadók körében. Továbbá az Európai Unióban kiemelkedő az anyag- és/vagy eszközhiány továbbra is, viszont dinamikusan emelkedik a keresleti tényező (vagyis kereslethiány) mint termelést korlátozó fő tényező. A munkaerőhiány mint korlátozó tényező visszaszorulóban van, ahogy Magyarországon is.

A rövid-közép távú negatív munkaerőpiaci kilátások mellett nem elhanyagolhatók a hosszabb távú kihívások sem, melyeket jelenleg elhalványít a borús gazdasági helyzet, globális recessziós és inflációs félelmek. Az idősödő társadalom problémája, az időskori eltartottsági ráta emelkedése a munkaerő-kínálat csökkenését okozza, nagyobb terhet ró a (fokozatosan zsugorodó) gazdaságilag aktív korosztályra, a nyugdíj- és egészségügyi ellátórendszerekre, mérsékli hosszú távon a gazdasági növekedést. A technológiai változások, az automatizáció pedig átalakítja a munkaerőpiacot, eltérő módon érintve országokat és országon belül foglalkozási területeket. Egy felmérés eredményei szerint a magyar munkavállalók közel fele (44%-a) dolgozik olyan állásban, amely a következő évtizedekben megszűnhet a digitális technológia fejlődésével és további térnyerésével.

Felhasznált források

Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/irasok/europai-inflacios-korkep/

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Iratkozzon fel hírlevelünkre