Vannak dátumok, amelyeket nem felejtünk. 2022. február 24. ilyen nap. Oroszország Ukrajna elleni inváziója megrengette a világrendet, és azóta is meghatározza Európa és a világ politikai, gazdasági és biztonsági helyzetét. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány az évforduló alkalmából „Három év háború – felkészülés a békére?” címmel rendezett közös konferenciát, melyen szakértő vendégek gazdasági, védelmi, illetve geopolitikai szempontból vontak mérleget a háborúról.
Köszöntő
„Zbigniew Brzezinski már 2012-ben megjelent Stratégiai vízió című könyvében arra figyelmeztetett: az Egyesült Államok csak úgy nyerheti vissza vezető szerepét a világban, ha hagyományos szövetségeseivel és Oroszországgal összefogva új szövetségi rendszert hív életre. Ezt az elméletet 2014-ben meghekkelték Ukrajnában. Onnan pedig egyenes út vezetett a 2022-es agresszióhoz, kiszámíthatók voltak a sakklépések” – emlékeztetett Dezső Tamás, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Batthyány Lajos Alapítvány Három év háború című konferenciájának köszöntőjében.
A Batthyány Lajos Alapítvány elnöke rámutatott, a háború pusztító eredményeképpen azóta Ukrajna jelentős része romba dőlt, az ország eladósodott, a lakosság jelentős része elmenekült, az áldozatok számát pedig megbecsülni is nehéz. Felidézte, ösztöndíjprogramjuk keretében éppen most interjúzott egy kárpátaljai magyarral, aki három unokatestvérét veszítette már el a háborúban. Egy biztos, Ukrajnában egy egész generáció veszett oda.
Dezső Tamás szerint az egyik legfontosabb kérdés: kinek az érdeke volt mindez? Az Európai Unióé aligha, hiszen egyre inkább elszigetelődik, még a béketárgyalásokra sem hívták meg. Közben viszont a BRICS+ csoporttal csak új kihívója akadt a Nyugatnak.
I. panel: Gazdasági helyzet háború idején
A beszélgetés résztvevői elsőként azt vitatták meg, hogy mennyire változtatta meg a háború a gazdasági környezetet Európában és a világban? Molnár Dániel, a Makronóm Intézet senior makrogazdasági elemzője szerint mivel szinte minden második hír a háborúhoz kapcsolódik, ezért ez pszichológiailag nagyban befolyásolja a gazdasági döntéshozókat és a terület más aktorait egyaránt. Szerinte a legnagyobb gondot az energiapiac olyan szintű volatilitása és instabilitása jelenti, amely korábban elképzelhetetlen volt. Molnár szerint a válság következtében a gazdasági aktorok óvatosabbá váltak, ugyanis az eladásaikban és vásárlásaikban beárazzák ezt a volatilitást.
Regős Gábor, a Gránit Alapkezelő Zrt. vezető közgazdásza kiemelte, hogy nem minden negatív gazdasági folyamat kezdődött a háborúval: az csak amolyan utolsó szög volt a koporsóban. Emlékeztetett, a háború előtt már jóval az azt megelőző időszak átlaga felett volta energiaárak. Illetve a német gazdaság már előtte is küszködött a negatív következményekkel: már akkor sem volt eléggé innovatív, emellett súlyosan érintették a drága nyersanyagárak is.
Pletser Tamás, az Erste Bank Hungary Zrt. olaj- és gázipari szakértője szerint a magas energiaárak csak a harmadik vagy negyedik legégetőbb problémát jelentik, míg az európai szabályozási környezet sokkal nagyobb gátat jelent a gazdasági növekedésben. Kiemelte továbbá, hogy az oroszok fegyverként használják a saját kőolaj- és földgázkészleteiket, emiatt nem lehet tudni, hogy a jövőben mennyire lehet Oroszországban hosszabb távon bízni mind katonai, mind gazdasági szempontból.
Kutasi Gábor, az Eötvös József Kutatóközpont Gazdaság és Versenyképesség Kutatóintézet vezetője szerint a háború szabadkereskedelem helyett a kereskedelmi háborúk korszakát hozta magával. Ez érinti mind a gazdasági szerkezet nagymértékű átalakulását és a kereskedelem egyfajta irracianizálódását is. Ezek mind olyan többletkihívásokat jelentenek nemcsak az Európai Unió, de az egész világ számára is, amelyeket mielőbb orvosolni kell a gazdasági növekedés visszatérése érdekében.
Válság válságot követ
Szakáli István Loránd kérdésében kiemelte, hogy szerinte az elmúlt egy évtized a válságok kora volt. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány stratégiai igazgatója, a panel moderátora szerint a Covid-19 utáni gazdasági helyreállítást a háború beszakította és jelentős strukturális változásokat hozott magával.
Molnár Dániel szerint ugyanakkor az előző évtized nem volt permanens válság; az elemző úgy vélt, a 2008/9 utáni hosszú évtized a világgazdaság történelmének leghosszabb konjunktúraciklusa volt: majdnem tizenegy évig volt uralkodó a világban a szinte zéró kamatkörnyezet, az alacsony infláció, a folyamatosan mélyülő globalizáció és a nagy mennyiségű tőkeáramlás. Ugyanakkor egyetértett Szakálival abban, hogy a Covid-19 gyökeres fordulatot hozott magával, amit háború csak tovább amplifikált. Elemzésében kiemelte továbbá, hogy a történelem egyik legsikeresebb békeprojektje, az Európai Unió azért tudta elérni a célját, mert Németország és Franciaország szerves gazdasági összeköttetésén keresztül elérte azt, hogy egyik félnek sem éri meg megtámadni a másikat. A makrogazdasági elemző szerint egy hasonló „békeprojekt” létrehozását hiúsítja meg a blokkosodás, ugyanis meggátolja annak a kialakulását, ami a történelem során már „bevált receptnek” bizonyult.
Regős Gábor kiemelte, hogy a Covid leginkább az ellátásláncok sérülékenységére és az országok rendkívüli mértékű egymásra utaltságára mutatott rá. Pletser Tamás szerint ugyanakkor a 2010-2020 közötti helyzet abnormális időszak volt gazdasági szempontból, ugyanis olyan szintű konjunktúra állt elő, amelyhez nem lehet visszaút sem rövid-, sem középtávon. Kiemelte továbbá, hogy az orosz energiahordozók is csak akkor voltak olcsóbbak, mint az átlag világpiaci ár, amikor ezzel az oroszok politikai céljaikat kívánták elérni.
Kutasi Gábor hozzátette, hogy a Kínával foglalkozó szakértők 2035-re várják a kétpólusú világ végleges kialakulását; szerinte ezzel kapcsolatban a legégetőbb problémát azt jelenti, hogy a világ hamar elfelejti az adott válságot és túl korán vállalnak a válság végét követően az adott környezetben magasnak számító politikai és gazdasági kockázatot.
Európa lépéshátrányban van?
Szakáli István Loránd a panel következő témájában megemlítette, hogy Európa negatív gazdasági kilátások elé néz, ugyanis minden fontos gazdasági partnerével valamilyen konfliktus rajzolódik ki. Kutasi Gábor ennek a legfőbb okát az innováció hiányában látta, míg Regős Gábor szerint a német döntéshozókra volt jellemző az a magatartás, aminek következtében háttérbe szorították a gazdasági szempontokat és nagyrészt az ideológiai és politikai érdekeket tartották szem előtt.
Pletser Tamás szerint a trumpi béketerv motivációt jelent Európának abban, hogy előre lépjen a mélyebb integráció felé. Továbbá a szakértő szerint csak az erő fogja megállítani Oroszországot attól, hogy a jövőben újra megtámadja Ukrajnát; ebben Európának pedig tevékeny szerepet kell vállalnia.
Molnár Dániel szerint Kína és India hozzáférése az orosz nyersanyag-vagyonhoz hátrányt jelent Európa számára, ugyanakkor még mindig az EU mellett szól a földrajzi helyzete, illetve egyéb financiális és infrastrukturális indokok is.
Regős Gábor szerint Magyarország erős német függősége mellett kihívást jelent a gazdaság számára az, hogy mind nyugat, mind kelet felé nehéz nyitni úgy, hogy ne alakuljon ki mély függőség bármelyik irányba. Pletser Tamás szerint mivel Magyarország egy rendkívül nyitott gazdaság, emiatt a világgazdasági blokkosodás rendkívül negatívan érinti mind rövid-, mind hosszútávon. Kutasi Gábor szerint ezt úgy lehet leküzdeni, ha az ország az adott kor csúcstechnológiáját be tudja vonzani olyan cégeken keresztül, akik a hazai átlagszint feletti technológiát tudnak importálni.
Ki fizeti Ukrajna újjáépítését?
A szakértők emellett kitértek Ukrajna háború utáni újjáépítésének kérdésére is. Molnár Dániel szerint az ötlet, miszerint az újjáépítést a 300 milliárd eurónyi lefoglalt orosz vagyonból finanszíroznák nem kielégítő, ugyanis Ukrajna újjáépítése sokkal többe fog kerülni, amihez további piaci forrásokat kell bevonzani.
Pletser Tamás szerint ezzel a legnagyobb gond az, hogy amíg nincsenek konkrét biztonsági garanciák, addig senki sem fog befektetni az újjáépítésbe. Továbbá szerinte a jelenlegi trendek alapján a háború még egy fegyverszünet esetén is egy alacsony intenzitású, de elhúzódó konfliktussá alakulhat át, amely tovább nehezíti a potenciális befektetők helyzetét.
