Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány által november 18-án megrendezett védelmi ipari konferencián a magyar védelmi ipari szektor szereplői és döntéshozói gyűltek össze. A rendezvényen bemutatták az Oeconomus és az amerikai Claremont Institute „A közép-európai és amerikai védelmi ipar az orosz–ukrán háború kirobbanása után” című közös tanulmánykötetének magyar nyelvű kiadását. A résztvevők szakmai előadások, majd végül egy panelbeszélgetés során értkelték és vitatták meg a magyar és a térség hadiipari fejlesztéseinek helyzetét, kihívásait és kilátásait.
Törcsi Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány elnöke a köszöntőjében elmondta, hogy a rendezvény az alapítvány tanulmánykötetét bemutató konferenciasorozat második része, az első pedig közel két hónapja volt Washingtonban a Claremont Institute szervezésében. Elárulta, az Oeconomus fennállása során kiváló kapcsolatokat épített ki hasonló értékeket valló közép-európai intézetekkel, az elmúlt hat év során azonban a legnagyobb intenzitással az Egyesült Államokra fókuszált. Ebből az időszakból négy év nehéz volt, mert a Republikánus Párt és a hozzá köthető intézetek ellenzékben voltak, ugyanakkor ez idő alatt az Oeconomus sikeresen megerősítette kapcsolatait ezen, szintén a konzervatív értékek és a józan ész talaján álló intézetekkel.
Rámutatott, majdnem napra pontosan egy évvel ezelőtt aztán szinte minden megváltozott, hiszen Donald Trump megnyerte az elnökválasztást, a republikánusok pedig többségbe kerültek a Kongresszusban. Ebben a politikai, gazdasági és más szinteken is megváltozott környezetben az Oeconomus és a Claremont Institute idén februárban megállapodott arról, hogy egy közös védelmi ipari tanulmánykötetet írnak. Törcsi Péter kiemelte, hogy a kötet közelmúltbeli washingtoni és mai budapesti bemutatója azt a célt is szolgálja, hogy elősegítse a védelmi ipari piaci szereplők közötti kapcsolatok elmélyítését, ami piaci együttműködéseket tud eredményezni. Mint mondta, washingtoni útjáról hazafelé tartva Orbán Viktor miniszterelnök is kiemelte a repülőgépen vele utazó piaci szereplőknek, hogy ki kell használniuk a Magyarország és az Egyesült Államok közötti jelenlegi kiváló kapcsolatokat a piaci jelenlétük, és a vállalatok közötti együttműködés fokozására.
Vojtek Endre, az N7 Holding Zrt. általános igazgatóhelyettese nyitóbeszédében elmondta, hogy az ukrajnai orosz agresszió hatására a globális biztonsági környezet alapvetően megváltozott, a közép-európai védelmi ipar pedig újra a figyelem középpontjába került. Ugyanakkor az is kiderült, hogy a térségbeli országok hagyományos védelmi ipari modelljei már nem felelnek meg a megváltozott biztonsági környezet követelményeinek, beleértve a hadviselés megváltozott jellegét is. Vojtek Endre rámutatott, hogy az Oeconomus és a Claremont Institute tanulmánykötete négy kulcsfontosságú eseményt emel ki:
- a Krím-félsziget 2014-es annexióját,
- a 2014-es walesi NATO-csúcsot (ahol a tagállamok vállalták, hogy a GDP-jük 2 százalékát védelmi célokra fordítják),
- Donald Trump 2017-es hivatalba lépését (mivel Trump egyértelművé tette, hogy Európának nagyobb szerepet kell vállalnia saját biztonságának biztosításában),
- valamint a teljes körű 2022-es orosz inváziót.
Mindezek ellenére Európa lassan ébredt fel, néhány országot kivéve. Ezek egyike Magyarország volt: hazánk összehangolt választ adott az új kihívásokra a 2017-ban elindított Zrínyi haderőfejlesztési programmal. Ennek részeként a hazai védelmi ipar fejlesztése érdekében konkrét lépések történtek az elmúlt tíz évben. Az ezt alátámasztó stratégiai gondolkodás eredményeként alakult meg 2021-ben az N7 Holding Zrt., amely számos védelmi ipari projektet indított el, például kézifegyverek és harci járművek gyártását, valamint haditechnológiák tesztelését. 2014-ben Magyarországon kívül egyedül Lengyelország ismerte fel az új kihívást, a 2022-es orosz támadás azonban valamennyi térségbeli országban fordulatot hozott, és mindenhol sorra indultak a hadiipari fejlesztések.
A tanulmánykötetben külön figyelmet kap az Európa és az USA közötti együttműködés. Ez nem csupán új üzemek építését jelenti, hanem azt is, hogy hálózatos iparpolitikai struktúrák jönnek létre, növelve a válságállóságot. Az általános igazgatóhelyettes a kötet egyik érdemének tartja, hogy kiemeli a bizalom aspektusát is, ugyanis a bizalom a védelmi ipar egyik alapja. A Magyarország és az Egyesült Államok közötti együttműködés exportlehetőség és egyben a stratégiai stabilitás záloga is. A magyar kormány felismerte, hogy a védelmi ipar a gazdaság hajtóereje is lehet, hiszen ma már exportra is képes termelni. Ennek érdekében azonban szükséges a piaci szereplők bevonása, ezért is fontos az N7 és a 4iG együttműködése. A védelmi ipar végsősoron eszköz nemcsak arra, hogy hazánk meg tudja magát védeni, hanem az innováció serkentése szempontjából is.
Szabó Olivér, a Nemzetgazdasági Minisztérium Nemzetközi Védelmi Ipari Együttműködési Főosztályának főosztályvezetője nyitóelőadásában bemutatta a hazai védelmi ipari ökoszisztémát, valamint Magyarország űripari tevékenységét. A rendszerváltás után a nagy múltú magyar védelmi ipar hanyatlásnak indult, az elmúlt években azonban ismét stratégiai céllá vált az innovatív, korszerű hazai védelmi ipar megteremtése. Ebben fontos szerepet játszanak a külső tényezők, mint például a NATO által korábban elvárt 2, majd immár 5 százalékos GDP-arányos védelmi kiadások, az exportpiacok, valamint a technológiai háttér fejlődése. Fontos új szereplő a 4iG, amely újabb lökést ad a hazai védelmi iparnak az exportpiacok megcélzása terén. A haditechnikai igényeket a honvédség határozza meg, a Nemzetgazdasági Minisztérium feladata a védelmi ipari ökoszisztémában pedig többek között stratégiák alkotása, engedélyezési tevékenységek elősegítése, valamint a nemzetközi részvétel a NATO szintjén, illetve bilaterális szinteken.
A főosztályvezető beszélt az űriparról is, amiben Magyarország aktív szereplő. Hazánk űripari tevékenysége nemcsak az emberes missziókra irányul, – utalt Kapu Tibor közelmúltbeli űrutazására – hanem a fejlesztéséről és a nemzetközi kapcsolatokba való betagozódásról is szól. A Nemzetgazdasági Minisztérium feladata ezen tevékenységek támogatása. Szabó Olivér rámutatott az űripar egy különösen aktuális aspektusára is: a szomszédunkban zajló háború egyben modern drónháború is, amelyben a műholdak alapvető szerepet játszanak. A műholdas kapcsolatok megléte vagy hiánya sorsdöntő lehet egy ország védelme szempontjából. Magyarország 10 éve teljes jogú tagja az Európai Űrügynökségnek; ez idő alatt 243 sikeres szerződést kötöttünk az ügynökséggel, ami sok millió euró bevételt jelent a magyar gazdaság számára. 2019-ben a NATO elismerte az űrt mint önálló hadszínteret. Az űripar és a védelmi ipar szinergiája új gazdasági lehetőségeket és magas hozzáadott értéket képviselő állásokat is jelent a magyar védelmi ipar újjáépítése során.
Bendarzsevszkij Anton, az Oeconomus igazgatója előadásában bemutatta az Oeconomus és a Claremont Institute közös tanulmánykötetét. Mint mondta, a kiadvány arra vállalkozik, hogy bemutassa, a teljes körű ukrajnai orosz invázió óta eltelt idő milyen hatással volt a régiónk (a Magyarországgal szomszédos országok, továbbá Lengyelország) védelmi stratégiájára. A háború erős katalizátor volt a térség országai számára, de különböző fázisok figyelhetők meg. Ezek alapján az országok több csoportra oszthatók. Egyes államok korán felismerték a haderejük modernizációjának szükségességét: Magyarország és Lengyelország már 2014 után elkezdte megtenni az ehhez szükséges lépéseket. Hazánk 2017-ban elindította a Zrínyi haderőfejlesztési programot, 2023-ban pedig a védelemre fordított kiadások elérték a GDP 2 százalékát. Két legfontosabb haditechnikai importpartnerünk Németország és az Egyesült Államok. Lengyelország jó úton halad afelé, hogy Európa egyik legerősebb katonai hatalmává váljon; célja egy 300 ezer fős hadsereg létrehozása. Az ország a NATO-ban az első helyen áll a GDP-arányos védelmi költés terén; tavaly ez a mutató 4,12 százalék volt. Fő hadieszköz-beszerzési partnerei az USA és Dél-Korea.
Az országok második csoportja később reagált a megváltozott körülményekre, mint Magyarország és Lengyelország. Ide tartozik Románia, Csehország, Szlovákia és Horvátország. Ők 2022 óta gyors ütemben próbálják behozni a korábbi lemaradásukat. A harmadik csoportba a „különutas” stratégiát követő államok tartoznak: Ausztria és Szerbia. Az előbbi esetében meghatározó tényező, hogy semleges ország. Viták zajlanak arról, hogyan biztosítsák az ország védelmét, miközben megőrzik semlegességüket. Ausztria csatlakozott a European Sky Shield Initiative-hez, ami szintén vitákat generál. Bécs óvatos védelmi modernizációba kezdett, a védelmi kiadások pedig alacsonyak, de emelkednek. Szerbia szintén egyensúlyozni próbál, esetükben az EU, az USA, Oroszország és Kína között. Az országé a Nyugat-Balkán legnagyobb védelmi költségvetése, a beszerzési forrásai pedig diverzifikáltak.
A kötet fő konklúziói:
- az orosz agresszió katalizátornak bizonyult a védelmi ipar terén, ám a hatása országcsoportonként eltérő sebességgel mutatkozott meg.
- Alapvetően hiába volt 2014 után az az EU-s narratíva, hogy erősíteni kell az európai védelmet, 2022-ig nem sok minden történt.
- A 2022-es orosz invázió kellett ahhoz, hogy ténylegesen beinduljon az európai fegyverkezés. Ekkor azonban kiderült, hogy az európai védelmi ipar gyenge és széttöredezett, és rá vagyunk utalva más országokra.
- Közép-Európában is fegyverkezési verseny indult, amely alapvetően változtatta meg a térség biztonsági helyzetét. A régió valamennyi országa arra törekszik, hogy megerősítse a hazai védelmi iparát, ám a jelenlegi gazdasági helyzetben a NATO immár 5 százalékos költési célkitűzéséhez nem könnyű előteremteni a forrásokat, így ez jelentős kihívás elé állítja az államokat.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
