Két hónapja kezdődött a háború Iránban, az izraeli közvéleménynek pedig jelentősen megváltozott a megítélése. A kezdeti optimizmus a háború céljainak elérhetőségét illetően folyamatosan csökken, ezzel együtt pedig a lakosság biztonságérzete és jövőképe is egyre borúsabb. Hiába a részleges katonai sikerek, a többség úgy látja, hogy a tűzszünet után elkerülhetetlen lesz egy újabb háború Iránnal a közeljövőben. A félbehagyott háború pedig az országot 18 éve vezető Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök támogatottságát is visszavetette, éppen a választási kampány kezdetén.
Az amerikai-izraeli-iráni háború február 28-i kirobbanása óta a Tel-avivi Egyetem Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézete (INSS) immár harmadik alkalommal mérte fel az izraeli közvéleményt a háború alakulásáról. A legutóbbi felmérést 2026. április 9–10-én végezte el a Nemzetbiztonsági Tanulmányok Intézetének Adatelemző Központja. 801 válaszadó töltötte ki a kérdőívet héber nyelven, 152 pedig arabul online. Súlyozás után a felmérés reprezentatív mintát alkot Izrael felnőtt lakosságáról, hibahatár: ±3,17%. A március elején és áprilisban készült adatok összehasonlítása alapján a trendek egyértelmű irányt mutatnak: két hónap után az izraeli társadalom mára már inkább pesszimista a konfliktus eredményeit és kimenetelét illetően.
Korainak érzik a békekötést az izraeliek
Április 8-án lépett életbe az eredetileg kéthetesre tervezett tűzszünet az Egyesült Államok és Irán között (amelyhez Izrael is csatlakozott), azzal a céllal, hogy diplomáciai megoldást találjanak a háború lezárására. Az első tárgyalások Iszlámábádban azonban nem vezettek sikerre, ezért Donald Trump határozatlan idejűre változtatta a tűzszünetet, amíg Irán nem áll elő egy „egységes állásponttal” a tárgyalásokat illetően. Újabb hivatalos tárgyalásra azonban mindeddig nem került sor. A fegyvernyugvást az izraeli közvélemény többsége kezdettől fogva ellenzi, a megkérdezettek 61% tekinti azt negatív fejleménynek, míg csupán 29% támogatja a diplomáciai megoldáskeresést. Ha lenne is valamiféle megegyezés, a megkérdezettek 76% szerint azzal Izrael csak kis mértékben érheti majd el kitűzött céljait. A számok mögött meghúzódó gondolat nem lehet más, mint hogy az izraeliek többsége szerint a „munka még nincs elvégezve”, a kitűzött célokat pedig nem diplomáciai, hanem katonai úton érheti el a zsidó állam a leghatékonyabban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28846387/
A megkérdezettek 63%-a ugyanis úgy gondolja, az iráni rezsim csak mérsékelten, vagy egyáltalán nem szenvedett károkat. Így a közvélemény szerint háború egyik fő céljaként kitűzött rendszer destabilizálásról, vagy akár rezsimváltásról koránt sem beszélhetünk. Szemben azzal a 30%-kal, aki szerint az „ajatollah rezsimje” komoly károkat szenvedett el a háború során. Ez az arány még beszédesebb, ha szembeállítjuk a háború első napjaiban, március elején készített kutatással, amikor az izraeli közvélemény látva az amerikai-iráni csapások mértékét, sokkal bizakodóbb volt az iráni rendszer megrendülését illetően (69%).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28834108/
Hasonló trendforduló látható a háború másik két fontos célkitűzését, Irán nukleáris programjának és ballisztikus rakétaképességeinek felszámolását illetően is. Míg márciusban az izraeliek 62%-a jelentős károkozást várt a katonai beavatkozástól Irán nukleáris képességeiben, mára már csak 30% gondolja azt, hogy a jelenlegi katonai akció során ez bekövetkezett. Irán ballisztikus rakétaarzenáljában a háború elején a megkérdezettek 73% várt komoly károkat, jelenleg azonban csak 42% látja úgy, hogy a konfliktus Irán rakétaképességeinek komolyabb visszaesésével érhet véget.
Összességében a megkérdezettek 37%-a elégedett teljes mértékben a mostani háborúban elért célokkal, a többség (56%) csak kisebb mértékben fejezte ki elégedettségét. Míg mindössze 34% szerint jobb Izrael biztonsági helyzete most, mint a háború előtt volt, 26%-szerint pedig kifejezetten rosszabb. Így nem véletlen, hogy a lakosság 73%-a gondolja jelenleg úgy, hogy Izraelnek újabb katonai akciót kell indítania Irán ellen a következő egy évben, hogy a fenti célokat maradéktalanul elérhesse.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28846503/
Politikai túlélése miatt háborúzik Netanjahu?
A közvéleménykutatásokból az is kiderül, hogy az iráni és libanoni háborúról, valamint a jelenlegi tűzszünetről alkotott vélemény pártpreferencia alapján rendkívül megoszlik. Így például az iráni rezsim stabilitása kapcsán az ellenzéki szavazók mindössze 18%-a gondolja azt, hogy a háború jelentősen meggyengítette az „ajatollah rezsimjét” míg a kormánypárti szavazók között már 44% vélekedik így. De hasonló a pártpreferencia szerint megosztottság az iráni ballisztikus rakétaarzenál pusztulását illetően is. Az ellenzéki szavazók jelentős része (67%) szerint Irán rakétaképességeiben csak kis mértékben vagy egyáltalán nem okozott kárt a háború, míg a kormánypárti szavazók többsége (59%) úgy hiszi, hogy a pusztítás jelentős.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28846642/
Hogy az izraeli társadalom rendkívül megosztott a pártpolitikai törésvonalak mentén, amelynek kihatása van olyan konkrét, objektív szempontok szerint könnyebben megállapítható kérdésekre is, amelynek egyébként semmilyen belpolitikai vonatkozása nincs. Tehát a társadalom többsége a pártpreferencia szemüvegén keresztül tekint a háborúra és a háborúban elért eredményeket is eszerint ítéli meg. Eközben az INSS áprilisi felmérése szerint az izraeli miniszterelnök bizalmi indexe 32%-os, amely nem jelentős eltérés például a tavaly áprilisi adatokhoz képest (29%). Bár az újonnan indított háborúk kis mértékben valóban dobtak a miniszterelnök támogatásán, ennek hatása nem számottevő. Sőt, a mostani iráni háború alatt összességében még csökkent is Benjamin Netanjahu megbízhatósági mutatója, a februári 34%-ról 32%-ra.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28846879/
Mindezek az adatok most, az októberben esedékes izraeli választások kampánystartjánál különösen érdekesek. A fenti adatok szerint ugyanis a háború indítása olyan kétélű fegyver, amelynek nem egyértelműen pozitívak a hatásai az adott politikai vezetés számára. A társadalmi megosztottság miatt pedig a vélt vagy valós háborús sikerek sem egyszerű támogatókat szerezni az ellenzéki oldalról a jelenlegi kormánykoalíció és vezetője, számára. Mindez pedig árnyalja azon széles körben elterjedt narratívát, miszerint az izraeli miniszterelnök saját politikai karrierjének életben tartása miatt indítana újabb háborút.
Nagy Dávid, politikai elemző, biztonság- és védelmi politikai szakértő. Tanulmányait a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen és a Haifai Egyetemen végezte, mesterdiplomáját nemzetközi biztonság- és védelempolitika szakon szerezte.
Karrierjét a Danube Institute elemzőjeként kezdte, majd tanácsadóként és az elemzési részleg vezetőjeként dolgozott az EuroAtlantic Tanácsadó és Befektetési Zrt.-nél. Jelenleg az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány geopolitikai elemzőjeként tevékenykedik.
Fő kutatási területe a közép-európai biztonságpolitika, valamint a Közel-Kelet geopolitikai dinamikái, különös tekintettel Izraelre.
