Hatástalan, de költséges az infláció elleni küzdelemben az áfacsökkentés

🗣️ Az áfacsökkentés árszínvonalra gyakorolt hatásának vizsgálata évtizedek óta heves szakmai viták tárgyát képezi, a tét, hogy lehet-e egy új és eredményes unortodox fiskális politikai eszközre tekinteni az infláció elleni küzdelemben. A kérdés vizsgálatát megnehezíti, hogy az elmúlt három évtizedben az államok jellemzően inkább áfát emeltek, fokozatosan áttérve ezzel az inkább fogyasztást terhelő adókon alapuló állami bevételrendszerre, így nehéz megfelelő adatsort találni. Emellett az infláció rengeteg tényezőtől függ, így nehéz a változása mögötti faktor beazonosítása.

❓ A járvány okozta gazdasági válság első évében, amikor a korlátozások miatt a kereslet volt szűkében, lett volna létjogosultsága az időszakos áfacsökkentésnek, azonban akkor nem volt indokolt, a célérték közeli infláció miatt. Az utóbbi év emelkedő árszínvonalát pedig a kínálat szűkülése okozta. Emögött a világszerte érzékelhető alapanyaghiány, az üzemanyagár miatt elszálló szállítási költségek, a kedvezőtlen időjárás okozta alacsony terményhozam és a forintárfolyam gazdasági teljesítmény alapján indokolatlan emelkedése miatt megdrágult importárak állnak. Ehhez társul még a megnövekedett kereslet, melyet egyrészt az utóbbi években rendre 10% fölötti bérnövekedés, másrészt az otthoni munkavégzés miatt megváltozott fogyasztási szokások okoznak. Az áremelkedés a piaci mechanizmus válasza erre a kettős jelenségre. Ebben a helyzetben az áfacsökkentés, ha feltesszük, hogy érdemi árapadást eredményezne, a kereslet növekedésével járna, így tovább feszítve az inflációt okozó hatásokat. Ezek alapján az intézkedés akkor járna érdemi hatással, ha a gazdasági stagnálást az alacsony kereslet okozná, ez azonban jelen helyzetben nem áll fenn. Az áfacsökkentés nem változtat az inflációs pályán, nem szünteti meg az áremelkedést okozó tényezőket, így vásárlóerő-javító hatása csupán átmeneti. Ezután az forgalmiadókulcs eredeti szintre való felemelése további áremelkedést eredményezne, ahogy az az ábrán is látszik. Az ábra a finn 2007-2012 közötti áfacsökkentési periódus hatását ábrázolja.

💰 A forgalmi adó csökkentése százalékpontonként közel 200 milliárd forint bevételkiesést jelentene az államháztartásnak. Ennek következtében az adóreform után kevesebb forrást lehetne költeni a jóléti, illetve a fizetések vásárlóerejét megtartó intézkedésekre. Az áfacsökkentés az Európai Bizottság engedélyéhez kötött, ami hosszas tárgyalásokkal jár és időigényes folyamat. Az európai mintákat vizsgálva látszik, hogy az ideiglenes áfacsökkentés a nagyobb értékű háztartási cikkek (például bútorzat vagy elektronikai berendezések) vásárlását hozza előbbre, azonban ezen áruk kereslete a hiány következtében már most kielégítetlen.

📝 Buettner és Madzharova 2020-as tanulmánya 2004-2013 között 33 előre bejelentett forgalmi adókulcs változtatás hatását vizsgálja 110 ezer terméken. Jellemzően a hatás már a hatályba lépés előtt 2-3 hónappal megfigyelhető, és azt követő második hónapban teljesedik ki. Az adatok alapján átlagosan az 1 százalékpontos áfakulcs emelés 0,85 százalékponttal növelte az árszínvonalat, azonban az eladott mennyiséget 2,5 százalékponttal csökkentette. Tehát az áfaemelés az összesített fogyasztás lakossági komponensét nagyobb arányban csökkenti, mint amennyivel az árszínvonal emelkedik, így negatívan hatva a GDP-re és az állami bevételekre. A hatálybalépés előtti hónapban az értékesített volumen 3 százalékpontos egyszeri kiugró pozitív változása tapasztalható, ami a raktározást, termékfelhalmozást mutathatja, felkészülve ezzel az inflációra. Ezzel szemben az áfacsökkentés kapcsán nem tudtak kimutatni szignifikáns árszínvonal mérséklődést. A tanulmányban megjegyzik, hogy az infláció elleni küzdelemben a közvetlen transzferek és célzott fiskális ösztönzők hatásosabbak.

🇬🇧 Az Egyesült Királyságban 2020 nyarától tavaly őszig átmenetileg a szállásszolgáltatások, felszolgált ételek és mozivetítések áfáját 20 százalékról 5 százalékra csökkentették, hogy ezzel élénkítsék a lezárások miatt jelentősen visszaesett utasforgalmat, turisztikai ágazatot. A szigetországban 2008-ban hasonló eszközzel éltek, akkor 2,5 százalékpontos vágással (17,5%-ról 15%-ra) reagáltak a pénzügyi krízisre. A brit pénzügyminisztérium tanulmánya szerint az időszak első pár hónapjában az intézkedés éreztette csökkentő hatását az árakon, azonban a határidő lejártával az árszínvonal visszatért az eredeti állapotába. Ezután az eredeti, majd 20%-ig megemelt forgalmi adó még nagyobb inflációt okozott. Összességében az adóreform következtében nem nőtt a társadalmi összjólét, mivel az államháztartás forráskiesése (12 milliárd font) nagyobb volt, mint a fogyasztók helyzetének ideiglenes javulása.

🇩🇪 Németországban is hasonló eszközt alkalmaztak. Közel 130 ezer termék árának alakulását figyelték, majd összehasonlították az osztrák adatokkal. Ausztriában az elmúlt években hasonló inflációs trend volt megfigyelhető, illetve egy, a némethez hasonló pénzbeli támogatásokat tartalmazó intézkedéscsomagot hajtottak végre. A német inflációs pálya az adóreform hónapjában kezdett eltérni az osztráktól, a 3 százalékpontos áfacsökkentés 1,3 százalékponttal alacsonyabb értéket okozott.

🇮🇳 India egyes tartományaiban az üzemanyagokat terhelő jövedéki és forgalmi adót is csökkentették. Jelenleg hazánkban ennek az intézkedésnek nem lenne érdemi hatása, ugyanis a hatósági árplafon a kereskedők profitrátájának a csökkenését eredményezte, így az áfa csökkentése a kiesett nyereséget pótolná.

🆚 Az áfacsökkentés támogatóinak érve, hogy a piaci verseny következtében a vállalatok érdekeltek lesznek az árak csökkentésében, így ügyfeleket szerezve a konkurenciától. Az empirikus adatok azonban hosszútávon nem ezt mutatják.

👍 Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/eu-s-szabalyozas-miatt-nem-lehet-csokkenteni-az-uzemanyagok-adoterhet/

#inflacio #afa #afacsokkentes #covid19