Donald Trump már első elnöksége alatt megfogalmazta igényét a jelenleg Dániához tartozó, de nagyfokú önállósággal bíró Grönlandra. Célja elérése érdekében a vásárlás a legvalószínűbb eszköz, de többször utalt a katonai beavatkozásra is. A NATO-n belüli fegyveres konfliktus a kollektív védelemre épülő szervezet szétesését eredményezhetné. Az Egyesült Államokban az elnök bár széles jogkörökkel rendelkezik, a sziget megszállását mind a Kongresszus, mind pedig a katonaság vezetése számos alkalommal megakadályozhatja. A grönlandi területvita kapcsán cikkünkben összegezzük, hogy a jegesmedvék mellett kik az északi sarkkör tényleges urai. Bár a Jeges-tenger java részét jégtakaró fedi, mégis a tengerjog érvényes a területén. Az ENSZ által megalkotott szabályrendszer szerint a partvidéktől mért 12 tengeri mérföld számít az adott ország felségvizének, amit a kizárólagos gazdasági övezet követ.
Bár jégsapka borítja, a tengerjog az érvényes az Északi-sarkon
Az ENSZ 1982-ben alkotta meg azt a tengerjogi egyezményt (United Nations Convention on the Law of the Sea, UNCLOS), amelyben meghatározták a felségvizek definícióját. Ennek keretében a partszakasztól számított 12 tengeri mérföldig (22,2 km) tartó sáv számít az adott állam területének (köznyelvben felségvíznek). Ebben a zónában teljes szuveneritást élvez a partmenti ország, más országok hajóinak azonban a békés áthaladás engedélyezett. A szintén a partszakasztól mért 200 tengeri mérföldig (370,4 kilométer) tartó, úgynevezett kizárólagos gazdasági övezeten (Exclusive Economic Zone, EEZ) belül az érintett ország különleges jogokkal rendelkezik. Ezen rendkívüli jogkörök szerint az EEZ-n belül az adott ország termelheti ki az élő és élettelen természeti erőforrásokat, ellenőrizheti a forgalmat, felléphet a törvénysértések ellen és energiatermelésre használhatja a területet (szélerőművekkel, vagy különböző típusú vízerőművekkel). Amennyiben a kizárólagos gazdasági övezet vízalatti földrajzi egysége egybefüggő a 200 tengeri mérföldet követően is, az EEZ kiterjeszthető 350 tengeri mérföldig (650 km). Ennek a kiterjesztett kontinentális talapzat elnevezésű régiónak a határait geológiai bizonyítékok alapján az ENSZ szakosított bizottsága állapítja meg.
Ugyan az Akrtisz óceánt jég borítja, területén is a tengerjog érvényes. Ezzel szemben a déli sarkkör esetében a déli félteke 60. szélességi fok alatt a (tengerjoggal hasonló) Antarktisz-egyezmény az irányadó. A fő különbség abban áll, hogy míg az Antarktisz esetében a jégtakaró alatt megtalálható a tengerszint feletti szárazföld, az északi sark esetében nem.
Amennyiben a különböző országok kizárólagos gazdasági területi metszik egymást, az érintett országok egyezségén múlik a tenger felosztása. A legtöbb sarkköri nemzet esetében sikeresen rendezték ezeket a határvitákat, azonban a mai napig az Egyesült Államok és Kanada, illetve az Oroszország és Norvégia között léteznek az egybelógás miatti ellentétek. Az Egyesült Államok (körülbelül egy tucat állam mellett) nem írta alá a tengerjogi megállapodást, az abban foglalt rendelkezéseket azonban önkéntesen betartja. Az USA és a Szovjetunió 1990-ben állapodott meg az EEZ-k egy meghatározott hosszúsági kör mentén való felosztáson.
Grönland megszerzésével a triplájára növelheti a sarkköri kontrollját az Egyesült Államok
Jelenleg Alaszka állam és az ehhez tartozó kizárólagos gazdasági övezet révén az Egyesült Államok az északi sörkör több mint 20 millió négyzetkilométeres területének körülbelül 5 százalékát kontrollálja. Izland ennél is kisebb, alig egy százalékos felügyelettel rendelkezik, míg a sarkkörön belüli tengeri kijárat nélküli Svédország és Finnország összesen további egy századnyival. Norvégia ~10 százalékát, Kanada 15-18 százalékát, Grönland (és így közvetetten Dánia) ~12 százalékát, Oroszország pedig közel harmadát kontrollálja az északi sarkkörön belüli területnek. Az északi sarkkörön belül élő közel 4 millió lakos fele Oroszországban él, így utóbbi ország nem csak a területi arány, hanem a népesség tekintetében is a leginkább északi sarki államnak nevezhető.
A sarkkörön belüli és a kizárólagos gazdasági térségen kívüli nemzetközi vizeken minden érintett ország meghatározta a tengeralj azon részét, amelyre igényt tart. Többek között Oroszország a Podvodnikov-medencére, a Makarov-medencére, az Amundsen-medencére, az Egyesült Államok a Beaufort-tengerre, Kanada pedig az Alfa-hátságra tart igényt. Dánia a Lomonoszov-hátságra fejezte ki követelését, amely terület része az orosz igényzónának is. Az Északi sarkpontért külön, még élesebb verseny zajlik. Jogilag formálisan először 101 évvel ezelőtt Kanada fogalmazta meg területi igényét bolygónk legészakibb pontjára (ugyan az ország zászlaját először 1909-ben Robert Peary tűzte ki), amit 1926-ben a Szovjetunió követett. Az azóta eltelt időben ezen országok mellett Izland, az Egyesült Államok, illetve a négy skandináv ország fogalmazta meg formálisan igényeit a bolygó legészakibb pontjára. Az Északi-sarkért folyó verseny a 2000-es években erősödött fel ismét, amikor mindössze tíz nappal első elnöki beiktatását követően Vlagyimir Putyin az északi jégsapkán keresztülhaladó jégtörő hajón mondott beszédet. Ezt követően 2007-ben egy orosz tengeralattjáró egy titániumból készült orosz trikolort helyezett el a tengerfenéken, közvetlenül a földrajzi északi sarkon.
A Grönland megszerzésével az amerikai sarkköri kontroll a jelenlegi 5 százalék több mint háromszorosára bővülne, a kanadai arány szintjére. Ez a kiszélesedett kapu nagyobb lehetőséget teremt az Egyesült Államok számára, hogy részt vegyen az Északi-sarkért folyó gazdasági rivalizálásban. Emellett biztonságpolitikai szempontból is lényeges a Kína után második legnagyobb geopolitikai rivális, Oroszország szomszédsága miatt.
A sziget autonóm-terület csatlakozásának realitását ebben a cikkben részleteztük. A grönlandi lakosok 47 éve rendelkeznek nagyfokú önkormányzattal (pl. saját kormányuk van), azonban a sziget külpolitikáját, védelmi politikáját és alkotmányos berendezkedését a dán kormányzat alakítja, továbbá a hivatalos pénznem is a dán korona. Az európai országtól éves szinten 500-700 millió dollárnyi támogatást kapnak, ami az éves költségvetésük 60 százaléka, és a GDP közel ötöde. 1973 és 1985 között a sziget az Európai Uniónak is része volt, azonban az autonómia elnyerését követően visszavonták tagságukat. A helyhatósági választásokon rendre szuverenista, elszakadáspárti politikai erők győzedelmeskednek.
Grönland Egyesült Államokhoz való csatlakozása esetén az alacsony népességszám miatt nem önálló államként, hanem Guamhoz vagy Puerto Ricohoz hasonlóan kongresszusi képviselet nélküli külterületként csatlakoznának. A csatlakozásnak a jogilag is tiszta és demokratikus útja a népszavazás útján Dániától való függetlenedés, majd egy ismételt referendumon való voksolást követően az Egyesült Államokhoz számára szükséges jogköröket Grönland katonai megszállása nélkül is meg tudják szerezni. A sziget lakossága ugyan az anyaországtól örömmel elszakadna, az Amerikához való csatlakozás népszerűtlen ötlet. Az Egyesült Államoknak a megvásárlás, illetve a katonai megszállás és erőltetett beolvasztás is opció. Előbbi lehetőséget ugyan a dán törvények nem tiltják, az ország vezetése elfogadhatatlannak tartja, utóbbi út, vagyis a közvetlen katonai beavatkozás pedig a NATO szétesésével fenyeget. Amennyiben belső fegyveres összecsapásra kerülne sor, mind az európai szövetségesek (és Kanada) válaszcsapása, mind pedig ennek elmaradása esetén szétszakadna a világ legnagyobb védelmi szervezete. Bár kicsi a valószínűsége, hogy az európai NATO-szövetségesek szembefordulnának az Egyesült Államokkal azért, hogy szolidaritást vállaljanak Dániával, illetve a kontinensünktől 1500 kilométerre fekvő és mindössze 60 ezer fős lakosságú Grönlanddal. A segítség elmaradása pedig aláásná a kollektív védelembe vetett bizalmat, vagyis súlytalanná válhatna a NATO. Donald Trumpnak lehet, hogy személyes ambíciója, hogy elnöksége alatt területileg bővüljön az USA, a megszállást az ország katonai vezetése, illetve a Kongresszus is számos alkalommal megakadályozhatja. A területszerzésnek így egyetlen járható útja az adásvétel, amelyre legutóbb 1917-ben került sor, amikor is 25 millió dollárért az Egyesült Államok megvásárolta Dániától a Virgin-szigeteket. Ezt követően 1946-ban 100 millió dollárnyi aranytömböt ajánlott fel Harry Truman elnök a szigetért. A jelenlegi vételár nehezen kalkulálható, a 200 millió dollártól kezdve a 100 milliárd dollárig terjedhet.
Az Egyesült Államok számára azonban a katonai támaszpontok létrehozása, a természeti kincsek kinyerése, illetve a légi és vízi forgalom monitorozása a megszállás/megvásárlás nélkül is elérhető célkitűzések. Ahogyan az elmúlt évek példája is mutatja, sikeresen fenntartják a thulei amerikai bázist a szigeten és a kormányzatot is rávették, hogy lépjen fel a kínai bányászati tevékenység terjeszkedésével szemben.
A legbarátságosabb geopolitikai versengés Kanada és Dánia között
A gyakran teljesen lakhatatlan szigetekről szóló területviták célja a kizárólagos gazdasági terület jogi kiterjesztése. Erre a versengésre példa a Dél-kínai-tenger mesterséges, vagy az északi sarkkör fagyott szigetvilága. Dánia és Kanada között hasonló területvita zajlott mintegy 50 éven keresztül, egy mindössze 1,3 négyzetkilométer nagyságú lakatlan sziget kapcsán. A Grönland és a kanadai Ellesmere szigetet elválasztó Kennedy-csatornában található Hans-szigetet az 1973-as tárgyalássorozat során nem sikerült felosztani. A területért folyó versengés 1984-ben eszkalálódott nyílt diplomáciai csatározássá, amikor a kanadai hadsereg országuk egy zászlaját helyezte el a szigeten, egy üveg whisky mellett. Erre a dán hadsereg hasonló módon válaszolt. Az ezt követő bő két évtizedben a szigeten legalább nyolc alkalommal hajtottak végre hasonló expedíciót, ezért a területvitát „Whisky-háborúnak” nevezték el. 2005-ben a konfliktus végül a Google térképszolgáltatásának felületére is átterjedt, ahol a két ország külügyminisztériuma versengett a terület elnevezéséért, illetve a hirdetési felületen is folyt a rivalizálás. A konfliktus ugyan humoros diplomáciai szembenállásnak tűnik, a tenger feletti kontroll megszerzésének fontosságát is szemlélteti, ugyanis a Hans-sziget a 36 kilométer széles csatorna közepén, éppen egy sekély, nehezen hajózható szakaszán helyezkedik el. Végül 2022-ben a szembenállás lezárult, a szigetet sikeresen felosztották.
Jövőben megnyíló közlekedési útvonalak és bányászati lehetőségek miatt értékes a fagyott tenger
Az északi sarkkörön belüli, egyetlen állam kizárólagos gazdasági övezetébe sem tartozó (tengerjogi megnevezése szerint nyílt tengeri), körülbelül 4 millió négyzetkilométeres szakaszért folyik a 21. században az egyik legkiélezettebb geopolitikai versengés. Az Északi-sark gazdasági jelentőségével az Oeconomus csapata ebben és ebben, geopolitikai szerepéről pedig ebben a cikkben foglalkozott. A terület súlyát a temérdek természeti kincs és a jégsapka olvadásával megnyíló új közlekedési útvonalak adják. Becslések szerint a régióban mintegy 90 milliárd hordónyi kőolaj (feltáratlan készletek 13 százaléka) és a globális földgázkészlet harmada található. A jégtakaró visszahúzódásával a mélytengeri kitermelés is könnyűvé válik, hiszen az Arktisz-óceán (vagy ismertebb nevén a Jeges-tenger/Északi-sarki-óceán) kifejezetten sekély. Legmélyebb pontja csupán 5450 méter, a vízoszlop magassága pedig átlagosan 1000-1200 méter, szemben a többi óceán 3900-4300 méteres mélységével. Éppen a sekélysége miatt vitatják az óceán minősítést, amely kategóriába való tartozás egyik feltétele a legalább ~3500 méteres mélység. Emellett a jégtakaró olvadásával számos új, főleg kereskedelmi útvonal nyílik meg. Az év javában járható északi átjáró létrejöttével például a New York és az alaszkai Anchorage közötti tengeri útvonal mintegy kétezer kilométerrel rövidül le. Az elmúlt évtizedben a Kína és Európa-Nyugat-Oroszország közötti tengeri kereskedelem is egyszerűsödött a sarkkörön belüli jégtakaró felszakadásával.
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szakán végzett közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója.
