🎓Az Egyesült Államokban továbbra is komoly vitákat generál a szövetségi diákhitelek kérdése. Abban a legtöbb véleményformáló egyetért, hogy a kormányzatnak valamiképpen segítséget kell nyújtania adósainak, a kompenzáció megfelelő módját illetően azonban már megoszlanak a vélemények. Akadnak, akik szerint akár a tartozások teljes összegétől is indokolt volna eltekinteni. Mások a hitel-amnesztia egy sokkalta mérsékeltebb formáját támogatják. Rövid bejegyzésünkben a két nézőpont leghangsúlyosabb érveit ismertetjük.
💵A szövetségi diákhitel intézményével ezidáig csaknem 43 millió amerikai élt, akik együttesen több, mint 1,5 billió dollár értékben vettek fel pénzt. Ahogyan már egy korábbi, vonatkozó írásunkban említettük, 2022-ben a tengerentúli diákhitel-adóssághalmaz elérte a 1750 milliárd dolláros összeget. A válság során bajba sodródott állampolgárok megsegítése hamar sürgető feladattá vált a kormány számára. A probléma megoldására eltérő javaslatok születtek, ezek mentén pedig kettő nagyobb tábor szerveződött. Az első szemléletmód képviselői úgy vélik, a krízist maga a kormány okozta, ugyanis az elmúlt évek során felelőtlen és elhibázott politikát folytatott. Az átgondolatlan lépések nyomán pedig óhatatlanul felhalmozódtak az adósságok is. Ezt bizonyítja például, hogy napjainkban a diákhitelek jelentik a háztartások legégetőbb törlesztési elmaradásainak nagyjából 35%-át.
💸A helyzet súlyosbodásában bizonyosan szerepet játszott az is, hogy a 2008-tól 2018-ig terjedő időszakban az állami (négyéves) főiskolák önköltsége 36%-os emelkedést mutatott. Ráadásul a 2008-as pénzügyi recessziót követően a felsőoktatásra szánt állami támogatások mértéke is erőteljesen visszaszorult. Így a szegényebb társadalmi rétegeknek óhatatlanul hitelért kellett folyamodniuk, megtérítendő az oktatással kapcsolatos költségeket. Először talán nem is gondolnánk, de az egyre magasabb összegű tartozások az amerikai nyugdíjtartalékokat is felemésztik: A szülők —hogy gyermekük oktatását fedezzék— sok esetben saját, időskorra szánt megtakarításaikat kénytelenek felélni. Egy további kritikai észrevétel a kormány gazdaságpolitikai (illetve a koronavírus megfékezésével kapcsolatos) lépéseit illetően, hogy ezek hatására a munkaerőpiac gyengélkedni kezdett. A stagnáló bérek és a kedvezőtlen kilátások egyaránt tanulmányaik folytatására ösztönözték a frissen végzett hallgatókat. Sokan úgy gondolták, kivárják, amíg a munkaerőpiaci integráció körülményei optimálisabbá válnak. Ám az így megszaporodott kereslet a magánegyetemek/főiskolák esetében törvényszerű tandíjnövekedést eredményezett.
📈Több tanulmány és tudományos publikáció is felhívja a figyelmet a munkaerőpiacon uralkodó hátrányos megkülönböztetésre. Az afroamerikai diákok helyzete azonban nem csupán ezen okból kifolyólag kedvezőtlen. Ezen közösség tagjai gyakorta nehéz körülmények között nőnek fel, anyagi lehetőségeik is korlátoltak. Éppen ezért, amennyiben hitelfelvétel mellett döntenek, a művelet összege általában igen magas. A törlesztés a későbbiek során problémát jelenthet: ahogyan arra a Brookings 2018-ban közzétett írása rámutat, a 2004-ben felsőoktatásba került hallgatók közel 40%-a 2023-ra sem lesz képes megtéríteni kölcsöne értékét. Vélhetően ez az arány az afroamerikai hitelfelvevők esetében még sokkalta rosszabb lehet. Egy másik, a Levy Economics Institute által kiadott előrejelzés szerint a teljes diákhitel-amnesztia gazdasági szempontok szerint vitán felül kifizetődő volna. A döntést követő évtizedben egy 100 milliárd dollárt is meghaladó reál-GDP növekedés sem volna elképzelhetetlen, állítja a tanulmány. Fontos azonban megjegyeznünk, hogy ez a kimutatás még a koronavírus pandémia előtt készült; értelemszerűen nem számol a járvány által keletkeztetett nehézségekkel.
💲Amennyiben az amerikai kormány teljességgel eltekintene az adósság-állomány visszafizetésétől, az bizonyosan súlyos terheket róna az állami költségvetésre. Ez a lépés a mai bizonytalan gazdasági helyzetben rengeteg kockázatot hordoz magában. Éppen ezért a teljes körű amnesztia ellenzői a válságkezelés egy jóval „mérsékeltebb” formáját támogatják. Jason Delisle (az American Enterprise Institute munkatársa) ekképpen vélekedik: „A diákhitel-program nem tökéletes, de működik.” Véleménye alátámasztására számos érvet fogalmazott meg a The Wall Street Journal hasábjain, melyek közül kiemelendő, hogy a program lehetővé teszi a felsőoktatáshoz való hozzáférést a fiatalok széles tömegének. Érdemes azt is megemlítenünk, hogy a törlesztés költségei havi szinten igen kedvezőek. A JP Morgan Chase Institute 4 millió amerikai család bevonásával készítette kimutatást. A 2016-os év adataiból az olvasható ki, hogy a vizsgált háztartásoknak havonta legfeljebb 203 dollárt kellett diákhitel-adósság megtérítésére fordítaniuk. Ami az amerikai nemzet törlesztetlen adósságait illeti, ezek évnyi 100 milliárd dollárnyi kölcsön után 4 milliárd dollár nagyságrendű terhet jelentenek az adófizetők részére. Ez az évenkénti veszteség elenyésző a teljes adóssághalmaz központi megtérítésének költségeihez képest.
💡Jason Delisle úgy véli, a diákhitel-krízis eszkalációja átmeneti állapot. A válság természetéből kiindulva annak megoldását célzott intézkedésekben látja. Az egyik ilyen a jövedelemalapú törlesztés alternatívája. A program lehetőséget biztosít az adós részére, hogy egy keresetével arányos összeget fizessen be havi szinten. Ez a program hosszú távon, a szükséges finomítások és fejlesztések után hatékony segítséget nyújthat a bajba jutott hitelfelvevőknek. Korábban már a Biden-adminisztráció is hozott néhány új határozatot ennek érdekében. Azon adósok esetében, akiknek keresete nem éri el a 125 000 dollárt, a kormány 10 000 dollárnyi visszafizetetlen hiteltől tekint el. Az Oktatási Minisztérium közleménye alapján a könnyítés igénylésére október hónaptól lesz lehetőség.
🇭🇺Végezetül érdemes röviden beszámolnunk a magyar diákhitel-rendszer állapotáról. Amennyiben szemügyre vesszük a vonatkozó adatokat, azt láthatjuk, hogy idehaza a hitelek törlesztését illetően nem merültek fel komolyabb problémák. A kölcsönhöz folyamodók rendszerint bármiféle nehézségek nélkül képesek visszafizetni adósságaikat, így az amerikaihoz hasonló szituáció előfordulásának esélye meglehetősen alacsony.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/diakhitel-krizis-az-egyesult-allamokban/
Fetter Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok (MA) szakon; jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem hallgatója. Kutatói érdeklődése középpontjában az európai országok gazdasági kapcsolatai, a nemzetközi kereskedelem, valamint a demográfiai problémák állnak.
