Ukrajna az elmúlt években számos támogatást, hitelt, pénzügyi segítséget kapott nemzetközi szervezetektől, egyes országoktól, valamint az Európai Uniótól is. A legtöbb ilyen jellegű finanszírozási forma hitel vagy kölcsön volt, de gyakoriak voltak a vissza nem térítendő támogatások is, amelyeket főleg az Európai Unió folyósított. Az eddigi adatok alapján 2022 óta az Ukrajnának nyújtott pénzügyi támogatások összege 150-200 milliárd euró közé tehető, amely nagy részét hitelek és kölcsönök tették ki. A legnagyobb hitelező az EU, ezt követi a Világbank, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) és az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank (EBRD). Mindazonáltal ezeket a támogatási formákat visszafizetési kötelezettség terheli, illetve számos egyéb tényező miatt is kockázatosak lehetnek egy ország gazdaságában. Háborús helyzetben képesek segítséget nyújtani az állami pénzügyek egyensúlyának fenntartásában, de halmozásuk esetén kérdésessé válik az ország önállóságának, szuverenitásának helyzete. Elemzésünkben a 2022 óta Ukrajnának nyújtott négy legnagyobb hitelnyújtó támogatásait tekintjük át, kitérve arra, hogy milyen kockázatokat rejthet magában a túlzott adósságfelhalmozás.
Az ukrán gazdaság finanszírozói – EU, IMF, Világbank, EBRD
A 2022-es orosz-ukrán háború kitörését követően a legtöbb nemzetközi szervezet, az Európai Unió és az Ukrajnával szomszédos országok nagy része is támogatásáról biztosította a kelet-európai államot. Ez a támogatás több formában nyilvánult meg: a háború elől menekülő tömegek befogadása mellett az országban maradt lakosság humanitárius támogatása, valamint Ukrajna anyagi jellegű finanszírozása is számos formát öltött. Az Európai Unió már korábban, a 2014-es krími eseményeket követően is biztosított az országnak gazdasági engedményeket, nyújtott kölcsönt, de az IMF is kivette a részét. Ahogy a háború egyre inkább bővült, úgy vált ezen szervezetek számára egyértelművé, hogy még több finanszírozási forrást kell Ukrajna részére biztosítaniuk, ahogyan ezt Kijev kérte is. Az ukrán gazdaság az elmúlt négy év során eddig nem látott mélypontokat élt meg: az ipar teljesítménye a háborús károk és az energiahiány miatt negatív trendet vett fel, a külkereskedelem a szállítmányozási problémák miatt csak nehézkesen teljesít. Az országból a vállalkozó kedvűek jelentős része elmenekült, a nagyvállalatok jelentős számban szüntették be tevékenységüket, vagy helyezték azt át az ország nyugati felébe, de kisebb kapacitással. Emiatt a beszedhető adó mennyisége is csökkent. A munkaerő területén ugyancsak akadályok merültek fel: a férfiak vagy a fronton teljesítenek szolgálatot, vagy elhagyták az országot, esetleg idős koruk miatt már nem foglalkoztatottak. A mezőgazdaság, amely az egyik húzóágazat volt korábban, csak nehezen képes teljesíteni, hiszen a földek jelentős részét érinti az elaknásítás, az üzemanyag ára magas, a vetőmag és a műtrágya pedig szintén jelentős áremelkedésen ment keresztül. Összességében tehát látható, hogy az ukrán gazdaság számára az elmúlt négy év minden területen negatív eredményeket produkált, emiatt pedig a külső anyagi támogatás egyre fontosabbá válik.
Az Európai Unió az elsők között volt, amikor anyagi támogatás folyósítására került sor Ukrajna részére. Az eddig nyújtott támogatásokat három nagyobb csoportba sorolhatjuk:
- Makrofinanszírozási támogatás – 2022-2025 között: hozzávetőlegesen 43,3 milliárd eurót tett ki; ennek nagyobb része hitel, kisebb arányban pedig vissza nem térítendő támogatás. A makroszintű pénzügyi támogatások olyan, az uniós szomszédságpolitikában részt vevő országok számára érhetők el, amelyek súlyos fizetésimérleg-problémákkal küzdenek. Céljuk a kedvezményezett azonnali külső finanszírozási szükségleteinek kielégítése és a gazdaságpolitikai reformok támogatása (EurLex, 2022).
- Európai uniós támogatás: 2022 és 2025 között mintegy 187 milliárd eurót biztosítottak a tagállamok Ukrajna számára pénzügyi, katonai, humanitárius célokra (European Commission, 2026).
- Ukraine facility program: a 2024-2027 közötti időszakra kiterjedő támogatás célja Ukrajna helyreállításának, újjáépítésének és modernizációjának támogatása. Az Ukrajnai Támogatási Keret teljes 50 milliárd eurós költségvetése 33 milliárd euró kölcsönre és 17 milliárd euró vissza nem térítendő támogatásra oszlik (EurLex, 2024).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28293434/
A három nagy csoporton kívül célegyenesbe ért egy új csomag elfogadása is, amely 90 milliárd eurós hitelt biztosítana Ukrajnának hasonló célokra, mint a korábbiakban felsoroltaknál látható volt (European Parliament, 2026).
Az Európai Unió támogatásainak döntő többsége hitel, amit bizonyos időn belül Ukrajnának vissza kell fizetnie. Kisebb részét teszik ki a finanszírozásnak a vissza nem térítendő támogatások, ezek főleg a humanitárius forrásokban, kétoldalú együttműködések támogatásában lelhetőek fel. A grafikonon is látható Európa Csapat egy együttműködési keret, az EU különböző szereplői között. Ebben a formációban résztvevő az Európai Bizottság, az EU tagállamai, az Európai Beruházási Bank és az EBRD. A cél, hogy összehangoltan, közösen tudjanak támogatást nyújtani, nem pedig külön-külön.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/28293527
Az EU mellett a másik nagy finanszírozó Ukrajnában a Világbank csoport: 2022 óta 89 milliárd dollár értékben nyújtott Ukrajnának a nemzetközi szervezet támogatást (World Bank Group, 2025). Ez az összeg azonban nemcsak saját forrás, hanem donor országok által nyújtott forrásokat is tartamaz. A Világbank csoport elsősorban hiteleket nyújtott Ukrajna számára, valamint kisebb arányban trust fund alapú kifizetések is szerepelnek a finanszírozási formák között. A Világbank csoport kulcsszerepet tölt be az ukrajnai pénzügyi támogatásban: amellett, hogy hitelezőként van jelen az ország életében, koordinálja, valamint pénzügyi platformként összefogja a támogatásokat.
A Nemzetközi Valutaalap (IMF) ugyancsak régóta nyújt pénzügyi segítséget Ukrajnának. 2022 óta két program valósul meg:
- 2023-2026 EFF program – Extended Fund Facility – ennek keretében 15,5 milliárd dollárnyi forrást biztosít az IMF, amely célja, hogy megerősítse a makrogazdasági és pénzügyi stabiltást, előmozdítsa a strukturális reformokat, elsősorban a kormányzás területén, valamint támogassa Ukrajna uniós csatlakozási célkitűzéseit. 2025. közepéig a teljes keretből 10,6 milliárd dollárt hívtak le (IMF, 2025).
- Új 2026-2030 EFF program – az előző periódus folytatásaként hatna, viszont ebben már kitűzték azt a célt, hogy a háború lehetséges lezárása után elősegítse a támogatás az ukrajnai újjáépítést. A program 8,1 milliárd dollár pénzügyi keretet biztosít Ukrajnának (IMF, 2026).
Az EFF projekteken túl az IMF hagyományos hitelezőként is jelen van az országban, ennek kapcsán 2022 és 2025 között összesen 13 milliárd USD értékben folyósított támogatást Ukrajnának (IMF, 2025).
Végezetül a negyedik legfontosabb finanszírozója az ukrán gazdaságnak az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank. A nemzetközi pénzügyi intézmény 2022 és 2025 között hozzávetőlegesen 9 milliárd euró értékben nyújtott Ukrajnának támogatást (EBRD, 2026). A saját forrású pénzügyi finanszírozás mellett ebben az esetben is fellelhetőek donor szervezetek vagy országok közvetett támogatásai, ezek értéke az EBRD keretében 2,6 milliárd eurót tettek ki mindeddig (EBRD, 2026). Az EBRD nem hagyományos pénzügyi támogatást nyújt, inkább a vállalati és infrastruktúra hitelek, a kereskedelmi hitelezés, az energetikai és kritikus infrastruktúrát érintő beruházások megvalósítását támogatja. Ezek a projektek azért is kiemelten fontosak, mivel a háború során a legtöbb kár ezeken a területeken mutatkozik, így az újjáépítés mielőbbi megvalósítása prioritás az ország működése szempontjából (Olekszij, 2025).
A bemutatott rövid összefoglaló jól szemlélteti, hogy milyen pénzügyi eszközöket biztosítanak Ukrajna számára a nemzetközi szervezetek, valamint az Európai Unió. A finanszírozási források feltételei eltérőek, nagyrészt a forrás szervezet szabályaihoz, valamint ahhoz igazodnak, hogy a biztosított összeg milyen program részeként kerül kifizetésre. Az IMF által nyújtott hitelek a legszigorúbb feltételeknek kell megfeleljenek. Fő feltételekként a makrogazdasági stabilitás biztosítása, a strukturális reformok végrehajtása, a korrupció elleni intézkedések, a jegybanki függetlenség garantálása, az energiaárak piacosítása jelölhető meg (IMF, 2023). Az IMF rendszeresen felülvizsgálja, hogy az adott program és az ahhoz tartozó pénzügyi támogatás milyen módon valósul meg, a folyósítást részletekben nyújtja, így, ha fennakadást tapasztal a kritériumok teljesülésében, felfüggeszti a kölcsön további kifizetését.
A Világbank csoport által nyújtott hitelek és kölcsönök konkrét projektek kötött felhasználásához, átlátható közbeszerzésekhez, intézményi reformokhoz, elszámoltathatósághoz kötődnek (World Bank, 1980). A legtöbbször a kölcsönt egy bizonyos célhoz kötve, adott projekthez közvetlenül fizetik ki, ezáltal is minimalizálva annak lehetőségét, hogy más területen hasznosítsák azt.
Az EBRD elsősorban a magánszektort és a beruházásokat finanszírozza. Feltételekként jellemzően a piacgazdasági reformokat, a vállalatirányítás javítását, a korrupció visszaszorítását, a fenntarthatósági és zöld célokat jelöli meg (EBRD, 2026a). Az EBRD politikai feltételek is meghatároz, így az elköteleződést a demokratikus intézmények működtetése, fenntartása mellett. A szervezet a legtöbbször nem közvetlenül az államnak, hanem cégeknek, vállalatoknak nyújt hitelt.
Az Európai Unió a nyújtott pénzügyi támogatásoknál hasonló feltételeket szab, mint az előző három szervezetnél is látható volt: a főbb megállapítások közé sorolhatjuk a jogállamisági és demokratikus reformok megvalósítását, a korrupcióellenes intézkedéseket, az EU-integrációhoz kapcsolódó reformokat (igazságszolgáltatás, versenypolitika), a gazdasági reformokat (költségvetési fegyelem), továbbá konkrét reformlépések, úgynevezett mérföldkövek teljesítését (European Commission, 2026a). Így összesítve elmondható, hogy az IMF és az EU által nyújtott hitelek és támogatások igénybevétele követeli meg a legtöbb feltétel betartását és teljesítését.
A külső finanszírozás veszélyei, kockázatai – elméleti áttekintés
Ukrajna a 2022-es orosz-ukrán háború kitörése óta tehát jelentős értékben vesz igénybe külső finanszírozást a gazdasági folyamatok és a makrogazdasági stabiltás fenntartása érdekében. Amellett, hogy ezek a kölcsönök, vissza nem térítendő támogatások számos esetben óriási segítséget jelentenek az ország számára, olyan kockázatokat is magukban hordoznak, amelyekről ritkábban esik szó.
Csökkenő szuverenitás és politikai függőség kialakulása – Ukrajna esetében az elmúlt években a külső támogatás létfontosságúvá vált, ugyanakkor ez egyszerre okozott strukturális függőséget is. Ahogyan az előzőekben is látható volt, a nemzetközi szervezetek és intézmények részéről nyújtott támogatások a legtöbbször komoly szabályozáshoz vannak kötve, a feltételek nem teljesülése pedig a kölcsönök, hitelek folyósításának felfüggesztését is képes magával hozni. Az is látható, hogy ezek a feltételek sokszor gazdaságpolitikai reformokat, költségvetési megszorításokat vagy intézményi átalakításokat írnak elő. Ennek következtében azonban az állam mozgástere beszűkül: a gazdaságpolitikai döntések részben külső szereplők elvárásaihoz igazodnak. A demokratikus legitimáció kérdésessé válhat, mivel a választott kormányok nem teljesen autonóm módon döntenek. A következmény, hogy hosszabb távon úgynevezett „puha szuverenitásvesztés” alakulhat ki (Mahlangu, 2025, Kentikelenis, et.al., 2016).
Adósságcsapda és pénzügyi kiszolgáltatottság – a legtöbb külső finanszírozási forma esetén Ukrajna hiteleket és kölcsönöket kap a nemzetközi szervezetektől és intézményektől. A hitelek ilyen formán is növelik az államadósságot, ha pedig a gazdasági növekedés nem elég gyors, akkor az ország könnyen adósságspirálba kerülhet. Emellett, a törlesztési kötelezettségek prioritást élveznek más fejlesztésekkel szemben, így számos területen nem történik éveken át előrelépés (oktatás, egészségügy), amely társadalmi szinten is negatív hatásokat generálhat (Salguero, 2025). A magas államadósság másik fontos vetülete, hogy megrendülhet a befektetői bizalom, amely pénzügyi instabilitást idézhet elő. A befektetők elvesztése, érdeklődésük csökkenése közvetlenül érinti a teljes nemzetgazdaságot, a meg nem valósuló beruházások pedig csökkentik a versenyképességet is.
Gazdasági szerkezet torzulása – a nemzetközi szervezetek hitelezési gyakorlata mögött gyakran neoliberális gazdaságpolitikai reformok támogatása is fellelhető. Ilyen többek között a privatizáció, a dereguláció, vagy a piacnyitás (Kentikelenis, et.al., 2016). Amennyiben ezek csak rövid távon érvényesülnek, akkor hatékonyak lehetnek, de hosszú távon a helyi ipar aláásása is megvalósulhat. A gazdaság túlzottan a külső piacokra és a befektetőkre támaszkodhat, a stratégiai ágazatok pedig (energia, infrastruktúra) külföldi kézbe kerülhetnek (Kletzer, 2006).
Társadalmi feszültségek és egyenlőtlenségek – az adósság mielőbbi visszafizetése céljából a legtöbb állam megszorító intézkedéseket kénytelen hozni. Ezek az intézkedések és reformok azonban a legtöbbször magas társadalmi költségekkel járnak: növekedhet a munkanélküliség, valamint a szegénység, ezáltal erősödhet a társadalmi egyenlőtlenség. Az elégedetlen tömegek hatására növekedhet a politikai radikalizáció, erősödhetnek a szélsőséges nézetek (Ko, et.al., 2019., Salguero, 2025).
Reformok erőltetése kívülről – a hitelek és kölcsönök folyósítása során a nemzetközi szervezetek és intézmények sokszor olyan reformok megvalósítását is szükségesnek tartják, amelyek gyakran nem illeszkednek az adott ország sajátos gazdasági és társadalmi viszonyaihoz. Az úgynevezett „one-size-fits-all” ellmélet problémái mellett, ezek az intézkedések sokszor nem veszik figyelembe a helyi intézményeket és kultúrát, a társadalom sokszínűségét (Avellan, et.al., 2021; Demir, 2022). Amennyiben nem ismerik fel időben, hogy egy-egy reform nem tud kellő hatékonysággal a felsoroltak miatt működni, akkor reformfáradtság alakulhat ki, végrehajtási kudarcok jellemezhetik a kérdéses periódust. Emiatt a „jó reformok” is csorbát szenvedhetnek, hiszen gyakran azonosnak ítélik meg azok hatékonyságát is, a kevésbé jó változtatásokkal.
Morális kockázat – válság során, ha egy ország arra számít, hogy biztosan lesz olyan külső segítség, amely hitelt vagy kölcsönt tud majd számára biztosítani szorult helyzetében, akkor minden bizonnyal csökkeni fog a felelős gazdaságpolitika ösztönzése a krízis előtt. Az ilyen jellegű ráhagyatkozás miatt a reformok csak késleltetve kerülnének elfogadásra, a rövid távú politikai érdekek kerülnének előtérbe, továbbá a mentőöv tudata torzíthatja a döntéshozatalt. Mindez egyfajta morális válságot képest kialakítani a döntéshozatalban és a felelős gazdaságpolitikában is (Corsetti, et.al., 2003).
Geopolitikai befolyás erősödése – a finanszírozás amellett, hogy gazdasági eszköz, geopolitikai fegyver is lehet. A támogatók politikai befolyást szerezhetnek, ennek következtében eltolódhat az ország külpolitikai orientációja, de akár a nagyhatalmi rivalizálás színterévé is vállhat (Kilby, 2009).
A külső finanszírozás rövid távon stabilizáló hatású lehet, különösen válsághelyzetekben. Ugyanakkor hosszú távon komoly kockázatokat hordoz: csökkentheti az állami szuverenitást, növelheti a gazdasági kiszolgáltatottságot, és társadalmi feszültségeket generálhat. A kulcskérdés az egyensúly: hogyan lehet úgy igénybe venni a nemzetközi támogatást, hogy közben az ország megőrizze döntéshozatali autonómiáját és fenntartható fejlődési pályára álljon.
Ukrajna külső finanszírozásának kockázatai
Ukrajna helyzetét a külső finanszírozási problémákkal kapcsolatosan nem lehet kizárólag az orosz-ukrán háború, vagy a 2014-es krími helyzet miatt kialakult állapotokra fogni. Gazdaságának sérülékenysége több tényezőből fakad. Egyrészt a Szovjetunió felbomlása után torz gazdasági szerkezetet örökölt, amelynek fejlesztése, átalakítása relatív hosszú ideig váratott magára. A gazdasági növekedés is csak az ezredforduló után kezdett megindulni, holott a függetlenség kikiáltása már 1991-ben megtörtént. Másrészt a krónikusnak nevezhető korrupció és a gyenge intézményi háttér ugyancsak nem nehezítőként hatott a felzárkózásban. A 2004-es Euromaidan, majd az azt követő politikai és gazdasági fordulat és átrendeződés, végül pedig az orosz invázió 2014-ben és a 2022-es háború kirobbanása tovább rontotta annak esélyét, hogy Ukrajna jelentősebb külső finanszírozás nélkül alakítsa gazdaságát.
Rövid távon a külső finanszírozás járhat előnyökkel, hiszen segíthet elkerülni a nagyobb válságokat, valamint azokat kezelni. Az IMF programjai többször is segítettek már Ukrajnának elkerülni az államcsődöt, stabilizálni a hrivnya árfolyamát, fenntartani az állam működését (nyugdíjak, közalkalmazotti bérek kifizetése, fenntartási költségek biztosítása). Az Európai Unió és más szervezetek, intézmények részéről 2022 óta a háborús költségvetésben is megfigyelhető az aktív segítségnyújtás, közvetlen költségvetési támogatást nyújtanak, finanszírozzák az infrastruktúra újjáépítését, humanitárius segítséget nyújtanak a háború által sújtott ország lakóinak. A külső segítség nélkül tehát a jelenlegi helyzetben az ukrán állam működése jelentősen korlátozottabb lenne.
Hosszú távon azonban súlyos kockázatai lehetnek a függőségnek. Jelenleg Ukrajna költségvetésének nagyobb része külső finanszírozásból adódik, ami külső finanszírozási függőség kialakulásához vezet. Amikor a támogatások mértéke csökkeni kezd, az ország egy költségvetési válságban találja magát. A belső adóalap ugyanis, amiből a finanszírozást biztosítani tudná, a külső támogatók miatt gyenge marad. Mindez nemcsak gazdasági, de politikai sérülékenységet is jelent. Ha a gazdaság nem válik önfenntartóvá, akkor az ország tartósan külső forrásokra szorulhat, elmaradhat az innováció és a belső fejlődés és a kialakuló félperifériás gazdasági helyzet hosszú távon rögzülhet.
Szó volt már az erőltetett reformokról is, amelyek Ukrajna esetében ugyancsak fontos területet képviselnek: az ország egyszerre kell, hogy teljesítse a hitelekhez kapcsolódó feltételeket és szeretne része lenni belátható időn belül az EU-nak is, ami szintén szoros kritériumok teljesítésével valósulhat meg. A sok, gyakran értelmetlennek tűnő reform társadalmi ellenállást válthat ki, amit a lakosság külső diktátumként élhet meg. Emiatt legitimitási válság is kialakulhat a kormány számára. A társadalom szempontjából ez a krízis megnyilvánulhat abban is, hogy az egyes megszorítások hatására milyen intézkedések nehezítik a mindennapjaikat: az IMF által támogatott reformok miatt például növekedhetnek az energiaárak, a szociális kiadásokat korlátozhatják, a reáljövedelmek pedig csökkenhetnek. A háborús környezetben mindez további társadalmi ellentéteket képes kiváltani.
A legtöbb reformban a korrupció elleni harcot is megfogalmazták, ugyanakkor Ukrajna esetében kirívóan látható, hogy az oligarchikus struktúrák nem bonthatóak le könnyen. Az oligarchák egy része tud alkalmazkodni a megváltozott szabályokhoz, viszont a források egy része torz módon hasznosul. Ezáltal a külső finanszírozással elvárt korrupcióellenes magatartás szabálya nem garantálja az intézmények kellő tisztulását.
A geopolitikai kockázat Ukrajna esetében szintén jelentősen összekapcsolódik a külső finanszírozással. A jelenlegi helyzetben egyszerre kap gazdasági és katonai célú támogatásokat is, emellett pedig a klasszikus értelemben vett Nyugat stratégiai érdekeinek részévé vált. Ennek következményeként a külpolitikai mozgástere erősen beszűkült, a gazdasági támogatás pedig geopolitikai lojalitással kapcsolódik össze.
Ukrajna számára a kulcs nem a finanszírozás elutasítása, hanem annak okos kezelése lehet. Ez azt jelenti, hogy:
- az adóalap erősítését a belső bevételek növelésével valósítaná meg,
- az intézményi reformokat valóban végrehajtaná,
- gazdasági diverzifikációt alakítana ki (nem kizárólag a nyersanyag- és agrárexportra támaszkodna),
- elkezdené a fokozatos leválást a külső finanszírozásról.
Fontos azonban, hogy mindezek a lépések csak akkor tudnának érdemben megvalósulni, amennyiben tűzszünet vagy béke lenne. Mindaddig ezek végrehajtása csak részben valósulhat meg, ami önmagában nem képes felszámolni a külső finanszírozás függőségét. Ukrajna példája azt mutatja, hogy a nemzetközi finanszírozás egyszerre életmentő és kockázatos. Rövid távon nélkülözhetetlen stabilizációs eszköz, különösen háborús helyzetben, de hosszú távon komoly strukturális függőséget hozhat létre. A legnagyobb veszély nem maga a külső finanszírozás, hanem az, ha egy ország nem képes kilépni belőle.
Összefoglalás, konklúzió
Az ukrajnai háború 2022-es kirobbanása óta az ország több százmilliárd euróra tehető pénzügyi támogatást kapott nemzetközi szervezetektől és az Európai Uniótól. Az eltelt négy év során Ukrajna teljesen függő helyzetbe került ezektől a forrásoktól, hiszen a belső adóbevételek csökkenése, az ipari teljesítmény és a gazdaság egészének kapacitása nem teszi lehetővé egyenlőre az önellátást. A segítségnyújtás egy ilyen esetben természetesnek tűnik, de számos kérdést felvet, hogy milyen eredményekkel és mennyi idő elteltével tud majd Ukrajna kilépni a támogatotti szerepből. A tanulmányban felsorolt kockázatok valamennyi része felfedezhető a kialakult helyzetben, valamint mindezidáig úgy tűnik, hogy ezek tovább fokozódhatnak, amennyiben a háború lezárása nem valósul meg mielőbb. Összességében az elmúlt négy év során az Ukrajnának nyújtott támogatások hatása kettős volt: rövid távon képesek voltak ugyan fenntartani az ország pénzügyi helyzetét, de hosszú távon már látszanak azok a törésvonalak, amelyek mentén – akár a háború végétől – az ukrán gazdaság egy újabb, belső és sokkal mélyebb válságban találhatja magát.
Felhasznált szakirodalom és források
Avellán, L., Galindo, J. A., Lotti, G. (2021): Sovereign external borrowing and multilateral lending in crises. International Review of Economics & Finance, Vol. 74., 206-238. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S1059056021000101
Corsetti, G., Guimaraes, B., Roubini, N. (2003): International Lending of Last Resort and Moral Hazard: A Model of IMF’s Catalytic Finance. NBER Workin Paper, 10125. https://www.nber.org/papers/w10125
Demir, F. (2022): IMF conditionality, export structure and economic complexity:The ineffectiveness of structural adjustment programs. Journal of Comparative Economics, Vol. 50., Issue 3. 750-767. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0147596722000221
EurLex (2022): Az Ukrajnának nyújtandó makroszintű pénzügyi támogatás. https://eur-lex.europa.eu/HU/legal-content/summary/macrofinancial-assistance-to-ukraine.html
European Commission (2026): EU assistance to Ukraine. https://commission.europa.eu/topics/eu-solidarity-ukraine/eu-assistance-ukraine_en
EurLex (2024): Ukraine Facility (2024–2027). https://eur-lex.europa.eu/EN/legal-content/summary/ukraine-facility-2024-2027.html
European Parliament (2026):
Parliament approves €90 billion Ukraine support loan package. https://www.europarl.europa.eu/news/en/press-room/20260206IPR33903/parliament-approves-EU90-billion-ukraine-support-loan-package
EBRD (2026): The EBRD in Ukraine. https://www.ebrd.com/home/what-we-do/where-we-invest/ukraine.html#
EBRD (2026a): Loans https://www.ebrd.com/home/what-we-do/products-and-services/ebrd-project-financing/loans.html
European Commission (2026a): Macro Financial Assistance+ for Ukraine
IMF (2025): IMF Executive Board Completes the Seventh Review of the Extended Arrangement under the Extended Fund Facility for Ukraine
IMF (2026): IMF Executive Board Approves US$8.1 Billion under an Extended Fund Facility (EFF) Arrangement for Ukraine https://www.imf.org/en/news/articles/2026/02/26/pr-26066-ukraine-imf-executive-board-approves-usd-8point1-billion-under-an-eff-arrangement
IMF (2023): IMF Conditionality https://www.imf.org/en/about/factsheets/sheets/2023/imf-conditionality
Kentikelenis, A., Stubbs, T., King, L. (2016): IMF conditionality and development policy space, 1985–2014. Review of International Political Economy, 23(4). 543-582. https://www.jstor.org/stable/26153214
Kletzer, K. (2006): International Financial Integration, Sovereignty, and Constraints on Macroeconomic Policies. In. IMF Working Papers, 2006, 079. https://www.imf.org/en/publications/wp/issues/2016/12/31/international-financial-integration-sovereignty-and-constraints-on-macroeconomic-policies-18678
Ko, J., Lee, F. H., Leung, K. C. (2025): How IMF Conditionalities Contribute to Political Destabilization: Evidence from 167 Countries, 1980–2019. Emerging Markets Finance and Trade, 1–28. https://www.tandfonline.com/doi/citedby/10.1080/1540496X.2025.2595066?scroll=top&needAccess=true
Kilby, C. (2009): The political economy of conditionality: An empirical analysis of World Bank loan disbursements. Journal of Development Economics, Vol. 89., Issue 1. 51-61. https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0304387808000746
Mahlangu, J. (2025): The influence of the IMF and World Bank on national sovereignty. https://www.researchgate.net/publication/391444641_The_influence_of_the_IMF_and_World_Bank_on_national_sovereignty
Olekszij, A. (2025): Mennyibe kerül Ukrajna helyreállítása? Oeconomus, 2025. 08. 01. Mennyibe kerül Ukrajna helyreállítása? – Oeconomus
Salguero, Fernandez, R.A. (2025): The effects of International Monetary Fund programs: a systematic review with narrative synthesis on poverty, inequality, and social indicators. https://www.researchgate.net/publication/397422454_The_effects_of_International_Monetary_Fund_programs_a_systematic_review_with_narrative_synthesis_on_poverty_inequality_and_social_indicators
World Bank Group (1980): General Conditions Applicable to Loan and Guarantee Agreements. https:/documents1.worldbank.org/curated/en/149881468340200008/pdf/825250WP0Gener00Box379865B00PUBLIC0.pdf
World Bank Group (2025): Financing Mobilized for Ukraine since February 24, 2022
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
