Csődbe mennek az európai NATO szövetségesek a hágai csúcs után?

2025. június 24-25 között tartották Hágában a NATO 2025-ös csúcstalálkozóját. A védelmi szervezet legmagasabb szintű értekezletén számos kérdést tárgyaltak, a közös katonai missziók és gyakorlatok mellett a fenyegetések elleni fellépés módszereiről, a hadipar fejlesztéséről, illetve a kereskedelmi űrprogramok kérdéséről. A legfontosabb döntés azonban a 2014-es csúcson megalkotott védelmi-finanszírozási kritérium felülvizsgálata volt. A 32 NATO tagállam állam- és kormányfőinek döntése értelmében a védelemre fordított bruttó hazai össztermék-arányos 2 százalékos kiadási szintet egy évtizeden belül 5 százalékra emelik (3,5% + 1,5%). Jelen cikkünkben röviden áttekintjük, ennek a döntésnek a részleteit, illetve, hogy mekkora terhet jelentene ez a döntés a magyar költségvetés számára, ha már a tavalyi évben hatályos és teljesített lett volna.

A NATO vezetői által kiadott deklaráció értelmében az eddigi GDP-arányos 2 százalékos finanszírozási küszöbszámot 2035-re 5 százalékra emelik. Ez a kiadási összeg két részből áll, a GDP 3,5 százalékát kell a hagyományos védelmi kiadásokra fordítani, míg a fennmaradó 1,5 százalékot a kibervédelmi és hírszerzése képességek és a stratégiai jelentőségű infrastruktúra fejlesztésére. Előbbi kategória pontos meghatározását az 1950-es évek elején, a védelmi szervezet létrejöttét követő években határozták meg, alapvetően a közvetlen katonai kiadások, mint például a honvédek fizetése, felszerelések és eszközök, illetve fegyverrendszerek beszerzése tartozik közé. Utóbbi kategória megfogalmazása rugalmas, így tágan értelmezhető beruházásokat is figyelembe lehet venni a számításakor. A széleskörű értelmezést amiatt vezették be, hogy a szövetséges államoknak ne okozzon túl nagy költségvetési terhet az 5 százalék elérése, ugyanakkor az Egyesült Államok vezetését is biztosítsák a nagyobb mértékű szerepvállalásról.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23946130/

A tavalyi évben egyetlen NATO tagállam védelmi kiadásai sem érték el a GDP 5 százalékát, a közvetlen katonai kiadások is csupán Lengyelországban haladták meg a GDP 3,5 százalékát. 2024-ben a 32 tagállam kétharmada teljesítette az elsődleges finanszírozási kritériumot, átlagosan a bruttó hazai össztermék 2,2 százalékát költötték a hadseregre. Ha a NATO összes szövetséges állama már a tavalyi évben teljesítette volna az új feltételt, akkor a védelmi kiadások elérték volna a 2868 milliárd dollárt. Ezzel szemben a tavalyi évben 1474,4 milliárd dolláros védelmi költségvetéssel rendelkeztek. Az új finanszírozási kritérium mértékét 2029-ben fogják felülvizsgálni, időszakos mérföldköveket nem határoztak meg.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23946216/

Az új kritérium teljesítése esetén az Egyesült Államok katonai kiadásai közel 50 százalékkal lennének nagyobbak mint a 2024-es tényadat, míg Kanada és az európai partnerek esetében közel két és félszerese. Összehasonlításképpen 2024-ben a SIPRI kimutatása szerint Kína 314 milliárd dollárt, míg a harmadik legnagyobb védelmi költségvetéssel rendelkező Oroszország 149 milliárd dollárt költött a hadseregére. Ahogyan az alábbi ábra is mutatja, a NATO-n belül a kiadási arányok rendkívül egyenlőtlenek. A mélyponton, 2014-ben az európai szövetségesek részesedése alig érte el a 25 százalékot. Azóta számos tényező miatt az USA szerepvállalását sikerült 70-ről 65 százalékra csökkenteni. Ha már a tavalyi évben legalább a GDP 5 százalékát költötték volna a szövetségesek a védelemre, akkor az Egyesült Államok részesedése 53,3 százalékra mérséklődött volna, míg az európai tagállamoké közel 43 százalékra emelkedett volna. Fontos megjegyezni, hogy ez egy elméleti érték, valójában sosem fogja az összes tagállam pontosan a GDP 5 százalékát költeni a katonaságára, sőt az általános teljesítés is egy valószínűtlen esemény.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22845122/

Magyarország a tavalyi évben 4,889 milliárd dollárt, azaz 1730 milliárd forintot költött a honvédelemre. Összevetésként az idei évben az Építési és Közlekedési Minisztérium teljes éves költségvetése ekkora összeg. Amennyiben már a tavalyi évben teljesítette volna hazánk az új, 3,5 százalékos finanszírozási kritériumot, akkor közel az adósságszolgálatra elköltött forrást, közel 2900 milliárd forintot fordítottunk volna a katonaságra. Ez kiegészítve a fennmaradó 1,5 százalék további 1230 milliárd forintot jelent, így összesítve, közel 4100 milliárd forintot fordítottunk volna a védelemre. Összevetésképpen az idei évben a teljes egészségügyi költségvetés közelíti meg ezt az értéket.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23946190/

A NATO tagállamok számára az új kritérium jelentős költségvetési terhet jelent, azonban a rugalmas megfogalmazás széles mozgásteret teremt. Széleskörű beruházásra rá lehet fogni, hogy stratégiai fontosságú. Az infrastrukturális beruházások közé utak, vasútvonalak vagy hidak felújítása is beletartozhat. Az esetenként 60-70 tonnás súlyt is elérő harcjárművek kezelésére alkalmassá kell tenni a közlekedési útvonalakat. Legutóbb az 1980-as években az akkor még szovjet megszállás alatt álló kelet-közép-európai országok költötték a GDP 4-5 százalékát a hadseregükre. Nem Trump az egyedüli és az első amerikai elnök, aki Kína felemelkedése miatt elsődlegesen inkább az indo-csendes térségre koncentrálna. Elődje, Obama elnök már 2011-ben tisztán elköteleződött emellett, de az európai szövetségesek védelmi kiadásainak emelése már a 2000-es évek közepe óta központi témája a NATO csúcsoknak.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22890065/

A jelentős költségvetési terhet több tagállam felismerte. Egy újságírói kérdésre Donald Trump elnök azt felelte, hogy az Egyesült Államokra nem fog vonatkozni az 5 százalékos kiadási szint, mivel így is túlzott az amerikai szerepvállalás. Ezen felbátorodva Spanyolország mentességet harcolt ki magának, a NATO konszenzusos döntéshozatali mechanizmusát kihasználva belengetve a vétó bevetését. A spanyol kivétel hatására Belgium is engedményeket kért – hiába. Lengyelország az összes renitens szövetséges államot kritizálta, mivel azok aláássák a NATO egységes fellépését. Több tagállam az eredeti, 2035-ös céldátum öt évvel való hátrébb csúsztatását is szorgalmazta. Pedro Sanchez spanyol miniszterelnök vállalása szerint országa csak a GDP 2,1 százalékát fogja védelemre költeni. A döntés mögött két érv húzódott meg; Oroszország távolsága és a magas jóléti kiadások. Ha a NATO-ra legnagyobb fenyegetettséget jelentő orosz állam kalinyingrádi exklávéjától nézzük, az ibériai félsziget legnagyobb országa így is több mint 1800 kilométerre helyezkedik el. Második érvük gazdasági vonatkozásairól ebben a cikkünkben írtunk részletesebben. A közgazdaságtanban ismert úgynevezett ágyú-vaj dilemma alapján a fegyverkezésre elköltött összeget csak a szociális kiadások kárára lehet emelni.

Donald Trump újraválasztása az Ukrajnával való kapcsolat tekintetében is fordulatot hozott a NATO történetében. Míg a tavalyi, washingtoni NATO csúcs után kiadott deklarációban az Oroszország által megtámadott országot 59-szer említették, addig az idei találkozó záródokumentumában csupán kétszer, elköteleződve a szuverenitása védelmében folytatott háború támogatása mellett. Trump újraválasztása így egy pragmatikus külpolitikai fordulatot eredményezett, felhagyva az Ukrajnának adott gesztusértékű NATO-csatlakozási ajánlattal. A tavalyi csúcs fő dokumentumában még úgy fogalmaztak, hogy „(…) mi továbbra is támogatni fogjuk Ukrajna teljes euroatlanti integráció, beleértve a NATO-tagságot is, felé vezető visszafordíthatatlan útján.„