Donald Trump venezuelai akciója után Dániára ismét hatalmas nyomás nehezedik Grönland jövője miatt. Mette Frederiksen kormányfőnek egyszerre kell megvédenie a dán szuverenitást és a grönlandi önrendelkezést, miközben nem roppanthatja össze az ország biztonságának alapját jelentő amerikai szövetségi rendszert. A következő hónapok döntik el, hogy Koppenhága képes lesz-e megtalálni azt a törékeny egyensúlyt, amelyben egyszerre utasítja vissza Trump expanziós ambícióit és bizonyítja: Dánia továbbra is nélkülözhetetlen, de nem zsarolható partner a transzatlanti szövetségben.
2026. január 3-án Donald Trump amerikai elnök parancsára rendkívüli katonai akciót hajtottak végre Venezuelában, amelynek során amerikai különleges erők elfogták Nicolás Maduro venezuelai elnököt és feleségét. A sikeres művelet után Trump az Air Force One fedélzetén újságíróknak nyilatkozva világossá tette következő célpontját: „Szükségünk van Grönlandra. Olyan stratégiai jelentőségű most. Nemzeti biztonsági szempontból szükségünk van Grönlandra, és Dánia nem lesz képes erre, ezt mondhatom önöknek.”[1] Január 10-én pénteken, olajipari vezetőkkel folytatott fehér házi találkozóján Trump tovább fokozta a nyomást: „Tenni fogunk valamit Grönlanddal kapcsolatban, akár tetszik nekik, akár nem.” Majd hozzátette: „Vagy a jó úton, vagy a nehezebb úton fogjuk megtenni.”[2]
A venezuelai hadművelet nem csupán a latin-amerikai geopolitika átrendeződését jelezte, hanem precedens nélküli nyomást gyakorolt Dániára és az egész észak-atlanti szövetségre. Marco Rubio amerikai külügyminiszter január 7-én bejelentette, hogy a következő héten találkozik Lars Løkke Rasmussen dán külügyminiszterrel és Vivian Motzfeldt grönlandi külügyminiszterrel, miután Koppenhága és Nuuk sürgős megbeszélést kértek a helyzetről.[3] Ez lesz az első hivatalos diplomáciai találkozó a Trump-adminisztráció és Dánia között a grönlandi krízis kapcsán 2026-ban.
Az elemzés azt vizsgálja, hogy a második Trump-adminisztráció 2025 januárja óta megnyilvánuló grönlandi szándékaira miként reagál(t) a dán kormány. Hipotézisünk szerint Koppenhága összetett stratégiát választott, amely egyfelől készen állt felvállalni a konfliktust Washingtonnal a sziget szuverenitása kapcsán, ehhez európai szövetségeseit is mozgósítva, másfelől különösen védelempolitikai téren továbbra is fenntartotta a szoros együttműködést az Egyesült Államokkal mind bilaterális, mind multilaterális (NATO) téren. Sőt, újabb amerikai haditechnikai beszerzések révén esetenként még közelebb is próbálta magát vonni Washingtonhoz. A dán-amerikai kapcsolatok 2024-2025 fordulóján rendkívül turbulens időszakot éltek át, amely alapjaiban rázta meg a két ország több évtizedes szövetségi viszonyt.[4]
A Trump-adminsztráció és Grönland kérdése
Az amerikai elnök Grönland iránt mutatott érdeklődése először 2019 augusztusában vált ismertté, amikor a Wall Street Journalban egy cikk jelent meg arról, hogy az Egyesült Államok megvásárolhatná a szigetet, hasonlóan Alaszka vagy Louisiana korábbi megszerzéséhez.[5], Trump maga is megerősítette, hogy „stratégiailag érdekes” lenne a világ legnagyobb szigetének megszerzése, elsősorban geopolitikai és természeti erőforrások miatt. Az ötlet azonnal visszatetszést váltott ki: Mette Frederiksen dán miniszterelnök „abszurdnak” nevezte a javaslatot, hangsúlyozva, hogy Grönland nem eladó. Trump válaszként lemondta a Dániába tervezett hivatalos látogatását, és „kellemetlennek” nevezte Frederiksen megjegyzését. A mintegy 57 ezer lakosú, 2009-ben jelentős autonómiát (és akár az elszakadás lehetőségét) elérő dán terület vezetői egyértelműen elutasították a vásárlási szándékot, megerősítve önrendelkezési törekvéseiket, bár sokan elismerték, hogy szorosabb gazdasági és biztonsági kapcsolatokat szeretnének az Egyesült Államokkal.
Grönland megvásárlásának ötlete nem volt teljesen példa nélküli, az Egyesült Államok már 1946-ban is próbálkozott vele 100 millió dollárért, sikertelenül. A hidegháború ekkor még nem kezdődött el, így vélhetően az amerikai ajánlat mögött sem a várható a szovjet fenyegetés állt, hanem az a felismerés, hogy Európa és Észak-Amerika között a leggyorsabb kapcsolatot a szigeten levő bázisok biztosították. A transzkontinentális repülésre képes utasszállítók és katonai repülőgépek megjelenéséig, Grönland jelentette a megállót a két kontinens között közlekedő repülőjáratoknak.
A II. világháború alatt az Egyesült Államok a semmiből majd tucatnyi légibázist alakított ki szigeten azzal a céllal, hogy a Nagy-Britanniának szánt katonai segélyek, az Europában harcoló vadászrepülőgépek és bombázók a leggyorsabban jussanak el a kontinensre. A világégés során több német kísérlet is történt titkos időjáráselőrejelző állomások létrehozására Grönland nagyrészt lakatlan, keleti oldalán, amelyet a dán hatóságok és az amerikai parti őrség minden alkalommal sikerrel számolt fel.[6] Az amerikai erőfeszítésekben kulcsszerepet játszott a norvég-amerikai Bernt Balchen ezredes, aki ebben az időben – elsők között járva meg mind a Déli-, mind az Északi sarkot repülővel – a sarkvidéki repülés és a túlélés első számú szakértőjének számított az amerikai hadseregben.[7]
A vásárlás elutasítása mellett Koppenhága teljes körű együttműködést kezdeményezett Washingtonnal, amelynek eredményeként született meg 1951-ben a szigetről szóló kétoldalú védelmi megállapodás. Ez gyakorlatilag szabad kezet adott az Egyesült Államoknak, hogy katonai bázisokat, kikötőket, reptereket működtessen igényeinek megfelelően, a dán hatóságok minimális felügyelete mellett.[8]
A 2024-ben újraválasztott Donald Trump Grönland kérdését szinte azonnal napirendre tűzte, az elnök többször is nyilvánosan kifejezte szándékát a sziget megvásárlására, vagy ellenőrzésének megszerzésére.[9] Nem zárta ki a katonai vagy gazdasági kényszer alkalmazását sem, amely szinte precedens nélküli nyomásgyakorlást jelentett egy NATO-szövetséges ellen. Ez a retorika éles diplomáciai válságot váltott ki, mivel Grönland, bár autonóm státusszal rendelkezik, formálisan a Dán Királyság része.
Trump grönlandi ambíciója mögött összetett motivációk állnak. A Koppenhágai Nemzetközi Tanulmányok Intézete (DIIS) elemzése szerint a domináló ok az Egyesült Államok területének kiterjesztésére irányuló vágy, amely a 19 századi „Manifest Destiny” hagyományába illeszkedik, és Trump történelmi örökségének részét képezhetné.[10] Emellett Trump két további érvet hangoztat:
- egyrészt a nemzeti biztonság védelme, különösen a kínai és orosz befolyással szemben az arktikus térségben,
- másrészt gazdasági érdekek, elsősorban a kritikus ásványkincsek és ritka földfémek kitermelése.
Trump adminisztrációjában három különböző frakció verseng a Grönland-kérdésben.
- A „biztonsági szakértők” (köztük Marco Rubio külügyminiszter és Mike Waltz volt nemzetbiztonsági tanácsadó) elsősorban a kínai és orosz arktikus jelenlét ellensúlyozását tartják fontosnak, de nem támogatják az annexiót.
- A „pénzemberek” (Howard Lutnick kereskedelmi miniszter és különböző üzletemberek) a nyersanyag-kitermelésben látnak lehetőséget és profitot.
- A „MAGA-szárny” (Trump, J.D. Vance alelnök, Donald Trump Jr.) azonban egyértelműen az amerikai territórium bővítését szorgalmazza.[11]
Az amerikai érdeklődés Grönland iránt tehát nem új keletű, de a 21. században új dimenziókat nyert. A sziget stratégiai jelentősége többrétű: az Északi-sarkvidék olvadó jege új hajózási útvonalakat nyit meg, Grönland gazdag ásványkincsekben, különösen ritka földfémekben, amelyek kritikusak a modern technológiák számára, és katonai szempontból kulcsfontosságú a Pituffik/Thule légibázis, amely az amerikai űr- és rakétavédelmi rendszer része.[12]
Kína növekvő jelenléte az arktikus régióban szintén növeli Grönland geopolitikai értékét Washington szemében. Az Egyesült Államok attól tart, hogy kínai befektetések és infrastruktúra-projektek veszélyeztethetik amerikai biztonsági érdekeit a térségben.[13] Dánia ebben a kontextusban próbál egyensúlyozni a grönlandi gazdasági fejlődés támogatása és a nyugati biztonsági érdekek megóvása között.
Kizárólagos gazdasági területek az Északi-sarkvidéken. Készítette: Horváth Sebestyén
Dánia diplomáciai válaszstratégiája
Az elmúlt év eseményei felgyorsították a dán védelmi politika átalakulását, amely a transzatlanti kapcsolatokban az USA egyik legszorosabb európai partnerének számított. A hidegháború vége óta a dán fegyveres erők a korábbi vonakodó szövetségesből Washington egyik legmegbízhatóbb partnerévé vált, amely az elmúlt 30 év amerikai külpolitikai lépéseiben mindig hűséges támogatónak bizonyult. Koppenhága a terrorizmus elleni háború során – eltérően számost európai szövetségestől – kivette részét az az iraki és afganisztáni missziókban. 2002 és 2014 között lakosságarányosan nagyobb veszteségeket szenvedett Afganisztánban, mint az Egyesült Államok, vagy bármelyik más NATO-tagállam. A dán katonákat a legveszélyesebb tartományokban vetették be, de a veszteségek ellenére a dán közvélemény érdemben sosem kérdőjelezte meg az amerikai beavatkozások értelmét.
Donald Trump Grönlandot érintő kijelentései teljes sokként érték Dániát, amelyre az első reakciók igen visszafojtottak voltak. Trump visszatérése a Fehér Házba ugyanakkor ébresztőleg hatott a dán politikai elitre, amelynek világos jele volt, hogy Koppenhága jelentős összegeket különített el Grönland és a Feröer-szigetek védelmének megerősítésére, felismerve, hogy a szuverenitás megvédése nem csupán diplomáciai, hanem katonai jelenlétet is igényel.[14] Dánia ezzel egyidejűleg keresi a párbeszéd lehetőségét Washingtonnal, hangsúlyozva, hogy a két ország közös biztonsági érdekei továbbra is fennállnak. A dán stratégia lényege, hogy elismerve az amerikai aggodalmat Grönland biztonsági helyzetével kapcsolatban, Dánia saját maga vállalja a felelősséget a térség védelmének megerősítéséért, ezzel elejét véve az amerikai unilaterális lépések indoklásának.
A dán külpolitikai válasz három fő pillérre épült:
- NATO-elkötelezettség demonstrálása,
- arktikus képességek gyors fejlesztése
- és európai szolidaritás erősítése.
A 2014-es walesi NATO-csúcson megállapított 2%-os GDP célkitűzést Dánia csak 2023-ra teljesítette, amikor védelmi kiadásai elérték a 2%-ot.[15] Ez jelentős előrelépés volt a 2014-es mindössze 1,15%-os szintről, amikor Dánia védelmi kiadásai körülbelül 22,77 milliárd dán koronát tettek ki.[16] A 2025. júniusi hágai NATO-csúcs azonban új kihívások elé állította a szövetségeseket, amikor Trump elnök nyomására a tagállamok 5%-os GDP-arányos védelmi kiadásban állapodtak meg 2035-ig, amely 3,5% alap védelmi kiadást és 1,5% infrastrukturális beruházást tartalmazott.[17] Dánia az északi és keleti európai országokkal (balti államok, Lengyelország, Németország, Hollandia) együtt vállalta, hogy már 2029-re eléri az új 3,5%-os alapcélkitűzést. Ez a gyors reagálás egyrészt Trump kritikájára adott válasz, másrészt demonstrálta, hogy Dánia képes és hajlandó nagyobb tehervállalásra a kollektív biztonság érdekében.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/27206054/
Trump első Grönlanddal kapcsolatos kijelentéseit követően a dán parlament valamennyi pártja példátlan egységet mutatva megállapodott egy külön arktikus védelmi alap létrehozásáról. 2025 januárjában bejelentették az első, 14,6 milliárd dán koronás (mintegy 2,1 milliárd dollár) Arktikus és Észak-atlanti Megállapodást, amelyet októberben egy második, 27,4 milliárd koronás (4,3 milliárd dollár) csomag követett.[18] Ez az összesen 42 milliárd koronányi (több mint 6 milliárd dollár) beruházási csomag Grönland és a Feröer-szigetek katonai védelmének megerősítését szolgálja, egyértelműen jelezve Washingtonnak, hogy Koppenhága hajlandó jelentős erőforrásokat allokálni a térség biztosítására.
Az arktikus alap konkrét képességfejlesztéseket tartalmaz: öt új, a sarkvidéki viszonyokra optimalizált járőrhajó beszerzését a jelenlegi négy Thetis-osztályú hajók lecserélése érdekében, amelyek egész évben képesek működni a jeges vizekben; négy amerikai MQ-9B SkyGuardian nagy hatótávolságú felderítő drón beszerzését; tengeri járőrrepülőgép képesség kialakítását NATO-szövetségessel való együttműködésben; keleti-grönlandi légtérellenőrző radar létesítését; új Arktikus Parancsnokság főhadiszállás építését Nuukban; és egy észak-atlanti tenger alatti kommunikációs kábel kiépítését Dánia és Grönland között.[19] Ezek a beruházások nemcsak a szuverenitás erősítését szolgálják, hanem azt is demonstrálják, hogy Dánia komolyan veszi az amerikai biztonsági aggályokat az arktikus térségben.
Az elmúlt évben bejelentett haditechnikai beszerzések azt mutatják, hogy a bizalmatlanságot szülő amerikai kijelentések ellenére a dán fegyveres erők továbbra is bíznak az amerikai partnerekben. Dániában hagyományosan a légierő együttműködése a legszorosabb az amerikai haditechnikai eszközökkel. Ennek jele, hogy a korábban az F-16-os repülőgépeket, jelenleg a legmodernebb F-35-ös vadászrepülőgépeket alkalmazza Dánia. Utóbbiakból eredetileg 27 darabot szerzett be Koppenhága, ám a feszültté váló kétoldalú kapcsolatok kapcsolatokra válaszul nem felmondták (mint például Portugáliában), hanem 16 darabbal növelték a megrendelést 4,5 milliárd dollárért.[20] A már említett, MQ-9B SkyGuardian pilótanélküli repülők és a P-8A haditengerészeti járőrözésre szolgáló repülőgépek majd két milliárd dolláros beszerzése is egyszerre szolgálja Donald Trump tranzakcionalista megközelítésének kielégítését és a valósban hiányzó dán sarkvidéki felderítő és ellenőrző képességek kiépítését.[21]
A dán kormány aktívan mozgósította európai partnereit a szolidaritás demonstrálására. Az Északi Tanács keretében a skandináv és balti országok azonnali támogatásukról biztosították Dániát a grönlandi kérdésben. Emmanuel Macron francia elnök 2025 márciusában személyesen látogatott el Nuukba, ahol megerősítette Franciaország támogatását Grönland önrendelkezési jogának tiszteletben tartásában.[22] Az Európai Unió szintjén Ursula von der Leyen bizottsági elnök és António Costa Európai Tanács elnöke közös nyilatkozatban hangsúlyozták, hogy „Grönland a grönlandiakhoz tartozik és a területi integritás és szuverenitás a nemzetközi jog alapelvei”.[23]
2026 januárjában, amikor Trump ismételten megfogalmazta annexiós szándékait, hét európai vezető – Mette Frederiksen dán miniszterelnök mellett Emmanuel Macron, Friedrich Merz német kancellár, Keir Starmer brit miniszterelnök, valamint Olaszország, Spanyolország és Lengyelország vezetői – közös nyilatkozatot adtak ki. A nyilatkozat egyértelműen leszögezte: „Dánia Királysága – beleértve Grönlandot – a NATO része. Az arktikus biztonságot kollektíven kell elérni, a NATO-szövetségesekkel, köztük az Egyesült Államokkal együttműködve, az ENSZ Alapokmányának elveivel összhangban, beleértve a szuverenitást, a területi integritást és a határok sérthetetlenségét.”[24] Ez az európai egység azt mutatta, hogy Trump fenyegetései nem gyengítették, hanem inkább megerősítették az európai szolidaritást, miközben az EU számára prioritást az orosz-ukrán háború lezárása jelenti, ahol szintén konfliktusban áll Washingtonnal és csak nagy nehézségek árán tudja fenntartani az együttműködést.
Konklúzió
A dán külpolitika 2026 elején, venezuelai katonai akció után drámai válaszút elé érkezett. A grönlandi kérdés nem csupán szuverenitási vita, hanem szélesebb geopolitikai átrendeződés tünete, amely az amerikai expanzionizmus újjáéledését és a transzatlanti kapcsolatok alapvető átértékelését hozhatja magával. Koppenhága válasza a példátlan külpolitikai kihívásra kettős volt. Egyrészt a Frederiksen-kormány egyértelműen és kompromisszumok nélkül vállalta a konfliktust Washington szándékaival szemben. Mette Frederiksen miniszterelnök kategorikusan elutasította Grönland át- vagy eladását, és 2026. január 6-án egyértelműen figyelmeztette Washingtont: „Ha az Egyesült Államok úgy dönt, hogy katonailag megtámad egy másik NATO-országot, akkor minden véget ér – beleértve a NATO-t és így a második világháború vége óta fennálló biztonságot.”[25] bár a kijelentés talán túlzó abból a szempontból, hogy az amerikai lépés nem vezetne a NATO teljes felbomlásához (hiszen ahhoz a tagoknak egyenként kellene kilépnie), de mindenképpen jelentősen meggyengítené a katonai szövetséget. A dán kormány sikeresen mobilizálta európai szövetségeseit: az Északi Tanács tagállamai, az Európai Unió vezetői és hét európai kormányfő közös nyilatkozatban hangsúlyozták a területi integritás és szuverenitás elvét. Ez az európai szolidaritás demonstrálni igyekezett az európai egységet.
Másrészt azonban Dánia nem szakított az Egyesült Államokkal, hanem tudatosan mélyítette védelmi együttműködését Washingtonnal. A NATO-n belül vállalta a 3,5%-os védelmi kiadások korai 2029-re történő teljesítését, jóval a 2035-ös határidő előtt. Összesen több mint hatmilliárd dollárral erősítette meg arktikus katonai képességeit, amelyek közvetlenül az amerikai biztonsági aggályokra válaszolnak. 2025-ben döntött az F-35-ös vadászgépek számának további növeléséről és további amerikai gyártású képességek beszerzéséről.
Ez a stratégia a „szuverenitás-védelmi együttműködés” paradoxonját testesíti meg: Dánia hajlandó növelni függőségét az Egyesült Államoktól és az amerikai védelmi technológiától, miközben kategorikusan elutasítja a területi integritás sérelmét. A logika „egyszerű”: a védelmi együttműködés mélyítése remélhetőleg növeli Dánia értékét Washington szemében, mint megbízható szövetséges, amely viszont megnehezíti Trump számára a katonai vagy gazdasági kényszer alkalmazását egy olyan ország ellen, amely pontosan azt teszi, amit az amerikai elnök követel – növeli védelmi kiadásait és arktikus jelenlétét.
Rasmus Sinding Søndergaard a Koppenhágai Nemzetközi Tanulmányok Intézetének kutatója a dán külpolitika lépéseinek jövőbeni irányait Grönland kapcsán Donald Trump személyiségére alapozza. „Trump tiszteli az erőt, míg a gyengeségre vadászik és azt kihasználja. Ugyanakkor Trump rosszul reagál a sértésekre, de rendkívül fogékony a hízelgésre. Ennek kell alapot képeznie egy háromszintű dán stratégiának.”[26] Ennek alapján a kutató szerint a dán külpolitikának a jövőben első lépésként demonstrálnia kell a határozottságát: a dán kormánynak még világosabbá kell tennie, hogy Grönland megszerzésére irányuló bármilyen kísérlet határozottabb ellenállásba ütközik. Bár Frederiksen és a grönlandi kormány már hangsúlyozták, hogy Grönland nem eladó és a jövőről a grönlandiak döntenek, Søndergaard ajánlása szerint még világosabbá kell tenni, hogy Dánia szilárdan áll és európai támogatással rendelkezik a gazdasági nyomás ellensúlyozására. Trumpnak meg kell értenie, hogy Grönland ellenőrzésének megkísérlése nagy költségekkel jár. A második lépés az amerikai érdekek elismerése és a dán teljesítmény kiemelése: a kormánynak el kell ismernie az amerikai érdekeket és ki kell emelnie, hogy Dánia már most is eleget tesz ezeknek az arktikus védelmi beruházásokkal és azzal, hogy az Egyesült Államokkal együttműködve ellenzi a kínai beruházásokat Grönlandon. A második arktikus védelmi megállapodást, amely 27,4 milliárd koronát különített el, ebben a lépésben kell bemutatni. A harmadik lépés egy konkrét javaslat benyújtása: a dán és grönlandi kormányoknak közösen kell benyújtaniuk egy megállapodás-tervezetet az Egyesült Államokkal, amely kielégíti a „biztonsági szakértők” és a „pénzemberek” érdekeit Trump környezetében. A javaslatnak tartalmaznia kell trilaterális biztonsági megállapodást (USA-Dánia-Grönland), amely kizárja a kínai és orosz jelenlétet Grönlandon még egy esetleges grönlandi függetlenség után is; meghívást amerikai vállalatoknak a kritikus ásványkincsek kitermelésére; valamint – és ez a legkritikusabb elem – szimbolikus komponenseket, amelyek Trumphoz szólnak: például hivatalos meghívást Grönlandra mint az első amerikai elnöknek, aki valaha oda látogat, királyi pompával és körülményekkel, vagy esetleg Trump-szállodák építésének lehetőségét Grönlandon.
Søndergaard stratégiájának lényege, hogy Trump annexiós vágyát úgy próbálja elhárítani, hogy lehetőséget ad neki politikai győzelem hirdetésére egy olyan megállapodással, amely valójában megőrzi a dán szuverenitást, miközben kielégíti az amerikai biztonsági és gazdasági érdekeket. Ez a megközelítés kockázatos, mivel növelheti Trump étvágyát és további engedményeket követelhet, de a szerző érvelése szerint a passzivitás még nagyobb kockázatot jelent: Trump valószínűleg eszkalálni fog, ha figyelmen kívül hagyják, ahogy ezt a venezuelai akcióval is demonstrálta.
A következő hónapok, de akár napok kulcskérdése lesz, hogy Dánia képes lesz-e egyensúlyt találni a szuverenitás védelme és a transzatlanti szövetség fenntartása között. Az arktikus régió növekvő stratégiai jelentősége minden bizonnyal további kihívásokat fog generálni, amelyekre Koppenhágának kreatív és hatékony válaszokat kell találnia. A dán külpolitika rugalmassága, a szoros európai koordináció, a NATO iránti fokozott elkötelezettség és a nemzetközi jog elveihez való ragaszkodás együttesen alkotják azt a komplex eszköztárát, amellyel Dánia navigálni próbál ebben a példátlanul bonyolult geopolitikai környezetben. A venezuelai katonai akció után azonban egyértelmű, hogy Trump hajlandó radikális lépésekre, és a dán stratégiának folyamatosan alkalmazkodnia kell ehhez az előre nem látható és veszélyes új valósághoz. Hogy ez miként valósul meg a gyakorlatban, azt Marc Rubio amerikai külügyminiszter dán és grönlandi kollégájával folytatott eheti találkozójukon fogjuk látni ismét.
Források:
[1] „Trump’s Venezuela raid plunges Greenland and Western military alliance into uncertainty,” CNN, 2026. január 5.
Elérhető: https://www.cnn.com/2026/01/05/world/analysis-trump-venezuela-greenland-nato-intl-latam
[2] „‘Fateful moment’ for Denmark amid Trump threats to take over Greenland,” Guardian, 2026. január 11. Elérhető: https://www.theguardian.com/world/2026/jan/11/denmark-fateful-moment-donald-trump-threats-greenland-mette-frederiksen
[3] „Rubio to meet Denmark leaders next week, signals no retreat on Trump’s Greenland goal,” Reuters, 2026. január 8. Elérhető: https://www.reuters.com/world/europe/france-working-with-allies-plan-should-us-move-greenland-2026-01-07/
[4] White House discussing ‘options’ to acquire Greenland, CNN Politics, 2026. január 6.
Elérhető: https://www.cnn.com/2026/01/06/politics/us-options-greenland-military
[5] „President Trump Eyes a New Real-Estate Purchase: Greenland”, Wall Street Journal, 2019. augusztus 16. Elérhető: https://www.wsj.com/articles/trump-eyes-a-new-real-estate-purchase-greenland-11565904223
[6] David Howarth: The Sledge Patrol, Lyons Press, 2001.
[7] Carroll V. Glines: Bernt Balchen, Smithsonian, 1999.
[8] Defense of Greenland: Agreement Between the United States and the Kingdom of Denmark, April 27, 1951, The Avalon Project, Yale University, Elérhető: https://avalon.law.yale.edu/20th_century/den001.asp
[9] „Trump weighs using U.S. military to acquire Greenland,” CNBC, 2026. január 6.
Elérhető: https://www.cnbc.com/2026/01/06/trump-greenland-military-white-house.html
[10] Rasmus Sinding Søndergaard, „Danmark bør gå i offensiven mod Trumps Grønlands-interesse,” DIIS Policy Brief, 2025. március
Elérhető: https://www.diis.dk/publikationer/danmark-boer-gaa-offensiven-trumps-groenlands-interesse
[11] Rasmus Sinding Søndergaard, „Danmark bør gå i offensiven mod Trumps Grønlands-interesse,” DIIS Policy Brief, 2025. március
Elérhető: https://www.diis.dk/publikationer/danmark-boer-gaa-offensiven-trumps-groenlands-interesse
[12] „Denmark to Strengthen Arctic Defense by DKK 27,4 Billion,” High North News, 2025. október 15.
Elérhető: https://www.highnorthnews.com/en/denmark-strengthen-arctic-defense-dkk-274-billion
[13] „Denmark to boost Arctic defence by $4.26bn,” Al Jazeera, 2025. október 11. Elérhető: https://www.aljazeera.com/news/2025/10/11/denmark-to-boost-arctic-defence-by-4-26bn-plans-to-buy-16-new-f-35s
[14] „Denmark to pump $2bn into Arctic security as Trump eyes Greenland,” Al Jazeera, 2025. január 28.
Elérhető: https://www.aljazeera.com/news/2025/1/28/denmark-to-pump-2bn-into-arctic-security-as-trump-eyes-greenland
[15] „Denmark’s military spending now in line with Nato GDP target,” The Local Denmark, 2024. február 14.
Elérhető: https://www.thelocal.dk/20240214/denmarks-military-spending-now-in-line-with-nato-gdp-target
[16] „Danish Defence,” Wikipedia, Elérhető: https://en.wikipedia.org/wiki/Danish_Defence
[17] „NATO allies agree to boost defense spending to 5% at The Hague summit,” Defense News, 2025. június 25.
Elérhető: https://www.defensenews.com/global/europe/2025/06/25/nato-allies-agree-to-boost-defense-spending-to-5-at-the-hague-summit/
[18] „Denmark to Strengthen Arctic Defense by DKK 27,4 Billion,” High North News, október 2025.
Elérhető: https://www.highnorthnews.com/en/denmark-strengthen-arctic-defense-dkk-274-billion
[19] „Denmark strengthens Arctic defense with $2B package,” Breaking Defense, 2025. január 28.
Elérhető: https://breakingdefense.com/2025/01/denmark-strengthens-arctic-defense-with-2b-package-for-naval-vessels-drones/
[20] „Denmark to buy more F-35 jets, ships in $13.7 billion spending plan,” Defense News, 2025. október 13.
Elérhető: https://www.defensenews.com/global/europe/2025/10/13/denmark-to-buy-more-f-35-jets-ships-in-137-billion-spending-plan/
[21] A dán fegyveres erők függése kevésbé látványos más haderőnemek esetében. A légierő eszközein kívül csak a haditengerészeti helikopterei amerikaiak, a szárazföldi erők és a haditengerészet nagyrészt európai gyártok eszközeit használja.
[22] „European leaders show solidarity with Denmark following Trump’s latest Greenland threat,” Euronews, 2025. december 23. Elérhető: https://www.euronews.com/my-europe/2025/12/23/european-leaders-show-solidarity-with-denmark-following-trumps-latest-greenland-threat
[23] „Denmark calls proposed Greenland talks with U.S. a chance for dialogue,” PBS News, 2026. január 8. Elérhető: https://www.pbs.org/newshour/world/denmark-calls-proposed-greenland-talks-with-u-s-a-chance-for-the-dialogue-that-is-needed
[24] „European leaders unite over Trump’s threats to annex territory,” CNBC, 2026. január 6. Elérhető: https://www.cnbc.com/2026/01/06/european-leaders-push-back-over-trumps-renewed-greenland-interest.html
[25] „Danish prime minister says Trump attack on Greenland would end NATO,” i. m.
[26] Søndergaard, i. m.
Wagner Péter kül- és biztonságpolitikai elemző. Tanulmányait az ELTE-n végezte könyvtár-politológia szakon, doktori disszertációja a politikai iszlám megjelenéséről szól Közép-Ázsiában a Szovjetunió bukása után. Korábban a Magyar Külügyi Intézetben, a Honvédelmi Minisztériumban és a Nemzetbiztonsági Irodán dolgozott, a Károli Gáspár Református Egyetem docense. Kutatási terülei a Közel-Kelet, Közép-Ázsia és transzatlanti térség biztonságpolitikai folyamatai valamint a Magyar Honvédség nemzetközi szerepvállalása. Rendszeresen jár kutatóutakon a Közel-Kelet és Közép-Ázsai konfliktus zónáiban.
