Ahogy az egy évvel ezelőtti elemzésünkben (A forint problémája nem az infláció, hanem a német gazdasági szerkezet) és folytatásában (Éllovas, vagy fejetlen lovas lesz Németország?) előre jeleztük: a radikális zöldátállást minden más elé helyező és doktríner német gazdaságpolitika alapján nem várható érdemi gazdasági fordulat, alaptalan volt az optimizmus. Az Olaf Scholz kancellár által „biztosan elkerülhetőnek” nevezett recesszió sem bizonyult végül elkerülhetőnek 2023-ban, a gazdaság 0,3 százalékkal zsugorodott. Az IMF az idei évre is mindössze 0,4 százalékos növekedést vár Európa legnagyobb gazdaságában, melynek a második negyedévben sem sikerült növekednie -pedig már régen véget ért a válság az energiapiacokon. Hiába fokozódik a német vállalatok és termelés külföldre költözése, hiába válnak nyilvánvalóvá az egyoldalú zöldátállás nem szándékolt következményei, valamint a bevándorlás és a munkaerőpiac félrekezelése: a júniusi EU választások a Zöldek számára katasztrofális eredménye után a Lámpakoalíció zökkenőmentesen dolgozik tovább a gazdaság és társadalom transzformációján. Azonban Donald Trump győzelmi esélyeinek megugrásával, és különösen J.D Vance szenátor potenciális alelnökségével a német – és így az európai – gazdaságpolitikai stratégia kockázatosabbá vált, mint valaha. Vance jóval radikálisabb álláspontot képvisel, mint az első Trump adminisztráció bármely tagja, legyen szó külkereskedelemről, ipari termelésről és zöldátállásáról, vagy éppen Kínáról. Míg a kontinensen a német zöldátállási stratégia és vízió eddig sosem ütközött érdemi ellenállásba, egy Trump-Vance adminisztráció azonnal válsághelyzetbe sodorná azt.
A teljes, az Index számára készített elemzésünk az Index GeoCompass rovatában olvasható.
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.
