Az alábbi elemzés arra mutat rá, hogy a Paksi Atomerőmű leállása önmagában nem ismételné meg automatikusan a 2022-es energiaválságot. Egy rövid, néhány hetes kiesés importból és rendszeroldali intézkedésekkel kezelhető, éves makrogazdasági hatása pedig várhatóan korlátozott maradna. Egy egész éves leállás azonban – az energiaáraktól és a pótlás módjától függően – a 2025-ös folyó fizetési mérleg többletének jelentős részét, szélsőséges esetben szinte egészét felemészthetné. Ez a forgatókönyv azonban kevésbé valószínű, ugyanis a 2026. augusztus 5-i –134 cm-ről augusztus 11-ig körülbelül –98 cm-re emelkedik a Duna vízállása Paksnál a Hydroinfo legfrissebb számításai szerint. Ez 36 cm-es többletet jelent öt nap alatt, mely biztosan megmenti az atomerőmű hűtési rendszerét a további krízistől. Ennek ellenére érdemes végig követni a lehetséges gazdasági forgatókönyveket.
A műszaki eseményből makrogazdasági kockázat
A Paksi Atomerőmű lehetséges teljes kiesése azért különleges, mert egyszerre érinti az energiaellátás három dimenzióját: (i) a rendelkezésre álló villamos energia mennyiségét, (ii) az adott órákban biztosítható kapacitást és (iii) az ország külső energiafüggőségét.
Az MVM 2026. július 30-án azt közölte, hogy a Duna rendkívül alacsony vízállása miatt 24–72 órán belül szükségessé válhat a teljes leállás. A probléma nem az elérhető hűtővíz mennyisége, hanem az, hogy a hűtővízszivattyúk szívócsonkjai a rendkívül alacsony vízszinthez képest túl magasan helyezkednek el. Az MVM szerint a vízkivétel mélyebbre helyezésének műszaki előkészítése már megkezdődött. A Duna szintje ekkor 28 centiméterrel volt a 2018-as rekord alatt, amely már maga is több mint egy méterrel alacsonyabb volt az erőmű tervezésekor figyelembe vett százéves minimumnál (MVM Paksi Atomerőmű, 2026). Az MVM élő teljesítményadatai alapján az erőmű 2026. augusztus 5-én összesen körülbelül 228 MW-ot termelt. Ez azt jelenti, hogy a rendszerből a normális állapothoz képest hozzávetőleg 1,77 GW folyamatos termelés hiányzott (MVM Paksi Atomerőmű, 2026). Minden 100 MW harmincnapos kiesése 72 GWh elvesző termelést jelent. 150 euró/MWh importár mellett ennek pótlása körülbelül 10,8 millió euró, azaz 4,3 milliárd forint. Ennek megfelelően egyetlen, nagyjából 500 MW-os paksi blokk egyhavi kiesése 150 euró/MWh mellett mintegy 54 millió euróba kerülne. Két blokk esetében ez 108 millió, mind a négy blokk esetében 216 millió euró.
Paks nélkül 18,5-ről akár 51,5 százalékra ugorhatna a nettó áramimport aránya
Magyarország 2025-ben 39,723 TWh villamos energiát termelt. Ennek 40,5 százaléka volt nukleáris eredetű, ami körülbelül 16,09 TWh paksi termelést jelent. Az ország teljes villamosenergia-felhasználása 48,72 TWh volt, a nettó import pedig annak 18,5 százalékát, körülbelül 9,01 TWh-t tett ki (Mekh, 2026). Amennyiben a teljes éves paksi termelést változatlan fogyasztás és változatlan egyéb hazai termelés mellett közvetlen villamosenergia-importtal kellene helyettesíteni, a nettó import: (i) 9,01 TWh-ról 25,10 TWh-ra emelkedne; (ii) az országos felhasználás 18,5 százaléka helyett 51,5 százalékát adná.
Ez természetesen felső korlátot jelentő, statikus forgatókönyv. A kieső paksi termelés a gyakorlatban többféleképpen pótolható: (i) közvetlen áramimporttal; (ii) a villamosenergia-export csökkentésével; (iii) hazai gázerőművek nagyobb kihasználásával; (iv) tárolók, megújulók és egyéb hazai erőművek termelésével; (v) önkéntes vagy kötelező fogyasztáscsökkentéssel. Makrogazdasági szempontból azonban az első három lehetőség mind növeli a külső terhet. Az áramimport közvetlenül rontja az áruegyenleget; az export visszafogása elmaradó exportbevételt okoz; a hazai gázerőművi pótlás pedig növeli a földgázimportot.
Mennyibe kerülhet a teljes leállás?
Az alábbi statikus számítás azt feltételezi, hogy a teljes, 2000 MW-os kiesést közvetlenül importárammal pótolják. Az egyéves sorban nem a 2000 MW elméleti, 17,52 TWh-s maximális éves termelése, hanem a 2025-ös tényleges, körülbelül 16,09 TWh-s nukleáris termelés szerepel.
A GDP-arányok a 2025-ös, 86 893 milliárd forintos nominális GDP és egy technikai, 400 forint/eurós árfolyam alapján készültek. A táblázat saját számítás; az energiapiaci és GDP-alapadatok forrása a MEKH és a KSH. (Mekh, 2026)
A 2025-ös HUPX (Magyar Szervezett Villamosenergia-piac Zártkörűen Működő Részvénytársaság) másnapi piac átlagos zsinórára 108,51 euró/MWh volt. Ezen az árszinten a teljes éves paksi termelés importból történő pótlása körülbelül 1,75 milliárd euróba, a GDP 0,8 százalékába kerülne. A 2025-ös órás árak ugyanakkor mínusz 210 és plusz 615 euró/MWh között mozogtak, ami jól mutatja, hogy a hiány költsége erősen függ attól, mely órákban és milyen regionális piaci helyzetben kell vásárolni. (HUPX,2026)
A táblázatból két fontos következtetés adódik. Egy egyhónapos teljes leállás önmagában nem idézne elő 2022-höz hasonló külső egyensúlyi válságot. A közvetlen importszámla 58–115 milliárd forint körül alakulna, ami az éves GDP 0,07–0,13 százaléka. Egy több negyedéves vagy egész éves leállás azonban már rendszerszintű probléma lenne. Három hónap 150 euró/MWh mellett csaknem 260 milliárd forintos, egy teljes év közel 970 milliárd forintos bruttó importtöbbletet jelentene.
Reálisabb pótlási szerkezet: áramimport, gáztermelés és keresletcsökkentés
A teljes paksi termelés közvetlen importtal való helyettesítése árambiztonsági és hálózati szempontból sem feltétlenül lehetséges. Reálisabb egy vegyes pótlási forgatókönyv. Egy szemléltető, nem előrejelzésnek szánt portfólióban a kieső 16,09 TWh: 50 százalékát közvetlen áramimport; 30 százalékát hazai gázerőművi termelés; 10 százalékát többlet-megújuló, tárolás, illetve az export csökkentése; 10 százalékát keresletoldali alkalmazkodás pótolná. A 30 százalékos gázerőművi rész 4,83 TWh villamos energiát jelent. 55 százalékos erőművi hatásfokkal ehhez körülbelül 8,78 TWh hőértékű, hozzávetőleg 0,83 milliárd köbméter földgáz szükséges. Összehasonlításképpen: 2026 júliusában a magyar gáztárolókban 3,4 milliárd köbméter volt, ami a megelőző öt év júliusi átlagánál alacsonyabb szintet jelentett. A pótló gáz természetesen nem kizárólag a tárolókból, hanem folyamatos importból is érkezhetne. (Központi Statisztikai Hivatal, 2026)
Ez a forgatókönyv kisebb külső terhet mutat, mint a százszázalékos áramimport, de fontos torzítást tartalmaz: a tízszázalékos keresletcsökkentés gazdasági költségét nem számszerűsíti. Amennyiben ez nem önkéntes hatékonyságjavulás, hanem ipari termeléskorlátozás, az importszámla ugyan kisebb lesz, a GDP-veszteség azonban nagyobb.
Mi történne a folyó fizetési mérleggel?
A folyó fizetési mérleg az áruk és szolgáltatások egyenlegéből, az elsődleges jövedelmekből és a folyó transzferekből áll. A pótló áram vagy földgáz importja első körben az áruk egyenlegét rontja.
A másik oldalról: folyó fizetési mérleg = nemzetgazdasági megtakarítás − beruházás.
Az energiadrágulás külföldre irányuló reáljövedelem-transzfer. A kérdés nem az, hogy ezt a veszteséget el lehet-e tüntetni, hanem az, hogy ki viseli: (i) a háztartások magasabb árakon és alacsonyabb fogyasztáson keresztül; (ii) a vállalatok alacsonyabb profiton vagy termelésen keresztül; (iii) az állam támogatások és nagyobb költségvetési hiány formájában; (iv) vagy a gazdaság alacsonyabb beruházással és importkereslettel alkalmazkodik.
Magyarország folyó fizetési mérlege 2025-ben a GDP 1,6 százalékának megfelelő többletet mutatott. Ez körülbelül 1390 milliárd forintos, technikai árfolyamon mintegy 3,5 milliárd eurós külső puffert jelentett. (MNB, 2026). Amennyiben a teljes éves paksi termelést közvetlenül importálnák: 100 euró/MWh mellett a többlet 1,6-ről 0,86 százalékra csökkenne; a 2025-ös HUPX-átlagáron körülbelül 0,80 százalékra; 150 euró/MWh mellett 0,49 százalékra; 200 euró/MWh mellett mindössze 0,12 százalékra.
Mindez változatlan exportot, szolgáltatásegyenleget, jövedelemáramlásokat, árfolyamot és belső keresletet feltételez. A valóságban a forint gyengülése, a magasabb infláció, a költségvetési támogatások és a termelés visszaesése tovább módosíthatnák az eredményt. Paks leállása nem okozna automatikusan folyómérleg-hiányt, inkább egy tartós kiesés a jelenlegi külső többlet nagy részét felhasználná, és megszüntetné azt a puffert, amely más külső sokkok – például olaj- vagy gázár-emelkedés – tompítására szolgálhatna.
Kísért a gazdaságtörténeti múlt? A 2022–2023-as energiaválság legfontosabb tanulsága
A 2022-es év pontosan megmutatta, hogyan válhat az energiaár-emelkedés fizetésimérleg-válsággá. A KSH adatai szerint 2022-ben Magyarország energiaimportjának értéke 22,9 milliárd euró, energiaexportjáé 6,1 milliárd euró volt. A nettó energia-külkereskedelmi hiány így körülbelül 16,8 milliárd eurót tett ki. 2023-ban az energiaimport 13,7 milliárd euróra, az export 4,4 milliárd euróra csökkent, vagyis a nettó hiány 9,3 milliárd euróra mérséklődött. Egyetlen év alatt az energiaimport-számla 9,2 milliárd euróval, a nettó energiahiány pedig mintegy 7,5 milliárd euróval javult. (Központi Statisztikai Hivatal, 2026)
Ezzel párhuzamosan a folyó fizetési mérleg: 2022-ben a GDP 8,1 százalékának megfelelő hiányt; 2023-ban a GDP 0,2 százalékának megfelelő többletet mutatott. Az MNB a 2022-es romlást döntően az energiaárak megugrásához kötötte, míg a 2023-as javulás mögött az alacsonyabb energiaárak mellett a fogyasztás és a vállalati beruházások csökkenése miatt visszaeső import is szerepet játszott (MNB, 2026).
Ez a legfontosabb történelmi tanulság: a folyó fizetési mérleg javulása nem feltétlenül jelent egészséges alkalmazkodást. A külső egyensúly úgy is helyreállhat, hogy a reáljövedelmek csökkennek, a fogyasztás és a beruházás visszaesnek, az import pedig recessziós okokból mérséklődik. A 2022-es helyzethez képest a paksi leállás önmagában kisebb sokk lenne. Még 200 euró/MWh mellett is körülbelül 3,2 milliárd eurós éves importtöbbletről beszélünk, szemben a 2022-es, 16,8 milliárd eurós nettó energia-külkereskedelmi hiánnyal. Paks kiesése önmagában tehát normális olaj- és gázárak mellett valószínűleg nem idézné elő a 2022-es, 8 százalékot meghaladó folyómérleg-hiányt.
A veszélyt a sokkok összekapcsolódása jelenti: Paks kiesése, regionálisan magas áramár, drága földgáz, gyenge forint, ipari termeléskorlátozás és költségvetési kompenzáció együtt már jóval nagyobb külső egyensúlyi romlást okozhatnak.
Miért nem azonos az importszámla a GDP-veszteséggel?
Gyakori, de hibás következtetés lenne azt állítani, hogy ha a pótló energiaimport a GDP 1,1 százalékába kerül, akkor a GDP is automatikusan 1,1 százalékkal csökken.
A GDP felhasználási oldali azonossága:
GDP = fogyasztás (C) + beruházás (I) + kormányzati kiadás (G) + export (EX) − import (IM).
Az importot azért vonják le, hogy a fogyasztásban vagy beruházásban szereplő külföldi hozzáadott értéket ne számítsák magyar GDP-nek. Egy importált megawattóra önmagában nem csökkenti automatikusan a GDP-t a teljes vételárával.
Három különböző hatást kell elválasztani. (i) A paksi hazai hozzáadott érték kiesése. A Paks által előállított villamos energia hazai termelés. Leállásakor kiesik az erőmű által termelt hazai hozzáadott érték. Ez azonban nem azonos az erőmű teljes árbevételével vagy az importáram teljes árával. (ii) A cserearány- és reáljövedelem-veszteség. Ha a kieső energiát drága importból kell pótolni, az ország ugyanannyi exportért kevesebb importált árut és szolgáltatást tud vásárolni. Ez elsősorban a reál-bruttó hazai jövedelmet, vagyis a GDI-t rontja. A 0,7–1,5 százalékos GDP-arányos importszámla ezért elsősorban külső jövedelemveszteségi mutató, nem közvetlen GDP-előrejelzés. (iii) A tovagyűrűző termelési veszteség. Ha az import fizikailag rendelkezésre áll, az ipari üzemek működhetnek tovább, és a GDP-veszteség várhatóan jóval kisebb lesz az importszámla GDP-arányánál.
Ha azonban az importkapacitás vagy a regionális kínálat nem elegendő, és ipari korlátozásra kerül sor, a downstream veszteség könnyen meghaladhatja az energia értékét. Egy meg nem termelt akkumulátor, autó, vegyipari termék vagy szolgáltatás hozzáadott értéke többszöröse lehet az előállításához szükséges áram költségének.
Egy egyszerű szemléltetés: ha a GDP 20 százalékát képviselő ágazati kör termelése egy negyedéven keresztül 5 százalékkal csökkenne, annak közvetlen éves GDP-hatása már körülbelül: 20% × 5% × ¼ = 0,25 százalékpont lenne, még a beszállítói, fogyasztási, beruházási és bizalmi másodkörös hatások előtt. Ezért egy GDP-becsléshez szükség van: (i) órás rendszerterhelési és importadatokra; (ii) ágazati villamosenergia-intenzitásra; (iii) a korlátozási sorrendre; (iv) KSH input-output vagy felhasználás–kibocsátás táblákra; (v) a pótló erőművek hatásfokára és költségére; (vi) valamint a költségvetési és monetáris reakció modellezésére.
150 euró/MWh importár mellett az éves paksi termelés pótlásának bruttó külső költsége a GDP mintegy 1,1 százaléka; a tényleges GDP-hatás attól függ, hogy az energia fizikailag pótolható-e, és szükségessé válik-e termeléskorlátozás.
Konklúzió
A Paksi Atomerőmű leállása önmagában nem ismételné meg automatikusan a 2022-es energiaválságot. Egy rövid, néhány hetes kiesés importból és rendszeroldali intézkedésekkel kezelhető, éves makrogazdasági hatása pedig várhatóan korlátozott maradna. A kockázat az időtartammal és az árakkal nem lineárisan nő. Egy egyhónapos teljes kiesés 150 euró/MWh mellett körülbelül 216 millió euróba, a GDP 0,1 százalékába kerülne. Egy egész éves kiesés ugyanilyen áron már 2,4 milliárd eurós, a GDP 1,1 százalékának megfelelő külső költséget okozna, és a 2025-ös folyómérleg-többletet 1,6-ről körülbelül 0,5 százalékra csökkentené. A 2022–2023-as tapasztalat legfontosabb üzenete, hogy a külső egyensúly végül mindig helyreáll, de nem mindegy, hogyan. Helyreállhat alacsonyabb energiaárak, nagyobb hazai termelés és jobb energiahatékonyság révén – vagy fogyasztási, beruházási és ipari visszaesésen keresztül. A döntéshozók feladata az, hogy a paksi kieséshez való alkalmazkodás ne keresletromboló és recessziós, hanem technológiai, piaci és infrastrukturális legyen.
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehország, Olaszország, Franciaország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
