Categories
Írások

A háztartási munka a GDP negyedét teszi ki, mégsem értékeljük eléggé

A láthatatlan munka olyan típusú munkavégzést takar, amelyért nem jár fizetés, mégis legtöbben végezzük ezeket a feladatokat – akár elismerés, értékelés nélkül is. Ide tartozik a háztartási munka és az önkéntes munka. A háztartási feladatoknak az elvégzését sokan természetesnek veszik, ám annak hiánya annál inkább feltűnik. Sok időt, energiát, szellemi erőforrást és fizikai erőfeszítést igényel a háztartás vezetése és a családról való gondoskodás. A legutolsó felmérés eredményei szerint a magyar lakosság 10 760 millió óra fizetetlen munkát végzett a vizsgált 2010-es évben, ezen belül a saját háztartás számára végzett munka 10 300 millió órát, azaz napi átlag 205 percet tett ki. Beszédesebb, amikor a fizetetlen háztartási munkához piaci értéket rendelünk, mely szerint Magyarországon a háztartási termelés bruttó hozzáadott értéke 6836 milliárd forint volt 2010-ben, mely az akkori GDP 25%-ának felelt meg. Tehát ha a fizetetlen háztartási termelő munka is a GDP része lett volna, akkor a GDP 25%-kal magasabb lett volna. Ez is mutatja, hogy a háztartási munkavégzés „igazi” termelő munka, ugyanakkor nehéz számszerűsíteni, piaci értéket rendelni hozzá, így nehezebb azt igazán értékelni és megbecsülni. A házimunka alapjait, a háztartási munkával töltött időt és annak pénzbeli értékét járjuk körül elemzésünkben mind Magyarország vonatkozásában, mind nemzetközi szinten.

A háztartási munkáról általánosságban

A társadalom tagjai nemcsak pénzért dolgoznak, hanem jelentős időt fordítanak fizetetlen munkára is. Ilyen, fizetéssel nem járó, „láthatatlan” munka, amit saját háztartásuk, háztartástagjaik ellátására végeznek, vagy amikor ellenszolgáltatás nélkül más háztartásokat segítenek (pl. idős hozzátartozók gondozása), illetve amikor szervezeten keresztül végeznek önkéntes munkát. A „láthatatlan munka” kifejezést először Arlene Kaplan Daniels szociológus és író alkotta meg 1987-ben.

Ezeket a munkákat azért is hívják láthatatlannak, mivel nem jelenik meg a piacon, nem jár értük fizetés, és – ebből eredően is – nagy részüket nem veszik számba a nemzeti számlák keretében, így a gazdasági teljesítmény és növekedés mérésében etalonnak számító GDP-ben sem. Tehát a „láthatatlanul” elvégzett munkát nem számítják be a gazdaságok teljesítményébe, ezért a számszerű mutatók – így a GDP is – torzított képet adnak a gazdaságról. Miközben a láthatatlan munka, azon belül a háztartási munka nélkül nem lenne hatékony a munkaerőpiac, a gazdasági növekedés és az általános jólét is csökkenne (Bezzeg, 2023). Továbbá a háztartás tagjai számára azért láthatatlan, mivel természetes, csak akkor tűnik fel, ha nincs elvégezve.

Azonban nem volt ez mindig így. Egészen az ipari forradalomig az otthon gazdasági egység is volt, ahol a családtagok megosztották egymás között a termelő, fenntartó és újrateremtő munkákat. Tehát nem különült el egymástól a mai értelemben vett fizetett munka és a háztartási munka – gyakorlatilag egyik sem létezett. Az ipari forradalommal átalakult a háztartás is: a fizetett munka háztartáson kívülre, a nyilvános világba került (pl. gyári munka, és általában a férfiak voltak a kenyérkeresők), míg a ház (illetve család, rokonok, barátok) körüli és háztartási teendők a privát világban, „láthatatlanul” maradtak, nem jár(t) értük fizetés (Bánkuty-Balogh, 2023).

Mit tekintünk a modern korban háztartási munkának?

A kép forrása: Shutterstock

A KSH definíciója alapján a háztartástagok által fizetetlen munkával, vásárolt javak és eszközök felhasználásával előállított javakat és szolgáltatásokat – amelyek helyettesíthetők lennének háztartáson kívülről megvásárolt termékekkel és szolgáltatásokkal – háztartási termelésnek nevezzük. Az így előállított javakat közvetlenül a háztartás fogyasztja el. Ez tulajdonképpen a háztartások nem-piaci termelése. A háztartástagok fizetetlen munkája háztartási (termelő) munka. Az is a háztartási nem-piaci termelés része, amikor fizetség nélkül végeznek munkát egy másik háztartás számára. Ez egyaránt lehet segítség (altruizmus) vagy kölcsönös szívesség (reciprocitás).

A háztartási termelőmunka alapvető tulajdonsága, hogy fizetetlen, nem értékesített. A háztartási termelőmunka célja a háztartástagok igényeinek kielégítése, a háztartás anyagi jóllétének növelése. Ebben az értelmezésben a háztartási munkával előállított termékek és szolgáltatások a háztartás (természetbeni) jövedelméhez járulnak hozzá.

Természetesen a piaci termelés és a háztartási termelés nem választhatóak el egymástól, nem tekinthetőek függetlennek: a háztartások által előállított és piacon vásárolt termékek, szolgáltatások bizonyos mértékig egymás helyettesítői (pl. otthoni, éttermi étkezés), illetve egymás kiegészítői (pl. előkészített, gyorsfagyasztott étel otthoni felmelegítése, tálalása), és együttesen a társadalmi igények kielégítését szolgálják.

Ugyanakkor sokszor nem is vagyunk tisztában azzal, mi minden tartozik a láthatatlan munkába. Egy háztartásnak a négy fő célja a lakhatás, az élelmezés, ruházkodás és gondoskodás, nevelés. Ezekhez kapcsolódik a teljesség igénye nélkül:

  • takarítás, javítások, barkácsolás, locsolás, fűnyírás, egyéb kerti munka,
  • bevásárlás, ételkészítés, sütés, mosogatás,
  • mosás, varrás, vasalás,
  • gyerekek nevelése és a velük való foglalkozás, idősebb hozzátartozóink segítése, ápolása: gondoskodás, felügyelet, olvasás, játék, gyermek tanítása, felnőttgondozás, keltegetés, útnak indítás, vagy épp a szülői értekezleteken való részvétel.

A szellemi háztartási munkák közé tartozik továbbá a hivatalos ügyek intézése, háztartási/családi logisztika és tervezés, érzelmi (kognitív) munka (a fogalmat 80-as években alkotta meg Arlie Hochschild amerikai szociológus), mint például családi születés- és névnapoknak, gyermekek iskolai és iskolán kívüli dolgainak észben tartása, gyermekneveléssel kapcsolatos könyvek, cikkek stb. olvasása, majd a tanulságok beépítése a nevelésbe és átadása a partnernek.

Mennyi időt töltünk háztartási munkával?

Magyarországon

A láthatatlan, fizetéssel nem járó (háztartási és önkéntes) munkákra fordított idő a KSH adatai szerint több volt, mint a fizetett munkára fordított, azonban – ahogy ezt korábban kifejtettük – nem része teljes egészében egy ország gazdasági teljesítményének. A fizetett és nem fizetett munkára, a szabadidőre és a fiziológiai szükségletek kielégítésére (pl. alvás, evés, testi higiénia) fordított időről, a lakosság időfelhasználásáról az ún. időmérleg-felvételekből nyerhetünk információt. Ez a felmérés mutatja meg, átlagosan egyes tevékenységekre mennyi időt fordítanak egy nap, illetve egy év alatt az emberek.

A legutóbbi adatfelvétel 2009 októbere és 2010 szeptembere között zajlott. A KSH tájékoztatása szerint az aktuális időmérleg-felvétel jelenleg is folyik egészen 2025 áprilisáig, így egyelőre a 2009/2010-es felvétel eredményeiből tudunk következtetéseket levonni.

2009-2010-ben Magyarországon a 15–84 éves, magánháztartásban lakó népesség (8 256 558 fő) évi összes idejének 26,3%-át töltötte fizetett és fizetetlen munkával együttesen. Tehát időnk több mint negyedét munkával töltöttük, mely nem kevés. A 8 órás munka is a napnak 33%-át teszi ki, a fenti 26%-os munkaidőarányba beleszámítanak a hétvégék, ünnepnapok, különféle szabadságok, továbbá a diákok és a nyugdíjasok is az átlag részét képezik (Szép – Szőkéné Boros (szerk.), 2018, 28. o.).

A fizetetlen munka az összes idő közel 15%-át tette ki (évi 10 760 millió óra), míg a nemzeti számlákba beletartozó termelőmunka 11,4%-ot (évi 8250 millió óra). Ebből 1,5 százalékpontnyi volt a szintén háztartási keretekben folyó, saját felhasználási célú építkezés és mezőgazdasági kistermelés (összesen évi 1090 millió óra), melyek a nemzeti számlák részét képezik. A fizetetlen munkának 96%-át a háztartások tagjai saját háztartásukon belül végezték (közel 4%-ot más háztartásnak segítettek, az önkéntes munka 0,2%-ot tett ki. Szép – Szőkéné Boros (szerk.), 2018, 28-29. o.).

Forrás: KSH (2018): Háztartási munka, önkéntes munka, láthatatlan munka, II.
Háztartási szatellitszámla, 2010, 29.o.

Az adatok azt mutatják, hogy a 15–84 éves lakosság körében a saját háztartás számára végzett munka, ami nem kerül számbavételre a nemzeti számlákban, évi 10,3 milliárd óra, azaz napi átlagban 205 perc/fő. Ennek fele az élelmezéssel (49,7%), negyede a lakhatással (24,6%), ötöde a gondoskodással (19,1%) és mindössze 6,6%-a a ruházkodással volt kapcsolatos (Szép – Szőkéné Boros (szerk.), 2018, 31. o.).

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18363981/

Az összes vizsgált társadalmi csoport közül a gyermekgondozási ellátásban részesülő nők töltötték a legtöbb időt háztartási munkával, 2009–2010-ben több mint 9 órát (1999–2000-ben 511 percet, azaz 8 és fél órát). A másik végponton a tanulók vannak, akik a háztartási teendőkre napi átlagban egy órát fordítottak (Janák – Szép – Tokaji, 2017, 21. o.)

Korcsoportok szerint a legtöbb házimunkát továbbra is a 60–69 éves férfiak és a 30–39 éves nők végezték 2009-2010-ben. A 60-69 éves férfiaknál a nyugdíjba vonulás játszott szerepet, a munkaerőpiac által korábban lekötött időmennyiség jelentős része áttevődött a háztartási feladatokra, míg az utóbbi a nők kitolódott gyermekvállalásával hozható összefüggésbe (Janák – Szép – Tokaji, 2017, 21-22. o.). Továbbá az életkor előrehaladtával a házimunkára fordított idő is mind a férfiak, mind a nők esetében emelkedett.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/17940456/

2009–2010-ben a saját háztartás ellátására fordított idő a férfiaknál átlagosan napi 79 perc, a nőknél 185 perc, amely a férfiak esetében 15 perc növekedést jelent 1999–2000-hez képest, míg a nők eredménye lényegében változatlan. A férfiaknál az életkor előrehaladtával párhuzamosan nő a saját otthonuk rendezgetésére fordított idő, míg a nők esetében a nyugdíjas korú, a férjükkel kettesben élő feleségek időráfordítása kiemelkedően magas, de a kis- és/vagy többgyermekes anyák szintén számottevő időt töltenek a házimunkákkal (Janák – Szép – Tokaji, 2017, 24. o.). Összességében nőtt a férfiak házimunkára fordított ideje, azonban ezzel együtt is csupán a fele volt annak, amit a nők ugyanezekkel a tevékenységekkel töltöttek el 2009-2010-ben. A nők saját háztartás ellátására fordított ideje (185 perc/nap) több volt, mint a férfiak főfoglalkozásra fordított ideje egy nap (174 perc).

Gyermekgondozásra és nevelésre fordított idő napi átlagban 30 perc volt 2009–2010-ben, ami 9 perc növekedést jelent a tíz évvel korábbi eredményekhez képest. Mind a nők, mind a férfiak esetében emelkedett a gyermeknevelésre fordított átlagos idő: a nőknél 29-ről (1999-2000) 41 percre (2009-2010), a férfiaknál 13-ról 18 percre.

Összességében látható, hogy a nemi szerepek közti különbség csökkent 2009-2010-re a házimunka kapcsán, a férfiak egyre több időt töltenek fizetetlen háztartási munkával. Ez magyarázható strukturális tényezőkkel, azaz 2009–2010-ben a férfiak körében magasabb volt a munkanélküliek és a nyugdíjasok aránya, és a gazdasági inaktivitás pozitívan hatott az otthoni tevékenységekkel töltött idő hosszára (Janák – Szép – Tokaji, 2017, 30. o.). A munkanélküliségi ráta 2010-et követő jelentős csökkenésével a férfiak háztartási szerepvállalási is visszaeshetett, azonban erre csak a jelenleg is zajló időmérleg-felmérés eredményeiből következtethetünk majd.

Továbbá fontos szerepe van az oktatásnak, a műveltség növekedésének: az iskolázottabb férfiak kevésbé preferálják a hagyományos feladatmegosztást, ezért nagyobb arányban vesznek részt a háztartási munkák ellátásában, mint a közép- vagy az alapfokú végzettségűek (Pongrácz–S. Molnár, 2011).

Nemzetközi adatok

Több nemzetközi felmérés is foglalkozik a háztartási munkával, bár inkább a nemek közti különbségekre fókuszálva. Egy OECD-felmérés (2020) szerint, ha a fizetett és fizetetlen munkákat (pl. házimunka, gondoskodás gyermekekről és felnőttekről) egyben vizsgáljuk, a nők többet dolgoztak majdnem minden vizsgált országban. Az OECD átlagában napi 25 perccel végeztek a nők több (fizetett és fizetetlen) munkát, mint a férfiak, mely havi 12,5 órát jelent. Míg a férfiak átlagosan napi 90 perccel több időt töltenek fizetett munkával, addig a nők átlagosan körülbelül napi 2 órával több fizetetlen munkát végeznek, mint a férfiak – így összességében a nők átlagosan közel fél órával többet dolgoznak összességében, mint a férfiak (Bánkuty-Balogh, 2023).

Ugyanakkor a teljes lakosságra vonatkozóan (15-64 évesek) is képet kaphatunk a nem fizetett munkavégzéssel kapcsolatban. Az OECD időfelhasználási adatbázisa szerint a legtöbb napi háztartási munkát Mexikóban végzik (263 perc/nap, vagyis közel 4,5 óra), őket az ausztrálok követik 243 perc/nap fizetetlen munkával (4,1 óra), valamint a szlovének (230 perc/nap, azaz 3,8 óra). Legkevesebb házimunkát az ázsiai országokban regisztrált az OECD: Japánban csak napi 125 percet (2,1 óra), Dél-Koreában 131 percet (2,2 óra), míg Kínában 164 percet (2,7 óra) töltenek ezzel az emberek. Magyarországon átlagosan napi 229 perc fizetetlen (háztartási) munkát végzünk az OECD felmérése szerint, mely napi 3,8 órát tesz ki (napunk 16%-át). Ez nagyságrendileg hasonló a fizetett munkavégzés idejével (a nap 17%-át teszi ki), míg például Japánban és Dél-Koreában a nap negyedét a fizetett munkavégzés teszi ki (a fizetetlen munkavégzés pedig 10% alatti).

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18375744/

Ha nagyobb körben, nemcsak a világ fejlett gazdaságait tömörítő OECD-n belül vizsgáljuk a háztartási munkára fordított napi időt nemek szerint (ENSZ Human Development Report), a nők – a már említett Mexikó után – a legtöbb időt Costa Ricán, Törökországban, Irakban, Peruban és Tunéziában fordítják házimunkára. Míg legkevesebbet Katarban, Kambodzsában és Thaiföldön (Dél-Korea mellett). Továbbá a férfiak által végzett napi házimunka tekintetében az észak-európai országok vezetnek: Svédország, Dánia, Norvégia. A legkevesebb fizetetlen (háztartási) munkát Pakisztánban, Maliban és Kambodzsában végeznek a férfiak. Magyarország a férfiak és nők háztartási munkavégzési idejét tekintve világszinten a középmezőnyben helyezkedett el az ENSZ adatai szerint.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18408005/

A háztartási munka mérése és értéke

Magyarországon

Annak érdekében, hogy meg lehessen becsülni az otthon végzett munka pénzbeli értékét, valamilyen bért kell rendelni hozzá. A KSH (2018) alapvetően két módszert említ:

  1. A helyettesítési költség módszer esetén olyan személy munkaerőpiaci bérét használja, aki ezt a munkát „harmadik személyként” elvégezhetné, pl. szakács, óvónő – bébiszitter, pénzügyi menedzser, takarító béreit alkalmazzák. Fontos látni, hogy az ilyen szakemberek hatékonysága jelentősen különbözhet a háztartási körülmények között dolgozó személyekétől. Ugyanakkor a háztartási munkák naponta ismétlődő tevékenységeiben a gyakorlat és a tapasztalat hasonló hatékonyságot eredményezhet (Varjonen et al, 2006).
  2. A lehetőségköltség (opportunity cost) módszer esetén a háztartási munkát végző személy munkaerőpiaci bérét használják. Emögött az a közgazdasági elmélet áll, miszerint a munkaerő tulajdonosa a haszon maximalizálására törekszik, ennek alapján pedig az illető mennyi bérről mond le, amikor munkaerőpiaci munka helyett otthoni munkát végez. Ebben az esetben személyenként különbözik az alkalmazott bér összege. A módszer több buktatót is rejt magában (részletek a KSH leírásában), ezért a KSH – nemzetközi ajánlásra is – kevésbé tartja alkalmazhatónak.
Forrás: KSH (2018): Háztartási munka, önkéntes munka, láthatatlan munka, II.
Háztartási szatellitszámla, 2010, 16.o.

Helyettesítési költségen belül használ a KSH bruttó és nettó béreket is. A nettó bér mellett szól, hogy ha a háztartási termelést a háztartás saját jövedelmének helyettesítőjeként értelmezzük, akkor a nettó bér mutatja jobban a háztartás jóllétéhez való hozzájárulást. Az OECD (2013) is érvel a nettó bérek mellett, szerintük ha a háztartások közvetlenül alkalmaznak munkaerőt, az az informális gazdaságban marad bejelentés és adófizetés nélkül. Ugyanakkor a helyettesítési elv alapján, ha a háztartás a piacon venné meg a szolgáltatást (vagy mással végeztetné a munkát), akkor eszerint a bruttó bért kell számításba venni. A piacon ugyanakkor az adók ténylegesen befizetésre kerülnek és pl. nyugdíjjogosultsággal is járnak; azonban a háztartási munkavégzés esetén mivel ezek az adók valójában nem kerülnek befizetésre, és nem is járnak jogosultsággal semmilyen társadalmi juttatásra (pl. nyugdíj, egészségügyi ellátás vagy munkanélküli segély). Tehát összességében a KSH a nettó bérek alkalmazását látja indokoltnak, de a bruttó bérek alapján is számította a háztartási munka piaci értékét.

Természetesen fontos hozzátenni, hogy a 2010-es év kereseti értékeit használta fel a KSH a számításokhoz, mind bruttó, mind nettó értelemben, az akkori adózási és járulékfizetési szabályok mellett. Továbbá helyettesítő módszernél általános helyettessel és speciálissal egyaránt számolt: a speciális helyettes bére a sajátos szaktudás következtében általában magasabb, mint az általános helyettesé, de az általános helyettesnél is függ attól, hogy milyen foglalkozások bért választja a KSH.

Különféle értékelési módszerek és felhasznált béradatok (nettó, bruttó, munkaadói terhek) alapján 2010-ben:

  • a saját háztartás számára végzett munkaidő értéke Magyarországon 5314-11822 milliárd forint között mozgott,
  • míg a más háztartás számára végzett munkaidő értéke 216-465 milliárd forint között járt.

A KSH álláspontja szerint a speciális helyettes módszer alapján, nettó bérek felhasználásával számított érték fedi le leginkább a háztartási munka valódi piaci értékét. Ezzel számítva a nemzeti számlákban figyelembe nem vett háztartási termelés bruttó hozzáadott értéke 6836 milliárd forint volt 2010-ben (KSH, 2018, 84. o.). 2010-ben a GDP értéke folyó áron 27 485,1 milliárd forint volt (revideált adat a KSH tanulmányának elkészülte óta), vagyis a GDP 25%-kal magasabb lett volna 2010-ben, ha a háztartási termelés teljes egészében a részét képezte volna.

Módszertani kiegészítések:

  • „A speciális helyettes egy szakmunkás szintű bérnek felel meg. Az otthoni munka pedig a szakterületi ismereteken (mosás, főzés) túlmenően helyi igények és környezeti feltételek speciális ismeretét is igényli, továbbá tartalmaz bizonyos el nem különülő irányítási, szervezési feladatokat is. A háztartás mint miniüzem esetében a speciális helyettes jó választás, hiszen az itt esedékes döntések egy középszintű vezető kompetenciájával azonosíthatók” (KSH, 2018, 42. o.).
  • „Mivel a háztartási termelésben előállított bruttó hozzáadott értékben legnagyobb súllyal a munkaidő értéke szerepel, a munkaidő értékbecslésének különböző eljárásaitól függően jelentősen eltérő eredmények jöhetnek ki. Minél magasabb a bér, annál nagyobb a háztartási termelés inputált hozzájárulása” (KSH, 2018, 84. o.).
  • „A háztartási termelés figyelembevétele a választott értékelési módszertől (általános helyettes, speciális helyettes, lehetőségköltség, illetve ezeken belül a bruttó bér és a munkaadói terhek, a bruttó bér, nettó bér) függően a GDP értékét 22–47%-kal növeli meg” (KSH, 2018, 84. o.).

Nemzetközi szinten

A Beike Biotechnology mérte fel 2024-es kutatásában a háztartási és gyerekgondozási feladatok kiszervezésének árát a világ 80 városában, egyebek mellett Budapesten, New Yorkban, San Franciscóban, Los Angelesben, Londonban, Dubajban, Zürichben, Szöulban és Rómában. Azt vizsgálták, hogy négy tipikus háztartási munka (takarítás, bevásárlás, főzés, mosás) és négy, gyermekneveléssel kapcsolatos feladat (szállítás, korrepetálás, érzelmi támasz, tervezés-adminisztráció) elvégzése az adott városban piaci árakon mennyit érne, vagyis ha nem az otthon maradó szülő végezné el ezeket a feladatokat, hanem kiszerveznék, fizetnének ezekért a munkákért, pl. takarítóknak, dadáknak, tanítóknak (a felmérés módszertani háttere itt olvasható).

Két gyermek nevelése esetén az otthon maradó szülő háztartási és gyermeknevelési, -gondozási munkájának értéke Zürichben (Svájcban) volt a legnagyobb a felmérés szerint, havi 5390 euró, vagyis nagyjából 2 millió forint. Természetesen itt a svájci életszínvonalhoz és árszintekhez érdemes viszonyítani a fizetetlen munka értékét. A kiszervezett háztartási munka értéke Zürich mellett másik két svájci városban, Bázelben (4978 euró) és Genfben (4879 euró) is magas volt a felmérés szerint, de a top 10 listán szerepel San Francisco (4890 euró), Koppenhága (4284 euró), Oslo (4270), Washington (4164 euró), New York (4117 euró), Los Angeles (3999 euró) és Helsinki (3919 euró). Továbbá abban a tíz városban, amelyben a legkisebb pénzbeli értéket találták a kutatók, a teljes havi költség Új-Delhiben 450 (175 ezer forint) eurótól Johannesburgban 1089 euróig (423 ezer forint) terjed.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18420970/

A teljes egészében egy otthon maradó szülő által vállalt munkavégzés értéke Budapesten 1326 euró volt havonta, azaz közel 515 ezer forint, ezzel 68. volt a világlistán (a vizsgált 80 város között). Hasonló értéket becsültek a régiós városokra is: Prágában a háztartási és gyermekgondozási munka értéke egy hónapban 1607 euró, Tallinban 1562 euró, Varsóban 1294 euró.

Összefoglalás

A társadalom tagjai nemcsak pénzért dolgoznak, hanem jelentős időt töltenek fizetetlen munkával is. Fizetéssel nem járó, „láthatatlan” munka a háztartási munkavégzés is. A „láthatatlanul” elvégzett munkát nem számítják be a gazdaságok teljesítményébe, ezért a számszerű mutatók – így a GDP is – torzított képet adnak a gazdaságról. A háztartási munkába nemcsak a főzés, mosás, takarítás, ház körüli javítások, fűnyírás mint klasszikusnak számító feladatok tartoznak bele, hanem gyerekek nevelése és a velük való foglalkozás, idősebb hozzátartozóink segítése, ápolása is (pl. közös játék a gyerekkel, közös tanulás, „iskolai logisztika”), de ide sorolhatóak a különféle ügyintézések, családi logisztikai – tervezési feladatok is mint érzelmi (kognitív) munkák.

A KSH legutóbbi időmérleg-felmérése alapján a 15–84 éves népesség évi összes idejének 15%-át, összesen évi 10 760 millió órát töltött fizetetlen munkával, melyen belül a saját háztartás számára végzett munka, ami nem kerül számbavételre a nemzeti számlákban, évi 10,3 milliárd óra, azaz napi átlagban 205 perc/fő volt. Korcsoportok szerint a legtöbb házimunkát továbbra is a 60–69 éves férfiak és a 30–39 éves nők végezték 2009-2010-ben.

Nemi bontásban, a saját háztartás ellátására fordított idő a férfiaknál átlagosan napi 79 perc, a nőknél 185 perc volt. Nőtt a férfiak házimunkára fordított ideje a tíz évvel korábbi felméréshez képest, azonban ezzel együtt is csupán a fele volt annak, amit a nők ugyanezekkel a tevékenységekkel töltöttek el 2009-2010-ben. A nők saját háztartás ellátására fordított ideje (185 perc/nap) több volt, mint a férfiak (fizetett) főfoglalkozásra fordított ideje egy nap (174 perc). KSH tájékoztatása szerint az aktuális időmérleg-felvétel jelenleg is folyik egészen 2025 áprilisáig, melyet követően váltnak publikussá a háztartási munkavégzés idejére vonatkozó friss adatok. Nemzetközi szinten is jelen van a nők jelentősebb fizetetlen munkavégzése. Az OECD országaiban a férfiak átlagosan napi 90 perccel több időt töltenek fizetett munkával, addig a nők átlagosan körülbelül napi 2 órával több fizetetlen munkát végeznek – így összességében a nők átlagosan közel fél órával többet dolgoznak egy nap a férfiaknál.

Az OECD időfelhasználási adatbázisa szerint a legtöbb napi háztartási munkát a mexikói lakosok végzik (263 perc/nap, vagyis közel 4,5 óra), őket az ausztrálok követik 243 perc/nap fizetetlen munkával (4,1 óra), valamint a szlovének (230 perc/nap, azaz 3,8 óra). Legkevesebb házimunkát az ázsiai országokban regisztrált az OECD: Japánban csak napi 125 percet (2,1 óra), Dél-Koreában 131 percet (2,2 óra), míg Kínában 164 percet (2,7 óra) töltenek ezzel az emberek. Magyarországon átlagosan napi 229 perc fizetetlen (háztartási) munkát végzünk az OECD felmérése szerint, mely napi 3,8 órát tesz ki (napunk 16%-át).

Többféle módszer is létezik a háztartási munka piaci értéknek becslésére attól függően, milyen bért rendelnek a munkavégzés idejéhez a kutatók. A KSH elemzése szerint a nemzeti számlákban figyelembe nem vett háztartási termelés bruttó hozzáadott értéke 6836 milliárd forint volt 2010-ben, mely azt jelenti, hogy a magyar GDP 25%-kal magasabb lett volna, ha a háztartási termelés teljes egészében a részét képezte volna.

Egy nemzetközi felmérés foglalkozott a háztartási, családi fizetetlen munka piaci értékének számszerűsítésével a világ 80 városában. Két gyermek nevelése esetén az otthon maradó szülő háztartási és gyermeknevelési, -gondozási munkájának értéke Zürichben (Svájcban) volt a legnagyobb a felmérés szerint, havi 5390 euró, vagyis nagyjából 2 millió forint. A teljes egészében egy otthon maradó szülő által vállalt munkavégzés értéke Budapesten 1326 euró volt havonta, azaz közel 515 ezer forint, ezzel 68. volt a világlistán.

Senior elemző

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Felhasznált források:

Iratkozzon fel hírlevelünkre