🔋Teljességgel egyértelmű, hogy a klímaváltozás káros hatásainak visszaszorítására a megújuló erőforrások jelentik a megoldást. Éppen ezért az ilyen és ehhez hasonló energiahordozók – mint amilyen például a mai bejegyzésünk tárgyát képező zöld hidrogén– piacain komoly versenyre lehet számítani a globális szereplők részéről. Kiváltképpen szoros rivalizálás bontakozhat ki a jövőben az Egyesült Államok, Ausztrália és Kína között, ám az Európai Unió is képes lehet profitálni az új technológiákból.
💡Először is érdemes felidéznünk, hogy Kínának már sikerült a közelmúltban piaci dominanciát kialakítania a napenergia hasznosításának terén, a kínai termékek nemzetközi viszonylatban alacsonynak mondható árszabásának köszönhetően. Ugyan ezek az eszközök minőségüket tekintve bizonyosan nem kelhettek volna versenyre az európaiakkal vagy amerikaiakkal, vitán felül olcsóbbak és ezáltal az alacsonyabb jövedelmű társadalmi osztályok részére is hozzáférhetőek voltak. Pillanatnyilag tehát az USA és Európa jól felfogott érdeke, hogy mindez a zöld hidrogén esetében ne ismétlődhessen meg. Mielőtt a konkrét lépésekről esne szó, tekintsük át röviden, hogyan lehetséges zöld hidrogént előállítani.
⚙️Az ipari működés dekarbonizációjának legfontosabb eszköze az úgynevezett elektrolizáló készülék (electrolyser). Az elektrolizáló képes tiszta energia segítségével hidrogént kivonni a vízből, méghozzá bármiféle károsanyag-kibocsátás nélkül. A mechanizmus népszerűségét a Bloomberg adatai kiválóan szemléltetik: kiszolgálandó az ugrásszerűen megemelkedő keresletet, az elektrolizálók előállításának kilencvenegyszeresére szükséges növekedni 2030-ra. Napjainkban a készülékek több, mint 40%-át Kínában állítják elő. Ezek hatékonysága közel sem olyan, mint az USA-ban készülőké, ám sokkalta (átlagosan 75%-kal) olcsóbbak. Mindebből arra a következtetésre juthatunk, hogy Kína ismételten az árak alacsonyan tartásával igyekszik ellensúlyozni technológiai lemaradását, éppen ahogyan ezt a napenergia kapcsán tette. Ugyan a kínai vállalkozások egyelőre elsősorban a hazai piacokat szolgálják ki, mindez vélhetően változni fog a jövőben. Kína növekvő aktivitása természetesen nem kerülte el Washington figyelmét sem: Joe Biden amerikai elnök –tekintettel a kelet-ázsiai ország okozta gazdasági fenyegetésre– klímapolitikájának integráns részét képezi az amerikai ipar kizöldítése. Ezt a célt segíti elő az ún. Inflációcsökkentő Törvény (Inflation Reduction Act) is, amely nagy felháborodást keltett Európa-szerte. (A törvénycsomag rendelkezéseit, illetve az ezekre adott európai válaszokat egy korábbi, alább hivatkozott cikkünk részletekbe menően elemzi.) A továbbiakban azt vizsgáljuk, miért is kiváltképpen releváns ez a kérdés napjainkban Európa számára.
🇪🇺 Az Európai Unió már évtizedek óta munkálkodik a tagállamok szén-dioxid kibocsátásnak lecsökkentésén, amely célkitűzés támogatására több operatív program és egyéb mechanizmus hivatott. Ide sorolandó többek között az „Irány az 55%” elv, vagy éppen az eköré épülő Európai Zöld Megállapodás. A közel egy éve dúló orosz-ukrán háborús konfliktus rámutatott, hogy a kontinens függése az orosz energiahordozóktól rendkívül kockázatos, ennek fokozatos leépítése indokoltabb, mint valaha. Ehhez azonban az Európán belüli energia- és üzemanyagelőállítás, illetve a zöld hidrogén kitermelésének fokozása elengedhetetlen. Az EU előzetes elképzelései szerint 2030-tól éves szinten 10 millió tonna zöld hidrogént állítanának elő. Az erre irányuló uniós szabályozások viszont egyelőre meglehetősen hiányosak: nincsen például meghatározva, mely produkciós eljárások tekinthetőek „zöldnek”, ebből kifolyólag pedig a vállalkozások nincsenek tudatában, melyik metódusokba volna érdemes pénzt invesztálni. Mindazonáltal az átállást illető politikai akarat – tagállami szinten is – megmutatkozni látszik: Németország és Norvégia nemrégiben megállapodást kötött egy új, magas kapacitású hidrogén csővezeték kiépítéséről. A rendszer képes lesz garantálni a német gazdaság hidrogénellátását, elősegítve egyúttal a karbonsemleges átállást is. Robert Habeck, Németország gazdasági-és éghajlatvédelmi minisztere úgy véli, „ez egy ambiciózus terv, de már egyértelmű, hogy megvalósítható.” Habeck meglátása szerint így már reális elképzelés, hogy Németország energiamixének legalább 80%-át tiszta források termeljék ki.
🇨🇳 Ami a tiszta energiára épülő iparágak állami támogatását illeti, Kína ebben is az élen járt korábban: a napenergiát hasznosító szegmensek éveken keresztül kiugróan magas pénzösszegeket kaptak, amelyek hozzásegítették őket a nemzetközi piacok meghódításához. Nincsen ez másképpen a zöld hidrogén esetében sem, igaz, a Kínai Kommunista Párt egyelőre csupán politikai jellegű támogatást nyújt, anyagi forrásokat még nem biztosított az érintett cégeknek. Azonban a tavaly bemutatott kormányzati programok arra engednek következtetni, hogy a későbbiek során a pénzügyi háttér is garantálva lesz. A kínai beruházások legalábbis már megkezdődtek: a Sinopec (Ázsia egyik vezető olajfinomító konszernje) a 2022-es év során megkezdte a világ leghatalmasabb zöld hidrogén előállító üzemének építését Hszincsiang területén. A komplexum létrehozása hozzávetőlegesen 470,8 millió dollárba kerül, előreláthatóan 2023 nyarán helyezhetik üzembe. A tiszta hidrogén előállításának költsége kilogrammonként mindösszesen 267 dollár lesz, állítják a kínai források. Az üzem éves szinten 20 000 tonna zöld hidrogén előállítását teszi majd lehetővé, ezáltal csaknem 490 000 tonna szén-dioxid kibocsátása váltható ki évente.
🇦🇺 Ausztrália úttörő szerepéről viszonylagosan kevés szó esik, azonban a kontinens a megújuló energiák terén komoly eredményeket képes felmutatni. Míg az Egyesült Államok, Európa és Kína területén előállított hidrogén nagy része egyelőre nem teljességgel zöld, 2022 májusában a legtöbb tiszta hidrogén előállítására alkalmas üzem (96) Ausztráliában volt megtalálható. Az Ausztrál Nemzeti Hidrogén-Stratégia 2019-es bejelentésétől számítva mindösszesen 127 milliárd dollár értékben eszközöltek, a karbonsemlegesség mihamarabbi elérését megtámogató beruházásokat. Ausztrália ambíciója tehát, miszerint 2050-re „megújuló energia szuperhatalommá” kíván válni, az USA és Kína figyelemre méltó riválisává teszi az óceániai országot.
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/%f0%9f%8c%8d-behozhato-e-az-usa-versenyelonye-az-europai-zold-ipar-reszerol/
Fetter Bálint az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány külső junior elemzője; a Nemzeti Közszolgálati Egyetem mesterszakos hallgatója. Érdeklődése középpontjában az afrikai és európai fejlődő országok gazdasági átalakulása, a migráció, illetve a demográfiai problémák állnak.
