A Világgazdaság „Ötvenöt éves a Világgazdaság” című, október másodikán megrendezett, évfordulós konferencia fővédnöke, Nagy Márton gazdaságfejlesztési miniszter előadásában rámutatott, hogy az egyensúly és a növekedés elérése nem egymást követően elérendő cél, hanem egyszerre is megvalósítható. A miniszter kifejtette, hogy mivel a magyar költségvetés a fogyasztást terhelő adókra épül, a reálkeresetek növekedési pályára állításával ismét megindul a lakossági fogyasztás, aminek következtében a növekvő adóbevételek helyreállítják a költségvetés egyenlegét. Az előadás kapcsán összeszedtük, hogy mennyivel teljesülnek időarányosan rosszabbul a tavalyi évhez képest a fogyasztást terhelő adóbevételek, illetve uniós viszonylatban mekkora a nemzeti költségvetéseken belüli arányuk, összehasonlítva a jövedelmet terhelő adókkal.
A konferencián elhangzott előadásában a gazdaságfejlesztési miniszter bemutatta, hogy a magyar gazdaság kettészakadt, az exportorientált gazdasági szektorok csúcsteljesítményt érnek el, míg a gondok csak a belső fogyasztásra épülő szektorokat jellemzik. Annak ellenére, hogy hazánkban a nominális keresetek éves növekedési üteme az elmúlt öt évben szinte végig a tíz százalék fölötti tartományban volt, az elmúlt két évben tapasztalható inflációs periódus a bérek vásárlóerejét visszavetette. Ennek következtében a kiskereskedelmi forgalom az év első hét hónapjában az előző év azonos időszakához képest 9,9 százalékkal visszaesett. Nagy Márton előadásában rámutatott, hogy az elszálló költségvetési hiányt nem a kormány felelőtlen költekezése, hanem a költségvetésen belül leginkább hangsúlyos fogyasztást terhelő adóbevételek elmaradása okozta. Ezen kategóriába sorolandó adóbevételek a Pénzügyminisztérium tájékoztatója alapján az év első nyolc hónapjában 5728,7 milliárd forintot tettek ki, amely az éves előirányzat (10187,7 milliárd forint) 56,2 százaléka. Jogos feltételezés, hogy mivel augusztus végével az év háromnegyede eltelt, a tervezett adóbevételeknek is közel 75 százaléka be kellett volna folynia az államkasszába, azonban ez a fogyasztás éven belüli ciklikusságának köszönhetően téves elmélet. Az év végi ünnepi szezon alatt a lakossági fogyasztás rendszerint megugrik, így az év utolsó két hónapjában az időarányosnál nagyobbak az áfabevételek. Az alábbi ábra alján az év első nyolc hónapjában befolyt fogyasztást terhelő adóbevételek éves előirányzott összeghez viszonyított aránya látható, amely alkalmas a teljesülési összehasonlításra. A 2023-as adatokat a tavalyi év azonos időszakhoz mérve megállapítható, hogy idén a fő alkategóriák esetében (általános forgalmi adó és jövedéki adó) az időarányos teljesülés 14 és 8,7 százalékkal elmaradt a 2022-es értékektől.
Az infláció letörésével párhuzamosan a reálbérek szeptemberben már újra növekvő pályára álltak, ezért a fogyasztás is emelkedni kezd, így fokozatosan helyreállhat a költségvetési egyensúly. A második ábrán a hozzáadott érték adóból (általános forgalmi adót takar) származó bevételek költségvetésen belüli arányát összegeztük az uniós tagállamok esetében, 2021-es adatok alapján. Megfigyelhető a jelenség, hogy a kelet-európai és dél-európai államokban jellemzően magasabb a fogyasztást terhelő adóbevételek költségvetésen belüli aránya. Magyarország 45,5 százalékkal a ranglista negyedik helyén áll holtversenyben Bulgáriával, csak Lettországban és Horvátországban magasabb a fogyasztási adók aránya, 53, illetve 65 százalék. A rendszerváltást követően több kelet-közép-európai országban az volt a koncepció, hogy mivel a nyugat-európai országokkal szemben ebben a régióban a gyarmatbirodalom hiánya, illetve a szocialista rendszer miatt nem volt lehetőség az évszázados vagyongyűjtésre és nem tudott kialakulni a tőkés réteg, a vállalkozási kedv javítása és a tőkefelhalmozás érdekében nem az emberek jövedelmét, hanem fogyasztását adóztatják. Az alkalmazott áfakulcsokat vizsgálva meglepő lehet, hogy annak ellenére, hogy Dánia és Svédország az egyik legmagasabb, 25 százalékos forgalmi adómértéket alkalmaznak, adóbevételeik szerkezete ezt nem tükrözi (20. és 15. hely). Emögött az áll, hogy mindkét országban a személyi jövedelmeket terhelő adó az egyik legmagasabb, több mint 50 százalékos.
https://public.flourish.studio/visualisation/15213423/
Az alábbi ábrán a fogyasztást terhelő adóbevételek arányának rangsora látható összehasonlítva országonként a másik legjelentősebb adótípussal, a személyi jövedelmet terhelő adókból származó bevételekkel. Az ábra alapján szembetűnő, hogy jellemzően a két adófajta aránya ellentétes nagyságú.
https://public.flourish.studio/visualisation/15213882/
Az Európai Unióban a fogyasztási adók arányának 1995-től vett idővonala szerint az adófajta részesedése fokozatosan növekszik. A növekedés mögött környezetvédelmi megfontolások is állhatnak, hiszen a fogyasztási adókkal könnyebb terelni a vásárlási szokásokat. Magyarország is ehhez a tendenciához csatlakozott, főként az áfa két százalékpontos emelésével, a népegészségügyi termékadó bevezetésével, illetve a munkát terhelő munkavállalói és munkáltatói terhek csökkentésével és egyszerűsítésével.
https://public.flourish.studio/visualisation/15214145/
Az írás forrásai elérhetőek itt, itt, itt és itt.
Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, ohgy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk friss tartalommal.
Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:
https://www.oeconomus.hu/oecogram/a-visegradi-orszagok-adobeveteleinek-szerkezete/
https://www.oeconomus.hu/oecoglobus/a-termekek-tobb-mint-negyedere-kedvezmenyes-afakulcs-ervenyes-magyarorszagon/
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.
