A vietnámi háború éppen 50 éve, Saigon 1975. április 30-ai elfoglalásával ért véget. Egyike azon kevés országoknak, amelynek gazdasága fellendülés helyett masszív visszaesést tapasztalt a háború utáni újjáépítési időszakban. A teljes összeomlás előtt végül fokozatosan elkezdték követni a kínai reform és nyitás modelljét, amelynek köszönhetően az indokínai ország egész Délkelet-Ázsia műhelyévé vált. A geostratégiai fontosságát jelzi, hogy egy éven belül az amerikai, a kínai és az orosz elnök is ellátogatott Vietnámba. Mi Vietnám pozíciója az amerikai-kínai konfliktus közepette? Az egy főre jutó GDP a huszonkétszeresére nőtt, azonban tud-e feljebb lépni az értékláncon Vietnám? Mennyire rugalmas a vietnámi kormányzat és mennyire a vállalatok? Mit kell tudni a hazánkban élő vietnámiakról?
Miért kerültek hatalomra a kommunisták?
A francia gyarmati uralom számos olyan hatást fejtett ki Indokínában, ami magyarázatot ad arra, hogy a kommunizmus eszméje miért lelt akkora támogatottságra a nép körében. A parasztok folyamatosan veszítették el földjüket, mert nem tudták visszafizetni a kölcsönöket. Ennek eredményeként az összes földbirtokos kevesebb, mint 3%-a kezében volt a földek 45%-a, míg a tulajdonosok 70%-át kitevő kisparasztok csak körülbelül 15%-nyit birtokoltak. A második világháború előtt Vietnámban a föld nélküli családok számát a lakosság felére becsülték. De a tulajdonukat megőrzők sem voltak túl jó helyzetben: a saigoni exportpiacon értékesített rizs árából a parasztok részesedése nem érte el a 25%-t, köszönhetően a közvetlen és közvetett adóknak. A vietnámiak ki voltak zárva a modern gazdaságból, különösen az iparból és a kereskedelemből. A bányák, a gumiültetvények és az ipari vállalkozások külföldi kézben voltak. Így a kapitalizmus a vietnámiak számára az idegen uralom részének tűnt, ez mélyen befolyásolta a nemzeti ellenállási mozgalmak természetét és irányultságát.
A vagyoni egyenlőtlenségek tovább mélyítették a társadalmi egyenlőtlenségeket. 1939-ben például az összes iskoláskorú gyermek legfeljebb 15%-a részesült bármilyen iskolai oktatásban, és a lakosság körülbelül 80%-a volt írástudatlan, szemben a gyarmati korszak előtti időkkel, amikor az emberek többsége rendelkezett valamilyen fokú írástudással. 1939-ben több mint 20 millió lakosával Vietnámnak csak egy egyeteme volt, kevesebb mint 700 hallgatóval. A franciák gyermekei számára fenntartott középiskolákba csak kevés vietnámi gyereket vettek fel. A franciák orvosi ellátása jól meg volt szervezve a városokban, de 1939-ben 100 ezer vietnámira csak 2 orvos jutott, ezzel szemben Japánban 76, de még az éppen amerikai irányítás alatt lévő Fülöp-szigeteken is 25 orvos jutott ugyanennyi emberre.
Az 1954-es Genfi Egyezmény ideiglenesen felosztotta az országot. Az északi részen a Szovjetunió és Kína segítségével ambiciózus szocialista iparosításba kezdtek, 1958-ban pedig a földek kollektivizálása indult meg. Eközben délen partikuláris érdekcsoportok szabotálták a földreformot, ráadásul a római katolikus (tehát nyugati) elnök előnyben részesítette a saját felekezetéhez tartozókat a buddhista többségű országban, ami még inkább elidegenítette a társadalmat a kemény kézzel irányító nemzeti kormánytól. Az amerikai segélyek zömét a hadsereg megerősítésére költötték, nem pedig a lakosság helyzetének a javítására. Eközben Hanoiban megszilárdult a kommunisták hatalma, míg délen politikai zűrzavar alakult ki. Mivel az amerikaiak által egyre inkább támogatott, saját elit általi kapitalizmus nem győzte meg a délen lakó vietnámiakat, ezért az északról beszivárgó kommunisták nem táptalaj nélküli földre szórták az eszmei magvaikat. A rengeteg civil áldozattal járó amerikai bombázások és a félmillió katona jelenléte sem tudta megakadályozni a déli ellenállás, a Vietkong erősödését. Ugyan 1973-ban békeszerződést írtak alá a felek, Hanoi 1975 elején egy végső offenzívában eldöntötte Vietnám sorsát, április 30-án bevonultak Saigon-ba, a mai Ho Shi Minh-városba.
Az elvesztegetett évtized
Az újraegyesülés utáni első évtizedben a gazdasági tervezők számos súlyos hibát követtek el. A kommunista győzelem – és ezzel az amerikai vereség – miatt a nyugati országok embargót vezettek be Vietnám ellen. Mivel az ország egy generáció óta háborúban állt, az elit nem volt jártas a hadigazdaságtól eltérő módszerekben, amelyek békeidőben oldották volna meg a gazdasági problémákat. Délen, a főként kínaiakból álló kereskedői réteg heves ellenállást tanúsított a szocialista intézkedésekkel szemben. Sőt, amikor a kormány 1978 elején – tehát a kínai reform és nyitás bejelentése előtt alig pár hónappal – kifejezetten a déli területeket célzó ipari és mezőgazdasági államosítását végrehajtó programot indított, emberek (főleg kínaiak) százezrei menekültek el Vietnámból. A nyugati szankciók új fokozatba léptek, miután Vietnám 1978 decemberében megtámadta a kambodzsai rémuralmat folytató vörös khmereket, mire válaszul az elvileg ideológiailag baráti kínaiak indítottak megtorló hadjáratot, amelynek során sok észak-vietnámi várost pusztítottak el, mielőtt visszaverték őket.
Ez a katonai akció nem csak az állami kiadásokat terhelte meg, hanem a külföldi segélyeket is elapasztotta. Kambodzsa 1978-as megszállására válaszul Peking beszüntette a segélyeket Hanoi-nak, de így tett Svédország, Ausztrália és Franciaország is. Az elszigetelődött Vietnám 1978 júniusában csatlakozott a KGST-hez, és csak a Szovjetunió 1980-ig 3-4 milliárd USD-nyi szponzorációt (többségében kedvezményes kölcsönt) biztosított infrastrukturális, energiatermelési (hő- és vízerőművek, parti kőolaj-kitermelés), iparfejlesztési (acélipar), közlekedési (Reunification Express vonal és Haiphong kikötő újjáépítése) és képzési (vasútmérnök) projektek, továbbá élelmiszerek, fogyasztási cikkek és nyersanyagok formájában. De ez sem bizonyult tartósnak, mert Moszkva az 1980-as évek elején jelentősen csökkenteni kezdte a támogatását, amibe az afganisztáni megszállás játszotta a fő szerepet.
A harmadik ötéves ciklusra az áradások és aszályok miatt súlyos élelmiszerhiány alakult ki, a korábban jól ellátott nagyvárosok is áruhiánnyal néztek szembe. Még az ország éléskamrájában, Saigon környékén is kb. 4 millió embernek nem jutott más étel, csak rizs, burgonya és manióka. A sztálinista tervgazdálkodás miatt az országnak hosszú éveken keresztül rizst kellett importálnia. A helyzet 1983 és 1985 között tetőzött, amikor az infláció 700-800% között mozgott. A 200-300 USD-t kitevő egy főre jutó GDP-jével a világ egyik legszegényebb országának számított. Mivel Vietnám ugyanazt a fejlődési modellt alkalmazta, mint amit a Szovjetunió és a kelet-európai blokk, az ország az 1980-as évek közepére a gazdasági összeomlás küszöbére került; tehát Vietnám azon kevés országok egyike a modern történelemben, amely masszív gazdasági visszaesést tapasztalt a háború utáni újjáépítési időszakban.
Mindegy, hogy a macska fekete vagy fehér, ha elkapja az egeret
A körülmények súlyosságának tudatában 1982 körül a pártvezetés elkezdett kompromisszumot kötni az ideológia és a pragmatizmus között. Ösztönözték a családokat arra, hogy a szövetkezetek művelés alatt nem álló földjeire szerződést kössenek: ha a termény nem érte el a kvóta által meghatározott mennyiséget, akkor azt a következő évben kellett bepótolni, felesleg esetén pedig szabadon rendelkezhettek vele, például eladhatták nyomott áron az államnak, vagy a szabad piacon értékesíthették. 1983-ban a családi gazdaságok adták a háztartások jövedelmeinek 50-60%-át, élelmiszereik 30-50%-át. A földműveseknek biztosított relatív autonómia néhány elemében más volt, mint a Kínában 1978-ban (hivatalosan 1980-ban) elkezdődött ún. háztartás felelősségi rendszer, de a sarokpontjainak a lényege ugyanaz volt: gabonaféle szabad megválasztása, felesleg szabad értékesíthetősége a piacon. Az ország 1989-re a világ harmadik legnagyobb rizsexportőrévé vált és ma is tartja a pozícióját. Azonban délen tovább folytatták a kollektivizálást, mind az agráriumban, mind pedig a kisipari termelést adó, még megmaradt magánvállalkozások tekintetében.
1984-ben azonban a Központi Bizottság kimondta, hogy a magánszektor létezése a déli nagy- és kiskereskedelemben nem szüntethető meg mindaddig, amíg az állam nem képes a kereskedelemért felelősséget vállalni. Ezért javaslatokat tett a tervezési eljárások decentralizálására, valamint a párttisztviselők menedzseri képzésére. 1985 júliusában a Bizottság úgy határozott, hogy a gyáraknak és az egyes gazdaságoknak termelési autonómiát biztosít. További kritikus elem volt, hogy megszüntették az állami alkalmazottak élelmiszer- és egyes fogyasztási cikkeinek állami támogatását. Előírták, hogy a cégeknek el kell számolnia az összes, valódi termelési költséggel, valamint megszüntették az állami vállalatok veszteségeinek a kompenzációját. A kommunizmus eltörlése karnyújtásnyi távolságba került.
Az 1978 decemberében, a Kínai Kommunista Párt 11. Központi Bizottságának harmadik plénumán elhatározott reform és nyitás politikájának meghirdetése után szinte napra pontosan 8 évvel a vietnámi reformfolyamat is kicsúcsosodott. A Vietnámi Kommunista Párt 1986. decemberében átfogó reformok végrehajtása mellett döntött, az indoklás szerint azért, mert az országnak ki kell kerülnie a társadalmi-gazdasági válságából.
A gazdasági liberalizáció kulcsfigurái
A vietnámi intézkedéseket Đổi Mới-nak nevezték el, ami „megújítás”-t jelent. Kezdetben a kulcsfigurája a „vietnámi Gorbacsov”-ként is emlegetett Nguyễn Văn Lin volt. Azt leszámítva, hogy ő fontos posztot is betöltött élete során, sok párhuzam fedezhető fel az ő és Teng Hsziaoping életútja között. Míg a kínai vezető Franciaországban folytatott tanulmányokat, addig a vietnámit életfogytiglanra ítélte a francia bíróság. Teng ugyan részt vett a Hosszú menetelésben, de a japán invázió során a feladata a hadseregben inkább szervezeti volt, mintsem katonai. Nguyễn a Vietkong politikai vezetője volt. Reformpárti és piacbarát nézetei miatt Teng-et 1976-ban megfosztották a legtöbb tisztségétől (újra), Nguyễn-t 1982-ben a Politbüro-ból is kizárták. Teng 1977-ben, fokozatosan tért vissza, Nguyễn-t 1985-ben helyezték vissza a Politbüro-ba és az 1986-os pártkongresszuson nevezték ki főtitkárnak.
Azonnal munkához látott. Teng déli útjával lehet részlegesen párhuzamba állítani Nguyễn 1983-as Da Lat-i konferenciáját, amelynek során a környék nyereségesen működő termelési egység vezetőjével cserélt eszmét. Később, első számú vezetőként is szívügyének tekintette a visszacsatolásokat. Ösztönözte a különböző nézőpontok közti vitákat a Központi Bizottságon belül, illetve a párt számára nélkülözhetetlennek tartotta az alulról építkező mozgalom létezését, amely segítette a pártot a hibák korrigálásában. A zárt körű megbeszélések tartalmát, azaz a vállalatok vezetőinek tapasztalatait, javaslatait később az 1986-os pártkongresszuson felhasználta. Teng a Központi Tanácsadó Bizottság – más nevén a Nyolc halhatatlan – másik hét tagjával rendszeresen konzultált, a döntéseket kollektíven hozták meg. Habár az itteni benyomásai miatt vezette be Teng informálisan a vezetői ciklusok rendszerét, amelynek a lényege az, hogy ne legyen döntési helyzetben túl idős politikus.
Ahogy Teng, Nguyễn sem a mobilizációval végrehajtott kampányokat, hanem a kidolgozott, összehangolt bürokratikus eljárásokat részesítette előnyben. A két vezető prioritásként kezelte a külfölddel való kapcsolatok normalizálását, főleg a nyugati és a szomszédos ázsiai országokkal. Vietnám tanult a rivális Thaiföld 20. századi történelméből, amely azért tudta elkerülni a gyarmattá válást, mert ügyes manőverekkel lavírozott a kor nagyhatalmai között. 1994-ben megszüntették a kereskedelmi embargót Vietnám ellen, ami hihetetlen lökést adott a gazdaságnak. Az USA-val is Kínával való rendezés után elkezdett óriási mennyiségű külföldi működő tőke érkezni Vietnámba. Mindkét politikus híres volt rugalmasságáról, pragmatizmusáról, a helyi kezdeményezések felé folytatott nyitottságáról és innovatív megközelítéséről.
Nguyễn Teng-hez hasonlóan fokozatosan, de folyamatosan hajtotta végre a reformokat. Az első lépés tekintetében is a már kipróbált kínai utat követték: a földművesek eladhatták a piacon a felesleges rizsüket, továbbá a földtulajdonosok bérbe adhatták a földjeiket. A következmény is ugyanaz volt, mint északi szomszédjánál: két-három éven belül gyakorlatilag megszűnt az éhezés. Nguyễn megkezdte a fejlődést gúzsba kötő bürokrácia leépítését, a korrupciótól való megtisztítását, a kevesek privilégiumainak eltörlését. A reformok nagyobb szerepet biztosítottak a piaci erőknek a vállalkozások és a kormányzati szervek közötti gazdasági tevékenység összehangolásában, miközben fokozatosan kivezették az állami szubvenciókat és árszabályozásokat, feloszlatták a mezőgazdasági kollektívákat, továbbá lehetővé tették a magántulajdonban működő kisvállalkozásokat, valamint tőzsdét hoztak létre mind az állami, mind a nem állami vállalatok számára. Ugyan szándékosan leépítették az állami vállalatokat, a 2001-es 6000-ből 2020-ra már csak 490 maradt, de a hatékonyságuk messze elmarad a versenyszféráétól, főleg a külföldi cégekétől. Ugyan a párttagok sokkal elszámoltathatóbbak lettek, azonban Teng-hez hasonlóan ő is elvetette a politikai pluralizmust és a többpárti demokráciát. Volt azonban egy harcostársa, aki még nyíltabban mert kritizálni és még inkább liberalizálni szeretett volna – a gazdaságon kívül a politikai szférában is.
A vietnámi reformfolyamat másik prominens alakja volt az ország negyedik miniszterelnöke, Võ Văn Kiệt. 1975-ben Saigon párttitkára lett és szembe menve a keményvonalasokkal, megpróbált együttműködni a legyőzött déli kormánnyal kapcsolatban álló gazdasági szereplőkkel. Ez a hozzáállása csúcsvezetőként is megmaradt: külön főosztályt hozott létre, hogy a volt déli rezsim szellemi erőforrásait felkutassa és bevonja az államirányításba. Első miniszterelnök-helyettesként felállított két, egymástól független szakértői csoportot, amelyek feladata volt az adott ügyben kutatást végezni. Võ Văn Kiệt sokszor vegyítette mindkét csapat érveit döntései során. 1991 és 1997 közt hozott igazán nagy lendületet az ország felvirágoztatásában, ami az ezredfordulótól kezdődő rohamos gyarapodásnak ágyazott meg. Engedélyezte a hitelintézetek alapítását, a külföldi bankok leányvállalatainak a betelepülését, habár a bankrendszer fölött teljes maradt az állami ellenőrzés. A nem teljesítő hitelek magas száma is végső soron az állami költségvetést terhelik. Megszüntette a rendeletekben kiadott célszámokat, az állami tulajdonú vállalatok autonóm módon dönthettek az üzleti ügyeikben. Az üzleti versenyképességet azonban jelentősen rontja a kormányzati intézmények nem eléggé hatékony működése, a hivatali korrupció magas szintje, a gyengébb tulajdonjogok, az piaci szabályozás alacsony színvonala. A termelést kereskedelmi alapokra helyezte azáltal, hogy lehetővé tette a közvetlen, szabad importot és exportot a vállalatok számára, utóbbi elősegítésére leértékelte az ország új pénznemét, a dong-ot. Véget vetett a duplikáló árrendszernek, kivezette az állami dotációt. Ösztönözte az áruk szabad áramlását szerte az országban. Az áramkimaradások megszüntetésére felépíttette az 500kV-os észak-déli nagyfeszültségű kábelrendszert, így Ho Si Minh város az ország gazdasági motorjává válhatott. Utolsó éveiben nyíltan kifejezte a sokszor a saját pártjával kritikus véleményét. Egyszer a BBC-nek ezt mondta: „Az anyaország a miénk, a nemzet és az állam hozzánk tartozik; Vietnám nem a kommunistáké, vagy bármely vallási csoporté vagy frakcióé”.
Teng kikísérletezett receptje Annan-ban is hasonló eredményeket hozott, mint a Mennyei Birodalomban (a kínaiak An Nan-ként (安南, pinyin: Ānnán) hivatkoztak a területre, az elnevezése azt jelenti, hogy „pacifikált dél”). Látható tehát, hogy a reform inkább egy folyamat volt, semmint egy esemény; Kínában ez előbb vette kezdetét, és kevesebb ideig is érlelődött, mint Vietnámban. Az intézkedések hatásának az érzékeltetésére talán a legjobb mutatók egyike a szegénységi ráta alakulása: az 1992-es 94%-ról 2020-ra 19%-ra csökkent. A magas vásárlóerővel bírók számának növekedését pedig jelzi, hogy 2013-ban megnyitott az első Rolls Royce kereskedés, majd a hivatalos bemutatóterem 2014-ben.
Kínától eltérően Vietnámban nem kaptak hangsúlyos szerepet a különleges gazdasági övezetek (Special Economic Zones), ennek hatása érzékelhető is. Ugyanis a vietnámi gazdaság nem 8 évvel kullog a kínai mögött fejlettség tekintetében, hanem sokkal többel. Ez pedig betudható annak, hogy Vietnámban nem jöttek létre olyan erőforrásokat koncentráló klaszterek, mint Kínában. Pedig a kutatás-fejlesztés és az innováció módja úgy a leghatékonyabb. Eleve csak az 1990-es évektől jöttek létre, de az igazából ilyennek mondható zóna csak 2017-ben. Ráadásul a helyi kormányzat autonómiája sokkal kisebb fokú, mint Kínában, ahol a külföldi cégekkel való tárgyalás során a sokszor kompromisszumos feltételekbe nem igazán szólt bele a központi kormányzat.
Megbékélés a világgal
Vietnám 1995-ben lett része az ASEAN közösségének, 2007-ben csatlakozott a Kereskedelmi Világszervezethez (WTO). kulcsfontosságú mérföldkő volt a külkereskedelemben, hogy 2000-ben aláírták a szabadkereskedelmi megállapodást az Egyesült Államokkal. Mivel az ASEAN és Kína között 2010 óta van érvényben egy szabadkereskedelmi megállapodás, ezért Vietnám és Kína között is többségében lebontásra kerültek a kereskedelmi és beruházási akadályok. Multilaterális és kétoldalú alapon megállapodás Dél-Koreával és Japánnal is létezik, és biztos, ami biztos alapon 2019-től Hongkonggal is létrehoztak az ASEAN országok egy egyezséget. 2020-tól az EU-val, 2021-től az Egyesült Királysággal, 2022-től pedig az RCEP révén a kelet-, délkelet-ázsiai, valamint óceániai országokkal van érvényes szabadkereskedelmi megállapodása Vietnámnak. 2023-ban Vietnám volt az egyedüli ország, ahová az amerikai (2023. szeptember) és a kínai (2023. december) első számú vezető is ellátogatott; ez jelzi, hogy az indokínai ország mennyire fontos helyszíne a két szuperhatalom közti rivalizálásnak. Sőt, 2024 júniusában Putyin orosz elnök is elment Vietnámba, hogy megcáfolja országa elszigeteltségét. 2025. áprilisában Hszi Csinping délkelet-ázsiai útja során megállt Vietnámban, számos infrastruktúra-fejlesztési megállapodást kötöttek, például az észak-déli gyorsvasút kapcsán.
Pillanatkép az exportorientált gazdaságról
2024-ben 7,1%-kal gyarapodott a gazdaság, elérve a 476 milliárd USD-t. 1985-ben az egy főre jutó GDP 239 USD volt, a 2008-as válság környékén haladta meg az ezer dollárt, 2024 végén pedig már 4 649 USD volt, a bruttó nemzeti össztermék 2025-ben átlépi az 5 ezres lélektani határt.
Az elmúlt egy évtizedben Vietnám volt a 12. leggyorsabban növekvő gazdaság, 2033-ra a 24., 2038-ra pedig a 21. lehet, 1 559 milliárd dolláros értékkel. Ezzel megelőzné a dinamikusan fejlődő európai gazdaságot, Lengyelországot (1 554 milliárd USD) és valamivel kerülne az öreg kontinens exportnagyhatalma, Hollandia (1 876 milliárd USD) mögé. Ezen prominens világgazdasági pozíció elérésére minden esélyük megvan, mert a növekedési ütem messze van még a lefulladástól. A Trump áprilisi elszabadulása előtti gazdasági előrejelzések alapján 2025-ben 6,5%-kal emelkedhet a GDP, megelőzve az ASEAN országok zömét.
Ez jórészt köszönhető a versenyképes iparának, aminek a kibocsátása 8,4%-kal nőtt tavaly. Az iparosítás üteme annak ellenére produkál minden évben majdnem két számjegyű mutatót, hogy az ország szekunder szektorának a részaránya a gazdaságon belül nemzetközi összehasonlításban is rendkívül magas, 37,5%-os (2011-ben még csak 21% volt), ez csak 1,5%-kal kisebb, mint Kínáé, miközben a tercier szektor (szolgáltatás) mindössze a GDP 41%-át teszi ki. Utóbbiban még van tér a fejlődésre, viszont az ilyen iparágak jellemzően tőkeigényesebbek. Egyelőre az ország tőkéje a hatalmas munkaerő-tartaléka.
Azonban a szolgáltatási szektor térnyerése érdekében meg kell erősíteni a belső fogyasztást. Utóbbi csak a társadalom magas bizalmi szintje után tud kiteljesedni, de a nagy ellátórendszerek (egészségügy, nyugdíj, oktatás) jelenlegi alacsony színvonala ezt nem teszi lehetővé. Ezt a problémát a két és félszeres egy főre jutó GDP-vel rendelkező Kína sem tudta még megoldani. Kétséges, hogy a kommunista berendezkedésű pártállamban milyen sikeresen lehet a közösségi fogyasztástól átterelni az embereket az egyéni fogyasztásra. A fejlődésben lévő országok attribútuma, hogy a munkaerő szignifikáns része dolgozik még a mezőgazdaságban, ez Vietnám esetében még rendkívül magas, 33%. Ez összefügg a mobilitással. Habár az urbanizáció üteme 2020-2025 között évente 2,7%-kal nő (Kínában is csak 1,8%), az emberek 60%-a nem városokban lakik, miközben Kínában ez az arány már 65%-os.
Az államadósság szintje a szigorú költségvetési politikának köszönhetően igen alacsonynak mondható, még a minden idők legmagasabb értéke is csak 53% volt 2016-ban, 2024-ben már csak 34% volt. A fogyasztói árak 2024-ben 3,6%-kal emelkedtek, bár ezt az egészségügyi kiadások nagyobb mértékű növekedése okozta, miközben az élelmiszerárak stagnáltak. 2023 júliusában kötött ki Vietnám első LNG-szállítmánya, idén pedig várhatóan üzembe helyezik a cseppfolyósított gáz-alapú erőművet, amelyre óriási szükség van az áramkimaradások megszüntetése érdekében.
A gazdaság motorja, a külkereskedelem
Az export 14,3%-kal 406 milliárd dollárra, az import 16,7%-kal 381 milliárdra növekedett, tehát a kereskedelmi mérleg 25 milliárdos többletet produkált. Az import növekedése viszont nem csak a megugró vásárlóerőt jelentheti, hanem Vietnám esetében például azt, hogy az exportja tekintetében még mindig nagyon nagy arányban támaszkodik az importra, azaz a hozzáadott érték nem emelkedik érdemben. Ha az ország bruttó nemzeti össztermékével vetjük össze ezeket a számokat, akkor a külkereskedelem a GDP 187%-át teszi ki, ami szélsőséges kitettséget jelent. Habár sietve jegyezzük meg, hogy a függés sok országgal szemben áll fenn – egyszerre az USA-val, Kínával és az EU-val is –, tehát a sérülékenység mérsékelt. A 2024-es adatok alapján a legfontosabb exportpartnerek: az USA (29,5%), Kína (18,2% + Hong Kong 3,1%), az Európai Unió (13,7%), az ASEAN (9,1%), Dél-Korea (6,3%) és Japán (6,1%) volt. Az import tekintetében Kína (37,8%), Dél-Korea (14,7%), az ASEAN (12.4%), Tajvan (6%), Japán (5,7%) és az Európai Unió (4,4%) voltak a legfontosabb partnerek.
Ami a gazdasági szektorokat illeti, Vietnám széles körben ismert erős textiliparáról, amely 2,5 millió embernek ad megélhetést, ugyanakkor a profitrátája igen alacsony. Azonban az ország jó úton halad afelé, hogy a csúcstechnológiás gyártás kulcsfontosságú helyszínévé váljon. A Samsung, az LG, az Apple, a Foxconn, a Nokia és az Intel több milliárd dolláros beruházásokat hajtanak végre folyamatosan az országban, ami a fogyasztói elektronikai cikkek egyik legfőbb bázisává tették Vietnámot. Míg ezen termékek 2010-ben a kivitel 14%-át tették ki, 2024-re már meghaladták a 40%-ot. A Samsung 23 milliárd dolláros kumulatív értékével az ország legnagyobb befektetője, 2024-ben egyedül a teljes vietnámi export 16%-át adta. A jelenléte kölcsönösen gyümölcsöző, ugyanis 6 gyára és egy kutatóközpontja termeli meg világszinten a dél-koreai cég bevételének egyharmadát, hiszen a világszinten keresett okostelefonjainak a felét itt szereli össze. A Dell leginkább a Compal és a Wistron-ra, míg az Apple a Foxconn-ra és a Quanta-ra bízza az előállítást, mindegyik bérgyártó rendelkezik üzemekkel Vietnámban. Az iPad-ek 20%-a, és a hordható eszközök (pl. okosórák, vezeték nélküli fülhallgatók, okosgyűrűk stb.) 90%-a kerül összeszerelésre a délkelet-ázsiai országban.
Tehát nem csak a kínaiak szervezték ki a hátsó udvarukba a gyártósoraikat. A kínaiak motivációja az, hogy jogilag nem a Népköztársaságból származó termékként tudják azokat eladni a fejlett országokba, de még mindig Kínában vannak a világ legjobb klaszterei. A dél-koreai, japán vagy éppen amerikai vállalatok azért szervezik ki a gyártást (de már a fejlesztés is elindult az értékláncon való felfelé lépésnek köszönhetően) például Vietnámba, hogy költséget spóroljanak. Ezért akkora az USA kereskedelmi hiánya Vietnámmal szemben: szám szerint 123 milliárd USD volt 2024-ben. A Trump a második ciklusában ezt a kiszervezést próbálja meg megfordítani, még nagyobb vakmerőséggel.
Vietnám az amerikai-kínai vetélkedés mélyülésével igyekszik elodázni az oldalválasztást és diverzifikálni a függőségeit, bevételi forrásait. Az más kérdés, hogy mit gondol erről a Trump-adminisztráció, amely Vietnámra különösen magas viszonossági vámot vetett ki 2025 áprilisában, 46%-osat. Azóta – jelen állás szerint – Kína kivételével visszavonta az amerikai elnök a 10%-on felüli pótvámokat, és persze a félvezetők, okostelefonok is mentességet kapnak, így az Apple ideiglenesen megmenekült.
Fontos iparágnak számít az autóipar és az orvosi eszközök gyártása is. Az ország a világ legnagyobb exportőre a tűzifának, a kókuszdiónak, a brazil diónak, a kesudiónak, a fahéjnak és a bőrnek. 16%-os világpiaci részesedéssel Vietnám a második legnagyobb kávéexportőre (2024-ben 29%-kal nőtt a kivitel), a tea tekintetében pedig a hatodik. A 3,8 millió tonna sertéshús tekintetében majdnem annyit állít elő, mint az ötödik helyen lévő Oroszország, ha ez EU-t egy egységként nézzük. A gyümölcstermelés az utóbbi két évben talált magára, köszönhetően a szabadkereskedelmi megállapodásoknak, így 2024-re több, mint megduplázódott a 2022-es kiviteli érték; a fő árucikk a durián volt, ami iránt exponenciálisan növekszik a kereslet.
Az FDI (külföldi működő tőke beáramlás) a reformok kezdete óta átlagosan a GDP 6%-t tette ki, ami a világátlag kétszerese (de a kínait is jócskán meghaladja). Ez 2024-ben 25 milliárd USD volt, ami 9,4%-kal volt több, mint a megelőző évben. Ennek 67%-a áramlott a feldolgozóiparba, 16,5%-a pedig az ingatlanszektorba. Utóbbi éves alapon kimagasló mértékben, 18,8%-kal nőtt. Ennek hátterében javarészt a markáns gyarapodást mutató idegenforgalom áll. A digitális nomádok körében is egyre népszerűbb választás Vietnám. Az ország öt legnagyobb befektetője Szingapúr, Dél-Korea, Kína, Hong Kong és Japán, együttesen a beérkező források 73,4%-át teszik ki (a hatodik helyen egyébként Hollandia áll). Ugyan a kifektetés még csak a befektetés töredékét teszi ki 665 millió USD-vel, de 2024-ben kilencszer több ilyen irányú tőkemozgás jött létre, mint 2023-ban, ami jelzi Vietnám gazdaságának érettebbé válását. A legfőbb célpont Laosz, Indonézia és India volt.
Habár a vietnámi fizetőeszköz nem konvertibilis valuta, a Revolut 2025 áprilisától VND-vel (vietnámi dong) és nem mellesleg CNY-el (kínai jüan) történő elszámolást lehetővé tévő devizaszámlával bővült.
Szabadság, szerelem, középosztályosodás
A 102 milliós ország bőséges utánpótlással rendelkezik munkaerőből, akik ráadásul egyre képzettebbek. Azonban a várható élettartam az ezredforduló óta nem nőtt érdemben, megrekedt 75 évnél. A munkaképes korban lévők száma az 1975-ös 25 millió főről 2023-ig 68 millióra nőtt. A tetőzést 2040 körülire becsülik, de a visszaesés korántsem lesz meredek, mert ugyan A fertilitási ráta az ezredfordulón csökkent 2,1 alá, de relatíve stabil szinten tartja magát a mutató, 2024-ben is 1,9 volt. Az átlagéletkor 31,1 év.
A migrációs mérleg kisebb kilengésekkel hosszú évek óta gyakorlatilag kiegyenlített, habár a vietnámi diaszpóra eleve igencsak számottevő a világon, körülbelül 5-6 millióra tehető a létszámuk. A francia koloniális időszakban több tízezren tanultak az anyaországban, hogy aztán a gyarmati rendszer támasztékai legyenek, jelenleg kb. 400 ezren élnek az európai országban. A KGST évei alatt sok vietnámi érkezett Csehországba, számuk lakosságarányosan még valamivel meg is haladja a gazdag, volt gyarmattartóét. Jelenleg hozzávetőlegesen 600 ezer vendégmunkás dolgozik külföldön (nagyrészük Japánban), hazautalásaik a GDP 3,3%-át teszik ki.
Vietnám egyik fő vonzereje tehát a nagy mennyiségű, fiatal munkaerő. Habár 2024 júliusában 6%-kal emelték a minimálbért (az inflációs ráta duplájával), az nemzetközi összevetésben továbbra is kifejezetten alacsony. Ráadásul a vietnámi dong (VND) dollárhoz viszonyított árfolyama 2022 eleje óta 2025 áprilisáig 15%-ot romlott, tehát a külföldön érvényesíthető vásárlóerő növekedése nem követi az ország gazdagodását, az még mindig alá van rendelve az export versenyképességének. A minimumbér régiónként havi 137 és 196 USD között mozog, az átlagfizetés pedig hozzávetőlegesen ezen mutatók duplája. A munkáltatók a 13. havi béren kívül Holdújévkor jutalmat szoktak adni a dolgozóknak, amelynek mértéke az egy havi és az egy évi fizetés szintje között változik. A közszférába bekerülő frissen végzettek kezdő fizetése havi 150 USD, ami korrupciós pénzek elfogadása nélkül egyszerűen nem elégséges egy nagyvárosban. A 2020-ban kezdődő korrupcióellenes erőfeszítések során folyamatosan találnak és ítélnek akár halálbüntetésre például banki alkalmazottakat. 2023-ban a párt 24 ezer embert fegyelmezett meg, eközben ez a szám Kínában 610 ezer. Tehát lakosságarányosan kb. csak a fele, miközben Kínában már 2012-ben kezdetét vette a kampány (itt is a bűvös 8 év a csúszás). A bíróságok gyakorlatává vált, hogyha a vádlott vissza tudja fizetni az elsikkasztott összeg háromnegyedét, akkor enyhébb büntetést rónak ki rá. A probléma okát ismeri a pártvezetés, de képtelenek a 2,5 millió bürokratának megfelelő bérezést nyújtani. Enyhítendő a helyzetet, 2024 júliusától a minimálbér-emelés feletti szinten, 30%-kal növelték meg a köztisztviselők fizetését.
A nemzetközi szinten relatíve alacsony munkabérek azonban nem igazán hatnak visszatartó erőként az elvándorlásra. Mivel az árszínvonal is alacsony, ezért a megélhetési költségek jó arányban állnak a megszerezhető jövedelmekkel. Az egy főre jutó nominális és vásárlóerő-paritáson mért GDP közti óriási különbség miatt a lakosság 13%-a volt középosztálybeli 2023-ban, ám mivel a réteg szélesedése éppen mostanában vesz nagyobb lendületet, ez a mutató 2026-ra elérheti a 26%-ot.
A kivándorlást eredményesen tartja elenyésző szinten a nagyfokú gazdasági optimizmus. A Pew Research felmérése alapján a világon Vietnámban az egyik legmagasabb a gazdasági állapotokkal elégedettek száma. 88%-uk (a fülöp-szigetekieknek csak a 43%-a) szerint az országuk gazdasági helyzete jobb, mint 50 évvel ezelőtt és 91%-uk mondta azt, hogy jelenleg kedvező. Valóban, ma pezseg az üzletelés Vietnámban, ugyanis a tartósan alacsony munkabérek miatt a külföldi működőtőke-beruházások mágnesévé vált az ország. A vonzóságát pedig tovább növelte a Covid-járvány, ami a globális ellátási láncok szétszakadását okozta, illetve az amerikai-kínai szembenállás is arra ösztönzi a multinacionális cégeket, hogy diverzifikálják az értékláncaikat. Mivel az amerikai-kínai kereskedelmi háború 2018-tól számolt kirobbanása óta a Kínát elhagyó termelés közel fele Vietnámba települt át, ezért a munkanélküliségi ráta már lassan egy évtizede a fejlett gazdaságokhoz hasonlóan kifejezetten feszes, 2% körüli (a 2008-as válság óta nem ment 3,2% fölé). Tehát sok országgal szemben Vietnámnak eddig sikerült a népességrobbanást lekövetnie a lendületes munkahelyteremtéssel. Ez vállalkozási szabadság nélkül nem ment volna. A The Heritage Foundation gazdasági szabadságot mérő mutatója alapján 2024-ben Vietnám a világon az 59-edik helyre lépett előre. A rangsor 1995-ös kezdete óta az indokínai ország pontszáma növekedett a legnagyobb mértékben, 21-gyel (a dolog pikantériája, hogy éppen csak, de megelőzi Franciaországot).
A vontatottan haladó infrastrukturális projektek
Vietnám első metróvonala 2021-ben került átadásra Hanoi-ban, 2024 decemberében pedig Ho Si Minh Városban kezdte meg az üzemet a földalatti. Ugyan a déli nagyvárosban már 2008-ban letették az alapkövet, a megbízott japán kivitelező pénzhiány miatt csak 2012-ben tudta megkezdeni az építkezést. Eközben 2009-ben a fővárosban is megkezdődtek a munkálatok, azonban a francia és dél-koreai cégekből álló nemzetközi konszern azóta sem tudta befejezni a vonalat (a föld feletti részeket 2024-ben átadták a forgalomnak). Időközben Hanoi leszerződtette egy másik metróvonalra a kínaiakat, akik 2011-ben megkezdték az építkezést és 2021-ben meg is nyitották azt az utasok számára. Ho Si Minh város második metróvonalát 2024-ben kezdték el építeni és a tervek szerint várhatóan 2030-ra készül majd el. A vietnámi vezetés döntéshozatali képességét jelzi, hogy a négy felépített vagy építés alatt lévő metróprojektek megvalósíthatósági tanulmányai már az ezredforduló előtt elkészültek, illetve a tervezett költségeket rendre 57%, 66%, 83% és 150%-kal haladták meg. Ráadásul a harmadik szám az alig egy éve építés álló vonalra vonatkozik, az utolsó pedig a fővárosi pártszékháztól legmesszebb lévőre.
A Hanoi és Ho Si Minh város (illetve a kínai határ) közti gyorsvasút terve évtizedek óta létezik, de megvalósítására sosem volt elég pénz. Emiatt az 1700 km-es táv megtétele 30 órát vesz igénybe vasúton vagy busszal, aki pedig sietne, az a napi 60 repülőjárat közül választhat. 2024 végén a parlament jóváhagyta a megaprojektet, amit a kínaiak fognak megépíteni, várhatóan 2035-ig. A 70 milliárd dollárosra becsült költség 2010-ben még a GDP kétharmadát tette ki, ma már „csak” a 16%-át.
Mivel az ország tömegközlekedésének kiépítése kifejezetten vontatottan halad (Laoszban már két éve üzemel a kínai gyorsvasút), ezért a mobilitás egyéni járműveken alapul. 75 millió kétkerekűvel rendelkezik a lakosság, az autótulajdonosok száma pedig sokkal szegényebb országokénál is jóval alacsonyabb. 2020-ban ezer főből mindössze 43-nak volt gépkocsija, ez a mutató a nepáli fele és a myanmari egyharmada volt. Ám ez a trend is éppen jelenleg van megváltozóban: 2024-ben már 68 volt ez a mutató, azaz a lakosság 9%-a rendelkezik négykerekű járművel. A fosszilis üzemanyagok használata miatt a városok légszennyezettsége igen magas. Ez motiválja a lakosságot a közlekedési eszközök környezetkímélőbbekre történő lecserélésére. Az elektromos robogók eladásai meredeken nőnek, 10 éven belül a piac háromnegyedét is megszerezhetik. 2017-ben alapították az elő vietnámi elektromos autógyártó céget, a VinFast-ot. Nem sok olyan autógyártó létezik a világon, amely YouTube-os autós influenszerek hatására végzett el ráncfelvarrást. Ez történt 2023-ban, amikor a 9 millió feliratkozóval rendelkező Donut csatorna Amerika legrosszabb autójaként jellemezte a vietnámi gyártó gépjárművét. A VinFast kijavította a kritikával illetett részeket és elküldte tesztelésre az új modellt. A piac óriási potenciállal rendelkezik és hatalmas növekedés előtt áll, mind az import, mind a hazai gyártás felpörgése tekintetében.
Turizmus
A turizmus egyre fontosabb ágazattá válik Vietnámban, köszönhetően a nemzetközi mércével még mindig rendkívül alacsony árszínvonalának. 2025 első negyedévében 6 milliónál is több beutazást regisztráltak, ez 134%-kal nagyobb a 2019 első negyedévében mért mutatónál. Legtöbben Kínából (1,6 millió) és Dél-Koreából (1,3 millió) érkeznek az országba. 2024 azonos időszakához képest az oroszok száma nőtt a leginkább, 111%-kal. Köszönhetően a januártól életbe lépő vízummentességnek, Lengyelországból és Csehországból (utóbbiban él Európa egyik legnagyobb, 60-80 ezres vietnámi közössége) 52,9%-os bővülés volt tapasztalható. Vietnám 2025-ös év egészére 22-23 millió turistára számít, ami több, mint amire Dél-Korea készül, de még mindig feleannyi, mint amennyien valószínűleg Thaiföldet választják.
Tehát a francia, majd a japán gyarmati iga lerázása szabadságharccal, a szomszédok elleni csatározásokkal és az újraegyesítésért folytatott küzdelemmel járt, ami a nemzet évtizedes drámasorozatává vált. Az állampárt a kínai útra lépéssel tette az országot fejlődési pályára. Ahol a háború után emberek millióinak nem jutott más étel, csak rizs, burgonya és manióka, ott öt évtizeddel később az árubőség zavarában lehet elveszni.
A magyar-vietnámi kapcsolatok
Különösen az 1970-es és az 1980-as években, jelentős számú vietnámi betanított és szakmunkás is érkezett magyar ipari vállalatokhoz (pl. Ganz, Videoton). Azonban rajtuk kívül mintegy hatezer, kiválasztott vietnámi éltanuló tanult ösztöndíjjal Magyarországon, főként műszaki, orvosi és gazdasági területeken az 1980-as években. Sokan közülük hazatértük után a politikai elit tagjai lettek, ami hozzájárult ahhoz, hogy a két ország kapcsolata később, a rendszerváltás után is jó maradt. Azok a vietnámi vezetők, tisztviselők, akik Magyarországon tanultak, általában mélyebb személyes kapcsolatokat ápolnak a magyarokkal és hazánkkal. Jelenleg is mintegy 900-an folytatnak felsőfokú tanulmányokat Magyarországon. Akik a letelepedést választották, leginkább orvosként, mérnökként és informatikusként dolgoznak Magyarországon. A már Magyarországon született vagy itt felnőtt vietnámi fiatalok egyre inkább vegyes területeken dolgoznak, gyakran multinacionális vállalatoknál (több nyelv ismerete óriási előnyt jelent számukra), a kreatív iparban, az egészségügyben vagy a közigazgatásban. Miközben jól beszélik a magyar nyelvet, és gyakran kettős identitással rendelkeznek. Talán a legismertebb vietnámi-magyar az énekesnőként dolgozó Hien, aki a Megasztár negyedik évadjában szerzett szélesebb ismertséget.
A kiterjedt és jó humán kapcsolatok miatt a vietnámiak általában pozitívan viszonyulnak a magyarokhoz, és ezek a különleges kapcsolatok máig kiható versenyelőnyt jelenthetnek az üzleti, kulturális és politikai együttműködések fejlesztése terén. Ez is közrejátszott abban, hogy az utóbbi évek során sikeresek voltak a vietnámi vendégmunkásokat toborzó programok és sokan érkeztek gyári összeszerelő munkákra, illetve a logisztika és az élelmiszer feldolgozás területén is sokan tevékenykednek. Ezek a munkavállalók általában szervezett formában, munkaerő-közvetítő cégeken keresztül érkeznek.
Jelenleg kb. 8 ezer főre tehető a Magyarországon élő vietnámi közösség. Ők főként Budapesten élnek, és jelentős szerepet játszanak a kereskedelemben és a vendéglátásban. A széles kínálattal rendelkező, olcsó napi fogyasztási cikkeket vagy éppen ruhákat értékesítő „kínai boltok” többségét ma már többségében nem kínaiak vezetik (ők már inkább csak a nagykereskedelemmel foglalkoznak), hanem a vietnámiak – igaz, sok esetben ők is kínai termékeket árulnak. Az európai ízlésre igazított kínai büfék mellett az utóbbi években egyre több vietnámi étkezde jelenik meg, amiknek köszönhetően könnyen elérhetővé és népszerűvé vált hazánkban a nemzeti ételnek számító Phở (ejtsd: foa) leves is.
A rendszerváltás után a kétoldalú kapcsolatok immáron piaci alapokra helyeződtek. 2004-ben Magyarország segítséget nyújtott édesvízi halkeltetési projekt megvalósításában, 2006-ban pedig a krokodilbőr termékek exportjának fejlesztésében segédkezett.2020-ban a két ország közötti kereskedelmi forgalom történelmi csúcsot ért el. A teljes forgalom 1 297 milliárd USD volt, ami 73,88%-os növekedést jelentett az előző évhez képest, valamint a 2018-as 645 millió dollárnak és a 2019-es 632 millió dollárnak egyaránt nagyjából a dupláját tette ki. 2024-ben a kétoldalú kereskedelem 932 millió USD-t ért el.
Magyarország legfőbb exportcikkei Vietnámba gyógyszerek, gépek, berendezések, közúti járművek, állati takarmányok. Magyar cégek különösen a vízgazdálkodás, élelmiszeripar és gyógyszeripar terén aktívak Vietnámban. A Richter Gedeon 1995 óta van jelen Vietnámban és elsősorban fogamzásgátlókat, kardiológiai és központi idegrendszeri készítményeket forgalmaz. A kínai tulajdonban lévő BorsodChem izocianátokat és PVC-t értékesít a vietnámi piacon.
2018-ban átfogó partnerségi megállapodást kötött a két ország, az aláíráson jelen volt a Vietnámi Kommunista Párt főtitkára. 2024-ben pedig a miniszterelnök tett háromnapos látogatást hazánkban. 2023-ban rendezték meg Magyarországon az első vietnámi kulturális napot, amelyre Zalaegerszegen került sor. Ekkor megkoszorúzták Európa egyetlen Ho Si Minh szobrát is. Ugyanebben az évben mutatták be a mozikban az első magyar–vietnámi koprodukciós filmet, Az almafa virágát.
Források
https://www.britannica.com/place/Vietnam/The-two-Vietnams-1954-65
https://files.customs.gov.vn/CustomsCMS/TONG_CUC/2025/1/10/2024-t12-5x(ta-sb).pdf
https://www.mpi.gov.vn/en/Pages/2025-1-14/FDI-attraction-situation-in-Vietnam-and-Vietnam-s-ehsipf.aspx
https://www.imf.org/external/datamapper/GGXWDG_NGDP@WEO/VNM?zoom=VNM&highlight=VNM
https://www.vietnam-briefing.com/news/vietnams-economic-zones-a-practical-guide-for-investors.html/
https://emerhub.com/vietnam/special-economic-zones-vietnam/
https://www.csis.org/blogs/new-perspectives-asia/diverging-blazing-furnace-vietnams-opportunity-attract-more-us
https://www.vietnam-briefing.com/news/vietnams-trade-performance-in-2024-how-to-read-the-data.html/
https://www.voanews.com/a/corruption-still-seen-as-a-concern-in-vietnam-despite-death-sentence/7578703.html
https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.CD?locations=VN
https://www.channelnewsasia.com/commentary/china-xi-jinping-vietnam-visit-trade-trump-tariffs-5073961
https://www.heritage.org/index/pages/report
https://vietnamnet.vn/en/vietnam-s-fruit-industry-hits-record-7-15-billion-in-exports-2367386.html
https://www.imf.org/en/Publications/WEO/weo-database/2024/October/weo-report?c=582,&s=NGDP_RPCH,NGDPD,PPPGDP,NGDPDPC,PPPPC,&sy=2022&ey=2029&ssm=0&scsm=1&scc=0&ssd=1&ssc=0&sic=0&sort=country&ds=.&br=1
https://www.cfr.org/blog/xi-jinping-and-joe-biden-compete-win-over-vietnam-regions-critical-partner
https://fulcrum.sg/russian-president-putins-visit-to-hanoi-vietnams-bamboo-diplomacy-in-action/
https://en.vneconomy.vn/4-samsung-factories-in-vietnam-account-for-30-per-cent-of-the-groups-global-revenue.htm
https://www.statista.com/statistics/255947/top-rice-exporting-countries-worldwide-2011/
https://data.worldbank.org/indicator/BX.KLT.DINV.WD.GD.ZS?locations=VN-1W-CN
https://www.digitimes.com/news/a20230821PD207/ict-manufacturing-pc-ce-vietnam.html
https://www.vietnam-briefing.com/news/understanding-vietnams-middle-class-size-spending-patterns-and-opportunities-for-businesses.html/
https://www.cia.gov/the-world-factbook/countries/china
https://www.cia.gov/the-world-factbook/countries/vietnam/
https://www.trade.gov/country-commercial-guides/vietnam-healthcare
https://asia.nikkei.com/Business/Technology/LG-adds-software-jobs-in-Vietnam-as-country-moves-up-value-chain
https://www.statista.com/statistics/273232/net-pork-production-worldwide-by-country/
https://www.statista.com/statistics/454920/employment-by-economic-sector-in-vietnam/
https://www.aljazeera.com/economy/2025/4/24/vietnam-us-kick-off-trade-talks-as-hanoi-seeks-relief-from-trumps-tariffs
https://bizhub.vn/rolls-royce-launches-showroom-in-viet-nam-post7335.html
https://www.macrotrends.net/global-metrics/countries/vnm/vietnam/poverty-rate
https://data.worldbank.org/indicator/SP.DYN.LE00.IN?locations=VN
https://www.vietnam-briefing.com/news/introduction-vietnams-export-import-industries.html/
https://www.tradeimex.in/blogs/top-10-coffee-producing-countries-global-export-data
https://www.offshore-energy.biz/vietnams-first-lng-fuelled-power-plant-completes-test-firing/
https://www.offshore-energy.biz/pv-gas-inaugurates-vietnams-thi-vai-lng-terminal/
https://fulcrum.sg/the-political-economy-of-vietnams-north-south-high-speed-rail-project/
https://e.vnexpress.net/news/news/japan-accounts-for-major-share-of-vietnamese-guest-workers-in-2024-4760967.html
https://english.news.cn/20250115/b505ffda95144d44a48b97b393f62b6b/c.html
https://e.vnexpress.net/news/business/economy/vietnam-auto-ownership-triples-in-13-years-4796366.html
https://www.statista.com/statistics/711237/vietnam-working-age-population/
https://www.macrotrends.net/global-metrics/countries/vnm/vietnam/fertility-rate
https://data.worldbank.org/indicator/BX.TRF.PWKR.DT.GD.ZS?locations=VN
https://www.statista.com/statistics/1070795/vietnam-average-monthly-salary/
https://www.bloomberg.com/quote/USDVND:CUR
https://mattran.org.vn/doi-ngoai-kieu-bao/nguon-luc-nguoi-viet-nam-o-nuoc-ngoai-42719.html
https://globalbusinessoutlook.com/magazine/economy-magazine/vietnam-asias-new-economic-powerhouse/
https://economymiddleeast.com/most-visited-countries-in-the-world-a-global-tourism-ranking/
https://en.vneconomy.vn/tourism-takes-off-vietnam-welcomes-6-million-foreign-visitors-in-q1-2025.htm
https://www.statista.com/statistics/711237/vietnam-working-age-population/
https://www.vietnam-briefing.com/doing-business-guide/vietnam/human-resources-and-payroll/minimum-wage
https://www.tradeimex.in/blogs/top-10-coffee-producing-countries-global-export-data
https://www.worldeconomics.com/GrossDomesticProduct/Current-GDP-Per-Capita/Dominican%20Republic.aspx/Vietnam.aspx
https://www.mpi.gov.vn/en/Pages/2025-1-14/FDI-attraction-situation-in-Vietnam-and-Vietnam-s-ehsipf.aspx
https://www.visualcapitalist.com/cp/gdp-by-country-sector-breakdown/
https://e.vnexpress.net/news/travel/why-vietnam-has-emerged-as-popular-destination-for-digital-nomads-4676549.html
https://nhsjs.com/2024/the-key-sectors-driving-vietnams-economic-development-in-the-context-of-its-participation-in-the-global-market/
https://www.vietnam-briefing.com/news/vietnam-economy-2024-gdp-trade-fdi.html/
https://www.visualcapitalist.com/cp/gdp-by-country-sector-breakdown/#google_vignette
https://vietnamnews.vn/economy/1651191/viet-nam-moves-up-significantly-in-economic-freedom-ranking-while-global-average-falls.html
https://www.vietnam-briefing.com/news/introduction-vietnams-export-import-industries.html/
https://vneconomy.vn/vietnam-becomes-fifth-largest-tea-exporter-worldwide.htm
https://oec.world/en/profile/country/vnm
https://www.cnbc.com/2025/04/03/apple-iphone-production-in-china-india-in-focus-after-trump-tariffs.html
https://bvndtp.org.vn/life-better-today-50-years-ago-vietnamese-say-yes/
https://asianbankingandfinance.net/cards-payments/news/revolut-rolls-out-five-new-currencies-including-chinese-yuan
https://en.vneconomy.vn/how-could-vietnam-be-among-top-30-largest-economies-by-2030.htm
https://uk.finance.yahoo.com/news/2038-economies-tipped-rule-world-120100835.html
https://www.vietnam-briefing.com/news/vietnams-economic-outlook-for-2025-push-for-digitalization-and-sustainability.html/
https://www.reuters.com/markets/asia/vietnam-2024-gdp-growth-quickens-709-2025-01-06/
https://www.freiheit.org/vietnam/vietnams-journey-industrialization-us-connection
https://www.bbc.com/vietnamese/vietnam/story/2008/06/080611_vovankiet_dies
https://vietnamnews.vn/economy/1651191/viet-nam-moves-up-significantly-in-economic-freedom-ranking-while-global-average-falls.html
https://en.vietnamplus.vn/vietnam-hungary-trade-hits-record-of-1-billion-usd-post195759.vnp?utm_source=chatgpt.com
https://infostart.hu/belfold/2024/01/18/fontos-megallapodasokat-irnak-ala-magyarorszagon-a-vietnami-kormany-kepviseloi
https://www.zaol.hu/helyi-kozelet/2023/05/kulturalis-napon-mutatkozott-be-vietnam-galeria
https://vnembassy-budapest.mofa.gov.vn/en-us/bilateralrelationship/Memorable%20Milestone/Pages/default.aspx?utm_source=chatgpt.com
https://vietnamnews.vn/economy/1639513/vietnamese-hungarian-pms-attend-business-forum.html?utm_source=chatgpt.com
https://en.vneconomy.vn/pm-visits-major-european-pharma-company-in-hungary.htm
Kelet-Ázsia elemző, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n. Fő elemzési területe a kelet- és délkelet ázsiai régió geopolitikája, a technológiai trendek, a félvezetőipar, a kínai digitális gazdaság. Szakterülete: geopolitika, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Kína, technológia.
