Argentína libertárius elnöke bejelentette, hogy legkésőbb 2026. január 1-től szabadjára engedi a peso árfolyamát. Eközben halad a dollarizáció, tavaly 0,3%-os többletet mutatott az államháztartás, a havi infláció 2,7%-ra süllyedt, a külkereskedelem 6,9 milliárdos hiányból 18,9 milliárdos többletbe fordult. Elkezdődtek az adócsökkentések, felszámolta a feudális jellegű örökletes közalkalmazotti státuszt, az állampolgárok bejelenthetik online, ha egy jogszabály hátrányt okoz az életükben. Eddig 900 szabályozást töröltek el, de az államapparátus leépítése nem vesztett a lendületéből. Már megjelentek a nemzetközi befektetők a bányászatban, de a privatizáció nehézkesen indul be. A lakosság többsége a szegénységi küszöb alatt él. Mi több, eltűnőben a nemzeti karakterisztika: az argentinok már több csirkét esznek, mint marhát, de zárul az olló a sertéshússal is. A mindennapi élet drágulását a turizmus is megsínylette. A nyomornegyedek azonban a liberalizmus bástyáivá váltak, így Milei támogatottsága mit sem csökkent. Sőt, Donald Trump is átvette a deregulációs minisztérium ötletét. Vajon a stabilizációs vagy a reformtörekvések dominálnak majd az októberi félidős választások előtt?
Történelmi háttér
Argentína eklatáns példája annak, hogy mi történik egy nemzettel, ha az meggazdagodik, kiépít egy rendkívül nagyvonalú szociális ellátórendszert, majd az ahhoz szükséges bevételeket elveszíti a világgazdasági változásoknak köszönhetően, később pedig ragaszkodik a népjóléti intézkedések fenntartásához. Egy nemzet karakterisztikájához tartozik, hogy miképpen tud alkalmazkodni a bőséges, illetve a kevés jövedelemhez.
A II. világháború után hatalomra került Juan Perón a második világégésből feltámaszkodó öreg kontinenst megszégyenítő jóléti intézkedéseket hozott. Ez egyébként nem kis részben rezonált a szövetségesek alkuja értelmében a még 30 évig uralmon lévő Franco nemzetiszocialista vonalvezetésével. A két rendszer sokkal több hasonlóságot mutatott, mint különbséget, gazdasági tekintetben mindenképpen.
Az ország alól lassan húzták ki a szőnyeget, tehát elvileg lett volna elég ideje kitalálni megoldásokat a II. világháború utáni kihívásokra. Bár a mezőgazdasági export már a nagy gazdasági világválság (1929-1933) alatt megingott, a II. világháborúban a felpörgő kivitel bőségesen kárpótolta az akkori kiesést, tehát az ország még mindig erős volt, amikor beköszöntött a hidegháború. A nyugati blokkban globalizálódás indult meg és a fegyverkezési verseny miatt a technológia óriási előnyhöz juttatta az azt birtoklókat. A modern technológia soha nem látott mértékben növelte a termelékenységet. A fejlődésben viszont Argentína lemaradt, a szervezési módon túllépett az idő, az importhelyettesítő ipara elavult, képtelen volt magas hozzáadott értékű termék előállítására. Továbbá a világháború tapasztalatai után mindenki az önellátás kialakításán fáradozott, főleg élelmiszerből, de civil árucikkekből is, így tulajdonképpen azóta is legfeljebb alapanyagokat tud az ország eladni külföldre. Tehát a versenyképesség elvesztésével a világpiaci kereslet Argentína termékei iránt gyors és biztos visszaesésbe került. Jelenleg az argentin export részesedése a világon belül 0,3%, ami a görög vagy a Fülöp-szigetekinek felel meg. Ráadásul a II. világháborúban felhalmozott, a kivitelnek köszönhető külföldi devizatartalékok is elfogytak, köszönhetően Perón és a szellemiségét folytatók gondoskodó államának.
Csakhogy Argentína lakói akkor már másfél évszázada szabadok voltak, és számukra nem volt ismeretlen a szabadpiac, az emberek túlnyomó többsége pedig a nyertes oldalhoz tartozott. Az öreg kontinensről az Újvilágba a beszűkülő lehetőségek és a gyors meggazdagodás reményében mentek az emberek, legyen szó spanyol, francia vagy angol gyarmatokról. Mindegyik kolónia a korai kapitalizmusban fogantatott és működött több évszázadon keresztül. Megjegyzendő, hogy a spanyol gyarmatosítás motivációi közt volt a legkisebb hangsúly a helyi erőforrások hatékony kiaknázásán, a kereskedelmen. A spanyolok csak aranyat akartak adóként beszedni, nem volt céljuk a helyi gazdaság megszervezése, hogy az az anyaország komplementerévé váljon. A térítésben sokkal sikeresebbek voltak a spanyolok, a gyarmati kormányzásuk inkább volt egy rablógazdaság. Az amerikai kontinens déli felén lévő nagybirtokrendszer talán még inkább hasonlított a mai kapitalizmusra, mint az északi területek vadnyugati világa. Ugyanis ezek a haciendák (latifundiumok) a mai nagyvállalatok előképei voltak, a lehető legolcsóbb munkaerővel, a természet kizsákmányolásával termelték meg azt, amit egy másik kontinensen fogyasztottak el szerencsésebb helyzetben lévők. Eközben Észak-Amerikában a sok kis egyéni vállalkozás több évtizedig tartó versenye volt a jellemző, a mai óriáscégek zöme akkor, a semmiből kezdte. Argentína első lakói tehát ilyen viszonyok közé érkeztek. Tehát nem igaz az, hogy a kapitalizmus új viszonyrendszer az argentinoknak. Sőt, a részlegesen sikeres iparosítás ilyen körülmények közt zajlott le és az állami intervenciók által mesterségesen indukált belső kereslet miatt a ’70-es évek közepéig úgy-ahogy kitartott.
A gazdaság liberalizálására az 1976 és 1983 közötti katonai rezsim és a ’90-es években Carlos Menem is tett ugyan kísérletet, de a politikák elhibázottak voltak. 1975-ben a magas alapkamat miatt túlértékelt peso az árak elengedésével hiperinflációt okozott. A Rodrigazo-intézkedések miatt áramlott be az importáru, ami a maradék hazai gyártást is tönkretette. 1987-től alig egy fél évtized alatt Argentína megszűnt ipari hatalomnak lenni, a kibocsátás egyharmadnyival zuhant. Az ipar még 1976-ban is a nemzeti össztermék 51%-át adta, ez az arány 2017-re mindössze 22%-ra zsugorodott.
A nyilvánvaló gazdasági hanyatlás ellenére a politikusok közül egyik sem merte kikezdeni a szociális igazságosságot és nem volt hajlandó jelentősebben faragni a jóléti hálóból, hanem a juttatások garmadáját elkezdték politikai eszközként használni a saját hatalmuk megtartása érdekében. Minél több ember megélhetése függ az államtól, annál kiszolgáltatottabbak, és ezért a mindig újabb és újabb osztogatásokat ígérő politikusokat választják meg a hatalomba. Mivel időközben a szociális háló financiális alapja erodálódott, ezért azt csak kölcsönökkel lehetett fenntartani, ami idővel mindig államcsődökhöz vezetett. De még ekkor is a gazdag ország képét akarta sugározni az elit, senki sem merte megmondani az argentinoknak, hogy a jólétért saját maguknak kell megtalálni a komparatív előnyüket a világgazdaságban és kiépíteni jobb pozíciókat, nem pedig az államtól várni az ingyen ebédet.
A Covid-19 kezelése is az akkori kormány által a túlszabályozottság mintapéldája volt, ekkor főleg a fiatalokat érintette súlyosan a szabadság korlátozása. Argentína volt a világon az egybefüggően leghosszabb ideig lezárva, 234 napig. Milei azzal kritizálta a kormányzatot, hogy a lezárással nem hagy az embereknek szabad választási lehetőséget az egészség és a gazdaság között. Többször nyilatkozta, hogy „nem a vírustól fognak meghalni az emberek, hanem az éhségtől”. 2021-ben képviselői mandátumot nyert az addig jórészt talkshow-kba meghívott különc közgazdász, Javier Milei.
Lázadás a „la casta” ellen
A lecsúszó országban az egymást követő kormányok mind változást ígértek, de valahogy egyik sem szakított elődei irányvonalával. Történt néhány próbálkozás, de még ha elméletben jónak is tűnt egy reform, a kivitelezése katasztrófába torkollott. A Milei-éhez hasonlítható gyökeres változtatások Perón óta nem történtek az országban. Az eddigi status quo a fenntartásához az egész establishment asszisztálása kellett, a kormányzatok döntéshozóitól a mélyállamig. A Milei szerint korrupt politikusokból, szakszervezeti vezetőkből, üzletemberekből, szakértőkből, újságírókból, akadémikusokból álló kört „la casta”-nak, azaz kasztnak nevezte el.
Néhány példa jobban megvilágítja a generációkon átívelő összefonódásokat: Javier Milei Alberto Fernández-t váltotta az elnöki székben, aki a 2003 és 2015 között kormányzó Néstor Kirchner és Cristina Kirchner elnöki házaspár tanácsadója volt. A 2019-es választáson egyébként Fernández és Kirchner pártja mellett Perón és Evita fotója volt nyomtatva a szavazólapra. 2023-ban pedig Milei legfőbb ellenfele a választáson az a Sergio Massa volt, aki Kirchner asszony kabinetfőnökeként, majd a képviselőház elnökeként, később pedig a Fernández-kormány gazdasági minisztereként töltött be fontos pozíciót. Minisztersége alatt 1991 óta nem látott szintekre emelkedett az infláció. Massa alelnökjelöltje egyébként Agústín Rossi volt, Kirchner asszony és Fernández elnök egykori védelmi minisztere. Massa egyébként úgy nyilatkozott Milei-ről, hogy „ő tényleg hisz azokban a közgazdasági elméletekben, amikről beszél és nem érez együtt egyetlen társadalmi csoporttal sem, szerinte a társadalomban mindenkit az ára alapján mérnek”.
De ezúttal a populista ígérgetések már nem hatottak, főleg a nyomornegyedekben nem. Ma a liberalizmus bástyái a gettók, a lecsúszott rétegek döntő többsége egy olyan személyt választott az ország élére, amely szíve szerint szerint minden szociális védőhálót megszüntetne. A nép 2023. november 19-én nemet mondott a status quo-ra és a paternalista Perón Argentínájában megbízta a láncfűrészes libertárius közgazdászt, hogy „csapolja le a mocsarat”. Milei 12%-kal kapott több szavazatot, mint ellenfele, miközben Perón csak 56%-os felhatalmazással kezdte meg az első ciklusát. Ez a különbség a második fordulóban a legnagyobb volt a demokrácia 1983-as visszaállítása óta. Az eredmény egyértelmű üzenet volt az emberektől, azonban a törvényhozásban még többségben van a „la casta”. Valójában Milei mindkét képviselő-testületben is csak éppen hogy jelen van néhány társával, sőt, egy impeachment-eljárás megakadályozására is kevesen vannak.
A modern Argentína történelmében Milei bír a legalacsonyabb törvényhozási támogatással. A mélyállam pedig minden lehetséges eszközzel igyekszik gátolni a reformjait. A társadalombiztosítótól a havonta minimálnyugdíj 136-szorosát kapó Cristina Fernández de Kirchner szerint „a lakosság áldozathozatala hasztalan, hiábavaló”. Továbbá nem árt egyik szemét azokon a politikusokon tartania, akik a korábbi kormányzatokban játszottak szerepet és most Milei győzelme után rájöttek, hogy ők sem szeretik (már) a baloldali vonalvezetésű szabályozásokat. Erre jó példa Daniel Scioli, aki a peronista Néstor Kirchner alelnöke, Fernández minisztere és brazíliai nagykövete is volt már, jelenleg a turizmussal, környezettel és sporttal foglalkozó belügyi titkárság élére nevezte ki Milei. Az első fordulóban elnökjelöltként induló, majd a másodikban Milei mögé beálló Patricia Bullrich a karrierjét a peronistáknál kezdte, számos államtitkári, képviselői és miniszteri posztot is betöltött már. A két jelölt megegyezhetett az összefogásról és egymás politikai támogatásáról, ezért Milei a megválasztása után kinevezte biztonsági miniszterévé.
Magas elvándorlás, mégis fiatal társadalom
A széles körű és nagyvonalú támogatások fenntartása hosszú távon nem minden tekintetben járt negatív következménnyel. A 47 milliós ország demográfiai mutatói egyáltalán nem rosszak, főleg a fejlett világban. A medián életkor 32 év, tehát nem beszélhetünk idősödő népességről, így az aktív korú vagy aktív korba lépő munkaerőt tekintve stabil tartalékokkal rendelkezik az ország a következő évtizedekre is. Ez jórészt köszönhető a gyerekek után járó juttatásoknak, illetve annak, hogy az általános dotáció miatt gyermekek vállalása nem jelent olyan súlyos anyagi megterhelést egy családnak. A termékenységi ráta – a nyugati országok zömétől eltérő módon – egészen 2018-ig 2,1 fölött maradt, bár a népességnövekedés üteme az elvándorlás miatt már az 1990-es évek közepétől kezdett el csökkenni 1,5% körüli értékekről a 2024-es 0,32%-ra. Az elvándorlás súlyos probléma, 2012 óta többen hagyják el az országot, mint amennyien érkeznek. 2020 szeptembere és 2021 októbere között több mint 1 millió argentin hagyta el a hazáját, erről azóta nincs elérhető hivatalos statisztikai adat. A súlyos gazdasági helyzet ellenére még mindig Latin-Amerika egyik legvonzóbb célországa: a 2008-as válság óta egyedül 2020-ban érkezett 150 ezer főnél kevesebb bevándorló évente, 2004 és 2023 között összesen 3,85 millió fő vándorolt be.
A marxizmus elleni osztályharc
Milei szerint a gazdasági vita elvesztése után a marxisták átterelték a harcot a kulturális síkra, amelyben mesterségesen hozták létre az ember és a természet szembenállását. Ebbe tartozik a klímaváltozás, az LMBTQ és az abortusz napirenden tartása. Például az őslakosokért való aggódás, a Black Lives Matter mozgalom vagy a radikális feminizmus esetében a baloldal Milei állítása szerint valójában szembe megy a liberalizmussal, mert a törvény előtti egyenlőség biztosítása mellett fölösleges, sőt, káros a kiváltságok pártolása és a pozitív diszkrimináció. Milei eltörölte a nemi/gender kvótákat az iskolákban és a közhivatalokban. A nem heterók és önmagukat nem binárisként meghatározók életét nem egy minisztérium létrehozásával lehet megkönnyíteni, hanem azzal, hogy az állam nem szól bele a magánéletbe és ezzel például a házasság intézményébe sem – állítja Milei.
Az országban 2020-tól engedélyezik az abortuszt a 14. hétig. Milei életpárti meggyőződésű ígéreteket tett a kampánya során és indirekten be is tartja azokat. Hivatalosan azóta sem állította vissza a tilalmat, de az oly sok egyéb mellett az abortusszal kapcsolatos gyógyszerek és kellékek szövetségi forrásait is elvágta. Az érintettek számára elvileg továbbra is lehetősége van rá, de valójában csak rendkívül korlátozottan férhetnek hozzá.
Van rossz oktatás is
A 24 év alattiak 70%-a Javier Milei-re szavazott, nem pedig a baloldali társadalmi igazságokkal kampányoló politikusokra. Ez az arány a Nyugat legtöbb országában fordítva lenne. A fiatalok hajlamosak az establishment ellen szavazni, régebben ez a szocialistákat jelentette, ma a libertáriusokat. Neoliberális dogma, hogy a magasabb képzettségi szint felemeli az életszínvonalat. Ez Dél-Korea esetében nagyjából igaz is, de Argentína esetében kevésbé. Argentína középosztálya az aranykorban nem csak dél-amerikai szemmel volt széles, és annak létrejötte a közvélekedéssel – vagy közfeltételezéssel – ellentétben nem a kontinensen elsőként ingyenessé tett egyetemeknek köszönhető.
Az Egyesült Államokéhoz hasonló jelenségként a relatíve jól élő tömegek már a századforduló környékén kialakultak, akkor évtizedekig Argentína a 10 leggazdagabb ország közé tartozott. Az érdekesség, hogy eközben a nagy számban bevándorló olaszok írástudatlansági rátája sokkal magasabb volt, mint az anyaországban maradóké (elsősorban észak-olaszok érkeztek Argentínába, a dél-olaszok New York-ba mentek). 1895-ben is Buenos Aires lakosainak csak a 72%-a tudott írni és olvasni, ez az arány vidéken sokkal alacsonyabb volt, miközben az USA nagyvárosaiban kivétel nélkül legalább 90%-os arányokkal találkozhatunk. Mégis, abban az évben az egy főre eső GDP tekintetében világelső volt az ország, a mutató nagysága meghaladta az Egyesült Államokét is. Az ingyenes és kötelező alapfokú oktatást jóléti intézkedésként vezették be 1884-ben, miközben ugyanezt az ipari nagyhatalommá váló Németországban csak 1919-ben tették meg.
Argentínában az elmúlt évtizedekben pedig sokan szereztek végzettséget, de mintha fölöslegesen tették volna ezt. Nem hogy nem tudták ugyanist azt a tudást az ország gyarapodására fordítani annak versenyképességének növelésével, hanem még csak nem is segítette az évtizedeken át újratermelődő középosztályt ráébreszteni a baloldali populista politikusok téveszmés és végzetes irányvonalára. Ez a mai napig jellemzi kisebb-nagyobb mértékben a latin eredetű országokat. Ezzel szemben az angolszász világ túlnyomó többségében kicsi az állam, csak a legszükségesebb funkciókat látja el, ami gazdasági tekintetben a szabadpiac üzemelésének a védelmét jelenti. Trump csak Kína feltartóztatása miatt csinál a modern gazdasági szektorokban iparpolitikát, de nem segélyezi a globalizáció – azaz a munkahelyeik Kínába történő kiszervezése – miatt lecsúszott rétegeket.
Milei a chicagói és az osztrák közgazdaságtani iskolát képviselő Milton Friedman és Friedrich Hayek elméleteit hozta el északról, hogy azokat a gyakorlatba ültesse a kontinens déli felén. Pontosabban fogalmazva, újra bevezesse a kapitalizmust, ami félresiklott a második világháború környékén, illetve „kiéheztesse” az „agymosást” végző tanszékeket, amelyek Milei megfogalmazása szerint „a társadalom szempontjából haszontalan bürokratákat” termelnek. Ezért Milei megszüntette az oktatásért felelős minisztériumot, befagyasztotta a tanulói ösztöndíjakat, drasztikusan lecsökkentette a felsőoktatásnak nyújtott állami támogatásokat, a külföldi hallgatóknak ezentúl tandíjat kell fizetniük. Hiszen, ha a piacnak szüksége van bizonyos szakokon végzett munkaerőre, akkor a kereslet megteremti a kínálatot.
Tovagyűrűző hiány, tovaszálló hiány
Az elnök legfontosabb célkitűzése az infláció legyőzése, mert szerinte az „a legrosszabb adó, a kormány számára rejtett többletbevételt hoz, illetve a legszegényebbeket sújtja a leginkább”. Az inflációt a pénzmennyiség növekedése okozza, amiért a központi bank a felelős. Az állam masszív túlköltekezése miatt kénytelen vég nélkül pénzt nyomtatni, hogy az újra és újra kialakuló költségvetési hiányt finanszírozza. Utóbbi 2021-ben a GDP 3,6%-ára, 2022-ben a 3,8%-ára, 2023-ban pedig már 4,4%-ára rúgott. Az 1961 és 2023 közötti átlag egyébként 4,2% volt.
Ráadásul az országot ikerdeficit sújtotta, ami azért kifejezetten rossz, mert miközben a lakosság többet költ importra, mint exportra, a kormány még a magas adóterhen felül megszorításokkal is sújtotta a költségvetési lyukak betömködése miatt. A jövedelmek elvonása a lakosság elszegényedésével járt. Egyre többen voltak kénytelenek a vagyonukat is pénzzé tenni, hogy fedezni tudják a megélhetési költségeiket. Például a lakástulajdonosok aránya 2001-ben érte el a csúcsot, 89%-kal, míg ma már az emberek 31,1%-a kénytelen lakást bérelni, holott a saját ingatlan tulajdonlása a favorizált lakhatási forma a lakosság körében.
A fegyelmezett államháztartásnak köszönhetően 2024 tavaszára Milei legyőzte az ikerdeficitet, a költségvetés a folyó fizetési mérleggel együtt minden egyes hónapban többletet produkált. Így 2024-ben a januártól decemberig tartó időszakban a GDP 0,3%-át kitevő többletbevételt sikerült elkönyvelnie az államkincstárnak. Tehát az államháztartási kiigazítás mértéke a Milei adminisztráció alatt a nemzeti össztermék közel 5%-át tette ki és bebizonyította, hogy a zéró deficit elérhető. Sokan minimum kiegyensúlyozatlan embernek tartják Javier Milei-t, mégis ő volt az első hosszú évtizedek után, aki egyensúlyba hozta az államháztartást.
Az infláció legyőzése
A pénznyomtatás befejezése megállította az infláció még súlyosabb elszabadulását. A 2023 decemberében mért 25,5%-os havi infláció (ami szinte megegyezik a Magyarországon 2023 márciusában mért egy éves infláció mértékével) 2024 novemberére 2,4%-ra esett. Mivel az intézkedések hatásai később mutatkoznak, ezért történt meg az, hogy amikor Milei 2023 novemberében átvette az ország irányítását, akkor 211%-on állt a 12 hónapos infláció, és ez a drákói intézkedések után is tovább növekedett, 2024 áprilisában tetőzött 300%-on. 2024 végére a pénzromlás mértéke a 12 hónappal korábbi szinthez képest 94%-ra csökkent, így 2024 egészére nézve 118% volt az infláció. Ez a várakozások szerint 2025-ben 25,9%-ra csökkenhet.
Az ártámogatások kivezetésével az árak sokkal közelebb kerültek a valós, szabadpiaci szinthez. A gáz- és villanyszámlák 430%-kal, a tömegközlekedés 300%-kal, a bérleti díjak 270%-kal, a telekommunikációs szolgáltatások 200%-kal, az üzemanyag 130%-kal, az éttermi árak és az egészségügyi díjak 125%-kal emelkedtek egy év alatt. Ilyen áremelkedések mellett 20%-kal zuhant a fogyasztási szint. Az építőiparban pedig még ennél is nagyobb volt a visszaesés, 29%-os. A mintegy 200 ezer meg nem hosszabbított, vagy felmondott szerződés zöme építőipari munkásokat érintett.
Az infláció és a szegénységi mutatók között néhány hónapos csúszást tapasztalunk. Ami még ennél is fontosabb, hogy áprilistól kezdve minden hónapban a reálbérek az inflációt 2-3%-kal meghaladó ütemben tudtak növekedni. 2024 októberében például a fizetések 4,6%-kal nőttek, miközben az infláció 2%-ot tett ki. Azonban a fizetések a 2023 októberi szinthez képest átlagosan 172%-kal nőttek, miközben az infláció ugyanebben az időszakban 193% volt, tehát még mindig 21%-kal ér kevesebbet az emberek keresete. A relatív szegénységi ráta a 2024. júniusi 53%-os csúcsról októberre ugyan visszafogott mértékben, de csökkent, 49%-ra. Tehát a hullámvölgyön már túljutott az ország. Ezt támasztják alá a lakosság várakozásai is. A fogyasztói bizalom 2024. októberben 8,8%-kal nőtt, ebben a hónapban az emberek 57%-a nem tervezett több vásárlást a következő 6 hónapban, ez az arány decemberben 43%-ra esett. Fontos tényező, hogy a munkanélküliség Milei első éve alatt nem ugrott meg jelentősen, mindössze 1,4%-kal 7,6%-ra, tehát az emberek túlnyomó részének továbbra is van munkája, csak a fizetésük reálértéke zuhant be, ideiglenesen.
A gazdaság 2024-ben 3,8%-kal esett. Azonban kivehető az adatokból, hogy negyedévenként egyre kisebb a zsugorodás. 2024 első negyedévében 2,3%-kal, a másodikban 2,2%-kal, a harmadikban 1,7%-kal zsugorodott az argentin bruttó nemzeti össztermék az előző negyedévekhez képest. Látszik, hogy a kezdeti sokk után kezd talpra állni a gazdaság és kilép a recesszióból (valójában depresszióból). Ezt jelzi a gazdasági aktivitás alakulása is, ami 2024 augusztusában újra elérte a 2023-as decemberi szintet. Az OECD 2025-re 3,6%-os, 2026-ra pedig 3,8%-os GDP-bővülésre számít.
Afuera!
Az argentin állam már hosszú évtizedek óta nem hajlandó feladni a jólét alatt magára vállalt, anyagi kötelezettségekkel járó funkcióit, a folytonos eladósodás pedig mindig csődhöz vezetett. Ez a trend szakadt meg Javier Milei elnökké választásával. Lépésről lépésre, láncfűrésszel nyesi le a libertárius világkép szerint felesleges kiadásokat. Erre utal az alcím, amit híressé vált videójában ismételgetett, miközben egymás után letépte a minisztériumok neveit tartalmazó cetliket egy tábláról. Milei be is váltotta az ígéreteit. Az államot 33%-kal csökkentette, 2024-ben 37 595 közalkalmazott került le az állami bérlistáról. Ebből 22 302 személyt a közigazgatásból, 12 410-at az állami vállalatokról, 2 883-at pedig a fegyveres testületektől bocsátottak el. A központi adminisztráció 205 ezer főről 183 ezerre, az állami cégek alkalmazottainak a száma pedig 91 ezerről 78 ezerre csökkent. Ez egy év alatt 4 milliárd dollárnál is több megtakarítást jelent az országnak. Az új szabályozás értelmében csak akkor lehet felvenni valakit a közigazgatásban, ha három másikat elküldenek. Mivel a bürokráciacsökkentéssel az ország nem lett szignifikánsan még kevésbé működőképes, így kijelenthető, hogy Milei-nek és csapatának igaza volt, tényleg pazarlás volt fenntartani egy akkora struktúrát, amely tulajdonképpen a túlszabályozásokban volt érdekelt.
Az állami vállalatok privatizációja nehézkesen kezdődött meg a törvényhozás ellenállása miatt, ezért rendeleti úton kénytelen Milei elindítani a folyamatokat. Az első cég az IMPSA, amelynek egyesült államokbeli vevője ragaszkodott az 576 millió dolláros tartozásának adásvétel előtti rendezéséhez. E tetemes összeg azért is furcsa, mert a vízierőművek, teherkikötők és energiakitermelési nehézgépek előállításában tevékenykedő cég projektjeinek négyötöde Argentínán kívül zajlik. Azért, hogy az áruba bocsátás előtt felsrófolják (valamennyire) az Aerolíneas Argentinas árát, radikális költségcsökkentést hajtott végre a kormány. Megszüntették a veszteséges útvonalakat, megváltak a dolgozók 13%-ától, csökkentették a fedélzeti étkezést, befagyasztották a fizetéseket. Milei akaratának megfelelően a nemzeti légitársaság versenyképesebbé vált: 2024 júliusában hét év után először jelentettek nyereséget (pedig a repülőjegyre vonatkozó ártámogatást is eltörölték). Az elnök világossá tette: ha nem engedik neki eladni a céget, akkor inkább bezárja. Milei nem sok készpénzt remélhet az államkassza számára a privatizációból, mert szinte kivétel nélkül óriási adósság terheli ezen vállalatokat. A tárgyalások tulajdonképpen az átadási feltételek részletezéséről szólnak, a kötelezettségek átvállalásával tulajdonjogot szereznek a vevők. Hogy utóbbiak megtérülési lehetőséget lássanak a befektetéseikben, elvárják a kormányzattól a külső feltételek piacbaráttá tételét. Mindenesetre teljesen más körülmények közt zajlik a magánosítás, mint az eddigi kormányok alatt.
Az állam leépítésében Milei legfőbb segítőtársa Federico Sturzenegger. Ő az MIT-n doktorált közgazdaságtanból és akadémiai elméleti munkássága mellett rendelkezik gyakorlati tapasztalattal is. Például a veszteséges Buenos Aires-i városi bankot 6 év alatt az ország legnyereségesebb állami vállalatává tette, miközben egyedüli pénzintézetként kínált ingyenes megtakarítási számlát mindenkinek, nyitott a rozsdaövezetekben is fiókokat és adott hiteleket minimálbért kereső személyeknek is. 2015 és 2018 közt az argentin központi bank elnöke volt, ekkor sikerült lebegő árfolyam mellett leszorítania az éves inflációt 18%-ra, de a következő kormány visszavonta az intézkedéseit. Milei fő tanácsadója lett, majd 2024 júliusában kinevezte a Deregulációs és Államátalakítási Minisztérium élére. Az új államigazgatási hivatal létrehozása elsőre paradoxonnak tűnhet, de az évtizedek alatt szövögetett szabályozások garmadája mára átláthatatlanná tette az egész ország jogi struktúráját, ami miatt a bürokrácia nehézkessé vált. A minisztérium funkciója az összes törvény és rendelet átdolgozása, ami paragrafusok módosításában vagy megszüntetésében végződik, illetve szükség esetén új határozatokat is hoz. Milei szerint nem léteznek piaci kudarcok, mert azok csak azért állnak elő, mert a szereplők képtelenek meghatározni a legoptimálisabb egyensúlyi pontot. (Mivel minden egyén szubjektív és csak keveseknek van doktori fokozata az MIT-ról, ezért ez az állapot tekinthető természetesnek – a szerk.) 2025 januárjáig 900 szabályozást töröltek el.
Rendkívül szimbolikus lépés volt, hogy megszüntették a közszférában dolgozók „örökletes foglalkoztatását”. E szabály értelmében a köztisztviselő elhalálozása esetén annak házastársai és gyerekei elsőbbséget élveztek az állásra történő jelentkezés során. 2024 októberétől megszűnt ez a kiváltság, sőt, 2025-ben minden közalkalmazottnak le kell tennie egy alkalmassági vizsgát. Az ország hatékonyságát nem csak a szocialista újraelosztási rendszer, hanem ilyen, a feudalizmus maradványait hordozó törvények is terhelik.
Az intézmény létrehozott egy online űrlapos bejelentő platformot, amin minden állampolgár észrevételt tehet egy adott rendelkezéssel kapcsolatban. A weboldal elsősorban olyan jellegű információkat vár, amelyek akadályozzák egy cég létrehozását, működését, tevékenységét, a piacra lépést, korlátozzák a versenyt egy szektorban, megakadályozzák a kereslet és a kínálat spontán kölcsönhatását, torzítják a piaci árakat, szükségtelen vagy elavult követelményeket támasztanak vagy dokumentációt kérnek. Ennél hatékonyabb módon nem lehet detektálni a problémákat és ez a lehető legdemokratikusabb módszer, hogy egy olyan államszervezetet hozzanak létre, ami az emberekért dolgozik. A kommunizmusban annak örült a hatalom, ha egymást jelentgetik fel az emberek, az anarchokapitalizmusban pedig annak, ha a polgárok kifejezik elégedetlenségüket vele szemben.
Mivel Milei egyik első lépése volt, hogy megszüntette a tartományok felé a szövetségi transzferek kétharmadát, ezért számos lokalitás sajátságos szükségmegoldáshoz nyúlt. A magyarországnyi méretű, de alig 400 ezer lakossal rendelkező La Rioja államban például a baloldali kormányzó 2024 augusztusában kibocsátott egy helyi pénzt, a chacho-t. Azt az önkormányzat 1:1 arányban váltja peso-ra és lehet vele fizetni adót, rezsit, az üzletekben és számos szolgáltatásért. Szimbolikus, hogy a bankjegyeken Ángel Vicente „Chacho” Peñaloza, egy caudillo arca látható, aki arról híres, hogy megvédte La Rioja-t a Buenos Aires-i nemzeti hatóságok elleni csatában a 19. században. A bankjegyeken továbbá még egy olyan weboldalra mutató QR-kód is található, amely Milei-t kritizálja a méltányos szövetségi transzferek elvágása miatt. A párhuzamos fizetőeszközt nem tiltja az alkotmány (a 2001-es csőd alatt több állam is kibocsátott ilyet), de Milei elítélte az intézkedést.
Empresarios, avanza!
Milei a piac azon definícióját fogadja el, miszerint „a társadalmi együttműködés azon folyamata, ahol az egyének szabad akaratukból mondanak le a tulajdonjogaikról.” A Milei előtti politikusok mindegyike rendelkezett kisebb-nagyobb baloldali attitűddel, és általában nem kedvelték a vállalkozókat, illetve az üzletembereket, őket jellemzően a nép kizsákmányolóinak tartották. Ezért az adóterhek folyamatosan emelkedtek, a minél nagyobb mértékű redisztribúció érdekében. Milei szerint „az adó rablás, a rabszolgaság utózöngéi, az állam pedig egy szervezett bűnözői csoportosulás.”. Nem véletlenül fogalmaz ilyen keményen. Argentína az ártámogatások mellett az adóterhek paradicsoma is. Még a jóléti Európából nézve is rendkívül magas az elvonások mértéke, egészen hihetetlen adótárgyak és adómértékek vannak érvényben Argentínában.
Például az általános áruforgalmi adó 21%-os, de bizonyos termékekre 10,5% vagy 27% vonatkozik. Magánszemélyek havonta maximum 200 USD-t vásárolhatnak (a hivatalos, alacsony árfolyamon), ám arra rárakódik egy 30%-os jövedelemadó, továbbá egy jövedelem- és vagyonfüggő vagyonadótétel. Ugyanez a levonásszint vonatkozik arra az esetre, ha helyi bankkártyával külföldön történik vásárlás. Alberto Fernández kormánya 2019-ben vezette be az ideiglenesre tervezett PAIS adót, amelyet főként az importőrök fizetnek a devizapiaci hozzáférést igénylő tranzakciók után. Ezt 2023 júliusában kiterjesztette minden importált termékre, kivéve az élelmiszerre és az olajra. Milei hivatalba lépése után még decemberben megemelte a 7,5%-os adókulcsot 17,5%-ra, amely továbbra sem vonatkozott az élelmiszerekre és a gyógyszerekre. 2024 decemberében Milei kivezette az adót. Ezzel 2024. novembertől megnyílt az út például az Amazon-ról való online rendelés előtt. A bizonytalanságok miatt az országban a 100 USD-ért árult olajnélküli sütő 289 USD-be kerül, az iPhone 15 ára esetében pedig még nagyobb a különbség: a 799 USD-be kerülő telefon Argentínában 2800 USD.
Milei még 2024 elején létrehozott egy dolláralapot, amelynek segítségével a vállalatok ki tudták fizetni a külföldi beszállítók felé fennálló tartozásaikat, amiket Fernández alatt halmoztak fel. A peronista előd korlátozta a kifizetéseket, hogy megvédje a szűkös dollárkészletet. Ez azonban áruhiányhoz vezetett, például a gumiabroncsok esetén.
Milei 2024 végén megszüntette az adóhivatalt és a funkcióját ezentúl egy másik hivatal tölti be. A cél az állam visszaszorítása, a szükségtelen pozíciók megszüntetése, az ügynökség professzionalizálása, a korrupt hálózatok felszámolása, valamint a bevételek beszedésének és a vámellenőrzés hatékonyságának javítása a múlt kiváltságainak megszüntetésével és a közigazgatás optimalizálásával.
A nagykereskedelmi szektorban mért áremelkedés üteme bizalomra ad okot. Ez 2023 decemberében 54% volt (tehát sok kiskereskedő benyelte az áremelkedés felét és így a teljes infláció nem érte el ennek a felét sem), 2024 decemberére 1,2%-ra csökkent, ami már kifejezetten élhető árkörnyezet egy kisbolt vagy egy vendéglátóipari egység számára. Az árak stabilizálódásával növekedett a piaci verseny is. Hiszen amikor magas az infláció, akkor az ember nem tudja, hogy a termékek árai megfelelnek-e az értéküknek. Ha átláthatóak az árak és a szabályok, akkor a minőséget is megéri fejleszteni, hogy magasabb hozzáadott-értékkel versenyelőnyre tegyen szert az adott vállalat.
A bankok 2024 áprilisától, hét év kihagyás után újra elkezdtek jelzáloghitelt adni a lakosságnak, 3,5-8,5% közötti kamattal. Tömegek kezdték el megrohamozni a bankokat, hogy hitelkérelmet nyújtsanak be ingatlanvásárlásra. Mivel az állam Milei vezetésével nem nyújtózkodik tovább, mint ameddig a takarója ér, ezért a jegybank már nem vesz fel drágán rövidlejáratú hiteleket (repo) a bankoktól. Így utóbbiak kényelmes megélhetése véget ért, ráadásul magasabb kamatot realizálhatnak a lakosság és a vállalatok hitelezésén. Miközben újra pezsegni kezdhet az ingatlanpiac, annak kockázata, hogy emiatt majd elszállnak árak és ugyanúgy elérhetetlen marad egy saját ingatlan, más oldalról fékezve van, méghozzá nem állami beavatkozással, hanem éppen ellenkezőleg: az állam kivonulásával. A bérleti díjakra vonatkozó központi ármaximalizáció megszüntetésével 170%-kal nőtt egy év alatt Buenos Aires-ben a kiadó ingatlanok kínálata, ami nem csak hogy 40%-kal vitte lejjebb a bérleti díjakat, de a hitelezéssel megugró kereslet nagyobb kínálattal találja szemben magát.
A marhaság vége
Ma kétszer annyiba kerül elfogyasztani egy hamburgert Buenos Aires-ben, mint Tokióban, holott Argentínában 53 millió marha van – és még mindig a világ ötödik legnagyobb előállítója -, eközben Japánban a jószágok száma a 2,7 milliót sem éri el. Azonban a marhahúsfogyasztás soha nem volt olyan alacsony az utóbbi 110 évben, mint 2024-ben. 2023-hoz képest 11%-kal csökkent a kereslet, így a fogyasztás 53,3-ról 47,4 kg/fő/évre zuhant. Ez 2018-ban még 57,2 kg volt. Az argentinok az olcsóbb csirke- és sertéshúst kezdték el előnyben részesíteni. Jelenleg 22,5 kg sertéshúst és 49,3 kg szárnyashúst fogyasztanak éves szinten az emberek. Tehát már több szárnyast esznek, mint marhát, de a sertéshús „népszerűsége” is stabilan növekszik a 2002-es 5 kg-os szintről. Ha a trend így folytatódik, akkor 2033-ra a marha és a sertéshús fogyasztási mennyisége kiegyenlítődhet. Ezzel az államcsődök mellett újabb nemzeti karakterisztika szűnhet meg és immáron mind szárnyasból, mind sertésből többet fognak fogyasztani az argentinok, mint marhahúsból. A belföldi kereslet kiesését nem pótolta az export. Ugyan a külföldre eladott hús mennyisége 14,1%-kal nőtt 2023-hoz képest, de mivel Kínában 22%-kal csökkent 2024-ben a marhahús ára, ezért kevesebb dollárt realizálhattak a kivitelen a termelők.
Külkereskedelem
Milei a gazdaságban a fókuszt át kívánja terelni a kormányzati költekezésről és a belső fogyasztásról a befektetésekre, illetve a külkereskedelemre. 2024 január és november között az áruk és szolgáltatások exportja 18,1%-kal nőtt 2023 azonos időszakához képest, miközben az import 20,2%-kal csökkent. Ezzel hosszú évek óta várt trendforduló történt meg számos szektorban. Például 2024 végére sikerült elérni, hogy az ország több energiát exportált, mint amennyit importált, ez 2011 óta először következett be. Csak ebből 5,67 milliárd USD többlete keletkezett az országnak 2024-ben, ekkora szufficit 2006-ban volt utoljára. Tekintve az ország energiahordozóinak a tartalékait, ez lenne az evidens, hiszen Vaca Muerta a világ második legnagyobb palagáz-lelőhelye és negyedik legnagyobb palaolaj-mezője. A kitermelési kapacitások bővítése már elindult, például Brazíliával novemberben már meg is kötötték az első együttműködési szerződést, a cél 2030-ra napi 30 millió köbméter gáz továbbítása. Az állami olajvállalat, az YPF szándéknyilatkozatot írt alá három indiai vállalattal, amelyek évente 10 millió köbméternyi LNG-t vásárolnának Argentínától.
Érdekesség, hogy a motorizált járművek behozatala szignifikánsan nőtt, ami már a fellendülést is jelentheti. 2024-ben 14 175 elektromos vagy hibrid személygépkocsit helyeztek forgalomba az országba, ami 48%-os emelkedés 2023-hoz képest (Németországban ugyanez az adat 27,4%-os csökkenés). Egyébként az ilyen típusú meghajtással rendelkező autókra vonatkozó importvámot februártól megszünteti a kormány évi 50 ezer gékocsi erejéig. A villanyautók részesedése az eladásokban mindössze 4%-os, ám az ország elektromos hálózatának ez is kihívást jelent. Utóbbit napszaktól függő, dinamikus töltési tarifákkal kívánják mérsékelni.
2024-es adatok szerint Argentína legfontosabb exportpiacai Brazília 16,8%-os részesedéssel, az EU 10,3%-kal, Kína 8,1%-kal és Chile 7,9%-kal. A legkiemelkedőbb importforrások Brazília 23,1%-kal, Kína 18,5%-kal, EU 14,9%-kal és az Egyesült Államok 10,6%-kal. A legnagyobb többlet a Chilével (4,6 milliárd USD), Vietnammal (2,2 milliárd USD), Indiával (1,9 milliárd USD), Peruval (1,9 milliárd USD) és Szaúd-Arábiával (1,1 milliárd USD) folytatott kereskedelemben keletkezett; míg a fő hiányt Kínával (-3,9 milliárd USD), Paraguay-al (-1,9 milliárd USD) és Németországgal (-1,5 milliárd USD) regisztrálták.
A 2024-es év egészét tekintve a 79,9 milliárd USD exportbevételre 61 milliárd importkiadás jutott, így 18,9 milliárd USD külkereskedelmi többletet halmozott fel az ország. Az előző év azonos időszakában 6,9 milliárd USD volt a hiány.
Jelenleg a rendszer általában bünteti a kivitelt, mivel az exportőröknek a hivatalos, alacsony árfolyamon kell eladniuk a külföldön megkeresett dollárjaikat, és jutalmazza az importőröket, akik kiváltságos hozzáféréssel rendelkeznek, hogy a hivatalos árfolyamon olcsó dollárt vásároljanak. Ráadásul az exportőröknek a külföldön megtermelt nyereségük 100%-át kell meghatározott időn belül hazaküldeniük. Milei ezt a viszonyrendszert kívánja méltányosabbá tenni. Egyrészt egymáshoz közel hozta a dollár hivatalos és feketepiaci árfolyamát, másrészt áramvonalasítani kívánja a külkereskedelmet érintő adókat. A 2025 januárjában bemutatott átfogó intézkedéscsomagot már régóta sokak várták. Mintegy 600 termék exportadóját csökkentették vagy szüntették meg, ami fokozni fogja a külföldre is termelő cégek gazdasági aktivitását.
A külföldi befektetők a rajtra álltak
Jelenleg, ha külföldi vállalat tevékenységet folytat Argentínában, akkor nem viheti ki a profitot és osztalékot sem. A külföldi befektetések tekintetében egyszer már rendkívül vonzó volt az ország, 1870 és 1920 között a Latin-Amerikába irányuló összes FDI 70%-a érkezett egyedül Argentínába. Az országban a palaolajon és palagázon kívül rengeteg lítium és réz is található, ezek kitermelését is sikeresen félrekezelte mindegyik kormány az elmúlt évtizedekben. Mivel még hosszú évekig leköti az állami költségvetést az óriási adósságok visszafizetése, ezért Milei ösztönzi a magántőke részvételét a nagy projektekben. 2024 szeptemberében törvényt hoztak, amelynek értelmében adó- és vámkedvezményeket kap, illetve kedvező valutaátváltásban is részesül az a külföldi vállalat, amely legalább 30 évig 200 millió USD fölötti összeget hajlandó befektetni Argentínában. A kedvező körülményekre már csaptak le magánbefektetők. A Rio Tinto CEO-ja 2,5 milliárd USD-nyi befektetéscsomagra tett ígéretet az ország jelentős lítiumtartalékainak a kitermelésére.
A külföld hitetlenkedve, de (igen hamar) megelégedéssel nyugtázta, hogy 2024 a stabilizáció éve volt Argentína számára. Azonban már nagyon várják a valuta- és tőkekorlátozások feloldását, a kereskedelmi adók és akadályok teljes eltörlését, a piacra lépés megkönnyítését, a szabályozások egyszerűsítését és ésszerűsítését. A vállalati termelékenység növelésének egyik legfontosabb eleme az állami adóelvonás mértéke. A vállalatokat sújtó adók szintjének magasan tartását követeli meg a nagy ellátórendszerek (egészségügy, oktatás, nyugdíj stb.) kiadásainak a fedezése. Csakhogy ha strukturális reformok nélkül csökkentik a finanszírozásukat, akkor az katasztrófába torkollhat. Viszont mély reformok a törvényhozási többség megszerzése nélkül kivitelezhetetlenek. Várhatóan 2025 októberében lesznek a félidős választások, amikor is a képviselőházi helyek feléről, illetve a szenátusi székek egyharmadáról döntenek a választók. A még kiváró nemzetközi befektetőknek is fontos lesz a választási eredmény, a kormány valószínűleg még a félidős szavazás előtt fogja feloldani a tőkekorlátozást, az árfolyamkorlátról pedig Milei 2025 februárjában azt írta az X-en (Twitter), hogy arra legkésőbb 2026 január elsején sor fog kerülni. Milei azt is hozzátette, hogy ha kedvező megállapodást sikerül kötni az IMF-el, akkor ez az időpont előrébb kerülhet. Ezt még azért nem tették meg, mert azzal a peso ismételten drasztikusan leértékelődne, ami újra növelheti az inflációt, kiradírozva Milei eddig keservesen elért eredményeit. Mivel a 2%-os havi leértékelési ütemet 2025 januárjában 1%-ra csökkentette a kormányzat és a havi infláció még mindig 2,4%-os, ezért a különbség miatt a peso reálértéken újra nagyon túlértékeltté válhat.
Mindenesetre a külföld először szkeptikus volt, de a drámai intézkedések, a történelmi mértékű eredmények, valamint Milei támogatottságának stabilitása miatt javult az ország megítélése. Amióta Milei hatalomra került, az argentin államkötvények árai megduplázódtak és az országkockázati felár 2700 bázispontról 2023 decemberére 444-re csökkent, ami 2018 óta nem volt ilyen alacsony. 2024 novemberében a Fitch felminősítette az országot CCC kategóriába, ez még mindig nem éri el Burkina Faso vagy Kamerun adósbesorolását. A Moody’s 2025 januárjában CAA3-as kategóriába sorolta fel Argentínát, ezzel egy szintre került Ecuadorral, Bolíviával és Etiópiával. Milei ezért elsődleges fontosságúnak tartja a hiteles piacpárti politikát, mert csak úgy szerezheti vissza a külföldi befektetők bizalmát.
A holló meg a róka, és a dollár
Habár Milei többször kinyilvánította a kampány során, hogy a nemzeti fizetőeszközt, a pesót le kívánja cserélni amerikai dollárra. Továbbá az elnököt számos libertárius kritikával illeti azért, mert még több, mint egy év elteltével sem oldotta fel a valutaárfolyam és a tőkeáramlás kontollját. Ha Milei mindent a szabadjára engedett volna, akkor nem csak technikai csőd, hanem reálgazdasági összeomlás lett volna. Ugyanis akkor elementáris erejű hiperinfláció vette volna a kezdetét, Milei szerint 17 000%-os, ami a szegénységi rátát 95%-ra emelte volna heteken belül. Mivel a nemzetközi fizetések ellehetetlenültek volna, a központi bank nem tudta volna tovább fizetni a az importot, a belső ellátásra alkalmatlan ipar nélkül pedig középkori állapotok kezdtek volna eluralkodni.
Miért is szeretné Milei bevezetni az amerikai dollárt? Amíg ő az ország vezetője, addig biztosan nem fog a pénznyomtatáshoz nyúlni, de egy másik elnökkel nagy a lehetősége annak, hogy a kormányzat visszatér abba az ördögi spirálba, amely ledarálta az ország gazdaságát. Ha viszont a nemzeti bank megszüntetésével áttér az ország egy idegen fizetőeszközre, akkor a mindenkori argentin kormány az esetleges államháztartási hiányt nem tudja a legegyszerűbb módon betömni. Amíg Milei biztosan meg tudja őrizni a pozícióját, addig nem elsődleges prioritás a peso dollárra történő teljes lecserélése, legalábbis nem sietnek vele. Mivel az a vásárlóerő drasztikus bezuhanásával járna (vagy emlékezzünk vissza a német márka esetéről), ezért annak meglépése valószínűtlen a 2027-es választások előtt.
Az azonnali dollarizáció tehát nem lett volna járható út, annak megfontoltan haladó kivitelezése legalább olyan unortodox, mint Milei eddigi intézkedései. Mivel a peso árfolyama továbbra is az amerikai dollárhoz van kötve, azaz nem lebeg szabadon, ezért létezik a hivatalos és a nem hivatalos árfolyam, a két cserearány közti eltérés pedig nagyon problémás. Első lépésben stabilizálni kellet a peso értékét. Az elnök egyik első intézkedése volt egy egyszeri nagy leértékelés (391 helyett 800 peso-t kellett fizetni az USD-ért) és ezután csúszó leértékelés vette kezdetét. Ez 2025 februárjáig havonta 2% volt, azóta pedig az infláció mérséklődésének köszönhetően 1%-ra csökkentették. Ennek a célja az volt, hogy a hivatalos és a nem hivatalos dollár-árfolyam hozzávetőlegesen megegyezzen. A különbség 2023 októberében elérte a 200%-ot (ekkor a feketepiacon háromszor akkora volt a forgalom, mint a hivatalos csatornákon), 2024 decemberére ez a differencia történelmileg egyedülálló szintre, mindössze 4%-ra csökkent. Ugyan 2023 májusától újra növekedett a két árfolyam közti eltérés, de végül augusztustól véglegesen lefelé tartó tendenciát vett fel a görbe. Az ideiglenes megugrást az okozta, hogy az ártámogatások kivezetésével drámai áremelkedések mentek végbe az élelmiszerek, a közlekedés és az energia terén, ráadásul állások tízezrei szűntek meg egyik napról a másikra, emiatt az emberek elkezdtek hozzányúlni a dollárban képzett tartalékaikhoz. 2024 első félévében a szegénységi ráta két évtizedes csúcsot döntött, a 2023 második félévi 42%-ról emelkedett 53%-ra, ami 2024 harmadik negyedévére 39%-ra süllyedt.
Az ország dollárosítása nem szándékoltan és nem hivatalosan valójában már évtizedekkel korábban megkezdődött. A Rodrigazo krízissel felszínre törő elhibázott gazdaságpolitika miatt az emberek elkezdték USD-ben tárolni a megtakarításaikat. Mivel akkor még a világ egyik leggazdagabb országa volt Argentína, ezért még a kedvezőtlen és kiszámíthatatlan átváltási veszteség ellenére is óriási pénzeket menekítettek ki az emberek. Jelenleg mintegy 277 milliárd amerikai dollárt tartanak az argentin emberek a hivatalos bankrendszeren kívül, ami a GDP felének felel meg. Ezek jelentős részét külföldre vitték az argentinok. Milei nem véletlenül ígért roppant nagyvonalú amnesztiát: gyakorlatilag adók és büntetések nélkül lehet hazahozni ezeket a pénzeket, ez a feltétel márciusig fog fennállni. Ennek hatására 2025. januárjáig már 20 milliárd USD-ra nőtt a dollárbetétekben tárolt pénz mennyisége a hivatalba lépésénél mért 14 milliárdról.
Tehát valójában az argentinok rendelkeznek annyi amerikai dollárral, amennyivel már hivatalosan is be lehetne vezetni az országban hivatalos fizetőeszközként. Az emberek azonban bizalmatlanok, Milei pedig őszinte és fair módon kívánja őket meggyőzni a pénzük repatriatizálásáról. Sőt, nem is ő kéri meg az embereket, hanem megteremti a kedvező piaci feltételeket hozzá. Ezért Milei egy nagyon kényes átmeneti politikát folytat, amelyet endogén dollarizációnak nevezünk. E megközelítés alapján nem központilag meghatározott időkeretben váltja be a mindenki a nála lévő helyi fizetőeszközt az újra. A kormányzat ehelyett korlátossá teszi a peso kínálatát, hogy a gazdasági növekedés rábírja a lakosságot az imént említett dollárjainak a bevonására, használatára. Mivel a peso mennyisége fix, ezért a kínálata a gazdaság gyarapodásával relatíve egyre szűkösebb lesz, ezért nem okoz hirtelen leértékelődést a dollárral szemben. Sőt, megnő a peso iránti kereslet, ha nem tud bekerülni elégséges dollár a gazdaságba. Erre találták ki a valutaversenyt. Ha harmadik (vagy többedik) devizával is tudnak kereskedni az emberek (lehetőség az eurónak), akkor nem értékelődik fel a peso, ami részben felelős a mai állapotokért. Vagyis párhuzamosan keresletet és kínálatot generál a kormány a dollárokra, így abból fenntarthatóan tud bekerülni a gazdaságba egyre több. Ha pedig az adófizetés is engedélyezett lesz pesotól eltérő pénznemben, akkor az egy újabb lökést adna a folyamatnak. Magyarországon egyébként 2022 óta lehetséges a társasági és a helyi iparűzési adót euróban vagy amerikai dollárban megfizetni. A kvázi valutakosár számos előnnyel jár, csökkenti a kitettséget, ezért számos országban állandó jelleggel van több hivatalos pénznem. Például Bhutánban az indiai rúpia, Brunei-ben a szingapúri dollár, vagy éppenséggel Panamában, Ecuadorban és El Salvadorban az amerikai dollár, utóbbiban még a Bitcoin is elfogadott fizetőeszköz. Az argentin szituációhoz a leghasonlatosabb példa meglepő módon Zimbabwe. A hiperinfláció megfékezése érdekében 2009-ben határozatlan időre felfüggesztették a zimbabwei dollár használatát, helyette engedélyezték az amerikai dollár, az euró, az angol font, valamint a környező országok valutáinak (dél-afrikai rand, botswanai pula) használatát.
Akármennyire is jól halad majd a dollár részarányának a növekedése a gazdasági vérkeringésben, valamennyi peso mindig maradni fog. Ha a kormány a későbbiekben úgy dönt, hogy egy meghatározott napon kivezetik a pesot (és a központi bank épületének a helyét behintik sóval), akkor annak beváltásához óriási dollártartalékra lesz szüksége a nemzeti banknak. A 200%-os különbség a hivatalos és a nem hivatalos árfolyam között azt is jelentette, hogy a központi bank tartalékai a 2023 januári 45 milliárd USD-ről 2023 decemberére 20 milliárdra zsugorodotak (hiszen meg kellett mentenie a túlértékelt pesot). Milei intézkedéseinek köszönhetően 2024 novemberére már elérte a 30 milliárdot. A jelenlegi árfolyam- és kamatpolitika miatt a felhalmozás nehezebbé válik, kivéve, ha sikerül felfuttatni az exportot és az FDI-t.
Az argentin kormányzat a rendelkezésre álló lehetőségeit kihasználva ösztönzi az amerikai dollár használatát. Milei az országos televízióban beiktatásának első évfordulóján kijelentette, hogy a peso stabilizálása megtörtént. Az új törvények lehetővé teszik minden argentin számára a dollárban történő vásárlást, értékesítést és számlázást, kivéve az adófizetést (egyelőre). Ezt azzal is elősegítik, hogy a kormány engedélyezi a dolláralapú folyószámlák hozzárendelését az argentin bankok által kibocsátott betéti kártyákhoz, illetve megengedik a bankoknak, hogy USD-ben adjanak hitelt olyan szektoroknak, amelyek másképp nem jutnak likviditáshoz. Jelenleg csak olyan cégek juthatnak dollár alapú kölcsönökhöz, amelyek dollárban termelnek bevételt. A kormány szeretné, ha ingatlanvásárlási célú hitelt a lakosság is felvehetne dollárban.
Milei eredeti tervét éppen Trump kereskedelmi háborúja veszélyezteti. Annak kicsi az esélye, hogy Trump éppen az egyik legnagyobb csodálójára vet ki vámokat, ráadásul Argentína a nyersolajon kívül semmi olyat nem szállít az USA-ba, ami aláássa annak nemzetbiztonsági érdekeit, továbbá Musk Tesla-ja örülne az argentin lítiumnak is, azonban a kereskedelmi háború az USD erősödését okozza, ami a peso reálárfolyamára fejt ki egyre nagyobb nyomást. Elképzelhető, hogy Milei-nek alkalmazkodnia kell és 2025 első felében újabb, komoly leértékelést kell majd eszközölnie, még mielőtt 2026. január 1-én szabadjára engedi a peso árfolyamát.
A virágzó bevásárlóturizmus
A túlértékelt peso-nak és en block a megélhetési válságnak számos következménye van. Ugyan a bevándorlók aránya még most is jelentősen meghaladja a kivándorlókét, sokan utaznak külföldre egy nagybevásárlás erejéig. Mivel a dereguláció miatt megfordult a trend, már a szomszédos országok váltak olcsóbbá Argentínával szemben. Ezért rengeteg argentin utazott külföldre kifejezetten vásárlási céllal, számuk 76,4%-kal haladta meg 2024 negyedik negyedévében a 2023-as év azonos időszakára vonatkozó adatokat. Fő célpontjuk Brazília volt, ahol ráadásul a reál értéke az ötödével csökkent a dollárhoz képest a 2024-es év során, és amihez további löketként szolgált a külföldiek számára ÁFA-mentessé tett vásárlás Rio de Janeiro-ban. 2024-ben Brazíliába 1,9 millió argentin utazott be, ezzel 1,2 millió fővel előzték a második helyen álló küldőországot, az USA-t. Miközben Argentínában 2024 negyedik negyedévében 2023 azonos időszakához képest 25,4%-kal csökkent az országba érkező turisták száma, addig Dél-Amerika legnagyobb országa 30 éves rekordot döntött meg: 2024 egészét tekintve éves alapon 12,6%-kal több beutazást regisztráltak, köszönhetően jórészt a vásárlási céllal érkező argentinoknak.
A turisták azért maradoznak el, mert a peso-nak még mindig magas az átváltási árfolyama, ezért drágák a szállások, az étkezés, a tömegközlekedés. Emiatt Argentína idegenforgalmi hiánya (többet költenek argentinok külföldön, mint amennyit külföldiek Argentínában) a 2023-as 1,2 milliárd dollárról 2,1 milliárdra nőtt a 2024-es évben. Ezzel tisztában van Milei kormánya is, ezért az új adóhivatal 2025 januárjától szigorította a vámellenőrzéseket, például egy személy csak egy mobiltelefonnal és egy táblagéppel léphet be az országba. Az ország elhagyásakor be kell jelenteni a nagyobb értékű személyes használati tárgyakat, például ruhákat is. Az ezen felüli nagy értékű termékek esetében 500 USD fölött 50%-os adót kell fizetni, ez a limit duty free üzletben vásárolt áruk esetén további 500 USD-vel bővül. Összehasonlításképpen, az EU-n kívülről Magyarországra behozott termékek 430 EUR-ig vámmentesek, de 700 EUR-ig is mindössze egy 2,5%-os vámjegyet kell megfizetni, az ennél is magasabb érték esetén pedig a vonatkozó vámtarifák az érvényesek – amelyek mind jócskán 50% alatt vannak.
A közbiztonság helyzete
Az anarcho-kapitalizmus nem jelenti azt, hogy a libertárius szereti a rossz közbiztonságot. Milei ígéretet tett a bűnözéssel szembeni keményebb fellépésre is. A problémák közül a lakosság szerint összességében ez a harmadik legsúlyosabb a magas infláció és az alacsony bérek után, megelőzve a korrupciót és a szegénységet. Statisztikák alapján Argentína legveszélyesebb városa Rosario, amely Buenos Aires-től 300 km-re található a kontinens második leghosszabb folyójának, a Paraná-nak a partján, amelyen többek közt Bolíviából is szállítanak drogot. Az országos átlag a 100 ezer főre jutó éves gyilkosság tekintetében 4,2 volt 2023-ban, ez Santa Fe tartomány hírhedt székhelyén 22 (megelőzve Medellín-t, Rio de Janeiro-t és Quito-t). A választásokon egyébként Santa Fe volt az a tartomány, ahol a negyedik legnagyobb arányban szavaztak Milei-re. A hatalomra kerülése után még katonai egységekkel is megerősítette a Rosario-i rendőrség munkáját, amely a börtönökön belüli bandákra is kíméletlenül csap le. A járőrautók számát 21-ről 280-ra növelték (vélhetően ezek beszerzése is hozzájárult ahhoz, hogy összességében csökkenő importvolumenen belül a járművek beszerzése növekedett 2024-ben).
A gyilkosságok száma 2024 első 8 hónapjában 62%-kal csökkent, 200-ról 70-re, illetve szeptemberben maga Milei is ünnepelte azt, hogy négy egymást követő héten nem történt emberölés a városban. A tartomány korábbi biztonsági minisztere szerint ez a drámai csökkenés csak azzal magyarázható, hogy a kormány paktumot kötött a szervezett bűnözői körökkel, miszerint kevesebb emberölésért cserébe szemet hunynak a hatóságok a drogbusiness fölött. Ezentúl a börtönbe kerülés még inkább eltántoríthatja az embereket a bűnelkövetéstől, továbbá költségmegtakarítást is jelent az állam szempontjából az, a Kongresszus alá tartozó hivatal leépítése, amely 500 főt alkalmaz a büntetésvégrehajtási intézményekben elkövetett visszaélések felügyeletére. A közbiztonság a javulás ellenére továbbra is rendkívül rossz, a veszély nem kerüli el az elitet sem. Például Patricia Bullrich biztonsági miniszter egyik testőrét a családjával együtt érte rablótámadás még 2024 januárjában, melynek során a szövetségi rendőrségnek is dolgozó férfi 9 éves lányát lőtték agyon a fiatalkorú bűnözők. Egy évvel később Bullrich unokatestvérét rabolták ki egy kávézóban, miután készpénzt vett ki egy bankból. Ő életben maradt, de 7 millió peso- vettek el tőle.
Ki másol kit?
Sokan aggatják Milei-re „az argentin Trump” elnevezést, ami bizonyos párhuzamokon alapszik, ám világképükben jelentős különbségek vannak. Milei a szabad piacokról, a költségvetési fegyelemről, a szabad vállalkozásról és kereskedelemről, illetve a gazdaság deregulációjáról beszél, míg Trump hajlamos a protekcionizmusra, kevés figyelmet fordít a költségvetési fegyelemre, és az iparpolitikát előnyben részesíti. Mindkettőjük fontos eszközként tekint az adókedvezményekre. Azonban a spirituális koalícióhoz tartozás vitathatatlan.
Milei nagy reményeket fűz ahhoz, hogy bírva az amerikai kollégának a támogatását, az IMF-ben országa számára kedvezőbb feltételeket csikarjon ki. Az argentin ügyet fel is karolta a Fehér Ház. Marco Rubio amerikai külügyminiszter amellett érvelt, hogy Argentína számára létfontosságú lenne egy lélegzetvételnyi idő biztosítása az adósságának átstrukturálásával, hogy végrehajthassa a gyökeres reformjait. 2025 januárjában a nemzetközi pénzügyi szervezet meghívta Sturzenegger-t a deregulációs tanácsadói testületében való részvételre; ez nem csak az eddigi munkájának az elismerését, hanem a tárgyalások megolajozását is jelenti. Argentína a Nemzetközi Valutaalap messze legnagyobb adósa, 44 milliárd dolláros tartozással. A második Egyiptom, amely a Szuezi-csatornából származó megcsappant bevételei miatt már 15 milliárdos hitelt halmozott fel, míg a harmadik a háború sújtotta Ukrajna 12 milliárddal. Több forgatókönyv létezik a Nemzetközi Valutaalappal történő megegyezésre, és senkinek sem lenne jó annak elhúzódása. Mindenesetre Milei teljesen Washington kedvében akar járni. Például 2024 őszén az ország ENSZ-nagykövete a kubai embargó elítélésére szavazott igennel, miközben a határozatot csak az USA és Izrael utasította el. Milei nem bízta a véletlenre, lecserélte a külügyminiszterét és reméli, hogy ezzel nem bőszítette fel Trumpot. Az összefonódó politikai és gazdasági kihívások sikeres kezelése ügyes stratégiát és végrehajtást igényel mind az argentin fél részéről, mind az IMF-től. Milei számára a választási kényszerek, valamint a stabilizációs és reformkövetelések közötti egyensúly nem csak a 2025-ös évet fogja meghatározni, hanem meghatározza elnökségének hosszú távú pályáját és Argentína gazdasági jövőjét is.
Donald Trump megbízta Elon Musk-ot azzal, hogy szorítsa vissza a szövetségi bürokráciát és faragja le az USA állami kiadásait. Az amerikai üzletember ez ügyben egyeztetést folytatott Sturzenegger-rel. Donald Trump már második ciklusának elején létre is hozta a de facto minisztériumként működő szervet, élére Elon Musk került.
Trump számos kérdésben követi a Milei által kitaposott utat. Az argentin elnök hivatalba lépésének első napján állította le a kormányzat szövetségi szintű kifizetéseit (mindkét ország szövetségi köztársaság, az államok a központi kormánynak befizetnek és attól kifizetést kapnak). Mivel ez a költségvetésre jótékonyan hatott és eközben mégsem omlott össze a társadalom, ezért Trump úgy gondolja, hogy ez járható út az USA-ban is. Habár az amerikai belügyi állami kiadások aránya az erőszakszervezetek kivételével nagyságrendekkel marad el az argentin államétól, a magas külügyi források pedig a birodalmi léttel járnak együtt. Miután Trump másodszor is elfoglalta hivatalát, az első héten 90 napra felfüggesztette a külföldi támogatásokat, kivéve a sürgősségi élelmiszersegélyeket, az Izrael és Egyiptom katonai támogatását. Pár nappal később belföldön is hasonló rendeletet adott ki. A társadalombiztosítás és a Medicare egészségügyi biztosítás kivételével az összes szövetségi transzfert, többek között az infrastrukturális és energetikai projekteket, oktatási és egészségügyi projekteket, lakhatási támogatásokat, a katasztrófa-elhárítást, a sokszínűséggel kapcsolatos programokat, az élelmiszersegélyeket, a rákkutatás számos alapját, illetve a külföldi segélyeket támogató kifizetéseket (és kölcsönöket) fagyasztott be. Trump lazította a felmondási védelmet a közszolgák esetében, ahogy Milei is tette. Még a fegyverkezés terén is vannak párhuzamok a két vezető között. Milei egyik első dolga volt, hogy Dániától 24 használt F-16-os vadászrepülőt vásároljon a drámai megszorítások közepette 300 millió USD-ért (ebből 40-et az USA állt), illetve vállalta, hogy a katonai kiadásokat a következő 8 évben a GDP 0,5%-áról a 2%-ára emeli. Jelenleg Argentína költi Dél-Amerikában a legkevesebbet a hadi kiadásokra, azok 90%-a a 72 ezer állományban lévő fizetésére és nyugdíjára kerül felhasználásra. Trump ugyancsak drasztikusan fejleszteni kívánja az USA katonai erejét, ezért utasítást adott ki egy olyan légvédelmi rendszer kiépítésére, mint az izraeli Vaskupola.
A Vietnámot vaskézzel irányító Vietnámi Kommunista Párt 2023 év végén bejelentette, hogy nagyszabású bürokráciacsökkentésbe kezd. Az államapparátust mintegy 20%-kal kívánják megvágni, ami legalább 100 ezer közalkalmazottat érint. A reformok végrehajtását sürgős ügyként kezeli a vezetés, mert még a 2026-ban esedékes 14-edik Pártkongresszus előtt be akarják fejezni. Öt minisztériumot fognak megszüntetni, miközben például összevonják a pénzügyit, a tervezésit és a befektetésit. Az áramvonalasítást a hatalomgyakorlásban kulcsfontosságú nagyhatalmú bizottságok és állami TV-csatornák sem fogják megúszni. Az argentin gazdasággal teljesen ellentétes utat bejáró vietnámi 2024-ben 7,1%-kal növekedett, mégis a gyarapodás akadályaként tekintenek az adminisztrációra. Habár az ország egésze csak 1976-ban nyerte vissza teljesen a függetlenségét, rá egy évtizeddel piacpárti reformokat vezettek be (miután meggyőződtek Teng Hsziaoping eredményeiről Kínában). A de facto kapitalizmus bevezetésével az 1985-ös 236 USD-ről 2024-re 4700-ra nőtt az egy főre jutó GDP az indokínai országban.
A külpolitikai irányvonal
Kínával szemben Milei sokkal pragmatikusabbá vált, elhagyta a Kínai Kommunista Párt Nyugaton mainstreammé váló doktríner kritizálását. Argentína nem annyira financiálisan, hanem kereskedelmileg kiszolgáltatott Kínának. Milei 2024 decemberében már azt nyilatkozta, hogy a két gazdaság briliáns módon egészíti ki egymást, mert a kínaiak csak az üzletre koncentrálnak, nincsenek feltételeik és ez a hozzáállás tetszik az argentin elnöknek. Továbbá meglepte őt és aztán elismerte azt, hogy milyen tisztelettel bántak vele a kínaiak – főleg azok után, amiket mondott a kampánya során a kelet-ázsiai szuperhatalomról.
Az EU-t és az Argentínát is magába foglaló Mercosur között már 1999 óta zajlanak tárgyalások a két szabadpiaci tömb egyesítése érdekében, amiben 700 millió ember állítja elő a világ GDP-jének a 20%-át. 2024 decemberében mérföldkőhöz érkezett a megállapodás, amit azonban még ratifikálnia kell a résztvevő feleknek. Javier Milei Lula da Silva brazil elnök mellett támogatja a kereskedelmi liberalizációt, miközben Európa termelőit Washington fogja várhatóan februártól megszorongatni és számos alapanyag tekintetében is szeretné leépíteni a Kínától való függőséget Brüsszel. Csakhogy Trump januári hivatalba lépésének első napján kiléptette az Egyesült Államokat a Párizsi Klímaegyezményből és a WHO-ból. Ebből inspirálódva Milei is megszüntette országa tagságát az egészségügyi világszervezetben. A 2025-ös Davosi Világgazdasági Fórumon élesen kritizálta a progresszív ideológiákat, a woke-ot, a feminizmust, az identitáspolitikát, a szociális igazságosságot, a klímaváltozás elleni harcot és a Mercosur-ból való kilépést is belebegtette.
Amennyiben utóbbira sor kerülne, akkor az EU számára az egyik, a szabadkereskedelmi egyezményhez támasztott esszenciális feltételét hiúsítaná meg, ami miatt akár el is állhatnak az európaiak. Ugyan a következő EU parlamenti választások még több, mint 4 év múlva lesznek, de a német és a francia politika is gyökeresen megváltozhat 2025-ben, ami kiveheti a környezetvédelmi szigorítások zászlóvitelét az EU külpolitikai irányvonalából és egy pragmatikusabb gazdaságpolitika veszi kezdetét. Sőt, az egyezmény ratifikálása erősítheti is a szélsőjobboldali pártok támogatottságait a 2025-ös választásokon, ráadásul az európai mezőgazdasági termelők és Brüsszel között egyébként sem felhőtlen a viszony mostanában az ukrán termékek beengedése miatt.
Az argentin elnök jelezte, hogy szeretne tető alá hozni egy szabadkereskedelmi egyezményt az USA és Argentína között, ami számára nagyobb jelentőséggel bír, mint az EU-val kötött megállapodás. Sőt, a Mercosur tagságnál is fontosabb a számára. Azonban a Mercosur alapító céljai közt szerepel, hogy a tagok nem köthetnek kedvezőbb kétoldalú kereskedelmi megállapodásokat harmadik országokkal a többi beleegyezése nélkül. Hogy ez vörös vonal-e a Mercosur többi vezetője számára, nagyban függ Milei-től. Ha a libertárius reformoknak köszönhetően elkezd erősödni Argentína, akkor annak elvesztése fájóbb lehet a Mercosur-nak, mint a kikacsintás. Utóbbi lesz valószínű, mert Milei szerint a Mercosur „egy protekcionista börtön” és az elnök biztosan a legpragmatikusabb módon fog Argentína számára hasznos üzleteket keresni szerte a világban. Fontosságában az USA-val kötendő szabadkereskedelmi egyezmény és a Mercosur-EU közti megállapodás közt van a 2024 márciusában jóváhagyott OECD tagsági kérelem. A szervezet az országok környezetvédelmi szakpolitikáját is értékeli, azonban a Trump jelentette fordulat miatt itt is elképzelhető bizonyos rugalmasság. Mindenesetre Argentína jó hírnevéhez szignifikánsan hozzájárulna a csatlakozás, az pedig növelné a nemzetközi befektetők bizalmát az ország irányában, amire kifejezhetetlen mértékben szüksége van Milei-nek.
A Falkland-szigetek (Islas las Malvinas) kapcsán nem változott Milei álláspontja, annak visszaszerzéséről nem mond le, de annak módja csakis tárgyalásos úton történhet, nem pedig agresszió által. Ugyanis Milei Alberto Benegas Lynch, Jr szavaira hivatkozik, aki szerint a liberalizmus mások életprojektjének a feltétlen tisztelete az élethez, szabadsághoz és tulajdonhoz való jogának megvédésével, az agressziómentesség elvének alapján.
Milei támogatottsága
Javier Milei 2024 decemberében a világ egyik legelfogadottabb vezetője volt, 66%-os rátájával még a stabilitásáról híres Svájcot is 10%-kal előzte. Más, 2024 december végén készített közvélemény-kutatások alapján az elnök támogatottsága 52%-os, ami messze felülmúlja az elődeinek egy év kormányzás utáni népszerű(tlen)ségét. A 2024 első félévében látott óriástüntetések alábbhagytak. Ennek több oka is lehet. Egyrészt a tüntetők semmilyen céljukat nem tudták érvényesíteni, Milei-nek csak akkor kellett visszavennie az elképzeléseiből, amikor a képviselők tették lehetetlenné az összes javaslatának törvénnyé tételét. Ez csapdahelyzetbe is állítja a képviselőket, hiszen az ország katasztrofális helyzetével mindenki tisztában van és ha Milei abból kísérel meg kiutat találni, akkor az azzal való szembeszegülés nagyon hamar erodálhatja az ellenzék támogatottságát. Hiszen a drákói intézkedések évtizedek óta nem tapasztalt hatást fejtenek ki a lakosság mindennapi életében és annak puszta mértékéről a többségnek nem az újbóli megszorítások jutnak az eszébe, hanem a lehetséges fordulópont, hogy erre vártak évtizedek óta, ez lehet az az áldozat, aminek a meghozatalával már végre rendbe jönnek a dolgok Argentínában. Ennek pszichológiai hatását rosszul teszi az a politikus, aki alulbecsüli. Ráadásul bizonyos értelemben a lakosság már érzi a javulást. 2024 decemberében az argentinok 49%-a szerint 2025 első félévében a gazdaság javulni fog, miközben ennek ellenkezőjét csak 39%-a mondta. Októberben még csak 41% volt derűlátó és 53% látta borúsan az ország helyzetét.
Milei egyik interjújában így fogalmazott: ő nem egy szokásos politikus, aki azért kéri a polgárok szavazatát, hogy hatalmat kapjon az emberek életének olyanra szabására, amilyet ő szeretne. Hanem ő azért kér szavazatot, hogy legyen hatalma jogok visszaadására az embereknek a saját életük szabadon alakítására, így senki sem tudja kikerülni a döntéseinek a következményeit, mindenki élvezheti a munkája gyümölcsét. Amikor az előző elnök, Alberto Fernández a hatalom átadásakor körbevezette Milei-t az Olivos negyedben található elnöki rezidencián, akkor a régi elnök azt mondta, hogy úgy érzi magát, mint egy ingatlaneladásnál, aki megmutatja a házat az új tulajdonosnak. Milei ezt válaszolta: „Nem én vagyok az új tulajdonos. Négy évre én vagyok az új bérlő, nyolc évre opcióval.”
Források
https://thediplomat.com/2025/01/vietnams-bureaucratic-revolution-rationales-and-challenges/
https://www.weforum.org/stories/2025/01/davos-2025-special-address-javier-milei-president-argentina/
https://www.reuters.com/business/energy/argentinas-ypf-signs-deal-with-indian-firms-export-lng-2025-01-21/
https://www.vozdeamerica.com/a/aerolinea-estatal-de-argentina-recorta-personal-rutas-y-refrigerios-ante-posible-venta/7923142.html
https://www.statista.com/statistics/1392891/migration-rate-argentina/
https://www.reuters.com/world/americas/argentina-privatizes-state-metal-firm-milei-era-first-2025-01-08/
https://buenosairesherald.com/economics/milei-says-currency-controls-to-be-lifted-on-january-1-2026
https://www.batimes.com.ar/news/economy/milei-sets-2026-target-for-removal-of-argentinas-currency-controls.phtml
https://www.batimes.com.ar/news/argentina/milei-government-targets-cristina-fernandez-de-kirchner-in-pension-row.phtml
https://argentina.iom.int/es/portal-de-datos-migratorios-en-la-argentina
https://www.indec.gob.ar/uploads/informesdeprensa/eti_01_2524CFA9C40A.pdf
https://www.wilsoncenter.org/blog-post/afuera-milei-puts-his-stamp-argentine-diplomacy
https://oec.world/en/profile/bilateral-country/usa/partner/arg
https://www.washingtonpost.com/world/2025/01/02/argentina-pork-beef-inflation-meat-economy/
https://www.thehindu.com/business/an-argentine-province-has-a-creative-solution-to-president-mileis-austerity-printing-its-own-money/article68764365.ece
https://www.piie.com/blogs/realtime-economics/2025/milei-2025-between-argentinas-mid-term-elections-and-imf
https://www.lanacion.com.ar/economia/campo/cambiamos-habitos-el-consumo-de-carne-vacuna-toco-un-minimo-historico-mientras-el-pollo-y-el-cerdo-nid27122024/
https://www.bbc.com/news/articles/c5y86vv0wneo
https://www.clarin.com/economia/comienza-fase-iii-gobierno-reduce-ritmo-devaluacion-apuesta-dolar-planchado-acelerar-baja-inflacion_0_tjbOum6so9.html
https://bcf.princeton.edu/events/federico-sturzenegger/
https://buenosairesherald.com/economics/exchange-rate-gap-drops-to-4-a-record-low
https://www.batimes.com.ar/news/economy/argentinas-rich-neighbours-cut-back-on-visits-due-to-strong-peso.phtml
https://www.clarin.com/politica/javier-milei-medidas-vivo-2026-cepo-prometio-presidente-seguidores-redes_0_R55uTY0NCT.html
https://www.ft.com/content/35b444a1-608c-48b5-a991-01f2ac3362be
https://www.lanacion.com.ar/seguridad/un-primo-de-patricia-bullrich-fue-asaltado-por-tres-delincuentes-mientras-tomaba-un-cafe-en-recoleta-nid30012025/
https://kijev.mfa.gov.hu/page/aruk-vam-es-nemzeti-adomentessegre-vonatkozo-szabalyok
https://www.ft.com/content/e3a9b2ee-c5f4-480a-9ae4-70d94492d57b
https://www.batimes.com.ar/news/economy/dollar-imf-tariffs-how-trumps-measures-will-impact-argentina.phtml
https://www.economist.com/the-americas/2024/11/28/javier-milei-free-market-revolutionary
https://www.tourism-review.com/tourism-in-argentina-decreased-in-august-news14653
https://www.ft.com/content/d3f831a7-e442-4e43-a8dd-e9d687a133cd
https://www.cato.org/blog/mileis-key-pending-task-ending-argentinas-currency-controls-part-ii
https://ww.fashionnetwork.com/news/Rio-de-janeiro-introduces-tax-free-shopping-for-tourists,1691372.html
https://www.cato.org/blog/mileis-key-pending-task-ending-argentinas-currency-controls-part-i
https://www.riotimesonline.com/brazil-welcomes-record-6-65-million-foreign-tourists-in-2024/
https://buenosairesherald.com/politics/milei-confirms-argentinas-pais-tax-will-end-in-december
https://reason.com/2024/10/22/milei-shuts-down-argentinas-tax-agency/
https://www.mooreglobal.hu/hirek/2022-november/adofizetes-devizaban
https://www.economist.com/graphic-detail/2025/01/14/is-javier-mileis-economic-gamble-working
https://www.trade.gov/market-intelligence/argentina-pais-tax-modification
https://www.batimes.com.ar/news/economy/argentina-wins-upgrade-from-moodys-in-boost-for-milei.phtml
https://www.reuters.com/markets/rates-bonds/moodys-raises-argentinas-rating-first-time-five-years-2025-01-24/
https://www.batimes.com.ar/news/argentina/stories-that-caught-our-eye-january-24-to-31.phtml
https://www.economist.com/the-world-ahead/2024/11/20/argentina-the-making-of-an-economic-miracle
https://www.batimes.com.ar/news/economy/argentinas-central-bank-cuts-key-rate-to-29-as-peso-depreciation-slows.phtml
https://www.economist.com/the-americas/2024/11/29/entrevista-con-javier-milei-presidente-de-argentina
https://tradingeconomics.com/commodity/beef
https://www.lanacion.com.ar/autos/el-gobierno-anuncio-mas-cambios-para-el-mercado-de-autos-nid29012025/
https://cnnespanol.cnn.com/2024/12/31/argentina/fin-ano-milei-recesion-economia-analisis-orix
https://www.batimes.com.ar/news/argentina/who-paris-climate-accords-mercosur-milei-mulls-multilateral-retreat.phtml
https://www.batimes.com.ar/news/economy/shale-spurs-argentinas-largest-energy-trade-surplus-since-2006.phtml
https://www.economist.com/the-americas/2024/08/22/javier-milei-is-splurging-on-the-army
https://www.lanacion.com.ar/economia/baja-de-retenciones-a-mi-cuando-me-toca-nid29012025/
https://www.nytimes.com/2024/12/12/world/americas/argentina-president-milei-inflation-economy.html
https://www.cnbc.com/2024/12/23/why-europes-trade-deal-with-south-america-is-so-controversial.html
https://www.reuters.com/world/americas/argentina-deregulation-tsar-mileis-chainsaw-cuts-go-deeper-2025-2025-01-29/
https://www.argentina.gob.ar/que-es-el-sep
https://www.foxnews.com/politics/trump-says-iron-dome-construction-immediate-signs-executive-order
https://www.argentina.gob.ar/desregulacion/reporta-la-burocracia
https://www.mooreglobal.hu/hirek/2022-november/adofizetes-devizaban
https://www.fdiintelligence.com/content/news/the-imfs-top-10-biggest-debtors-81405
https://www.newyorker.com/magazine/2024/12/09/javier-milei-wages-war-on-argentinas-government
https://www.reuters.com/world/trump-orders-pause-all-federal-grants-loans-2025-01-28/
https://www.atlanticcouncil.org/blogs/new-atlanticist/mileis-first-year-ends-with-optimism-can-argentinas-momentum-continue-in-2025/
https://fee.org/articles/how-javier-milei-is-battling-the-worst-tax-of-all-inflation/
https://cancilleria.gob.ar/en/cie/news/argentine-trade-exchange-january-november-2024
https://www.theglobaleconomy.com/Argentina/share_world_exports/
https://www.theglobaleconomy.com/rankings/share_world_exports/
https://www.bu.edu/econ/files/2023/06/DFP_Argentina_MassMig.pdf
https://www.theglobaleconomy.com/Argentina/Share_of_industry/
https://latinaer.springeropen.com/articles/10.1007/s40503-017-0052-7
https://www.csis.org/analysis/what-are-implications-eu-mercosur-free-trade-agreement
https://www.youtube.com/watch?v=7VZAE2NULVk
https://www.statista.com/statistics/314628/fertility-rate-in-argentina/
https://worldpopulationreview.com/countries/argentina
https://www.batimes.com.ar/news/argentina/report-reveals-most-unsafe-cities-in-argentina.phtml
https://www.statista.com/statistics/1367472/main-problems-argentina/
https://www.revistaanfibia.com/el-regreso-del-quetejedi-federico-sturzenegger/
https://macrotrends.net/global-metrics/countries/VNM/vietnam/gdp-per-capita
https://english.news.cn/20250107/4ea50edda1ec48569ab58a3ee0f59364/c.html
https://d-nb.info/1257585649/34
https://news.gallup.com/poll/654089/javier-milei-argentina-charts.aspx
https://globalamericans.org/one-year-later-argentina-under-javier-milei/
https://www.youtube.com/watch?v=SWhDTdWND1I&list=WL&index=46&t=1112s
https://www.youtube.com/watch?v=xnTdDJxWELc&list=WL&index=29
https://www.youtube.com/watch?v=C8kf1c5o2TE&list=WL&index=16
https://www.youtube.com/watch?v=dX6v4Tk0zmc
https://www.youtube.com/watch?v=5dXUYImwbR4&list=WL&index=5
Kelet-Ázsia elemző, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n. Fő elemzési területe a kelet- és délkelet ázsiai régió geopolitikája, a technológiai trendek, a félvezetőipar, a kínai digitális gazdaság. Szakterülete: geopolitika, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Kína, technológia.
