Kazahsztán a posztszovjet térség és a közép-ázsiai régió vitathatatlan gazdasági nehézsúlyú versenyzője. Bár az elmúlt három évtizedben a függetlenné válás sokkja, a strukturális egyoldalúság és a globális válságok komoly kihívások elé állították az országot, Asztana mindvégig megőrizte régiós vezető szerepét és válságállóságát. A pragmatikus, többvektorú külpolitika, a modern pénzügyi reformok és a zöld átálláshoz szükséges kritikus nyersanyagok bősége révén Kazahsztán mára Oroszország és Kína között egyensúlyozva, a Nyugat – köztük Magyarország – számára is megkerülhetetlen, stabil stratégiai partnerré és összekötő híddá vált Európa és Ázsia között. Kazahsztán fejlődése jó példa arra, hogy hogyan lehet kitörni a poszt-szovjet keretek közül és modern, innovatív, fokozatosan bővülő gazdaságot teremteni. Az alábbi elemzésben a kazah gazdaság helyzetét tekintjük át 1991-től napjainkig. Kitérünk a magyar-kazah viszony sajátosságaira, valamint arra is, hogy a régióban és globálisan milyen kapcsolatokat ápol az egyes államokkal.
Kazahsztán a posztszovjet térség geopolitikai és gazdasági nehézsúlyú versenyzője, amely egyedülálló módon ötvözi a kontinentális elhelyezkedéséből fakadó stratégiai előnyöket a szinte kimeríthetetlen természeti erőforrásokkal. Az ország tudatosan a Kelet és Nyugat közötti összekötő kapuként pozicionálja magát: a transzkaszpi kereskedelmi útvonal – vagyis a Középső Folyosó – révén kulcsszerepet játszik abban, hogy a globális ellátási láncok Oroszország megkerülésével kössék össze Kínát az Európai Unióval. Ezt a tranzitpotenciált egy régión belül kiemelkedően stabil, kiszámítható jogi és adózási környezet támogatja, amely az angolszász jogrend alapján működő Asztanai Nemzetközi Pénzügyi Központon (AIFC) keresztül sikeresen csatornázza be a nyugati és ázsiai működőtőkét.
A kazah gazdaság igazi motorját és globális súlyát azonban a földkéreg rejtett kincsei adják. Az ország a világ első számú urántermelője – a globális piac mintegy 40%-át biztosítja –, miközben a top 10 legnagyobb kőolaj-, földgáz- és szénkészlettel rendelkező állam közé tartozik. Ez a masszív fosszilis és nukleáris energiaháttér nemcsak az állami bevételek gerincét alkotja, hanem a jelenlegi energiabiztonsági válságban felértékeli Asztana szerepét a diverzifikációra törekvő európai partnerek szemében is.
A hagyományos energiahordozókon túl Kazahsztán egy valóságos ásványkincstár, amely a zöld és digitális átállás kritikus nyersanyagainak szinte teljes palettáját felvonultatja. Az Európai Unió által meghatározott kritikus fontosságú alapanyagok kétharmada – köztük hatalmas króm-, mangán-, réz-, vasérc- és cinktartalékok – megtalálható a kazah altalajban, amelyek becsült élettartama a jelenlegi kitermelési ütem mellett sok esetben még évszázadokig garantálja a piacvezető pozíciót. Mivel az ország területének jelentős része geológiailag még feltáratlan, a jövő technológiáihoz szükséges „új olaj”, vagyis a lítium-, titán-, nikkel- és ritkaföldfém-lelőhelyek kiaknázása révén Kazahsztán a modern csúcstechnológia és az elektromos mobilitás megkerülhetetlen globális bázisává válik.
Kazahsztán gazdasága az 1990-es évektől a 2008-as 2009-es gazdasági válságig
A posztszovjet térség és a közép-ázsiai régió egyik legdinamikusabban fejlődő gazdasága Kazahsztán. A ma közel 21 millió főt számláló lakosságával, a világ kilencedik legnagyobb területű országaként ismert állam az elmúlt harminc év során jelentős átalakuláson ment keresztül mind politikai, mind gazdasági tekintetben. A Szovjetunió felbomlását követően 1991-ben lett független ország, ugyanakkor a kötelékben eltöltött évtizedek erőteljesen rányomták bélyegjüket a kazah gazdaság szerkezetére is. Az átmenet, amely a függetlenség kikiáltását követően elindulhatott, súlyos következményekkel járt.
Kazahsztán, hasonlóan a keleti blokk szocialista berendezkedésű országaihoz, szorosan integrálódott a szovjet tervgazdasági rendszerbe, ipara pedig a szovjet belső munkamegosztás részeként működött (Simon, 2009; Fredborn, 2010). A függetlenség kikiáltását követően a korábbi jól működő ellátási láncok megszakadtak, az addigi exportpiacok összeomlottak, az ipari termelés pedig látványosan esett vissza. A többi szovjet tagállamhoz hasonlóan az infláció rekord értékeket ért el, 1994-ben 854,6%-os volt a pénzromlás mértéke, tehát hiperinfláció alakult ki (IMF, 2026). Ennek következtében a lakossági megtakarítások elértéktelenedtek, hirtelen nőni kezdett a szegénység és a munkanélküliség is. Ugyan egy évvel korábban, 1993-ban Kazahsztán bevezette saját valutáját, a tengét, egy évvel később az infláció még mindig rekordokat döntött, a konszolidáció 1995-től csak lassan kezdett megvalósulni (Канашаев, 2017; Akimov – Dollery, 2008). Az új pénz bevezetése mindazonáltal fontos lépésnek bizonyult a monetáris önállóság irányába.
Az 1990-es évek piaci liberalizációs hullámai nem kerülték el a közép-ázsiai országokat, így Kazahsztánt sem. A kormány a jelzett időszakban gyors privatizációs programot indított, amely során az állami vállalatok magánkézbe kerültek, megjelent egy új üzleti elit, viszont jelentősen nőtt a korrupció és a vagyonkoncentráció is (Jermakowicz, 1996; Dosmurzinov, 2026). Hasonlóan azokhoz az országokhoz, amelyeknél szintén ebben az időben zajlott a privatizáció, itt is jelentősen megnőtt a külföldi befektetők száma a stratégiai iparágakban is, Kazahsztán esetében az energiaszektor volt az egyik ilyen terület.
Az infláció letörésével, valamint a gazdasági nehézségek lassú, de viszonylag hatékony felszámolásával, az 1990-es évek közepétől, második felétől elkezdődhetett a stabilizáció a kazah gazdaságban. Ebben az időben vált a posztszovjet térség egyik legnyitottabb gazdaságává, amiben nagy szerepe volt annak, hogy a kazah vezetés tudatosan ösztönözte a külföldi befektetéseket az országban (Dosmurzinov, 2026). Ezek elsősorban az olaj- és gázipar, a bányászat, valamint az infrastruktúra fejlesztés területeire koncentrálódtak. Jelentős volt a nyugati cégek részvétele is a tőkeáramlásban, amelyek főként a Kaszpi-tenger környéki energetikai cégekben jelentek meg (Jermkowicz, 1996). Az energetikai szektor a kazah gazdaság szempontjából nélkülözhetetlen: az ország hatalmas olaj-, földgáz-, urán- és fémkészletekkel rendelkezik, így a gazdasági növekedés alapját, valamint az elsődleges exportcikket az energiahordozók adják.
Az 1998-as orosz válság így egy prosperáló időszakban érte el a kazah gazdaságot. A krízis hatására ismét csökkenni kezdett az export, gyengült a nemzeti valuta, a tenge, a gazdaságban pedig lassulás kezdődött (UNCTAD, 2026). A gazdasági válság amellett, hogy érzékenyen érintette a rövid ideje független Kazahsztánt, arra is rávilágított, hogy még mindig erősen függ az orosz gazdaságtól és a nyersanyagárak alakulásától. Emiatt az új évezred egyik legfontosabb feladatai közé tartozott, hogy a kazah gazdaság mindezektől függetlenedjen.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152048/
A válság lecsengését követően, a 2000-es évek elejétől kezdve Kazahsztán a világ leggyorsabban növekvő gazdaságává vált. A globális olajár emelkedés hihetetlen módon növelte az ország bevételeit, nőtt az export, emelkedni kezdtek az állami bevételek, gyorsult a GDP-növekedés. 2000 és 2007 között a reál GDP éves átlagos növekedése 10,1%-os volt, ami kiemelkedő eredmény a szűkebb és a szélesebb térség országainak eredményeit tekintve is (UNCTAD, 2026). 2000-ben létrehozásra került a Nemzeti Olajalap, az olajbevételek egy részét tartalékolta, stabilizációs funkciót töltötte be (Esanov – Kuralbayeva, 2010). Az alap létrehozása amellett, hogy a jövő generációi számára is megtakarítást jelentett, fontos lépés volt az úgynevezett „nyersanyagátok” mérséklése szempontjából is. Szintén erre az időszakra tehető az ország infrastruktúra, közlekedés és városfejlesztéseinek jelentős része. Bővült a pénzügyi szektor és az ingatlanpiac is (IMF, 2008). A fővárost Almatiból Asztanába helyzeték át (ma ismét Asztana a főváros), amely az ország központjaként a modernizáció szimbólumává is vált. A 2000-es évek elejére tehető a bankszektor expanziója is. A kazah bankok ebben az időben jelentős külföldi hiteleket vettek fel, amelyből a gyors hitelbővülést finanszírozták, valamint elkezdték jelentősen növelni az ingatlanhitelezést is (Akimov – Dollery, 2008). Ez a megoldás rövid távon ugyan gyors növekedést eredményezett, viszont a pénzügyi sérülékenység lehetőségeit is növelte.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152110
Külkereskedelmében kezdettől egyoldalúság, főként az energiahordozók, nyersanyagok kivitel vált meghatározóvá. A nyers kőolaj, a különféle nyersanyagok és nemesfémek (arany) exportja a teljes kivitel 65-70%-át is képes volt biztosítani (OEC World, 2026). Elsődleges iránya a kazah exporttermékeknek az orosz piac mellett már ekkor is Kína, Törökország, valamint az EU tagállamai voltak (OEC World, 2026).
Annak ellenére, hogy a gazdasági növekedés dinamikus és látványos volt, számos strukturális probléma volt a felszín alatt. Egyrészt az egyoldalú gazdasági szerkezet kialakulása miatt a gazdaság erősen függött az olajexporttól, a nyersanyagáraktól, valamint a külföldi tőkétől is (Naumov, 2009; Øverland, 2008). Az energetikai szektor fejlesztései mellett a feldolgozóiparban és a technológiai szektorban már koránt sem látható ilyen jellegű növekedés, fejlesztés (Orazgaliyev, 2018). Szintén komoly problémát jelentett a társadalmi és regionális egyenlőtlenség. A növekedés nem érintette egyformán a városi és vidéki lakosságot, emiatt sok helyen – főként a vidéki részeken – tovább nőttek a társadalmi különbség. A gazdasági és politikai elit szoros összefonódást mutatott ebben a periódusban, az állami elit így jelentős gazdasági befolyással rendelkezett, viszont gyenge maradt az intézményi átláthatóság (IMF, 2008).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152171
Az FDI-áramlás élénkülése ugyancsak a 2000 utáni évekre tehető és a válságot követő 1-2 évben is kitartott annak dinamizmusa. Kazahsztán ekkor a posztszovjet térség legnagyobb FDI-fogadó állama lett, amely célterülete közé az energetikai szektor és a nyersanyag-kitermelés tartozott (OECD, 2010). A legnagyobb befektető országok között találjuk Hollandiát (olaj- és gázipari beruházások), az USA-t (kőolaj- és földgázszektor), az Egyesült Királyságot (energiaszektor, bányászat és pénzügyi szolgáltatások), Olaszországot (olaj- és gázipar), valamint Oroszországot (energetikai, kohászat, bankrendszer, infrastruktúra fejlesztés) és Kínát (energiaszektor, csővezeték építés, bányászat) is (OECD, 2010).
A gazdasági növekedés ellenére a 2008-as világválság komoly kihívást jelentett Kazahsztán számára. Az első jel a krízis begyűrűzésére az olajárak csökkenése volt, ami azonnal negatívan hatott az export teljesítményére, valamint a költségvetési helyzetre. A kazah bankok különösen sérülékenyek voltak a válsággal szemben. Ennek oka főként a már említett jelentős külföldi adósságok felhalmozásában, az ingatlanpiaci buborék kipukkanásában, valamint a nem teljesíthető hitelek arányának növekedésében mutatkozott meg. A nagyobb bankok olyan súlyos problémákkal szembesültek, ami miatt az államnak be kellett avatkoznia a válság kezelésébe. A kormány bankmentő csomagokat vezetett be, állami beruházásokkal próbálták fenntartani a növekedést, valamint felhasználták a Nemzeti Alap tartalékait is. A válság hatására érezhető lassulás kezdődött a kazah gazdaság addigi teljesítményében, de még így is viszonylag stabilan tudta átvészelni a krízis éveit, ellentétben más régióbeli országokkal.
A 2008-as válság megmutatta, hogy a gyors növekedés mögött instabil szerkezeti tényezők állnak. A kazah vezetést mindez arra ösztönözte, hogy nagyobb hangsúlyt fektessenek a gazdaság diverzifikációjára, valamint az állami stabilizációs mechanizmusokra.
A 2008-as válságtól napjainkig
2008 után a kazah gazdaságban a válságkezelés mellett az olajfüggőségből fakadó sérülékenység csökkentése, valamint a gazdasági diverzifikáció kerültek napirendre. A krízis éveinek ellenére Kazahsztán megőrizte a legerősebb gazdaság pozícióját Közép-Ázsiában, ugyanakkor a fejlődés egyre inkább külső tényezőktől vált függővé. Ilyen tényező volt az olajár változása, az orosz gazdasági kapcsolatok alakulása és a geopolitikai környezet a térségben. A válságot követő évektől az állam gazdaságélénkítő programokat indított. Ezek jelentős része az infrastrukturális beruházások erősítését, továbbá a stratégiai vállalati támogatást és az állami szerepvállalás bővítését célozta meg (IMF, 2014). A programoknak a segítségével Kazahsztán el tudta kerülni a mélyebb recesszió kialakulását, ugyanakkor tovább erősítette az állami dominanciát a gazdaságban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152080
A növekedés nem váratott sokáig magára, 2010 és 2012 között ismét egy felfelé ívelő trend vált jellemzővé a gazdaságban (UNCTAD, 2026). A bővülésre hatással volt, hogy az olajárak ismét emelkedtek, emiatt pedig az exportbevételek is nőni kezdtek (UNCTAD, 2026). Mindez stabilizálta az ország költségvetését, valamint támogatta az állami beruházások indítását és létrejöttét. A stabilizáció hatására nőtt a külföldi befektetők aránya a gazdaságban, továbbá Kazahsztán regionális pénzügyi központként kezdte pozícionálni magát (World Bank, 2014). Erre az időszakra datálható több hosszú távú fejlesztési stratégia kihirdetése is, mint a „Kazakhstan 2050”, amely iparosítási és innovációs programokat, továbbá infrastruktúra fejlesztések fogalmazott meg (UNECE, 2012). A cél a válság során napfényre került gazdasági diverzifikáció szükségességének megvalósítása volt. Ez a fejlesztés a feldolgozóipart, a mezőgazdaságot, a logisztikai szektort és a technológiai ágazatot egyaránt érintette (UNECE, 2012). A program sikeressége ellenére az olaj- és nyersanyagexport dominanciája ezt követően is fennmaradt.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152143
Az olaj világpiaci árának alakulása és annak hatása az ország export teljesítményére, magában hordozta azt, hogy egy olajválság kritikusan érintheti az ország gazdasági növekedését (OECD, 2014). Emiatt a 2014-ben bekövetkező globális olajár-zuhanás egy újabb kihívást jelentett a kazah gazdaság számára. Az olajárak drasztikus esése miatt ismét csökkent az állam bevétele, lassult a GDP-növekedés, romlott a költségvetési egyensúly (IMF, 2026). A helyzet 2016-ban érte el a tetőfokát, amikor a reál GDP növekedése 1,09%-ot ért csak el (IMF, 2026). Az olajár csökkenése miatt a tenge leértékelődött: 2014-ben részleges leértékelés történt, majd 2015-ben áttértek a lebegő árfolyamrendszerre (World Bank, 2015). A nemzeti valuta értéke gyorsan zuhant a válság során, ami növelte az inflációt, csökkentette a lakosság vásárlóerejét, és növelte a társadalmi elégedetlenséget. Az egyébként is válságos helyzetet tovább súlyosbította Oroszország szerepe, illetve a Krím annektálása. Mivel Kazahsztán gazdasága még ekkor is szorosan kapcsolódott az orosz piachoz és az Eurázsiai Gazdasági Unió rendszeréhez, ezért a rubel gyengülése és az orosz szankciók közvetett hatása tovább nehezítette a válságból való kilábalást az országban (Azretbergenova – Syzdykova, 2020; Groce, 2020).
Mind a 2008-as, mind a 2014-es válság rámutatott arra, hogy Kazahsztán olajból származó függőségét szükséges csökkenteni. A 2010-es évek közepétől így a kazah vezetés egyre hangsúlyosabban próbálta kiegyenlíteni ezt a területet. A fő diverzifikációs irányok között három területre koncentráltak az intézkedések:
- Logisztika és tranzitgazdaság: Kazahsztán földrajzi helyzetéből stratégiai előnyt akartak kovácsolni. Egyfajta összeköttetést biztosít Európa és Kína között, valamint fontos szerepet kapott az „Új Selyemút” projektben is;
- Mezőgazdaság: az ország jelentős gabonatermelő, nagy mezőgazdasági potenciállal rendelkezik, így ennek kihasználása fontossá vált;
- Feldolgozóipar: az állam célzottan támogatta a vegyipart, a gépgyártást és az élelmiszeripart (Azretbergenova – Syzdykova, 2020).
A diverzifikációs törekvések eredményei korlátozottak maradtak. Az okok között az egyik legfontosabb, hogy az olajszektor továbbra is a teljes exportot dominálta. Emellett magas maradt az állami beavatkozás és gyenge volt a verseny. A reformok teljesítését nehezítette, hogy a korrupció mértéke továbbra is jelen volt az országban.
A 2014-es krízis után ismét egy növekedési időszak kezdődhetett a kazah gazdaságban, ezt azonban újra megtörte egy válság, amely a korábbiakhoz képest egyedi volt. A 2020-as koronavírus-járvány egyszerre okozott az országban egészségügyi krízist és az olajárak összeomlása miatt gazdasági visszaesést. Az exportbevételek drasztikus csökkenése miatt a nemzeti valuta ismét gyengült (DeRemer, et.al., 2025). A kormány a válság enyhítésére szociális támogatásokat indított, vállalati mentőprogramot hirdetett, továbbá ismét a Nemzeti Alap forrásait vette igénybe a szubvenciókhoz (World Bank, 2026). Az intézkedések rövid távon stabilizálták a gazdaságot, de újra rámutatott az állam túlzott szerepére a gazdaságban, valamint az olajbevételektől való függésre is.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152200
Változás állt be a korábbi kedvező FDI tendencia tekintetében is. A 2008-as válságot követően 2012-től 2013-tól fokozatosan csökkeni kezdett a külföldi tőke szerepe és mértéke a kazah gazdaságban. A 2010-ig évekig főként nyugati dominancia jellemezte a tőkeáramlást Kazahsztánban, ez az elmúlt másfél évtizedben átalakult és Kína fokozatosan nagyobb szeletet hasít ki a kazah piacból. 2022 után, főként az Oroszországgal szemben hozott nemzetközi szankciók hatására számos orosz nagyvállalat (pénzügyi szolgáltató, IT-cég, logisztikai szereplő) Kazahsztánba helyezte át tevékenységének egy részét. Ennek hatására 2024-re Oroszország lett a legnagyobb FDI-befektető Kazahsztánban, hozzávetőlegesen 4 milliárd USD-re tehető az innen érkező tőke értéke (Astana Times, 2025). A változás azért is jelentős, mert ezt megelőzően Hollandia volt a legjelentősebb FDI-kihelyező az országban, de a 2022-es események után – feltehetően geopolitikai okok miatt – visszafogottabbá váltak az Európából és az USA-ból érkező befektetések. 2015 után ágazati átrendeződés is megfigyelhető az FDI kapcsán: míg korábban az energetikai és nyersanyag kitermelési szektor vezetett a befektetések listáján, addig az elmúlt tíz évben egyre több FDI érkezik a feldolgozóiparba, logisztikába, kereskedelembe, pénzügyi- és közlekedési szolgáltatásokba is (Astana Times, 2025). A jelenlegi adatok szerint még mindig az EU és a klasszikus értelembe vehető Nyugat az FDI-állomány legnagyobb arányú tulajdonosa Kazahsztánban, de Oroszország részéről gyorsultak a befektetések 2022 óta, Kína pedig stratégiai fejlesztéseket célzott az elmúlt évek során.
Geopolitikai kérdések is nehezítették a kazah gazdaság teljesítményét. Az orosz-ukrán háború kitörése számos kockázatot hozott, az elfogadott nemzetközi szankciók Oroszországgal szemben pedig kereskedelmi bizonytalanságot és logisztikai problémákat okoztak. Kazahsztán különösen érzékeny mindezekre, mert olajexportjának jelentős része orosz területen halad keresztül. A háború hatására felértékelődtek az alternatív olajszállítási útvonalak fejlesztései, a kapcsolatok erősítése Kínával, az EU-val és a Közel-Kelettel is (DeRemer, et.al., 2025). Az eltelt négy év során az eddigi eredmények azt mutatják, hogy Kazahsztán gazdasága továbbra is stabil tudott maradni, még annak ellenére is, hogy a növekedés mérsékeltté vált. Az infláció továbbra is magas, de a bankszektor stabilabb, mint a 2008-as válság során volt. A főbb strukturális problémák jelenleg is fennállnak: az olajfüggőség, a gyenge termelékenység, az állami dominancia, valamint a lassú reformok továbbra is nehezítő tényezőként hatnak a kazah gazdaság további bővülése előtt.
Összességében 2008 után Kazahsztán számos válságot megélt, és bár megőrizte vezető gazdasági szerepét a régióban, fejlődési modellje továbbra is erősen nyersanyagközpontú maradt. A legfontosabb kérdés jelenleg az, hogy Kazahsztán képes lesz-e a gazdaságát diverzifikálni, csökkenteni az olajbevételekből fakadó függőségét, modernizálni intézményeit, valamint fenntarthatóbb növekedési modellt kialakítani.
A magyar-kazah kapcsolatok alakulása 1990-től napjainkig
Magyarország és Kazahsztán kapcsolata, egymással folytatott külpolitikája az elmúlt több, mint három évtized során fokozatosan fejlődött a diplomáciai kapcsolat felvételétől egészen a stratégiai partnerségi viszonyig. A két ország kapcsolatának különlegessége, hogy a hagyományosnak tekinthető diplomáciai és gazdasági együttműködéseken túl kulturális és identitáspolitikai elemek is megjelennek benne.
A kezdeti időszak során, 1991 és 2000 között az egyik legfontosabb mérföldkő a két ország kapcsolatában Kazahsztán függetlenségének elismerése volt Magyarország részéről. A diplomáciai kapcsolatok 1992-től kezdtek élénkülni, a budapesti volt az egyik első kazah nagykövetség a közép-kelet-európai térségben (Veres, 2024). A kapcsolatfelvételt követően jellemzően három terület köré csoportosultak az együttműködések: egyrészt a magyar külpolitikában már ekkor megjelenő, később a keleti nyitásként ismertté vált stratégia részeire; másrészt a magyar érdeklődésre a közép-ázsiai térség gazdasága iránt, végül pedig a kulturális-nyelvészeti kapcsolatok keresésére, erősítésére. A két ország közötti kereskedelem ebben a periódusban még szerénynek nevezhető, a politikai együttműködéseket is inkább a protokolláris jelleg félmjelezte (Nurbakh, 2014). Mivel a magyar külpolitika fő fókuszában ekkor a NATO és EU csatlakozás állt, ezért a közép-ázsiai államokkal, így Kazahsztánnal is, a viszony bár jó volt, a fejlődés és a perspektívák kialakítása még váratott magára. Kazahsztán esetében hasonló volt a helyzet, annyi különbséggel, hogy itt a gazdasági konszolidáció, valamint az orosz kapcsolatok stabilizálása került a középpontban.
A 2000-es évek második felétől, főként a 2004-es magyar EU-csatlakozás után, figyelhető meg erősebb aktivitás a magyar-kazah kapcsolatok területén. A kétoldalú viszony bővítése számos szempontból stratégiai jelentőségűvé vált: Kazahsztán ebben az időszakban vált energianagyhatalommá, a közép-ázsiai térség geopolitikai és gazdasági potenciálja fokozatosan felértékelődött, valamint Magyarország új külgazdasági orientációt fogalmazott meg. A korszak egyik legfontosabb eleme az energetikai együttműködés lett Magyarország és Kazahsztán között. Magyarország számára a közép-ázsiai ország elsősorban urán- és olajforrásként, továbbá potenciális tranzitpartnerként vált egyre fontosabbá (Economx, 2007; Külügyi Évkönyv, 2007). A kulturális együttműködések erősödése szintén megfigyelhető ekkor: a türk identitáspolitikai kapcsolódások, a keleti rokonság narratívája, majd a későbbi kormányzati diplomácia is ezek erősítését célozta meg (Nurbakh, 2014).
A kapcsolatok igazi áttörése a 2010 utáni Orbán-kormány alatt vált valóra. A 2012-ben meghirdetett Keleti Nyitás külgazdasági stratégia célja a magyar külgazdasági és diplomáciai kapcsolatok diverzifikálása volt az Európai Unión kívül eső, így közép-ázsiai térségben is (Szigethy-Ambrus, 2023). Kazahsztán ebben a programban kiemelt szerepet kapott, hiszen stabil politikai rendszerrel rendelkezett, jelentős energiahordozó készletekkel bírt, és hídszerepet töltött be Kína, Oroszország és Közép-Ázsia más országai között. 2014-ben ennek megfelelően a két ország stratégiai partnerségi megállapodást írt alá, amely új szintre emelte az együttműködéseket (Kormányportál, 2014).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29152228
A korszak fő együttműködési területei közé a gazdasági, kulturális és oktatási kooperációk tartoztak. Gazdasági részről több magyar nagyvállalat is megvetette lábát Kazahsztánban, így a MOL, a Richter, valamint az Egis Gyógyszergyártó is megjelent a kazah piacon (Kormányportál, 2014a; Veres, 2024). A MOL a kazah energetikai projektekben, míg a gyógyszergyártók a regionális terjeszkedés céljával láttak lehetőségek az országban. Az oktatási és kulturális együttműködések révén a Stipendium Hungaricum program keretében több száz kazah egyetemi hallgató tanulhatott magyar egyetemeken (Gov.Kz., 2024). A felsőoktatási együttműködések az egyik legsikeresebb területté váltak a magyar-kazah viszonyban. A türk államokkal való együttműködés jegyében, Magyarország 2018-tól megfigyelő státuszt kapott a Türk Államok Szervezetében, amely jól jelzi Budapest erős közeledését a térség országaihoz (Szigethy-Ambrus, 2025). Ez a lépés geopolitikailag is fontossá vált, hiszen Magyarország EU és NATO tagként is nyitott maradt a türk világ felé, miközben Kazahsztán számára Budapest fontos európai kapcsolódási ponttá vált.
A 2020-as években a koronavírus-járvány, majd a 2022-es orosz-ukrán háború és az amiatt kialakuló energiakrízis új fejezetet nyitott a magyar-kazah viszonyban. Magyarország fokozott érdeklődést mutatott az innen érkező olaj és urán iránt, hiszen ezek az energiahordozók alternatívát jelenthettek az orosz függőség részleges csökkentésére. A háború hatására felértékelődött a Transzkaszpi Nemzetközi Szállítási Folyósó Kína, Közép-Ázsia, a Kaszpi-tenger, a Kaukázus, valamint Európa összekötésében (Waberer’s, 2025). Ebben Kazahsztán kulcsszereplővé vált, Magyarország pedig mint európai logisztikai híd próbált pozícionálni. A politikai együttműködések a 2020 utáni években is rendszeresek voltak. A főként magas szintű találkozók során külügyminiszteri, parlamenti egyeztetések és államfői látogatások erősítették a két ország egymáshoz való viszonyát (Magyarország Nagykövetsége Asztana, 2026). Rendszeresen hangsúlyozták a találkozók alkalmával a stratégiai partnerséget, a közös történelmi gyökereket, a pragmatikus gazdasági együttműködés fontosságát.
A magyar-kazah kapcsolatok, ahogyan már korábban említésre került, túlmutatnak a klasszikus diplomácián. Magyar nézőpontból a kapcsolat része a keleti nyitás politikájának, alternatív gazdasági lehetőséget jelent, valamint identitáspolitikai funkciót is betölt. Kazahsztán számára Magyarország EU-, valamint NATO-tagként partner, fontos európai kapcsolódási pont és a közép-európai piacokhoz vezető kapu is egyben. Asztana számára Budapest különösen értékes olyan időszakokban, amikor Kazahsztán többvektorú külpolitikát folytat Oroszország, Kína, Törökország és a Nyugat között egyensúlyozva.
A két ország kapcsolatában a diplomáciai együttműködések ugyan képesek voltak látványos fejlődést elérni, de még számos területen lenne mód a bővítésre. Egyrészt a kétoldalú kereskedelem volumene továbbra sem kiemelkedő, abban a magyar aktívum jelentősen meghatározó. A földrajzi távolság miatt a logisztikai költségek magasak, a gazdasági együttműködés pedig jellemzően néhány ágazatra koncentrálódik. Fontos figyelembe venni Kazahsztán geopolitikailag érzékeny helyzetét is. Az erős orosz befolyás és a növekvő kínai jelenlét miatta Nyugat és Oroszország közötti feszültségek egyaránt hatással vannak az ország belső és külső helyzetére, így pedig a magyar-kazah kapcsolatokra is. A következő években, amennyiben az új magyar kormány és külügy hasonlóan magas potenciált lát a kétoldalú viszonyban, nőhet az energiadiverzifikáció, valamint az Európa és Ázsia közötti kereskedelmi útvonalak jelentősége.
Kazahsztán külpolitikája a régió országaival – a multivektoros külpolitika határai
Kazahsztán külpolitikája a függetlenné válás óta, jó példa arra, hogy egy geopolitikailag érzékeny helyzetben lévő állam hogyan próbál egyszerre több nagyhatalommal együttműködni, jószomszédi viszonyt kialakítani, továbbá saját mozgásterét megőrizni. Az 1991-es függetlenné válást követően az úgynevezett multivektoros külpolitikát alakított ki (Curado – Ribeiro, 2021). Ez azt jelenti, hogy Kazahsztán nem kívánt kizárólag Oroszországra támaszkodni, hanem párhuzamosan épített kapcsolatokat Kínával, a Nyugattal, a török világgal és a szomszédos országokkal is.
1991-2001 közötti időszak során, Szovjetunió felbomlásának következményeként, Kazahsztán egy rendkívül nehéz helyzetben találta magát. Hosszú közös határszakasszal rendelkezett Oroszországgal, jelentős volt az országban az orosz kisebbség, gazdaságilag még nagyban függött a posztszovjet infrastruktúrától, viszont hatalmas energia- és nyersanyagkészlettel rendelkezett. Az elsődleges cél a szuverenitás megőrzése volt, így Nurszultan Nazarbajev egyszerre törekedett a jó kapcsolat megtartására Moszkvával, nyitásra a Nyugat felé, valamint a kínai kapcsolatok kiépítésére is (Diyarbakırlıoğlu, 2014). Külpolitikailag az egyik legfontosabb döntés ekkor az atomfegyverekről való lemondás volt, mivel a Szovjetunió felbomlása után a világ negyedik legnagyobb nukleáris arzenálja maradt az ország területén (Bakumbayev, 2024). Csatlakozott az atomsorompó egyezményhez, leszerelte nukleáris fegyvereit, ezáltal jelentősen javította az ország megítélését a nyugati államok előtt, továbbá megnyitotta az utat az amerikai és európai beruházások számára (Bakumbayev, 2024).
Oroszország Kazahsztán legfontosabb biztonsági és gazdasági partnere maradt. Mindketten tagjai a Független Államok Közösségének (FÁK), több katonai együttműködést folytattak, valamint Kazahsztán tagja az egyes orosz vezetésű regionális szervezeteknek is. Mindazonáltal fennáll a veszélye annak, hogy Moszkva túlzott befolyást gyakorolhat az országra, ami különösen érzékeny kérdéssé válik a Kazahsztánban élő orosz kisebbség miatt is (Diyarbakırlıoğlu, 2014).
Kínával való viszonyát nagyban befolyásolta, hogy a kilencvenes években fokozatosan rendezte a határvitáikat, továbbá energetikai együttműködésekre irányuló tárgyalások kezdődtek Peking és Asztana között (Serikkaliyeva, 2023). Kína számára Kazahasztán energiaforrás, tranzitország és stratégiai pufferzóna egyben. Kazahsztán számára Kína ellensúlyt jelent Oroszországgal szemben.
A régió államai kezdetben rivalizáltak egymással, valamint számos vízhasználati-, határ- és energetikai vita nehezítette az országok egymáshoz való közeledését. Kazahsztánnak így Üzbegisztánnal, Kirgizisztánnal és Türkmenisztánnal is voltak nézeteltérései, emiatt a kilencvenes években az együttműködések gyengék maradtak (Eon, 2010).
Ahogy nőtt Kazahsztán gazdasági ereje, energia-nagyhatalmi státusza, úgy változott az ország megítélése és nőtt külpolitikai önbizalma is. A 2001 és 2014 közötti periódus során Kazahsztán már tudatosan egyensúlyozott Oroszország, Kína, az USA, az EU és Törökország között (Curado – Ribeiro, 2021). A nyugati olajcégek jelentősebb befektetéseket kezdtek végrehajtani az országban, de eközben Kazahsztán ugyanúgy részt vett orosz vezetésű integrációs projektekben, továbbá a NATO-val is együttműködött bizonyos biztonságpolitikai kérdésekben (Diyarbakırlıoğlu, 2014). Oroszországgal való viszonya ekkor továbbra is szoros maradt, erre az időszakra datálható az Eurázsiai Gazdasági Unió létrejötte (EAEU, 2015). A külpolitikai döntésekben ugyanakkor prioritás volt, hogy Kazahsztán ne váljon Moszkva függvényévé.
Kínával való kapcsolata a 2001 és 2014 közötti időszakban volt a legdinamikusabbnak mondható. Számos olajvezeték épült az országok között, nőtt a kínai befektetések volumene, valamint fontos szereplő lett a közép-ázsiai ország az Új Selyemút kezdeményezésben (Yi, 2025; Zhakay, et.al., 2023). Kína fokozatosan Kazahsztán egyik legfontosabb gazdasági partnere lett.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29157417
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/29157461
A szomszédságpolitika tekintetében ebben a periódusban Üzbegisztán és Kazahsztán rivalizálása vált meghatározóvá. A két állam a regionális vezető szerepért küzdött, ugyanakkor míg Üzbegisztán inkább izolacionista politikát folytatott ennek eléréséhez, Kazahsztán nyitottabb, globálisabb külpolitikát alakított ki (Baikushikova – Apsattarova, 2022). Az IMF áprilisi becslése szerint Kazahsztán GDP-je 2026 végére elérheti a 360,5 milliárd dollárt. Ez közel 17%-kal több, mint az összes közép-ázsiai ország együttes GDP-je.
A 2014-2022 közötti éveket a geopolitikai nyomás erősödése jellemezte a kazah külpolitikában. A Krím annektálása sokk lehetett a kazah vezetés számára, mivel Kazahsztán északi részén is nagy számú orosz kisebbség él, Oroszország időnként történelmi jogokra hivatkozó retorikát használ, emiatt pedig felmerült a kérdés, hogy Moszkva mennyire tiszteli a posztszovjet határokat (Vanderhill, et.al., 2020). Kazahsztán erre válaszul igyekezett tovább diverzifikálni külkapcsolatait. Asztana nem ismerte el az orosz annexiókat, igyekezett semleges politikát folytatni, ugyanakkor nem szakította meg a korábbi kapcsolatokat Moszkvával (Kukeyeva, 2025). Ez a magatartás jól mutatja, hogy a multivektoros politikának hol húzódnak a határai és mennyire tud rugalmas lenni egy kritikus helyzetben.
Az ukrajnai háború tovább növelte Közép-Ázsia jelentőségét és Oroszország gyengülő pozícióját a térségben. Kazahsztán számára továbbra is Moszkva az egyik elsődleges partner, de gazdasági súlya relatíve csökkent, katonai tekintélye megrendült (Kukeyeva, 2025). Szemben Moszkvával Kína fokozatosan növeli befolyását a régióban. A kelet-ázsiai ország ma már kulcsfontosságú kereskedelmi partnere a térség államainak, jelentős infrastruktúra-finanszírozó és stratégiai beruházó Kazahsztánban.
A Nyugat, így az Európai Unió és az Egyesült Államok szerepe szintén az elmúlt években mutat jelentősebb aktivitást. Emögött elsősorban a különösen ritkaföldfémek, az energiaszállítás és az alternatív kereskedelmi útvonalak felértékelődése húzódik (Grantseva – Abdrakhmanov, 2025). Kazahsztán jelenleg abból profitál, hogy Oroszország és Kína között egyensúlyozhat, miközben nyugati tőkét és technológiát von be a gazdaságába.
Az elmúlt évek egyik legfontosabb fejleménye, hogy a közép-ázsiai államok között javultak az együttműködések. A rendszeres regionális csúcstalálkozók lehetőséget adnak a gazdasági koordináció erősítésére, a közlekedési folyósók fejlesztésére és a biztonsági együttműködésekhez is. Üzbegisztánnal való viszonyában fontos változás, hogy ma már partnerként, és nem pedig riválisként tekintenek egymásra Kazahsztánnal.
Összegzés, konklúzió
Kazahsztán az elmúlt több mint harminc év során figyelemreméltó fejlődési pályát járt be. Bár a függetlenné válást követő strukturális átalakulást, a 2000-es évek pénzügyi kríziseit, a 2008-as gazdasági világválságot, valamint a közelmúlt világjárványát és lokális feszültségeit komoly kihívások kísérték, az ország mindezek ellenére a közép-ázsiai térség legdinamikusabb, leginkább válságálló és legvonzóbb gazdaságává vált. Bár a függetlenség elnyerése utáni átmenet és a nyersanyagáraknak való kitettség komoly strukturális kihívásokat jelentett, az ország proaktív intézkedésekkel – mint a Nemzeti Olajalap és az angolszász jogrendű Asztanai Nemzetközi Pénzügyi Központ (AIFC) létrehozása – a régió legvonzóbb befektetési környezetét alakította ki. Ez a tudatos intézményi modernizáció szilárd alapot biztosított a makrogazdasági stabilitáshoz, aminek köszönhetően Kazahsztán Közép-Ázsia vezető gazdasági motorjává és első számú tőkevonzó központjává nőtte ki magát.
Külpolitikájában az ország a diplomáciai rugalmasság iskolapéldája: a következetesen fenntartott multivektoros doktrína révén Asztana sikeresen egyensúlyoz Oroszország, Kína, az EU és az USA között, megőrizve szuverenitását és növelve mozgásterét. A jelenlegi geopolitikai átrendeződés ráadásul felértékelte az országot: a Transzkaszpi Nemzetközi Szállítási Folyosó (Középső Folyosó) révén Kazahsztán a globális ellátási láncok megkerülhetetlen logisztikai hídjává vált Európa és Ázsia között. Ebben a pragmatikus keretrendszerben a magyar-kazah stratégiai partnerség is szintet lépett, ahol a közös energetikai, vállalati (MOL, Richter) és oktatási projektek a földrajzi távolság ellenére is híd szerepet töltenek be. A jövőt tekintve Kazahsztán pozíciói rendkívül ígéretesek. Míg a hagyományos energiahordozók és a világelső uránkitermelés a jelenlegi energiabiztonsági válságban garantálnak stabil bázist, addig a kazah altalajban rejlő kritikus nyersanyagok és ritkaföldfémek a zöld és digitális átállás, valamint a csúcstechnológia globális értékláncainak kulcsszereplőjévé teszik az országot.
Felhasznált források és szakirodalom
Akimov, Alexandr – Dollery, Brian (2008): Financial System Reform in Kazakhstan from 1993 to 2006 and Its Socioeconomic Effects. Emerging Markets Finance and Trade, Vol (44), Issue, 3, 2008. 81-97. https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.2753/REE1540-496X440306
Azretbergenova, Gulmira – Syzdykova, Aziza (2020): The Dependence of the Kazakhstan Economy on the Oil Sector and the Importance of Export Diversification. International Journal of Energy Economics and Policy. Vol (10), No.6. 157-163. https://econjournals.com/index.php/ijeep/article/view/9997
Bakumbayev, Birzhan (2024): Kazakhstan’s Foreign Policy since Independence: A Small State From Order Taker to Order Maker (1991-2021). University of Westminster, 2024. https://core.ac.uk/works/152910583/
Baikushikova, Gulnara – Apsattarova, Gulzada (2022): New Approaches To Economic Cooperation Between Kazakhstan And Uzbekistan. Journal of Central Asian Studies. Vol (85), No.1. 38-47. https://jcas-journal.com/index.php/jcas/article/view/54
Curado, Pedro Rocha Fleury – Ribeiro, Gabriel Gonçalves (2021): Kazakhstan among the great powers – an assessment of multivectorial foreign policy during the Nazarbayev years (1991-2019). Carta Internacional – Publicação Contínua. Vol (16), No.3. 1-24. https://cartainternacional.abri.org.br/Carta/article/view/1175
DeRemer, David, R. – Subramanian, Venkat – Yergabulova, Aigerim (2025): A global value chain approach to economic diversification and resilience in resource-rich states: the case of Kazakhstan. Journal of International Business Policy, Vol (8), 270-297.https://link.springer.com/article/10.1057/s42214-025-00220-y
Diyarbakırlıoğlu, Kaan (2014): Bölgesel Dinamikler Ekseninde Kazakistan Diş Politikasi: 1991-2001. (Doktora Tezi). Uludağ Üniversitesi Sosyal Bilimler Enstitüsü Uluslararasi İlişkiler Anabilim Dali. https://acikerisim.uludag.edu.tr/entities/publication/36740b52-25a1-42eb-acb3-b2c0122deba6
Dosmurzinov, Rustem (2026): Social And Economic Aspects Of Market Transformation In Kazakhstan (1991–2000). Том 101 № 1 (2026): ВЕСТНИК ЗКУ, 194-203. https://bulletin.wku.edu.kz/index.php/BulletinWKU/article/view/7663
Esanov, Akram – Kuralbayeva, Karlygash (2010): Ricardian Curse of the Resource Boom: the Case of Kazakhstan 2000-2008. OxCarre Working Papers, No. 43. https://www.researchgate.net/publication/254441127_Riccardian_Curse_of_the_Resource_Boom_The_case_of_Kazakhstan_2000-2008
Economx (2007): Magyarországra jön a földgázkirály. https://www.economx.hu/magyar-gazdasag/2007/05/17/magyarorszagra_jon_a_foldgazkiraly-332721/
Eon, Lee Ji (2010): Foreign Policy Formation of Authoritarian States in Central Asia Since 1991: Non-Institutional Domestic Factors in Kazakhstan and Uzbekistan. Korean Journal of International Relations, 50(3), 33-71. https://www.kci.go.kr/kciportal/ci/sereArticleSearch/ciSereArtiView.kci?sereArticleSearchBean.artiId=ART001460932
EAEU (2015): Eurasian Economic Union. https://www.eaeunion.org/?lang=en
Fredborn Larsson, Johan (2010): The Transition in Kazakhstan – From Command to Market Economy. NATIONALEKONOMISKA INSTITUTIONEN VID LUNDS UNIVERSITET Department of Economics at the University of Lund, 2010:1. Minor Field Study Series No.199. https://www.lunduniversity.lu.se/lup/publication/1545592
Groce, Morena Skalamera (2020): Circling the barrels: Kazakhstan’s regime stability in the wake of the 2014 oil bust. Central Asian Survey, Vol (39), Issue 4. 480-499. https://www.tandfonline.com/doi/full/10.1080/02634937.2020.1812530
Gov.Kz. (2024): A kazak fiatalok Magyarországon tettek egy lépést a jövőbe. https://www.gov.kz/memleket/entities/mfa-budapest/press/news/details/795516?lang=hu
Grantseva, Vera – Abdrakhmanov, Rakhimberk (2025): Kazakhstan After the Double Shock of 2022: Political, Economic and Military Consequences. IFRI Papers, No, 140. https://www.ifri.org/en/papers/kazakhstan-after-double-shock-2022-political-economic-and-military-consequences
IMF (2026): https://www.imf.org/en/countries/kaz
IMF (2008): Republic of Kazakhstan 2008 Article IV Consultation: Staff Report; Staff Statement; and Public Information Notice on the Executive Board Discussion. https://www.elibrary.imf.org/view/journals/002/2008/288/article-A001-en.xml
IMF (2014): Country Reports. The Republic of Kazakhstan: Financial System Stability Assessment. 2014.08.29. https://www.imf.org/en/publications/cr/issues/2016/12/31/the-republic-of-kazakhstan-financial-system-stability-assessment-41870
Jermakowicz, Wladyslaw – Kozarzewski, Piotr – Pankow, Julian (1996): Privatization in the Republic of Kazakhstan. CASE Network Studies and Analyses, No 85. 1996. https://econpapers.repec.org/paper/seccnstan/0085.htm
Kanashayev, D. E. (2017): Kazakhstani Economy Since Its Independence: Main Challenges And Potential For Development. The Journal of Economic Research & Business Administration. No3 (121). 2017. 55-63. https://be.kaznu.kz/index.php/math/article/view/1926
Kalyuzhnova, Yelena – Nygaard, Christian (2008): State governance evolution in resource-rich transition economies: An application to Russia and Kazakhstan. Energy Policy, Vol (36), Issue 6. 1829-1842.https://www.sciencedirect.com/science/article/abs/pii/S0301421508000530
Kormányportál (2014): Kazahsztán Magyarország stratégiai partnere a közép-ázsiai térségben. https://2010-2014.kormany.hu/hu/nemzetgazdasagi-miniszterium/hirek/kazahsztan-magyarorszag-strategiai-partnere-a-kozep-azsiai-tersegben
Kormányportál (2014a): Kazakhstan aims to become the logistics hub of the region. https://2010-2014.kormany.hu/en/ministry-for-national-economy/news/kazakhstan-aims-to-become-the-logistics-hub-of-the-region
Kukeyava, Fatima (2025): From Balancing to Active Hedging: The Transformation of Kazakhstan’s Multi-Vector Foreign Policy After 2022. YSU Journal of International Affairs, Vol (1), Issue, 2. 93-117. https://journals.ysu.am/bulletin-ysu-int-rel-pol/article/view/13643
Magyar Külpolitikai Évkönyv (2007): I. A Magyar Köztársaság nemzetközi kapcsolatainak és külpolitikai tevékenységének eseményei – 2007. https://library.hungaricana.hu/hu/view/KULUGY_KulPolEvkonyv_2007/?pg=87&layout=s&query=Kazahszt%C3%A1n
Magyarország Nagykövetsége Asztana (2026): Kétoldalú kapcsolatok Kazahsztán. https://asztana.mfa.gov.hu/hu/ketoldalu-kapcsolatok-kazahsztan
Naumov, Alexander (2009): An Analysis of Kazakhstan and Its Energy Sector Using SAM and CGE Modeling. Phd Thesis. Centre for Economic Reform and Transformation Department of Economics Heriot-Watt University. https://scispace.com/pdf/an-analysis-of-kazakhstan-and-its-energy-sector-using-sam-ses1snsf40.pdf
Nurbakh Rusztemov (2014): A magyaroknak Kazahsztánról. Kazahsztán Magyarországi Nagykövetsége, Budapest, 2014. https://www.scribd.com/document/668795351/A-Magyaroknak-Kazahsztanrol
Orazgaliyev, Serik (2018): State intervention in Kazakhstan’s energy sector: Nationalisation or participation? Journal of Eurasian Studies. Vol (9), Issue 2. 143-151. https://journals.sagepub.com/doi/full/10.1016/j.euras.2018.06.001
OECD (2014): Multi-dimensional Review of Kazakhstan VOLUME 2. IN-DEPTH ANALYSIS AND RECOMMENDATIONS. https://www.oecd.org/content/dam/oecd/en/publications/reports/2017/04/multi-dimensional-review-of-kazakhstan_g1g75326/9789264269200-en.pdf
OECD (2010): Competitiveness and Private Sector Development: Kazakhstan 2010. https://www.oecd.org/en/publications/2011/05/competitiveness-and-private-sector-development-kazakhstan-2010_g1g10de4.html
OEC World (2026): Kazakhstan country profile. https://oec.world/en/profile/country/kaz?selector343id=Export&selector345id=2024
Russell, Martin (2022): Chaos and crackdown in Kazakhstan: What next? European Parliamentary Research Service, At a Glance Series. https://www.europarl.europa.eu/RegData/etudes/ATAG/2022/698874/EPRS_ATA(2022)698874_EN.pdf
Rigina, Syssoyeva (2023): 2022 January Events and CSTO Peacekeeping Mission in Kazakhstan. Astana International University, Vol 23, No 2 (2023): Contours of Non-Western Peacekeeping. 241-252. https://journals.rudn.ru/international-relations/article/view/35170
Simon György (2009): Market Reforms and „Economic Miracle” in Kazakhstan. Economic Annals, Vol (54) No 182 (2009). 67-92. https://ea.ekof.bg.ac.rs/index.php/economicannals/article/view/60
Serikkaliyeva, A. (2023): “Belt And Road Initiative” And The New Configuration Of Kazakhstan-Chinese Relations. Journal of Oriental Studies, Vol. (107), No.4. 24-31. https://bulletin-orientalism.kaznu.kz/index.php/1-vostok/article/view/2031
Szigethy-Ambrus (2023): Helyzetkép a keleti nyitás stratégia megvalósításáról: diverzifikáció a tőkebefektetésekben (II. rész). Oeconomus Elemzések. https://www.oeconomus.hu/irasok/helyzetkep-a-keleti-nyitas-strategia-megvalositasarol-diverzifikacio-a-tokebefektetesekben-ii-resz/
Szigethy-Ambrus (2025): Türk Államok Szervezete – erősödő gazdasági befolyás, magyar kapcsolat. Oeconomus Elemzések. https://www.oeconomus.hu/irasok/turk-allamok-szervezete-erosodo-gazdasagi-befolyas-magyar-kapcsolat/
The Astana Times (2025): Kazakhstan Names Top 10 Investor Countries Over Past Decade. https://astanatimes.com/2025/05/kazakhstan-names-top-10-investor-countries-over-past-decade
UNCTAD (2026): https://unctadstat.unctad.org/datacentre/
UNECE (2012): Kazakhstan-2050 Strategy. https://ageing-policies.unece.org/browse-policy/1312
Vanderhill, Rachel – Joireman, Sandra, F. – Tulepbayeva, Roza (2020): Between the bear and the dragon: multivectorism in Kazakhstan as a model strategy for secondary powers, International Affairs, Volume 96, Issue 4, July 2020, Pages 975–993. https://academic.oup.com/ia/article/96/4/975/5855019
Veres Szabolcs (2024): Egy fontos partnerség folytatása. Kazah-magyar találkozó Budapesten. Eurasia Center. https://eurasiacenter.hu/2024/12/01/egy-fontos-partnerseg-folytatasa-kazah-magyar-talalkozo-budapesten/
World Bank (2014): Kazakhstan: Growth Slows as External Pressures Rise. https://www.worldbank.org/en/country/kazakhstan/publication/kazakhstan-growth-slows-as-external-pressures-rise
World Bank (2015): Kazakhstan – Low Oil Prices, an Opportunity to Reform. https://www.worldbank.org/en/country/kazakhstan/publication/kazakhstan-economic-update-spring-2015
World Bank (2026): Kazakhstan Economic Update 2026. https://www.worldbank.org/en/country/kazakhstan/publication/economic-update-2026
Waberer’s (2025): Waberer’s Signs Strategic Agreement with Kazakhstan’s KTZ Express. https://www.waberers.com/en/press-room/news/waberers-signs-strategic-agreement-with-kazakhstans-ktz-express.html
Yi, Yang(2025): The «One Belt, One Road» Initiative And Kazakhstan–China Relations: A Bibliographic Analysis. Scientific Results, No. 10 (2025). https://ojs.scipub.de/index.php/SR/article/view/6438
Zhakay, A.K. – Uranchaeva, H.T. – Serikaleeva, A.E. (2023): Энергетический Шелковый Путь: Перспективы Развития Нефтегазового Сотрудничества Китайской Народной Республикой И Республики Казахстан. Известия. Серия: Международные отношения и регионоведение. Том 52 № 2 (2023). https://jlrtp.ablaikhan.kz/index.php/j1/article/view/291
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
