A Kínai Népköztársaság különleges közigazgatási területének minősülő Hongkong évtizedek óta a világ egyik kereskedelmi, pénzügyi és üzleti központja. A város felett 1997-ig fennhatóságot gyakorló Egyesült Királyság és Kína közötti megállapodás értelmében Peking vállalta, hogy 2047-ig tiszteletben tartja Hongkong autonómiáját és társadalmi-gazdasági berendezkedését. Az utóbbi mintegy tíz év során azonban bebizonyosodott, hogy Kína a város feletti ellenőrzés megszerzésére törekszik, aminek legfontosabb lépése a nemzetbiztonsági törvény elfogadása volt 2020-ban, majd annak kiterjesztése egy új nemzetbiztonsági törvénnyel idén márciusban. Elemzésünkben bemutatjuk, mik voltak az eddigi főbb lépések Hongkong autonómiájának korlátozása során, továbbá milyen hatással vannak, illetve lehetnek a nemzetbiztonsági törvények a város szabadságjogaira, népességére és globális jelentőségére.
Hongkong a brit uralom után
Hongkong az első ópiumháborút követően, 1842-ben lett brit gyarmat, majd 1898-ban az Egyesült Királyság 99 évre bérbe vette Kínától. A 20. század második felében a város az egyik legfontosabb nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi és üzleti központtá vált, amely 1997-ben került vissza Kína fennhatósága alá, több mint 150 év brit uralom után. Ezt megelőzően a brit és a kínai kormány 1984-ben megegyezett arról, hogy a fennhatóság-váltás után Hongkong Kína különleges közigazgatási területe lesz, amely (a kül- és hadügyek kivételével) nagyfokú autonómiával fog bírni, társadalmi-gazdasági berendezkedése pedig 50 évig változatlan marad (Britannica, 2024). Ezt az „egy ország, két rendszer” elvet garantálta a Kínához való visszatéréskor hatályba lépett Alaptörvény is (The Economist, 2024).
Idővel világossá vált, hogy a kínai kormányzatnak nem áll szándékában a hongkongi autonómia tiszteletben tartása, hanem szorosabb ellenőrzés alá kívánja vonni a várost. Ezt a célt szolgálta egy 2014-es pekingi javaslat, miszerint – összhangban az általános választójogot előíró Alaptörvénnyel – minden hongkongi szavazhatott volna ugyan a kormányzóválasztáson, ám csak olyan jelöltek indulhattak volna, akiket Peking előzetesen jóváhagyott. A javaslatot sok hongkongi az általános választójog megcsúfolásának tekintette, aminek következtében hónapokon át tartó, „esernyős forradalomnak” keresztelt nagyszabású tüntetéshullám vette kezdetét, amely végül nem tudta meghátrálásra késztetni Pekinget (Gunia, 2019).
A hongkongi autonómia és szabadságjogok csorbítását célzó pekingi nyomásgyakorlás más módokon is testet öltött. Nemzetközi hullámokat is vert például, hogy 2015-ben eltűnt öt hongkongi könyvkereskedő, majd később kiderült, hogy Kínában vannak, rendőri őrizetben. Minden jel szerint elrabolták őket, vélhetően azért, mert egy olyan hongkongi könyvkiadóval álltak kapcsolatban, amely a kínai vezetésről szóló kritikus hangvételű könyveket adott ki (Westcott, Jiang és Cheung, 2020). A hongkongi kormány, korábban példátlan módon, 2020-ban kritizálta a közszolgálati televíziót, amiért az az Egészségügyi Világszervezettel Tajvanról készített interjút, valamint egy szatirikus műsorban a rendőrséget vette célba (Cheung és Hughes, 2020).
A nemzetbiztonsági törvény
Az Alaptörvény 23. cikkelye előírta, hogy Hongkongnak alkotnia kell egy nemzetbiztonsági törvényt. A kormány először 2003-ban próbálkozott ezzel, azonban a nagyszabású tiltakozások – amelyek résztvevői szerint a törvény valódi célja a polgári szabadságjogok korlátozása volt – miatt végül visszavonulót fújt (The Economist, 2024). A nemzetbiztonsági törvényt végül 2020 júniusában fogadták el. A közvetlen kiváltó oka az volt, hogy 2019 közepén tüntetések kezdődtek amiatt, hogy a kormány engedélyezte volna bűncselekmények elkövetésével gyanúsított személyek kiadatását Kínának. Ezt a tervet néhány hónap múlva végül visszavonták, ám a tüntetők időközben demokratikus reformokat és rendőri túlkapások kivizsgálását is követelni kezdték (Cheung és Hughes, 2020). A tüntetések hónapokig tartottak, a 2019. novemberi helyi kerületi tanácsi választásokon pedig az ellenzéki jelöltek meglepetésre nagyarányú győzelmet arattak. Ennek fényében várható volt, hogy a demokráciapárti, azaz Kína hongkongi térnyerését ellenző ellenzéki jelöltek a 2020-ban esedékes parlamenti választáson is jól fognak szerepelni (a választást végül a koronavírus-járványra hivatkozva 2020 szeptembere helyett 2021 decemberében tartották meg) (Marsh, 2024).
A tüntetések és az ellenzék jelentette fenyegetés miatt a pekingi vezetés elhatározta, hogy szigorúbb ellenőrzés alá vonja Hongkongot. Ennek első eleme a 2020 júniusában Pekingben, a kínai Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottsága által elfogadott nemzetbiztonsági törvény volt. A hongkongi hatóságok érdemi bevonása nélkül megalkotott törvény széleskörű hatásköröket biztosít Kína számára a különböző politikai bűncselekmények elleni fellépéshez. A rendkívül szigorú büntetéseket (akár életfogytiglani börtönt is) kilátásba helyező törvény által megnevezett négy fő bűncselekmény – szeparatizmus, felforgatás, terrorizmus és a külfölddel való összejátszás – meghatározása nem egyértelmű, ami átfogó hatalmat ad a hatóságoknak a Kínai Kommunista Pártot bíráló aktivisták elleni fellépéshez. A törvény arról is rendelkezik, hogy a legsúlyosabbnak ítélt nemzetbiztonsági ügyekben a hongkongi bíróságok egy kínai törvényeknek megfelelő külön jogrendszert alkalmazzanak. Emellett a törvény értelmében létrejött egy Pekingnek felelős biztonsági erőkből álló hálózat is Hongkongban. A nemzetbiztonsági törvény összességében véget vetett a hongkongi jogrendszer függetlenségének, mivel Peking széleskörű lehetőséget kapott a város igazságszolgáltatásába való beavatkozásra (Hernández, 2021).
További pekingi lépések
2020 végén a kínai parlament elfogadott egy törvényt arról, hogy a hongkongi törvényhozásból kizárhatók a „hazafiatlan” képviselők. A törvény alapján a Peking-párti képviselők által dominált hongkongi parlament kizárt négy demokráciapárti ellenzéki képviselőt, amire válaszul a maradék tizenöt ellenzéki képviselő lemondott a mandátumáról (Kuo és Davidson, 2020). 2021-ben Peking megváltoztatta a hongkongi választási szabályokat is. Drasztikusan csökkentették a közvetlenül a választók által megválasztott parlamenti képviselők számát, miközben növelték a Választási Bizottság nevű csoportnak járó parlamenti helyeket. A képviselőjelölteket immár előzetesen jóvá kell hagynia egy külön bizottságnak. Az új szabályozás alapján a 90 parlamenti képviselőből húszat választanak közvetlenül; a többi mandátum közel fele az erősen Peking-párti Választási Bizottságé, a fennmaradó helyek pedig speciális érdekcsoportoknak (például üzleti és kereskedelemi csoportoknak) járnak, amelyek szintén hagyományosan közel állnak Pekinghez (BBC, 2021). A módosított szabályoknak köszönhetően a 2021 decemberében tartott parlamenti választáson túlnyomórészt Peking-párti jelöltek győztek, ugyanakkor a rekordalacsony, mintegy 30 százalékos részvételi arány annak a jele volt, hogy sokan nem tekintették legitimnek a választást (Ng és Cheng, 2021).
A 23-as Cikkely
Idén márciusban a hongkongi parlament elfogadott egy új nemzetbiztonsági törvényt, amely a 23-as Cikkely nevet viseli. A törvény a korábbinál szélesebb hatásköröket biztosít a hatóságok számára a hivatalostól eltérő vélemények elleni fellépéshez. A hatálya kiterjed többek között olyan bűncselekményekre, mint a hazaárulás, a lázadás és a kémkedés. Akárcsak a 2020-ban elfogadott törvényé, az új törvény nyelvezete sem egyértelmű, lehetőséget biztosítva ezáltal az önkényes jogértelmezésre. A 23-as Cikkely hatálya részben lefedi a 2020-as nemzetbiztonsági törvény hatályát, azonban az új rendelkezései tovább csorbítják a politikai és szabadságjogokat. A törvény például kiszélesíti azoknak a pereknek a körét, amelyekben esküdtszék helyett a kormányzó által választott nemzetbiztonsági bírók döntenek; a törvény értelmében a nemzetközi NGO-kat nemzetbiztonsági fenyegetésnek tekintik; azt pedig, hogy mi számít közérdekű és ezáltal a törvény által védett hírnek, a kormány fogja eldönteni (The Economist, 2024).
A 23-as Cikkely egyértelműen pekingi indíttatásra született, ahogy erre John Lee kormányzó utalt is, miszerint elfogadásával a város parlamentje „nem okozott csalódást a központi kormánynak”. A hongkongi politikai autonómia felszámolását jól mutatja, milyen gyorsan született meg a törvény: miután január végén bemutatták a tervezetet, szokatlanul rövid időre, négy hétre bocsátották társadalmi konzultációra. Ezt követően a törvényhozásban mindössze 11 nap alatt egyhangú döntéssel elfogadták – ez persze nem meglepő, hiszen 2021 óta nincs ellenzéki politikus a parlamentben, a képviselőknek pedig hűségesküt kell tenniük a pekingi kormányzatnak (The Economist, 2024).
A 23-as Cikkely indoklása szerint Hongkongnak stabilitásra van szüksége, hogy a gazdasági fejlődésre tudjon összpontosítani (Wong és Ho, 2024; Ng, 2024). A városvezetés megítélése szerint a 2020-as nemzetbiztonsági törvény stabilitást hozott és hozzájárult a jóléthez, a 23-as Cikkelynek pedig nemkülönben pozitív hatása lesz. Az ENSZ Emberi Jogi Főbiztosa szerint ugyanakkor a törvény ellentétes a nemzetközi joggal. Több nyugati ország, például az Egyesült Államok, Nagy-Britannia és Ausztrália, továbbá az Európai Unió elítélte a törvényt. Az USA és az Európai Unió kiemelte, hogy a törvény veszélyeztetheti Hongkong a nemzetközi kereskedelem és üzleti élet egyik központjaként betöltött státuszát (The Economist, 2024; Pomfret, Pan és Torode, 2024).
A nemzetbiztonsági törvény következményei
A szabadságjogok korlátozása
Az első nemzetbiztonsági törvény bevezetése óta négy év telt el. A törvény legfontosabb hatása, hogy elnémította a rendszerrel szemben kritikus hangokat. Több mint 260 személyt tartóztattak le a bevezetése óta; egyes aktivisták elhagyták Hongkongot. Legalább egy tucat hírügynökséget bezártak (Marsh, 2024; Lee, 2024). 2021-ben 47 személyt helyeztek vád alá felforgatásra irányuló összeesküvésért, mivel részt vettek egy 2020 júliusában tartott nem hivatalos előválasztás megszervezésében. A hatóságok figyelmeztettek rá, hogy az előválasztás ellentétes lehet a frissen bevezetett nemzetbiztonsági törvénnyel, ám így is több mint 600 ezren szavaztak azokra az ellenzéki jelöltekre, akik azután a parlamenti választáson indultak volna az év végén. A végül egy évvel elhalasztott választáson nem indulhattak ellenzéki jelöltek. A perbe fogottak egy részét idén május végén bűnösnek találták felforgatás vádjában; a többiek esetében az ítélet később várható. A kiszabható maximális büntetés életfogytiglani szabadságvesztés (Ng és Lee, 2024).
A törvény szervezetekre is hatással van. 2021 őszén a legnagyobb független hongkongi szakszervezet és pedagógusszövetség feloszlott azt követően, hogy felmerült az ellenük indítandó büntetőeljárás lehetősége. A hongkongi újságírószövetséget a város biztonsági vezetője azzal vádolta, hogy állami iskolákba „szivárog be” (Lindberg, Lung és Robles, 2021). Beszédes, hogy közel három évvel a törvény bevezetése után a biztonságügyi miniszter azt nyilatkozta, hogy a törvény alapján indított perekben az elítélési arány 100 százalékos (Ho, 2023). Ez arra enged következtetni, hogy a törvényt eszköznek használják egy kitűzött cél, a kritikus hangok elnémítása érdekében.
Emblematikus Jimmy Lai médiamogul esete is. Lai az Apple Daily nevű, Pekinggel szemben vehemensen kritikus újság alapítója, akit 2020-ban letartóztattak külföldi erőkkel való összejátszás és a nemzetbiztonság veszélyeztetése vádjával (2021-ben hatósági nyomásra megszűnt az Apple Daily is). Három és fél évet töltött börtönben, mire 2023 végén elkezdődött a pere, amelyben, ha bűnösnek találják (ahogy az gyakorlatilag borítékolható), életfogytiglani börtönbüntetést kaphat (Mao, 2023; Davidson, 2021). A Kínai Kommunista Párttal következetesen kritikus, letartóztatása előtt Hongkong egyik prominens üzletemberének számító Lai pere nemzetközi figyelem mellett zajlik; az Egyesült Államok és az Egyesült Királyság is az azonnali szabadon bocsátását követeli, politikailag motiváltnak nevezve a perét (Pang és Cho, 2024).
Népességváltozás
A nemzetbiztonsági törvény hatással van Hongkong népességének összetételére is. Természetesen nehéz szétszálazni a városban zajló demográfiai folyamatok okait, de bizonyos következtetéseket a törvény hatásairól úgy is le lehet vonni, hogy a folyamatok időben egybeesnek egy másik fontos tényezővel, a koronavírus-járvány miatti korlátozásokkal (amelyek Kínához hasonlóan Hongkongban is a zéró-Covid stratégiát követték). Egyes becslések szerint a több mint 7 millió lakosú városból 2020 és 2023 vége között százezer fő vándorolt ki, de olyan becslés is van, ami ezt a számot több mint 600 ezerre teszi majdnem ugyanerre az időszakra vonatkozóan (Mao, 2023; Anonymus, 2024). 2020 és 2022 között a hongkongi munkaerő mintegy 140 ezer fővel, köztük sok szakképzett személlyel csökkent, amit elősegített az, hogy az Egyesült Királyság és Kanada megkönnyítette a nemzetbiztonsági törvény miatt külföldre költöző hongkongiak vízumszerzését (Yu, 2024).
Ezt ellensúlyozandó, Hongkong magasan képzett bevándorlók vonzását célzó kezdeményezéseket indított, köztük 2022 decemberében a Top Talent Pass Scheme-et. A program működésének első hat hónapja alatt hozzávetőleg 70 ezer jelentkezést hagyott jóvá, amelyek körülbelül 95 százaléka a szárazföldi Kínából érkezett. A kezdeményezések a jelek szerint eredményesek: több évnyi népességcsökkenést követően 2022 júniusa és 2023 júniusa között Hongkong népessége 2,1 százalékkal nőtt, nagyrészt a migrációnak köszönhetően, amelynek során a kivándorló hongkongiakat betelepülő szárazföldi kínaiak váltják fel. Amennyiben fennmarad, ez a demográfiai változás hosszabb távon kulturálisan hasonlóbbá teheti Hongkongot Kínához (Yu, 2024).
Egy 2020-ban, a nemzetbiztonsági törvény elfogadása után három hónappal készült felmérés szerint a válaszadók 44 százaléka költözne külföldre, ha lehetősége adódna rá, 35 százalékuk pedig tett lépéseket a költözés felé. A fő ok a politikai és társadalmi körülményekkel való elégedetlenség volt, többek között a kormánnyal való elégedetlenség, a csorbított szabadságjogok, valamint a demokratikus kormányzás hiánya. Sok szülő mindemellett az oktatás színvonalának a nemzetbiztonsági törvény bevezetése óta vélelmezett csökkenését is megnevezte tényezőként, mivel a törvény értelmében a tananyag részévé vált a nemzetbiztonsági oktatás. A felmérés azt is kimutatta, hogy a hongkongiak a város jogrendszerébe vetett bizalma fokozatosan csökken (Yu, 2024). Ezek az adatok összességében azt mutatják, hogy a nemzetbiztonsági törvény és Kína egyéb, a hongkongi autonómiát korlátozó lépései nem elhanyagolható mértékben hatással lehetnek Hongkong demográfiai folyamataira, amennyiben a népesség egy részét a városból való elköltözésre ösztönzik.
Egy 2024-es kutatásból az is kiderül, hogy leginkább a fiatalok hagyják el Hongkongot, a bevándorlók között pedig nagy számban érkeznek jól képzett és idősebb személyek, akik többnyire ázsiaiak. Ebből a kutatás azt a következtetést vonja le, hogy a hongkongi munkaerő kevésbé nemzetközivé és inkább kelet-ázsiaibbá válik, ami talán ahhoz is hozzájárul majd, hogy Hongkong nemzetközi státusza átadja a helyét egy ázsiai vagy szárazföldi kínai fókuszú (például az alább tárgyalt Greater Bay Area-ra irányuló) szerepnek (Yu, 2024).
Hongkong nemzetközi súlya
A nemzetbiztonsági törvények Hongkong globális kereskedelmi, pénzügyi és üzleti jelentőségére kifejtett hatása szintén egyidejűleg jelentkezik más tényezőkkel, úgymint a koronavírus-járvány miatti korlátozások, a kínai gazdasági kihívások, továbbá a fokozódó amerikai-kínai nagyhatalmi rivalizálás. Akárcsak Kínában, Hongkongban a rendkívül szigorú járványügyi korlátozásokat 2022 végén oldották fel, jóval később, mint a világ többi részén (Armstrong, 2022). Ez máig hatóan hátrányosan hatott Hongkong üzleti környezetére. Egy 2022 nyarán végzett felmérés szerint például a Hongkongban jelenlévő globális alapkezelők több mint harmada elhagyta a várost, mert a korlátozások miatt nem tudtak új munkatársakat felvenni (Yiu, 2022). A járványügyi korlátozásokat a kínai gazdaság is megsínylette, az újranyitás óta tartó problémái (például az ingatlanválság, a kínai részvénypiac gyenge teljesítménye és a közvetlen külföldi befektetések [FDI] évtizedek óta nem látott alacsony mértéke) pedig kihatnak a szárazföldi Kínával egyre integráltabb Hongkongra is.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18411966/
Mindemellett ugyanakkor a nemzetbiztonsági törvények is elrettentő hatással bírnak, mivel rendelkezéseik nem csak magánszemélyekre és politikai-közéleti irányultságú tevékenységekre vonatkoznak, hanem bármilyen területre, így vállalatokra is. A törvények nem egyértelmű szövegezése és önkényes értelmezése a hongkongi üzleti környezetet is bizonytalanná és kockázatossá teszi. A brit általános jogon (common law) alapuló hongkongi jogrendszer aláásása hatással lehet az üzleti perekre is: míg korábban a transzparens és független hongkongi igazságszolgáltatás elkülönült a szárazföldi kínai jogrendszertől, a 2020-as nemzetbiztonsági törvény eredményeként már nincs éles különbség a kettő között, így üzleti perek esetében sem zárható ki az átláthatatlan, Peking irányába részrehajló és politikailag motivált bíráskodás. A Hongkongban működő vállalatok hovatovább akaratlanul is megsérthetik Peking politikai vörös vonalait, retorziót kiváltva ezzel, hiszen nem világos, pontosan mik is azok a határok, amiket nem tanácsos átlépni (Kwok, Yam és Huxley, 2023). Mint a Német Kereskedelmi Kamara elnöke fogalmazott, a 23-as Cikkely „tág megfogalmazásai” és a jogsértés súlyos következményei magasabb megfelelési költségekhez (compliance costs) vezethetnek a Hongkongban működő vállalatok számára (Lee, 2024).
Mindezek fényében adódik a kérdés, hogy megőrizheti-e Hongkong kivételes szerepét mint az üzleti, kereskedelmi és pénzügyi világ egyik globális központja? 2020 óta a fentebb említett okok (koronavírus-járvány, kínai gazdasági nehézségek, geopolitikai feszültségek és az akkor bevezetett nemzetbiztonsági törvény) miatt a város kétségtelenül veszített a korábbi jelentőségéből. Míg Hongkong az elmúlt tizenöt évből hétben a tőzsdei bevezetések (IPO) első számú helyszíne volt a világon, most a nyolcadik helyen áll. A Hang Seng hongkongi tőzsdeindex értéke 2019 óta több mint 40%-kal csökkent. Idén januárban India tőzsdei kapitalizációja első alkalommal előzte meg Hongkongét, ami mutatja, hogy a kínai gazdaság lassulása és a kínai üzleti környezet bizonytalanabbá válása miatt a Kínából kiáramló tőke egyre vonzóbbnak találja a leggyorsabban fejlődő nagy gazdaságnak számító Indiát (Lee, 2024). A tágabb ázsiai térség másik nemzetközileg is jelentős üzleti központja, Szingapúr bizonyos mutatók (például a nagyértékű ingatlanügyletek száma) szerint kezd közelebb kerülni Hongkonghoz (Chia, 2023). Számos Hongkongot a járványügyi lezárások miatt elhagyó pénzügyi dolgozó és vállalat Szingapúrba költözött. Egyre jelentősebb a délkelet-ázsiai városállam vagyonkezelő szektora is, aminek a tágabb térségben hagyományosan Hongkong a központja. Szingapúr vonzó célpont a tágabb régióban diverzifikálni kívánó, illetve a Kínán túli, szélesebb körű ázsiai tevékenységhez bázist kereső vállalatok számára is (Chanjaroen, Chan és Ramli, 2023).
Egyes elemzők úgy vélik, hogy a 23-as Cikkely hatására éppenséggel nőhet a befektetések mértéke Hongkongban, mivel a törvény garantálja a hosszútávú stabilitást, biztosabb üzleti környezetet teremtve ezáltal (Sanyal, 2024). Noha általánosságban véve nem ez az optimista szemlélet az uralkodó, kétségtelen, hogy Hongkong továbbra is egyedülálló előnyökkel bír: egyszerű és alacsony adókulcsú az adórendszere; az egyetlen kínai város, ahol nincs devizaszabályozási rendszer; a hongkongi dollár pedig az amerikai dollárhoz van kötve, ami pénzügyi stabilitást biztosít (Lee, 2024). Összességében tehát nem várható Hongkong nemzetközi jelentőségének drasztikus és hirtelen visszaesése. Az ugyanakkor egy lehetséges forgatókönyvnek tűnik, hogy a város globális jelentősége csökken, miközben a fókusza a Hongkongot, Makaót és a kínai Guangdong tartomány kilenc önkormányzatát magában foglaló Greater Bay Area térség felé fordul (Kwok, Yam és Huxley, 2023). A Greater Bay Area egy több mint 86 millió lakosú, mintegy 2 ezer milliárd dollárnyi GDP-t előállító gazdasági övezet, amelynek integrálása és fejlesztése stratégiai jelentőséggel bír Peking számára, ebben a koncepcióban pedig Hongkong fontos szerepet játszik (Greater Bay Area, 2024).
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/18412552/
Azt, hogy Kína számára mennyire fontos Hongkong, jól szemlélteti néhány statisztikai adat. 2023-ban a hongkongi újrakivitel közel 46 százaléka a szárazföldi Kínából származott, hozzávetőleg 55 százaléka pedig oda irányult. A város az FDI legnagyobb forrása Kínában: 2022 végére a Hongkongból származó kumulált felhasznált tőkebeáramlás mintegy 1570 milliárd dollárt, az országos összérték kb. 56 százalékát tette ki. Hongkong ugyanakkor a Kínából kiáramló FDI vezető célpontja is egyben: 2022-re a városba irányuló kínai közvetlen külföldi befektetések állománya közel 1589 milliárd dollár volt, a teljes kiáramló FDI mintegy 58 százaléka. Emellett a szárazföldi Kína az egyik vezető befektető Hongkongban. Az innen származó hongkongi befektetések állománya 2022 végén a teljes befektetési állomány 30 százalékára rúgott. Hongkong egyúttal a kínai vállalkozások egyik legfontosabb szárazföldi Kínán kívüli tőkebevonási központja: a tavalyi év végén a mintegy 1450 Hongkongban jegyzett kínai vállalat piaci kapitalizációja a teljes piac 76 százaléka volt (Yeung, 2024).
Összefoglalás
Hszi Csin-ping kínai elnök számára a nemzetbiztonság és a „külföldi befolyás” megakadályozása kiemelt fontossággal bír. Ezt a felfogást tükrözik a hongkongi nemzetbiztonsági törvények és az elmúlt bő tíz év egyéb Pekingnek betudható változásai is. A valódi cél a rendszerkritikus hangok elnémítása Hongkongban mind a politikai, társadalmi és egyéb struktúrákban, mind az egyének szintjén. Mint a 23-as Cikkely alapján május végén letartóztatott első hat személy esete mutatja, a törvények megsértéséhez immár az is elegendő, ha valaki a közösségi médiában az 1989-es Tienanmen téri vérengzésre utal (amely eseményre minden évben megemlékeztek Hongkongban, amíg 2020-ban be nem tiltották a megemlékezéseket) (Drury, 2024).
Peking számára a nemzetbiztonságra és a „külföldi erők felforgató tevékenysége” elleni fellépésre helyezett hangsúly mellett más megfontolások kevesebbet nyomnak a latban. Ennélfogva nincs különösebb jelentősége a kínai vezetés szempontjából, hogy a megváltozott hongkongi környezet hátrányosan érinti a város globálisan betöltött szerepét. Kétségtelen, hogy Hongkong nemzetközi kereskedelmi, pénzügyi és üzleti központként 2020 óta bekövetkezett viszonylagos térvesztéséhez más tényezők is hozzájárultak, ám nem elhanyagolható a nemzetbiztonsági törvények szerepe sem. Mindazonáltal akár megmarad, ha csökkent mértékben is, Hongkong nemzetközi jelentősége a közeljövőben, akár egy inkább regionális, esetleg Kína-fókuszú központtá válik, a pekingi vezetés bizonyára úgy ítéli meg, hogy fő célját elérte a nemzetbiztonsági törvényekkel.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
