🛠️A négynapos munkamodell bevezetésére tett első kísérlet Izlandon zajlott le 2015 és 2019 között; nagyjából 2500 munkavállaló (akik az ország teljes dolgozó népességének több, mint 1%-át reprezentálták) részvételével. A tesztidőszakot követően a munkavállalók elsöprő többsége pozitívan nyilatkozott a rendhagyó periódusról: a dolgozók sokkalta kevésbé érezték magukat túlterheltnek, ezáltal pedig nőtt az általános elégedettség és a munkakedv is; miközben a termelékenységi szint is emelkedést mutatott. Az izlandi sikereket – és persze a rendkívüli gazdasági nehézségeket – látva a közeljövőben egyre több vállalat próbálkozhat meg a négynapos munkahét bevezetésével Európa-szerte. Mai bejegyzésünkben a modell lehetséges előnyeit és hátulütőit vesszük számba.

📜Elsőként érdemes lehet röviden körbejárni napjaink munkavégzési kultúrájának jellemzőit. Az elmúlt évszázadok során megannyi neves gondolkodó és tudós vázolta fel elképzeléseit a jövő munkavégzési rendszerét illetően. A híres közgazdász és matematikus, John Maynard Keynes úgy vélte, a termelékenység emelkedése és a technológia fejlődés okán a „modern ember” mindösszesen heti 15 órát fog munkával tölteni. Jól láthatjuk, hogy a keynesi prekoncepció és a XXI. századi realitás nagy mértékben eltérnek egymástól. Ugyan a rendelkezésünkre álló eszközök és innovációk széles köre szerfelett megkönnyíti feladataink elvégzését, a ledolgozandó órák számában régóta nem történt jelentős változás. Ez főként abból a tényből eredeztethető, hogy a globalizáció minden korábbinál komolyabb versenyt hozott magával, éppen ezért az egyes vállalatok —amennyiben a piac meghatározó szereplői kívánnak maradni— nem engedhetik meg maguknak, hogy produktivitásuk visszaessen a versenytársakéhoz képest. A közvélekedés sokáig úgy tartotta, hogy a munkaórák esetleges redukálása törvényszerűen visszaveti majd a termelékenységet is. Ám ez a megállapítás, mint ahogyan azt Izland precedense is szemlélteti, nem feltétlenül helytálló.

💼A lerövidített munkahét gyakorlati megvalósítását illetően többféle módozat is működőképes lehet. A világszerte funkcionáló modelleket szemlélve, alapvetően háromféle változatot különböztethetünk meg. A nagyobb vállalatok rendszerint a 32 órás munkavégzést támogatják, a korábbival megegyező bérezést kínálva. Ezt leginkább a produktivitás fenntartásának vágya indokolja. Léteznek azonban olyan cégek is, amelyek az alkalmazottak fizetését a kieső munkaórákkal arányosan lecsökkentik. A német IG Metall például már lehetőséget biztosít alkalmazottai részére, hogy heti 28 órában dolgozzanak, igaz a bérezés esetükben is a munkaórákkal megegyező mértékben csökken. A harmadik eset annyiban tér el az előbbitől, hogy az egyéb —béren kívüli— juttatások összege nem fogyatkozik meg.

⚖️Amennyiben a négynapos munkavégzés mellett szeretnénk érvelni, annyit bizonyosan érdemes kiemelnünk, hogy általa a dolgozók egészségi állapota feltűnő javuláson mehet keresztül. Ebben bizonyosan kulcsszerepet játszik az alkalmazottak stressz-szintjének mérséklődése: a lényegesen átláthatóbb és leegyszerűsödött időmenedzsment több pihenéssel és szabadidővel jár. A Henley Business School vonatkozó tanulmánya egy igazán döbbenetes adatra hívta fel a figyelmet: azon munkahelyek esetében, amelyek már kísérletet tettek a négynapos munkahét bevezetésére, az alkalmazottak 62%-kal kevesebb napot töltöttek betegszabadságon, mint korábban, a „hagyományos” működés során. A pozitív élettani hatásokon túlmenően az energetikai szempontok sem elhanyagolhatóak. Kiváltképpen az aktuális válság miatt lehet fontos, hogy a vállalatok rezsiszámlája alacsonyabbá váljon. Amennyiben a megszokottnál kevesebb napig szükséges fűtést biztosítani, számottevő költségektől szabadulhat meg az adott vállalat. Végül arról sem szabad megfeledkeznünk, hogy a reform vonzóbbá teheti az egyes cégeket az álláskeresők számára. Ez pedig végeredményben a termelékenység gyarapodásában is meg fog mutatkozni. Az ezidáig leírtakat kiválóan alátámasztja a Microsoft Japan példája: a hasonló újításokkal élő vállalatnak sikerült 40%-kal megnövelnie produktivitásának szintjét. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk a negatív vonzatokat sem. Természetesen akadnak olyan feladatok (illetőleg komplett ágazatok), amelyek esetében nem valósítható meg hatékonyan a munkaidő lerövidítése, hiszen ezeket lehetetlen kevesebb idő alatt végrehajtani. Ráadásul a vállalatok számára bonyolultabbá válna az adminisztratív teendők lebonyolítása, konferenciák és meetingek megszervezése. Ennek tudatában könnyedén elképzelhető, hogy a szűkösebb határidők és az intenzívebb koncentráció végeredményben több, vagy közel azonos mértékű stresszt generál, mint a 40 órás munkavégzés.

🏁A munkavégzési normák megreformálásának gondolata Magyarország esetében is több ízben felmerült már. A közelmúlt eseményeiből számos tanulságot levonhatunk, amelyek az innováció mellett szólnak. Egyrészről, a koronavírus járvány kitörését követően bebizonyosodott, hogy a „home office” típusú, rugalmas munkavégzés eredményes és költséghatékony is egyidejűleg. Másrészről, a fogyasztáscsökkentés jelenti a klímasemlegesség elérésének alapvető kritériumát, ehhez viszont a munkaidő lecsökkentése nem minősül elégséges lépésnek- véli Antal Miklós, humánökológus. A magyar kormány egyelőre nem tervez kísérletet tenni a négynapos munkahét implementálására, ugyanakkor az erre irányuló társadalmi diskurzus már jól érzékelhetően megjelent.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti:

Külső junior elemző | Megjelent írások