A csendes-óceáni francia tengerentúli terület, Új-Kaledónia közelmúltbeli függetlenségpárti tüntetésein, majd az idén májusban kirobbant zavargások során felettébb meglepő módon azerbajdzsáni zászlók is megjelentek az új-kaledóniaiak mellett. A furcsa fejlemény Azerbajdzsán és Franciaország ellenséges viszonyára vezethető vissza. Rövid elemzésünkben bemutatjuk a két ország rossz viszonyának okait, továbbá kitérünk az Európai Uniót és az azeri földgázt magában foglaló tágabb kontextusra is.
Új-Kaledónia Franciaország tengerentúli területe a Csendes-óceán délnyugati részén. A területen 2018 óta három népszavazást tartottak a Franciaországtól való elszakadásról, és mindhárom során a status quót pártolók voltak többségben. A kérdés ugyanakkor ezzel nem zárult le, amihez hozzájárult az is, hogy miután az utolsó, 2021-es népszavazást a függetlenségpárti mozgalom kérése ellenére a francia kormány nem halasztotta el a koronavírus-járványra való tekintettel, az elszakadáspártiak bojkottálták. Nem meglepő hát, hogy amikor az idei év elején a francia kormány olyan reformjavaslatot terjesztett elő, amelynek értelmében az új-kaledóniai tartományi választásokon olyanok is szavazhatnának, akik legalább tíz éve a területen élnek, a lépés az önálló Új-Kaledóniáért síkra szálló csoportok heves ellenállását váltotta ki. Szerintük ugyanis a lépés célja a népesség 40 százalékát kitevő őslakos kanakok súlyának csökkentése (Le Monde, 2024).
Az viszont annál meglepőbb, hogy az Új-Kaledónián tavaly év végén kezdődött függetlenségpárti tüntetéseken, majd az említett javaslat miatt idén májusban kitört zavargások során azerbajdzsáni zászlók is feltűntek az új-kaledóniaiak mellett (Selvaratnam, 2024). Miért lengették tüntetők egy olyan állam zászlaját, amely több mint 13 ezer kilométerre van Új-Kaledóniától, és amellyel a szigetcsoportnak nincs semmiféle kulturális kapcsolata?
A kiindulópont: Hegyi-Karabah
A válasz Franciaország és Azerbajdzsán ellenséges kapcsolatában keresendő. Amikor 2020-ban ismét fellángoltak a harcok a Franciaország hagyományos partnerének számító Örményország és Azerbajdzsán között a vitatott hovatartozású Hegyi-Karabah miatt, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Franciaország, Oroszország és az Egyesült Államok által közösen elnökölt minszki csoportja közvetítésével született tűzszüneti megállapodás a harcoló felek között. A békét orosz csapatok voltak hivatottak fenntartani, ám erre a 2022-től egyre erősödő azerbajdzsáni nyomás alatt képtelennek bizonyultak, Azerbajdzsán pedig végül 2023-ban elfoglalta Hegyi-Karabahot (Dubow, 2024). Baku kritizálta Franciaország magatartását az EBESZ minszki csoportjában, azzal vádolva Párizst, hogy részrehajló Örményországgal szemben, az azeri parlament pedig felszólította a kormányt, hogy kérelmezze az EBESZ vezetésétől Franciaország visszahívását a minszki csoport társelnökségéből (Aliyev, 2020). A francia szenátus, miután 2022-ben Baku követelni kezdte az orosz békefenntartók távozását, Azerbajdzsán elleni szankciók bevezetésére szólította fel a kormányt (Dubow, 2024). Baku ellenséges hozzáállását az is fokozta, hogy Franciaország és Örményország között érvényben vannak védelmi megállapodások, a Jerevánnak nyújtott francia támogatás pedig katonai felszerelések szállítását is magában foglalja (Harper, 2024).
Azeri lépések Franciaország ellen
Azerbajdzsán konkrét Franciaország-ellenes lépéseket is tesz. Tavaly júliusban létrehozta a francia tengerentúli megyék és területek (például Korzika, Francia Guyana, Francia Polinézia, Új-Kaledónia stb.) függetlenségre törekvő képviselőiből álló Bakui Kezdeményezési Csoportot (Baku Initiative Group), amelynek célja „a gyarmati és neokolonialista uralom alatt élők szabadságért és függetlenségért folytatott küzdelmének támogatása”, ám ez valójában kifejezetten a „francia gyarmatosítás” elleni mozgalmak támogatását jelenti (Baku Initiative Group, 2024). A csoport szolidaritását fejezte ki a kanak néppel és elítélte az Új-Kaledóniára vonatkozó választási reformot (Harper, 2024).
Mindemellett Franciaország azzal vádolja Azerbajdzsánt, hogy dezinformációs kampányokat folytat ellene, továbbá beavatkozik Új-Kaledónia belügyeibe. Tavaly novemberben Franciaország leleplezett egy állítása szerint Azerbajdzsánból indított online dezinformációs kampányt, amelynek célja az volt, hogy aláássa Párizs hitelességét az idei olimpiai játékok megrendezésének képességére vonatkozóan (Reuters, 2023). A francia hatóságok ezenfelül Azerbajdzsán-párti közösségimédia-fiókokat hoztak összefüggésbe a francia rendőrség új-kaledóniai zavargókkal szembeni fellépésével kapcsolatos félrevezető tartalmak terjesztésével (Harper, 2024). 2023 végén a francia hírszerzés szerint két, magát újságírónak kiadó azeri nő, akik közeli kapcsolatban állnak az azerbajdzsáni kémszolgálatokkal, Új-Kaledóniára utazott, hogy kövesse a francia fegyveres erők miniszterének látogatását (az egyikük végül nem léphetett be a területre) (Leloup, 2024). Nem sokkal később az azerbajdzsáni hatóságok letartóztattak egy francia állampolgárt, akit kémkedéssel gyanúsítottak (Selvaratnam, 2024). Párizs áprilisban visszahívta az azerbajdzsáni nagykövetét Baku „egyoldalú lépései miatt, amelyek károsítják a két ország közötti kapcsolatokat” (Ministry for Europe and Foreign Affairs, 2024).
Miután májusban zavargások kezdődtek Új-Kaledónián, a francia belügyminiszter azt nyilatkozta, hogy egyes új-kaledóniai függetlenségpárti vezetők alkut kötöttek Azerbajdzsánnal. Tény, hogy a függetlenségi mozgalom egyik prominens vezetőjének, az új-kaledóniai kongresszus elnöki tisztségét betöltő Roch Wamytannak tavaly Baku pénzügyi támogatást ajánlott fel, amit azonban ő saját bevallása szerint visszautasított. Wamytan idén áprilisban képviselőt küldött Bakuba, hogy aláírjon egy parlamentközi együttműködésről szóló egyetértési nyilatkozatot az azeri parlamenttel. Konkrét azerbajdzsáni pénzügyi támogatásra ugyanakkor nem derült fény. Összességében ugyanakkor, miként az Új-Kaledóniai Egyetem egyik kutatója fogalmazott, a helyzet kissé olyan, mintha Azerbajdzsán Franciaország Achilles-sarkát célozná meg a Csendes-óceánon (Selvaratnam, 2024).
Az Európai Unió szerepe
Azerbajdzsán magatartása nem kockázatmentes. Franciaországgal nincs egy „súlycsoportban”, ráadásul az Európai Unió egyik legbefolyásosabb országáról van szó. Azerbajdzsán romló emberi jogi viszonyai, és különösen a Hegyi-Karabahért 2020-ban, majd 2023-ban kitört háború miatt az EU és Azerbajdzsán közötti viszony megromlott, Párizs provokálása pedig csak ront a helyzeten. Ilham Alijev teljhatalmú azerbajdzsáni elnök ugyanakkor a jelek szerint nem tart attól, hogy „túlfeszíti a húrt”. A magyarázat: az azeri földgáz.
Azerbajdzsán tavaly az EU földgázimportjának csupán négy százalékát adta, azonban egyes tagállamok (például Bulgária, Olaszország és Görögország) esetében az azerbajdzsáni gáz részesedése jelentősebb mértékű (Temizer, 2024; Ahmadzada, 2024). Az azeri földgáz Magyarország számára is fontos, hiszen idén tavasszal először indult meg a szállítása hazánkba, ami Magyarország földgázellátása diverzifikálásának fontos részét képezi (Pataki, 2024). Az Európai Bizottság 2022 júliusában egyetértési megállapodást írt alá Bakuval arról, hogy az azeri földgáz importját 2027-ig legalább évi 20 milliárd köbméterre megduplázzák (Reuters, 2022). Ez a megállapodás továbbra is érvényben van, hiába követelte az Európai Parlament 2023 őszén egy állásfoglalásban az azerbajdzsáni gáz- és kőolajimport leállítását (Braun, 2023).
Kérdéses, hogy az azeri földgáz importjának megduplázása ilyen rövid idő alatt megvalósítható-e, ugyanis idén júniusban Baku álláspontja az volt, hogy az export növeléséhez nem áll rendelkezésre a szükséges infrastruktúra és finanszírozás (Reuters, 2024). Ettől függetlenül mindkét félnek szüksége van a másikra: Azerbajdzsán jelenleg az EU-ba szállítja a legtöbb földgázt, az unió súlya a földgázexportjában pedig a jövőben tovább nőhet (Ahmadzada, 2024). Az EU-nak az orosz földgáz kiváltásához szükséges diverzifikáció jegyében kiemelkedően fontos az azeri földgáz, ráadásul az unió a közelmúltban tárgyalásokat kezdett Bakuval arról, hogy az Ukrajna és Oroszország közötti földgázszállítási megállapodás év végén esedékes lejáratát követően az Ukrajnán áthaladó vezetékeken azeri gáz érkezzen Európába (Gavin, Di Sario és Jack, 2024).
Összefoglalás
Azerbajdzsán érintettsége az új-kaledóniai tüntetésekben és zavargásokban többrétegű kérdés, amely egy tágabb geopolitikai ellentétben gyökerezik. Alijev alapvetően az azeri földgázkészletek miatt láthatóan úgy érzi, kellően erős pozícióban van ahhoz, hogy konfliktusba keveredjen Franciaországgal. Ez a harcias magatartás, amely része az azerbajdzsáni külpolitika újdonsült modorának, kettős célt szolgál: az „erős ember” imidzsét kultiváló Alijev egyrészt azt mutatja az azeri népnek, valamint a szomszédainak, hogy képes szembeszállni egy jóval erősebb nyugati országgal. A gyarmatellenes érzelmek kihasználásával Azerbajdzsán további célja, hogy a felszabadító mozgalmak bajnokaként pozícionálja magát, megerősítve ezzel saját nemzetközi tekintélyét, egyúttal pedig Franciaországot rossz színben tüntesse fel a nemzetközi közösség előtt, megtorolva, amiért az Hegyi-Karabah kapcsán Örményországot támogatja Azerbajdzsán ellenében.
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
