2025. március végén a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) egy részletes jelentést közölt Litvánia gazdaságáról, valamint arról, hogy a következő évtizedekben milyen fejlődéséi pályát remélnek az észak-európai országtól. A jelentés optimista hangvételű, kiemeli, hogy az elmúlt 30 év során az északi állam gyors konvergenciát ért el az OECD életszínvonalához. A beszámoló ugyanakkor arra is rávilágít, hogy milyen problémák uralkodnak az ország gazdasági-társadalmi helyzetét illetően: az idősödés, illetve a folyamatos népességfogyás kedvezőtlenül hat majd a tartós gazdasági növekedésre. Magyarország szempontjából az OECD jelentés szintén tartalmazhat értékes információkat, hiszen sok szempontból hasonló a litván és a magyar gazdaság elmúlt három évtizedes történelme.
Az OECD Litvániáról szóló jelentése néhány pontban fogalmazza meg azokat a lehetőségeket, amelyek a következő évek során további növekedést képesek garantálni az ország gazdaságának:
- magánfogyasztás fellendülése;
- export további fokozatos növekedése;
- tartós reál-bér növekedés;
- átlag alatti munkanélküliség fenntartása;
- növekvő fogyasztói bizalom;
A számos kedvező érték ellenére azonban több olyan tényt is kiemel az OECD, amelyek nehezíthetik a következő évtizedekben a litván gazdaság bővülésének esélyeit:
- idősödő társadalom;
- képzési lehetőségek beszűkülése;
- egészségügyi ellátás problémái;
- termelékenység színvonala;
- tőkéhez való korlátozott hozzáférés;
- K+F ágazatba történő befektetések problémái;
- energiabiztonsági kihívások.
Az alábbiakban a már meglévő és a megvalósítandó tényezőket tekintjük át úgy, hogy közben az ország gazdasági helyzetét is áttekinthetjük.
A Szovjetunióból elsőként kiváló Litvánia 1990. március 11-e óta független állam, annak ellenére is, hogy ezt követően még történtek kísérletek szovjet részről a visszafoglalásra. Az orosz-litván viszony ezt követően főként a kereskedelemre szorítkozott, 1998-ig a balti államok közül Litvánia első helyen állt az oroszországi külkereskedelmi értékek tekintetében. Az 1998-as gazdasági válság hatására egyre inkább diverzifikálni kezdte külkereskedelmi partnereit, amelyben így, a nyugat-európai államok aránya fokozatosan növekedett. A 2004-es Európai Unióhoz való csatlakozással Litvánia egyértelmű állást foglalt az Európához való tartozás mellett, de mindettől függetlenül kereskedelmi kapcsolatai Oroszországgal továbbra is jelentős értéket képviseltek. A 2004-es EU csatlakozást megelőzően Litvánia érte el a tagjelölt országok között a legmagasabb gazdasági növekedést: 2003. III. negyedévében a bővülés mértéke elérte a 8,8%-ot. Mindez kedvező alapot teremtett ahhoz, hogy a csatlakozás után kibővülő feltételek tovább erősítsék az ország gazdasági helyzetét. A 2008-as 2009-es gazdasági válság mélypontjai után a növekedési pályára gyorsan visszaállt az ország, 2011-ben már 6,32%-os volt a reál GDP növekedés mértéke. Az európai országok egy részénél ezt követően egy visszaesés következett a gazdaságokban, a válság újabb hullámaként, Litvániában viszont sikerült mindezt kiküszöbölni. 2010-2023 között az éves átlagos reál GDP 3,4%-os növekedést ért el, a GDP arányos bruttó államadósságot pedig az utóbbi bő egy évtizedben is sikerült 50% alatt tartani.
A már említett OECD jelentés szerint amennyiben a jelenlegi feltételek nem változnak kedvezőtlenül, akkor Litvánia GDP növekedése 2025-ben elérheti a 3,1%-ot, egy évvel később, 2026-ban pedig 2,8%-ot. A beszámoló a növekedési teljesítményt arra alapozza, hogy a magánfogyasztások fellendülése folytatódni fog, valamint az export fokozatos növekedése is tartós maradhat.
A litván export értéke 2023-ban 63 909 millió USD-t tett ki, az import pedig 60 831 millió USD értékű volt. A relatív kiegyenlített külkereskedelemben a kiviteli oldalon a finomított kőolaj teszi ki az export 12,3%-át, amelyet főként Ukrajnába, Lengyelországba, Lettországba és Észtországba szállítanak. Az import szerkezetében a nyers kőolaj képvisel hasonlóan magas értéket, amely 2023-ban a teljes termékimport 12,5%-át adta. Mindebből könnyen kikövetkeztethető, hogy a főleg Norvégiából és Szaúd-Arábiából beszerzett nyers kőolajat az érkezés után Litvániában finomítják, majd ez kerül kivitelre a már felsorolt államokba. A kőolajon kívül az exporttermékek között magasabb értékben megjelenik a búza, a járművek és szállítóeszközök, a dohány, valamint a bútorok is. Az elmúlt években főleg 2021-től emelkedett jelentős mértékben a litván export értéke, ekkor 2020-hoz képest több, mint 20%-kal nőtt a kivitel. A bővülés mögött a finomított kőolaj kiviteli mennyiségének növekedése is meghúzódik.
Az ország Oroszországgal folytatott külkereskedelme az elmúlt években – főként a háború hatására – sokat veszített korábbi lendületéből: 2018-ban a teljes litván termékimport 14,7%-a, 5 320 millió USD, Oroszországba irányult, 2023-ban ez az arány már csak 0,77% volt (357 millió USD). A litván export Oroszország felé szintén változott, de közel sem akkora mértékben, mint az importnál volt látható. 2018-ban a litván termékexport Oroszország felé 2 250 millió USD-t ért el (a teljes termékexport 7,63%-a), 2023-ban 2 320 millió USD-t (5,66%). Látható tehát, hogy a litván importban inkább számottevő a változás, mint az exportban. A kiviteli termékek között bor és alkoholos italok, kozmetikai termékek, parfümök, orvosi eszközök, valamint gépek és berendezések szerepelnek. Az import oldalon vegyipari termékek, energiahordozók, zöldségek, fagyasztott hal és fémtermékek állnak.
Az OECD jelentés egyik fontos pontja a litván reálkeresetek növekedése, valamint az átlag alatti munkanélküliségi szint fenntartása. 2018 és 2024 között átlagosan évente 5,2%-os volt a reálbérek növekedési üteme az előző évi értékekhez képest. A bérek dinamikus emelkedését 2022-ben az infláció jelentős emelkedése törte meg. 2022-ben az éves átlagos infláció mértéke 18,86% volt Litvániában, amit egy évvel később sikerült 8,7%-ra korrigálni, viszont a pénzromlás hatásai között a reálbérek csökkenése is megjelent. A munkanélküliség kiugróan magas értéket ugyan nem ért el az elmúlt években, viszont 2024-ben megugrott az arány: míg az euróövezetben 6,3%-os volt a munkanélküliségi ráta, addig Litvániában 7,1%-ra nőtt az érték. Az arányszám 2022 óta jelez növekedést, amire hatással lehet az orosz-ukrán háború miatt ide érkező több, mint 48 ezer ukrán menekült is. Emellett fontos tényező az is, hogy a munkanélküliek jelentős része az idősebb korosztályokban koncentrálódik, így megfelelő foglalkoztatási politikával elősegíthető lehet a munkanélküliség és a munkaerőhiány csökkentése is egyszerre.
Litvánia teljes népességének növekedési rátája 2010 és 2021 között folyamatos negatív tendenciát vett fel. Ez azt jelenti, hogy a litván népesség csökkent, évente átlagosan -1,03%-kal. Míg 2010-ben a teljes népesség 3 098 ezer főt tett ki, addig egy évtizeddel később, 2020-ban 2 796 ezer főre csökkent az érték. Változás 2021-től figyelhető meg, amikor mind a növekedési ráta, mind a teljes népesség számában pozitív változások kezdődtek. A változásra a bevándorlás hatott kedvezően, az országban ugyanis jelentős a magasan képzett munkavállalók „agyelszívásának” jelensége más országokból. Ezzel valamelyest sikerül átmenetileg enyhíteni a népességfogyást, de hosszú távon a születési számok növelésével lehetne hathatós változást elérni. Mindaddig, amíg a halálozási adatok magasabbak, mint a születési értékek, hosszú távú eredmény nem tud megvalósulni. Az OECD ajánlásai között a külföldre költöző litván állampolgárok visszatérésének ösztönzése is megtalálható, mint lehetséges megoldás a problémára.
Az OECD jelentés rámutat arra, hogy a gazdasági növekedés fenntartása érdekében a tőkéhez való hozzáférést kevesebb korlát közzé kellene szorítani, valamint nagyobb értékű befektetések szükségesek a K+F szektorba. Ennek kapcsán érdemes megnézni az országba áramló, valamint az innen kihelyezett külföldi tőke mennyiségét is. Litvániába a beáramló és a kihelyezett FDI értéke is alacsony: 2023-ban 1 868 millió USD-nyi tőke áramlott az országba, valamint 758 millió USD került kihelyezésre külföldön. Az országban a legnagyobb külföldi befektetők között főként német, svéd, észt, holland és lett vállalatokat találhatunk. Az ágazatok tekintetében az első helyen a pénzügyi és biztosítási tevékenységek (34,6%), a feldolgozóipar (16,5%), a kereskedelem és gépjárműjavítás (10,2%), valamint ingatlantevékenység (8,1%) áll. A rangsorból is jól látható, hogy a tudományos, műszaki tevékenységek és a K+F terület nem igazán érintett a külföldi befektetések szempontjából. Mindazonáltal a kedvező befektetői környezet, valamint az egyes különleges előnyök, amelyeket Litvánia biztosít a befektetők részére (pl. adókedvezmények) ösztönzőleg kellene, hogy hassanak az ilyen jellegű tőkevonzásra is. A kutatásba és fejlesztésbe való nagyobb befektetés fellendítheti az innovációt és a termelékenység növekedését. A K+F befektetés ösztönzés mellett a másik terület, amely hangsúlyosabb tőkeáramlást követel, a megújuló energiával kapcsolatos beruházások növelése. Mindez az energiabiztonság megteremtése mellett a kibocsátási célok hatékonyabb eléréséhez is segítséget nyújthat Litvánia számára.
Az OECD jelentése csak érintőlegesen foglalkozik a témával, de Litvánia esetén érdemes megemlíteni, hogy az ország digitális fejlődése a gazdaság mellett szintén nagyot ugrott az utóbbi évtizedek során. 2024-ben az előző évi értékhez képest 4,1%-kal javult az alapvető digitális készségekkel rendelkező lakosság aránya Litvániában, így a teljes lakosság 52,9%-a rendelkezik legalább alapszintű digitális készségekkel, bár ez valamivel elmarad az uniós átlagtól (55,6%). Fokozatosan emelkedik az IKT szakemberek foglalkoztatásának mutatója is, jelenleg 4,9%-ot ér az arányuk, ami a 4,8%-os uniós átlagot is meghaladja. A fejlesztésre szoruló területek között a vállalkozásoknál alkalmazott digitális megoldások igényelnek még bővítést. A litván digitalizációs ütemterv azt mutatja, hogy az ország további erőfeszítést tervez a digitális évtized célkitűzéseinek és céljainak elérése érdekében. A 14 fő teljesítménymutatóból 12-re vonatkozóan határoz meg célokat, és a legtöbb esetben a célok összhangban vannak az EU 2030-ra vonatkozó törekvéseivel. A digitális transzformáció megvalósítása érdekében Litvánia (a magánberuházások nélkül) közel 1,5 milliárd EUR-ra (a GDP 2,1 %-ára) becsült teljes költségvetést tervez allokálni.
Összességében Litvánia gazdasága jó úton van a további bővülés felé, az OECD várakozásai optimista jövőképet festenek az ország helyzetét illetően. A reálbérek növekedése, az export fokozatos bővülése, a külkereskedelmi partnerek diverzifikálása, valamint az átgondolt gazdaságpolitikai döntések jótékonyan hatnak a litván nemzetgazdaság egészére. Ugyanakkor az olyan társadalmi-gazdasági problémákkal, mint az idősödés, valamint a népességfogyás fontos lenne minél hatékonyabb megoldással reagálni. A bevándorlás ugyan némileg enyhítheti a munkaerőhiányt és a népességi adatok alakulását is, de hosszú távon a születésszámok növelése jelenthet megoldást. Isabell Koske, az OECD Gazdasági Főosztályának igazgatóhelyettese a jelentés bemutatása során rámutatott még egy fontos problémára az idősödő társadalom kapcsán: „Az öregedéssel összefüggő növekvő költségek finanszírozása a költségvetési fenntarthatóság veszélyeztetése nélkül további költségvetési mozgásteret igényel. Ez az állami kiadások hatékonyságának javítását, az adóalap szélesítését és a formális gazdasági tevékenység ösztönzését célzó politikák kombinációjával érhető el.”
Magyarország szempontjából az OECD jelentés szintén tartalmazhat értékes információkat, hiszen sok szempontból hasonló a litván és a magyar gazdaság elmúlt három évtizedes történelme. Mindkét ország esetén meghatározó erővel bírt a Szovjetunió közelsége, jelenléte, ezzel együtt pedig a KGST piac, valamint annak összeomlása is. Az Európai Unióhoz való csatlakozás 2004-ben mindkét ország számára mérföldkövet jelentett, viszont ezután más forgatókönyvek indultak meg a gazdasági fejlődés szempontjából. Míg Litvánia viszonylag gyorsan kilábalt a 2008-as 2009-es gazdasági válságból, addig Magyarországon ez hosszabb időt vett igénybe, a krízis hatásai pedig még a 2010-es évtized első felében is érezhetőek voltak. Hasonlóság azonban, hogy az utóbbi bő egy évtized során Magyarországon is fokozatosan és stabilan növekednek az átlagbérek, az export jelentősége és a külkereskedelmi partnerek diverzifikáltsága itt is hasonlóan kiemelt prioritás. Mindezek a kedvező változások Magyarország számára is lehetőséget nyújthatnak a következő évtized során ahhoz, hogy a gazdasági fejlődésben, akár a litván példa követésével, számottevő bővülést érhessen el.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
