Az iráni konfliktus és a Hormuzi-szoros jelentős gazdasági kockázatokat hordoz a világ és ezzel együtt Európa számára, mivel közvetlenül érinti az energiaellátást, a globális kereskedelmi útvonalakat és kihat az inflációra is. Az orosz olajról való leválás után Európa újabb energetikai viharba került: az iráni konfliktus rávilágított a tengeri útvonalak és a diverzifikáció korlátaira. A 2026 eleji mélypontról kilövő olajárak és a kínai kereslet elszívó hatása egyszerre teszi próbára az EU versenyképességét és a monetáris rendszerek stabilitását.
Az iráni konfliktus közvetlen gazdasági jelentősége, hogy a Hormuzi-szoroson halad keresztül a globális tengeri úton szállított nyersolaj egyötöde, az LNG-szállítmányok egyötöde és a legszélesebb körben használt műtrágya egyharmada. Emellett Irán a világ kőolaj exportjának 4,5%-t biztosítja. Az iráni kőolaj kivitelének legfőbb célállomása Kína. A világ második legerősebb gazdasága által támasztott új kereslet a termék teljes nemzetközi kínálatára kihat, szűkíti azt.
Európa olajellátása a közel-keleti viharban: Importfüggőség és árnyomás 2026-ban
A konfliktus egyik legsúlyosabb hatása a kőolaj árának drasztikus emelkedése, amelynek időtartama nem látható előre. A nemzetközi kínálat szűkülése kőolaj esetében felfelé hajtja az árakat, a 2026 január eleji mélypontról, az amerikai WTI kőolaj 55 dolláros hordónkénti árról 70 dollár fölé emelkedett március 2-ra, az iráni konfliktus kezdetét követő hétfőre. Az európai Brent olaj esetében a január eleji 59 dolláros szintje március 4-re már meghaladta a 80 dollárt. Ugyanakkor érdemes látni azt is, hogy a piacok már azt is elkezdik árazni, ha az ellátás kockázatossá válik, így már egy-egy konfliktus kitörése vagy esetleges kitörésének hírére is elkezdik emelni a világpiaci árakat.
Az Európa számára rendelkezésre álló kínálatot és így az árakat is több tényező befolyásolja. Az európai kőolajkitermelés a 2000-es évek közepe óta folyamatosan mérséklődik. Az Európai Bizottság adatai alapján az Európai Unióban a nyersolajtermelés 2004-ben tetőzött 41,7 millió tonnával. A 2020-as évek közepére ez a mennyiség 60%-kal csökkent. Az Európai Bizottság 2025-ben publikált adatai alapján az Európai Unió 94,8%-ban szorult importra nyersolajból és kőolajtermékekből. Éppen emiatt a jelentős külső kitettség miatt jelentett nagy léptékű és rendkívül gyors változást az orosz behozatal szankcionálása. 2019-ben, a koronavírus-járvány előtti utolsó nyugodt időszakban az Európai Unió a kőolaj 26,9%-t szerezte be Oroszországból, míg 2025 második felére, illetve 2026 elejére ez az arány 1–3% közé csökkent. E változás is jelentősen hatott a nemzetközi kereslet–kínálati viszonyokra, és e körülmények között fejti ki a hatását a jelenlegi közel-keleti konfliktusból adódó bizonytalanság.
Európa legfőbb kőolajbeszállítója Norvégia és az Egyesült Államok lett 2022 után. Ez nagy részben tengeri kereskedelmen keresztül valósul meg, nemcsak a tengerentúli partner, de az észak-európai ország vonatkozásában is. E jelenség ráirányítja a figyelmet arra, hogy az Európai Unió azzal együtt, hogy igyekezett diverzifikálni a beszállító országok körét, a szállítás módját tekintve szűkítette a lehetőségeket, a vezetékes kőolajszállítás önkéntes korlátozásával.
Az orosz, vezetéken érkező kőolaj ára eközben a 2026 év eleji 49 dolláros szintről március kezdetére is csupán 58 dollárra emelkedett. Ez lényegesen elmarad a tengeren keresztül érkező más típusú kőolaj árának ingadozásától. Magyarország számára ezért is kulcskérdés, hogy Ukrajna újra indítsa a Barátság kőolajvezetéken keresztül a szállítást. Magyarország esetében további nehézséget jelent földrajzi helyzete, hogy nem rendelkezik tengerparttal, illetve tengeri kikötővel. Így a szomszéd országok, jelen esetben Horvátország nemzetközi politikai elképzeléseinek és érdekeinek is kitett, hogy milyen mennyiségű és típusú kőolajat enged át területén szomszédainak, azaz Magyarországnak is.
Európa növekedési korlátai
Az energia- és szállítási költségek megugrása közvetlenül növeli az inflációs nyomást Európában. Ez nem csupán a kőolaj ellátásra hat, hanem azon túlmenő következményei is vannak. Nehezíti a jegybankok helyzetét a kamatcsökkentési ciklusok indításában vagy fenntartásában, ami lassíthatja a gazdasági növekedést. Korábban az OECD 1,3%-os gazdasági növekedést jelzett előre 2026-os évre az euróövezetben, míg az Európai Bizottság a teljes Európai Unió vonatkozásában 1,4%-os gazdasági bővülést várt. Az energiahordozók szűkülő kínálata és az inflációs nyomás fokozódása miatt ez a mérsékelt növekedés sem valósulhat meg. A gazdasági következmények azért is súlyosak, mivel az európai gazdaságok évek óta visszafogottan teljesítenek.
Miért sújtja az iráni konfliktus aránytalanul Európát?
Az események egy olyan időszakban történnek, amikor Európa egyszerre küzd egy strukturális versenyképességi válsággal, az energiaellátás bizonytalanságával és a technológiai (AI, digitalizáció) lemaradással. Az iráni konfliktus ebben a törékeny környezetben nem csupán egy külső politikai esemény, hanem egy olyan katalizátor, amely felszínre hozza Európa rendszerszintű gyengeségeit.
A jelenlegi nem az első eset, amikor a nyugat-európai országok kőolajpiaci válsággal és a világrend átalakulásával egyszerre szembesülnek.
Más világ, hasonló veszélyek: Az olajpiaci válságok evolúciója
A világ és Európa gazdasága az 1970-es években szembesült komolyabb kőolajellátási válsággal. 1973 októberében az Arab Kőolaj-exportáló Országok Szervezete (OAPEC) korlátozta a kitermelést és embargót hirdett a nyugati államokkal szemben, amely időszak fél évig, 1974 márciusáig maradt fenn. A kiváltó okok között volt a jom kippuri háború, az arab-izraeli konfliktus. A magas olajárak tartósan beépültek a gazdaságba. A válság rávilágított a nyugati gazdaságok olajfüggőségére, és véget vetett a második világháború utáni, gyors gazdasági növekedéssel jellemezhető kornak. A nyugati államok kénytelenek voltak megváltoztatni energiapolitikájukat. Így került fókuszba az energiahatékonyság, az alternatív energiaforrások keresése és a hazai kitermelés növelése.
Fontos látni azt is, hogy az akkori helyzet és a mai számos ponton mutat eltérést, mégis a történelmi párhuzamok miatt érdemes a múltbeli példát is áttekinteni.
Az 1970-es évek eleji olajválság egybe esett az ún. Bretton Woods-i rendszer felbomlásával. A korszak elején az Egyesült Államok egyoldalúan felfüggesztette a dollár aranyra válthatóságát. A nemzetközi pénzügyi rendszer lényege a második világháború vége és az 1970-es évek eleje között az volt, hogy az amerikai dollár kulcsvalutává vált. A dollár árfolyamát aranyhoz kötötték, míg a többi résztvevő valuta árfolyamát a dollárhoz rögzítették. A Bretton Woods-i rendszer helyét az 1970-es évek elején egy új, informális rendszer vette át, amelynek az olajválság volt az egyik fő katalizátora. Az USA megállapodott Szaúd-Arábiával, hogy az olajat kizárólag dollárért értékesítsék. Cserébe az olajbevételeket (petrodollárokat) az arab országok amerikai állampapírokba fektették vissza. Ez az új rendszer biztosította, hogy a dollár a Bretton Woods-i aranyfedezet nélkül is a világ legfontosabb tartalékvalutája maradjon, hiszen olajat csak dollárért lehetett venni.
A jelenlegi iráni konfliktus pedig ezen történelmi alapokon nyugvó, de megváltozott világrend jelzője lehet. Ugyanakkor nem kizárható, hogy az aktuális iráni konfliktus és az olajpiaci felfordulás a monetáris rendszer újabb átalakulását hozhatja el.
Energiafüggőség a digitális korban: Miért sebezhetőbb Európa?
A történelmi páhuzam sok szempontból megkérdőjelezhető. Lényeges eltérést jelent az 1970-es évekhez viszonyítva, hogy a világ és Európa energiaigénye nagy mértékben növekedett. A digitalizáció és mesterséges intelligencia korában fokozottabban érvényes, hogy energiaalapú gazdaságban élünk, mint a történelem során bármikor. Függetlenül az elektromos járművek terjedésétől érvényes ez a közlekedésre is. 1973-ban a nyugati világ sokkal több kőolajat használ fel. Így például a személygépkocsik száma ugrásszerűen növekedett. Ugyanakkor napjainkra a gazdaság energiahatékonysága javult. Ezzel együtt az olajtermelő közel-keleti államok szövetsége, az OPEC sokkal inkább gazdasági, mintsem politikai szövetség. A kőolaj-termelő országok gazdaságilag integráltabbak a globális piacba, és kevésbé érdekelt az ellátás teljes leállításában. Míg az 1973-as válság egy strukturális ellátási sokk volt, amely évekre megváltoztatta a globális energiapiacot. A jelenlegi iráni konfliktus inkább magas volatilitást és rövid-középtávú kockázati prémiumot jelent az olajárakban. Ugyanakkor a konfliktus alkalmas arra, hogy tesztelje az egyes régiók versenyképességet, így a brüsszeli vezetők által szabott új keretrendszert is.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
