A gazdasági verseny meghatározó eleme, hogy mely ország vagy országcsoport képes a technológiai innovációkban élenjárni. Kína és Kelet-Ázsia gazdasági felzárkózásának egyik kulcseleme az ipar és az innováció. Az elmúlt időszakban az Egyesült Államokban is központi kérdéssé vált az újraiparosítás, míg Európa megosztott e tekintetben. Az európai uniós tagállamok egyik részében dezindusztrializáció zajlik, amelyet az energiaválság felgyorsíthat. Németország és a vele szoros gazdasági kapcsolatban álló kelet-közép-európai államok – közöttük hazánk is – a technológiailag fejlett ágazatok felé fordulnak.
Szerző: Németh Viktória
Energiafelhasználás és a gazdasági verseny
Az energiafelhasználás gazdasági növekedéssel való összefüggését az alacsony és magas jövedelmű országok közötti különbségek is megmutatják. Ahogy az energiafelhasználás esetében is jelentős különbség van a fejlett és fejlődő gazdaságok között, úgy az egyes országcsoportok gazdasági pályája is párhuzamba állítható ezzel a tendenciával.
A fejlett gazdaságok egy lakosra jutó energiafelhasználása lényegesen magasabb volt a világ átlagánál. Az Egyesült Államokban a felhasználás majdnem 6-szorosa volt a nemzetközi átlagnak. Majd kisebb ingadozások mellett 1990-től a 2000-es évek közepéig stagnált a fogyasztás, míg a 2000-es évek végétől kismértékben csökkenni kezdett. Eközben a világ energiaigénye is folyamatosan növekedett, nem csupán abszolút értékben – a népességnövekedéssel párhuzamosan – emelkedett, de egy lakosra vetítve is 1,5-szeresére változott. Így 2010-es évekre az egy főre jutó energiafelhasználás a világ átlagának 3,7-szerese volt. Ugyanez alatt az időszak alatt az Európai Unió egy főre jutó energiafelhasználása nagyobb stabilitást mutatott, a fogyasztás a 2000-es évek közepén volt a legmagasabb.
Eközben a közepes jövedelmű országok, és ezen belül is Kína egy lakosra jutó energiafelhasználása is növekedett, és a világ átlagához képest is folyamatos emelkedett. Kína a globális egy főre jutó átlagos energiafelhasználás csupán harmadán állt az 1960-as években, míg a 2010-es évekre annak 1,2-szeresét fogyasztotta. Különösen a 2000-es évek kezdetén gyorsult fel a bővülés. A közepes jövedelmű országok energiafelhasználása a nemzetközi átlag harmadáról kétharmados szintig emelkedett (WorldBank, 2022a). Ez azt jelenti, hogy a közepes jövedelmű országok felzárkózása zajlik, de még mindig a legfejlettebb gazdaságok, és azon belül is az Egyesült Államok használja az egy lakosra jutó legtöbb energiát.
https://public.flourish.studio/visualisation/12876904/
1.ábra: Az egy főre jutó energiafogyasztás alakulása az Egyesült Államokban, az Európai Unióban, Kínában és a világ átlagában. Forrás WorldBank, 2022a
Ezzel párhuzamosan a fejlett világ gazdasága jelentős átalakuláson ment keresztül, míg a világ feldolgozóipari termelésének nagyrésze, a 2000-es évek elején még háromnegyed részben (2004-ben 76,5%) a fejlett gazdaságokhoz tartozott. Ez az arány a későbbiekben fokozatosan csökkent, 2021-re az arány 48%-ra mérséklődött (WorldBank, 2022b). Az ipari kapacitások kiszervezése, a nyugaton kívüli, elsősorban kelet-ázsiai országok fejlődése, a szolgáltató szektor előtérbe kerülése a nyugati országokban egyaránt hozzájárult a folyamathoz.
Összességében nehezen alkothatunk teljes képet az ipar és az energiafelhasználás nemzetközi trendjeiről, mivel a nyugati országok évtizedeken keresztül kiszervezték az energiaigényes és környezetszennyező termelést a fejlődő világba. Ez az alacsonyabb jövedelmű országok GDP-jét megemelte. A gyártást átvitték oda, ahol olcsóbb volt a munkaerő és az energia. Felmerül a kérdés, hogy mi történik majd akkor, ha vissza kell hozni a fejlett államokba a termelést. Amennyiben erre sor kerül, az biztosan magasabb árszínvonalat eredményez.
https://public.flourish.studio/visualisation/12877359/
2.ábra: Az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína, valamint a magas és közepes jövedelmű országok részesedése a világ feldolgozóiparából. Forrás WorldBank, 2022b
Mindeközben a fejlett világ a szolgáltató szektorban is veszített fölényéből. A csúcspont az volt, amikor a legmagasabb jövedelmű országok a világ szolgáltató szektorának 87%-t adták 2006-ban. Az arány 2021-re 70,5%-ra módosult. Az Egyesült Államok esetében ennek tetőpontja 2008-ban volt, a világ szolgáltatószektorának 36,1%-t biztosította. Azóta, 2021-re 26,7%-ra mérséklődött az amerikai részesedés. Európa esetében a tetőzés 2015-ben 26,1%-os szinten volt. Majd 2021-re 20,5%-ra csökkent a hozzájárulása a világ szolgáltatói szektorához. Eközben Kína egyre nagyobb részt vett át a világ szolgáltatásaiból, a 2004-es 1,7-os arányról 2021-re 10,1%-ra módosult ez a szint. A közepes jövedelmű országok részesedése a 2004-es 13,9%-ról 28,6%-ra növekedett a világ szolgáltató szektorában a Világbank adatai alapján (WorldBank, 2022d).
A high-tech szerepe a gazdasági fejlődésben
Az országok és régiók közötti versengésben egyre fontosabb szerepet játszott, hogy ki gyártja a csúcstechnológiát. A világ high-tech rangsorainak összesített eredménye alapján az Egyesült Államok Japán után a legfejlettebb technológiával rendelkező ország, míg Kína csupán a kilencedik (World Population Review, 2023). Ugyanakkor a technológiai szakemberek aránya Kína esetében a harmadik legnagyobb, Japán és Dél-Korea után (U.S.News, 2022). Ez a statisztika a jövőbeli fejlődés folytatódást vetíti előre.
https://public.flourish.studio/visualisation/12877558/
3.ábra: Összesített rangsor a világ országainak technológiai fejlettsége alapján. Forrás World Population Review, 2023
A világ legnagyobb multinacionális vállalatainak rangsorában is utolérte Kína az Egyesült Államokat. Míg 2019-ben még az USÁ-ban volt a legnagyobb arányban az óriásvállatok székhelye, 121 az 500-ból (24,2%), addig Kínában 119 (23,8%). Az Egyesült Államok hiába tudta növelni saját részesedését 2022-ig 24,8%-ra (124 vállalat), Kína esetében nagyobb volt a bővülés, 29%-ra nőtt a részesedése (145 vállalattal). A tíz legtöbb multinacionális vállalattal rendelkező ország rangsorában öt európai szerepelt, azonban a 2019-es 20,8%-ól (104 vállalat) 19,2%-ra (96 vállalat) mérséklődött a részesedése.
Eközben a fejlett világ részesedése is fokozatosan csökken a világ GDP-jéből. A tetőpont 1992-ben volt, amikor magas jövedelmű országok a globális GDP 85%-t termelték, majd a 2000-es évek közepétől a részesedésük egyre nagyobb léptékben csökkent, 2021-ben 61% volt az arány. Ez azt jelenti, hogy a világ gazdasági termelésének nagyrészét még mindig a fejlett gazdaságok adják, de a kelet-ázsiai országok, és elsősorban Kína felemelkedésével fölényük fokozatosan olvad.
https://public.flourish.studio/visualisation/12883205/
4.ábra: A magas és alacsony jövedelmű országok részesedése a világ GDP-jéből. Forrás WorldBank, 2022c
https://public.flourish.studio/visualisation/12882698/
5.ábra: Az Egyesült Államok, az Európai Unió, Kína és a kelet-ázsiai országok részesedése a világ GDP-jéből. Forrás WorldBank, 2022c
Az USA 1960-ban a világ GDP-jének 39%-t termelte meg, majd fokozatos csökkenés után, újabb emelkedés következett be, 1992-ben az arány 33,7% volt, majd hullámzást követően 2001-ben 31,5%-os részesedéssel vezetett. 2011-ben viszont 21,1%-os mélypont érkezett el. Innen 2020-ig újabb bővülés történt, 24,7%-ra. Az Európai Unió esetében is hullámzó teljesítmény volt megfigyelhető. 1970-ben 24,2%-os részesedéssel rendelkezett, majd 1979-ben 29,4%-kal, amikor az USÁ-t is megelőzte az európai gazdasági teljesítmény. Majd az 1985-ös 20,8%-os arány után ismét javulás ment végbe. Az utolsó szakasz 2004-ben kezdődött, amikor 25,9%-os részesedésről lényegében folyamatos csökkenést követően 2021-re 17,8%-ra mérséklőd az uniós országok aránya a világ GDP-jében.
Eközben Kína az 1960-as években a világ GDP-nek 3-4%-t adta, majd a mélypont az 1980-as évek elején 1,7%-os részesedésessel következett. A 2000-es évek lendületes növekedése után 2021-ben már a globális GDP 18,4%-t adta az ázsiai ország, megelőzve az Európai Uniót.
A kelet-ázsiai régió összesített növekedését figyelembe véve, nagyobb volt a világ gazdasági súlyának keletre tolódása. Még az 1960-as évek 10%-os aránya után, 2021-re a régió adta a világ GDP-jének 32%-t (WorldBank, 2022c).
Újraiparosítás vagy dezindusztrializáció
A fejlődési stratégia részévé vált, hogy az ipari kapacitások visszaszerzése (újraiparosítás), vagy a szolgáltató szektor változatlan előtérbe helyezése az üdvözítő. Az Egyesült Államok esetében az ipar újjáéledése mögött – a Harvard kutatása alapján – inkább a munkaerő költségek fokozatos nemzetközi kiegyenlítődése, és az offshore gyártás növekvő koordinációs költségei húzódnak meg (Shin, 2013). Donald Trump amerikai elnök egyértelmű politikai célkitűzése volt, hogy a hazai gyártók térjenek vissza az Egyesült Államokba. A feldolgozóipari bizalmi index 20 éves csúcsára ugrott a republikánus elnök kormányzása alatt (Malanga, 2022). Ilyen módon a 2021 utáni demokrata irányítás is felismerte az újra iparosítás politikájának szükségességét. Donald Trump elnöksége alatt kibontakozó kereskedelmi háború Kínával, szintén arra irányította rá a figyelmet, hogy az Egyesült Államok igyekszik nemzetközi szinten megőrizni vezető gazdasági és technológiai szerepét. Majd a következő években koronavírus-járványt követő áruhiányok és az orosz-ukrán konfliktus, valamint a chipgyártás központja, Tajvan törékeny geopolitikai helyzete szintén ráirányította az amerikai gyártók figyelmét arra, hogy a kiszervezett termelés jelentős kockázatokkal jár (Collins, 2022).
Eközben Európában inkább a dezinduztrializációs trendek érvényesülnek. Az azonban nem egységes, hogy az egyes európai országokban, milyen mértékű az ipar lebontása, vagy annak visszafordítása ellen történtek-e lépések. 2001 óta három csoportban – déli periférián, északi országokban és egyéb országokban – csökkent a feldolgozóipar hozzáadott értéke, lassult a szektor foglalkoztatása és a munkaerő-intenzitása. A 2008-as válság felnagyította az eltéréseket. Egyre nagyobb távolság figyelhető meg a német központú magcsoport (kelet-közép-európai államok), amelyben az újraiparosítás folyamata zajlik, és a másik három csoport által alkotott periféria között.
Az európai gazdasági struktúra átalakul, és polarizálódik. Az uniós országok eltérő fejlődése szembe megy az európai integrációs folyamattal. Németország a technológiailag fejlett ágazatok felé fordul, ami magával húzza a közép-kelet-európai államokat is, míg a déli periféria országaiban ezek az ágazatok erőteljes visszaesést szenvedtek el.
Majd a 2020-as évek elején kibontakozó nyersanyaghiány és az energiaválság újabb lökést adhat az európai ipar leépülésének. Egyes szektorokat, mint a vaskohászatot, műtrágyagyártást és speciális vegyi anyagok elállítását különösen érzékenyen érintette az energiaárak és nyersanyagok drágulása. Feldolgozóipari kapacitások zárnak be, épülnek le, vagy éppen kiszervezik azokat. 2022 végére a feldolgozóipari bizalmi indexek 2020 májusi mélypontra szintre estek vissza.
Az európai gazdasági fejlődés irányait korlátozhatja, hogy nettó energiaimportja lényegesen meghaladja a világ két vezető gazdasági hatalmáét, az USÁ-t és Kínáét. E tekintetben Európa már fél évszázada is hátrányban volt, de külső függősége azóta is emelkedett önmagához és versenytársaihoz képest is. A 2010-es évekre 55% közelébe emelkedett az import aránya. Az Egyesült Államok nettó energiaimportja 7,3% volt ugyanebben az időszakban. Eközben Kína esetében az energia 15%-a származott külső forrásból, ami lényegesen elmaradt Európától.
Európa nettó energiaimportja lényegesen meghaladja a világ két vezető gazdasági hatalmáét, az USÁ-t és Kínáét. A nettó energiaimport az 1960-as évek elején még csupán a felhasznált energia 30%-a körül alakult. Majd az évtized végére meghaladta az 55%-ot. Ezt az arányt sikerült leszorítani az 1980-as évek közepére, 44,1%-ra. Azóta viszont fokozatosan ismét 55% közelébe emelkedett az import mértéke.
Az Egyesült Államokban az energiaimport csupán 5% volt az 1960-as évek elején, ahonnan jelentősebb léptékű növekedés következett be. Az 1970-es évek végén az arány meghaladta a 20%-t, ami még így is messze elmaradt Európától. Majd több fordulatot követően 2005-ben 29,7%-on tetőzött az import aránya. Azóta ezt a szintet sikerült jelentősen visszaszorítani, a 2010-es évek közepén már csupán 7,3% volt.
Eközben Kína, ha nem is nagy arányban, de az 1990-es évek végéig képes volt energiát exportálni. A behozatal 1985-re aránya elérte a felhasználás 7,5%-t. A 2010-es évek közepén az energia 15%-a származott külsőforrásból, ami lényegesen elmaradt Európától. Külső függése csupán 2013 óta haladta meg az Egyesült Államokét.
https://public.flourish.studio/visualisation/12882012/
6.ábra: Az Egyesült Államok, az Európai Unió és Kína nettó energiaimportja. Forrás WorldBank, 2022d
Az európai dezindusztrializáció és a szolgáltatások előtérbe helyezése nem vezetett el az európai világgazdasági pozíció megőrzéséhez. Európa gazdasági súlya fokozatosan csökken. Emellett a 2020-as évek elején drasztikusan megemelkedő energia és energiahordozóárak szintén megmutatták Európa kiszolgáltatott helyzetét a külső partnerek felé. A kontinens ipara további zsugorodáson mehet keresztül, folytatódhatnak a külföldi kiszervezések, és a megmaradó ipari kapacitások versenyképtelenné válása, illetve bezárása.
Eközben Magyarországon az ún. Növekedési Terv már 2011-ben kiemelt célul tűzte ki az újraiparosítást, amelyet követően a kormányzat számos stratégiai megállapodást kötött. Továbbá több szektort stratégiai ágazatként jelölt meg. A célkitűzés a koronavírus-járvány után, és az energiaválság leküzdése során is megmaradt.
A stratégiai iparágak a gazdaság, illetve az ország szempontjából létfontosságúnak tekintenek, mint például az energiaszektor, bankok és biztosítók, telekommunikáció vagy a kiskereskedelem és élelmiszerfeldolgozás. Az állami beavatkozás, illetve ösztönzők hozzájárultak az egyes húzó ágazatok fejlesztéséhez, és ezzel a teljes gazdaság dinamikus bővüléséhez, ahogyan ez a kelet-ázsiai ún. kis tigrisek esetében is történt. Míg más stratégiai szektorok valamely közszolgáltatást biztosítják az állampolgárok részére, ahogyan ennek kulcsfontossága az energiaválság alatt is megnyilvánult. A lakosság számára biztosított rezsicsökkentésben kiemelt szerepe volt az állami tulajdonú energiaszolgáltatóknak.
A hazai újraiporosításban és a versenyképesség megőrzésében, illetve javításában kiemelt szerepe lehet Magyarország energiaellátásának. Mindazonáltal a kormányzat felismerte a diverzifikáció szükségességét. Hazánk már az orosz-ukrán konfliktus előtt megkezdte az energiahordozók és importpartnerek körének szélesítését. Ez magába foglalja a hazai kitermelés részarányának emelését, például földgáz és kőolaj esetében. Az alternatív energia, ezen belül a nap-, a szél- és a geotermikusenergia arányának növelését. Tovább az atomenergia terén sem módosultak a fejlesztési tervek, annak részaránya emelkedhet a hazai energiamixben. Emellett a kőolaj- és földgázimport diverzifikációja is zajlik, azzal együtt is, hogy Magyarország a tengeri kijáratoktól elzárt, és történelmileg kialakult infrastruktúrája szintén nehezíti az átállását.
Konklúzió
Amennyiben az energiafelhasználást, mint a gazdasági versengés egy meghatározó elemét tekintjük, akkor az elmúlt évtizedekben a minél magasabb felhasználással és fejlett iparral rendelkező gazdaságok, az Egyesült Államok és Európa voltak a vezető gazdasági hatalmak. A versengés azonban átalakult, az ipar kiszervezése és a kelet-ázsiai országok gazdasági fejlődése szorosabbá tette a nemzetközi gazdasági versenyt. A 2020-as évek elején kialakult energiaválság elsősorban Európát hozhatja nehéz helyzetben, mivel versenytársainál lényegesen nagyobb az energiafüggősége külső partnerek irányába. A gazdasági versengésében a csúcstechnológia és az innovációk is kulcsszerepet játszanak. Ez az energiahatékonyabb felhasználását is elősegítheti. Ugyanakkor arra is rámutat, hogy nem elég a jövőbeli gazdaságfejlődéshez a dezindusztrializáció, és a szolgáltatószektor arányának növelése.
Miközben az ázsiai országok felzárkóznak a fejlett technológiákban, az Egyesült Államokban újraiparosítás megy végbe, addig Európán belül törésvonal alakul ki az iparosítás tekintetében. Az uniós országok jelentős részében dezindusztrializáció zajlik, amit a jelenlegi energiaválság felgyorsíthat. Németország és a vele szoros gazdasági kapcsolatban álló kelet-közép-európai államok – közöttük hazánk is – a technológiailag fejlett ágazatok felé fordulnak.
Felhasznált források
- Collins, Michael: Are We Ready for Reindustrialization? (2022) https://www.industryweek.com/the-economy/competitiveness/article/21255641/are-we-ready-for-reindustrialization
- Di Berardino, Claudio – Doganieri, Ilaria – Onesti, Gianni: Deindustrialization in the EU between Transformation and Decline. Eastern European Economics. 59(3), (2021). pp. 225–249.https://www.tandfonline.com/doi/abs/10.1080/00128775.2020.1870407?journalCode=meee20
- Malanga, Steven: Make America Make Again. (2022) https://www.city-journal.org/biden-regulatory-policies-thwarting-return-of-manufacturing-to-america
- Shin, Willy C.: The Re-Industrialization of the United States? Wirtschaftspolitische Blätter 60(2) (2013) pp. 297–312. https://www.hbs.edu/faculty/Pages/item.aspx?num=46105
- Slav, Irina: Europe May See Forced De-Industrialization As Result Of Energy Crisis. (2022) https://oilprice.com/Energy/Energy-General/Europe-May-See-Forced-De-Industrialization-As-Result-Of-Energy-Crisis.html
- S.News: These Countries Have the Most Technological Expertise. (2022) https://www.usnews.com/news/best-countries/rankings/technological-expertise
- WorldBank Energy use (kg of oil equivalent per capita). (2022a) https://data.worldbank.org/indicator/EG.USE.PCAP.KG.OE
- WorldBank: Manufacturing, value added (current US$). (2022b) https://data.worldbank.org/indicator/NV.IND.MANF.CD
- WorldBank: GDP (current US$). (2022c) https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.CD
- WorldBank: https://data.worldbank.org/indicator/NV.SRV.TOTL.CD
- World Population Review: Most Technologically Advanced Countries 2023. (2023) https://worldpopulationreview.com/country-rankings/most-technologically-advanced-countries
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
