Érdemes-e próbálkoznunk a négynapos munkahéttel?
📚 A hazai és a külföldi sajtóban is időről-időre napirendre kerül a négynapos munkahét bevezetése, amely gyakran még politikai kampányokat is tematizálni tud. 1960 környékén az éves szinten ledolgozott munkaórák száma nagyjából hasonló volt az USA-ban, Németországban, Franciaországban és Olaszországban. Akkor egy átlagos munkavállaló nagyjából 2000-2100 órát dolgozott egy évben. A hatvanas évek végétől, a hetvenes évek elejétől azonban markáns változások indultak el az Atlanti-óceán két partján, ezeknek pedig a harmadik évezred elejére azt lett az eredménye, hogy egy átlagos amerikai nagyjából 1800 órát dolgozik, míg egy német és francia kicsit több, mint 1400-at. Olaszországban pedig némileg több mint 1600-at. Ha egy kicsit számolunk, akkor rájöhetünk, hogy néhány európai országban már valójában bevezették a négynapos munkahetet, hiszen a heti átlagos különbség a ledolgozott munkaórák számában már eléri a nyolcat. A számok tükrében pedig egyes szerzők, példaként az Alberto Alesina és a Francesco Giavazzi szerzőpárost említhetjük, odáig mennek, hogy egyszerűen azzal érvelnek, hogy az amerikaiak munkában vannak, az európaiak pedig szabadságon.
📈 Az, hogy ma már jelentős különbség van az USA és az Európai Unió néhány tagállamának éves munkában töltött óráinak mutatója között összetett jelenség, melyben szerepet játszhat a termelékenység, az technológiai adottságok, a szakszervezetek és a szabadidőhöz kapcsolódó mentális asszociáció is. Az USA-ban a munkavállalók hajlandóak lemondani a szabadidejük jelentős részéről azért, hogy magasabb legyen a jövedelmük és gyorsabban haladjanak előre a munkahelyi ranglétrán. Japánban ugyancsak jellemző egy ilyen alku. Európában azonban, ahol még ráadásul az erősebb szakszervezetek kényszerítő ereje is nagyobb, az egyén többre értékeli a szabadidejét és kevésbé hajlandó lemondani arról. Ennek tükrében pedig természetes, hogy versenyképességi és innovációs hátrány jelentkezik
📊 Ezen évtizedes tendenciák tükrében érdemes vizsgálni a négynapos munkahét jelenségét. Az jól látható, hogy azon európai országok, amelyek a program bevezetésével próbálkoznának, biztosan nem fordítanák meg az évtizedes tendenciákat. Fontos kérdés azonban azt feltenni, hogy az európai munkavállalók hajlandóak lennének-e a fizetésük egy ötödéről lemondani azért, hogy még több szabadidőt élvezhessenek. Elég nagy már az innovációs potenciál, a versenyképesség, vagy éppen a rendelkezésre álló jövedelem ahhoz, hogy a négynapos munkahétről érdemben gondolkodjunk?
A négynapos munkahét bevezetése tehát több szabadidővel, de arányosan kevesebb bérrel is járna. Hiszen mondjuk egy kisvállalkozás miért fizetne kevesebb munkáért több bért az alkalmazottainak?
👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.
📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: http://www.oeconomus.hu/oecoglobus/az-europai-unios-atlagnal-lenyegesen-kedvezobb-volt-a-munkanelkuliseg-a-visegradi-orszagokban/
#negynaposmunkahet #usa #eu #szabadido
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
