A klímaváltozás elleni küzdelem globális összefogást és óriás mértékű anyagi forrásokat igényel. Bár a fejlett országok az idei ENSZ Éghajlatváltozási Konferencián Bakuban (COP29) elkötelezték magukat amellett, hogy 2035-ig évente 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő országok számára, elemzők szerint ez az összeg messze elmarad a szükségestől. A hatékony fellépéshez ennek legalább négyszeresére lenne szükség. A kérdés továbbra is az, hogy a világ nagy kibocsátói, mint Kína vagy az Egyesült Államok, képesek-e az EU-hoz hasonló elköteleződést mutatni. Vajon az Európai Unió példája és klíma semlegessége elég lesz a globális trendek megfordításához, vagy a nemzetközi együttműködés hiánya továbbra is gátat szab az érdemi eredményeknek?
Van, amire 300 milliárd dollár sem elég
A klímaváltozás a világ egyik legsúlyosabb kihívása, amit az évente megrendezett klímakonferenciákon rendszeresen kiemelnek. A legutóbbi, ENSZ Éghajlatváltozási Konferencián (COP29) a résztvevők abban állapodtak meg, hogy a fejlett országok 2035-ig évente 300 milliárd dollárt biztosítanak a fejlődő országok számára a klímaváltozás hatásainak kezelésére. Ennek ellenére számos elemzőintézet úgy véli, hogy a probléma hatékony kezeléséhez ennek az összegnek a négyszerese lenne indokolt. A fejlődő országok a kapott támogatást várhatóan két fő célra fordítják majd:
- felkészülésre, ami olyan projekteket jelent, mint az extrém időjárásnak, például árvizeknek ellenállóbb házak és utak építése, vagy új gátak létrehozása aszály idejére, amilyen idén sújtotta például Dél-Afrikát. Emellett a kritikus ágazatok, például a mezőgazdaság fenntarthatóbbá tételére is nagy hangsúlyt fektetnek.
- A kibocsátás csökkentése érdekében a támogatásból nap- és szélenergia rendszereket, valamint más megújuló energiaforrásokat telepítenek, továbbá az ipari szennyezés mérséklésére törekednek.
Bár a klímaváltozás elleni fellépés már évtizedek óta napirenden van, a figyelem valódi középpontjába csak az elmúlt 5-10 évben került, legfőképpen a párizsi konferencián tett ígéreteknek köszönhetően. Ezt jól tükrözik a Google statisztikái is, amelyek megmutatják, hogy az ezzel kapcsolatos kifejezések népszerűsége az elmúlt öt évben jelentősen megugrott, főként a globális nyugati régióban. Ez nem véletlen, hiszen mind az Európai Unió, mind az Egyesült Államok komoly lépéseket tett saját szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére. A kérdés csak az, hogy mindez milyen áron valósítható meg és hányan tartják be az ott tett ígéreteiket.
Az Európai Unió élen jár a zöldátállásban, mégis érdemes elgondolkodni néhány alapvető kérdésen. Mennyit számítana valójában, ha Európa teljesen szén-dioxid-mentessé válna? Milyen hatást gyakorolna ez a globális kibocsátásokra, és hogyan viszonyulnak ehhez más országok erőfeszítései?
Globális és európai kibocsátási viszonyok
2024-ben a globális szén-dioxid-kibocsátás körülbelül 37 milliárd tonna körül alakul, ami újabb 2%-os növekedés az előző évhez képest. Ebből – a korábbi trendek szerint – az Európai Unió országai hozzávetőleg 3,3 milliárd tonnáért felelhetnek, ami a világ teljes kibocsátásának nagyjából 9%-át teszi ki. Ez az arány az elmúlt évtizedekben átlagosan csökkent, köszönhetően a zöldideológia térhódításának és a bevezetett szabályozásoknak, amelyek folyamatosan a megújuló energiák felé terelték az ágazatokat.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20470233/
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20528398/
Az EU szektorális kibocsátása továbbra is a közlekedés központú. Annak ellenére, hogy az elektromos járművek gyorsan terjednek (közel 24% az összes személyautó közt), az autók még mindig nagymértékben az olajalapú üzemanyagoktól függenek. Ezt követi a villamosenergia- és hőtermelés kibocsátása, amely együtt az EU teljes kibocsátásának közel kétharmadát teszi ki. Az ipar a harmadik legnagyobb kibocsátó, ahol a fő forrás az ipari folyamatokhoz – például a papír- és acélgyártáshoz – szükséges hő fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származik.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20471091/
Az elmúlt 12 év trendje szerint a szén-dioxid-kibocsátás mintegy 20 százalékkal esett vissza, miközben a szektorok hozzáadott értéke hasonló mértékben növekedett 2012-es adatokhoz mérten. Az EU az Egyesült Nemzetek által kidolgozott, gazdasági tevékenységek nemzetközi ágazati osztályozási rendszerével összhangban bevezette a NACE (amely a Nomenclature statistique des activités économiques dans la Communauté européenne, azaz A gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása az Európai Közösségben rövidítése) Revision rendszert, amelynek köszönhetően könnyebben összehasonlíthatóvá vált a kibocsátás és a GDP-hez való hozzájárulás mérése is. 2012-hez képest a kibocsátás leginkább a feldolgozóiparban csökkent, a mezőgazdálkodás, építőipar és szolgáltatások tekintetében pedig alig történt változás. Meglepő módon a feldolgozóipar volt az egyik legnagyobb mértékben növekvő ágazat a vizsgált területek közt, túllépve az átlagos 20% növekedést a szektorokban.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/20469633/
Eltekintve néhány tényezőtől azonban az európai kibocsátás csökkenése nem elegendő a globális trendek megfordításához. Míg az EU kibocsátása csökkenő tendenciát mutat, más régiók, például Kína – habár fontos kiemelni a megújuló energiaforrások térnyerését is – és India, továbbra is növelik a kibocsátásukat. Kína 2024-ben várhatóan körülbelül 11 milliárd tonna szén-dioxidot bocsát ki, azaz közel háromszor annyit, mint az EU, míg az Egyesült Államok közel a dupláját az évi 5 milliárd tonnával.
Az európai átállás költségei és prioritásai
Az Európai Unió az elmúlt két évtizedben hatalmas összegeket fordított a zöldátállásra. Az EU Zöld Megállapodásának (Green Deal) részeként 2050-re célul tűzték ki a karbonsemlegesség elérését. Ezt olyan intézkedések révén kívánják megvalósítani, mint a megújuló energiák támogatása, az energiahatékonysági beruházások és a szén-dioxid-kibocsátás árazása. Felmerül azonban a kérdés, hogy vajon elegendőek-e a rendelkezésre álló források, vagy a kitűzött célok elérhetetlenek maradnak?
Idén januárban jelentek meg azok az elemzések, amelyek szerint az EU-nak évente (!) 1500 milliárd euró (1600 milliárd dollár) beruházásra lesz szüksége ahhoz, hogy teljesítse a 2050-re kitűzött nettó zéró kibocsátási célokat. Ez a hatalmas összeg magában foglalja a technológiai fejlesztéseket, a közlekedési rendszerek modernizálását, valamint az ipari ágazatok dekarbonizációját. Más szóval, minden évben akkora forrásokat kellene zöldítési célokra fordítani, mint amekkorát a NextGenerationEU program biztosított a koronavírus-járványból való kilábaláshoz.
Az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének (ETS) révén a fel nem használt kvóták eladása bizonyos mértékben enyhítheti ezeket a költségeket, ám az európai gazdaság teljes zöld átállásához továbbra is óriási beruházásokra lesz szükség a 2050-es célok eléréséhez.
A globális kibocsátásnövekedés hatása
Még ha az EU sikeresen meg is szünteti szén-dioxid-kibocsátását, a globális kibocsátás kérdését nem lehet regionális szinten megoldani. Az EU 3,6 milliárd tonnás összkibocsátását beárnyékolják a világ nagy termelői, amelyek évente több százmillió tonnával növelik kibocsátásukat.
Kína az elmúlt években évente mintegy 200 millió tonnával növelte kibocsátását, míg India hasonló tendenciát mutat, évente mintegy 100 millió tonnával. Ez azt jelenti, hogy ha az EU kibocsátása teljesen megszűnne, és az említett országok fenntartanák jelenlegi kibocsátási szintjüket, Kína növekedése mindössze 18 év alatt ellensúlyozná az EU csökkentését, India növekedése pedig 36 év alatt tenné ezt meg.
Ezek az adatok rávilágítanak arra, hogy a klímaváltozás elleni küzdelem nem érhet véget regionális intézkedésekkel. A valódi eredményekhez szükség van a nagy kibocsátók, például Kína, India és az Egyesült Államok, India aktív részvételére.
Gergő a Corvinus Egyetem alkalmazott közgazdaságtan szakon diplomázott. Több mint három év munkatapasztalattal rendelkezik állami ügynökségeknél. Elemzéseiben főként makro-, mikrogazdasági, illetve pénzügyi szektorra fókuszál.
