2026. november 4-5 között került megrendezésre egy újabb V4 csúcs a szlovákiai Trencsénben. Az esemény fontos lehetőséget teremtett a visegrádi együttműködés helyzetének újraértékelésére, különös tekintettel a tagállamok között az elmúlt években kialakult politikai és stratégiai nézetkülönbségekre. Az Ukrajna elleni orosz agresszió megítélése, a háború támogatásának kérdése, valamint az Európai Unió jövőjéről és az energiabiztonságról vallott eltérő álláspontok jelentősen megterhelték a V4-en belüli kapcsolatokat. A találkozó így azt jelezte, hogy a korábbi konfliktusok ellenére továbbra is létezik politikai szándék a párbeszéd fenntartására és a közös érdekek mentén történő együttműködés újjáépítésére. Az egyeztetés végén elfogadott közös nyilatkozat az Ukrajnával kapcsolatos álláspontok, az uniós bővítés és az energiabiztonság területén mutatkozó egyetértés fontos jele, ugyanakkor nem jelenti a stratégiai nézetkülönbségek teljes rendezését. Az alábbi elemzésben az idei év V4-es eredményei, találkozói mellett azt vizsgáljuk, hogy milyen új célok fogalmazódnak meg az együttműködés számára, melyek a még vitás kérdések és milyen szerepe lehet a következő években az EU-ban egy aktívabb V4-nek.
A 2026. november 4–5-én Trencsénben (Trenčín) megrendezett visegrádi államfői csúcstalálkozó jelentősége túlmutat egy hagyományos regionális diplomáciai találkozón. Az eseményre egy olyan időszakban került sor, amikor a Visegrádi Négyek – Magyarország, Lengyelország, Csehország és Szlovákia – együttműködése az elmúlt években komoly politikai és stratégiai nehézségekkel szembesült.
A találkozó különös jelentőségét három körülmény adta:
- A V4 politikai újrapozicionálása: a négy ország érdeke, hogy ismét képes legyen közös regionális álláspontokat kialakítani, és ezeket az Európai Unión belül is érvényesíteni.
- A geopolitikai környezet átalakulása: az orosz–ukrán háború, az európai biztonságpolitika, az energiabiztonság és az EU bővítése olyan kérdések, amelyekben a négy ország földrajzi helyzetéből és gazdasági szerkezetéből adódóan jelentős közös érdekeltséggel rendelkezik.
- A V4 harmincötödik évfordulója: 2026-ban 35 éve, 1991. február 15-én született meg a visegrádi együttműködés alapját jelentő nyilatkozat.
A csúcstalálkozón Peter Pellegrini szlovák államfő látta vendégül Petr Pavel cseh, Karol Nawrocki lengyel és Baka András magyar köztársasági elnököt. A rendezvény különlegessége, hogy Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke is részt vett a tárgyalásokon. Ez a V4 államfői találkozójának európai uniós dimenzióját erősítette.
A szlovák elnöki hivatal tájékoztatása szerint a tárgyalások középpontjában az EU bővítése, Ukrajna helyzete, valamint a megfizethető és biztonságosan hozzáférhető energia áll. A megbeszélések a régió gazdasági versenyképességét és biztonsági helyzetét is érintették.
A tárgyalások fő tématerületei
Az Európai Unió bővítése és Ukrajna európai integrációja
A bővítéspolitika a szlovák V4-elnökség egyik kiemelt prioritása. A kérdés különösen fontos, mert a négy ország eltérő történelmi tapasztalatokkal, geopolitikai megfontolásokkal és politikai preferenciákkal közelít az EU keleti bővítéséhez.
A tárgyalásokon az alábbi kérdések kaptak hangsúlyt:
- Ukrajna európai integrációjának perspektívája.
- A Nyugat-Balkán országainak uniós csatlakozási folyamata.
- Moldova európai integrációja.
- A bővítés intézményi, gazdasági és költségvetési következményei.
- Az új tagállamok felvételének feltételrendszere és az uniós döntéshozatal reformja.
A V4 számára a bővítés egyszerre geopolitikai és gazdasági kérdés. A közép-európai államok számára egy stabilabb, integráltabb szomszédság biztonsági és gazdasági előnyökkel járhat. Ugyanakkor a bővítésnek komoly következményei lehetnek az uniós agrárpolitikára, a kohéziós támogatásokra és a közös költségvetésre.
Ukrajna esetében azonban különösen fontos a politikai álláspontok összehangolása. A négy ország között nem alakult ki teljes egyetértés az orosz–ukrán háború megítélésében, az Ukrajnának nyújtandó támogatásban és a konfliktus lezárásának kívánatos módjában.
Ukrajna és az európai biztonság
Ez a csúcstalálkozó egyik legérzékenyebb politikai területe. A cseh államfő, Petr Pavel előzetes álláspontja szerint Európának aktív szerepet kell vállalnia az ukrajnai békefolyamatban, és támogatnia kell Ukrajnát a háború következményeinek kezelésében, a közelgő téli időszakban és az újjáépítésben.
A szlovák és a magyar politikai vezetés ugyanakkor több kérdésben más hangsúlyokat alkalmazott, különösen a katonai támogatás és a konfliktus diplomáciai rendezése tekintetében.
A cseh elnöki hivatal előzetes tájékoztatása szerint Petr Pavel külön is hangsúlyozni kívánta, hogy Ukrajna jövője és Európa biztonsági architektúrája egymástól elválaszthatatlan kérdések.
Energiabiztonság és gazdasági versenyképesség
Az energia kérdése a négy ország számára az egyik legkézzelfoghatóbb együttműködési terület. Mind a négy állam jelentős ipari kapacitásokkal rendelkezik, gazdaságuk erősen kötődik az európai termelési láncokhoz, különösen az autóiparhoz és a feldolgozóiparhoz. A megfizethető energia ezért nem csupán lakossági szociálpolitikai kérdés, hanem a régió gazdasági pozícióját meghatározó tényező.
A kérdésben ugyanakkor láthatók a nézetkülönbségek is. Az eltérő energiamixek, az orosz energiahordozóktól való függőség különböző szintje és az atomenergia megítélése miatt nem automatikus a közös álláspont. A V4 együttműködés szempontjából az lehet a meghatározó, hogy a négy ország képes-e közös érdeket kialakítani az energiapiaci összeköttetések, a regionális infrastruktúra és az ipari átmenet kérdéseiben.
Közlekedési infrastruktúra és regionális összeköttetések
A közép-európai együttműködés egyik hagyományosan fontos területe az észak–déli közlekedési és energetikai infrastruktúra fejlesztése. A négy ország földrajzi helyzete indokolja, hogy a nyugat–keleti európai kapcsolatok mellett nagyobb figyelmet kapjanak az észak–déli összeköttetések is. A júniusi gödöllői miniszterelnöki csúcstalálkozón Magyar Péter egy Budapest–Pozsony–Prága–Varsó gyorsvasút koncepcióját is bemutatta. Ez jól példázza, hogy a V4 együttműködés a politikai egyeztetéseken túl konkrét, hosszú távú gazdaságfejlesztési projektekben is megjelenhet.
Az EU következő költségvetése és a gazdasági érdekérvényesítés
A 2028–2034-es többéves pénzügyi keret (MFF) tárgyalása különösen fontos a V4 számára. A közös érdek itt viszonylag jól körülhatárolható: a négy ország gazdasági felzárkózása és versenyképessége továbbra is jelentős mértékben függ az uniós forrásoktól. A nehézség abban rejlik, hogy az egyes országok eltérő költségvetési helyzetben vannak, és nem feltétlenül azonos prioritások mentén kívánják felhasználni a rendelkezésre álló támogatásokat.
A négy ország kapcsolatának vakfoltjai és vitás kérdései
A trencséni találkozó értékelésénél nem elegendő a közös érdekek felsorolása. A V4 jövőjét legalább annyira meghatározzák azok a kérdések, amelyekben a tagállamok között nincs valódi politikai konszenzus. A 2026-os helyzet sajátossága, hogy a visegrádi együttműködés politikai újraindítása már megkezdődött, de a korábbi konfliktusok strukturális okai nem tűntek el.
A V4 elmúlt évekbeli válságának egyik legfontosabb oka a lengyel–magyar kapcsolatok megromlása volt. A 2022-ben kezdődő orosz teljes körű invázió után Lengyelország következetesen Ukrajna támogatása mellett állt ki, míg az akkori magyar kormány más politikai és diplomáciai megközelítést alkalmazott. A konfliktus nem egyszerűen két ország eltérő külpolitikai álláspontjáról szólt. A bizalom megrendülése az egész V4 politikai működésére hatással volt.
A változás az áprilisi magyarországi választások után kezdődött, az új kormány és a lengyel állami vezetés között ezt követően kedvezőbb hangvételű viszony alakult ki. A június 23-i gödöllői csúcstalálkozó már a kapcsolatok helyreállításának jegyében zajlott. A négy miniszterelnök megerősítette a V4 együttműködés újjáélesztésének szándékát.
A lengyel–magyar viszony tehát továbbra is a visegrádi együttműködés egyik kulcskérdése, még akkor is, ha a korábbi politikai szembenállás intenzitása csökkent.
A második jelentős törésvonal az orosz–ukrán háborúhoz és az európai biztonsági rendszerhez kapcsolódik. A négy ország biztonsági érdekei részben azonosak, de a fenyegetésekre adott politikai válaszaik eltérnek.
- Lengyelország: az orosz katonai fenyegetést közvetlen stratégiai veszélyként kezeli. Kiemelten fontos számára a NATO keleti szárnyának megerősítése és Ukrajna támogatása.
- Csehország: Petr Pavel államfő határozottan támogatja Ukrajnát és az európai biztonságpolitikai szerepvállalást. A cseh kormányzati álláspont ugyanakkor árnyaltabb, különösen a katonai támogatás egyes formáit illetően.
- Szlovákia: Robert Fico kormánya a katonai támogatás visszafogását és a diplomáciai rendezés hangsúlyozását képviseli.
- Magyarország: az új kormány az előző kabinethez képest más irányba mozdult el Ukrajna európai integrációjának kérdésében, de nem minden biztonságpolitikai és katonai támogatási kérdésben követi a lengyel vagy cseh megközelítést.
A probléma lényege, hogy a V4-nek nincs egységes biztonságpolitikai stratégiája. Ez különösen akkor jelent korlátozó tényezőt, amikor az Európai Unió vagy a NATO keleti szárnyának egészét érintő kérdésekben kellene közös politikai fellépést kialakítani.
Az orosz energiafüggőség és az energiapolitikai ellentmondások
Az energia területén a közös érdekek mellett jelentős különbségek is vannak. Mind a négy ország számára fontos az ellátásbiztonság, az energiaárak mérséklése és az ipari versenyképesség megőrzése. A különbség az alkalmazott eszközökben és az orosz energiahordozókhoz való viszonyban mutatkozik meg. A probléma azért lényeges, mert az energiabiztonságot a négy ország nem azonos módon értelmezi. Míg egyes államok elsősorban a függőség gyors csökkentését tekintik stratégiai célnak, mások a meglévő energiaellátási struktúrák fenntartásában látják a gazdasági stabilitás egyik feltételét. A trencséni tárgyalások egyik valódi próbája az , hogy a megfizethető energia iránti közös igényből továbbra sem sikerült konkrét, közösen támogatható energetikai programot kialakítani.
Migráció és agrárpolitika: a közös érdekek és a nemzeti érdekek ütközése
A migráció kérdésében a négy ország többnyire hasonló álláspontot képvisel: fontosnak tartják a külső határok védelmét, a hatékony határigazgatást és a tagállami mozgástér megőrzését. Ez a terület a V4 egyik lehetséges közös politikai fellépési pontja.
Az agrárpolitika esetében szintén vannak közös érdekek, különösen az uniós agrártámogatások fenntartása és az európai termelők versenyképességének védelme terén. Ugyanakkor az ukrán mezőgazdasági termékek uniós piacra jutása komoly vitákat okozott. A négy ország nem minden esetben azonos módon kezeli az ukrán importot, és a saját mezőgazdasági termelőinek érdekei is eltérhetnek. Ezek a kérdések jól mutatják, hogy a V4 számára a közös érdekek felismerése még nem feltétlenül jelenti a közös szakpolitikai megoldások elfogadását.
A V4 együttműködés intézményi és politikai korlátai
A vitás kérdések mellett érdemes egy kevésbé látványos, de alapvető problémára is felhívni a figyelmet: a Visegrádi Négyek nem klasszikus nemzetközi szervezet. A formáció nem rendelkezik önálló, állandó politikai döntéshozó intézményrendszerrel, működésének alapja a tagállamok közötti konszenzus. Az elnökség évente változik, viszont a közös politikai álláspontok érvényesítése elsősorban a tagállami kormányok együttműködésétől függ. Ez rugalmasságot biztosít, de egyben sérülékennyé is teszi a szervezetet. Egyetlen tagállam eltérő politikai álláspontja is akadályozhatja a közös fellépést.
A trencséni találkozó esetében további sajátosság, hogy államfői csúcstalálkozóról van szó. Az államfők politikai és szimbolikus szerepe jelentős, de a végrehajtó hatalomhoz kapcsolódó külpolitikai, költségvetési és gazdaságpolitikai döntésekben az egyes országok alkotmányos berendezkedése szerint a kormányoknak van meghatározó szerepük. Ezért a trencséni találkozó eredményességét nem kizárólag a közös nyilatkozatok alapján kell megítélni. Sokkal fontosabb , hogy a jövőben kormányzati és szakminiszteri szinten folytatódik-e az egyeztetés. A szlovák elnökség programja ezen a téren négy pillérre épít: versenyképesség, EU-bővítés, ágazati együttműködés és társadalmi kapcsolatok. A program a V4+ formátum fejlesztését is célul tűzte ki.
Milyen lehetőségek állnak a V4 előtt?
A 2026-os fejlemények alapján a visegrádi együttműködés jövőjét három lehetséges működési irány mentén érdemes vizsgálni.
- A pragmatikus, szakpolitikai együttműködés megerősítése: Ez azt jelentené, hogy a négy ország nem próbál minden külpolitikai és ideológiai kérdésben közös nevezőre jutni, hanem azokra a területekre koncentrál, ahol tényleges érdekazonosság áll fenn. Ilyen területek lehetnek a közlekedési és energetikai infrastruktúra, a regionális gazdaságfejlesztés, az uniós kohéziós és agrárforrások, az ipari versenyképesség, a határvédelem és migrációkezelés, valamint a kutatás-fejlesztés és a digitális együttműködés. Ez a megközelítés lehetőséget teremtene arra, hogy a V4 akkor is működőképes maradjon, ha a tagállamok külpolitikai kérdésekben nem értenek egyet.
- A V4 politikai érdekérvényesítő szerepének újjáépítése: A négy ország együtt több mint 60 millió lakost képvisel, és az Európai Unión belül jelentős gazdasági és politikai súlyt alkot. A közös fellépés különösen fontos lehet a 2028–2034-es uniós költségvetés, az agrárpolitika, az iparpolitika és az energetikai szabályozás tárgyalásakor. A júniusi gödöllői találkozó egyik fontos eredménye éppen az volt, hogy a miniszterelnökök megállapodtak az Európai Tanács és az uniós tanácsi ülések előtti rendszeres konzultációk újraindításáról. Ez a V4-et ismét az európai döntéshozatalban aktív regionális koordinációs platformmá teheti.
- A V4+ együttműködés fejlesztése: A V4 számára egyre fontosabb lehet a külső partnerekkel folytatott együttműködés. A szlovák elnökség programja többek között Németországgal, Franciaországgal, Nagy-Britanniával, Japánnal, Törökországgal és a nyugat-balkáni országokkal való párbeszédet is ösztönzi. Ennek előnye, hogy a V4 nem zárkózna regionális keretek közé, hanem közvetítő és koordináló szerepet vállalhatna az európai politikában. A szeptember 1-jei pozsonyi V4+ japán külügyminiszteri találkozó már konkrét példát jelentett erre a megközelítésre
A szlovák elnökség szándéka, hogy a V4 ismét aktívabb és láthatóbb szereplővé váljon az európai politikában. Az Európai Bizottság elnökének részvétele ezt a törekvést is erősíti. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a politikai szándék és a tényleges együttműködési képesség között. A trencséni V4-csúcstalálkozó a visegrádi együttműködés újrapozicionálásának fontos állomása. Nem önmagában a találkozó ténye, hanem az a politikai környezet teszi jelentőssé, amelyben a négy ország megpróbálja újra meghatározni regionális együttműködésének tartalmát. A 2026-os év fejleményei azt mutatják, hogy a korábbi politikai válság után megindult az együttműködés újjáépítése. A júniusi gödöllői miniszterelnöki találkozó, a szeptemberi V4+ japán külügyminiszteri egyeztetés és a mostani trencséni államfői csúcstalálkozó egyaránt ezt a folyamatot jelzik.
A legfontosabb kérdés azonban az, hogy milyen tartalommal tölthető meg ez az újjáépítés. A V4 előtt álló alapvető dilemma, hogy megpróbál-e ismét egységes politikai tömbként fellépni, vagy inkább egy rugalmas, ügyalapú regionális együttműködési platformként működik tovább.
A november 5-i trencséni V4-csúcstalálkozó közös politikai nyilatkozat elfogadásával zárult. A résztvevők megerősítették Ukrajna szuverenitásának és területi integritásának támogatását, valamint az ország további politikai, pénzügyi és katonai segítésének fontosságát. Egyetértettek az Európai Unió bővítésének stratégiai jelentőségében, hangsúlyozva, hogy a csatlakozás feltétele a tagjelöltek reformjainak teljesítése. Kiemelték az energiabiztonság, a megfizethető energiaárak, az energetikai infrastruktúra fejlesztése és az atomenergia szerepének fontosságát. Összességében a találkozó a visegrádi országok együttműködésének erősítését és a közös közép-európai érdekek képviseletét szolgálta.
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
