Categories
OecoGlobus

Átalakulóban a világ pénzügyi rendszere – előre tör a kínai jüan a nemzetközi kereskedelemben?

Miközben a világ figyelme tavaly leginkább az infláció alakulására és a geopolitikai eseményekre szegeződött, a háttérben tektonikus mozgások indultak meg a globális pénzügyi rendszerben. 2010-ben a világ pénzügyi tranzakcióinak még csak 0,1%-ában érintett kínai jüan súlya az ukrán háború által felgyorsított világkereskedelmi és geopolitikai átrendeződéssel dinamikusan növekszik. A világ meghatározó bankközi fizetési rendszere, a SWIFT adatai szerint ugyanis novemberre a jüan leelőzte a világ negyedik legfontosabb devizáját, a japán jent.

Tekintve, hogy a SWIFT adatai szisztematikusan alábecsülik a jüan világkereskedelmi súlyát (a SWIFT kimutatásaiban nem szerepelnek az elsősorban Eurázsiában használt, kisebb forgalmú vetélytársainak tranzakciói), megkockáztathatjuk a feltételezést, hogy a kínai jüan részesedése a világkereskedelemben (4,6%) ma már valójában nagyon közel van a brit fontéhoz (7%), azaz világ harmadik legtöbbet használt devizájához is. A kereskedelmi ügyletek finanszírozásában pedig a jüan már most is a második helyen áll, megelőzve az eurót. Bár a dollár változatlanul a világkereskedelem messze legfontosabb devizája (részesedése a tranzakciók esetében csaknem 50%, a kereskedelmi finanszírozásban pedig 40% körüli), mindez felveti a kérdést: átalakulóban van-e a világ pénzügyi rendszere, és ha igen, ez az átalakulás milyen formát fog ölteni?

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16327646/

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16327933/

A fejlemény határozottan megosztja a devizapiacok szakértőit: egyesek a mai, dollár alapú globális pénzügyi rendszer küszöbön álló összeomlását vetítik előre, szerteágazó következményekkel a világkereskedelemre és a pénzügyi piacokra. Mások szerint nincsen semmi látnivaló: a dollár dominanciája változatlan, csak az Egyesült Államokkal amúgy is szemben álló országok, elsősorban a szankciók által pénzügyi ostrom alatt álló Oroszország jüan alapú kereskedése növekedett meg.

Hogy tisztán lássunk az egymásnak sokszor ellentmondó kommentárok közepette, érdemes röviden felidézni, hogy mi történt a devizapiacokon 2022 óta, és ami ugyanilyen fontos, mi az, ami nem következett be.

Ami megtörtént:

  • A Nyugat példátlan mennyiségű és mélységű szankciót vezetett be Oroszország ellen, hogy annak gazdaságát összeroppantva az ukrajnai háború feladására kényszerítse. Ami a legfontosabb ebben az esetben, hogy Oroszországot néhány kivételt leszámítva kizárták a nyugati vezetésű pénzügyi rendszerből (beleértve a bankok közötti kommunikációban döntő szerepet játszó SWIFT-ből is), és a legfontosabb termékek esetében döntően kitiltották a nyugati piacokról (energiahordozók, nyersanyagok, gépipari és elektronikai termékek.)
  • Ezek valóban katasztrofális károkat okozhattak volna az orosz gazdaságnak, ha Kína nem siet partnere segítségére, és vásárolja fel a Nyugat helyett az orosz energiahordozókat, nyersanyagokat, cserébe leszállítva a hiányzó nyugati termékek kínai megfelelőit. (Vagy magukat a nyugati termékeket közvetítéssel.) Ez a kereskedelem azonban természetesen már teljesen jüan alapú. Míg 2021-ben az orosz külkereskedelem 3%-a zajlott jüanban, ez mára 75%. Kína gyakorlatilag átléptette Oroszországot saját, a SWIFT-tel rivális pénzügyi rendszerébe, a CIPS-be, és kifejezetten biztatja az eurázsiai kormányokat ennek használatára. Egy teljesen új, Peking központú pénzügyi blokkot épít fel. Nemrég például Banglades az orosz technológiával épülő atomerőművéért a CIPS-en keresztül kezdett fizetni Oroszországnak, jüanban. Bár a CIPS forgalma egyelőre a töredéke a nyugati irányítás alatt álló SWIFT-nek, a következmények máris messzire hatóak: 2023-ban első ízben a jüan vált Kína legfontosabb külkereskedelmi devizájává, a dollár helyére lépve (!).
  • A Nyugat az orosz támadás megindulása után befagyasztott 300 milliárd dollárnyi orosz pénzügyi eszközt, és jelenleg is – heves vitákkal kísérve – szó van ennek elkobzásáról. Ez valójában nagyon veszélyes játék, elsősorban a Nyugatra nézve: miközben a Nyugat a szabály alapú világ védelmére hivatkozik, az eszközök elkobzása teljesen szembe megy a nemzetközi joggal, hiszen sem az USA, sem az EU nem hadviselő fél. Gondoljunk bele, ezen az alapon Irak nyugati megtámadása után Kína vagy Oroszország is elkobozhatta volna a nyugati pénzügyi eszközöket a saját területén. Természetesen nem arról van szó, hogy a két helyzet, vagy a szereplők, morálisan összehasonlíthatóak lennének. Hanem arról, hogy a  dollár alapú rendszer mögül eltűnik a jogbiztonság, és egy ilyen precedens húsba vágó motivációt ad a globális dél országainak, hogy legalább részben lecsatlakozzanak a nyugati pénzügyi rendszerről. Robert Shiller amerikai Nobel-díjas közgazdász egyenesen „katasztrofális” és a dollár-rendszer végét jelentő hibás lépésnek minősítette az ötletet, hogy elkobozzák a most még csak hozzáférhetetlenné tett orosz pénzügyi eszközöket – ráadásul mindezt egy olyan pillanatban, amikor az amerikai államadósság meghaladja a 34 ezer milliárd dollárt és megállíthatatlanul növekszik, tehát mindenképpen szükség van a külföldi befektetők bizalmára. (Az említett 300 milliárd dollárnyi orosz eszközből egyébként mintegy 200 milliárd az EU-ban, a Euroclear rendszerben található, tehát a lépés nem csak az USA megítélésének ártana.)
  • Kína mellett az Oroszországgal hagyományosan jó kapcsolatot ápoló India is segítette Moszkvát, és rendkívüli mennyiségben vásárolt orosz nyersanyagokat, elsősorban olajat. (Ez egyébként India számára is kihagyhatatlanul előnyös volt, hiszen a szankciók miatt nyomott áron juthatott hozzá a növekedéséhez nélkülözhetetlen olcsó olajhoz.) De az egész BRICS és annak jövendőbeli tagjai is aktívan elkezdtek foglalkozni a dollárról való leválással (az addigi, elsősorban kommunikációs kampányok helyett): az Egyesült Arab Emírségek rúpiában adott el olajat Indiának, Brazília jüanban mezőgazdasági termékeket Kínának, Szaúd Arábia és Kína pedig megtöbbszörözte a jüan használatát az egymás közötti kereskedelemben egy 7 milliárdos devizacsere szerződés keretében. Mindez például azzal járt, hogy 2023-ban, első ízben a világháború óta, a világ olajkereskedelmének 20%-a nem dollárban zajlott le.

Azonban mi az, ami nem történt meg?

  • A jüan látványos előretörése, és a BRICS-tagok egymás közötti kereskedelmi elszámolása egyáltalán nem zökkenőmentes. Nem csak arról van szó, a nemzetközi bankrendszer alapvetően nyugati és dollár alapú: maguk a kereskedő országok sem tudnak gyakran mit kezdeni egymás fizetőeszközeivel, ha az egyikük szisztematikusan kereskedelmi többletre tesz szert. (Gondoljunk bele, jelenleg még sem a kínai jüan, sem az indiai rúpia nem szabadon átváltható, konvertibilis deviza! A tőkeáramlás Kína és a külvilág között pedig enyhén szólva nem szabad, gyakorlatilag Peking jóindulatán múlik.) Így jártak az oroszok az Indiával folytatott kereskedelemben, amikor annyira nem tudtak mit kezdeni az indiai bankoknál felhalmozott rúpiával, hogy végül átmeneti megoldásként egy sor harmadik, közvetítő devizát, például hongkongi dollárt kellett bevonni a kereskedésbe. Hasonló okokból nehézkes például a brazil-kínai jüan alapú kereskedelem fejlődése is.
  • A BRICS tagok egyike sem alkalmas, illetve nem is törekszik arra, hogy devizája tartalékdeviza legyen. Az IMF adatai szerint szinte változatlanul a világ jegybankjai 59%-ban dollárban, 20%-ban euróban, kisebb részben pedig japán jenben és svájci frankban tartják pénzügyi tartalékaikat. A konvertibilitás és a szabad tőkemozgás hiányán túl a jüan azért is válhatna nehezen tartalék devizává, mert Peking számára a jüan már most is a külpolitika egyik eszköze: elég abba belegondolnunk, hogy amikor nemrég a Kína-ellenes Milei nyerte az argentín választásokat, Peking azonnal befagyasztotta az argentin gazdaság életében kritikus fontosságú jüan (devizacsere alapú) finanszírozást. Más szavakkal: nem csak a dollár az a tartalékdeviza, ami külpolitikai zsaroló fegyverré válhat. Mindenesetre a BRICS tagok, és különösen Kína, jelentősen csökkentették amerikai állampapír állományukat, és fokozzák aranyvásárlásaikat, szintén a dollártól való függetlenedés jegyében. Nem nehéz megjósolni, hogy a következő geopolitikai vagy globális pénzügyi krízis ki fogja kényszeríteni egy nem-dollár alapú, nemzetközi elszámolási és tartalékolási egység létrejöttét (Ez esetleg az arany, vagy egy digitális, nyersanyag alapú tartalékdeviza is lehet). Egyelőre azonban nincs alternatíva ebben a tekintetben, a dollárt jelenleg csak kiváltani lehet, helyettesíteni nem.
  • A nemzetközi devizapiacok, tehát a vállalatok, befektetési- és nyugdíjalapok, hedge fund-ok kereskedésének, konverzióinak első számú devizája változatlanul a dollár. A devizapiaci (ez nem keverendő össze a nemzetközi kereskedelemmel) tranzakciók felében-kétharmadában a dollár van az üzlet egyik oldalán. Itt is érdemes azonban megjegyezni Ázsia – gazdasági erejét lemaradással követő – egyre növekvő súlyát. Csak egy példa: a legnagyobb amerikai online brókercégek új értékpapírszámláinak 70%-át manapság ázsiai ügyfelek nyitják meg, és a nyugati tőzsdei kereskedés egyre inkább kénytelen az ázsiai ügyfelekhez alkalmazkodni, például az éjszakai nyitva tartásban.

Összességében tehát azt mondhatjuk, hogy amit most a jüan előretöréseként látunk, az inkább egyfajta heves tüneti reakció 2022 eseményeire, nem pedig rendszerszintű változás. A rendszerszintű változás azonban idővel elkerülhetetlen lesz, ha a geopolitikai blokkosodás és a világkereskedelem átszerveződése ilyen ütemben folytatódik: Kína első számű kereskedelmi partnere mostanra már nem a Nyugat, hanem a globális dél. A folyamat előrehaladtával a jelen formájában a dollár alapú globális pénzügyi rendszer sem lesz a végletekig fenntartható.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/16341130/

Vezető elemző | Megjelent írások

Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.

Iratkozzon fel hírlevelünkre