🌋Az Egyesült Államok tizenhatodik legnagyobb bankjának számító, kaliforniai székhelyű Silicon Valley Bank (SVB) március 10-én csődöt jelentett, nem sokkal ezután pedig egy másik amerikai pénzintézet, a Signature Bank is fizetésképtelenné vált. Az említett bankok bukásának híre futótűzként söpört végig a pénzpiacokon, ám egyelőre úgy tűnik –a FED gyors reakciójának köszönhetően– sikerült megfékezni a komolyabb pánikhullámot. Ezzel együtt az SVB bedőlése az USA történetének második legsúlyosabb bankcsődjének tekinthető, a történések kapcsán pedig érdemes lehet áttekinteni a korábbi, hasonló jellegű krízisek eseményeit. Mai bejegyzésünkben ezekről esik szó. 

💸Az USA történetének egyik legsúlyosabb pénzügyi válsága 1907-ben tört ki. A krízis 15 hónapon keresztül zajlott, ez idő alatt az ország bruttó hazai termékének (GDP) értéke nagyjából 30%-kal zuhant, amely csökkenés még a nagy gazdasági világválság (1929-1933) alatt tapasztaltnál is súlyosabb volt. Mindezzel egyidejűleg a tőzsde 50%-kal esett vissza, az ipari termelés soha korábban nem látott mélységekbe zuhant, a munkanélküliségi ráta pedig 2,8-ról 8%-ra emelkedett. A bankcsődök hullámát főként a pénzügyi rendszerbe vetett befektetői bizalom megszűnése váltotta ki: az 1907-es év októberében és novemberében több, mint 40 amerikai bank és vagyonkezelő ment csődbe. A rendszert sokak szerint John Pierpont Morgan –befektetési bankár és pénzügyi szakértő– tevékenysége mentette meg a teljes összeomlástól. A szakértő helyesen ismerte fel, hogy a befektetői bizalom megingása jelenti a pánik fő kiváltó okát. Ahogyan a Wealth of Common Sense vonatkozó írásából kiderül, Morgan leleményes praktikák alkalmazásával igyekezett gátat szabni a drasztikus „bankrohamoknak”: megparancsolta a banki alkalmazottaknak, hogy olyan lassan számolják és adják át pénzüket az ügyfeleiknek, amennyire csak lehetséges. Így egyes bankok képesek voltak akár 4 hónapon keresztül is túlélni. Ezen felül sikeresen rábírta a pénzintézetek vezetőit, hogy lássák el forrásokkal a bajban lévő bankokat. A „tökéletes vihar” eseményeit Robert F. Bruner és Sean D. Carr „The Panic of 1907” című könyvében mutatta be. A szerzőpáros véleménye szerint a válság kezelése főként annak komplexitása okán volt nehézkes: a befektetői aggodalom hamar félelembe csapott át, széles körű pesszimizmus uralkodott el a piacokon. Innentől számítva a folyamat –szinte– megállíthatatlannak bizonyult. Ben Carlson, a Ritholth Wealth Management intézményi vagyonkezelési igazgatója úgy véli, a bankszektorral kapcsolatos bizalom szerepét sokan alábecsülik. Véleménye szerint a pénzügyi szféra alapvetően „faith based”, vagyis fundamentális eleme a higgadtság és a bizalom. Amennyiben azonban a piacokra aggodalom és kétkedés gyűrűzik be, a bankok könnyedén összeomolhatnak. Ezt a megállapítást támasztja alá a következő példa is, amely a nagy gazdasági világválságot (the great recession) mutatja be.

🏴Az első világháborút követő időszak legnagyobb haszonélvezője egyértelműen az USA volt: export tevékenységének felfokozásán és kölcsönök nyújtásán keresztül nagy mértékben profitált a harcok rombolta Európa újjáépítéséből. Mindez azt eredményezte, hogy az 1920-as évekre az Egyesült Államok vált a világgazdaság centrumává, illetve legfontosabb hitelezőjévé. A későbbiek során ezek a tényezők járultak hozzá, hogy az amerikai krízis hamar globális mértékűvé növekedett. 1929. október 25-én a New-York-i tőzsde összedőlt, sorra csődöltek be a bankok és egyéb pénzintézetek. Számos elmélet létezik a „fekete péntek” eseményeinek magyarázatára, Ben Bernanke, a FED Kormányzótanácsának egykori elnöke külön tanulmányban elemezte a történteket. Ahogyan Bernanke is rámutat, az USA központi banki rendszere nagyfokú monetáris lazítással, így például kamatcsökkentésekkel reagált az 1920-as évek gazdasági kihívásaira. A kamatok kifejezetten alacsony szintje –kiegészülve a forgalomban lévő pénzmennyiség növekedésével– tekintélyes gazdasági növekedést indukált, amely egészen 1928-ig érzékelhető volt. Bernanke véleménye szerint a bonyodalmat az okozta, hogy a pénzmennyiség jelentős hányada a részvény, valamint az ingatlanpiacokon halmozódott fel, ahol buborékot képzett. Hasonló jelenség volt megfigyelhető a 2008-as események előtt is, ahogyan a végkimenetel is azonos vonásokat mutatott. A FED –bár érzékelte a részvényárak túlzott növekedését– képtelen volt elejét venni a válság kirobbanásának: 1928 januárjában az irányadó kamatot 3,2-ről 5%-ra növelte, ám a monetáris szigorítás nem vezetett eredményre.

✅A válság kezelésének elméleti hátterét a neves brit közgazdász, John Maynard Keynes alkotta meg. Úgy vélte, a kormányzat akkor jár el a leghatékonyabban, amennyiben állami közmunka programokat hirdet. A foglalkoztatás ösztönzésének célzottan olyan szektorokban kellett történnie, amelyek termékei nem jelennek meg azonnal a piacokon, tehát nem igényelnek azonnali vásárlóerőt. Tipikus példaként említhető meg a hadiipar. A Keynes által lefektetett elméleti keretből merítve hirdette meg Franklin D. Rosevelt a New Deal-t, melynek egyik legfontosabb eleme egy új banktörvény volt. Lévén a bankok újbóli megnyitását a kormányzat pénzügyminiszteri engedélyhez kötötte, sikerült kiszűrni a rendszerből a kockázatosnak ítélt pénzintézeteket.

🏦Végezetül járjuk körbe a Lehman Brothers 2008-ban bekövetkezett csődjét. A New York-i központú bankot 1850-ben alapították, portfóliójába többek között pénzügyi vagyonkezelés, illetve fix kamatozású befektetések menedzselése tartozott. A Lehman Brothers eseménydús történelme során több súlyos krízist is átvészelt, köztük az 1929-től 1933-ig húzódó nagy gazdasági világválságot, valamint az amerikai polgárháború (1861-1865) eseményeit, azonban a 2008-as válságot képtelen volt átvészelni: a Lehman piaci értéke közel 75%-kal csökkent az év első felében. Több amerikai és külföldi pénzintézet is kísérletet tett a bank megmentésére, a Barclays és a Bank of America részéről még a kivásárlás ötlete is felmerült. Végül a felek között nem született megállapodás, így a Lehman Brothers 2008. szeptember 15-én beszüntette működését. Azzal kapcsolatosan, hogy az eset kiinduló pontja, vagy „csupán” egyenes következménye volt a 2008-ban kirobbant világválságnak, megoszlanak a szakértői vélemények. Az utóbbi meglátást támasztja alá, hogy jó néhány kisebb bank már a 2007-es évben csődbe ment. Ugyanakkor a Lehman Brothers csődje korszakhatárnak bizonyult, szimbolikus jelentőséggel bírt: a XXI. század első súlyosabb bankkrízise véget vetett a pénzügyi piacokon eluralkodott új keletű optimizmusnak.

💡Visszatérve az aktualitásokhoz, a következő megállapításokat tehetjük. Ugyan a Silicon Valley és a Signature Bank esetei járhatnak komoly következményekkel (időközben például a svájci Credit Suisse is bajba sodródott), a 2008-as válság eseményei vélhetően nem fognak megismétlődni. Ezt a kijelentést több tényező is alátámasztja: az USA pénzügyi-és bankrendszere napjainkban sokkalta stabilabb és ellenállóbb, mint a korábbi krízisek alkalmával. Egyelőre úgy tűnik, sikerült megnyugtatni a betéteseket és megfékezni a bankrohamokat, mindez pedig létfontosságú aspektusa az eredményes válságkezelésnek. Ugyanakkor a helyzet komolyságát jól szemlélteti, hogy Joe Biden amerikai elnök viszonylag hamar felszólalt a befektetői bizalom megszilárdításának érdekében. Ezzel párhuzamosan pedig az Egyesült Államok Központi Bankrendszere bejelentette egy 25 milliárd dollár értékű segítségnyújtási alap létrehozását.

🇭🇺 Felmerülhet a kérdés: hogyan vezethetett a tengerentúli pánik néhány nap leforgása alatt a fizetőeszközök általános meggyengüléséhez Európában? Az amerikai dollárba vetett bizalom érzékelhetően gyengült, ennek hatására pedig befektetők és magánszemélyek egyaránt nagy számban fordultak stabil valuták –például az euró, a kínai jüan, vagy éppen az angol font– felé, váltották át megtakarításaikat. Ennek következtében a regionális valuták értéke törvényszerűen lecsökkent az euróhoz viszonyítva, ezt a trendet követte a magyar forint is. A hazai fizetőeszköz leértékelődésén túlmenően viszont a két amerikai pénzintézet csődje nincsen komolyabb kihatással Magyarország bankpiacára. A Magyar Nemzeti Bank nemrégiben reagált a történésekre. Ahogyan a közleményből kiderül, az MNB folyamatosan ellenőrzi a magyar hitelintézetek zavartalan működését és garantálja a bankrendszer stabilitását.

👍Ha tetszett a poszt, kérjük, támogasson minket azzal, hogy kedveli vagy követi az Oeconomus oldalt. Naponta jövünk új tartalommal.

📲 Ez a korábbi írásunk is érdekelheti: https://www.oeconomus.hu/oecofocus/mennyire-stabil-a-hazai-bankrendszer/

Fetter Bálint

Külső junior elemző |  Megjelent írásokBio

Fetter Bálint a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen diplomázott; jelenleg a Budapesti Gazdasági Egyetem mesterszakos hallgatója. Elemzői érdeklődése középpontjában az európai országok gazdasági kapcsolatai, a nemzetközi kereskedelem, valamint a digitalizáció állnak.

• Fetter Bálint

  https://www.oeconomus.hu/author/balint/

  Parkolási helyzetkép Közép-Európában és Magyarországon
• Fetter Bálint

  https://www.oeconomus.hu/author/balint/

  A jövő gazdasága valóban készpénzmentes?
• Fetter Bálint

  https://www.oeconomus.hu/author/balint/

  Európa egyre szárazabb, és nem csupán novemberben – Csökkenőben az alkoholos italok népszerűsége
• Fetter Bálint

  https://www.oeconomus.hu/author/balint/

  A kocka el van vetve? – A szerencsejátékok hozzájárulása a gazdaság teljesítményéhez