Categories
Írások

Horvátország gazdasági teljesítménye 1991-2022 között és magyar-horvát kapcsolatok alakulása

Horvátország a legtöbb magyar ember számára egyet jelent a nyaralással, a tengerpari pihenéssel, a mediterrán életérzéssel. Szomszédos országunk ezáltal ritkán válik itthon gazdasági elemzés tárgyává, holott az elmúlt egy évben tagja lett az euróövezetnek, valamint a schengeni térségnek is. A volt jugoszláv tagköztársaság, dél-nyugati szomszédaink között az utolsó állam, a környező országokat bemutató sorozatunk következő fejezete. Az elemzés során áttekinthetjük az ország gazdasági helyzetének alakulását az 1991-es függetlenné válást követően, valamint a kétoldalú kapcsolatokat Magyarországgal. A térség geopolitikai fontosságára való tekintettel nem mehetünk el a horvátok szomszédos államokkal való viszonyának alakulása mellett, továbbá amellett sem, hogy az Európai Unió segítségével milyen eredményeket tudott elérni az elmúlt egy évtizedben.

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [1.90 MB]

Nyugat-Európa vagy Nyugat-Balkán? A horvát identitás történelmi háttere

Horvátország önmagát nyugat-európai országként tartja számon, a Balkánhoz való besorolást pedig nemcsak az elmúlt bő 30 év során, de jóval ez előtt is elutasította. Jó oka van erre dél-nyugati szomszédunknak, ugyanis a történelem zavaros évszázadai során a legtöbb esetben inkább tartozott valamely európai birodalom fennhatósága alá, és csak viszonylag kevés ideig balkáni szerveződéshez. Olaszország és így a Velencei Köztársaság közelsége megfelelő alapot jelentett a nyugati típusú vallási és kulturális gyökerek megteremtéséhez. Miután a középkor idején a Magyar Királyság része lett, komoly autonóm rendszerrel bírt, önálló közigazgatási egységként működhetett, mindazonáltal a legtöbb esetben a magyar királyok valamely családtagjai mint hercegséget irányították, később pedig bánok vezették az akkor már Bánsággá váló területet (Goldstein, 1999). A mohácsi vészt követően itt a török helyett a Habsburg dinasztia került hatalomra, I. Ferdinánd személyében, aki jelentősen korlátozta az addigi széles körű autonómiát is. Azt a területet, amely nem került Habsburg fennhatóság alá, a törökök szállták meg, később pedig ebből alakult ki a mai Bosznia-Hercegovina (Sipos, 1997).

A XIX. század nacionalista eszméinek térnyerése nem hagyta érintetlenül ezt az államot sem, kialakult a Horvát Nemzeti Megújulás mozgalom, amely politikai és kulturális egyesülés volt, a délszláv népek egyesítése céljából (Goldstein, 1999). Az 1848-as forradalom és szabadságharc idején Horvátország az osztrák erőket támogatta, 1849-ben Jellasics horvát bán segédkezett a magyarok leverésében is. Az 1867-es kiegyezéssel létrejött Osztrák-Magyar Monarchia újragondolásra késztette a vezető feleket a horvát kérdéssel kapcsolatban is. 1868-ban sikerült megállapodni az úgynevezett „kis kiegyezésről”, amelyben a Horvát Királyság és Szlavónia egyesült, a Dalmát Királyság de facto osztrák ellenőrzés alatt maradt, Rijeka (Fiume) pedig megtartotta az 1779-es corpus separatum, vagyis különálló terület státuszát (Sipos, 1997).

A XX. század mély nyomokat hagyott a területen: 1918-ban a horvát parlament kikiáltotta függetlenségét és csatlakozott a Szlovén-Horvát-Szerb Államhoz, ami 1918. december 4-én egyesült a Szerb Királysággal. Az új formáció neve ezt követően Szerb-Horvát-Szlovén Királyság lett (Bartlett, 2004). Az első világháborút követő trianoni rendezés következtében a Drávaközt, Bácskát, a Nyugat-Bánságot, Vendvidék jelentős részét, Muraközt, valamint Horvát-Szlavónországot a Királysághoz csatolták. A több mint 63 ezer km²-nyi terület magyarországi elvonása mellett Fiume előbb teljesen független lett, majd 1924-ben Olaszország fennhatósága alá került. A második világháború során, 1941-ben német és olasz megszállás nehezítette az akkor már Jugoszlávia területén élő horvátok helyzetét, a hidegháborús évtizedekben azonban valamelyest nagyobb autonómiát élvezhettek, mint a Szovjetunió blokkjaiban lévő tagállamok (Bartlett, 2004).

Az 1960-as években ismét fellángoltak a nacionalista törekvések a Matica Hrvatska keretében, amelyek a „horvát tavasz” mellett gazdasági reformokat is előirányoztak (Lukács B., 2018). Az 1990-es évek politikai változásai hatására 1991-ben Horvátország is kikiáltotta függetlenségét, amelyet azonban a korábbi szövetség vezetői nem néztek jó szemmel. Ennek hatására 1991 végére több fronton dúló, nagy intenzitású háború kezdődött az országban, a korábbi horvát terület mintegy 2/3-ára csökkent. A háború 1995-ig zajlott, az ez évben elfogadott és aláírt erdődi (erduti) egyezmény alapján Horvátország visszakapta a fennmaradó, korábban megszállt területeit (Bartlett, 2004). Ezt követően a kétezres évektől kezdődhetett számára a fejlődés és a gazdasági felzárkózás, amelynek sikerességét meghatározték az előbbiekben felsorolt történelmi előzmények, valamint az a tény is, hogy a volt jugoszláv blokkon belül Szlovénia mellett Horvátország volt az egyik legfejlettebb gazdaság.

Gazdasági újjáépülés – a horvát gazdaság 1991 és 2010 között

A jugoszláv tagköztársasági rendszerből való kiválás és a függetlenedés utáni első önálló lépések megtétele nagy fegyelmet és átgondolt politikát kívánt a horvát vezetés részéről 1991-ben. A kötelékben töltött évtizedek alatt a horvát és a szlovén gazdaságok voltak a JSZK-n belül a legfejlettebbek, ezt támasztja alá az a tény is, hogy az 1980-as évek végére Jugoszlávia nemzeti össztermékének mintegy ¼-ét Horvátország biztosította (UNCTAD. 2023). A széteső rendszer és a reformok nélkül hagyott gazdaság azonban gyorsan nyomott hagyott a horvát rendszeren is. 1990-ben egyszerre több száz állami vállalat jelentett csődöt, egy évvel később pedig a termelés az előző évihez képest 12%-kal csökkent (Schönfelder, 2005). Jugoszlávia hosszú ideig folytatta azt a politikát, hogy a fejlettebb és jobb gazdasági helyzetben lévő tagállamok támogatták azokat, amelyek nehézségekkel küzdöttek, mint például Koszovót, Észak-Macedóniát vagy Albániát. Miután egyre nagyobb terhet jelentett Horvátországnak és Szlovéniának ezt a többletet kitermelni, így az egyetlen reális lehetőséget a függetlenné válásban látták. Az emiatt is kialakuló háború azonban jelentősen visszavetette a korábbi viszonylag stabil gazdasági helyzetet, valamint az anyagi kár értéke, amely Horvátország esetében meghaladta a több, tízmilliárd USD-t, szintén nehezítette a megoldást.

1.ábra: Horvátország és a szomszédos államainak GDP/fő értékének alakulása 1992-2023 között, PPP-n mérve, USD-ban kifejezve (Adatok forrása: IMF, 2023).

A gazdasági növekedés és a korábbi romló mutatók javulása 1993-tól kezdtek kiigazodni, ugyan az infláció csak egy évvel később állt vissza a reálisabb értékre, de a GDP már ekkor is bővülést jelzett.

2.ábra: Egyes gazdasági mutatók változása Horvátországban 1993-2009 között (Adatok forrása: UNCTAD, IMF, 2023).

A reál GDP 1990 és 1993 között összesen 30%-kal csökkent, 1994-től figyelhető meg a javulás az adatokban, ekkor 0,8%-os növekedést tudott elérni. A növekedésben nagy szerepe volt a turizmus újbóli fellendülésének, ami a háború és annak hatásai miatt 1994-ig az országban nem tudott a megszokott módon működni. 1994-ben az idegenforgalomban 14%-os növekedés volt megfigyelhető az előző évhez képest (IMF, 1995). Az egyes becslések rámutattak arra is, hogy az állami kézben lévő vállalatok csődje ellenére a magánszektor a jelzett időszakban gyorsan tudott növekedni. Az IMF 1995-ös jelentése szerint a horvát magánszektor közel fele akkorára nőtt ebben az időben, mint ezt megelőzően az állami tulajdonú vállalatok (IMF, 1995). A gazdasági növekedés tehát a turizmus és a magánszektor bővülése révén tudott megvalósulni, annak ellenére is, hogy a legtöbb, a háború miatt kialakuló nehézség még akadályozta a tényleges konszolidáció megvalósulását.

A javuló gazdasági mutatók ellenére több tényező és hátráltatta a fejlődést, valamint felzárkózást az európai országhoz képest. A piacgazdaság csak késedelmesen, a kétezres évek elejére kezdett el kialakulni, nehézségek adódtak a privatizáció területén is, mivel az állam gazdasági szerepvállalása túlzó volt (Lőrinczné Bencze, 2020). Hiányosan valósulhatott meg a gazdasági szerkezetátalakítás, valamint a magas korrupció és a társadalmi szakadékok miatt a horvát lakosság helyzete is bizonytalan volt. 1990-ben 425 500, 1995-ben 735 200, 2000-ben viszont már 907 000 lakos döntött úgy, hogy elhagyja az országot és máshol keres új lehetőségeket (Migration Data Portal, 2023). 1995-ig főként a háború hatására döntöttek sokan az elvándorlás mellett, ezt követően pedig a gazdasági helyzet szolgáltatott erre okot. Annak ellenére, hogy a GDP kedvező értékeket mutatott, valamint az infláció is csökkent, a bérek helyzete és a munkanélküliségi adatok nem jeleztek ennyire kedvező képet. 1991-ben az aktív korú lakosság 13,2%-a, 1994-ben 14,5%-a regisztrált álláskereső volt (IMF, 2023). A tényleges szám ennél magasabb lehet, tekintettel arra, hogy sokan nem jelentkeztek a foglalkoztatási és munkaügyi hivataloknál. A bérek helyzete ugyancsak borús volt, 1995-ben a reálbértömeg még mindig alacsonyabb szinten volt, mint 1990-ben. Elmozdulás ugyan történt 1995-ben, mégsem olyan mértékű, hogy az ténylegesen megoldotta volna a problémát. A foglalkoztatási adatok romlása 2002-ben tetőzött, akkor elérte a 21,8%-ot (IMF, 2023).

Az ország társadalmi és gazdasági helyzetének javulása 2000-től datálható, amikorra sikerült a demokratikus átalakulást is véghez vinni. Ekkorra fogalmazódott meg a külpolitikai prioritásban is a NATO, valamint az Európai Unióhoz való közeledés szándéka, valamint az a célkitűzés, hogy Horvátország a régió gazdaságilag legjobban teljesítő állama legyen (Lőrinczné Bencze, 2020). Nagy hatással volt a fejlődésre a 2000 májusában közzétett megvalósíthatósági tanulmány, amelyet az Európai Unió állított össze Horvátországgal kapcsolatban. A jelentés amellett, hogy az ország helyzetét és a nyitás lehetőségeit elemezte, megfelelő alapot adott a zágrábi csúcstalálkozó során a stabilizációs, társulási tárgyalások megkezdéséhez is (Grubisa, 2000). A 2004-es nagy kelet-európai bővítésbe ugyan még nem tudott részt venni az ország, de fokozatos javulás volt megfigyelhető a legtöbb területen, a megfogalmazott célok elérése érdekében.

3.ábra: Horvátország külkereskedelmének változása 1993-2009 között, millió USD-ban megadva (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A horvát külkereskedelemben a gazdasági növekedés ugyanígy megmutatkozott, bár az egyenleg folyamatosan negatív, hiányt jelez. A magas importigény főként a járművek (autók), energiahordozók, számítástechnikai berendezések, gyógyszerek és élelmiszerek esetében figyelhető meg (OEC World, 2023). Az ország exportjában a kétezres évek első évtizedéig jelentős volt a személy- és teherhajó kivitel, 2003-ban ez adta a teljes exportjának mintegy 11,8%-át (773 millió USD). Magas kivitelt bonyolított a jelzett időszakban továbbá az energiahordozók, főként kőolaj értékesítésével, az elektronikai berendezések és a könnyűipari termékek exportjával is (OEC World, 2023). A folyó fizetési mérlegben a deficit ugyancsak állandósult a 2000-es évek eleje óta, így ezek együttesen még sérülékenyebbé tették az országot a külső piaci és gazdasági hatásoktól.

4.ábra: A horvát külkereskedelmi egyenleg és a folyó fizetési mérleg változása 1992-2009 között, millió USD-ban megadva (Adatok forrása: IMF és UNCTAD, 2023).

A negatív mérlegekre hatással volt az is, hogy a horvát bankok külföldi kézbe kerültek, valamint, hogy az FDI inkább a befele orientált ágazatokban valósulhatott meg (Lőrinczné Bencze, 2014). A külföldi közvetlentőke-befektetések 2002-től kezdtek megélénkülni Horvátországban, ekkora a regionális helyzet is már mutatott akkora stabilitást, hogy a befektetők célba merték venni a dél-nyugati szomszédunk piacát.

5.ábra: A Horvátországba áramló FDI értékének változása 1992-2009 között, millió USD-ban kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

1995 és 2002 között összesen 6 789 millió USD értékben áramlott külföldi tőke az országba, amely jelentős része Svájcból és Hollandiából érkezett. A szomszédos országok közül főként Szerbia, Szlovénia és Bosznia-Hercegovina fektetett be Horvátországban (National Bank of Croatia, 2023). Az FDI által érintett területek a jelzett periódusban főként a gyógyszer- és vegyipar, a papírgyártás és a vízi közlekedés, szállítmányozás voltak (National Bank of Croatia, 2023). A legmagasabb beáramló FDI érték 2008-ban, a gazdasági válság előtti utolsó évben érkezett az országba, ekkor 5 400 millió USD értékben hajtottak végre akvizíciót külföldi befektetők (UNCTAD, 2023).

A 2008-as 2009-es gazdaság válság egy stabilabb horvát gazdaságot ért el, ennek következtében a gazdasági visszaesés csak 2009-től kezdődött. Az állam szerepe nem elhanyagolható a válság kezelése során, így ennek és az állami kiadások emelkedése miatt 2009-ben csökkenteni kellett a kiadások mennyiségét. Reformok váltak szükségessé, amelyek a jóléti rendszer átalakítását sürgették, valamint mivel az állam szerepe még mindig túl magas volt a vállalati szférában, így az állami garancia csökkentését is előirányozták (Lőrinczné Bencze, 2014). A romló belső környezet hatására ismét emelkedni kezdett a munkanélküliség, a 2008-as 13%-ról egy évvel később 14,5%-ra nőtt az állást keresők aránya (IMF, 2023). A csökkenő kereslet miatt visszaesett az importigény, viszont még ennek ellenére is deficites maradt a külkereskedelmi egyenleg. Az export továbbra sem tudott akkora javulást eredményezni, ami elegendő lett volna a kiegyenlítődéshez. Ennek okaként főként az exporttermékek szerény mértéke szintje állt, valamint a korábbi horvát valuta, a kuna túlértékeltsége. Pozitív eredmény volt, hogy a válság ellenére a bankok és pénzintézetek meg tudták őrizni stabilitásukat, köszönhetően a jelentős tőke- és likviditási tartalékoknak (Lőrinczné Bencze, 2014).

Horvátország számára az 1991-2009-ig tartó időszak – hasonlóan a többi volt jugoszláv tagköztársasághoz – az újraépítéssel telt, amely a gazdaság mellett a társadalmat is érintette. Mindeközben olyan célokat fogalmazott meg Zágráb, amelyek a még szorosabb európai kapcsolatokat irányozták elő. A gazdasági válság épp egy olyan periódusban érte el az országot, amikor a leginkább fegyelmezett monetáris és makrogazdasági politika folytatására volt szüksége ahhoz, hogy néhány évvel később az EU tagállamok közé kerülhessen.

Magyar – horvát kapcsolatok a változó rendszerekben

Az 1990-es évektől kezdődő rendszerváltások mind a közép-kelet-európai, mind a volt jugoszláv tagköztársaságok számára egyet jelentettek az önálló külpolitikai irányok kialakításával. Magyarország elsődleges céljai között volt, hogy a szomszédos államokkal baráti viszonyt tudjon kialakítani egyrészt az itt élő magyar kisebbségek, másrészt a kétoldalú együttműködések fejlesztése miatt. Korábbi, Szerbiáról készült elemzésünkben már rámutattunk arra, hogy Magyarország ebben az időszakban közelebb érezte magát a horvát és a szlovén vezetéshez, mint a szerbhez (Szilágyi, 2004). Ennek a közelségnek az alapját a közös történelmi múlt és értékrend adta. Miután 1990 nyarán Jeszenszky Géza külügyminiszter tárgyalásokat kezdett Belgrádban a szerbekkel, néhány nappal később Zágrábban, a horvát külügy vezetőivel folytatott egyeztetéseket a későbbi együttműködésekről (Szilágyi, 2004). Antall József a Pentagonále találkozón kifejtette, hogy „Magyarország az európai együttműködést nem csupán a gazdasági fejlődés érdekében kívánja felhasználni, de a térségben meglévő nemzetiségi problémák megoldására is” (Szilágyi, 2004).

Horvátország mint független állam elismerését Magyarország az elsők között akceptálta, a hivatalos diplomáciai kapcsolatokat 1992. január 16-án vette fel egymással a két ország, nagyköveti rangra emelve azt (Bali, 2009). Megfogalmazták azokat a területeket, amelyek kiemelten fontosnak bizonyultak a bilaterális együttműködések során. E szerint az energiapolitika, a közlekedés-infrastruktúra, a védelmi, a környezetvédelmi és a kisebbségvédelmi területeken kívánták fokozni a közös munkát. A háború elől menekülő horvátok tömege Magyarországon biztonságos és megfelelő ellátásban részesülhetett, továbbá a magyarlakta területek háborús kárainak helyreállításában a magyar kormány szintén részt vállalt (M. Császár, 2011).

6.ábra: A magyar és horvát egymás közötti külkereskedelem változása 1995-2009 között, millió USD-ban kifejezve (Adatok forrása: OEC World, 2023).

A diplomáciai kapcsolatok mellett nagy hangsúlyt helyeztek a két ország vezetői a kereskedelmi lehetőségek bővítésére is. A magyar export értéke Horvátországba a 2000-es évektől jelez jelentős növekedést, a magyar aktívum pedig folyamatosan meghatározó a hozzánk érkező horvát import mennyiséghez képest. Magyarország déli szomszédjához főként járműveket, elektronikai berendezéseket, finomított kőolajat, vegyipari és papír termékeket szállít (OEC World, 2023). Horvátország hozzánk energiahordozókat, élelmiszeripari termékeket (főleg finomítatlan cukrot), gyógyszereket és vegyipari termékeket, valamint építőipari árut hoz (OEC World, 2023). A 2008-as gazdasági válság a kétoldalú kereskedelemben is nyomott hagyott, mindkét ország exportja csak lassan tudott a korábbi magas értékekhez hasonlókat produkálni.

A külföldi közvetlentőke-befektetések területén szintén előrelépések történtek 2008 után. A magyar állomány részesedés az FDI esetén is magasabb, mint a hozzánk érkező horvát tőke, mindazonáltal az elmúlt másfél évtizedben egyre több vállalkozás döntött a magyar terjeszkedés mellett.

7.ábra: A horvát-magyar egymás közötti FDI áramlás változása 2008-2020 között, millió euróban kifejezve (Adatok forrása: MNB, 2022).

A magyar zászlóshajó társaságok közül az OTP már 2005 óta jelen van a horvát bankszektorban. A MOL szintén régóta tevékeny Horvátországban, az első kutatási-termelési tevékenységek már 1960-ban megkezdődtek. Jelenleg 1200 termelő olaj és gázkút található az országban, több mint 3000 km csővezetékkel (MOLGROUP, 2023). 2003-tól a MOL és a horvát INA stratégiai partnerségre léptek egymással, így 2009-ben már a magyar vállalat a horvát társaság részvényeinek 47,16%-át birtokolta (MOL, 2009).

A horvát társaságok közül olyan jelentős cégek működnek hazánkban, mint a Ledo Kft., a Podravka Kft., az Astimex Kft. (tüzelőanyag nagykereskedelem), a Luka Rijeka (kikötő üzemeltetés), valamint a Zagorje-Technobeton (MKIK, 2022).

Jelentősen emelkedett azoknak a száma is, akik nem csak a nyaralás, hanem ingatlanvásárlás miatt is az Adriai-tenger térségét választják. 2008-ban 326 ezer magyar döntött a horvát nyaralás mellett, és 1991-2008 között 1 225 kérelmet nyújtottak be horvátországi ingatlan vásárlása céljából magyar állampolgárok (Portfolio, 2008). A jelzett évben csaknem félezer magyar jutott tulajdonjoghoz dél-nyugati szomszédunknál, valamint sokan éltek a cégalapítás adta ingatlanvásárlás lehetőségével is korábban. A gazdasági válság hatására egy ideig visszaesett mind a nyaralni, mind az ingatlant vásárló külföldiek száma az országban.

Zágráb és Budapest között a korábbiakban taglalt együttműködések megvalósítása céljából közös kormányüléseket is tartottak. A találkozók 2006-tól váltak rendszeressé, 2009-ben az egyik ilyen jellegű eseményen írták alá többek között az energetikai, közlekedési és természetvédelmi együttműködésekre vonatkozó megállapodásokat is (M. Császár, 2011). Ugyancsak a harmadik közös kormányülésen írták alá a felek azt a közös levelet, amelyet az Európai Bizottságnak juttattak el. A levél a V/C. összeurópai közlekedési folyosó boszniai szakaszának megépítéséhez nyújtandó támogatásokra vonatkozott. Emellett a találkozó során megállapodás született a két országot összekötő újabb autópálya-kapcsolat létesítéséről, szénhidrogénipari projektek kiterjesztéséről, gázvezetékek összekapcsolásáról, amely a cseppfolyósított földgáz szállítását is lehetővé teszi (M. Császár, 2011).

Szintén a diplomáciai kapcsolatok erős jellegét bizonyítja, hogy 2009-ben Magyarország elsőként ratifikálta a horvát NATO csatlakozás okmányait. Az ezt követő 2011-es magyar európai uniós soros elnökségi ciklus során, ugyancsak eredményesek voltak az együttműködések, mivel az időszak végén tárták le a horvát EU csatlakozási tárgyalásokat is. Magyarország mindvégig elkötelezetten támogatta a horvát EU tagság ügyét, ezzel is elősegítve a további akadálymentes gazdasági és kulturális fejlődések lehetőségét.

Válság utáni helyreállás, EU csatlakozás

A 2008-as gazdasági világválság hosszú távon határozta meg a horvát gazdaság növekedési pályáját. A W alakú válság miatt egy kisebb fellendülést követően ismét visszaesett a teljesítmény és csak 2012-től kezdett újra növekedést generálni (Lőrinczné Bencze, 2014). A korábban már említett magas állami kiadások miatt egyre indokoltabbá vált a kiadások csökkentése, valamint olyan szigorúbb gazdaságpolitika folytatása, amely mind állami, mind lakossági szinten is hatásos lehet.

8.ábra: Egyes gazdasági mutatók változása Horvátországban 2010-2023 között (Adatok forrása: UNCTAD és IMF, 2023).

2015-re sikerült a korábbi recessziós időszakot maga mögött hagynia a horvát gazdaságnak, és egészen 2020-ig növekedett is a teljesítmény, amikor a Covid-19 járvány miatt kezdődött jelentős csökkenés. A reál GDP 2020-ban -8,6%-kal csökkent az előző évhez képest, és bár egy évvel később addig nem látott növekedés indult, inkább a válság visszapattanás következménye volt (IMF, 2023). A tavalyi adatok szerint 2022-ben 6,3%-os volt a reál áron mért bruttó hazai termék növekedése, a háború és az ezzel kialakuló geopolitikai és energetikai krízis azonban ismét nehezítheti a további fejlődés fokozását.

Az infláció végig viszonylag alacsony tudott maradni, 2012 kivételével emelkedett csak 3% fölé. Ennek okaként az általános forgalmi adó (ÁFA) emelés lett megindokolva, a korábbi 23-ról 25%-ra történt változtatás (Lőrinczné Bencze, 2014). Egyes élelmiszer termékcsoportok esetében az ÁFA kulcs 10%-ra történő végrehajtása is megtörtént, ami ugyancsak hatással volt az inflációs értékekre is. A 2020-as járványhelyzet hatására az áremelkedés is elindult, egy évvel később 2,7%-ra, majd 2022-ben, immár az orosz-ukrán háború miatt, 10,7%-ra nőtt a pénzromlás mértéke (IMF, 2023). Az eddigi előrejelzések szerint az idei évben várhatóan 7,4%-os lesz az átlagos infláció mértéke. Az egyes termékcsoportok közül az élelmiszerek, italok és dohányáruk (15,4%), a nem élelmiszeripari termékek (8,8%) és az energia ára (7,4%) növekedett legjobban a jelzett időszak során (Statistical Office of Croatia, 2023). A háború miatt kialakuló energiapiaci bizonytalanság hatására főként a folyékony tüzelőanyagok ára nőtt markánsan: 2022 február és május között összesen 46,5%-kal emelkedett ezek fogyasztói átlagára (Eurostat, 2022).

A munkaerőpiac helyzetével már az előző részben is ejtettünk szót, a 2010 utáni években pedig ismét megugrott az állást keresők aránya. A legmagasabb 2013-ban volt, ekkor az aktív korú lakosság 19,8%-a volt munkanélküli. A javuló tendencia sokat váratott magára, csak 2018-ban kúszott 10% alá a munkanélküliségi ráta (IMF, 2023).  A koronavírus-járvány kedveztőlen hatásainak ellenére 2020-ban 9% volt az állást keresők aránya, 2022-re pedig sikerült tovább csökkenteni 6,8%-ra. A becslések szerint az idei évben 6,4% körül alakulhat a ráta értéke (IMF, 2023).

A 2008-as válság hatására visszaesett a turizmus és az idegenforgalom egyéb ágazataiban is csökkenés volt tapasztalható. A számszerűsített adatok ugyan nem jeleznek nagy mértékű csökkenést, arra azonban mégis elegendőnek bizonyult, hogy a horvát gazdaság egyik fő pillérje megremegjen. A 2009. január és december közötti időszak során 3%-kal kevesebb turista érkezett Horvátországba, mint az előző év azonos időszakában, valamint 1%-kal csökkent a vendégéjszakák száma is (Baldigara & Mamula, 2012). A visszarendeződés az ágazatban 2010-től indulhatott meg, ezt követően folyamatosan növekvő trendet jelez a turisták száma egészen a 2020-as új típusú koronavírus járvány kitöréséig. Ekkor viszont drasztikus mélyrepülés kezdődött a bevezetett utazási korlátozások miatt. 2019-ben 17,4 millió nemzetközi érkezést regisztráltak horvátországi szálláshelyeken, egy évvel később, 2020-ban 5,5 millióra esett vissza mindezek száma (Croatian Bureau of Statistics, 2022). A visszaesés a gazdaságban is meglátszott: 2019-ben a teljes horvát GDP 61,34 milliárd USD volt, egy évvel később 57,58 milliárd USD-árt tett ki a bruttó hazai termék összege (IMF, 2023). A turizmus jelentős szerepe így ismét megmutatkozott, valamint az is, hogy járvány vagy korlátozás hatására mennyire van kitéve a világpiaci helyzetnek a horvát gazdaság.

A külkereskedelemben a korábbi válságot követő helyreállás lényegesen több időt vett igénybe, mint a többi szektorban. 2008-ban rekord magas értéket ért a horvát export, 29 022 millió USD-nyi árut szállított külföldi partnereinek. Az import ugyancsak csökkent, a belső kereslet visszaesése miatt, így ennek köszönhetően 2011 és 2013 között pozitív lett a külkereskedelmi egyenlege is (UNCTAD, 2023). A 2020-as pandémia miatti visszaesés itt is megmutatkozott, az export 25%-kal esett vissza a 2019-es értékhez képest. A külkereskedelmi egyenleg a 2008-as válság során elérthez hasonló deficitet produkált, 2020-ban – 4 115 millió USD-os hiánnyal zártak.

9.ábra: Horvátország külkereskedelmének változása 2010-2021 között, millió USD-ban kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A külkereskedelmi termékszerkezetben jelentős változások történtek. A finomított kőolaj 2010 után is elsődleges exportcikk maradt, továbbá nőtt az elektronikai és műszaki berendezések kivitelének aránya is (OEC World, 2023). Mindazonáltal a korábban meghatározó személy- és teherhajózási járművek kivitele nagy mértékben lecsökkent. Míg 2000-ben a teljes exportban 12,7%-ot, 2005-ben 9,39%-ot, 2010-ben 8,53%-ot foglalt el a termékcsoport kiviteli aránya, addig 2015-re ez az érték 1,66%-ra esett vissza (OEC World, 2023). A változás hátterében több tényező is szerepel. Az egyik legfontosabb probléma az állam részesedése a horvát hajóiparban: 2012-ben került állami privatizálásra a legnagyobb gyártási egység, az Uljanik csoport. A társaság évek óta komoly pénzügyi nehézségekkel küzdött, viszont 2017-re nyilvánvalóvá vált, hogy az állam sem tudja megmenteni a csőd szélére került vállalatot. Szó esett arról, hogy egy kínai befektető révén próbálják megmenteni a gyártást, viszont ez később nem tudott megvalósulni (Hajózas.hu, 2019). A másik ok, ami a hajógyártás leépítését eredményezte, az Európai Unióhoz való csatlakozásban keresendő. Brüsszel a horvát csatlakozási szerződésben külön mellékletben foglalkozott az ország hajóépítő és acélipari szerkezetátalakítására vonatkozó kötelezettségvállalásokkal (EU csatlakozási szerződés, VIII.melléklet, 2012). Az EU azért kívánta újraszabályozni a horvát gazdaság ezen részét, mivel álláspontjuk szerint túl sok állami támogatást használtak fel a hajógyártás fenntartására, így az versenytorzító hatásokkal bírt (Dérens, 2013).

A külkereskedelmi értékek csökkenésében szerepet játszott az is, hogy a 2013-as uniós csatlakozást követően Horvátország számára megszűnt az addigi kedvező CEFTA államok területén szerzett kereskedelmi pozíció (Lőrinczné Bencze, 2014). Ez főképp a Bosznia-Hercegovinával folytatott exportjában nyilvánult meg. 2010-ben déli szomszédja felé 1 380 millió USD értékben exportált árut, 2015-re viszont 1 210 millió USD-ra csökkent. A teljes exporthoz viszonyított bosnyák részesedés százalékos csökkenése, a 2010-es 10,6%-hoz képest 2015-re 8,97%-ra esett vissza (OEC World, 2023).

Az FDI befektetések értéke és mennyisége ugyancsak visszaesést mutat a válságot követő évtized során. Az elmúlt évtizedben a legmagasabb tőkebefektetési érték 2014-ben valósult meg, akkor 2 899 millió USD értékben áramlott Horvátországba FDI, amelynek jelentős része Hollandiából érkezett (UNCTAD és National Bank of Croatia, 2023). Ugyancsak magas volt a jelzett évben a kihelyezett tőke értéke is, ami arra enged következtetni, hogy nagy értékű tranzakciók oda-vissza haladtak, tehát egy horvát vállalat FDI-forrásokat küldött külföldi leányvállalatának, majd visszairányította azt az országba (Vidovic, 2014).

10.ábra: A Horvátországba áramló FDI értékének változása 2010-2021 között, millió USD-ban kifejezve (Adatok forrása: UNCTAD, 2023).

A korábbi évtizedhez képest 2010 és 2020 között magasabb értékben áramlott FDI a pénzügyi és biztosítási (1 534,3 millió euró), a kereskedelmi és javítási szolgáltatási (208,7 millió euró), az élelmiszeripari (456,7 millió euró), valamint a szálláshely szolgáltatási (146,5 millió euró) szektorokba (National Bank of Croatia, 2023). Jelentősen lecsökkent a gyógyszeriparba érkező FDI: míg 2000 és 2009 között 607,2 millió eurónyi külföldi tőke áramlott az ágazatba, addig 2010 és 2020 között mindössze 10,1 millió euró. Ennek oka a nagymértékű tőke-kiáramlás, ami 2012-ben ( -150,9 millió euró), 2015-ben ( -195,7 millió euró) és 2016-ban (-188,7 millió euró) is jelentősen visszavetette a külföldi befektetések állományának mértékét (National Bank of Croatia, 2023). A járvány miatti befektetési lelkesedés visszaesése és a globális bizonytalanság visszatükröződik ezeken az adatokon is, 2020-ban összesen 136 millió USD volt a beáramló FDI összege, 2021-ben már látható javulást ért el az ágazat, ekkor 569 millió USD értékben érkezett külföldi tőke Horvátországba (UNCTAD, 2023).

Kétségtelen, hogy az elmúlt évtizedben az Európai Unióhoz való társulás és az idén bevezetett euróövezeti csatlakozás voltak a legnagyobb mérföldkövek Horvátország életében. A 2003-ban meginduló csatlakozási tárgyalások 2011-ben záródtak le, így két évvel később, 2013. július 1-vel lett az Európai Unió teljes jogú tagja. A horvát csatlakozás több szempontból is más volt, mint az addigi integrációk. Először itt alkalmazott Brüsszel egy kibővített kritériumrendszert, amelynek megfelelésével tudott az ország a közösség tagjává válni. Másodszor, az EU nem kelet-közép-európai integrációjára, hanem a nyugat-balkáni térség egyik államának csatlakozására készült fel, ennek minden velejárójával együtt. Ebből adódóan került sor a kétezres évek elején a Stabilizációs és Társulási Egyezmények alkalmazására, amelynek jelentős része a háború utáni stabilizációt volt hivatott elősegíteni (Sigér, 2019). A 2011-ben kiadott Bizottsági véleményben kedvező besorolást kapott a csatlakozás, mindazonáltal több olyan területet is kiemeltek, amelyek kapcsán sürgető a változtatás. Ilyen volt többek között az igazságszolgáltatás reformja, a korrupció elleni küzdelem, az alapvető jogok, a jogérvényesülés, a szabadság és a biztonság, valamint a versenypolitika terén vállalt kötelezettségek összpontosítása (Az Európai Bizottság véleménye, 2011). Olyan nyitott kérdések is maradtak, amelyek teljes körű megoldása azóta sem ért révbe, ilyen például a horvát-szlovén tengeri határvita, az interregionális kapcsolatok alacsony szintje, valamint a korszerű intézményrendszer felállítása. Mérlegelés tárgyát képezte az is, hogy a világgazdasági válság hatásai még nem múltak el, mikor az ország csatlakozott az EU-hoz, így nem volt meglepő, hogy néhány hónappal később, 2014-ben a Bizottság túlzottdeficit-eljárás alá vonta a horvát gazdaságot, egészen 2017 tavaszáig fenntartva azt (Sigér, 2019). Emellett érdemes a csatlakozás társadalmi oldalát is megnézni, hiszen 2011-ben több olyan megmozdulás is volt Horvátországban, amelyek az integráció ellen foglaltak állást (Szilágyi, 2012). A tárgyalásokat és a horvát EU tagságot ugyan még így is a lakosság valamivel több, mint 50%-a támogatta, viszont sok olyan kérdésben, amelyek a horvát identitás, történelmi és vallási hagyomány, mindennapi életre terjedtek ki, ezzel ellentétes eredmények születtek (Szilágyi, 2012). Közel egy évtized távlatából már olyan tények is megfogalmazhatóak, mint, hogy a szabad munkaerőáramlás lehetősége negatívan hatott Horvátországra, tovább növelve az elvándorlók számát.

Kevesebb mint tíz évvel az EU-s csatlakozás után, idén január 1-vel Horvátország az euróövezet tagjává is vált. 2019-ben kérte felvételét az európai árfolyam-mechanizmusba, vagy ismertebb nevén az ERM II-be, amellyel elkezdődhettek a konvergencia kritériumok teljesítésének előkészítései és megvalósításai is. A négy gazdasági és egy jogi kritérium olyan szempontok szerint vizsgálja az euróövezetbe való belépés lehetőségét, mint az árstabilitás, a rendezett és fenntartható államháztartás, az árfolyam-stabilitás és a hosszú lejáratú kamatlábak (Erdélyi, 2023). A jogi konvergenciakritérium a tagjelölt ország nemzeti jogszabályainak harmonizációjára terjed ki az európai uniós Szerződésekkel, a Központi Bankok Európai Rendszerével és az Európai Központi Bank Alapokmányával kapcsolatban. Az Európai Bizottság 2022 júniusában tette közzé a Horvátországról készült konvergencia jelentését, amely alapján megfelelt a négy gazdasági és egy jogi kritériumnak, ezáltal pedig jogot nyert arra, hogy 2023. január 1-vel hivatalos fizetőeszközként alkalmazza az ország területén a közös valutát (Európai Bizottság, 2022). Az euró bevezetése mellett január 1-vel Horvátország tagja lett a schengeni övezetnek is, ezáltal megszűntek közte és a többi állam közötti szárazföldi és tengeri határok és ellenőrzések is (EU Tanácsa, 2022).

Magyar-horvát kapcsolatok 2010-től

A kétoldalú kapcsolataink Horvátországgal 2010 után is hasonlóan dinamikus módon folytatódtak, mint a már korábban bemutatott időszakok során. Elsősorban a kereskedelmi és gazdasági együttműködések egyes területei voltak azok, amelyekben mindez megmutatkozott.

11.ábra: A magyar és horvát egymás közötti külkereskedelem változása 2010-2021 között, millió USD-ban kifejezve (Adatok forrása: OEC World, 2023).

A magyar export Horvátországba az elmúlt bő egy évtized során tovább tudott növekedni, elérve, valamint átlépve a 2 500 millió USD értéket is (OEC World, 2023). A magyar export termékszerkezetben csökkent Horvátország irányába a járművek kivitele (a 2005-ös 15,5%-os képest 2021-ben 5,01%-ra), nőtt azonban a vegyipari termékek, gyógyszerek, élelmiszerek (főleg tejtermékek), továbbá az elektromos áram exportja. Ez utóbbi 2021-ben a teljes horvát exportunk 17,2%-át tette ki (435 millió USD). Horvátország felől hozzánk jelenleg is magas mennyiségben érkezik finomítatlan cukor, papíráru, növényi olajok, elektromos áram és finomított kőolaj (OEC World, 2023). Az elmúlt tíz év során sikerült a magyar exportot több mint duplájára emelni, a horvát export pedig szintén nőtt: 2011 és 2021 között, több mint ötszörösére emelkedett a hozzánk érkező horvát termékek mértéke (OEC World, 2023).

A gazdasági kapcsolatok fejlesztése érdekében 2012-ben hozták létre a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara részéről a Magyar-Horvát Tagozatot is. Ennek elsődleges célja a magyar vállalkozások exportjának növelése Horvátország irányába, kapcsolattartás a partnerország kereskedelmi és iparkamaráival, továbbá azokkal a kereskedelemfejlesztési intézményekkel, amelyek növelhetik az együttműködések területeit. Az üzleti fórumok, találkozók, közös rendezvények során a vállalkozók számára lehetőség nyílik megismerni a horvát piac és gazdaság lehetőségeit, bővíteni a kereskedelmi kapcsolataikat, a specifikus üzleti kérdésekkel kapcsolatban pedig szakemberek segítségét kérhetik (MKIK, 2023).

Az FDI kihelyezések kapcsán (lásd 7. ábra) leginkább a magyar befektetések domináltak az elmúlt évek során is. Az OTP Bank tovább növelte jelenlétét a horvát bankszektorban, amikor 2017-ben a horvát leányvállalat adásvételi megállapodást írt alá a Societe Generale csoporttal a Splitska Banka megvásárlásáról. Ennek eredményeként az OTP csoport piaci részesedése 10%-fölé nőtt Horvátországban (Index, 2017). 2021-ben újabb mérföldkőhöz ért a társaság horvát gazdaságban betöltött szerepe. Az OTP Csoport vezető társforgalmazóként vett részt a horvát állam 2 milliárd euró össznévértékű kötvénykibocsátásának megszervezésében és lebonyolításában (OTP Bank, 2021).

Az ingatlanszektorban a magyar eredetű TriGránit kivitelező társaság jegyzett több projektet is Horvátországban. 2009-ben egy 150 millió euró értékű finanszírozási szerződést kötött hat bankkal a zágrábi Laniste kerületbe tervezett szórakoztató- és bevásárlóközpont építésére. 2010-ben már a második projekten dolgozott a cég dél-nyugati szomszédunknál, egy 200 000 négyzetméteres alapterületű kiskereskedelmi program megvalósításán (Trigranit, 2023). A magyarországi középvállalatok közül a Fornetti – Peck-Snack Kft., az Exclusive Change, a Trivium Kft., a Dalmácia Holiday Kft., a Metalobox d.o.o., a Bravotel d.o.o., a Rábalux és a Dunagép d.o.o., már a horvát gazdaságban is jelen van.

A MOL-INA vállalatcsoport esetében a bővülés mellett egy korrupciós botrány is tarkította az elmúlt bő egy évtized helyzetét. A korrupció és szervezett bűnözés elleni horvát ügyészség (USKOK) 2013-ban emelt vádat Hernádi Zsolt, a MOL Magyarország elnöke ellen. Az USKOK szerint 2008 és 2009 között a MOL vezetője 10 millió euró kenőpénzt adott át Ivo Sanader korábbi horvát kormányfőnek, annak érdekében, hogy a MOL megszerezhesse az INA horvát olajipari vállalat irányítási jogait (Világgazdaság, 2018). A magyar Központi Nyomozó Főügyészség a vizsgálat során nem talált arra bizonyítékot, hogy az eset megvalósult volna, így megszüntette a nyomozást. A 2022-ig húzódó ügyben a Beruházási Viták Rendezésének Nemzetközi Központja (ICSID) is döntést hozott. E szerint nem történt megvesztegetés, nem megalapozottak Horvátország korrupcióval kapcsolatok vádjai, Hernádi Zsoltot pedig ártatlannak találták az ügyben (MOL Group, 2022).

Magyarország és Horvátország külpolitikai kapcsolatainak alakulása kedvezően alakult az elmúlt 13 év során is. 2020-ban hozták létre Székesfehérváron a Közép-Európai Többnemzeti Hadosztály-parancsnokságot (HQ MND-C), amelyet a két állam közös döntése révén jött létre, valamint amelyhez 2021-ben Szlovákia keretnemzetként csatlakozott (Honvédelem, 2022). A tavalyi év során rendezett magas szintű védelmi miniszteri találkozón mind a magyar, mind a horvát fél kiemelte a két ország együttműködéseinek fontosságát, a közös kihívások kezelésére tett lépéseket, valamint a kiképzésekre vonatkozó kooperációt is (Honvédelem, 2022).

2022 januárjában több olyan találkozót is lebonyolítottak, amely az immár 30 éves diplomáciai kapcsolatok fennállását volt hivatott megünnepelni. Az egyik ilyen, külügyminiszteri szintű eseményen Szijjártó Péter, Magyarország külgazdasági- és külügyminisztere kiemelte, hogy az energetikai fejlesztések révén a horvátországi LNG-terminál elérésének köszönhetően Magyarország a történelem során először, hosszútávú szerződést tudott kötni egy nem orosz energiapiaci szereplővel (Magyar Nemzet, 2022).

A magyar-horvát kapcsolatok jelentősége több szempontból is fontos. Egyrészt, mint szomszédos országgal, Horvátországgal is a lehető legharmonikusabb együttműködésekre törekszünk, mind a gazdasági, mind pedig a kulturális és egyéb területeken. Horvátország a V4 csoport tagjai közül Magyarországgal tartja fenn a legszorosabb viszonyt, így korábban felmerült annak lehetősége, hogy a V4 csoportot akár V7-re is bővíthetik. Mivel a szélesedés gondolata nem minden tagállam számára tűnt kedvezőnek, így az ötletet elvetették, de a kétoldalú együttműködések továbbra is töretlenek a horvát és a magyar felek között.

Horvátország külpolitikája – szomszédságpolitika, javuló viszonyok

Az európai uniós csatlakozást megelőzően Horvátország számára a prioritás az integráció volt, amihez egy kiegyensúlyozott szomszédságpolitika kialakítására is szükség mutatkozott. A 2017 és 2019 közötti horvát külügyi stratégia az alábbi célokat fogalmazta meg:

  • külföldön élő horvátok érdekeinek és biztonságának előmozdítása,
  • stabil környezet kialakítása,
  • a horvát külpolitika közép-európai és mediterrán dimenziójának erősítése,
  • EU-n belüli kohézió és stabilitás mechanizmusainak megőrzése és fejlesztése,
  • kétoldalú és multilaterális együttműködések fejlesztése globális szinten (Knezović & Klepo, 2017).

Mindezek a célok mellett az olyan belső problémák megoldását is megfogalmazták, mint a korrupció visszaszorítása, a stabilabb gazdasági környezet kialakítása, amelyek nemcsak belpolitikai szempontból, de külgazdasági célok eléréséhez is kiemelt fontossággal bírnak.

Horvátország történelmében a szomszédos államok szerepe szignifikáns, külkapcsolatai így változatos képet mutatnak a közvetlenül határos országokkal.

Albániával harmonikus viszony jellemzi a két ország kapcsolatát, együtt csatlakoztak a NATO-hoz 2009-ben, tagjai az Adriai Tanácsnak, számos bilaterális egyezmény érvényes közöttük. Ezek jelentős része kereskedelemi, gazdasági, turisztikai, kulturális és logisztikai alapú (Knezović & Klepo, 2017).

Bosznia-Hercegovinával való kapcsolatát meghatározza a tény, hogy együtt írták alá a daytoni szerződést és alkotmányos kötelezettséget vállalt Bosznia, hogy megvédje a területén élő horvátokat. Horvátországnak stratégiai érdeke fűződik a boszniai stabilitáshoz. Számos kétoldalú együttműködés van érvényben közöttük, többségében a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a közlekedés, a határrendészet, a környezetvédelem és a fenntartható fejlődés témaköreiben. A két állam között nyitott kérdés a megoldatlan határmegállapítások ügye, valamint a szárazföldi és a dubrovniki régió összekötésére irányuló kísérletek (Stopić, 2021).

Koszovóval az ország 2008-as függetlenné nyilvánítását követően diplomáciai kapcsolatokat létesített Zágráb, ezt követően fejleszteni kezdték a bilaterális együttműködések területeit. Több olyan egyezmény is érvényben van, amelyben Horvátország segítséget biztosít az újonnan létrejött koszovói állam számára az átmeneti folyamatok, az euróatlanti struktúrák, a know-how és a gazdaság területein is. Egyetlen terület van, amely nyitott kérdéseket szolgáltat, ez pedig a Horvátországba irányuló illegális koszovói bevándorlók ügye (Lika, 2023).

Észak-Macedóniával hagyományosan stabil kapcsolatok jellemzik, amelynek alapját a nemzetközi, az európai és a regionális kérdések alkotják. Albánia, Horvátország, Macedónia alapító tagjai voltak az Adriai Tanácsnak. Horvátország támogatja Szkopje EU-s csatlakozásának lehetőségét és a NATO-hoz való közeledését is (Knezović & Klepo, 2017).

Montenegróval az ország 2006-os függetlenné válását követően kezdtek javulni a kapcsolatok. Jelenleg egy olyan megoldatlan ügy van közöttük, ami alkalmanként vita forrása lehet, ez pedig a Prevlaka-félsziget határkérdése (Rolandi, 2018).

Szerbiával jelentős konfliktusok terhelik a két ország kapcsolatát. Ezek egy része az 1990-es évek történelmi eseményeiben, más része a különböző stratégiai orientációkban eredeztethető. Míg Horvátország világosan megfogalmazta értékrendjét és geostartégiai profilját a transzatlanti térségen belül, addig Szerbia inkább a katonai semlegességre törekszik. Miközben Belgrád az EU-hoz való csatlakozás mellett döntött, nem igazodik annak alapvető álláspontjaihoz a tágabb nemzetközi színtéren. Szerbia azzal is nehezítette a regionális kapcsolatok javulását, hogy nem alkalmazta az Oroszországgal szemben hozott EU-s szankciókat, viszont aláírta a stratégiai partnerségi megállapodást és a védelmi együttműködési egyezményt is Moszkvával (Petrovic & Wilson, 2018).

Szlovénia és Horvátország kapcsolatai összetettségük miatt gyakran változnak. Nyitott kérdés Zágráb és Ljubljana között a Piran-öböl hovatartozása és a Krsko atomerőmű helyzete is. Gazdasági kapcsolataikban mindez nem mutatkozik meg, Szlovénia a harmadik legfontosabb exportpartner Horvátország számára (Knezović & Klepo, 2017).

Horvátország külpolitikája, ahogyan a legtöbb volt jugoszláv tagköztársaság esetében is elmondható, terhes a korábbi történelmi hatásoktól. Egyes szövetségek erősnek bizonyulnak, viszont vannak országok, amelyekkel sok évtized távlatából sem sikerült a kapcsolatokat rendezni. Mindemellett a belső problémák tovább akadályozhatják a fokozott együttműködéseket a szűkebb régió és Közép-Európa más országaival is.

Konklúzió

Horvátország gazdasági helyzete az elmúlt 30 év során nagy javulást és felzárkózást ért el. A régió országai közül Szlovéniával állnak a lista elején teljesítményük alapján, és bár az EU-s csatlakozást követő néhány évben úgy tűnt, hogy nehézkes lesz az átállás és harmonizáció, Zágráb sikerrel vette az eddigi akadályokat. Jól alátámasztja ezt a tényt az is, hogy tíz évvel az integráció után alkalmasnak mutatkozott arra, hogy az euróövezet tagja lehessen.

A belső akadályok száma és mértéke azonban meghatározó, így ahhoz, hogy a további fejlődés megvalósulhasson, további szigorú reformokra van szüksége. Ezzel együtt külkapcsolatait is szélesítenie kell ahhoz, hogy mind gazdaságilag, mind partnerségi szempontból további fejlődési tendenciát érhessen el. Gazdaságában a szerkezeti diverzifikáció elősegítése lenne fontos, hiszen a koronavírus járvány megmutatta, hogy a csak turizmusra épülő piacok mennyire sérülékenyek lehetnek.

Magyarországgal való viszonya kiegyensúlyozott és stabil volt az elmúlt három évtizedben. A kétoldalú együttműködések száma folyamatosan bővül, politikai és egyéb területeken szintén számottevő a kooperáció Budapest és Zágráb között.

 

Felhasznált források

 

Bali Lóránt (2009): A horvát-magyar politikai kapcsolatok néhány fontosabb aspektusa 1991-től napjainkig. In: Szerk.: M. Császár Zsuzsa: Magyarország és a Balkán. Balkán Füzetek Különszám, II. PTE TTK FI Kelet-Mediterrán és Balkán Tanulmányok Központja. pp.261-268.

William Bartlett (2004): Croatia: Between Europe and the Balkans. Routledge, Taylor & Francis Group, London. ISBN 0-203-64257-0

Bruno Schönfelder (2005): The impact of the War 1991-1995 on the Croatian Economy – A contribution to the Analysis of War Economies. In: Freiberg Working Papers, 14/2005. https://www.econstor.eu/obitstream/10419/22512/1/schoenfelder_14_2005.pdf Letöltve: 2023.05.30.

Tea Baldigara & Maja Mamula (2012): Tourism statistics in Croatia: Present status and future challenges. In: Procedia – Social and Behavioral Sciences 44(2012). pp. 53-61.

A Bizottság véleménye (2011. október 12.) a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz történő csatlakozás iránti kérelméről: https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/?uri=uriserv%3AOJ.L_.2012.112.01.0003.01.HUN&toc=OJ%3AL%3A2012%3A112%3AFULL Letöltve: 2023.05.30.

Croatian Bureau of Statistics: Tourism: https://podaci.dzs.hr/en/statistics/tourism/ Letöltve: 2023.05.30.

Jean-Arnault Dérens (2013): Horvátország uniós csatlakozása: búcsú a hajóipartól. Le Monde Diplomatique – magyar kiadás. http://www.magyardiplo.hu/1303-horvatorszag-unios-csatlakozasa-bucsu-a-hajoipartol Letöltve: 2023.05.30.

Eurostat – HICP monthly data: https://ec.europa.eu/eurostat/databrowser/view/PRC_HICP_MANR__custom_3238354/default/table?lang=en Letöltve: 2023.05.30.

Erdélyi Dóra (2023): A horvát gazdaság az euró bevezetésének tükrében. Oeconomus Elemzések, 2023. január. https://www.oeconomus.hu/irasok/a-horvat-gazdasag-az-euro-bevezetesenek-tukreben/ Letöltve: 2023.05.30.

Európai Bizottság (2022): Konvergenciajelentés: Horvátország készen áll arra, hogy 2023. január 1-én bevezesse az eurót. https://hungary.representation.ec.europa.eu/konvergenciajelentes-horvatorszag-keszen-all-arra-hogy-2023-januar-1-jen-bevezesse-az-eurot-2022-06-01_hu Letöltve: 2023.05.30.

Az Európai Unió Tanácsa (2022): Schengeni térség: A Tanács úgy határozott, hogy megszünteti a Horvátországgal közös határain az ellenőrzést.  https://www.consilium.europa.eu/hu/press/press-releases/2022/12/08/schengen-area-council-decides-to-lift-border-controls-with-croatia/ Letöltve: 2023.05.30.

Ivo Goldstein (1999): Croatia: A history.  McGill-Queen’s University Press. ISBN-10 0773520171.

Damir Groubisa (2000): The Zagreb Summit and Croatian Foreign Policy. In:Croatian International Relations Review, July-December, 2000. pp. 117-121.

Hajózás.hu (2019): Uljanik: felszámolják a legnagyobb horvát hajógyárat. https://hajozas.hu/magazin/kulfold/uljanik-felszamoljak-a-legnagyobb-horvat-hajogyarat/ Letöltve: 2023.05.30.

Honvédelem (2022): Szalay-Bobrovniczky Kristóf: kiválóak Horvátország és Magyarország katonai kapcsolatai: https://honvedelem.hu/hirek/szalay-bobrovniczky-kristof-kivaloak-horvatorszag-es-magyarorszag-katonai-kapcsolatai.html Letöltve: 2023.05.30.

IMF (1996): Croatia – recent economic developments. https://www.elibrary.imf.org/view/journals/002/1995/131/article-A001-en.xml?result=9&rskey=hVbLAd Letöltve: 2023.05.30.

IMF – Unemployment rate in Croatia: https://www.imf.org/en/Countries/HRV Letöltve: 2023.05.30.

IMF – main indicators in Croatia: https://www.imf.org/en/Countries/HRV Letöltve: 2023.05.30.

Index (2017): Az OTP bevásárolt Horvátországban. https://index.hu/gazdasag/2017/05/03/az_otp_bevasarolt_horvatorszagaban/ Letöltve: 2023.05.30.

Dr. Sandro Knezovic & Ms. Nani Klepo (2017): Croatian Foreign Policy in 3D. IRMO – Institute for Development and International Relations. https://irmo.hr/wp-content/uploads/2017/12/3D.pdf Letöltve: 2023.05.30.

Lukács B. György (2018): 1966-1971 – Horvátország tavasza. In: Világtörténet, 8(40). pp.501-523.  http://real.mtak.hu/91604/ Letöltve: 2023.05.30.

Lőrinczné Bencze Edit (2020): Horvátország hét éve az Európai Unióban. In: Közép-Európai Közlemények, XIII. évfolyam, 2020/2. No. 49. pp. 357-368. http://acta.bibl.u-szeged.hu/70213/ Letöltve: 2023.05.30.

Lőrinczné Bencze Edit (2014): A válság és a társadalmi konfliktusok összefüggései, válságmenedzsment Horvátországban. In: Gazdaság és társadalom, 2014/2. pp.31-45.

Magyar Nemzet (2022): A kiváló horvát-magyar együttműködésből mindkét ország sokat profitál. https://magyarnemzet.hu/kulfold/2022/01/szijjarto-a-kivalo-horvat-magyar-egyuttmukodesbol-mindket-orszag-sokat-profital Letöltve: 2023.05.30.

Migration Data Portal – Croatia: https://www.migrationdataportal.org/international-data?i=stock_abs_origin&t=2020&cm49=191 Letöltve: 2023.05.30.

Dr. M. Császár Zsuzsa (2011): A magyar-balkáni kapcsolatok egyes dimenziói a 21. század elején. In: Közép-európai Közlemények, (4) 2. pp.69-80.

MNB FDI statisztikák: https://hu-rmbbudapest.mnb.hu/statisztikak/fdi-statisztikak Letöltve: 2023.05.30.

MOL Group Horvátország: https://molgroup.info/hu/uzleteink/upstream/horvatorszag Letöltve: 2023.05.30.

MOL (2009): A MOL megnyitotta az első INA márkájú töltőállomásait Magyarországon. https://mol.hu/hu/molrol/mediaszoba/925-a-mol-megnyitotta-az-elso-ina-markaju-toltoallomasait-magyarorszagon Letöltve: 2023.05.30.

MOL Group (2022): Újabb nemzetközi bírósági fórum mondta ki Hernádi Zsolt ártatlanságát a horvát ügyben: https://molgroup.info/hu/media-kozpont/sajtokozlemenyek/ujabb-nemzetkozi-birosagi-forum-mondta-ki-hernadi-zsolt-artatlansagat-a-horvat-ugyben Letöltve: 2023.05.30.

MKIK – Horvátország – piaci útmutató: https://mkik.hu/download/267/orszagprofil-horvat-koztarsasag-2022 Letöltve: 2023.05.30.

VIII. MELLÉKLET A Horvát Köztársaság által a horvát hajóépítő-ipar szerkezetátalakítására vonatkozóan tett kötelezettségvállalások (a csatlakozási okmány 36. cikke (1) bekezdésének harmadik albekezdésében említettek szerint): https://eur-lex.europa.eu/legal-content/HU/TXT/PDF/?uri=CELEX:12012JN08&from=EN Letöltve: 2023.05.30.

MKIK Magyar-Horvát Tagozat: https://pbkik.hu/kamara/magyar-horvat-tagozat/ Letöltve: 2023.05.30.

National Bank of Croatia – Foreign Direct Investments: https://www.hnb.hr/en/statistics/statistical-data/rest-of-the-world/foreign-direct-investments Letöltve: 2023.05.30.

OEC World Croatia: https://oec.world/en/profile/country/hrv Letöltve: 2023.05.30.

OTP Bank (2021): Újabb mérföldkő az OTP csoport életében: https://www.otpbank.hu/portal/hu/GM_Hirek/OTPCsoport_merfoldko Letöltve: 2023.05.30.

Portfolio (2008): Drága és kockázatos – Már nem megy a horvát ingatlan? https://www.portfolio.hu/ingatlan/20080421/draga-es-kockazatos-mar-nem-megy-a-horvat-ingatlan-96032 Letöltve: 2023.05.30.

Milenko Petrovic & Garth Wilson (2018): Serbia’s relations with its Western Balkan neighbour as a challange for its accession tot he EU. In: Australian and New Zealand Journal of European Studies, Vol 10(3). https://openjournals.library.sydney.edu.au/ANZJES/article/view/15203 Letöltve: 2023.05.30.

Francesca Rolandi (2018): Over the past five years, since Croatia joined the EU and the centre-right rose to power, relations with neighbouring countries have undergone a progressive deterioration. https://www.balcanicaucaso.org/eng/Areas/Croatia/Croatia-and-its-neighbours-after-the-entry-into-the-EU-188760 Letöltve: 2023.05.30.

Sipos Sándor (1997): Az emberiség rövid története II. rész. Pedellus Tankönyvkiadó, Debrecen.

Sigér Fruzsina (2019): Öt éve a klubban: Horvátország első fél évtizede az Európai Unióban. In: Külgazdaság, LXIII. évfolyam, 2019. július-augusztus. pp. 80-107.

Statistical Office of Croatia: Inflation. https://www.hnb.hr/en/statistics/statistical-data/selected-non-financial-statistics/price-indices Letöltve: 2023.05.30.

Statista.com (2023): HICP energy inflation rate in Croatia from January 2019 to August 2022, by commodity: https://www.statista.com/statistics/1329396/croatia-energy-inflation-rate-by-commodity/ Letöltve: 2023.05.30.

Statista.com: Number of international arrivals in tourist accomondation in Croatia from 2006 to 2021: https://www.statista.com/statistics/614346/number-international-arrivals-spent-in-accommodation-in-croatia/ Letöltve: 2023.05.30.

Zvonimir Stopic (2021): Bosnia-Herzegovina external relations briefing: The cornerstone of relations between Croatia and Bosnia and Herzegovina: Bosnia and Herzegovina’s Croats. China CEE Institue, Vol. 38, No.4. https://china-cee.eu/wp-content/uploads/2021/04/2021er03_Bosnia-Herzegovina.pdf Letöltve: 2023.05.30.

Shkëndije Geci Sherifi (2023): A rapport beyond statehood. Kosovo-Croatia bilateral relations. In:Liridon Lika (2023): Kosovo’s foreign policy and bilateral relations. London, Routledge. https://doi.org/10.4324/9781003371588

Szilágyi Imre (2004): A magyar külpolitika és a délszláv térség 1990 után. In: Külügyi Szemle, 2004/1, tavasz-nyár. pp.4-27.

Szilágyi Imre (2012): Horvátország és az Európai Unió. In: MKI Tanulmányok, T-2012/4. https://kki.hu/assets/upload/Tanulmanyok_2012_04_Horvetorszeg_ees_az_Eurepa_.pdf Letöltve: 2023.05.30.

TriGranit Company Description: https://trigranit.com/about-us/company-description/#portfolio Letöltve: 2023.05.30.

UNCTAD Croatia FDI: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.05.30.

UNCTAD Croatia balance of payments: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.05.30.

UNCTAD Croatia Foreign Trade: https://unctadstat.unctad.org/wds/TableViewer/tableView.aspx Letöltve: 2023.05.30.

Hermine Vidovic (2014): Croatia: Recession continues. In: The Vienna Institute for International Economic Studies. Forecast Report, 2014 autumn. https://wiiw.ac.at/croatia-recession-continues-dlp-3401.pdf Letöltve: 2023.05.30.

Világgazdaság (2018): Megkezdődött Hernádi Zsolt MOL-vezér pere: https://www.vg.hu/kozelet/2018/10/megkezdodott-hernadi-zsolt-mol-vezer-pere Letöltve: 2023.05.30.

Elemző

Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.

Iratkozzon fel hírlevelünkre