Magyarországon a vállalkozási hajlandóság egy alapvető kettősséget hordoz: miközben a már működő vállalkozások bázisa rendkívül stabilnak és ellenállónak bizonyul, addig az új cégek alapítási kedve és a kockázatvállalási hajlandóság feltűnően alacsony. A legfrissebb nemzetközi kutatások adatai egy olyan gazdasági környezet képét rajzolják ki, amely az érettség és a kiszámíthatóság jegyeit mutatja, ám ezzel párhuzamosan nehezebb megtalálni benne azt az innovatív lendületet, amely a hosszú távú növekedés motorja lehetne.

Visszafogott ambíciók

A GEM (Global Entrepreneurship Monitor, Globális Vállalkozási Monitor) 2024-es felmérése a magyar vállalkozási hajlandóságról közepesen aktív képet fest. A magyar felnőtt lakosság 8,7%-a tervezi, hogy a következő három évben saját vállalkozásba kezd, ami nemzetközi összehasonlításban nem számít kirívóan alacsony értéknek, olyan stabil, magas jövedelmű gazdaságok szintjén mozog, mint Norvégia vagy Svájc.

A korai fázisú vállalkozói aktivitást (Total early-stage Entrepreneurial Activity, TEA mutató) vizsgálva, amely egyébként azokat tartalmazza, akik már konkrét lépéseket tettek a cégalapítás felé, vagy kevesebb mint 3,5 éve működtetik vállalkozásukat, Magyarország 6,7%-os értéket hoz. A mutató a vizsgált 51 ország közül a 43. helyre, a mezőny alsó harmadába esik.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23780561/

Ennek a visszafogottságnak a gyökerei a vállalkozói attitűdökben keresendők. A kutatás rávilágít egy komoly pszichológiai gátra: a megkérdezetteknek mindössze 36%-a érzi úgy, hogy rendelkezik vállalkozás vezetéséhez szükséges tudással és készségekkel, és pontosan ugyanennyien (36%) kifejezetten tartanak a kudarctól. Ez a két adat, az alacsony vélt kompetencia és a magas kockázatkerülés, együttesen egy olyan kulturális közegre mutat, amely nem ösztönzi a bizonytalan kimenetelű kezdeményezéseket.

Ezzel a jelenséggel áll éles kontrasztban a már működő vállalkozások figyelemreméltó ellenállóképessége. Az elmúlt évben a megkérdezettek elenyésző része, 1,7%-a lépett ki úgy egy vállalkozásból, hogy az meg is szűnt. Szintén jó hír, hogy a megkérdezettek nagy része, 43%-a úgy véli, könnyű itthon vállalkozást alapítani. A képlet tehát egyértelmű: nehezen születnek új cégek, de amelyek elindulnak, azok nagy eséllyel a piacon maradnak.

Generációs törésvonalak

A nemzetközi trendekkel összhangban a vállalkozásalapításban itthon a 25-34, illetve a 35-44 éves korosztály a legaktívabb, ám a fiatalabb generációk esetében kifejezett óvatosság figyelhető meg. A GUESSS (Global University Entrepreneurial Spirit Students’ Survey, Globális egyetemi vállalkozói szellemről szóló hallgatói felmérés) felmérése szerint a magyar egyetemisták (alapvetően a 18-23 éves korosztály) elsöprő többsége, 71%-a az alkalmazotti pálya kiszámíthatóságát választja a diploma megszerzése után, ami meghaladja a 66%-os globális átlagot.

Az azonnali cégalapítást tervezők 14%-os aránya elmarad a nemzetközi tendenciáktól, ami azt sugallja, hogy a vállalkozói lét a fiatalok számára nem elsődleges karriercél. Ez a tendencia öt évvel a diplomaszerzés után megváltozik: ekkorra már az egyetemisták 33%-a tervez vállalkozást indítani.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23780731/

A skála másik végén az idősebb korosztályok helyzete is eltér a nemzetközi átlagoktól. Az OECD (Organisation for Economic Co-operation and Development, Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) 2024-es adatai szerint az 50-64 éves magyar vállalkozók 35%-a azért vág bele a cégalapításba, mert nem talál megfelelő alkalmazotti állást. A szervezet jelentése alapján ez az arány enyhén meghaladja a 28%-os EU-átlagot, és azt jelzi, hogy a vállalkozások egy jelentős szegmense nem a kiaknázatlan piaci lehetőségekre épül. Ezek a cégek a „kényszervállalkozások” kategóriájába tartoznak, alapításuk fő motivációs indoka a személyes megélhetés biztosítása.

Magyarország a régiós térképen

A nemzetközi összehasonlítás megerősíti a már vázolt kettősséget. Míg a korai fázisú vállalkozói aktivitás (TEA: 6,7%) a globális mezőny alsó harmadába sorolja Magyarországot, addig a legalább 3,5 éve működő vállalkozások 6,9%-os aránya (Established Business Ownership, EBO mutató) a rangsor 18. helyét jelenti, ami a felső harmadba tartozó, stabil pozíciót jelez. A két mutató közel 1:1 aránya egy rendkívül kiegyensúlyozott, már-már stagnáló piac képét mutat.

Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/23780748/

Ez a „stabil, de alacsony fordulatszámú” modell markánsan eltér a hasonló országokétól. A lengyel gazdaság különösen eltérő képet mutat: a világ legalacsonyabb, mindössze 2,5%-os TEA-rátája egy globálisan is kiemelkedő, 12,8%-os EBO-rátával párosul.

Ez egy rendkívül konszolidált, érett piacra utal. Ezzel szemben a szlovákiai 11,5%-os korai aktivitás egy sokkal dinamikusabb ökoszisztémát jelez, ahol élénk a verseny és magas az új cégek alapítási kedve, hasonlóan Horvátországhoz. Magyarország e két véglet között foglal helyet, egy köztes állapotban.

Kitörési pontok

A vállalkozói ökoszisztéma élénkítésére számos nemzetközi jó gyakorlat létezik, amelyek azt mutatják, hogy a siker egy több pilléren nyugvó stratégia eredménye lehet. Az egyik legkézenfekvőbb eszköz a pénzügyi korlátozó tényezők enyhítése. Spanyolországban például az induló egyéni vállalkozók pénzügyi terheit csökkentett mértékű társadalombiztosítási járulékkal enyhíthetik. Ezt egészíti ki az a lehetőség, hogy a regisztrált munkanélküliek a nekik járó segélyt egy összegben is felvehetik, célzottan vállalkozásindítási tőkeként hasznosítva azt a legkritikusabb első időszakra.

A pénzügyi ösztönzők azonban önmagukban nem teremtenek dinamikus környezetet, szükség van egy tudatosan felépített támogató ökoszisztémára is. Ennek mintapéldája Észtország. Az országban működő unikornis státuszú vállalatok nemcsak munkahelyeket teremtenek, hanem egy olyan támogató közeget is létrehoznak, amely segíti az újabb startupok indulását. Ezt a szerves fejlődést inkubátorok és akcelerátorok kiterjedt hálózata egészíti ki.

Mindemellett a finn vállalkozói kultúra meghatározó eleme a „második esély” koncepciójának elfogadása, amelynek intézményesült példája az Aalto Egyetemen évente megrendezett „Day of Failure” (Kudarc Napja). Ez az esemény nyíltan beszél a sikertelen projektekről, amelyekből sokat tanulhatnak a startupok alapításán gondolkodók.

A pénzügyi és kulturális gátak oldása mellett a gyakorlati tudás megerősítése olyan kulcsfontosságú terület, amely csökkentheti a kudarctól való félelmet. Éppen erre irányul itthon a Pénziránytű Alapítvány tevékenysége: ingyenes tananyagokat fejlesztenek általános és középiskolások számára, amelyek érthetővé teszik a pénzügyek és a gazdaság működését.

Programjaik nem állnak meg a tananyagfejlesztésnél, az ország számos pontján jelen vannak az iskolákban, és tanártovábbképzéseket is tartanak. Emellett olyan programokat szerveznek, minisztériumokkal együttműködésben, mint például a Pénz7 témahét.

Konklúzió

Magyarországon a vállalkozásalapítási hajlandóság tekintetében egy stabil, de némileg dinamikáját vesztett rendszer jelei láthatóak. Az alacsony cégalapítási kedv, a fiatalok kockázatkerülése és a kényszervállalkozások jelentős aránya azt mutatja, hogy módosításokra lehet szükség. Ugyanakkor a meglévő vállalkozások szilárdsága egy olyan erős alapot biztosít, amelyre építeni lehet. Szintén jó irányba mutatnak a már jelenleg is futó pénzügyi tudatossági programok.

A kitöréshez egy olyan komplex, több pilléren álló stratégiára van szükség, amely egyszerre kezeli a problémákat: a spanyol modellhez hasonlóan csökkenti a pénzügyi belépési korlátokat, az észt példát követve tudatosan építi a támogató intézményrendszert, és a finn gyakorlatból tanulva aktívan formálja a vállalkozói kultúrát a kudarc elfogadása és a kockázatvállalás ösztönzése felé. A cél egy olyan környezet megteremtése, amely erősítheti a vállalkozásalapítás dinamizmusát.