Spanyolország, amely a 2008-2009-es pénzügyi válság után még a sérülékenyebb európai gazdaságok csoportjába tartozott, figyelemre méltó átalakuláson ment keresztül az azóta eltelt időszakban. Gazdasági növekedése az elmúlt években rendre meghaladta az eurózóna átlagát, 2024-ben 2023-hoz képest például 2,9%-kal nőtt a spanyol reál GDP, ezzel a teljesítményével megelőzve olyan uniós magországokat is, mint a recesszió közelébe fordult Németország, vagy Franciaország. Cikkünkben az emögött álló összetett okokat, a spanyol gazdaságot sújtó korábbi válságok természetét, a bevándorlás és a turizmus meghatározó szerepét, valamint a gazdasági szerkezet átalakulását vizsgáljuk.
Pénzügyi válság a 2010-es évek elején
A 2008-2009-es pénzügyi válság Dél-Európát különösen erősen sújtotta. Ekkoriban vált ismertté a PIIGS rövidítés (Portugália, Írország, Olaszország, Görögország, Spanyolország), amely azokat az országokat jelölte, amelyeket magas államadósság, növekvő költségvetési hiány, gyenge versenyképesség és magas munkanélküliség jellemzett. Spanyolországban a 2000-es évek ingatlanpiaci buborékjának „kipukkanása” kifejezetten mély recessziót okozott, 2009-2013 között folyó áron összesen 5%-kal esett vissza a GDP. 2010-ben a munkanélküliség elérte a 20%-os arányt, tehát minden ötödik spanyol állampolgárnak nem volt munkahelye.
Hasonló folyamatok játszódtak le más dél-európai országokban, így Görögországban és Portugáliában is, ahol IMF-mentőcsomagok bevetésére is szükség volt. Görögország 2010 óta összesen 289 milliárd eurós hitelt kapott, amelyből az IMF-hiteleket 2022-re tudta visszafizetni, erőteljes megszorítások mellett. 2015-ben, a krízis tetőpontján 25%-os munkanélküliség jellemezte az országot, a 25 év alattiak körében ez az arány az 50%-ot is elérte. Portugáliában 2011-ben 78 milliárd eurós mentőcsomagra volt szükség, ennek egyik hatása a 2013-ra 16%-ra növekvő munkanélküliségi arány lett.
Spanyolország különleges abból a szempontból, hogy nem volt szükség átfogó, nemzetgazdasági mentőcsomagra, ugyanakkor a bankszektor a bedőlt jelzáloghitelek miatt itt is problémákat okozott. Ennek hatására 2012-ben egy 41 milliárd euró értékű hitelcsomagot kapott az ország a bankok feltőkésítésére az európai stabilitási mechanizmuson (ESM) keresztül, melyet 2027-ig szükséges visszafizetni.
Bevándorlás és a spanyol gazdaság
A spanyolországi demográfiai folyamatok meghatározó eleme a bevándorlás alakulása. A 2002 és 2024 közötti időszakban a külföldön születettek aránya a teljes lakosságon belül jelentősen, 6%-ról 18%-ra, azaz a háromszorosára emelkedett.
A bevándorlók származási országait tekintve több tendencia figyelhető meg. 2015 óta folyamatosan növekszik a Spanyolországban élő marokkói születésűek száma. Ezzel párhuzamosan jelentős bevándorlás tapasztalható egyes dél-amerikai országokból, így különösen Kolumbiából és Venezuelából. A Romániából érkezettek száma ezzel szemben a 2008–2012-es periódusban érte el a csúcspontját az elmúlt két évtizedben, azóta lassú csökkenés jellemző erre a csoportra.
Fontos kontextualizálni ezeket az adatokat a teljes népesség arányában. Bár a Marokkóból érkezettek száma az elmúlt években számottevően nőtt, 2024-ben ez a csoport a spanyol lakosságnak hozzávetőlegesen 2%-át tette ki. Hasonló arányok figyelhetők meg a romániai születésűek esetében is: míg számuk a korábbi csúcsidőszakban megközelítette a marokkóiakét, 2024-re arányuk a teljes lakosságon belül mintegy 1%-ra csökkent.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22928668/
A 2008 óta elmúlt másfél évtizedre visszatekintve látható, hogy a spanyolországi munkaerőben is a 2010-es évek elején tapasztalható visszaesést követően egyre nagyobb lett a bevándorlók aránya. A 2014-es állapot alapján, ahol ez az érték mélyponton volt, a munkaviszonyban állók 10,6%-a született külföldön, míg 2024-re 1,9 százalékponttal nőtt az arány, egészen pontosan 12,5%-ra.
2010-2019: bevándorlás és kivándorlás
A 2010-es évek első felében jelentős kivándorlás történt a közel 50 millió lakosú Spanyolországból. A spanyolokra vonatkozó nettó migráció 2015-ben érte el negatív csúcspontját, amikor 42 ezerrel csökkent az országban élő spanyolok száma. Az összességében számított nettó migráció, amelyet az országba érkezők számából az országot elhagyók számát levonva kapjuk meg, a 2010-2015-ös időszakban negatív trendet mutatott, mélypontján, 2013-ban 250 ezer ember hagyta el az országot.
A migráció negatív trendje 2016 környékén fordult ellenkező irányba, és 2016 és 2019 között mind az összességében számított nettó migráció, mind pedig a spanyolokra számított nettó migráció pozitív irányba fordult. A teljes nettó migráció 2016 és 2019 közt ötszörösére nőtt, míg 2015 és 2018 közt az illegális bevándorlás is megnégyszereződött.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22341697/
2015-2019: Gazdasági kilábalás
A 2014-2016-ös időszak több szempontból is fordulópontot jelentett Spanyolországban. Egyrészről ekkoriban fordult pozitív irányba a 2010 óta negatív nettó migráció, továbbá az ország GDP-je is ebben az időszakban kezdett erőteljes növekedést mutatni az előző évek recessziója után.
A turizmus élénkülése is éreztette a hatását, de nem kizárólag ennek volt köszönhető a pozitív változás. Ugyan 2010 és 2019 között szinte töretlenül növekedett az országba érkező látogatók száma, viszont ez önmagában véve nem tudta ellensúlyozni az országot 2010 és 2013 között érintő recessziót. A 2014 környékére tehető fordulópont után fontos szerepet játszott a munkavállalásra vonatkozó szabályok lazítása, az exporttevékenység növekedése, illetve a külföldi tőkebefektetések (FDI) növekedése is.
Az exporttevékenység növekedése rövidebb időre érintette a gazdaságot, ugyanakkor 2014 és 2016 között jelentősen, 40%-kal csökkent a javak tekintetében a külkereskedelmi deficit. Az FDI 2016 és 2019 között 34%-kal megnövekedett, amely a külföldi befektetők megnőtt bizalmára enged következtetni.
A válságból való kilábalás egyben a munkanélküliségi ráta csökkenését is jelentette, a 2014-es 26%-os arányról 2019-re 14%-re csökkent. Ezzel párhuzamosan nőtt a Spanyolországban dolgozó bevándorlók száma 2014 és 2019 között, 25%-kal.
2015-2019: (túl)turizmus
A fordulópont után létrejött konjunktúrában a turizmus is jobban teljesített, 2015 és 2019 között az ágazatban alkalmazottak száma 15%-kal nőtt, miközben az iparággal összefüggésbe hozható létesítmények (szálláshelyek, vendéglátóegységek, utazási irodák stb.) mennyisége 10%-os növekedést mutatott. Az országba érkező látogatók száma közel ugyanakkora mértékben nőtt, mint az ágazatban alkalmazottak száma – a 2015-ös évben 110 millióan keresték fel Spanyolországot, 2019-ben 15%-kal többen, 126 millióan.
A turizmus növekedése különösen a nagyvárosokban volt érezhető, ezek közül kiemelkedően nagy növekedés volt megfigyelhető Barcelonában. 2014 és 2019 között 20%-kal nőtt a hotelekben megszálló vendégek száma. Mindeközben egyre népszerűbbé vált az Airbnb-n keresztül történő lakáskiadás, amelyet az is bizonyít, hogy 2015 és 2019 között közel megháromszorozódott az Airbnb Spanyolországból származó bevétele.
A barcelonai lakosok 2007 és 2012 között alapvetően támogatták a turizmust, azonban 2016-ra már többségbe kerültek a negatív vélemények a témáról. A növekvő feszültségek egyik tünete volt, amikor 2017-ben a CUP, egy szélsőbaloldali párt ifjúsági szervezete turistabuszokat, illetve bérelhető kerékpárokat rongált meg.
2020-2021: COVID-19
A recesszió után visszatérő gazdasági növekedést a 2020 elején Európában is megjelenő COVID-19-járvány szakította meg. Ez hatással volt a spanyolországi bevándorlási mutatókra, illetve a gazdasági mutatókra is. A nettó migráció felére esett vissza 2019-ről 2020-ra, miközben ugyanebben az időszakban 10%-kal csökkent a GDP is, tehát Spanyolország ismét recesszióba került.
A turizmus a járvány miatti lezárások miatt az egyik legerősebben érintett szektor volt. 2020-ra az előző évhez képest 70%-kal csökkent az érkező turisták száma, költésük 80%-kal zuhant vissza. A szektorban alkalmazott munkavállalók száma nem mutatott ilyen szintű drasztikus csökkenést, ezekhez viszonyítva keveset, 35%-ot csökkent.
A munkanélküliségi ráta a spanyolok körében jóval kevésbé nőtt meg, mint a bevándorlók körében. Ez már a pandémia előtt is kisebb volt a spanyolok javára, viszont míg az ő körükben 2019-ről 2020-ra 13%-ról 15%-ra növekedett az érték, addig a bevándorlók körében 20%-ról 27%-ra. Az egyik oka ennek az, hogy sok bevándorló dolgozott alacsony képzettséget igénylő munkakörökben a turizmusban, vendéglátásban, és a krízis beköszöntével őket bocsátották el legelőször.
2022 utáni évek: kilábalás a válságokból – bevándorlás
A pandémia után 2022-ben a 2019-es értéket is jelentősen meghaladóan tért vissza a bevándorlás Spanyolországba. A jelenleg elérhető adatok alapján ugyanakkor 2023-ban enyhe csökkenésnek indult a nettó bevándorlási érték. Mindeközben az illegális bevándorlás is jelen van, viszont a nettó (legális) migráció töredékét teszi csak ki, 2023-ban a nettó migráció 10%-át jelentette. A 2023-as évben érte el 2010 óta eddigi legmagasabb értékét a visszavándorlás, ugyanis a 2023-as év végén összesítve 26 ezerrel több spanyol élt ennek következtében Spanyolországban, mint 2022-ben.
A bevándorlók részaránya a teljes alkalmazott munkaerőben ismét növekedésnek indult, növekedési üteme visszatért a pandémia előtti szinthez. 2023-ban ez az érték 13,6% volt, az előző évhez képest 7%-kal volt nagyobb a részarány. Ágazatok szerint ugyanakkor jelentősen eltérő, mekkora a bevándorlók aránya.
Különösen magas a külföldi munkavállalók aránya a háztartási alkalmazottak (házimunka, gyermekgondozás, idősápolás) területén, ahol 2022 elején a bejelentett munkavállalók 43%-a volt bevándorló. Ebben a szektorban jellemzően a latin-amerikai országokból érkezők helyezkednek el, kihasználva spanyol nyelvtudásukat. Szintén jelentős a bevándorlók foglalkoztatása a mezőgazdaságban, ahol az alkalmazottak mintegy 35%-át adják. Itt gyakran dolgoznak marokkói vagy más, nem spanyol nyelvterületről származó bevándorlók. A vendéglátás és a szélesebb értelemben vett szolgáltatási szektor (beleértve a turizmust is) szintén nagymértékben támaszkodik a külföldi munkaerőre; a spanyol statisztikai hivatal adatai szerint ebben a szektorban a munkavállalók 27%-a bevándorló.
2022 utáni évek: erős visszatérés
A spanyol GDP már 2021-ben jelentős fellendülést mutatott a 2020-as pandémia okozta rekordalacsony szinthez képest, és gyorsan megközelítette a 2019-es, válság előtti csúcsértéket. Ezt követően, 2021 és 2024 között, a spanyol gazdaság nominálisan, dollárban mérve mintegy 18%-os növekedést produkált. Ez a dinamika jelentősen meghaladta az eurózóna átlagos növekedési ütemét ebben az időszakban.
Különösen figyelemre méltó volt olyan nagy gazdaságokhoz képest, mint Németország, amely időszakosan recesszióval küzdött, vagy Franciaország, amely mérsékeltebb bővülést ért el. Pár éven belül a jelenlegi becslések szerint a folyó áron 2000 millárd USD-s GDP elérése is a horizontra kerülhet, ezzel megközelítve olyan országok jelenlegi GDP-értékét, mint Olaszország, Brazília, vagy Kanada.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22342454/
A gazdasági fellendüléssel párhuzamosan a munkaerőpiac helyzete is javult: a munkanélküliségi ráta visszatért a COVID előtti szintekre. A 2021-es, még mindig magas, 16%-os szintről 2025 elejére 10,4%-ra csökkent. Ez jelentős javulás, azonban Spanyolország munkanélküliségi rátája továbbra is az egyik legmagasabb az Európai Unióban és az eurózónában. Ezzel párhuzamosan a külföldi munkavállalók száma jelentősen, mintegy 20%-kal nőtt 2021 és 2023 között. Különösen szembetűnő, hogy a 2024-ben létrejött mintegy 468 ezer új munkahelyből hozzávetőlegesen 409 ezret (közel 87%-ot) bevándorlók, illetve kettős állampolgárságúak töltötték be. Ez az arány kiemelkedően magasnak számít európai összehasonlításban is.
2022 utáni évek: a különböző szektorok teljesítménye
A járvány előtti egyik húzóágazat, a turizmus erőteljes növekedést produkált, 2024-re már a 2019-es szintet is meghaladta az országba érkező látogatók száma, egészen pontosan 10%-kal. 2023-ra a szektorban alkalmazottak száma megközelítette a 2019-es szintet, attól mindössze 4%-kal maradt el. A turizmus így ismét az egyik legfontosabb szektorrá vált, és az ország GDP-jének 13%-át adja.
Ezzel együtt a túlturizmus is visszatért, a pandémia alatt megnövekedett megtakarítások az elmaradt utazások időben koncentráltabb bepótlásához vezettek. A jelenséggel leginkább érintett város, Barcelona vezetése több intézkedést is hozott, így a 2017-es hotelépítési stop mellett megemelték az idegenforgalmi adót, illetve 2028-tól tiltottá fognak válni a rövidtávú lakáskiadások.
Mint a mostanit megelőző növekedési ciklusban, a jelenlegiben is nagy szerepet kapnak a külföldi tőkebefektetések (FDI). 2024. januárja és novembere között már több befektetés érkezett az országba, mint 2023 teljes egészében. Ezek nagyrészt napelem- és szélerőműparkok építésére irányuló befektetéseket jelentenek. Ezen a területen 2024-ben Spanyolországban 54 új projektet jelentettek be, amely értékkel csak az USA és az Egyesült Királyság előzi meg az országot a világranglistán. Ugyanebben az évben a teljes energiatermelés 56%-át adták a megújuló energiaforrások, amelyek segítenek versenyképes szinten tartani a villamos áram árát.
Ugyan az országban az elektromos áram ára nem alacsonyabb az EU-átlagnál, de sok más nyugat-európai ország áramárát alulmúlja. Ez sok új befektetést vonzott Spanyolországba, így például a Stellantis autógyártó konszern és a CATL, egy kínai akkumulátorgyártó közösen építenek akkumulátorgyárat, de más kínai autógyártó is új gyár építését tervezi az országban. Érdekesség, hogy ez utóbbi Barcelonában fog felépülni, amely így tovább erősíti iparvárosi gyökereit.
Ezen felül a turizmuson kívüli szolgáltatási szektor is egyre jelentősebbé válik, így például a tanácsadói szolgáltatások, vagy a technológiai know-how exportja is hozzájárul az ország gazdaságának diverzifikálásához. 2019 előtt ezek a GDP 5,5%-át tették ki, 2024-re már ez az érték 8%-ra nőtt.
Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/22342731/
Mint a fenti grafikonon is látható, 2019 óta az eurózóna reál GDP-növekedését meghaladó mértékben növekszik Spanyolország gazdasága. A perifériának számító ország így mára megelőzi az olyan, gyártóiparra nagy mértékben támaszkodó magországokat, mint Franciaország, vagy Németország, köszönhetően a szolgáltatásalapú gazdaságának, és a turizmus sikerének.
2022 utáni évek: a spanyol gazdaság jelenlegi kihívásai
A spanyol gazdaság növekedési pályája mellett több jelentős makrogazdasági kihívással is szembesül, különösen az államadósság, a költségvetési hiány és a munkaerőpiac területén.
A magas spanyol államadósság továbbra is jelentős kihívást jelent. Az államadósság már 2019-ben, a konjunkturális időszakban is relatíve magas szinten, a GDP 98%-án állt, majd 2020-ban a pandémia elleni védekezés költségeinek hatására 119%-ra emelkedett. Bár azóta mérséklődött az adósságráta, 2023-ban még mindig a GDP 105%-át érte el. Ebben a kontextusban a védelmi kiadások növelésének szükségessége további nyomást helyez a költségvetésre, különösen annak fényében, hogy az ország GDP-arányos védelmi költése az egyik legalacsonyabb a NATO-n belül; a 2024-re becsült 1,3%-os érték jelentősen elmarad a szövetség által elvárt 2%-os céltól. Válaszul a spanyol kormány támogatta az Európai Bizottság javaslatát a közös EU-s hitelfelvétel lehetőségére (SAFE eszköz, 150 milliárd euró értékben), amely a védelmi kiadások finanszírozását is célozná.
További költségvetési feszültséget jelez, hogy a deficit az elmúlt években tartósan meghaladta az Európai Unió Stabilitási és Növekedési Paktumában (SGP) rögzített 3%-os GDP-arányos küszöbértéket. A paktum szabályai szerint a küszöbérték túllépése esetén a tagállamokra szankciók szabhatók ki (maximálisan a GDP 0,05%-áig terjedő bírság). Spanyolország deficitje 2023-ban 3,5% volt, meghaladva a küszöböt. Az Európai Bizottság azonban úgy értékelte, hogy a szabálysértés átmeneti jellegű, így eltekintett a túlzottdeficit-eljárás megindításától. A hiány 2024-ben is meghaladta a referenciaértéket, elérve a GDP 3,15%-át. Az esetleges eljárás megindításáról vagy szankciókról szóló döntés 2025 folyamán várható.
A gazdasági növekedés ellenére a munkanélküliségi ráta továbbra is magas szinten marad Spanyolországban. Az Eurostat módszertana szerint 2025 februárjában a ráta 10,4% volt, ami jelentősen meghaladja mind az Európai Unió (5,7%), mind az OECD (4,8%) átlagát. A probléma különösen súlyos a 25 év alatti fiatalok körében; esetükben a munkanélküliségi ráta – az előző hónapok csökkenő tendenciája után – ismét emelkedést mutatott, elérve a 25,5%-ot.
A magas munkanélküliségi mutatók hátterében több tényező áll, köztük a munkát terhelő adóék magas szintje. Spanyolországban a munkára rakodó közterhek mértéke (mintegy 40%) meghaladja az OECD 35%-os átlagát. Ez hozzájárul a be nem jelentett munkavégzés jelentős arányához. Az Eurobarometer egy 2019-es felmérése szerint a megkérdezett spanyolországiak 25%-a számolt be arról, hogy teljes egészében bejelentetlenül végez munkát.
Összefoglalás
Spanyolország gazdasága jelentős átalakuláson ment keresztül a 2008-as pénzügyi válság óta. Ez a válság, amelyet az ingatlanpiaci buborék kipukkadása súlyosbított, mély recessziót okozott, de a 2010-es évek közepétől a turizmus, a növekvő export, a külföldi befektetések és a munkaerőpiaci változások révén megindult a kilábalás. Ezzel párhuzamosan a bevándorlás kulcsfontosságú demográfiai és munkaerőpiaci tényezővé vált, biztosítva a munkaerőt bizonyos szektorokban.
A COVID-19 pandémia átmeneti, de súlyos visszaesést okozott, különösen a turizmusban, ám a gazdaság 2022-től erőteljesen visszatért korábbi pályájára. A jelenlegi növekedést már nemcsak a rekordokat döntő turizmus, hanem a megújuló energiaforrásokba irányuló jelentős külföldi befektetések és a bővülő, turizmuson kívüli szolgáltatási szektor is táplálja. Ez a diverzifikáció hozzájárult ahhoz, hogy Spanyolország növekedési üteme meghaladja több, a feldolgozóiparra erőteljesebben támaszkodó európai magországét.
A pozitív folyamatok ellenére Spanyolország továbbra is küzd alapvető strukturális problémákkal. A magas államadósság és a költségvetési hiány tartósan fennálló kockázati tényezők, amelyek korlátozzák a gazdaságpolitikai mozgásteret. A legfőbb kihívás továbbra is az európai összehasonlításban kiugróan magas munkanélküliségi ráta, különösen a fiatalok körében, ami a munkaerőpiac rugalmatlanságára, a magas adóékre és a szürkegazdaság jelentős méretére utal. Spanyolország képes volt új növekedési motorokat találni és ellenállóbbá válni, de a hosszú távú stabilitás biztosításához elengedhetetlen a fennmaradó államháztartási és munkaerőpiaci problémák hatékony kezelése.
