Május 10. a madarak és fák világnapja. Az erdős területek növelésével Magyarországon a Közös Agrárpolitika Stratégiai Terv foglalkozik. A cél, hogy az erdővel borított területek aránya 2030-ra elérje a 27 százalékot . A magyar erdők megőrzésére, területük növelésére és minőségük javítására 310 milliárd forintot fordít a kormány, amely összeg háromszorosa a korábbi uniós költségvetési időszak forrásainak. Emellett olyan programok megvalósulása is támogatásban részesül, mint a 2025 áprilisában kiírt agrár-erdészeti rendszerek kialakítása,amely olyan többfunkciós mezőgazdasági rendszereket jelent, ahol faállománnyal társítják a haszonnövényeket. Az Agrárminisztérium közlése alapján időarányosan megfelelő ütemben emelkedik az erdővel borított területek aránya, ugyanis a mutató 2025 elejéig 25%-ra emelkedett, az évtized eleji 22%-ról. E növekedési ütem történelmi összehasonlításban is egyedülálló. Az erdők és a fák pozitív megítélése nem kérdéses, ugyanakkor a sokrétű hasznosságuk a hétköznapi nézőpontból meglepő lehet. A következő bejegyzés az erdők gazdaságtörténetben és gazdaságban betöltött szerepét és hasznosságát vizsgálja.
Az erdők történelmi jelentősége
Az ENSZ 2013-ban kiadott tanulmánya összegezi, hogyan alakult az erdős területek perspektívájából az elmúlt évezredek történelme. Az ipari forradalomig, vagyis több ezer éven keresztül az erdők és a fák a letelepedés lehetőségét és a megművelhető területeket jelentettek az emberek számára. Ilyen módon a fák építőipari termékek és alapanyagok, míg a fás biomassza – (vagyis növények összessége vagy tömege) – tüzelőanyag és energia volt, sőt e terek az élelem és a táplálkozás forrásai is voltak, az erdei növényeken, a mézen és az állatállományon keresztül.
Más összefüggésben vizsgálva a jelenséget, egyes történészek úgy is értelmezik a fák jelentőségét, miszerint maga a kőkorszak vagy az azt megelőző időszak az ún. fakorszak lehetett, amelyről az alapanyag organikus és természetbe visszaépülő jellege miatt kevés megmaradt régészeti lelet tanúskodik. A későbbiekben az ún. mezőgazdasági forradalom (vagyis legalább 12 ezer évvel ezelőtti) elterjedése az erdők művelhető földterületté való átalakításától függött. Az erdők folyamatos hozzájárulása a globális biológiai sokféleséghez, a mezőgazdasági területek termékenységéhez és a tőlük függő személyek jólétéhez. Ilyen módon az erdők rendkívül értékesek voltak a fennmaradás szempontjából.
Az erdőborítottság változásai és az erdők gazdasági hozzájárulása a fejlődéshez sajátos mintát (korszakot) hoztak létre szerte a világ különböző térségeiben. Az emberi fejlődés és a fával borított területek növekedése, illetve csökkenése szempontjából három korszakra osztják. A kezdeti gazdasági növekedés záloga az erdőirtás volt. Az ezt követő időszakokban az erdőterület kiterjedése stabilizálódott, majd végül lassan elkezdett regenerálódni. Ilyen módon elsődlegesen a legfőbb gazdasági tevékenységek átalakulása, vagyis a mezőgazdaságra épülő gazdaságtól az iparosodáson át a szolgáltató szektorok előre töréséig történő átmenetek teremtették meg a változást a faállományok kiterjedésében.
A történelmi változások mellett állandó elem volt, hogy az erdők hozzájárultak a nemzetgazdaságok fejlődéséhez, a foglalkoztatáshoz és a háztartások jövedelméhez, valamint a nemzetközi kereskedelemhez. A felsoroltokon túl nem lehet figyelmen kívül hagyni az erdők összetett ökológiai szerepét sem, amely a fentieken túl szintén jelentős befolyásoló erővel bírt a gazdasági folyamatokra nézve is.
Az erdő szerepe a gazdaságban
A FAO (az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete) 1995-ben összefoglaló tanulmányt adott ki, amelyben összegyűjtötték az erdők rendkívül sokrétű gazdasági jelentőségét. A fák hatalmas mennyiségű alapanyagot biztosítanak a gazdaságok számára, ezzel együtt környezetvédelmi értékük is felbecsülhetetlen. Szerepet játszanak az élelmiszerelőállításban (például gyümölcstermés és méztermelés formájában, vagy az állattartásban), üzemanyagként is funkcionálnak, felhasználja őket a gyógyszeripar és a gyógynövény ágazat, a bútorok és háztartási berendezések gyártásához, valamint építőanyagok készülnek belőlük, és ipari feldolgozású nyersanyagokként is elterjedtek. (A szauna és így a wellness ágazatról, mint a faipar egyik leágazása az Oeconomus oldalán itt írtunk bővebben.)
Az erdők és fák biológiai adottságaik révén az élet számtalan területén nyújtanak segítséget. Így például a mezőgazdaságban. Ahogyan Izsákné Simon Adrienn tanulmánya felhívja rá a figyelmet az erdősávok természetes védelmet biztosítanak a megművelt területek számára, mivel többek között csökkentik a szél erejét és a párolgást, ilyen módon megőrzik a talajnedveséget és a levegő relatív párataralmát, és árnyékot biztosítva segítenek kiegyenlíteni a hőmérsékletet. Emellett segítenek megóvni a zaj-, és levegőtisztaságot, és biológiai védelmet nyújtanak azzal, hogy számos állatfajnak nyújtanak élőhelyet, melyek közül sok a növényi kártevők természetes ellensége. Ezeket az előnyeket használják ki az agrár-erdészeti rendszerek, amelyek magyarországi elterjesztésére 2025 áprilisában támogatási pályázatot írt ki az Agrárminisztérium.
Az erdők jelentősége napjainkban állandóan új megvilágításba kerül. A kutatások azt mutatják, hogy az erdők befolyásolják az emberi egészséget és jólétet. A prevencióban (egészségmegőrzés vagy a betegségek megelőzése) és a rekreációban is nagy jelentősége lehet a természetközeli helyeken folytatott aktív kikapcsolódásnak, túrázásának vagy a nemzeti parkok látogatásának. Az Egyesült Királyságban – hasonlóan a magyarországi mozgás receptre programhoz – terápiás jelleggel is alkalmazhatják a természetes környezetet, különösen a közérzetet és a mentális egészség javítása érdekében, így például stressz csökkentésére. E terek rekreációra és természetalapú turizmusra való felhasználása már most is fontos, és a jövőben nagyobb szerepet fog játszani – különösen a világ urbanizált régióiban.
A magyarországi erdővel borított területeinek alakulása
Történelmi távlatban tekintve az erdők aránya lényegesen magasabb volt, ugyanis az emberi tevékenység kezdete előtt az ország mostani területének 84%-a volt erdő. A KSH adatai alapján a mélypontot az első világháborút követő évek jelentették. Magyarország Európa erdőben negyedik legszegényebb országává vált, erdősültsége nem érte el a 12%-ot. Azóta 100 éves időtávon, lényegében megduplázódott az erdők aránya. Az első világháború után megszületett a Kaán Károly-féle új erdészeti politika a megmaradt erdők fokozott védelmére. A program az ország erdőterületének minden lehetséges módon való növelésére irányult – elsősorban az Alföld fásításával. Az 1929–1933 közötti nagy gazdasági világválság visszavetette ezt a folyamatot, és csak a második világháborút követő nagyarányú erdőtelepítések eredményeként sikerült az ezredfordulóig az 1949. évi 12,5%-ról 19,2%-ra emelni az erdősültségi arányt.
Az utóbbi időszakban jelentős előrelépés történt az erdős területek arányának növelésében. Az Agrárminisztérium közlése alapján időarányosan megfelelő ütemben bővül a ráta, 2025 elejéig 25%-ra emelkedett az arány az évtized eleji 22%-ról. A minisztérium tájékoztatása alapján a 2019-ben életre hívott Országfásítási program keretében az elmúlt öt évben 184 millió facsemetét ültettek el, amiből 172 millió darabot a Vidékfejlesztési Program erdőtelepítései során. Miközben az állami erdészeti társaságok közreműködésének köszönhetően 4,3 millió fával gyarapodott az Újszülöttek erdeje – sorolta az adatokat agrárminiszter. A legújabb, 2025 áprilisától elérhető erdőtelepítési pályázat is megjelent. Ennek keretében 64 milliárd forint áll rendelkezésre. Az erdőtelepítések a következő években is folytatódnak: a Vidékfejlesztési program keretében további 80 milliárd forint kerül kifizetésre.
Az erdővel borított területek arányának jelenlegi, egy évtized alatt 5%-pontos emelkedése, 22%-ról 27%-ra rendkívül teljesítményt mutat történelmi távlatban, ha összevetjük azzal, hogy 1949 és az ezredfordulóig, vagyis 50 év alatt történt hasonló léptékű változás, amely összesen 6,7%-pontot jelentett.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
