A kata az elmúlt évtized egyik legsikeresebb, ugyanakkor legtöbbet vitatott adózási formája Magyarországon. Egyszerűségével és alacsony közterheivel több százezer mikrovállalkozót és önfoglalkoztatót terelt a legális gazdaságba, miközben hozzájárult a rugalmas foglalkoztatási formák terjedéséhez. Népszerűsége ugyanakkor felszínre hozta a „bújtatott foglalkoztatás”, a versenytorzítás és az alacsony társadalombiztosítási jogosultságok problémáját is. A 2022-es átalakítás alapjaiban szűkítette a kedvezményezettek körét, a TISZA-kormány pedig most ismét a rendszer kibővítését tervezi. A kata jövője ezért nem elsősorban adótechnikai, hanem gazdaságpolitikai kérdés: miként támogatható a kisvállalkozások működése úgy, hogy közben ne sérüljenek a munkaerőpiac és a társadalombiztosítási rendszer alapvető működési feltételei.
A kata felemelkedése: egyszerűség, alacsony adó és tömeges elterjedés
A kata (kisadózó vállalkozások tételes adója) eredeti ígérete egyszerű volt: aki nagyon kis vállalkozásként működik, ne könyvelési és adóadminisztrációs útvesztőkben töltse az idejét, hanem fizessen havonta egy fix összeget, és számlázzon szabályosan, vagyis működjön fehéren, jogszerűen. A 2012-2013-ban bevezetett „régi” kata ezért is lett rövid idő alatt az egyik legnépszerűbb adózási forma Magyarországon. A rendszer lényege az volt, hogy a kisadózó vállalkozó havi tételes adót fizetett, amely kiváltotta egyebek mellett az szja-t, a járulékokat és a szochót; főállásban ez jellemzően havi 50 ezer forint (választható volt 75 ezer forintos magasabb ellátási alappal is), mellékállásban pedig 25 ezer forint volt. Mindez kiszámítható, tervezhető havi terhet jelentett.
Gazdasági szempontból a kata legnagyobb előnye az volt, hogy jelentősen csökkentette a vállalkozásindítás és a legális működés fix költségét, kockázatait. Egy fodrász, magántanár, grafikus, szerelő, fordító vagy informatikus számára a legnagyobb könnyebbség nemcsak az alacsony adóteher volt, hanem az előre kalkulálható, egyszerű rendszer. Ez pontosan az a logika, amelyet a nemzetközi szakirodalom is a kisvállalkozói egyszerűsített adózás fő előnyeként ír le: a mikrovállalkozásoknál az adminisztrációs költség arányaiban sokkal nagyobb teher, ezért az egyszerűsített adók növelhetik a formalizációt és az adófizetési hajlandóságot. Az OECD és az IMF is hasonlóan írja le az ilyen „presumptive”, azaz egyszerűsített adórendszerek célját: kisebb megfelelési költség, egyszerűbb ellenőrzés, több legálisan („fehéren”) működő kisvállalkozás.
A kisvállalkozások egyszerűsített adózása nem magyar sajátosság: az OECD-országok jelentős részében működnek olyan rendszerek, amelyek a mikrovállalkozások adminisztrációs terheit csökkentik és ösztönzik a legális gazdasági működést. Franciaországban a micro-entrepreneur rendszer, Lettországban a mikro-vállalkozási adó, Romániában pedig a kisvállalkozások számára kialakított kedvezményes adózási forma szolgál hasonló célokat. A nemzetközi tapasztalatok ugyanakkor azt mutatják, hogy ezek a rendszerek idővel szinte mindenhol ugyanazzal a dilemmával szembesülnek: miközben segítik a vállalkozásindítást és a gazdaság fehéredését, túlzott kedvezményezettség esetén megjelenhet az adóoptimalizáció és a munkaviszonyok vállalkozói szerződésekkel történő kiváltása. Emiatt több országban – így például Lettországban és Romániában is – az elmúlt években szigorították a szabályozást.
Továbbá a kata növelte az önfoglalkoztatást, megkönnyítette a mikrovállalkozások létrejöttét, rugalmassabbá tette a munkaerőpiacot (pl. többen részmunkaidőben, főállásuk mellett végezték vállalkozási tevékenységüket), támogatta a projektalapú és freelancer munkát.
A rendszer népszerűsége ezt vissza is igazolta: a 2022-es átalakítás előtt 460 ezer „katás” vállalkozó lehetett, majd az új szabályok bevezetése után több százezren eshettek ki a kedvezményezetti körből (nagyjából 110–140 ezer „katás” maradhatott).
A siker árnyoldalai: „bújtatott foglalkoztatás” és alulbiztosítottság
A „régi” kata gyengesége ugyanakkor éppen abból fakadt, ami az ereje volt: túl egyszerű és túl kedvező lett olyan helyzetekben is, ahol már nem klasszikus mikrovállalkozásról volt szó. A legnagyobb vita a „bújtatott foglalkoztatás” körül alakult ki. Több cégnél a munkaviszonyt „katás” számlázás váltotta ki: az érintett ugyanannak a megbízónak, rendszeresen, munkaviszonyszerűen dolgozott, de papíron vállalkozóként. Ez olcsóbb volt a cégnek, és rövid távon sokszor a munkavállalónak is kedvezőbb nettó keresetet adott. Ugyanakkor versenytorzító is volt a rendszer: aki tehette, követte a többiek költségcsökkentő gyakorlatát („katás munkavállalók”), aki pedig nem, az sokszor versenyhátrányba került.
Hosszú távon a „munkavállalóra” nézve is hátrányos a kata, mivel a kevesebb adó- és járulékbefizetés automatikusan kisebb jogosultságokat ad a „katás” vállalkozónak, mintha jogilag munkavállalóként dolgozna: kisebb társadalombiztosítási alapot, alacsonyabb várható nyugdíjjogosultságot és táppénzt. A probléma leginkább a nyugdíjnál jelentkezik. A nyugdíj számításakor nem az számít, hogy valaki mennyi bevételt ért el vállalkozóként, hanem az, hogy milyen járulékalap után fizetett közterheket (ez havi 108 ezer bruttó összeget jelentett a „katásoknak” havi 50 ezer forint adózás esetén). Egy olyan „katás”, aki akár havi több százezer vagy egymillió forint feletti bevételt szerzett, nyugdíjszempontból úgy jelent meg a rendszerben, mintha mindössze havi 108 ezer forintos keresete lett volna. Ez hosszú távon jelentősen alacsonyabb nyugdíjat eredményezhet.
Hasonló probléma jelentkezett táppénz esetén is. A táppénz összege ugyanis a járulékalaphoz kötődik. Egy „katás” vállalkozó betegség esetén sokszor jóval kisebb ellátásra jogosult, mint egy hasonló jövedelmű alkalmazott. A gyermekvállaláshoz kapcsolódó ellátásoknál – például a csed és a gyed esetében – szintén ugyanez a helyzet állt elő. A jogosultság ugyan megvan, de az ellátások összege a rendkívül alacsony ellátási alap miatt gyakran elmarad attól, amit az érintett a tényleges jövedelme alapján várhatna.
Miért alakították át a katát 2022-ben?
Elsősorban a „bújtatott foglalkoztatás” miatt jött a nagy átalakítás a kata rendszerében 2022 szeptemberétől. Az „új” kata már lényegében csak főfoglalkozású egyéni vállalkozóknak maradt elérhető, és főszabály szerint csak akkor, ha magánszemélyeknek számláznak (cégeknek, jogi személyeknek már nem lehet számlázni); mely alól fontos kivétel a taxis személyszállítás.
A taxisok azért kaptak kivételt a 2022-es kata-szigorítás után, mert az akkori kormány szerint az ő működésük speciális volt: a bevételük jelentős része cégektől érkezik, miközben a tevékenységük tipikusan nem „bújtatott foglalkoztatás”, erősen szabályozott és könnyen ellenőrizhető.
A kata összege 2022. szeptember 1-től havi 50 ezer forint mindenkinek. A „katásnak” évi 18 millió forintos nettó árbevételig a tételes adón kívül nincs más fizetendő tétele, míg évi 18 milliós árbevétel fölött a különbözet után 40%-os adót kell fizetnie. Mindezek alapján a „katás” biztosítottnak minősül, ez alapján jogosult az állami ellátásokra. A társadalombiztosítási ellátások alapját képező úgynevezett ellátási alap havonta a már említett bruttó 108 ezer forint, mely viszont nem követte sem az inflációt, sem a minimálbérek emelkedését, vagyis az évek során egyre kisebb társadalombiztosításra jogosultak a katát használók reál értelemben (pl. nyugdíjszámításnál, táppénznél, csed és gyed eseténél).
A változtatás célját tükrözve az új rendszer sokkal tisztábban a lakossági szolgáltatókat célozza: fodrászokat, kozmetikusokat, szerelőket, magántanárokat, kisebb helyi szolgáltatókat. Közgazdasági értelemben ezzel az akkori kormány a katát visszatolta az eredeti, mikrovállalkozói logikába, de közben kiszorította belőle a cégeknek dolgozó szabadúszókat, tanácsadókat, kreatív szakembereket és IT-sokat is. Sokan – a magasabb közterhet jelentő – átalányadózásra vagy vállalkozói szja-ra váltottak, míg voltak, akik megszüntették a vállalkozásukat, vagy épp átálltak a céges működésre (tao vagy kiva fizetése).
Kata 2.0? A TISZA-kormány tervei és nyitott kérdések
A TISZA-kormány terveiben szerepel a kata jövő évtől (2027) való kibővítése a kisvállalkozók szélesebb körére (akár az eredeti körön kívül is), ugyanakkor a részletszabályok még nem ismertek. Várakozások szerint visszaengednék a rendszerbe a 2022-ben kiszorított önfoglalkoztatókat és mikrovállalkozókat, miközben védenék a rendszert a „bújtatott foglalkoztatástól”. Kérdés, ezt milyen mechanizmussal, fékekkel tennék meg, lehet-e majd cégeknek számlázni, mekkora lesz a bevételi plafon, és marad-e fix havi adónak. Amit biztosítani szeretne az új kormány, hogy a katát használóknak is meglegyen a megfelelő társadalombiztosítási és nyugdíjjogosultsága.
Rövid távon több volt „katás” visszatérhetne egyszerűbb adózásba (becslések szerint 400 ezer fő körül), csökkenne az adminisztrációs teher, nőhetne a vállalkozási aktivitás és tovább fehéredhetne a gazdaság. A költségvetési hatás viszont kétirányú: ha sokan magasabb terhelésű adózásból mennek vissza az alacsonyabb katába, az bevételkiesést jelenthet; miközben megérné a szürkén dolgozókat legalizálni, ami pedig bevételnövelő lehet.
Munkaerőpiacot vizsgálva, részben visszaépülhetne a 2022 előtti projektalapú – freelancer (szabadúszó) – önfoglalkoztató modell, főleg IT, kreatív, oktatási, tanácsadói, javító-szolgáltató és mikrovállalkozói területeken, és erősödhetne akár a részmunkaidős foglalkozás is. Ez rugalmasabbá tenné a munkavégzést, miközben ha túl laza a szabályozás, újra megjelenhet a „kényszerkatázás” is (amikor a cégek alkalmazottakat váltanak ki vállalkozói szerződésekkel).
A kata története végső soron nemcsak adópolitikai ügy. Arról szól, hogyan kezeli az állam a 21. századi munkaerőpiacot: a szabadúszást, az önfoglalkoztatást, a mikrovállalkozásokat és a projektalapú munkát. A „régi” rendszer megmutatta, hogy az egyszerűség hatalmas gazdasági erő. A 2022-es átalakítás megmutatta, hogy az egyszerűség szabályok nélkül torzíthat. A következő kata-reform sikere azon múlik, hogy a kettő között sikerül-e megtalálni az egyensúlyt.
Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.
