🔋 Az elmúlt évtizedekben egyre fontosabb kérdéssé vált a tiszta energiára való átállás, amely törekvést az utóbbi évek energiaválsága tovább erősített. A szél- és napenergia az energiaátmenet kiemelt eszközeivé váltak, miközben gyakorlati működésük az eddigiekben korlátozott eredményeket hoz. Ugyanakkor 2022-ben az Európai Unió tiszta energiaforrássá nyilvánította az atomenergiát és a földgázt. Ez a fordulat ráirányította a figyelmet azokra az érvekre, amelyek a nukleáris energia technológiaváltásban betöltött kulcsszerepét támasztják alá. A következő cikk az atomenergia jövőben egyre szélesebb körben való elterjedését indokló tényezőket veszi sorba. Érdemes látni azt is, hogy ennek az erőforrásnak a használata és elterjedése rendkívül eltérő az európai uniós tagállamok között. Magyarország azok közé az országok közé tartozik, ahol a saját energiatermelésben kulcsszerepet játszik ez az energiatermelési mód.
❓ Hogyan alakult az energiaátállás a múltban?
📜 Az energetikai átállás történetének áttekintése segíthet a jövőre vonatkozó tanulságok azonosításában. Amennyiben történelmi perspektívából szemléljük az energiahordozók elterjedését, akkor azt látjuk, hogy az 1800-as évekig lényegében a biomassza (fa, száraz levelek, illetve a faszén) volt a legelterjedtebb fűtőanyag, az állati és szélenergiát használták a közlekedésben. Emellett még a szél- vízenergia játszott szerepet például az élelmiszer- és a textiliparban, a malmok működtetésén keresztül. A szén a 19. században kezdett terjedni, ezt követte a többi fosszilis energiahordozó. Az 1900-as évek eleje jelentett újabb fordulatot, amikor a biomassza hasonló mennyiségű energiát termelt, mint az összes többi fosszilis energiahordozó (50-50 százalék), ami a korszakban még leginkább a szenet jelentette. Az atomenergia a 2000-es évek elején érte el a legnagyobb arányt az energiatermelésben, 6 százaléknyit, amely 2021-re 4 százalékra esett vissza. Eközben a megújuló energiaforrások aránya a 2000-es évek elején jellemző 7 százalékról 20 év alatt 13 százalékra emelkedett globálisan. A fosszilis energiahordozók aránya pedig a 2000-es évekre elérte a 77 százalékot, 2021-re arányuk nem változott, csupán részesedésük rendeződött át. A kőolaj csökkenő aránya ellenére is a 2020-as évtizedben a legnagyobb mértékben használt fosszilis tüzelőanyag volt, de közben a szén és a földgáz aránya is emelkedett.
Ábra: Az energiatermelés rövid története: Az egyes energiahordozók részesedése a világ energiatermeléséből, az 1800-as évektől. Szerző: Németh Viktória. Forrás: Visual Capitalist, 2023.
⚡ A tiszta energiára való átállás felgyorsítása
☀️ Míg a szél- és napenergia az energiaváltás középpontjában áll, azok hatékonysága több korlátba ütközik. Termelésük változékony, villamosenergia-termelés a nap folyamán ingadozik, mivel működésük a napfényen és a szélsebességen múlik. Hatékonyságuk eltérő a földrajzi helyzettől függően. Így a lehető legkedvező energiatermelés érdekében a nap- és szélerőművekek gyakran távol helyezkedik el azoktól a térségektől, amelyek kiszolgálására létrehozták. Továbbá jelentős a szárazföldi lábnyomuk. Alacsony energiasűrűségük miatt a nap- és szélerőművek jellemzően nagy mennyiségű földet használnak villamosenergia-egységenként.
⚛️ A nukleáris energia előnye, hogy a termelés kiszámítható. Az atomerőművek közel háromszor olyan megbízhatóak, mint a szél- és naperőművek a kapacitási tényezők alapján. Az atomreaktorok működés közben nem bocsátanak ki üvegházhatású gázokat, és e tekintetben a legtisztább villamos energiatermelési mód. Továbbá az atomenergia a második legbiztonságosabb energiaforrás (a napenergia után) az egységnyi villamos energiára jutó halálesetek alapján. Emellett az energiabiztonság tényezői közül a megfizethetőség is jellemző a nukleáris energiára. Az atomerőművek költség-versenyképesek más forrásokkal, és az urán árának nagy változásai csak kis hatással vannak a működési költségekre. Ráadásul a nukleáris energia nagy hatékonysága miatt képes csökkenteni az energiafüggőséget.
Ábra: A különböző energiahordozók kapacitáskihasználtsága éves szinten. Szerző: Németh Viktória. Forrás: U.S. Department of Energy, Visual Capitalist, 2023.
🔭 Következésképpen az atomenergia alapvető fontosságú az éghajlati célok eléréséhez világszerte. Valójában az IEA (Nemzetközi Energiaügynökség) szerint a globális atomenergia-kapacitásnak 2050-re meg kell duplázódnia a nulla nettó kibocsátás elérése érdekében.
⚖️ Az atomenergia nagyon hatékony módja az energiatermelésnek, ugyanakkor érdemes látni azt is, hogy több hátránya is van. Ilyenek például a termelt radioaktív hulladékok kezelése, a bonyolult biztonsági protokoll betartása, valamint ebből következően a gyakori karbantartási folyamatok ütemezése. Ugyanakkor a technológiai fejlesztések következtében az ún. fúziós erőművek jelenthetik az áttörést, mivel lehetőséget teremtenek a szén-dioxid, valamint radioaktív hulladék nélküli energiatermelésre. A jövőre vonatkozó várakozások szerint a fúziós energiatermelés képes lehet a jelenlegi atomerőművek teljesítményének többszörösét produkálni. A hatékonyság növelése mellett kiemelt mértékben hozzásegítheti a kitűzött környezeti célok elérését.
🇪🇺 Az atomenergia használata és elterjedése rendkívül eltérő az európai uniós tagállamok között. Az Eurostat adatai alapján 2021-ben az európai uniós tagállamok közül Franciaországban volt a legnagyobb az atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül, 40,7 százalék, amelyet Svédország 24,7 százalékkal, Szlovákia 22,8 százalékkal követett, de Magyarország is a nagyobb részesedéssel rendelkező országok között volt, 14,7 százalékkal. Érdemes arra is rámutatni, hogy egyes tagállamok, közöttük Franciaország és Magyarország tovább bővítik a kapacitásokat. Hazánk esetében hangsúlyozni szükséges azt is, hogy az energiahordozók diverzifikációjára, vagyis a többlábon állásra is nagy hangsúlyt fektet.
Ábra: Az atomenergia részesedése a teljes rendelkezésre álló energián belül, 2021-ben, az egyes európai uniós tagállamok esetében. Szerző: Németh Viktória. Forrás: Eurostat, 2023.
💾 Az eredeti cikk itt és itt olvasható.
Németh Viktória makroökonómiai elemző és külpolitikai szakértő. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott nemzetközi tanulmányok szakon, majd a Pécsi Tudományegyetemen szerzett doktori fokozatot geopolitika szakirányon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Nemzetgazdasági Minisztériumnál, a Magyar Nemzeti Banknál és az MKB-nál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja.
