Az elmúlt évek, évtizedek a világgazdaságban rámutattak arra, hogy a geopolitikai kihívások milyen negatív módon képesek érinteni a gazdaságilag nyitott és erre érzékeny országokat. Az energetikai erőforrások mellett egyre inkább előtérbe kerülnek a finanszírozási, kereskedelmi, befektetési területek is a kitettséggel kapcsolatban, így nem meglepő, ha több gazdaság mérlegeli a semlegesség lehetőségének megvalósítását. Az orosz-ukrán háború olyan területekre is rávilágított a gazdasági kitettségek kapcsán, amelyek mindaddig nem merültek fel. Erre való egyfajta válaszként Magyarország részéről is kijelölték azok a területeket, amelyekben gazdasági semlegesség kialakítása a hosszú távú cél. Korábbi elemzésünkben erről nyújtottunk beszámolót, két részes sorozatunkban pedig egy európai, illetve egy tágabb nemzetközi kitekintést adunk a gazdaságilag semlegesnek tekinthető országokról.
A semleges országok bemutatását először az európai államok közül hárommal szemléltetjük. Finnország, Ausztria és Svájc semlegességi politikája hosszú évtizedekre nyúlik vissza. Az utóbbi évek geopolitikai krízisei miatt Finnország 2022-ben úgy döntött, hogy feladja korábbi elvét és tagja lesz a NATO-nak. Esetében a semlegességet a döntés meghozataláig vizsgáljuk, a másik két ország tekintetében pedig szintén kitérünk arra, hogy az orosz-ukrán konfliktus során mennyire módosultak a korábbi elvek.
A gazdasági semlegesség elméleti háttere
A közgazdaságtan a gazdasági semlegességre nem határoz meg egyértelmű, elfogadott definíciót, inkább körülírja annak magyarázatát. Nem véletlen, hogy a semleges gazdaság jellemzőt elsősorban olyan időszakokban alkalmazzák, amikor globálisan magas a geopolitikai feszültség. Ebből adódóan olyan helyzetben alakulhat ki, amikor két vagy több ellentétes fél áll egymással szemben, ebből pedig az adott állam semlegességgel szeretne távol maradni. Vonatkozhat mindez a politikai állásfoglalásra, továbbá arra is, hogy gazdasági, külgazdasági prioritásait ennek mentén szervezi. Tekinthetünk úgy is a gazdasági semlegességre, amelyet nem az egész nemzetgazdaságra, hanem részterületekre értünk, így például az energiaellátottságra, a külföldi befektetésekre vagy a finanszírozási forrásokra.
A gazdasági semlegesség kérdésével több amerikai tanulmány is foglalkozott, főként a XX. században, a két világháború közötti időszak alatt. Érdekes megfogalmazást alkalmaz Ernest Minor Patterson az 1936-ban megjelent „Economics of neutrality” című munkájában. Patterson szerint a gazdasági semlegességnek két módja van.
- Az egyik, hogy mindkét háborús féllel továbbra is fenntartjuk a korábbi üzleti kapcsolatokat és mindezt egyenlő feltételekkel szervezzük (Patterson, 1936).
- A másik lehetőség, ha a hadviselő felekkel a gazdasági érintkezést minimálisra csökkentjük, szintén egyenlő feltételek mellett (Patterson, 1936).
A két módozat egyszerűnek tűnhet, azonban számos nehézséget is rejt magában. Mindezekről írt részletesen Allan W. Dulles és Hamilton Fish Armstrong „Can we be neutral?” című, 1936-ban megjelent tanulmányában. Dulles és Armstrong arra a következtetésre jutott, hogy a semleges álláspont hatékonyságának megőrzéséhez annyi korlátozást kell beépíteni a politikánkba, amelyet már a közvélemény nem tolerálna. Amennyiben viszont ezek a korlátozásokat nem kellő körültekintéssel fogadják el, akkor háborúba sodródhatunk (Dulles és Armstrong, 1936).
2024 májusában a Nemzetközi Valutaalap (IMF) egy részletes elemzést adott közre a gazdasági rugalmasság témájában, ami számos hasonlóságot mutat a semlegesség kérdéskörével (IMF, 2024). A tanulmány fókuszába a Covid-19, valamint az orosz-ukrán háború miatti gazdasági krízisek kerültek. Az ezekből kialakuló gazdasági és nemzetbiztonsági akadályok, aggályok elkezdték átformálni a kereskedelmi kapcsolatokat, a partnerekkel való szövetségeket, az FDI áramlását, a nemzetközi pénzügyeket is. Az IMF összefoglalója szerint a politikai döntéshozók mindezek miatt egyre nagyobb gondot fordítanak a gazdasági rugalmasság kiépítésére. Mindez számos előnnyel járhat, ugyanakkor figyelembe kell venni azt is, hogy ha nagyobb mértékben vonulnak vissza az egyes államok a korábbi elkötelezettségeiktől, akkor azzal a gazdasági integrációkból származó előnyök is jelentősen megváltoznak.
A Valutaalap rávilágít arra, hogy a gazdasági széttöredezettség az elmúlt években mennyire felerősödött: a kereskedelmi korlátozások mértéke dinamikusan növekszik, 2019-2024 között több, mint háromszorosára nőtt ennek aránya. Bővültek a pénzügyi szankciók is, valamint, miután 2022-ben Oroszország megtámadta Ukrajnát, a geopolitikai kockázati index értéke is számottevően megugrott (IMF, 2024). Ennek ellenére még nem jelenthetjük ki, hogy ez már a deglobalizáció lenne, viszont az már bizonyítható, hogy a kereskedelem és a beruházások áramlását főként a geopolitikai irányvonalak határozzák meg.
Ha megvizsgáljuk a jelenleg geopolitikailag ellentétes térfeleken lévő államok egymás közötti kereskedelmének hatását a globális kereskedelemre, akkor azt láthatjuk, hogy egyre nagyobb szerep jut a harmadik országoknak, vagyis azoknak, akik úgynevezett összekötő ország pozíciót töltenek be. Az összekötő országok mindkét, egymással rivális állammal fenntartják a kereskedelmi kapcsolataikat, rajtuk keresztül is zajlanak a két szemben álló fél között tranzakciók. Az összekötő országok megjelenése többek között hozzájárulhatott az USA és Kína közötti közvetlen kereskedelmi szétválás globális gazdasági hatásainak enyhítéséhez.
Az IMF kutatása felvázolja azokat a lehetséges megoldásokat is, amelyek mind a széttöredezettség, mind a túlzott semlegesség ellen, úgymond visszaállítaná az elvárt rendet a világgazdaságban. E szerint a kereskedelmi rendszer megerősítéséhez szükséges lenne a Világkereskedelmi Szervezet (WTO) újraszervezése, működőképes vitarendezési mechanizmusának helyreállítása. A nemzetközi monetáris rendszer megerősítése érdekében összehangolt globális erőfeszítésekre van szükség, amely kiterjed a fizetési rendszerek, a kapcsolódó szabványok és szabályozások széttöredezettségének megakadályozásához (IMF, 2024). Fontos a kommunikációs vonalak fenntartása is, hiszen a konstruktív párbeszéd segíthet a még mélyebb gazdasági töredezettségeket megelőzni. Azok az országok, amelyek semlegességet képviselnek, egyre nagyobb szerepet játszhatnak a gazdasági és diplomáciai erőfeszítéseiket felhasználva a globális integráció megőrzésében.
Miért érheti meg semlegesnek maradni?
Ahogyan az elméleti részben is már érintettük a semleges országok a globális kereskedelemben egyre nagyobb szerepet kaphatnak, egyfajta közvetítőként. A törésvonalak elmélyülése Oroszország és az Egyesült Államok, valamint az USA és Kína között – nem számítva a többi mikrokonfliktust, valamint a közel-keleti helyzetet – lehetővé teszi a „kimaradó” országok számára, hogy minden érintettel fenntartsák a kereskedelmi kapcsolataikat, továbbá, hogy a rivális országok között akár árucserét is bonyolítsanak, közvetítő szerepük közbeiktatásával. A tranzakciós kapcsolatok fenntartása egy ennyire bonyolult kereskedelmi környezetben lehetőséget teremt a semleges országok számára, hogy vonzó befektetési helyszínként magasabb értékben áramoljon FDI hozzájuk, ezáltal pedig diverzifikálják gazdasági partnerségeiket. Mindazonáltal fontos azt is megemlíteni, hogy ahogyan a geopolitikai törésvonalak mélyülnek, úgy válik egyre nehezebbé semlegesnek maradni.
Nem találunk két olyan országot, amely semleges és azonos a gazdasági szerkezete. India és Katar esetében például beszélhetünk semlegességről, viszont az indiai gazdaságban túlnyomó a szolgáltatások szerepe, míg Katart elsősorban a kőolaj tartja fenn. A közös pont az eltérő gazdaságok ellenére az, hogy a kereskedelmi mintáik többpólusúak. Ez a multipolaritás annak az eredménye, hogy a lehető legtöbb kereskedelmi tömbbel tartanak fenn kapcsolatokat, a geopolitikai megosztottságok ellenére is. Az érintett országok célja egyértelműen a gazdasági előnyök optimalizálása, valamint ki is mutatható, hogy a jelenlegi Kelet – Nyugat megosztottságban érintett semleges országok tömbje profitot termel ezzel a tevékenységgel. Az Economist Impact számításai szerint míg a nyugati gazdaságok 0,35%-os GDP csökkenést, Kína 4,48%-os visszaesést könyvelhettek el 2023-ban, addig a semleges országokban 0,66%-os GDP növekedést sikerült elérni (Economist Impact, 2024). Ez a bővülés elsősorban a közvetítő kereskedelmi szerepnek köszönhető, valamint a már felsorolt előnyöknek. Ezekből az előnyökből tekintsünk most kettőt, ami általában a legmeghatározóbb is lehet.
Az egyik előnyt már említettük, ez pedig a magasabb értékű FDI vonzás. A külföldi befektetők számára a politikai és gazdasági stabilitás az egyik legfontosabb szempont leányvállalat alapítása vagy fenntartása során. Globális konfliktusok esetén azok az államok, amelyek nincsenek kitéve a harcoknak, meg tudják őrizni a felsorolt stabilitási mutatóikat, vonzóbb befektetési helyszínekké válnak. Ez a növekvő FDI áramlás nem csak diverzifikálja a befektetési partnereket, hanem erősíti is az érintett gazdaságokat az infrastruktúra és az ipar fejlesztésével, ami hosszú távon a gazdasági fejlődéshez kulcsfontosságú lehet.
A másik lehetőség, hogy egy ország profitálhasson a geopolitikai széttöredezettségből, ha közvetítőként vagy alternatív kereskedelmi partnerként lép fel a rivális országok között. A legtöbb konfliktus következménye, hogy szankciókkal sújtják egymást az érintett felek, ami ellátási problémákhoz vezethet. Ezt az akadályt orvosolhatják a semleges országok azzal, ha az egymással szemben álló felek között értékesítenek az adott termékből, egyfajta közvetítőként. Erre a szerepre jó példa Brazília, amely az USA és Kína közötti kereskedelmi háború során vált közvetítő országgá. Kína rendkívül magas, 25%-os vámot vetett ki az amerikai import szójababra, valamint egyéb mezőgazdasági termékekre, ennek következtében pedig hiány keletkezett az érintett árukból Kínában. Brazília válasza erre az volt, hogy jelentősen növelte a szójabab importját, amelynek jelentős részét aztán tovább értékesítette Kína felé. A beszerzett szójabab természetesen az USA-ból érkezett Brazíliába, majd onnan tovább is indult Kínába. A gyors reagálásnak köszönhetően nem csak a brazil-kínai kapcsolatok erősödtek meg, hanem előnyös volt az ország mezőgazdasági ágazatának is. Fontos azt is látni, hogy mindettől a brazil-amerikai kapcsolatok nem romlottak meg, az USA ezután is jelentős nem-NATO szövetségesének tekinti az országot.
1.ábra: A szójabab külkereskedelmének alakulása Brazíliában 2015-2023 között. Adatok forrása: World Bank, WITS, 2024.
2.ábra: A brazil export értékének változása Kína és az USA felé 2015-2022 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Lehetséges hátrányok semlegesség vállalása során
A gazdasági előnyökről immár szót ejtettünk, de érdemes röviden áttekinteni azt is, hogy milyen hátrányokat okozhat egy-egy ország számára, ha semleges pozíciót választ. Az egyik legfontosabb probléma, hogy a kereskedelmi kapcsolatok fejlődése nem tud túljutni a nominális növekedésen. Vagyis, bár arányaiban magasabb lehet az export-import a két ország között (ellenséges és semleges), de nem fogják fokozni egymással a megállapodások, nyilatkozatok, kedvezmények mennyiségét. Ennek hátterében a bizalmatlanság áll, ami hátráltatja a szabályozási, harmonizációs együttműködéseket. Mindezek azonban a külkereskedelem alapját képezik, így annak érdekében, hogy az áruk és szolgáltatások továbbra is zökkenőmentesen áramolhassanak a két ország, valamint a régió más országai között, ennek leküzdése indokolt. Ezen túlmenően korlátozottabbá válik a transznacionális kereskedelem, mert a konfliktusban érintett országok fokozottabban szabályozhatják a piaci terjeszkedést, ami hatással van a semleges ország terjeszkedési lehetőségeire is.
A geopolitikai feszültség, a konfliktus kiszélesedése egyre nehezebbé teheti a semleges álláspont fenntartását. Azzal, hogy az ellenfelek között egyre nő a feszültség, a semleges országok számára egyre inkább csökken a mozgástér. Bizonyos idő után elkerülhetetlen, hogy egyik vagy másik oldallal ne alakulna ki erősebb viszony, ami a másik fél részéről „megtorlást” eredményezhet. Ez lehet diplomáciai természetű, érintheti a gazdasági kapcsolatokat, kialakulhat egy olyan helyzet a korábbi partnerországgal, ami szankciók, vámok bevezetését hozza magával. Az ellenséges felektől való túlzott elszigetelődés ugyancsak rossz politika, hiszen jelentősen korlátozódhat a gazdasági előnyök aránya.
Összességében a semlegesség fenntartása rövid távon igazolhatóan működőképes, hosszú távon azonban számos veszélyt rejt magában. Akár rövid, akár hosszabb távon alkalmazza azt egy ország, figyelembe kell vennie minden potenciális buktatót, így ezzel egyfajta költség-haszon elemzésként mérlegelheti, hogy a gazdasági előnyök ilyen formájú szerzése mennyire éri meg számára.
Kitekintés – európai semleges gazdaságok
Módszertani háttér
Elemzésünkben arra vállalkozunk, hogy három európai és három Európán túli ország gazdasági semlegességét tekintjük át. A feladat nem könnyű, hiszen nincs semmilyen módon definiálva, hogy mely országokat lehet gazdaságilag semlegesnek tekinteni. Abból az elvből kiindulva, hogy a politikai semlegesség az adott országot az esetleges háborúktól, szankcióktól, korlátozásoktól „védi meg”, a gazdasági semlegesség olyan külgazdasági hozzáállás lehet, amelyben az adott semleges állam a fent felsorolt tényezők ellenére is fenntartja a gazdasági kapcsolatot a konfliktusban érintett állammal. Az ebből a kapcsolatból származó haszon az ország számára elsődlegesen gazdasági eredetű, így mint közvetítő, kapocs működik akár az rivális államok között. Erre vonatkozóan főleg a nemzetközi, tehát Európán kívüli országok esetén fogunk példákat látni.
A három-három ország elemzése során három szempontot vizsgáltunk meg, melyek az alábbiak:
- Külkereskedelmi partnerek diverzifikációja – az adott ország milyen külkereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezik, azok hová koncentrálódnak, mennyire diverzek, milyen a kapcsolata az USA-val, Kínával és Oroszországgal.
- Külföldi tőkebefektetések diverzifikációja – milyen forrásúak az adott országba áramló FDI-ok, jellemzően mely országok a tőkekihelyezők, van- e erős tőkefüggés valamely nagyhatalommal (USA, Kína, Oroszország).
- Energiabeszerzési pontok – milyen az adott ország energiafelhasználása, mely energiahordozók milyen arányban kerülnek felhasználásra, honnan szerzi be az importot, ebből adódóan kialakult- e energiafüggőség valamely állammal szemben (USA, Kína, Oroszország).
Az országok vizsgálata során főként a három nagyhatalom, Oroszország, USA és Kína befolyását vizsgáljuk a felsorolt szempontok szerint, kitérve a kétoldalú kapcsolatok helyzetére is. Az európai országok közül Finnországot, Ausztriát és Svájcot, míg az Európán túli államok közül Brazíliát, Vietnámot és Indiát elemezzük.
Finnország
A finn semlegességi politika kialakulása a hidegháború időszakára datálható, amely periódus során az ország végig meg tudta tartani sajátos helyzetét. Célja ezzel az iránnyal a nemzetközi kapcsolatainak a megőrzése volt, ezzel pedig gazdasági, biztonságpolitikai és politikai mozgástere is szélesebb lehetett. Teljesen független és semleges azonban még ezekben az években sem tudott maradni: 1948-ban Moszkvával Barátsági, Együttműködési és Kölcsönös Segítségnyújtási Egyezményt kötött, amely révén a Szovjetunió képes volt politikai nyomásgyakorlásra a finn államban (Márton, 2010). A várt szovjetizáció azonban, amelyet Moszkva a kelet-európai államokban viszonylag gyorsan végrehajtott, Finnországban nem következett be. Egyes magyarázatok arra engednek következtetni, hogy a Szovjetunió számára Helsinki nem bírt akkora jelentőséggel, mint a többi állam, így itt puhább eszközöket alkalmazott (Borhegyi, 2022).
A Moszkvával ápolt kényszerű viszony nem hatott negatívan a nyugati hatalmakkal folytatott finn külpolitikára. Míg a Szovjetunió az egyik legfontosabb külkereskedelmi partnere volt Finnországnak a hidegháború éveiben, addig 1961-től az ország tagja lett az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak (EFTA), majd 1973-ban kereskedelmi megállapodást írt alá az Európai Gazdasági Közösséggel (EGT) (Borhegyi, 2022). Ezzel egyidőben a KGST-vel is szerződést írt alá Helsinki, így látható, hogy sikerült harmonikusan rendeznie a számára különösen fontos gazdasági érdekeket Kelet és Nyugat között egyaránt. Egyes esetekben azért megfigyelhető volt a szovjetek részéről a túlzott beavatkozás (1958-as szovjet kereskedelmi korlátozások), de alapvetően sikerült Finnország számára kedvezően alakítani a kialakult helyzetet. Emellett, az 1995-ös EU-s csatlakozásban szintén volt egy szovjet szál is, hiszen a KGST , valamint a szovjet piac felbomlásával Finnország kereskedelmi kapcsolatai beszűkültek, így félő volt, hogy gazdasági válság alakul ki emiatt. A csatlakozással mindezt el tudta kerülni Finnország, belépve az Unióba ismét tág teret kapott a kereskedelemhez.
Az USA-val való kapcsolata szintén kedvezőnek mondható. Az elmúlt években a kétoldalú partnerséggel kapcsolatos megállapodások száma folyamatosan bővült, ennek ékköve lett a 2023-as NATO csatlakozás. Kereskedelmi kapcsolatuk szintén számottevő, az Európán kívüli országok közül az USA Finnország a legfontosabb kereskedelmi partnere. Számos tengergazdasági, energiaügyi, biogazdasági együttműködés van érvényben Washington és Helsinki között (Finland Abroad, 2024).
Finnország Kínával való viszonya 2013-tól kezdett dinamikusabb fejlődésbe. A 2013-as magas szintű találkozó alkalmával a két ország vezetői megállapodtak a finn-kínai viszony elmélyítésének fontosságáról, valamint annak kereteiről. Ezt követően létrejött a finn-kínai nemzetközi innovációs platform (FinChi Bejing), aláírásra került a két ország igazságügy miniszterei között egy együttműködési megállapodás, továbbá közvetlen repülőjáratot indítottak Helsinkiből Hszianba. Több munkacsoport és bizottság is alakult, amelyek a közös projektek létrehozásán dolgoznak (FMPRC, 2016). 2020-ban ünnepelték a finn-kínai diplomáciai kapcsolatok felvételének 50. évfordulóját, amely ismét jó alkalmat teremtett a kooperációkhoz (Finland Abroad, 2024). Az együttműködések jótékonyan hatottak a kereskedelmi viszonyra is: 2013-ban a finn export 4,5%-a irányult Kínába, 2022-re ez az érték 5,5%-ra emelkedett (OEC World, 2024).
A rendszerváltás éveit, valamint az 1995-ös finn EU csatlakozást követően az átalakuló világrendben továbbra is fennmaradt az ország semlegességének igénye. Ez a szemlélet egészen az orosz-ukrán konfliktusig tűnt tartósnak, ezt követően került hangsúlyosan napirendre a finn NATO csatlakozás lehetősége. Finnország korábban bár nem volt tagja a szervezetnek, mégis prioritás volt számára a NATO-val való együttműködés. A 2022-es ukrajnai eseményeket követően Finnország végleges elhatározásra szánta magát, néhány héttel a februári harcok megindulását követően a finn parlamenti képviselők is deklarálták a lehetséges csatlakozást a katonai szövetséghez (Csiki et.al., 2022).
Finnország a semlegességi politika választásával a gazdasági érdekeit is előtérbe helyezte a nemzetközi kapcsolatainak minél előnyösebb kihasználása mellett. Mind a hidegháború évtizedei alatt, mind azt követően, a finn gazdaságban megfigyelhető ez a semlegességi igény. Külkereskedelmében, valamint kereskedelmi partnereinek összetételében megfigyelhető egyfajta igazodás, mind a keleti, mind a nyugati országok felé.
3.ábra: A finn külkereskedelem megoszlása kontinensenként 2022-ben (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Földrajzi elhelyezkedésének köszönhetően elsődleges exportpiacai főként az európai országokban vannak. Közülük is jelentős a szomszédos Svédország (10,1%), valamint Észtország (3,98%) aránya a finn exportban. Mellettük Németország (11,1%), Hollandia (6,54%), az Egyesült Királyság (3,73%) és Belgium (3,27%) is magas arányban fogadja a finn exportcikkeket (OEC World, 2024). Az Európán kívüli országok közül Kínával és az USA-val is jelentős kereskedelmi forgalmat bonyolít Finnország. 2022-ben Kínába a teljes finn export 5,5%-a, míg az USA-ba 10,2%-a érkezett (OEC World, 2024). A kiviteli termékek között főként az elektronikai termékek, fémtermékek, papír- és cellulóz anyagok, energiahordozók, járművek és szállítóeszközök, valamint faáru szerepel (OEC World, 2024).
A finn importszerkezet és az importpartnerek esetén hasonló összetétel figyelhető meg, mint az export oldalon. Elsősorban az európai kontinens államaitól szerzi be az árukat, valamint Kína és az USA szerepe itt is mérvadó. Magasabb arányú az import mértéke Lengyelországból (3,57%) és Oroszországból (5,83%), mint az export esetén. Az importált termékek szerkezete szintén hasonlóságot mutat az exporttal.
4.ábra: A finn export értékének alakulása az USA-ban, Kínában és Oroszországban 2010-2022 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Finnország Oroszországgal való külkereskedelmén mind a 2014-es krími eseményeket követő, mind a 2022 utáni nemzetközi szankciók hatásai nyomot hagytak. Az árucserében az orosz aktívum volt meghatározó, amely 2014 és 2022 között csaknem megfeleződött. Ezzel együtt csökkent a finn export mértéke is Oroszország irányába, amelyben a visszaesés még látványosabb: 2010 és 2022 között a harmadára esett vissza a finn kivitel értéke, mindebben pedig nagy szerepet játszott a 2022 utáni állapot is. A zsugorodás folyamatosan figyelhető meg az értékekben. Az orosz csökkenés mögött elsősorban az energiahordozók importjának visszaesése húzódik, amelyről a továbbiakban még részletesen írunk.
Az orosz-finn értékek romlása mellett egyre nagyobb teret kapott az USA-val és Kínával folytatott külkereskedelme. Mind az export, mind pedig az import oldalon látható a növekedés az amerikai és a kínai adatokban is, ez pedig alátámasztja azt, hogy a finn exportcikkek az orosz helyett a távol-keleti és a tengerentúli piacokon kaptak helyet.
A finn külkereskedelemben a diverzifikáltság viszonylag magas, ugyanakkor jelentős az európai koncentráció. Kína és az USA aránya az utóbbi években valamelyest bővült, viszont még mindig nem eltúlzó. A dél-amerikai, ausztráliai és afrikai kontinensek országaival folytatott külkereskedelme azonban csekély, így ezen államokkal az export-import növelése elősegítheti a kiegyensúlyozottabb árucserét.
A külföldi tőkeáramlás tekintetében Finnország adatai változatos képet mutatnak. Az elmúlt években ingadozó volt a beáramló FDI összege, amire hatással volt a geopolitikai helyzet mellett, a jogi szabályozások szigorítása is.
5.ábra: A finn FDI áramlás értékének változása teljes és egyes országok megoszlásában 2010-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2014, 2018, 2022. UNCTAD, 2024.
2023-ban a teljes beáramló FDI értéke Finnországba 1 372 millió USD volt, ami az egy évvel korábbi értékhez képest csaknem 90%-os visszaesést jelent (2022-ben 13 275 millió USD volt a teljes beáramló FDI összege). A legtöbb külföldi tőke Svédországból, Hollandiából és Luxemburgból érkezik az országba. Az ágazati megoszlást tekintve elsősorban a feldolgozóipar, majd a pénzügyi-biztosítási, valamint az IT és kommunikáció a legtöbb tőkét vonzó szektorok (OECD, 2022). Finnországban a magasan képzett munkaerő mellett, a tudásalapú és innovatív gazdaság, az adókedvezmények jelentik a tőkeimport vonzáshoz szükséges feltételeket. Az amerikai tőke nem képez jelentős állományt az országban, ami jelzi azt is, hogy főként az európai országok és Kína számára potenciális terjeszkedési pont Finnország.
Kína eddigi legmagasabb FDI kihelyezése 2019-ben volt, amikor 4 180 millió USD értékben áramlott innen Finnországba FDI, de a 2000-es évek kezdete óta fokozatosan bővül a távol-keleti ország részesedése a finn tőkekihelyezéseknél. A finn kormány többször is mérlegelte annak lehetőségét, hogy megéri- e blokkolni a kínai tőkekihelyezéseket, de mindeddig arra jutottak, hogy inkább a szabályozással kívánják szigorítani az innen származó befektetéseket, főként az egyes biztonsági kockázatok miatt (Kaupilla és Cappelin, 2023).
Oroszország egyrészt a földrajzi közelség, másrészt a korábban már bemutatott közös történelmi múltból adódóan is jelentősebb értékű tőkekihelyező az északi államban. A 2022-es és későbbi adatok ugyan még nem érhetőek el, viszont a korábbi, 2014-2015-ös évek tapasztalataiból ítélve megállapítható, hogy az orosz-ukrán viszony elmérgesedése miatt az utóbbi években ismét jelentős orosz tőkekivonás történhetett Finnországból. Emellett, mivel Oroszországgal szemben az Európai Unió által hozott nemzetközi szankciók kerültek érvényesítésre, így Moszkva válasza erre hasonló volt: az FDI befektetéseit Európa és az OECD országok helyett Ázsiába és a FÁK tagállamokba irányítja. Ez a megváltozott tőkekihelyezési irány Finnországra is hatással van, hiszen így a korábbi, relatív magas orosz eredetű tőke nem itt kerül kihelyezésre.
A finnországi tőkeáramlás kellően diverzifikált ahhoz, hogy semlegesnek tekinthessük, ugyanakkor az elmúlt évek orosz-finn viszonyában bekövetkezett változásai ezen a területen is éreztetik hatásukat. Amennyiben a 2022 előtti helyzetet vesszük alapul – tehát még a NATO csatlakozási szándékot megelőzően – akkor azt láthatjuk, hogy Finnország ebben a szegmensben is meg tudta őrizni korábbi politikáját, így egyik nagyhatalom felé sem húzott túlzó mértékben.
A harmadik szempont, amely alapján a finn semlegességet vizsgáljuk jelen esetben, az energiafüggőség, energiabeszerzés kérdésköre. Finnországban az egyik legalacsonyabb az európai államok közül a fosszilis energia felhasználása. Az energiatermelésben 2022-ben 52,2%-ot tett ki a megújuló energiaforrások mértéke, ugyanakkor a kőolaj a teljes energiaellátásban még mindig magas arányban, 22%-ban van jelen. A teljes energiamixben a kőolaj 21,9%-ot, a szén 6,8%-ot, a földgáz 4,4%-ot, a nukleáris energia 27,6%-ot, a vízenergia 4%-ot, a bioüzemanyagok és biomassza pedig 31,3%-ot test ki (IEA Finland, 2024). A finn külkereskedelmi termékszerkezetben a kőolaj mind nyers, mind pedig finomított formában magas értéket képvisel. 2022-ben a teljes finn import 7,63%-át a nyers kőolaj, míg 4,94%-át a finomított kőolaj adta (OEC World, 2024). A 2022-es orosz-ukrán eseményeket megelőzően az országba érkező kőolaj import több, mint 70%-a érkezett Oroszországból, 2022-től viszont az elsődleges felvásárlási piac Norvégia lett, Oroszország részesedése pedig 13,1%-ra esett vissza (OEC World, 2024). 2023-ban Oroszország részesedése a finn energiaimportban még tovább zsugorodott, egészen 1%-ra, ami a korábbi értékekhez képest drasztikus visszaesést jelent (Statistics Finland, 2024).
Az USA részesedése a finn energiaimportban mindeközben lassan növekedésnek indult, a 2023-as értékek is azt mutatják, hogy a svéd, az észt és a norvég mellett az amerikai energiaimport volt magas arányú az országban. Az USA-ból korábban főleg szénbrikettet vásárolt Finnország, 2020-tól viszont egyre nagyobb arányban kezdett megjelenni az importszerkezetében a finomított kőolaj és az üzemanyag is. A 2022-es adatok szerint nyers kőolajból 367 millió USD-nyi értékben az USA-ból történt import Finnországba (OEC World, 2024).
Az energia kitettség aránya Finnországban magas, hiszen jelentős értékben, importból szerzi be a kőolajat, villamos energiát és egyéb energiahordozókat, korábban pedig elsősorban Oroszországból érkezett kőolaj és villamos energia. A megváltozott külpolitikai hozzáállás következményeként az átrendeződés következtében egyre kisebb szerep jut Moszkvának a finn importban. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a 2022-őt megelőző orosz „függőséget” sikerült átalakítani, olyan országokat vonva be az energiabeszerzésbe, amelyek geopolitikailag hasonló orientáltságúak, mint Finnország.
Összességében a finn semlegesség 2022-ig több olyan gazdasági előnyt is biztosított az ország számára, amelyek kedvezően hatottak a növekedésre. A kiterjedt kereskedelmi kapcsolatok mellett, a tőkebefektetések területén is kellően változatos képet láthatunk a partnerországok részéről. Az energiaimport esetén 2022-ig főként Oroszország volt mérvadó, mint importpartner, ezt követően azonban diverzifikálódtak a beszerzési irányok.
Ausztria
Az osztrák semlegesség immár közel 70 éve nyújt kiszámítható perspektívát Ausztria számára. Az 1955. május 15-én aláírt államszerződés értelmében kivonásra kerültek az országból a szovjet csapatok, így Ausztria visszakaphatta szuverenitását. Az alkotmányban is rögzített örökös semlegesség révén Ausztria egy új esélyt kapott, hogy önálló, szuverén államként folytathassa útját a hidegháború, majd a rendszerváltást követő évtizedeket is. Az államszerződés külpolitikai sarokkő lett, az osztrák identitás szerves részévé vált. Változtatást a semlegességi szerződésben azóta mindössze egyszer hajtottak végre: 1990. november 7-én olyan módosítások kerültek elfogadásra, amelyek segítségével az ország kiszélesíthette nemzetközi szerepvállalási lehetőségeit, így például az 1995. évi Európai Unióhoz való csatlakozást is lehetővé tette számára (Horváth, 2007).
Ausztria a semlegességgel mind gazdaságilag, mind politikailag előnyösebb helyzetbe került. Az Európai Szén- és Acélközösségnek ugyan nem lehetett a tagja, de ennek ellenére is sikerült gazdaságát biztos alapokra helyezni a hidegháború instabil éveiben. Emellett folyamatosan ügyelnie kellett arra is, hogy a zajló világpolitikai folyamatokat ne értékelje túlzott módon, így „Moszkvával szemben bátor, de nem provokatív” hozzáállást alakított ki (Ruggenthaler, 2019). Az átgondolt külpolitikai döntések kedvezően hatottak az ország gazdaságára is, amely egészen az 1970-es évek olajválságáig folyamatosan növekedett. Az osztrák külpolitika olyan állammá formálta Ausztriát ezekben az években, amely egyfajta találkozási pont lett Kelet és Nyugat között. Bécs szerepe szintén megkerülhetetlen mindebben, hiszen fővárosként és üzleti – gazdasági központként, egyaránt sikerült jól kihasználni az adottságait. A változó világpolitika ellenére Ausztria ma is folytatja semlegességi politikáját, amelyben ugyan hangot ad véleményének egy-egy történés kapcsán, azt mégis képes úgy tenni, hogy gazdasági kapcsolatai ezzel nem szenvednek csorbát.
Az USA-val való kapcsolata több mint két évszázadra nyúlik vissza. A második világháborút követően az amerikai szerepvállalás meghatározó volt az ország újjáépítésében, valamint a már említett államszerződés létrejöttében is. Egymás melletti elkötelezettségüket 2023-ban egy megerősítő megállapodásban írták alá, amely előmozdíthatja a még fokozottabb párbeszédet Bécs és Washington között (US Embassy in Austria, 2024). Kereskedelmi kapcsolataik szintén kedvezőek: Ausztria számára az USA, Németország után a második legnagyobb exportcélország, az USA számára pedig kiváló belépési pont az Európai Unió piacára. Mindezt alátámasztja a számos kétoldalú gazdasági megállapodás, valamint a kereskedelmi és befektetési kapcsolatok kiterjedtsége az USA és Ausztria között.
Ausztria 1971-ben ismerte el hivatalosan a Kínai Népköztársaságot, így a két állam között fennálló kapcsolat is már több, mint fél évszázados múltra tekint vissza. A Peking és Bécs közötti viszony főként a kereskedelmi, gazdasági területekre koncentrálódik. Törekvés történt 2018-ban arra nézve, hogy Ausztria vegyen részt az Egy út egy övezet kezdeményezésben, ez viszont később meghiúsult (FMRA, 2024). Kína különleges pozíciót tölt be az osztrák gazdaság számára. Közel 15 milliárd eurós áruimporttal és 5,1 milliárd eurós áruexporttal Kína nemcsak Ausztria legfontosabb kereskedelmi partnere Ázsiában, hanem összességében az USA után a második legfontosabb tengerentúli piac.
Ausztria kereskedelmi kapcsolatai, ahogyan Finnországé is, szerte ágazóak, viszont főként Európára koncentrálódnak.
6.ábra: Az osztrák külkereskedelem megoszlása kontinensenként 2022-ben (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Mind az export, mind az import oldalon a német és az olasz partnerek állnak az első helyeken, jelentős arányban. Az Európán kívüli országok közül Kínával és az USA-val jelentős mértékű az áruforgalom, 2022-ben az osztrák export 2,56%-a Kínába, míg 6,89%-a az Egyesült Államokba irányult. Az import oldalon már jóval kisebb a jelzett két ország részesedése, valamint az ázsiai államok közül diverzebb képet is láthatunk Vietnám, Törökország és Dél-Korea fokozottabb megjelenésével. Az exportált termékek között jelentős a gyógyszerek, a villamos energia, valamint a járművek és szállítóeszközök aránya, de a termékek között erős kiegyensúlyozottság figyelhető meg. Az importált áruk között hasonló összetételt láthatunk, amelyben kiemelkedik a jármű és finomított kőolaj mellett az arany is.
7.ábra: Az osztrák export értékének alakulása Oroszországban, Kínában és az USA-ban 2010-2022 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Oroszországgal való kereskedelmi kapcsolatai 2014 óta jelentősen megváltoztak. 2010 és 2014 között az Ausztriába érkező orosz import évente átlagosan 1 233 millió USD-t ért el, a 2014-es krími eseményeket követően 2021-ig évente átlagosan 731 millió USD-re csökkent az összeg (OEC World, 2024). Visszaesett az osztrák export értéke is Oroszország felé: 2010 és 2014 között átlagosan évi 3 783 millió USD volt a kivitel értéke. 2014 és 2021 között ez az összeg 2 555 millió USD-re csökkent. Az értékekből látható, hogy az orosz import több, mint 40%-kal, míg az osztrák export több, mint 30%-kal esett vissza kevesebb mint egy évtized alatt az orosz-osztrák külkereskedelemben. 2022 februárját követően még drasztikusabban csökken a kétoldalú árucsere forgalom értéke: az osztrák export 1 870 millió USD-re, míg az orosz import 280 millió USD-re csökkent. Ez, a 2021-es értékekhez képest, az export esetében több, mint 15%-os, az import oldalon pedig több, mint 65%-os zsugorodást jelez. A háborút megelőzően Ausztria főleg nyers kőolajat vásárolt Oroszországtól, valamint kisebb mértékben fémeket és vegyipari anyagokat (OEC World, 2024). Exportra gyógyszereket, elektronikai berendezéseket, szállítóeszközöket, fémeket küldött Oroszországba. A termékek szerkezete nem sokban változott a háború hatására sem, viszont azok aránya már igen. Míg 2012-ben az osztrák nyers kőolaj import 57,2%-a érkezett Oroszországból, addig 2022-re ez az érték 20,4%-ra csökkent. A kieső mennyiséget Ausztria Kazahsztánból, Irakból, Líbiából szerzi be 2022 óta. Az adatok alapján azt láthatjuk, hogy bár Ausztria az orosz-ukrán háború hatására nem változtatott semlegességi politikáján – ahogyan például Finnország megtette – a szankciók, valamint az egyéni politikai-gazdasági döntések hatására jelentősen változott az orosz-osztrák kereskedelmi kapcsolat.
A külföldi közvetlen-tőkebefektetések elemzése esetén gyorsan megállapítható, hogy Ausztria inkább tőkeexportőrként van jelen a térségben, mintsem FDI vonzó államként. Ugyan a beáramló tőke mennyisége jelentős, az osztrák kihelyezések értéke mégis magasabb. Ausztriában a legnagyobb tőkeexportőrök Németország (30,8%), Oroszország (11,4%), Svájc (8%), az Egyesült Államok (6,6%), Olaszország (5,7%) és az Egyesült Arab Emírség (4,6%) (OECD, 2022). A külföldi tőkebefektetések főként a szakmai, tudományos és műszaki tevékenységekbe (56,8%), a pénzügyi és biztosítási ágazatba (12,2%), a kereskedelembe (7,8%), valamint az ingatlanügyekre (6,5%) koncentrálódnak (OECD, 2022).
8.ábra: Az osztrák FDI áramlás értékének változása teljes és egyes országok megoszlásában 2010-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2014, 2018, 2022. UNCTAD, 2024.
A grafikon adataiból is látható, hogy az ausztriai tőkebefektetéseknél jelentős az orosz tőkeimport értéke. A 2014-es eseményeket követően lassult az orosz eredetű tőkebefektetések mennyisége Ausztriában, valamint 2015-ben és 2016-ban tőkekivonások is megfigyelhetőek voltak, de 2017-től ismét gyakoribbá váltak a nagy arányú FDI kihelyezések. A legutolsó elérhető OECD adat szerint 2021-ben 3 018 millió USD értékű FDI kihelyezés történt orosz részről az osztrák gazdaságba, ami a teljes beáramló ausztriai tőkebefektetések ötödét tette ki (OECD, 2022). Ugyanebben az évben amerikai részről 237 millió USD-nyi, míg kínai oldalról 143 millió USD-nyi FDI került kihelyezésre Ausztriában (OECD, 2022). Mindebből levonható az a tanulság is, hogy a 2022-es eseményeket követően sem romlott meg annyira a viszony Oroszország és Ausztria között, hogy ez hatással legyen a tőkeáramlásra a két ország között. Az eddigi eredmények alapján 2022 és 2024 első fele között tovább nőtt az orosz eredetű tőkeimport Ausztriában (Vindobona, 2024). Az Osztrák Nemzeti Bank közlése szerint Ciprus után Ausztria lett a második legnagyobb orosz tőkebefogadó ország Európában, ami összefügg azzal, hogy Bécset ma is, ahogyan a hidegháború éveiben, egyfajta központként, kapocsként használják a nagy európai gazdaságok eléréséhez az orosz nagyvállalatok (Vindobona, 2024). Mindez azt is jelzi, hogy Ausztriában az orosz tőkének csak kisebb része marad, nagyobb arányban Európa más országaiba áramlik innen az FDI.
Érdemes azt is megnézni, hogy az osztrák társaságok közül mennyien döntöttek a szankciók elfogadását követően az orosz piac elhagyása mellett. Az Európai Unió tagállamai közül a legtöbb cég Bulgáriából, Magyarországról, Ausztriából, Olaszországból és Görögországból a szankciók elfogadását követően is fenntartja korábbi tevékenységét Oroszországban (Astrov, 2024). Az ilyen eredetű társaságok inkább a kivárás, valamint a további működés mellett foglaltak állást, minimális volt azok száma, akik véglegesen elhagyták az orosz gazdaságot. Ausztria esetében az Oroszországban működő vállalatok körülbelül 60%-a döntött a maradás mellett, 18%- a kivár, tehát még nem hozott végleges döntést, míg 10-15%-uk a piac elhagyását választotta (Astrov, 2024). Az értékek rávilágítanak arra, hogy a legtöbb esetben inkább fenntartották a szankciók ellenére is a korábban létrehozott érdekeltségeiket a vállalatok. Várhatóan azok, akik nem hoztak a felmérés során végleges döntést, tehát kivártak, szintén hasonló álláspontra fognak jutni, mint az előző csoport.
Ausztria semlegességi viszonyainak tárgyalása során a harmadik fontos terület az energiabeszerzés. Az osztrák villamosenergia termelés ¾-e már megújuló energiaforrásokból kerül előállításra, viszont még mindig magas a földgáz és a kőolaj felhasználás, valamint beszerzés aránya. A kőolaj a teljes energiaellátásban 35%-ot, míg a földgáz 19%-ot foglalt el 2023-ban (IEA Austria, 2024). A külkereskedelem elemzésénél már utaltunk rá, hogy olajat főként Kazahsztánból, Líbiából, Irakból, Algériából és Németországból importál Ausztria. A földgáz esetén már kevésbé diverzifikált a beszerzési források helye. Az egyik első nyugat-európai országként Ausztria már 1968-ban gázszerződést kötött az akkori Szovjetunióval, a megállapodás pedig továbbra is érvényben van a felek között, némi módosítással. Ezen túl, 2018-ban újabb gázszerződést írtak alá a felek, amely 2040-ig érvényes és évi 6 milliárd köbméter földgáz vásárlását biztosítja Ausztria számára Oroszországtól (Index, 2023). A legnagyobb felhasználója az orosz gáznak az OMV osztrák energiavállalat, amely vezetője, Alfred Stern többször is jelezte a 2022-es események után, hogy nem áll szándékukban felmondani a meglévő gázvásárlási szerződést (Index, 2023). Ugyanakkor a diverzifikációt kellően fontosan ítélik meg a nagyvállalatnál is, így 2023-ban aláírásra került a BP-vel egy tíz éves gázvásárlási szerződés, amely első teljesítése 2026-ra várható.
A 2022 februári eseményeket követően a legtöbb korábban orosz gázt vásárló ország gyorsan leállt az importtal, Ausztria viszont továbbra is jelentős beszerzéseket folytat. A háttérben az osztrák gazdaság kitettsége található, amely, a megfelelő mennyiségű földgáz nélkül egyszerűen képtelen lenne a megszokott módon működni. Mivel az importfüggőség megkérdőjelezi az ország semleges álláspontját, így 2024 nyarán egy megállapodás került elfogadásra két osztrák koalíciós párt részéről (Weinhardt, 2024). E szerint 2027-ig teljesen megszűntetnék az orosz földgáz importot, annak ellenére is, hogy a szerződés 2040-ig tart és így az osztrák fél jelentős veszteséggel léphetne csak a függetlenebb energiabeszerzés útjára. A szeptember végén tartott ausztriai választások azonban új helyzetet teremthetnek, mivel a győztes Szabadságpárt nem volt benne a korábbi koalíciós földgáz megállapodásban, így vélhetően, más módját választják majd az orosz függőség csökkentésének.
Ausztria immár lassan hetven éve tartó semlegessége időtállónak bizonyul. Ugyan egyes területeken, mint az energiabeszerzés, túlnyomó tud lenni az orosz kapcsolat, viszont összességében képes a kiegyensúlyozott külpolitikára és gazdaságszervezésre. A külkereskedelme és a tőkevonzása kellően diverzifikált, energiabeszerzésében pedig törekszik a partnerségek kialakítására a meglévő orosz kapcsolat mellett is. Külpolitikájában ugyan megfigyelhetünk egy-egy elköteleződést világpolitikai kérdések mellett (például az ukrajnai helyzetben Bécs egyértelműen kiállt a Kijev mellett), de a gazdaságban ezt az eltolódást nem vehetjük észre.
Svájc
Az európai országok, azon belül is az elkötelezett semleges államok közül talán az egyik legismertebb példa Svájc. Az ország egyik világháborúban sem vett részt, külpolitikájára hosszú évtizedek óta jellemző a semleges, egyik irányba sem túlzóan elmozduló diplomáciai kapcsolat. Gazdasága mégis az európai államok között az egyik legstabilabb, követendő példaként emlegetik. A semlegesség jól jövedelmezett az elmúlt évtized geopolitikai helyzetei között is, hiszen Svájc mind Oroszországgal, mind az USA-val, de Kínával is kedvező kapcsolatokat tudott kialakítani.
Svájc és az Egyesült Államok a 19. század óta baráti kapcsolatokat ápol, amelyek olyan közös értékeken alapulnak, mint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása. A külföldön élő svájciak több mint 10%-a az Egyesült Államokban él. 1700 és 2018 között mintegy 460 000 svájci emigrált oda. 2023 végén 83 667 svájci állampolgár élt hivatalosan az országban (EDA Switzerland-USA, 2024). Az Egyesült Államok alapvető fontosságú Svájc jóléte és biztonsága szempontjából, és a második legnagyobb kereskedelmi partnere. Az Egyesült Államok a svájci export és közvetlen külföldi befektetések fő célországa, és kulcsszerepet játszik az oktatás és a kutatás területén.
Az orosz-svájci kapcsolatok megszilárdulását 2007 óta datálják a diplomáciában, amikor a két ország egyetértési megállapodást írt alá egymással. A jó viszony azonban nem tudott tartós maradni, mert a 2014-es krími annexió, majd a 2018-as nyilvánosságra hozott kiber- és kémtámadások, végül pedig a 2022-es februári események tovább rontottak a kapcsolaton (EDA Switzerland-Russia, 2023). Svájc itt is, ahogyan az USA-nál is látható volt, többször fellépett békeközvetítőként. A 2008-as orosz-grúz diplomáciai kapcsolatok megszakadását követően Tbilisziben és Moszkvában egyaránt Svájc végzett közvetítői tevékenységet a két, egymással hadban álló fél között (EDA Switzerland-Russia, 2023).
A Kínai Népköztársasággal 1950 óta tart fenn kétoldalú kapcsolatot Svájc. 2021-ben a Szövetségi Tanács Kína-stratégiát fogadott el, amely meghatározza Svájc Kína-politikai céljait és intézkedéseit a 2021–2024-es időszakra, a béke és az emberi jogok, a jólét, a fenntarthatóság és a digitalizáció külpolitikai prioritásai alapján (EDA Switzerland-China, 2024). 2007 óta Svájc és Kína is folytat kétoldalú párbeszédet a szellemi tulajdonról. Emellett 2013 óta a Kínai Népbank és a Nemzetközi Pénzügyi Államtitkárság (SIF) rendszeres párbeszédet folytat a pénzügyi kérdésekről. 2010 óta Kína Svájc legnagyobb kereskedelmi partnere Ázsiában, globálisan pedig a harmadik legnagyobb az EU és az Egyesült Államok után (EDA Switzerland-China, 2024).
Svájc kereskedelmi kapcsolatai rendkívül kiegyenlítettek a főbb nemzetek gazdaságaival. Az egyes kontinensek szerinti megoszlás alapján látható, hogy Európa vezető helyet foglal el, de nem sokkal kisebb Ázsia részesedése sem, amelyen belül Kína, India és Törökország foglal el fontos pozíciót.
9.ábra: A svájci külkereskedelem megoszlása kontinensenként 2022-ben (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
Az Amerikai Egyesült Államok 2022-ben 15,3%-os részesedéssel vett részt a teljes svájci exportban, emellett pedig az import oldalon is magas, 10,4%-os ez az arány (OEC World, 2024). Európában Svájc legfontosabb kereskedelmi partnere Németország, Franciaország és Olaszország: e három állam a teljes svájci kivitel közel ¼-ét fogadja, az import esetében pedig még magasabb, 34,6% ez a részesedés (OEC World, 2024).
Svájc elsődleges export terméke az arany (25,2%), a gyógyszerek (11,3%), a fém óraszerkezetek (4%), továbbá a villamos energia (2,3%). Importjában a már felsorolt termékek mellett megjelennek a járművek és szállítóeszközök (2,98%), a finomított kőolaj (1,56%), valamint az üzemanyag is (1,47%).
Oroszország és Svájc között a krími események és az ukrajnai háború markánsan változtatta meg a bilaterális kapcsolatokat. A 2014-es, majd a 2022-es háború kirobbanása során elfogadott nemzetközi szankciók alkalmazása Svájcban is viták tárgya lett, hiszen a társadalom az embargó alkalmazásával megkérdőjelezte az ország semlegességének voltát. Magas értékben, összesen 13 milliárd frank összegben zároltak orosz eszközöket az országban. A Svájci Gazdasági Államtitkárság adatai szerint 2023-ban 580 millió frank pénzügyi eszközt, valamint két ingatlant is zár alá vettek (VG, 2024). Mindezzel 17-re nőtt a lefoglalt orosz tulajdonú ingatlanok száma Svájcban. Ez egyben felveti annak a kérdését, hogy semleges országként csatlakozhat- e az adott állam ilyen típusú szankciókhoz, zár alá vételhez. Svájcban erre a kérdésre a Néppárt támogatásával népszavazást kezdeményező aláírásgyűjtést indítottak 2024 tavaszán, amiben arra is kiterjedne a voksolás, hogy az ország ne csatlakozhasson katonai szövetséghez, valamint, hogy a semlegességet az alkotmányba is belefoglalnák (VG, 2024). A népszavazásról ugyan még nem született döntés, de felszínre került a Kínával való kapcsolat elmélyült jellege és annak egy oroszhoz hasonló helyzetben való kezelése.
10. ábra: A svájci export értékének alakulása Oroszországban, Kínában és az USA-ban 2010-2022 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OEC World, 2024.
A külkereskedelmi adatokból látható, hogy az orosz-svájci viszonyban főként az európai ország importja csökkent jelentős mértékben Oroszország felől. A 2013-ról 2014-re az import összege közel a felére csökkent, az export oldalon azonban jóval kisebb mértékű, kevesebb, mint 10%-os csökkenés mérhető (OEC World, 2024). Az import ilyen mértékű visszaesése mögött a finomított kőolaj svájci vásárlásának csökkenése áll: 2013-ban a termék 38,9%-át Oroszországból szerezte be Svájc, egy évvel később azonban innen már csak 9,47%-a érkezett az olajnak. A fennmaradó, hiányzó mennyiséget Svájc 2014-től más európai országoktól, Olaszországtól, Franciaországtól, Hollandiától és Belgiumtól kezdte el megvásárolni (OEC World, 2024). 2022-re jóformán eltűnt Oroszország a svájci finomított kőolaj import partnerei közül, ami azonban arra is rávilágít, hogy ez a hozzáállás Bern részéről valóban felveti, hogy semleges- e az ország. Az már egy másik kérdést vet fel, hogy azok az országok, akik 2014 után kőolajat értékesítettek Svájcnak, milyen eredetű terméket adtak el, hiszen Hollandia és Németország kivételével a többi ország csekély kőolajforrással rendelkezik.
Svájc a stabil gazdasági hátterének, kiszámítható politikai döntéseinek köszönhetően hosszú ideje rendelkezik magas tőkevonzó képességgel. A legtöbb svájci kantonban jelentős az adókedvezmények mértéke, amely még több befektetni vágyót ösztönöz az ország választására, emellett pedig az új vállalatok számára akár tíz év adómentesség is igénybe vehető. Mivel az ország nem része az EU-nak, így bár Brüsszel bírálata a kérdés kapcsán már megfogalmazódott, Svájc nem törekszik a korábbi tőkevonzó eszközök csökkentésére. Nincs teljeskörű befektetési átvilágítás, az FDI ellenőrzés inkább csak bizonyos iparágakra és szektorokra vonatkozik. A svájci banktitok, amely egyik legfontosabb jellemzője a befektetési életnek, egyszerre előny és hátrány is: a legtöbb, likviditását menekíteni akaró befektető számára az anonimitás a legfontosabb, ugyanakkor az ország emiatt a globális gazdasági eseményekre érzékennyé vált. Ennek oka, hogy a figyelem minduntalan ráterelődik egy-egy konfliktus kapcsán, ami pedig lassítja a további tőkevonzást.
Az orosz-ukrán háború során is többször felmerült Svájc és az itt elhelyezett, főként orosz eredetű tőkebefektetések szerepe. Korábban már utaltunk rá, hogy magas értékben került zárolásra orosz vagyon az országban, de emellett érdemes megnézni, hogy az orosz FDI kihelyezések milyen arányban alakultak az elmúlt évek során.
11.ábra: A svájci FDI áramlás értékének változása teljes és egyes országok megoszlásában 2010-2023 között (millió USD-ben kifejezve). Adatok forrása: OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2014, 2018, 2022. UNCTAD, 2024. National Bank of Russia, Direct Investment Statistics Abdroad, 2023.
A Svájcba áramló FDI országokra bontott adatainál kitűnik, hogy az USA egy-egy évben jelentős mennyiségű tőkét helyez ki az országban, majd viszonylag rövid időn belül magas értékben ki is vonja azt onnan. Az amerikai tőkekihelyezések főként a feldolgozóipari és gyártási, kereskedelmi és nem banki holdingtársaságokhoz áramlanak (USTR, 2024). A két ország kapcsolata korábban is gyümölcsöző volt, főként gazdasági szempontból. 2021-ben stratégiai partnerségi megállapodást kötöttek egymással, amellyel intézményesítették a magas szintű találkozókat, párbeszédet és számos megállapodást (EDA Switzerland-USA, 2024). 2022-ben Svájc volt a hetedik legnagyobb külföldi befektető az USA-ban, 297 milliárd USD befektetési volumennel (EDA Switzerland-USA, 2024). Hozzávetőlegesen 500 svájci céget alapítottak az USA-ban 2022-ig, amelyek összesen 317 ezer közvetlen munkahelyet teremtettek. Svájcban szintén magas az amerikai társaságok száma: 2021-es adatok szerint 1 176 USA-beli vállalati működött itt, 104 ezer embert foglalkoztatva (EDA Switzerland-USA, 2024). A két ország kapcsolata így túlmutat a pusztán gazdasági előnyszerzésen, stratégiai partnerei is egymásnak, hiszen Svájc 1960 és 2015 között Kubában, majd 1980-tól a Iránban képviselte az Egyesült Államok érdekeit (EDA Switzerland-USA, 2024).
Az orosz eredetű tőke az amerikaihoz képest csekély összegű kihelyezéseket mutat az Orosz Nemzeti Bank adatközlése szerint (CBR, 2024). Az itt összeállított adatok alapján az eddigi legmagasabb értékben 2014-ben érkezett orosz tőkekihelyezés Svájcba, 6 927 millió USD összegben. A tényleges orosz eredetű FDI kihelyezés azonban ennél az összegnél minden bizonnyal nagyobb, viszont mivel Oroszország előszeretettel alkalmaz transzfer országokat (főként Hollandiát és Ciprust) a tőkekihelyezésekhez, így nehéz megbecsülni a valós értéket.
Hasonló helyzet mutatkozik a Kínából Svájcba áramló FDI esetében is. Az OECD által közzétett évkönyvben a kínai és az oroszországi tőkebefektetések nincsenek rögzítve Svájc adatai alatt, a kínai Kereskedelemügyi Minisztérium pedig kizárólag kínai nyelven teszi közzé a részletes adatokat, amelyek az országos megoszlásokat is rögzítik. Egy befektetési tájékoztató adatai szerint 2023-ban 196 millió USD-re emelkedett a Svájcban létrehozott, kínai forrású, új befektetések értéke (Interesse, 2024). Ezzel az európai ország a kontinens harmadik legvonzóbb célpontja lett a kínai tőkebefektetések előtt. A növekvő együttműködéseket nagyban elősegíti, hogy több, befektetést és kereskedelmet célzó megállapodás jött létre az utóbbi években a két ország között. 2009-ben kétoldalú befektetési szerződést írt alá Peking és Bern, amelyben a befektetések kölcsönös előmozdítását tűzték ki célul. Az egyezmény főbb rendelkezései közzé tartozik a befektetésvédelem, a tisztességes és méltányos bánásmód, valamint a vitarendezési mechanizmusok tisztázása (Interesse, 2024). A megállapodás sajátossága, hogy a befektetésekhez kapcsolódó pénzeszközök (ebben foglalva a hozamok, tőkenyereségek és kompenzációkat is) szabadon átváltható valutában történő haladéktalan és ingyenes átutalását is tartalmazza. 2013-ban átfogó szabadkereskedelmi egyezmény jött létre Kína és Svájc között, amelyben helyett kapott a vámcsökkentés, a nem vámjellegű akadályok redukálása, a szellemi tulajdon védelme, a szolgáltatások kereskedelme, valamint a befektetésvédelem és a kereskedelem megkönnyítése a felek között (Interesse, 2024).
A svájci FDI áramlás összességében változatos képet mutat, viszont az adatok közlésének hiányosságai, valamint a transzferországok miatt nehezen megítélhető, hogy egy-egy nagyobb gazdaság, ténylegesen mekkora tőkebefektetéssel rendelkezik az országban. Svájcot gyakran az európai off-shore tőkekihelyező államok között is szokták emlegetni, nem véletlenül, hiszen az adózási rendszere jóval kedvezőbb, mint a legtöbb államnak. A banktitok, valamint a magas szintű anonimitás biztosítása a befektetők részére tovább nehezíti annak megfejtését, hogy akár az orosz, akár a kínai felek részéről, milyen és mekkora beruházásokat hajtottak végre az országban. Emiatt az ország semlegességének képe is árnyaltabbá válik, még úgy is, hogy közben mindhárom, fentebb már jelzett országgal, politikai diskurzusai ellenére, gazdaságilag eredményes kapcsolatokat ápol.
Svájc a gazdasági növekedést elválasztotta az energiafelhasználástól, ami a gyors népességnövekedés ellenére hatalmas teljesítményt jelent. A három vizsgált ország közül itt a legalacsonyabb a kőszén aránya a teljes energiafelhasználásban, mindössze 0,3% volt 2023-ban (IEA Switzerland, 2024). Magas azonban a kőolaj aránya, egy évvel ezelőtt 34%-os értéket képviselt a teljes energiafelhasználáson belül. 2022-ben 57,4% volt a megújuló energiaforrások részesedése az energiatermelésben (IEA Switzerland, 2024). A megújulók közül jelentős a víz- és a biomassza energiák, előbbi 14%-ot, utóbbi 12,7%-ot képvisel a teljes svájci energiaellátásban (IEA Switzerland, 2024). A gazdaság működtetéséhez azonban kőolajra is szüksége van az országnak. A nyers kőolajat Kazahsztánból, az USA-ból, Nigériából és Líbiából szállítja az országba (OEC World, 2024). Mivel Svájcnak csak egyetlen kőolaj finomítója van, ami az országos szükségletek ¼-ét elégíti ki, ezért szükséges finomított kőolajat importálnia. Ennek beszerzéséhez 2014 előtt főként Oroszországot, 2014 után már Németországot, Franciaországot és Hollandiát is bevonja (OEC World, 2024).
Fontos importtermék az energia területén a földgáz, amely a svájci energiafelhasználásban 10,2%-kal jelenik meg (IEA Switzerland, 2024). Mivel az ország nem rendelkezik földgáz lelőhelyekkel, valamint kitermelési lehetőségekkel, így importra szorul. Elsősorban Oroszországtól vásárolja a földgázt, viszont lényegesen nagyobb függőség mutatkozik ennél a terméknél, mint a kőolajnál volt megfigyelhető. 2019-ben több, mint 50%-a az importált földgáznak Oroszországból származott, ami az EU import arányhoz képest is kimagasló érték (az EU 2019-ben a földgázimport 41%-át szerezte be Oroszországtól). 2020-tól egy fokozatos csökkenés figyelhető meg a svájciak orosz gázfelvásárlásai között, mivel sikerült 43%-ra csökkenteni az innen importált mennyiséget (Maslova, 2022). Mivel az ország nem rendelkezik tengeri kijárattal, ebből adódóan LNG terminál építésére sincs módja, elsősorban a csővezetékes földgázimportot tudja igénybe venni. A tárolókapacitások hiányában a szomszédos országokkal sikerült megegyezésre jutni, így létrejött a Pentalaterális Energiafórum, amelyben Luxemburggal, Franciaországgal, Hollandiával, Ausztriával, Belgiummal, Németországgal egy politikai nyilatkozatot írtak alá, a gáztárolás regionális szintű összehangolásáról (Maslova, 2022). A 2022-es orosz-ukrán háború, valamint az Északi-Áramlat felrobbantása egyaránt rávilágított arra, hogy Svájc számára is fontos az energiahordozók diverzifikálása, a több helyről való beszerzés lehetőségeinek kialakítása.
Összességében Svájc semlegessége ugyan még ma is fogalmi jelentőséggel bír, de egyre inkább úgy tűnik, hogy főként csak a gazdasági érdekek kihasználására törekszik. A Bern és Moszkva között kialakult viszony az ukrajnai háború miatt a gazdasági kapcsolatokban nem hagyott nyomot, ugyanakkor az orosz vagyonok zárolása, valamint a nemzetközi szankciókhoz való csatlakozás egyaránt rányomta bélyegjét a bilaterális kapcsolatra. Míg az USA-val és Kínával folyamatosak a produktív egyeztetések, addig Oroszországgal inkább egy távolságtartó, kölcsönös érdekek miatt fenntartott viszony jellemzi a külpolitika ezen szegmensét.
Összefoglalás, konklúziók
A semlegesség kérdése gazdasági szempontból számos hasonlóságot mutat a politikai semlegességgel. Nem árulunk el nagy titkot, ha azt mondjuk, hogy a legtöbb politikailag semleges ország képes a gazdasági semlegesség megvalósítására is. Mindazonáltal ahogyan a három európai példa is bemutatta, ez a fajta kiegyenlített gazdaságszervezés nagyfokú higgadtságot is megkíván a gazdasági döntéshozóktól. Finnország esetén például az orosz energiaimport minimalizálása csak úgy volt lehetséges, hogy megfelelő alternatív beszerzési helyek voltak számára nyitottak.
Finnország, Ausztria és Svájc példáin keresztül azt is megfigyelhettük, hogy teljes semlegesség nem, vagy csak nagyon ritka esetekben tud gazdasági vonalon megvalósulni. Egy-egy országhoz, kontinenshez mindig jobban fog kötődni az adott állam, hiszen elsődleges gazdasági érdekei úgy kívánják. Egy tökéletes világgazdaságban mindenki mindenkivel egyformán kereskedne, a valóságban azonban ennél árnyaltabb a helyzet. Vannak olyan importcikkek, amelyek beszerzése függetlenül az éppen folyó konfliktustól vagy geopolitikai helyzettől, csak egy vagy nagyon kis számú államtól megoldható. Ilyen esetben fontos annak mérlegelése, hogy egyrészt a gazdasági semlegességet hogyan lehet fenntartani, másrészt az is lényeges, hogy az adott nemzetgazdaság számára meddig éri meg elmenni az elv fenntartása mellett. Ausztria példájában látható, hogy a kőolaj beszerzés, függetlenül az orosz-ukrán háborútól és a Bécs-Moszkva között kialakult viszonytól, számukra Oroszországból a leginkább megfelelő. Ezt a szükségszerűséget tehát fölé helyezik az elveknek, így pedig ebben a szegmensben a semlegesség legitimitása is felmerülhet.
Globális világunkban számos geopolitikai kihívással szembesülhetünk, amelyek a kis, nyitott gazdaságú országok számára megannyi problémát okozhatnak. A gazdasági semlegesség erre egy jó megoldás lehet. Ehhez szükséges, hogy az adott nemzetgazdaság ne szigetelődjön el a semlegességben, hanem nyitott, közvetítő szerepet tudjon játszani akár a nagyhatalmak közötti versengés során is.
Felhasznált források
Astrov, Vasily (2024): Austria’s Economic Relations with the EU Eastern Partnership Countries and Russia. WiiW, Policy Notes and Reports 81, June, 2024. https://wiiw.ac.at/austria-s-economic-relations-with-the-eu-eastern-partnership-countries-and-russia-dlp-6925.pdf
Borhegyi Péter (2022): Finnország útja a semlegességhez. In. Rubocin Aktuáltörténelem. https://rubicon.hu/cikkek/finnorszag-utja-a-semlegesseghez?rovat=aktualtortenelem
CBR (2024): Central Bank of Russia – External Sector Statistics: https://www.cbr.ru/eng/statistics/macro_itm/svs/
Csiki Varga Tamás – Etl Alex – Tálas Péter – Varga Domonkos (2022): A finn és a svéd NATO- tagság és lehetséges következményeik. In. Stratégiai Védelmi Kutatóintézet Elemzések, 2022/7. https://svkk.uni-nke.hu/document/svkk-uni-nke-hu-1506332684763/SVKI_Elemzesek_2022_7_A%20finn%20es%20a%20sved%20NATO-tagsag%20es%20lehetseges%20kovetkezmenyeik_(Csiki%20Varga%20T.%20-%20Etl%20A.%20-%20Talas%20P.%20-%20Varga%20D.).pdf
EDA Switzerland-USA (2024): Bilateral relations Switzerland–United States of America. https://www.eda.admin.ch/countries/usa/en/home/switzerland-and/bilateral-relations.html
EDA Switzerland-Russia (2023): Bilateral relations Switzerland–Russia. https://www.eda.admin.ch/countries/russia/en/home/switzerland-and/bilateral-relations.html
EDA Switzerland-China (2024): Bilateral relations Switzerland–China. https://www.eda.admin.ch/countries/china/en/home/switzerland-and/bilateral-relations.html
EDA Switzerland-USA (2024): Bilateral relations Switzerland–United States of America. https://www.eda.admin.ch/countries/usa/en/home/switzerland-and/bilateral-relations.html
Finland Abroad (2024) – Finland – U.S. relations: https://finlandabroad.fi/web/usa/finland-u.s.-relations
FMPRC (2016) – Ministry of Foreign Affairs The People’s Republic of China – China and Finland: https://www.fmprc.gov.cn/eng/gjhdq_665435/3265_665445/3286_664530/
Finland Abroad (2024) – Finland and China: https://finlandabroad.fi/web/chn/finland-and-china
FMRA (2024): Federal Ministry Republic of Austria – European and International Affairs: Northeast Asia. https://www.bmeia.gv.at/en/european-foreign-policy/foreign-policy/the-asia-pacific-region/northeast-asia
Horváth Jenő (2007): Az osztrák semlegességi törvény. Grotius, 2007. http://www.grotius.hu/publ/displ.asp?id=BXIHQW
IEA Finland (2024): https://www.iea.org/countries/finland
IEA Austria (2024): https://www.iea.org/countries/austria
IEA Switzerland (2024): https://www.iea.org/countries/switzerland
Interesse, Guilia (2024): China-Switzerland Economic Ties: Trade and Investment Highlights. China Briefing. https://www.china-briefing.com/news/china-switzerland-economic-ties-trade-and-investment-highlights/
Index (2023): Ausztria is erősen kitett az orosz energiaimportnak, csakúgy, mint mi. https://index.hu/kulfold/2023/08/05/ausztria-gazimport-europai-unio-oroszorszag-fuggoseg-diverzifikacio/
Kaupilla, Liisa – Cappelin, Björn (2023): The China dilemma in foreign direct investment screening: Comparing the Finnish and Swedish approaches. In. Swedish National China Centre, Report, No.4. 2023. https://kinacentrum.se/wp-content/uploads/2023/06/the-china-dilemma-in-foreign-direct-investment-screening-comparing-the-finnish-and-swedish-approaches-2.pdf
Maslova, Svitlana (2022): Natural gas in Switzerland: consumption, imports, and risks. IMF, 2022. https://www.elibrary.imf.org/downloadpdf/journals/002/2022/172/002.2022.issue-172-en.xml
Márton Andrea (2010): Finnország lehetséges NATO tagsága. In. Hadtudomány, 2010/4. pp.39-47. https://www.mhtt.eu/hadtudomany/2010/4/HT-2010-4_5.pdf
National Bank of Russia, Direct Investment Statistics Abdroad, 2023: https://www.cbr.ru/eng/statistics/macro_itm/svs/
OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2014: https://www.oecd-ilibrary.org/finance-and-investment/oecd-international-direct-investment-statistics-2014_idis-2014-en
OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2018: https://www.oecd-ilibrary.org/finance-and-investment/oecd-international-direct-investment-statistics-2018_bb55ccaf-en
OECD International Direct Investment Statistics Yearbook 2022: https://www.oecd-ilibrary.org/finance-and-investment/oecd-international-direct-investment-statistics-2022_deedc307-en
OEC World Finland: https://oec.world/en/profile/country/fin
OEC World Austria: https://oec.world/en/profile/country/aut
OEC World Switzerland: https://oec.world/en/profile/country/che
OEC World – Vietnam: https://oec.world/en/profile/country/vnm
Ruggenthaler, Peter (2019): A Szovjetunió viszonyulása az osztrák és a magyar semlegességhez 1955-1957 között. In. Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei Levéltári Évkönyv, Szerk.: Galambos Sándor – Kujbusné Mecsei Éva. Nyíregyháza, 2019. https://mnl.gov.hu/sites/default/files/szszbml/lt_2019_peter_ruggenthaler.pdf
Statistics Finlad (2024): Value of energy imports fell by 39 per cent in 2023. https://stat.fi/en/publication/cln1q5zac6qt60bw1rkomx1s9
UNCTAD (2024) – Data Center: https://unctadstat.unctad.org/datacentre/
U.S. Embassy in Austria (2024): The United States and Austria: Decades of Partnership. https://at.usembassy.gov/the-united-states-and-austria-decades-of-partnership/
USTR (2024): United States Trade Representative – Switzerland: https://ustr.gov/countries-regions/europe-middle-east/europe/switzerland
Vindobona (2024): Flow-Through Capital Despite Sanctions: Russian Investments in Austria Continue to Flow. https://www.vindobona.org/article/flow-through-capital-despite-sanctions-russian-investments-in-austria-continue-to-flow
VG (2024): Svájc több mint ötezermilliárd forintnyi orosz eszközt zárolt. https://www.vg.hu/nemzetkozi-gazdasag/2024/04/svajc-szankcio-orosz-eszkozok-zarolasa
VG (2024): Svájcban népszavazás jöhet az orosz szankciókról. https://www.vg.hu/nemzetkozi-gazdasag/2024/04/svajcban-nepszavazas-johet-az-orosz-szankciokrol#google_vignette
Weinhardt Attila (2024): Kiszivárgott: szakítani készül Ausztria az orosz gázzal egy nagy alku részeként. https://www.portfolio.hu/gazdasag/20240807/kiszivargott-szakitani-keszul-ausztria-az-orosz-gazzal-egy-nagy-alku-reszekent-703041#
World Bank – World Integrated Trade Solutine Data Base: https://wits.worldbank.org/Default.aspx?lang=en
Szigethy-Ambrus Nikoletta, nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait a Budapesti Gazdasági Egyetem Külkereskedelmi Karán folytatta. Kutatásokat folytat az orosz-ukrán konfliktus, a külkereskedelmet érintő és gazdaságtörténeti témakörökben is. Jelenleg az ELTE BTK PhD hallgatója, kutatási területe a Magyarországra áramló külföldi tőke szerepe az ország iparosodásában a XIX-XX. század során.
