Gazdasági, kereskedelmi és demográfiai súlyánál fogva az indo-csendes-óceáni térség a világgazdaság egyik központja, egyúttal főként az amerikai-kínai nagyhatalmi rivalizálás miatt fokozódó geopolitikai feszültségek helyszíne. Melyek a fő gócpontok? Hogyan próbálja az Egyesült Államok feltartóztatni Kína erősödését és befolyásának növekedését? Van-e érdemi alternatíva a térség országai számára a Kína nyújtotta gazdasági lehetőségekkel szemben? Miért érdekelt az Európai Unió az indo-csendes-óceáni térségben? Elemzésünkben többek között ezekre a kérdésekre keressük a választ.
Loading...
Reload document 
Open in new tab Az Afrika keleti partjaitól a csendes-óceáni szigetvilágig terjedő indo-csendes-óceáni térség jelentősége túlmutat földrajzi határain. A Föld egyik legfontosabb gazdasági, kereskedelmi és demográfiai központjáról van szó, továbbá az erősödő amerikai-kínai nagyhatalmi rivalizálás fő földrajzi helyszínéről. Már az új keletű indo-csendes-óceáni térség elnevezés is arra utal, hogy a régióban Kína felemelkedésésvel átalakulnak a hatalmi viszonyok. Elemzésünkben bemutatjuk e változások legfontosabbjait: a Tajvanhoz és a Dél-kínai-tengerhez kötődő feszültségeket, a Kína feltartóztatására létrehozott fő kezdeményezéseket, a térség gazdasági formációit, továbbá áttekintjük az Európai Unió kapcsolatait a régióval, valamint az ukrajnai háború hatását a térségben.
Bevezetés
Az indo-csendes-óceáni térség elnevezés az Afrika keleti partjaitól a csendes-óceáni szigetvilágig terjedő régiót jelöli, vagyis az Indiai-óceán és a Csendes-óceán nagy részét egy földrajzi egységként kezeli. Bár földrajzi koncepcióként korántsem új (első dokumentált említése egy brit gyarmati ügyvéd és etnográfus nevéhez fűződik a 19. század közepén [The Economist, 2023]), geopolitikai megnevezésként csak nagyjából 2017 óta vált egyre gyakoribbá. A régió a világgazdaság egyik legfontosabb központja: a világ népességének háromötödének ad otthont (Véron, 2022), a globális GDP 60 százalékát állítja elő, a világgazdaság növekedésének pedig kétharmadát adja (European Parliament, 2022). A tengeri kereskedelem 60 százaléka érinti Ázsiát, a globális kereskedelmi volumen mintegy harmada pedig a Dél-kínai-tengeren bonyolódik. A tenger létfontosságú többek között Japán, Dél-Korea és Tajvan számára, és természetesen a világ második legnagyobb gazdasága, Kína számára is, amely kereskedelme összértékének több mint 60 százalékát tengeri útvonalakon szállítják (ChinaPower, 2021).
A térség ugyanakkor fokozódó geopolitikai feszültségek színhelye. Az ellentétek legfőbb oka az, hogy gazdasági, politikai és katonai erejének növekedésével párhuzamosan Kína egyre magabiztosabban és asszertívebben lép fel a térségbeli status quo ellenében, ami ütközik a térségben jelen lévő másik szuperhatalom, az Egyesült Államok, továbbá a térségbeli országok többségének érdekeivel.
1. ábra: az indo-csendes-óceáni térség. Forrás: Wikimedia Commons
Tajvan
Kína egyre erőteljesebben hangsúlyozza, hogy a megítélése szerint Peking fennhatósága alá tartozó Tajvant újra kell egyesíteni az anyaországgal – ha kell, erővel. Tajvan először a 17. században, a Csing-dinasztia alatt került kínai uralom alá, majd 1895-ben Japánhoz került, miután Kína elvesztette az első kínai-japán háborút. 1945-ben, a második világháború után a sziget ismét Kína része lett, azonban miután a kínai polgárháborúban a kommunisták legyőzték a nacionalista erőket, utóbbiak 1949-ben Tajvanra menekültek, amely azóta de facto önálló állam (Brown, 2023).
Kína történelemértelmezése szerint azonban Tajvan kínai tartománynak minősül, ennélfogva nem tekinthető önálló államnak. Ezt mondja ki az egy Kína-elv, amely szerint egyedül a Kínai Népköztársaság kormánya képviseli egész Kínát, Tajvan pedig Kína elidegeníthetetlen része (Mission of the People’s Republic of China to the European Union, 2022). Tajvan ezzel szemben úgy ítéli meg, hogy soha nem volt a modern Kína része, amely az 1911-es forradalom nyomán alakult meg, így az 1949-ben létrejött Kínai Népköztársaságnak sem képezi részét (Brown, 2023). Hszi Csin-ping kínai elnök 2013-as hivatalba lépése óta, összhangban az állami propaganda részét képező nacionalizmus erősödésével, egyre hangsúlyosabb a Tajvan „visszatérését” követelő hivatalos narratíva Kínában. Hszi a Kínai Kommunista Párt 2022 őszén tartott huszadik kongresszusán nem zárta ki Tajvan erővel való újraegyesítését Kínával, tavaly novemberben pedig arra utasította a kínai hadsereget, hogy készüljön a háborúra (Yu, 2022).
Tajvan fő biztonságpolitikai partnere az Egyesült Államok. Washington ugyan nem tart fenn hivatalos diplomáciai kapcsolatot Tajpejjel, mivel a Kínai Népköztársaságot ismeri el a hivatalos Kínaként, ám az USA és Tajvan között élénk kereskedelmi, gazdasági és nem utolsósorban katonai kapcsolatok vannak. Egy 1979-ben elfogadott törvény értelmében Washington köteles ellátni Tajvant önvédelmi fegyverekkel, továbbá köteles fenntartani az USA képességét arra, hogy szükség esetén megvédje Tajvant (Congress.gov, 2023) – azonban nem kötelezi Washingtont Tajvan megvédésére, illetve nem határozza meg az esetleges védelem mikéntjét sem (ezt jelzi a törvénnyel kapcsolatban használt „stratégiai kétértelműség” kifejezés). Peking természetesen nem nézi jó szemmel az amerikai fegyvereladásokat Tajvannak, sem az olyan fejleményeket – mint például Nancy Pelosi akkori amerikai házelnök tajvani látogatását tavaly nyáron (Tan és Molloy, 2022) –, amelyek értelmezése szerint a tajvani függetlenségi törekvéseket szítják. A szigetország helyzete tehát bonyolult és kényes: Kína egyre egyértelműbbé teszi, hogy akár erővel is visszaszerzi a „renegát tartományt”, amely nyilvánvalóan nem lenne képes önállóan megvédeni magát; az pedig kérdéses, hogy Kína esetleges támadása esetén az Egyesült Államok – amely a jelenlegi status quo fenntartásában érdekelt, így nem támogatja Tajvan függetlenségét – Tajpej védelmére kelne-e.
A Dél-kínai-tenger
A Dél-kínai-tenger feletti fennhatóság kérdése régóta feszültségek forrása: Kína gyakorlatilag az egész tengerre jogot formál, azonban a többi partmenti országnak (Bruneinek, Indonéziának, Malajziának, a Fülöp-szigeteknek, Tajvannak és Vietnámnak) is vannak területi követelései, amelyek nemcsak Kínáéval, hanem egymáséival is ütköznek.
A Dél-kínai-tenger feletti fennhatóság tétje jelentős: a tenger óriási kiaknázatlan kőolaj- és földgázmezőket rejt, továbbá hatalmas halállománnyal rendelkezik. A part menti államok az 1970-es évektől kezdve formálnak jogot a tenger egyes részeire, illetve rajta található szigetekre (Center for Preventive Action, 2023). Kína egy, térképen először 1947-ben jelölt „kilenc pontos vonalra” hivatkozva követeli magának a tenger csaknem egészét, mivel szerinte ez igazolja, hogy történelmileg a terület hozzá tartozik (Beech, 2016). Erre hivatkozva tevékenykednek például kínai halászhajók vietnámi, Fülöp-szigeteki és indonéz kizárólagos gazdasági övezetekben, illetve ellenez Kína minden más állam által végrehajtott kőolaj- és földgázkutatást az általa követelt vízterületen (Asia Maritime Transparency Initiative, 2019). A Fülöp-szigetek beperelte Kínát a tenger gyakorlatilag egészére vonatkozó követelése miatt, a hágai székhelyű Állandó Választottbíróság pedig 2016-os ítéletében Manilának adott helyt: az indoklás szerint Kína történelmi jogokra hivatkozó területi követelése minden jogi alapot nélkülöz, továbbá a Fülöp-szigetek kizárólagos gazdasági övezetében történő kínai tevékenységek (például illegális halászat és mesterséges szigetek létrehozása) sértik az ország szuverenitását. Ahogy az várható volt, Kína – amely aláírta a per alapjául szolgáló ENSZ Tengerjogi Egyezményt – nem fogadta el a döntést (Graham, 2016).
2. ábra: Kína területi követelései, az ENSZ Tengerjogi Egyezmény szerinti kizárólagos gazdasági övezetek, valamint vitatott hovatartozású szigetek a Dél-kínai-tengeren. Forrás: Wikimedia Commons
Kína az elmúlt évek során egyes dél-kínai-tengeri zátonyok és szigetek területét megnövelte, illetve mesterséges szigeteket is létrehozott a tengeren, ezekre hivatkozva pedig jogot formál a környező vizekre. Peking számos szigetet militarizált, kikötőket, leszállópályákat, katonai létesítményeket, radarrendszereket, vadászrepülőgépeket és cirkálórakétákat telepítve rájuk (például a Paracel-, a Spratly- és a Woody-szigetekre) (Center for Preventive Action, 2023). A kínai parti őrség és a kínai állam szolgálatában álló tengeri milíciák rendszeresen zaklatják más tengerparti országok halászhajóit, hadihajóit, valamint földgáz- és kőolajkutató hajóit a Dél-kínai-tengeren (Asia Maritime Transparency Initiative, 2023). Az Egyesült Államok a tengeren végzett szabad hajózhatósági gyakorlatokkal (freedom of navigation operations; FONOP) és egyéb hadgyakorlatokkal demonstrálja a kínai követelések megítélése szerinti jogtalanságát. Washington úgy véli, hogy a nemzetközi jog értelmében bármely állam által engedély nélkül hajózható vizekről van szó. Ezt az álláspontot képviselik az USA szövetségesei, illetve partnerei is; idén júniusban például Ausztrália és Japán hajtott végre – a kínai hadsereg által szorosan nyomon követett – közös hadgyakorlatot a tengeren (Greene, 2023). Kína ezzel ellentétben úgy ítéli meg, hogy a Dél-kínai-tenger hozzá tartozik, így a térségben áthaladó hadihajók és katonai repülőgépek megsértik a szuverenitását (Associated Press, 2022).
A feszültségek enyhítésére lenne hivatott a Dél-kínai-tengerre vonatkozó magatartási kódex (code of conduct), amelynek megalkotása 2002-től húzódik Kína, valamint Délkelet-Ázsia legfőbb multilaterális fóruma, a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetsége (Association of Southeast Asian Nations; ASEAN) között. A két fél időnként bejelenti a magatartási kódex létrehozására irányuló tárgyalások felgyorsítását (ez legutóbb idén februárban történt meg), ám továbbra sem várható a kódex véglegesítése, mivel felettébb kérdéses, hogy Kínának valóban érdekében áll-e a létrehozása. Peking ugyanis előnyben részesíti a viták bilaterális alapon történő megoldását, mivel így a lehető legnagyobb mértékben latba tudja vetni óriási gazdasági és katonai súlyát, egy kötőerővel bíró egyezség az ASEAN-nal ráadásul kevésbé felelne meg az érdekeinek, mint a jelenlegi helyzet (Strangio, 2023).
A Kína feltartóztatására létrejött kezdeményezések
Az Egyesült Államok célja Kína erősödésének feltartóztatása. Ezzel a célkitűzéssel a térség országainak többsége hallgatólagosan egyetért, hiszen Kína szabályokat semmibe vevő magatartása fenyegetést jelent rájuk nézve; ugyanakkor azonban nem kívánnak nagyhatalmi harcok áldozatává válni sem. A Kína kordában tartására vonatkozó amerikai indo-csendes-óceáni stratégia több lábon áll: részét képezi a kétoldalú kapcsolatok megerősítése a szövetségeseivel (az USA-nak a térségben Japánnal, Dél-Koreával, Thaifölddel, a Fülöp-szigetekkel és Ausztráliával van védelmi szerződése); erős partnerségek kiépítése (például Indiával); részben vagy egészében biztonságpolitikai fókuszú társulásokban való részvétel (Quad, AUKUS); gazdasági partnerségek kialakítása; a diplomáciai jelenlét fokozása; továbbá a fejlesztési célú források növelése (The White House, 2022).
A Quad
A szabályokon alapuló – azaz az erőpolitikát elvető – rend térségbeli fenntartására, a szabad, nyitott, békés és biztonságos indo-csendes-óceáni térség biztosítására a közelmúltban létrehozott egyik formáció a Quad (Quadrilateral Security Dialogue, azaz Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd), ami egy Amerikát, Ausztráliát, Indiát és Japánt tömörítő biztonságpolitikai és technológiai fókuszú csoport. Eredete arra vezethető vissza, hogy e négy ország a 2004 végi indiai-óceáni cunamit követően közösen nyújtott segítséget a katasztrófa által sújtott országoknak. Ezt még nem követte állandósult együttműködés, 2006-ban azonban elkezdett körvonalazódni a Quad koncepciója, miután Abe Sinzó japán miniszterelnök szorosabb kapcsolatokat javasolt Japán, Ausztrália és India között az értékeken (például a demokratikus berendezkedésen és a jogállamiságon) alapuló külpolitika érvényre juttatása érdekében. 2007-ben az Egyesült Államok is csatlakozott, azonban a Quad a következő év elején megszűnt, többek között Ausztrália kilépése miatt, amely (gyümölcsöző kereskedelmi kapcsolataik miatt) nem akarta magára haragítani Kínát (Csenger, 2018).
Közel egy évtizeddel később, 2017-ben megkezdődött a Quad „feltámasztása”, miután Ausztrália jelezte nyitottságát a más államokkal való többoldalú együttműködésre, az Egyesült Államok pedig a nemzetbiztonsági és a nemzetvédelmi stratégiájában is jelezte, hogy az indo-csendes-óceáni térségben meglévő szövetségesi kapcsolatai kiterjesztésére törekszik. Az első találkozóra a négy ország magas rangú tisztviselői között 2017 novemberében került sor, és akárcsak a Quad első megalakulása után, Kína most is kifejezte ellenérzését a formációval szemben, mondván, az együttműködés nem lehet sem átpolitizált, sem kizáró jellegű, továbbá nem sértheti kívülálló felek érdekeit. Az újjáalakult Quad kezdetben nem tűnt túl ígéretes formációnak, leginkább India bizonytalan elköteleződése, valamint amiatt, hogy a csoport a kínai Övezet és Út kezdeményezéssel is fel kívánta venni a versenyt, azonban kétségesnek tűnt, hogy a tagállamok az infrastrukturális fejlesztések és segítségnyújtás terén rendelkeznek-e elegendő tőkével és kellő politikai akarattal ahhoz, hogy valódi alternatívát tudjanak nyújtani a kínai kezdeményezéssel szemben (Csenger, 2018). A csoport azonban lendületet kapott, a tagok immár kormány- és államfői szinten is rendszeresen találkoznak, és közös hadgyakorlatokat tartanak. A Quad céljai bővültek, magukba foglalva immár többek között az indo-csendes-óceáni infrastruktúrafejlesztést, a tengerbiztonságot, a klímaváltozás elleni küzdelmet, az egészségügyet, a kritikus fontosságú technológiákat és az űripart (The White House, 2023). A megnövekedett ambíciószint válasz Kína növekvő asszertivitására, aminek következtében a Quad úgy látja, a biztonságpolitikán túl is számos területen érdemi alternatívát kell nyújtania Kínával szemben a térség országainak. Ennek jegyében tűzték ki célul például a koronavírus-járvány idején, 2021 márciusában a térség országainak 1,2 milliárd adag vakcinával való ellátását 2022 végéig a Quad Vakcinapartnerség égisze alatt, amely egyértelműen Kína „vakcinadiplomáciáját” volt hivatott ellensúlyozni (Nagar és Imparato, 2022).
A vakcinapartnerség is jól példázza azonban a Quad nem biztonságpolitikai jellegű projektjeinek kihívásait: az első adagok leszállításához egy év kellett, 2022 júliusáig pedig a célként kitűzött 1,2 milliárd adag kevesebb mint felét sikerült átadni. Mindemellett sok ország esetében a Quad adománya eltörpül Kínáé mellett. Általánosságban elmondható, hogy a Quadban a nem katonai jellegű célkitűzések megvalósítása kevésbé élvez prioritást, mint a biztonságpolitikai célok elérése, ez viszont azt eredményezi, hogy a csoportosulás nem tud vonzó gazdasági, diplomáciai és humanitárius alternatívát kínálni Kína ellenében az indo-csendes-óceáni térségben (Nagar és Imparato, 2022).
Az AUKUS
Az Ausztráliát, az Egyesült Királyságot és az Egyesült Államokat magában foglaló, AUKUS elnevezésű biztonságpolitikai társulás 2021 szeptemberében jött létre két fő céllal („pillérrel”; angolul pillar): hogy Ausztráliát nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal lássa el, továbbá hogy fokozza a tagállamok közötti együttműködést a kibervédelem, a mesterséges intelligencia, a kvantumtechnológia és tenger alatti képességek terén (U.S. Department of Defense, 2023). Ez utóbbi területeken az Egyesült Államok indo-csendes-óceáni térségi koordinátorának idén júniusi nyilatkozata szerint valószínűleg más államok is együtt fognak működni az AUKUS-szal (egyelőre nem tudni, mely országokról van szó, ám korábban Kanada és Új-Zéland is kifejezte érdeklődését az együttműködés iránt [Macmillan, 2023], Ausztrália pedig jelezte, hogy szívesen látná Japán részvételét [Dziedzic és Oaten, 2022]).
Az első pillér keretében a nukleáris meghajtású tengeralattjárókkal rendelkező USA és Egyesült Királyság megosztja a megépítésükhöz szükséges technológiát Ausztráliával. Canberra összesen nyolc ilyen, SSN-AUKUS elnevezésű tengeralattjáróhoz fog jutni, amelyek brit tervek alapján készülnek majd, amerikai technológiával vagy harcászati rendszerrel. Mivel azonban a nyolc tengeralattjáró megépítése hosszú időt vesz igénybe, Ausztrália a tervek szerint addig három Virginia típusú nukleáris meghajtású tengeralattjárót vesz majd az Egyesült Államoktól a 2030-as évek elején, továbbá lehetősége lesz további kettőt is vásárolni. Összességében tehát 11, esetleg 13 tengeralattjáróról van szó. A terv időhorizontja jelentős: a nyolc SSN-AUKUS-ból ötöt a 2050-es évek közepéig szállítanak le, hármat pedig a 2060-as években. A Virginia típusú tengeralattjárók a 2030-as években állnak majd hadrendbe (Hitch, 2023).
Akárcsak az újjáalakult Quadot, az AUKUS-t szintén Kína asszertív térségbeli fellépése hívta életre. Ausztrália számára Kína a kétezres évek elejétől kezdve egyre fontosabbá vált a kereskedelem szempontjából, 2007 óta pedig a fő kereskedelmi partnere (Australian Embassy China, 2012). Canberra sokáig élvezte az Egyesült Államokkal fennálló védelmi szerződése nyújtotta biztonsági garanciát, egyszersmind pedig a Kínával való, egyre bővülő kereskedelem előnyeit, mígnem 2017-ben egy Kínához köthető belpolitikai botrány (Knaus és Phillips, 2017), különösen pedig 2020-ban a koronavírus-járvány eredetének független kivizsgálását szorgalmazó ausztrál felhívás után foganatosított kínai kereskedelmi büntetőintézkedések (The Economist , 2020) következtében úgy ítélte meg, hogy Kína Ausztrália belpolitikájának integritását, valamint az ország tágabb környezetének, az indo-csendes-óceáni térségnek a biztonságát fenyegető magatartása miatt a „nem kell oldalt választanunk” politikája nem működik többé. Az Egyesült Királyság 2021 márciusában adta ki az Európai Unióból való kilépése nyomán aktuálissá vált kül- és biztonságpolitikai felülvizsgálatának eredményét (HM Government, 2021), amely a korábbinál nagyobb hangsúlyt fektet az indo-csendes-óceáni régióra, így Ausztrália és az Egyesült Királyság aktívabb térségbeli szerepvállalásra vonatkozó célkitűzése, amelyet legfőképpen Kína felemelkedése váltott ki, lehetővé tette az AUKUS létrehozását az Egyesült Államokkal közösen.
Peking természetesen mind a Quadot (Lee, 2023), mind az AUKUS-t elítéli, mondván, azok feszültséget szító, kizáró és hidegháborús jellegű „klikkek”, amelyek a térség stabilitása és békéje ellenében hatnak; az AUKUS továbbá Kína szerint a nemzetközi nukleáris non-proliferációs rezsimet is aláássa (Grossman, 2023).
Gazdasági kezdeményezések
Az elmúlt években több gazdasági társulás alakult az indo-csendes-óceáni térségben, amelyek Kína növekvő gazdasági erejének korlátozását vagy legalábbis meghatározott keretek közé szorítását célozzák. A Barack Obama amerikai elnök hivatali ideje alatt kezdeményezett, eredetileg 12 országot tömörítő Trans-Pacific Partnership egy szabadkereskedelmi társulás lett volna azzal a fő céllal, hogy Kína növekvő befolyását ellensúlyozza. Donald Trump elnök azonban 2017-ben, hivatalba lépése után kiléptette Amerikát a megállapodásból, amely így sokat veszített jelentőségéből (Bloomberg, 2023). A társulást végül Comprehensive and Progressive Agreement for Trans-Pacific Partnership (CPTPP) néven hozta létre a többi 11 állam 2018-ban. Kína azóta kérte felvételét a CPTPP-be, annak azonban nincs jele, hogy az USA társulni kívánna (David, 2023).
A Regional Comprehensive Economic Partnership (RCEP) nevű kereskedelmi csoportosulás nyolc évnyi tárgyalás után 2020-ban jött létre, és bizonyos mutatók szerint a világ legnagyobb regionális kereskedelmi egyezménye: 2020-as adatok szerint 28 százalék a részesedése a globális árukereskedelemből, 31 százalék a globális GDP-ből, a világ népességének pedig 29 százalékát adja. Az RCEP-nek 15 tagállama van: az ASEAN tíz tagja, továbbá Ausztrália, Új-Zéland, Japán, Dél-Korea és Kína. 2019-ig India is részt vett a tárgyalásokban, ekkor azonban fenntartásaira hivatkozva kilépett (Cimino-Isaacs et al., 2022). Kína ellensúlyozása a partnerségen belül így jóval nehezebbé vált (India kimaradása ezért csalódást keltő volt például Japán számára [The Economist, 2023]), és kérdéses, hogy Kína nem válik-e az RCEP domináns hatalmává.
A 2022 májusában Joe Biden amerikai elnök által bejelentett Indo-Pacific Economic Framework for Prosperity (IPEF) egy 13 országból (Kína természetesen nincs közöttük) álló gazdasági csoportosulás, amelynek célja az USA gazdasági erejének erősítése az indo-csendes-óceáni térségben, vagyis egy Kínával szembeni gazdasági alternatíva nyújtása a régió országainak. A kezdeményezés négy ún. pilléren alapul: a kereskedelem erősítése, az ellátási láncok ellenállóbbá tétele, az infrastrukturális befektetések és a tiszta energia promotálása, valamint új szabályok létrehozása az adózás és a korrupcióellenes küzdelem terén. Az IPEF ugyanakkor meglehetősen kevés konkrétumot tartalmaz, így (egyelőre legalábbis) nem tudja felvenni a versenyt a Kína nyújtotta gazdasági lehetőségekkel (The Economist, 2022).
Ugyanez elmondható összességében valamennyi Kína ellenében létrehozott térségbeli gazdasági formációról (a fentieken túl ide tartozik az USA és az Európai Unió által tavaly novemberben közösen indított Partnership for Global Infrastructure and Investment, és az amerikai kezdeményezésű, 2021-ben bejelentett Build Back Better World is [Moens és Lau, 2022]): kellő mértékű források hiányában nem tudnak érdemi alternatívát kínálni a kínai gazdaság nyújtotta csábító lehetőségekkel szemben. Ennélfogva hiába tartanak a térség országai Kína túlzott gazdasági befolyásától, nincs más választásuk, mint a kínai gazdaságra hagyatkozni.
A régió jelentősége az Európai Unió szempontjából
Globális jelentőségének növekedésével párhuzamosan az indo-csendes-óceáni térség az Európai Unió (EU) számára is kiemelt stratégiai fontossággal bíró régióvá vált. Az EU a térség legnagyobb befektetője, a fejlesztési együttműködés legjelentősebb forrása, és az egyik legnagyobb kereskedelmi partnere (a térség az uniós export második legfontosabb célpontja, az unió tíz legnagyobb kereskedelmi partneréből pedig négy – Kína, Japán, Dél-Korea és India – itt található). Az itt található kulcsfontosságú vízi útvonalak (a Malaka-szoros, a Dél-kínai-tenger és a Báb el-Mandeb-szoros) az EU kereskedelme szempontjából is létfontosságúak (European Commission, 2021).
3. ábra: az EU indo-csendes-óceáni térséggel folytatott kereskedelmének bővülését az elmúlt bő évtizedben csak a koronavírus-járvány törte meg ideiglenesen. Forrás: Eurostat. Az ábra itt hivatkozható: https://public.flourish.studio/visualisation/14533645/
A térség mindemellett a klímaváltozás elleni küzdelem és a Föld ökoszisztémájának védelme szempontjából is kiemelten fontos az unió számára, mivel egyrészt több, a biodiverzitás szempontjából globálisan is jelentős központ található itt (ilyen például a világ halfogásának mintegy 12 százalékát adó Dél-kínai-tenger), másrészt a térség ökológiai lábnyoma nő, és 2030-ra a világ energiaigény-növekedésének több mint 70 százaléka a régióban fog keletkezni. Mindezek fényében az indo-csendes-óceáni térség a globális klímaváltozás és biodiverzitás-csökkenés elleni küzdelem kiemelt helyszíne, a kihívások kezelésében pedig az EU tevékenyen részt kíván vállalni (European Commission, 2021).
Az EU tehát fokozni kívánja az együttműködését a térséggel annak növekvő gazdasági, kereskedelmi, demográfiai és geopolitikai súlya miatt annak érdekében, hogy megerősítse a szabályokon alapuló nemzetközi rendet, biztosítsa a zavartalan kereskedelemhez szükséges környezetet, segítsen felgyorsítani a zöld és a digitális átállást, és lehetővé tegye a közös fellépést a globális kihívásokkal szemben. Az együttműködés alapjait a demokrácia, a joguralom és az emberi jogok promotálása, továbbá olyan globálisan elfogadott célkitűzések jelentik majd, mint a fenntartható fejlődési célok és a párizsi klímaegyezmény. Mindezt az EU 2021 szeptemberében kiadott indo-csendes-óceáni stratégiája foglalja össze, amely szerint a fenti lépések növelni fogják az unió stratégiai hatósugarát és biztonságát, valamint ellátási láncainak ellenállóképességét (European Commission, 2021). (Megjegyzendő, hogy a közös EU-s stratégia előtt Franciaország – amelynek vannak területei az indo-csendes-óceáni régióban –, Németország és Hollandia már készített saját indo-csendes-óceáni stratégiát [Kliem, 2022].) A térséggel fennálló kapcsolatok szorosabbra fűzését elősegítik a szabadkereskedelmi egyezmények, amelyekről jelenleg tárgyalnak az EU, valamint Ausztrália, India, Indonézia, Thaiföld és Új-Zéland között (Borrell Fontelles és Billström, 2023).
Az uniós indo-csendes-óceáni stratégiában kitűzött célok mindazonáltal egyes kritikák szerint lassan valósulnak meg (Buzna, 2023). A korábban tárgyalt gazdasági kezdeményezésekhez hasonlóan az EU által az Övezet és Út alternatívájaként létrehozott Global Gateway nevű kezdeményezés sem tudott eddig átütő eredményeket elérni. Ursula von der Leyen, az Európai Bizottság elnöke tavaly decemberben elismerte, hogy a Global Gateway, amely a tervek szerint 2027-ig akár 300 milliárd euró értékben finanszírozna infrastrukturális projekteket harmadik országokban, kevés láthatósággal rendelkezik (Lau és Moens, 2022).
Az ukrajnai háború hatása az indo-csendes-óceáni térségre
A földrajzi távolság ellenére az orosz-ukrán háború fokozta az indo-csendes-óceáni régióban meglévő feszültségekkel kapcsolatos félelmeket. Az Ukrajna és Tajvan közötti párhuzam miatt – mindketten egy ellenséges atomnagyhatalom célpontjai, amely nem ismeri el a szuverenitásukat – adódik a kérdés, hogy milyen következtetéseket von le Kína a háborúból egy esetleges Tajvan elleni támadásra vonatkozóan? Egyes vélemények szerint a Nyugat egységes és tartós kiállása Ukrajna mellett óvatosságra inti a kínai vezetést, amely joggal feltételezheti, hogy Tajvan megtámadása esetén a Nyugat ugyanígy lépne fel Pekinggel szemben is. Kína ráadásul nagyságrendekkel integráltabb része a világgazdaságnak, mint Oroszország, így sokkal jobban megsínylené az ellene hozott potenciális szankciókat. Jelenleg valószínűtlennek tűnik ugyan, de nem lehet kizárni, hogy Peking ezzel szemben valójában úgy gondolja, most van itt az ideje Tajvan lerohanásának, amikor a Nyugat (elsősorban Amerika) hadseregeit és hadiiparát lekötik a Kijevnek nyújtott támogatások. Hozzájárul a félelmekhez a térségben, hogy Európával ellentétben az indo-csendes-óceáni régióban nincs a NATO-hoz hasonló védelmi szövetség, amely ellensúlyt képezhetne Kínával szemben (Reuben, 2023).
Kína továbbra is fenntartja szoros kapcsolatait Oroszországgal, és nem ítéli el Moszkvát Ukrajna lerohanásáért. Peking ugyan nem áll ki teljes mellszélességgel Moszkva mellett a háború ügyében – például nem ismeri el sem a Krímet, sem a többi annektált ukrajnai területet Oroszország részeként (Novaya Gazeta Europe, 2023), továbbá úgy tűnik, eddig nem szállított fegyvereket Oroszországnak –, ám Hszi Csin-ping idén márciusi moszkvai látogatása félreérthetetlen jele volt annak, hogy a két nagyhatalom változatlanul érdekelt a szoros együttműködésben, nem utolsósorban az általuk elítélt „nyugati világrend” elleni közös fellépésben. Emellett Oroszország továbbra is fontos energiahordozó-forrás Kína számára, amely a háború kitörése óta növelte az orosz kőolaj- és földgáz importját. India szintén jelentősen megnövelte az orosz kőolajimportot tavaly február óta, kihasználva azt, hogy Oroszország a szankciók miatt kénytelen kedvezménnyel értékesíteni a korábban Európának eladott kőolajat (Menon, 2023). Ez az egyik fő oka annak, hogy India sem ítélte el az orosz agressziót, ugyanakkor ebben közrejátszik az is, hogy Moszkva és Új-Delhi a hidegháborúig visszanyúló szoros kapcsolatokat ápol, aminek fontos eleme, hogy Oroszország India legnagyobb fegyverszállítója (Sen és Chatterjee, 2023).
Összefoglalás
Az indo-csendes-óceáni térség gazdasági, kereskedelmi és demográfiai szempontból a világ egyik központja, Kína felemelkedésével párhuzamosan pedig az egyik fő geopolitikai gócponttá is vált. A Tajvannal kapcsolatos feszültségek egyre inkább abba az irányba mutatnak, hogy csak idő kérdése, mikor próbálja meg Kína elfoglalni a szigetet, ez pedig akár egy kínai-amerikai háborúhoz is vezethet. Hasonlóképp a Dél-kínai-tengeren is valós veszély egy katonai incidens a kínai, illetve az amerikai és szövetséges haderők között, ami potenciálisan eszkalációhoz vezethet.
A Kína felemelkedésével kapcsolatos feszültségek abból fakadnak, hogy erejének növekedésével párhuzamosan Peking egyre kevésbé hajlandó a második világháború óta fennálló szabályalapú nemzetközi rendet elfogadni, ez pedig konfliktushoz vezet a nemzetközi rend fenntartásában érdekelt többi térségbeli országgal, valamint a régióban jelen lévő és hozzá számos szálon kötődő Egyesült Államokkal. Az USA a fő riválisnak tekintett Kínát több fronton próbálja kordában tartani. A legjelentősebbnek tekinthető katonai dimenziót a szövetségeseivel való bilaterális kapcsolatok megerősítése, továbbá a Quad és az AUKUS keretében multilaterális formációk létrehozása jelenti. Gazdasági téren mind Amerika, mind a Kína felemelkedését jelentős részben fenyegetésként megélő térségbeli országok többféle csoportosulás létrehozásával próbálnak ellensúlyt képezni Kínával szemben, ám erre eddig egyik sem bizonyult képesnek.
Az indo-csendes-óceáni térség globális jelentőségét, valamint a régióval fennálló kereskedelmi, befektetési és egyéb kapcsolatainak fontosságát felismerve az Európai Unió 2021 őszén saját indo-csendes-óceáni stratégiát adott ki, amelyben kijelölte a régióval való együttműködésének jövőbeli irányait. Az EU célja a térségben a szabályokon alapuló nemzetközi rend fenntartása, a zavartalan kereskedelem biztosítása, az általa fontosnak tartott értékek (emberi jogok, demokrácia stb.) érvényre juttatása, továbbá a globális kihívások (például a klímaváltozás) elleni közös fellépés. Az unió Global Gateway néven szintén létrehozott egy a kínai Övezet és Úttal szembeni alternatívát, ám a többi hasonló kezdeményezéshez hasonlóan ez sem kínál érdemi választási lehetőséget.
Összességében az indo-csendes-óceáni térség legnagyobb kihívása az egyre asszertívabb Kína jelentette fenyegetések kezelése anélkül, hogy fegyveres konfliktus alakulna ki. Maga az indo-csendes-óceáni elnevezés is alapvetően a Kína felemelkedése miatt megváltozott térségbeli erőviszonyok okán honosodott meg a nemzetközi kapcsolatok terén. Az elnevezés voltaképpen az Egyesült Államok hegemóniája által biztosított ázsiai status quo végét jelzi. A status quo átalakulása jelenleg zajlik, végkimenetele és fegyveres konfliktusok kialakulásának esélye pedig bizonytalan.
Felhasznált források
Asia Maritime Transparency Initiative: „Failing Or Incomplete? Grading The South China Sea Arbitration”. 2019.07.11., https://amti.csis.org/failing-or-incomplete-grading-the-south-china-sea-arbitration/ (2023.07.06.)
Asia Maritime Transparency Initiative: „Flooding The Zone: China Coast Guard Patrols In 2022”. 2023.01.30., https://amti.csis.org/flooding-the-zone-china-coast-guard-patrols-in-2022/ (2023.07.06.)
Associated Press: „China has fully militarized three islands in South China Sea, US admiral says”. In: The Guardian, 2022.03.21., https://www.theguardian.com/world/2022/mar/21/china-has-fully-militarized-three-islands-in-south-china-sea-us-admiral-says (2023.07.06.)
Australian Embassy China: „Australia-China Relationship Overview”. 2012, https://china.embassy.gov.au/bjng/relations1.html (2023.07.12.)
BEECH, Hannah: „Just Where Exactly Did China Get the South China Sea Nine-Dash Line From?”. In: Time, 2016.07.19., https://time.com/4412191/nine-dash-line-9-south-china-sea/ (2023.07.05.)
Bloomberg: „U.K. to sign CPTPP trade deal, shifting focus to China”. In: The Japan Times, 2023.07.08., https://www.japantimes.co.jp/news/2023/07/08/business/uk-cptpp-sign-trade-deal-china/ (2023.07.12.)
BORRELL FONTELLES, Josep; BILLSTRÖM, Tobias: „Europe and the Indo-Pacific: Partners facing similar challenges”. In: Politico, 2023.05.12., https://www.politico.eu/article/europe-indo-pacific-partners-face-similar-challenge/ (2023.07.20.)
BROWN, David: „China and Taiwan: A really simple guide”. In: BBC, 2023.04.06., https://www.bbc.com/news/world-asia-china-59900139 (2023.07.04.)
BUZNA, Viktor: „The EU needs to find its own voice in the Indo-Pacific”. In: Politico, 2023.05.26., https://www.politico.eu/article/the-eu-needs-to-find-its-own-voice-in-the-indo-pacific/ (2023.07.20.)
Center for Preventive Action: „Territorial Disputes in the South China Sea”. In: Council on Foreign Relations Global Conflict Tracker, 2023.06.26., https://www.cfr.org/global-conflict-tracker/conflict/territorial-disputes-south-china-sea (2023.07.06.)
ChinaPower: „How Much Trade Transits the South China Sea?” 2021.01.25., https://chinapower.csis.org/much-trade-transits-south-china-sea/ (2023.07.03.)
CIMINO-ISAACS, Cathleen D.; DOLVEN, Ben; SUTHERLAND, Michael D.: „Regional Comprehensive Economic Partnership (RCEP)”. In: Congressional Research Service, 2022.10.17., https://crsreports.congress.gov/product/pdf/IF/IF11891 (2023.07.12.)
Congress.gov: „H.R.2479 – Taiwan Relations Act”. https://www.congress.gov/bill/96th-congress/house-bill/2479 (2023.07.05.)
CSENGER Ádám: „A Négyoldalú Biztonsági Párbeszéd (Quad)”. In: PAGEO Geopolitikai Kutatóintézet, 2018.07.20., http://www.geopolitika.hu/hu/2018/07/20/a-negyoldalu-biztonsagi-parbeszed-quad/ (2023.07.06.)
DAVID, Dharshini: „CPTPP: UK agrees to join Asia’s trade club but what is it?” In: BBC, 2023.07.16., https://www.bbc.com/news/explainers-55858490 (2023.07.17.)
DZIEDZIC, Stephen; OATEN, James: „Australia’s ‘indispensable’ partnership with Japan could see it join AUKUS pact as strategic links grow”. In: ABC News, 2022.12.10., https://www.abc.net.au/news/2022-12-09/aukus-australia-japan-richard-marles-pact/101757248 (2023.07.12.)
European Commission: „Joint Communication to the European Parliament and the Council. The EU strategy for cooperation in the Indo-Pacific”. 2021.09.16., https://www.eeas.europa.eu/sites/default/files/jointcommunication_2021_24_1_en.pdf (2023.07.19.)
European Parliament: „REPORT on the Indo-Pacific strategy in the area of trade and investment”. 2022.06.07., https://www.europarl.europa.eu/doceo/document/A-9-2022-0170_EN.html (2023.07.03.)
GRAHAM, Euan: „The Hague Tribunal’s South China Sea Ruling: Empty Provocation or Slow-Burning Influence?”. In: Council on Foreign Relations Council of Councils, 2016.08.18., https://www.cfr.org/councilofcouncils/global-memos/hague-tribunals-south-china-sea-ruling-empty-provocation-or-slow-burning-influence (2023.07.06.)
GREENE, Andrew: „Australia and Japan conduct war games in contested waters, closely watched by Chinese military”. In: ABC News, 2023.06.29., https://www.abc.net.au/news/2023-06-30/australia-war-games-in-contested-waters-watched-by-china/102541828 (2023.07.06.)
GROSSMAN, Derek: „Why China Should Worry About Asia’s Reaction to AUKUS”. In: The RAND Blog, 2023.04.15., https://www.rand.org/blog/2023/04/why-china-should-worry-about-asias-reaction-to-aukus.html (2023.07.14.)
HITCH, Georgia: „What is AUKUS and when are we getting nuclear submarines?” In: ABC News, 2023.03.20., https://www.abc.net.au/news/2023-03-14/what-is-aukus-submarine-deal-details-announced/102091510 (2023.07.12.)
HM Government: „Global Britain in a competitive age”. 2021.03., https://assets.publishing.service.gov.uk/government/uploads/system/uploads/attachment_data/file/975077/Global_Britain_in_a_Competitive_Age-_the_Integrated_Review_of_Security__Defence__Development_and_Foreign_Policy.pdf (2023.07.12.)
KLIEM, Frederick: „The EU Strategy on Cooperation in the Indo-Pacific: A Meaningful Regional Complement?” In: European Strategic Approaches to the Indo-Pacific, Panorama Insights into Asian and European Affairs, 01/2021, Konrad-Adenauer-Stiftung, 2022, https://www.kas.de/documents/288143/16920728/Panorama+European+Strategic+Approaches+to+the+Indo-Pacific.pdf/ (2023.07.20.)
KNAUS, Christopher; PHILLIPS, Tom: „Turnbull says Australia will ‘stand up’ to China as foreign influence row heats up”. In: The Guardian, 2017.12.09., https://www.theguardian.com/australia-news/2017/dec/09/china-says-turnbulls-remarks-have-poisoned-the-atmosphere-of-relations (2023.07.12.)
LAU, Stuart; MOENS, Barbara: „EU to launch Global Gateway projects, challenging China’s Belt and Road”. In: Politico, 2022.12.20., https://www.politico.eu/article/global-gateway-european-union-launch-china-belt-and-road/ (2023.07.20.)
LEE, Matthew: „Quad FMs, wary of China’s might, push Indo-Pacific options”. In: Associated Press News, 2023.03.03., https://apnews.com/article/indo-pacific-diplomacy-india-us-australia-japan-china-17ebf36a78b413a1946f6bfec5546074 (2023.07.14.)
MACMILLAN, Jade: „AUKUS could expand in second phase to include other countries, US officials say, while challenges remain for nuclear subs delivery”. In: ABC News, 2023.06.27., https://www.abc.net.au/news/2023-06-27/us-officials-say-aukus-deal-may-expand-to-other-countries-and-ai/102527430 (2023.07.11.)
MENON, Shruti: „Ukraine crisis: Who is buying Russian oil and gas?” In: BBC, 2023.05.23., https://www.bbc.com/news/world-asia-india-60783874 (2023.07.20.)
Mission of the People’s Republic of China to the European Union: „Questions and Answers Concerning the Taiwan Question (2): What is the one-China principle? What is the basis of the one-China principle?” 2022.08.15., http://eu.china-mission.gov.cn/eng/more/20220812Taiwan/202208/t20220815_10743591.htm (2023.07.04.)
MOENS, Barbara; LAU, Stuart: „West plays a tired, old tune on matching China’s Belt and Road”. In: Politico, 2022.11.15., https://www.politico.eu/article/west-china-belt-and-road-initiative-infrastructure-g20/ (2023.07.20.)
NAGAR, Sarosh; IMPARATO, Sergio: „The Disappointment of the Quad Vaccine Partnership”. In: The Diplomat, 2022.07.01. https://thediplomat.com/2022/07/the-disappointment-of-the-quad-vaccine-partnership/ (2023.07.11.)
Novaya Gazeta Europe: „China’s EU envoy: Beijing doesn’t recognise Russia’s annexation of Ukraine territories”. 2023.04.05., https://novayagazeta.eu/articles/2023/04/05/chinas-eu-envoy-beijing-doesnt-recognise-russias-annexation-ukraine-territories-doesnt-send-military-aid-to-moscow-en-news (2023.07.20.)
REUBEN, Johnson: „How the war in Ukraine is impacting security in the Indo-Pacific”. In: Breaking Defense Indo-Pacific, 2023.06.14., https://breakingdefense.com/2023/06/how-the-war-in-ukraine-impacts-asian-security/ (2023.07.20.)
SEN, Sudhi Ranjan; CHATTERJEE, Adrija: „Russian arms sales to India stall due to fears over US sanctions”. In: The Economic Times, 2023.04.21., https://economictimes.indiatimes.com/news/defence/russian-arms-sales-to-india-stall-due-to-fears-over-us-sanctions/articleshow/99660976.cms (2023.07.20.)
STRANGIO, Sebastian: „China, ASEAN to ‘Accelerate Consultations’ on South China Sea Code”. In: The Diplomat, 2023.02.23., https://thediplomat.com/2023/02/china-asean-to-accelerate-consultations-on-south-china-sea-code/ (2023.07.06.)
TAN, Yvette; MOLLOY, David: „Taiwan: Nancy Pelosi meets President Tsai to Beijing’s fury”. In: BBC, 2022.08.03., https://www.bbc.com/news/world-asia-62398029 (2023.07.05.)
The Economist: „Reinventing the Indo-Pacific”. 2023.01.04., https://www.economist.com/asia/2023/01/04/reinventing-the-indo-pacific (2023.07.03.)
The Economist: „America’s new Asian economic pact: just don’t call it a trade deal”. 2022.05.24., https://www.economist.com/finance-and-economics/2022/05/24/americas-new-asian-economic-pact-just-dont-call-it-a-trade-deal (2023.07.14.)
The Economist: „China punishes Australia for promoting an inquiry into Covid-19”. 2020.05.21., https://www.economist.com/asia/2020/05/21/china-punishes-australia-for-promoting-an-inquiry-into-covid-19 (2023.07.12.)
The White House: „Indo-Pacific Strategy of the United States”. 2022.02., https://www.whitehouse.gov/wp-content/uploads/2022/02/U.S.-Indo-Pacific-Strategy.pdf (2023.07.12.)
The White House: „Quad Leaders’ Summit Fact Sheet”. 2023.05.20., https://www.whitehouse.gov/briefing-room/statements-releases/2023/05/20/quad-leaders-summit-fact-sheet/ (2023.07.11.)
U.S. Department of Defense: „AUKUS: The Trilateral Security Partnership Between Australia, U.K. and U.S.” 2023, https://www.defense.gov/Spotlights/AUKUS/ (2023.07.11.)
VÉRON, Luc: „Indo-Pacific: At the Heart of the European Union’s Foreign and Security Policy by Ambassador Luc Véron”. In: Delegation of the European Union to the Philippines, 2022.06.21., https://www.eeas.europa.eu/delegations/philippines/indo-pacific-heart-european-union%E2%80%99s-foreign-and-security-policy-1_en?s=176 (2023.07.03.)
YU, Verna: „Xi Jinping tells China’s army to focus on preparation for war”. In: The Guardian, 2022.11.09., https://www.theguardian.com/world/2022/nov/09/xi-jinping-tells-chinas-army-to-focus-on-preparation-for-war (2023.07.05.)
Nemzetközi kapcsolatok elemző. Mestertanulmányait az ausztrál Macquarie University nemzetközi kapcsolatok szakán végezte. A Pallas Athéné Geopolitikai Kutatóintézet munkatársa volt, majd a Külgazdasági és Külügyminisztériumban dolgozott három évig. Kutatási területe a geopolitika, kiemelten az indo-csendes-óceáni térség.
