Categories
Írások

Európai inflációs körkép

2021 elejétől dinamikusan gyorsul az Európai Unió inflációja, 2021 januárjához képest kilencszeresére ugrott az Európai Unió átlagos pénzromlási üteme és már átlépte a 10%-ot is. Azonban az EU-n belüli térségek inflációs rátáiban jelentős különbségek vannak, általánosságban a kelet-közép-európai és Balti-régió országaiban magasabb árnövekedést regisztrálnak a nyugat-európai tagállamokéhoz képest. A maginfláció is erősödik Európa-szerte, mely mutatja, hogy a korábban átmenetinek vélt nyersanyag-, energia- és élelmiszerár-emelkedések fokozatosan beépülnek a termékek és szolgáltatások áraiba, a gazdaságok egyre szélesebb rétegeit érintve. Szeptemberben a hazai infláció a negyedik legmagasabb volt az Európai Unióban, a három balti állam rátái mutattak csak dinamikusabb emelkedést a hazainál. 2023-ban az infláció fokozatos lassulása várható Európában, köztük Magyarországon is, melyeket globális tényezők és a jegybankok határozott lépései is előmozdítanak. Ugyanakkor különféle – általában pszichológiai – okok miatt magasabbnak érzékeljük az árnövekedést a tényleges, hivatalos statisztikákban publikáltakhoz képest. A jelen tanulmány az európai inflációs helyzetet, okokat és kilátásokat vizsgálja, fókuszba helyezve Magyarország és a régiós országok árnövekedési ütemét.

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [3.60 MB]

Korábbi elemzésünkben a stagflációs kockázatokkal foglalkoztunk nemzetközi szinten és idehaza. Jelen tanulmányban a stagfláció egy feltételét, az inflációt vizsgáljuk meg részletesebben. Az elemzés során górcső alá vesszük az európai inflációs helyzetképet, megvizsgáljuk a gyorsuló infláció mögött álló legfőbb okokat, illetve az inflációs kilátások is terítékre kerülnek. Meddig gyorsulnak az inflációs mutatók Európában? És Magyarországon? E kérdések mellett arra is választ kaphatunk, miért érzékelünk magasabb inflációt, mint ahogy a hivatalos statisztikákban közzétett adatok mutatják.

Inflációs helyzetkép Európában

Infláció alakulása

Az Európai Unióban a tagországok közti összehasonlíthatóság érdekében az ún. harmonizált fogyasztói árindexet használják az infláció mérésére (Harmonised Indices of Consumer Prices, HICP). Az EU tagállaminak átlagos inflációja több éven keresztül – 2013 elejétől 2021 tavaszáig – nyomott szinteken, túlnyomórészt 2% alatt ragadt. Ebben a bő 8 évben csupán két időszakban közelítette meg a 2%-ot (2017 elején és 2018 második felében), ezzel ellentétben 0% közeli vagy akár az alatti szinteket is megjárt az időszak során (negatív tartományban 2015 és 2016 elején, 0% közelében pedig 2020 második felében járt). Ebben az időszakban a közgazdasági diskurzusok arról szóltak, mit kellene lépnie a gazdasági döntéshozóknak, milyen eszközök kellenek az infláció gyorsításához.

2021 eleje óta azonban épp ennek az ellenkezője foglalkoztatja a gazdasági szereplőket – és 2022-re már Európa lakosságát is –, mégpedig, hogy meddig gyorsulnak az inflációs mutatók Európában, mikor és milyen szinteken érik el csúcspontjukat. Az adatokat tekintve idén augusztusban lépett be az EU átlagos inflációja a két számjegyű tartományba (10,1% év/év alapon), majd szeptemberben megközelítette a 11%-ot az éves szinten mért pénzromlás üteme (10,9%). Továbbá az eurót használó országok alkotta eurózóna inflációja szeptemberre 9,9%-ig gyorsult, és bár technikailag még nem lépett a két számjegyű tartományba, mindazonáltal az Európai Központi Bank 2%-os céljánál ötször nagyobb volt az infláció az euróövezetben[i].

1. számú ábra: 2021 eleje óta gyorsul az Európai Unió és az eurózóna inflációja, már két számjegyű tartományban állnak, és további emelkedés várható. Forrás: Eurostat.

Az Európai Unió átlagos inflációjának számítása során veszik a 27 tagország egyéni inflációs rátáját, és ezekhez súlyokat rendelve kalkulálják az EU átlagos inflációját. A súlyokat az adja, hogy az adott országon belül a háztartások végső monetáris fogyasztási kiadása (Household final monetary consumption expenditure, HFMCE) mekkora részét képezi a teljes uniós adatnak (a súlyok a nemzeti számlák adataiból származnak). Ezek alapján a legnagyobb súllyal a német infláció (22,4%) esik latba az Európai Unió átlagos inflációjánál, őt Franciaország (16,2%) és Olaszország (13%) inflációja követi. Magyarország inflációja 15. a sorban 1,5%-os részesedésével.

2. számú ábra: 2022-ben az Európai Unió átlagos inflációjában a magyar adat súlya 1,5%-ot tesz ki. Forrás: Eurostat.

Az Európai Unió átlagos inflációja – az átlagszámítási módjából kiindulva – elkendőzi a tagországok közti inflációs különbségeket: Franciaországban 6,2%-os, Máltán 7,4%-os, Írországban 8,6%-os inflációt mértek szeptemberben (év/év alapon mérve), míg az ún. Balti-térség országaiban 20% fölötti fogyasztóiár-növekedést regisztráltak (Észtország 24,1%, Lettország 22,0%, Litvánia 22,5%), de a 20%-ot közelíti az infláció Csehországban (17,8%) is. Magyarországon szeptemberben a harmonizált fogyasztói árindex 20,7%-os növekedést mutatott egy év alatt, ezzel a magyar infláció az Európai Unióban a negyedik legmagasabb lett, szorosan követve a három Balti-államot.

Ahogy arról korábbi elemzésünkben írtunk, a tagországok inflációs rátái közti különbséget okozhatják az országonként eltérő árszabályozások, a kelet-közép-európai és Balti-régió országainak bérfelzárkózása és a fogyasztói kosarukban nagyobb súllyal szereplő, jelentősen dráguló energia- és élelmiszerárak. Továbbá a nyugat-európai tagállamok inflációjában jelentősebb súllyal esnek latba a szolgáltatások árai, amelyek az elmúlt időszakban alacsonyabb növekedést mutattak. E tényezőket a későbbiekben részletesen kifejtjük.

Érdemes a vizsgálatba vonni más, Európai Unión kívüli európai országot és annak inflációs tendenciáit. Norvégia, Izland, az Egyesült Királyság (és Liechtenstein) az Európai Gazdasági Térség tagjai, mely az Európai Unió egységes piacának kiterjesztését célozza. Ezenkívül vizsgálati körbe vonjuk még Svájcot, Szerbiát és Észak-Macedóniát.

Az izlandi (szeptember: 5,9%), a norvég (7,7%) és a svájci (3,2%) gazdaságot kisebb inflációs ráták jellemzik, mely országoknál is igaz, hogy a fogyasztói kosarukban kisebb súlyt képviselnek az elmúlt időszakban drasztikusan emelkedő energia- és élelmiszerárak. Ezzel szemben az észak-macedón (18,5%) és a szerb (13,6%) infláció a kelet-közép-európai és Balti-régióhoz hasonlóan két számjegyű tartományban mozog hónapok óta. Az Egyesült Királyság inflációja 10% körül jár (szeptember: 10,1%).

3. számú ábra: Kelet-Közép-Európában és a Balti-térség országaiban magasabb inflációt regisztráltak szeptemberben, mint Nyugat-Európában. Forrás: Eurostat.

Maginfláció alakulása

A maginfláció az árszínvonal-emelkedés alapfolyamatát mutatja, kiszűrve az inflációból az egyszeri hatásokat és a nagyobb havi szintű ingadozásokat (időjárás, világpiaci ármozgás stb.), így legfőképpen a feldolgozatlan élelmiszerek, energia- és járműüzemanyag-árakat, a hatóságilag meghatározott árú termékeket (tb által támogatott gyógyszerek, hatósági áras szolgáltatások), illetve egyéb, speciális hatásnak kitett termékeket (saját tulajdonú lakásszolgáltatás, szeszes italok, dohányáruk). A maginflációban olyan termékek és szolgáltatások szerepelnek, amelyek árának változását alapvetően a gazdasági aktvitás, pontosabban a meglévő emberi és gépi kapacitások kihasználtsága határozza meg.

Az Eurostat többféle módon is számolja és teszi közzé a maginflációs mutatókat, ezek közül a piaci szereplők és az EKB által leginkább figyelt maginflációs mutató az energiaáraktól, élelmiszeráraktól, alkohol- és dohányáraktól szűrt mutató. A belső árnyomás az Európai Unió (szeptember: 5,7%) és az eurózóna (4,8%) átlagában jelentősen alacsonyabb a tényleges inflációnál (10% körüli), tehát a fő inflációs mutatót a maginfláción kívüli tételek lökték egyre magasabb szintekre a hónapok során (elsősorban élelmiszerárak és energiaárak). Ennek ellenére önmagában nem elhanyagolható a maginfláció szintje és dinamikája sem. A szintjét tekintve az 5% körüli átlagos eurózónás érték a jegybanki 2%-os cél 2,5-szerese, amely eleve egy erős inflációs szintet jelez és a jegybankot az infláció elleni küzdelemre készteti.

4. számú ábra: a régió országaiban jelentősebb a maginfláció, vagyis a belső inflációs nyomás, mint az Európai Unió vagy az eurózóna átlagában. Forrás: Eurostat.

A maginfláció erősödése azt is jelenti, hogy a korábban átmenetinek gondolt nyersanyag-, energia- és élelmiszerár-emelkedések fokozatosan beépülnek a termékek és szolgáltatások áraiba, a gazdaság egyre szélesebb rétegeit érintve. Míg például az energiaárak emelkedésének kezdetén – 2021 második negyedévétől, a járvány utáni nyitástól kezdődően – a fő inflációs mutató egyből reagált és uniós átlagban 2% fölé gyorsult (közvetlenül hatott az inflációra, termékek áraiba történő átgyűrűző hatás még nem volt), addig a maginflációban még nem jelentkezett az erős árnyomás, 2021 augusztusáig uniós szinten 2% alatt mozgott a mutató. Azonban 2021-2022-ben az energiaárak egyre tartósabb és dinamikusabb emelkedést mutattak, ezért egyre inkább átgyűrűzött ezeknek a hatása a gazdasági alapfolyamatokba, a termékek és szolgáltatások szélesebb körébe, így idővel közvetetten – a termékek és szolgáltatások áraiba fokozatosan beépülve – is hatottak a fogyasztói árakra, és a maginflációt is gyorsították.

5. számú ábra: A maginfláción kívüli tételek árainak gyorsulása (pl. energiaárak, élelmiszerárak) először csak a fő inflációs mutatókat érintette közvetlenül, majd ahogy tartósabbá vált az áremelkedés e tételeknél, úgy gyűrűzött át az áremelkedés az alapvető termékek és szolgáltatások áraiba, megjelenve a maginflációs mutatókba is (közvetett hatás). Forrás: Eurostat.

Az Eurostat módszertana által számított magyar maginflációs mutató Csehország után a második legmagasabb volt szeptemberben (13,2%). A 6. számú ábrán jól látható, hogy a kelet-közép-európai és balti államok maginflációja áll a rangsor élén mint legnagyobb belső, maginflációs nyomással rendelkező gazdaságok, de ezek közül is kimagaslik hazánk. Ebből következik, hogy hazánkban valószínűleg erőteljesebb az energiaárak és élelmiszerárak drasztikus emelkedésének átgyűrűzése az alapvető termékek és szolgáltatások áraiba (pl. a megnövekedett rezsiköltségek miatt egyre több vállalat emelt árakat). Továbbá a maginflációban jelenik meg elsődlegesen a feszes munkaerőpiac miatti bérnövekedések inflációt gerjesztő hatása, míg a nyugat-európai államokban kisebb bérnyomás látható (az infláció mögöttes okairól a következő fejezetben lesz szó).

6. számú ábra: 2022 szeptemberében Magyarországé volt a második legmagasabb maginflációs mutató. Forrás: Eurostat.

Az infláció mögött álló tényezők

Az infláció dekompozíciója

A leggyakrabban használt inflációs mutatószám az év/év alapon számolt inflációs mutató, amely az adott havi fogyasztói árindexet az előző év azonos hónapjához viszonyítja. Azaz a mutató a 12 hónap alatt bekövetkezett árváltozást mutatja; ez az értéke volt szeptemberben az Európai Unióban 10,9%. Ennek előnye, hogy gyakorlatilag az inflációs trendet mutatja, mert kiszűri a szezonális hatások nagy részét a mutatóból. Azonban ennek a mutatónak hátránya, hogy az adott időszaki értéket az úgynevezett bázishatás befolyásolja; vagyis az, hogy az előző év azonos hónapjában milyen fogyasztói árindexet mértek. A magas előző évi bázisérték alacsonyabb aktuális inflációs mutatót idéz elő és fordítva.

Szintén fontos, de kevésbé népszerű inflációs mutató a hó/hó alapon mért infláció, amikor az adott hónap árait az előző hónaphoz viszonyítjuk. Ez a mutató az adott havi árváltozásról bővebb információt ad. Ez utóbbit használjuk most az infláció különböző résztételeire történő „felbontására”, hogy megtudjuk, mely tételek okozzák leginkább az infláció gyorsulását.

7. számú ábra: 2022-ben legnagyobb mértékben az élelmiszerárak, a háztartási energiaárak növekedése és a közlekedésre fordított összegek emelkedése hatott az inflációra az EU-ban. Forrás: Eurostat.

2022 szeptemberében havi alapon, vagyis augusztusról szeptemberre 1,2%-kal nőttek a fogyasztói árak az Európai Unió átlagában, melyhez legnagyobb mértékben az élelmiszerárak, illetve a lakhatási, víz, áram, gáz és egyéb tüzelőanyagok árainak emelkedése, továbbá a ruházat és lábbeli árainak szezonális emelkedése járult hozzá. Ahogy a 7. számú ábrán is látható, a tendencia hasonló volt az idei évben: az inflációt az Európai Unióban leginkább az élelmiszerárak, a háztartási energiaárak és a közlekedésre fordított összegek mozgatták. A közlekedési kategóriában találhatók egyebek mellett az üzemanyagárak (pl. benzin, dízel) az Eurostat szerint; a nyersolaj világpiaci ára – mely e két tételt erősen befolyásolja – az idei év első felében jelentős emelkedést mutatott. Összehasonlításként szerepeltetjük a 2019 év végi uniós infláció bontását is, melynél látható egyrészt, hogy a koronavírus-járvány, majd a háború sújtotta időszakot megelőzőn alacsonyabb havi szintű inflációt mértek (2018-2019 átlagában 0,1%-ot), a fő inflációt mozgató tétel – a jelenleginél kisebb mértékben – az élelmiszerárak, a közlekedés, ill. a szabadidő és kultúra volt.

Magyarországon hasonló tényezők mozgatják az inflációt, mint az Európai Unióban, révén, hogy a külkereskedelmi forgalmunk zöme, 70-75%-a az Európai Unió és azon belül az eurózóna tagállamaival zajlik. A külkereskedelmen keresztül áramló export- és importtermékekkel a külső gazdasági hatások és az infláció is beszivárog Magyarországra.

8. számú ábra: Magyarországon is az inflációt elsősorban a háztartási energiaárak és az élelmiszerárak hajtják. Forrás. Eurostat.

Szeptemberben legnagyobb mértékben a magyar havi alapú inflációhoz a lakhatási, víz, áram, gáz és egyéb tüzelőanyagok árainak és az élelmiszeráraknak az emelkedése járult hozzá.

Itt érdemes megemlíteni, hogy a háztartási energiaárak (áram, gáz, egyéb tüzelőanyagok) elsőként az idei év augusztusában lökték magasabbra a fogyasztói árakat (ahogy a 8. számú ábrán is látszik), mely a rezsicsökkentés szabályának módosításából fakadt. Korábban közvetetten, más termékek és szolgáltatások árain (a vállalati költségek emelkedésén) keresztül hatott az európai szintű energiaár-emelkedés a hazai inflációra, míg augusztustól az átlagfogyasztás feletti rész árának piaci alapra helyezésével közvetlenül is érinti a hazai lakosságot az energiaárak emelkedése (elsősorban áram- és gázárak). Módszertani eltérések miatt az uniós összehasonlításra is alkalmas inflációs mutató, a HICP esetében az rezsicsökkentés módosítása miatti árváltozások az augusztusi, addig a hazai módszertan szerint számított indexben a szeptemberi adatokban jelennek meg először.

Inflációra ható tényezők tekintetében Magyarország leköveti az uniós tendenciákat, viszont a mértékeket tekintve felülmúlja azokat. Ahogy a 7. és 8. számú ábrák összevetéséből látszódik, az élelmiszerárak és a háztartási energiaárak jóval nagyobb mértékben hatnak a magyar inflációra, mint az Európai Unióban általánosságban. Mindkét inflációs résztétel esetében elmondható, hogy az inflációs kosáron belüli súlyuk nagyobb hazánk esetében (ahogy a kelet-közép-európai és balti gazdaságokra általánosságban jellemző), ráadásul havi szinten nagyobb mértékben nőttek az adott termékek árai idehaza, mint az EU-ban.

Továbbá nemcsak a globális hatásoknak kitett élelmiszerárak és energiaárak nőttek nagyobb mértékben idehaza, mint az EU-ban, hanem a szolgáltatási szektoron belül is láthattunk az elmúlt hónapokban jelentősebb áremelkedéseket, például az éttermi és szálláshelydíjak esetében. Ez egyrészt a belső árnyomás emelkedésére utal Magyarországon a feszes munkaerőpiacból eredően, másrészt az energiaárak átgyűrűzése gyorsabban és erőteljesebben zajlik feltehetően idehaza, mint az EU átlagában. Tehát a munkaerőhiány és a magasabb bérek, ill. a rezsiköltségek emelkedése erőteljesebben hat a hazai árakra.

 

A következő részekben sorra vesszük a legfontosabb inflációra ható tényezőket Európa és Magyarország vonatkozásában.

Élelmiszerárak alakulása

Az élelmiszerárak dinamikus emelkedése 2021 második felében kezdődött az Európai Unióban, majd az idei év elején gyorsult fel az élelmiszerár-infláció, mely több okra vezethető vissza. Egyik kiváltó ok a rendkívül aszályos időjárás 2021-ben és 2022-ben egyaránt, mely csökkentette a kínálatot. Ezt követően az orosz–ukrán háború kitörésekor lőttek ki rakétaként az árak Európában: alapanyaghiányon keresztül (pl. műtrágya), de közvetlenül a visszaeső mezőgazdasági forgalmon keresztül is. Másrészről az energiaárak nagymértékű növekedése is jelentős emelkedést hozott az élelmiszeráraknál.

A szeptemberig rendelkezésre álló adatok szerint enyhülni látszik a helyzet világszinten az élelmiszerárak tekintetében, mivel az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezetének (Food and Agriculture Organization of the United Nations, FAO) globális élelmiszerár-indexe több hónapja csökken, bár ezzel együtt továbbra is magas szinten áll. Az ármérséklődés mögött több ok is felfedezhető, egyebek mellett folyamatosak a betakarítások az északi féltekén, fokozatosan újraindultak a szállítások Ukrajnából, de csökken a globális kereslet is, mely szintén visszafogja az árakat. Ugyanakkor az október végi hírek, miszerint Oroszország egyoldalúan felmondta az ukrán gabonakivitelre vonatkozó megállapodás végrehajtását, nagyfokú bizonytalanságot szül a globális élelmiszerárak alakulása tekintetében. Pozitív fejlemény, hogy a legfrissebb hírek szerint Oroszország enyhülést mutat és mégis hajlandó végrehajtani a megállapodást.

9. számú ábra: Kelet-Közép-Európában és a Balti-térségben dinamikusabb élelmiszerár-növekedést tapasztalhattunk szeptemberben, mint Nyugat-Európa országaiban. Forrás: Eurostat.

Az Európai Unió átlagában szeptemberben 15,8%-kal nőttek az élelmiszerárak, míg Magyarországon éves szinten 39%-os emelkedést regisztráltak, mely mind régiós, mind uniós szinten a legmagasabbnak számított. A kimagasló magyar élelmiszerár-emelkedésben a forint euróval szembeni jelentős gyengülése és az Európán belül is rendkívülinek számító nyári aszályhelyzet játszott közre elsősorban.

Több termék esetében is európai élvonalban volt Magyarország az áremelkedés tekintetében, így például a kenyér (szeptember 76,9%), hús (30%), tej, sajt és tojás (58,9%) és zöldségfélék (28%) esetében, melyet a 10. számú ábra mutat be.

10. számú ábra: Európa-szinten kimagasló az egyes alapvető élelmiszerek esetében idehaza az árnövekedés. Forrás: Eurostat.

Energiaárak alakulása

Az Eurostat csoportosítása szerinti energiaárak a villamos energia-, földgáz-, folyékony (háztartási fűtő- és világítóolajok) és szilárd (pl. brikett, szén) üzemanyagárakat, a hőenergia árait, ill. a személyszállító berendezések üzemanyag- és kenőanyagárait (pl. dízel, benzin) tartalmazzák. E termékkör tekintetében – különösen a földgáz és villamos energia esetében – Európa-szerte jelentős áremelkedés zajlik 2021 március-áprilisa óta, amikor is a koronavírus-járvány miatti lezárásokat követő gazdasági újranyitás, a társadalmi élet újraindulása során megugrott a kereslet irántuk, mellyel a kínálat nem tudott lépést tartani. Továbbá az időjárás is jelentősen befolyásolja az energia-keresletet, annak emelkedése pedig az árak növekedéséhez vezet (pl. rekordmeleg nyár miatt a légkondicionálók használata, hidegebb napokon fűtésigény megugrása).

A járvány utáni megnövekedett keresletre robbant be egy újabb kínálatot korlátozó tényező 2022 elején, vagyis az orosz-ukrán háború, az Oroszország elleni szankciók és energiaellátással kapcsolatos aggályok, melyek mindegyike az energiaárak növekedéséhez vezetett.

11. számú ábra: Magyarország a rezsicsökkentés miatt kevésbé kitett az energia-árak emelkedésének, mint Európa többi országa. Forrás: Eurostat.

A nyersolajár esetében további meghatározó az ún. OPEC, vagyis Kőolaj-exportáló Országok Szervezetének (Organization of the Petroleum Exporting Countries) kitermelési döntései, mivel az olajkitermelésük révén alakítják a világpiaci olajkínálatot, így az árakat is. E körbe tartozik egyebek mellett Irán, Katar, Kuvait, Szaúd-Arábia. Például az olajkartell – kiegészülve egyéb olajtermelő országokkal, mint Oroszország, Bahrein, Kazahsztán stb. – legutóbbi bejelentése szerint novemberben napi kétmillió hordóval csökkentik kőolaj-kitermelésüket, melytől az árak növekedését várják. A nyersolaj világpiaci árának emelkedése pedig a járműüzemanyagok (benzin, dízel) árának drágulásához vezet.

Európa-szerte törekszenek az államok elsősorban a lakosság energiaárakkal (elsősorban a földgáz és villamos energia áremelkedésével) szembeni védelmére, egyebek mellett az energiaadók mérséklésével, egyszeri rezsitámogatásokkal és rögzített árak alkalmazásával. Magyarországon eleve a világpiaci ártól eltérő, nyomott áron kapják a háztartások az energiát, ez az ún. rezsicsökkentés intézménye, melyben nyáron változás következett be, miszerint az átlagfogyasztás felett a lakosságnak is piaci árat kell már fizetnie a villamos energia és földgáz tekintetében (részletes elemzés és videó található e témában az Oeconomus honlapján). Továbbá az Európai Unió az energiafelhasználást, vagyis a keresletet is igyekszik csökkenteni különféle intézkedésekkel mind uniós, mind tagállami szinten, ezáltal visszafogni az árak emelkedését (e témában készült elemzéseink megtalálhatóak az Oeconomus honlapján).

12. számú ábra: jelentős a szóródás az európai országok energia-inflációja között, Magyarországon az uniós átlaghoz képest kisebb az energiaárak növekedése. Forrás: Eurostat.

Ugyan az energiaárak mint külön tétel megjelenik az inflációs kosárban, vagyis közvetlenül hat az inflációra, de fontos látni, hogy az energia a gazdasági működés alapfeltétele, így megjelenik a termékek és szolgáltatások széles körében, amennyiben a vállalatok és szolgáltatók áthárítják a vevőikre az energiaárak emelkedését. Következésképp a teljes fogyasztói kosárra hatással van közvetetten.

Ami az uniós szintű rangsort illeti az energiaárak növekedését tekintve, széles spektrumon mozognak a tagországok: a legalacsonyabb inflációval Málta[ii] rendelkezik, ott egyáltalán nem nőnek az energiaárak, míg a legmagasabb energiaár-növekedés szeptemberben Hollandiában volt (megduplázódtak az árak 2021 szeptemberéhez képest), őt követik a Balti-államok[iii]. A két kirívó esetet nem tekintve az energiaárak Európa országaiban kb. 20-80% között nőttek, az uniós átlag 39,4% volt.

Magyarország egészen idén júliusig a legalacsonyabb energia-inflációval rendelkező országok között volt Európában, Málta után következtünk, mely a rezsicsökkentésnek, azaz a lakossági energiaárak befagyasztásának volt köszönhető. A rezsicsökkentés intézményének módosításával a korábbi hónapokhoz képest ugyan nagyobb mértékben nőttek az energiaárak idehaza, viszont a szeptemberi 32%-os energiaár-emelkedés uniós összevetésben átlag alatti, régiós szinten pedig átlagosnak mondható (nem számítva a Balti-államok energiaárait, mert ott kiemelkedő a drágulás).

A munkaerőpiac hatása

A munkaerőpiaci kondíciók jelentősen kihatnak az adott gazdaság inflációjára: amennyiben feszes a munkaerőpiac, ami azt jelenti, hogy magas a betöltetlen álláshelyek száma és a munkaerőkereslet meghaladja a kínálatot, akkor alacsony a munkanélküliség, a gazdaság a teljes foglalkoztatás állapota felé halad és egyre nehezebb lesz munkaerőt találniuk a munkáltatóknak. Ebben a helyzetben a béralkuk során a munkavállalók előnyben vannak a munkáltókkal szemben, így magasabb bérek alakulnak ki. A feszes munkaerőpiac velejárója és indikátora az alacsony munkanélküliség és emelkedő keresetek.

Az Európai Unióban a koronavírus-járvány idején (2020-2021) lazult a munkaerőpiac, vagyis nőtt a munkanélküliség és a bérek növekedése is megállt, ahogy a 13. számú ábrán is látható. 2021 második felétől éledezett az európai munkaerőpiac, fokozatosan nőttek a bérek, egyre többen álltak (vissza) munkába. 2022-ben felgyorsult a helyzet és a második negyedévben már 4,4%-kal nőttek a bérek az Európai Unió átlagában, a munkanélküliségi ráta pedig 6%-hoz közelít. Tehát egyre feszesebbé válik a munkaerőpiac az EU-ban, azonban országok szintjén nagyobb különbségek vannak.

13. számú ábra: egyre feszesebbé vált az Európai Unió munkaerőpiaca a járvány utáni gazdasági helyreállással párhuzamosan. Forrás: Eurostat.

A kelet-közép-európai és Balti-régiót a bérfelzárkózás jellemzi, nagyütemű a keresetek emelkedése és az uniós átlagnál általában alacsonyabb a munkanélküliségi ráta. A magas foglalkoztatottság és keresetek növelik a lakosság elkölthető jövedelmét, a gazdaságon belüli fogyasztás és (elősorban lakossági) beruházások, vagyis az ún. belső kereslet emelkedik, mely az árakra nyomást helyez. E jelenség elsősorban a maginflációban jelentkezik. A 6. számú ábrán láthattuk, hogy a maginfláció magasabb szinteken jár a kelet-közép-európai és Balti-régió országaiban, mely mögött – egyéb bemutatott tényezők mellett – fontos tényező a feszes munkaerőpiacból eredő magas bérnyomás. Ezzel szemben a nyugat-európai tagállamokban alacsonyabb a bérnövekedés dinamikája, mely enyhébb belső árnyomáshoz vezet, így a maginfláció is kevésbé gyorsul, mint a kelet-közép-európai és Balti-régióban.

14. számú ábra: a kelet-közép-európai és Balti-régió országaiban feszesebb a munkaerőpiac és jelentősebb a bérnövekedés. Forrás: Eurostat.

Kérdés, hogy a várható gazdasági lassulás és recesszió (erről korábbi elemzésünkben részletesen írtunk) mikor érezteti hatását a munkaerőpiacon mind a nyugat-európai, mind a kelet-közép-európai és Balti-régió országaiban. A lassuló gazdaság ugyanis maga után vonja a munkanélküliség emelkedését és a munkaerőpiaci feszesség enyhülését. A várhatóan emelkedő munkanélküliség Európa-szinten visszafogja a lakossági költéseket, enyhítheti az árnyomást, a maginfláció és így a teljes inflációs mutató lassulásához vezethet. Azonban a munkaerőpiac alkalmazkodása a gazdasági helyzet változásához több időt vesz igénybe (például a koronavírus-járvány ideje alatt a munkanélküliségi ráta jelentősebb emelkedéséig közel fél év telt el, a bérdinamikába is közel egy év után gyűrűzött át a gazdasági visszaesés, mely a 13. számú ábrán is látható).

Magyarországon is pozitív fejleményként jelentős bérfelzárkózást láthattunk az utóbbi években: 2008 és 2021 között több, mint kétszeresére nőttek a bérek Magyarországon (forintban számolt átlagos órabér). Továbbá éves szinten átlagban a keresetek 2017-2021 között 10% körüli bővülést mutattak, míg az eurót használó tagállamok átlagában ugyanebben az időszakban 2% körüli volt a bérnövekedés átlagosan. Ahogy a 14. számú ábrán is láthattuk, 2022 második negyedévében Európa-szinten kimagasló mértékben, 15%-kal nőttek a keresetek Magyarországon, mely hozzájárulhatott a jelentősebb belső árnyomáshoz is idehaza (az Eurostat módszertana szerint számított maginfláció – 6. számú ábra – 10% feletti volt a legutolsó, szeptemberi adatközlés szerint, míg a második negyedév átlagában is magasan, 9%-on alakult átlagban). Ráadásul idén több, béren kívüli és egyszeri juttatásban is részesültek a magyar háztartások, mely szintén növelte a rendelkezésre álló jövedelmet (pl. szja-visszatérítés, 13. havi nyugdíj, honvédelmi dolgozók 6 havi illetménye).

Szolgáltatások árainak alakulása

A (fizikai) termékek árain felül jelentős részt – közel 40%-ot – képviselnek a szolgáltatások árai az Európai Unió inflációs kosarában. A szolgáltatások közé tartoznak – a teljesség idénye nélkül – a háztartási szolgáltatások, javítások, egészségügyi szolgáltatások, posta, szabadidős és sportszolgáltatások, kultúra, nyaralások, éttermi és szállodai szolgáltatások, biztosítások stb. E kategória árnövekedése a szeptemberi adatok szerint az EU átlagában 5,2%-on alakult (míg a termékek esetében 14,7%-os volt az áremelkedés).

15. számú ábra: az Európai Unióban a szolgáltatások árai még visszafogottabb növekedést mutatnak, mint a termékárak. Forrás: Eurostat.

A koronavírus-járvány és a szigorú korlátozások nagymértékben visszavetették az utazásokat (pl. turizmus és vendéglátás), illetve a személyes kontaktust igénylő szolgáltatásokat is (pl. fodrászat) szerte Európában. A járvány utáni visszaépülés lassabban zajlik a turizmusban, de fokozatosan épül vissza, bár a járvány előtti szinteket még nem érték el. A gazdaságok nyitása és talpra állása, a turizmus és vendéglátás újbóli fellendülése, a kereslet növekedése az árak emelkedését is magával hozta: 2021 közepétől láthatunk gyorsulást a szolgáltatások árának növekedésében az Európai Unióban, bár ez nem ér fel a termékek körében látott áremelkedési dinamikával (15. számú ábra).

Továbbá az energiaárak elmúlt egy évben bekövetkező drasztikus emelkedése is egyre nagyobb gondok elé állítja a szolgáltatószektor szereplőit, abban a tekintetben, hogy hogyan tudják kigazdálkodni a növekvő rezsiköltségeket. A költségek emelkedését elsőkörben az árakban érvényesítik, viszont egyre többen jelentik be az átmeneti vagy végleges bezárást is (ezt a tendenciát fokozza a fizetőképes kereslet már tapasztalt és további várható csökkenése).

16. számú ábra: a nyugat-európai tagállamok nagyobb súlyt képviselnek a szolgáltatások az inflációs kosárban. Forrás: Eurostat.

Ahogy arról korábban írtunk, a nyugat-európai tagállamok inflációjában jelentősebb súllyal esnek latba a szolgáltatások árai (16. számú ábra), amelyek az elmúlt időszakban alacsonyabb növekedést mutattak a termékek árainál (15. számú ábra); míg a kelet-közép-európai és balti államokban kisebb súllyal számítanak a szolgáltatások az inflációs kosárban, náluk a dinamikusabb árnövekedést mutató termékek a fajsúlyosabbak (elsősorban az élelmiszerek és háztartási energiák). Ez is okozza az eltérést a két régió fő inflációs mutatóiban.

17. számú ábra: a szolgáltatások árai kisebb növekedést mutatnak Nyugat-Európában, mint Kelet-Közép-Európában és a Balti-térségben. Forrás: Eurostat.

Ahogy a 17. számú ábrán láthatjuk, Nyugat-Európában általánosságban kisebb árnyomással szembesülnek a szolgáltatások tekintetében, mint Kelet-Közép-Európában és a Balti-térségben. Ennek egyik oka lehet, hogy a szolgáltatások területén erőteljesen éreztetheti hatását a feszesebb munkaerőpiac (a munkaerőhiány). Például egyre nehezebb szakképzett személyzetet találniuk idehaza a vendéglátóhelyeknek, szállodáknak, így magasabb béreket ajánlanak, mely növeli a költségeiket. Ez a költségnövekedés pedig az árak dinamikusabb emelését hozza magával a régióban.

Várható infláció Európában

A Nemzetközi Valutaalap (International Monetary Fund, IMF) októberi globális előrejelzésében kiemelte, hogy a világszinten várt infláció 8,8%-ig gyorsulhat 2022-ben a 2021-es átlagos 4,7%-ot követően, ugyanakkor 2023-ban lassulásnak indulhat (2023-ban 6,5%-on, 2024-ben 4,1%-on állhat globálisan). Az Európai Unió tekintetében is hasonló tendenciát vár az IMF, a 2022-es éves átlagos 9,2%-ról 6,8%-ra lassulhat 2023-ban az árnövekedés üteme.

A 2023-ra várt inflációs lassulás mögött több tényező is áll, elsősorban a jegybankok monetáris politikájának szigorítása (kamatemelése, egyéb eszközök alkalmazása) és az országok gazdasági aktivitásának mérséklődése (az IMF szerint az Európai Unió GDP-je 2022-ben 3,2%-kal, 2023-ban 0,7%-kal emelkedhet éves átlagban). Továbbá globálisan a nyersanyagár-emelkedés a csúcsokról lefordulni látszik, több alapanyag esetében is az árak mérséklődését tapasztalhatjuk (pl. alumínium, vasérc, nyersolaj). Augusztus végétől az európai nagykereskedelmi gázárhoz kapcsolódó határidős jegyzés is csökkenést mutat, de összességében továbbra is magas – nyár eleji – szinteken áll, és a gázárak jövője is rendkívül bizonytalan, a fűtési szezon tényleges elindulásával ismét nőhet a kereslet. Mindezeken felül a szállítási költségek is korrigálnak (pl. tengeri konténeres szállítás). A globális értékláncok is kezdenek helyreállni, a félvezetők (pl. chipek) árai is korrigálnak.

Országok szintjén eltérő inflációs dinamikákat vetít előre a nemzetközi szervezet: a legtöbb európai országban 2023-ra mérséklődő inflációt jeleznek előre, de például Lengyelországban és Svédországban az éves átlagos infláció gyorsulását várják 2022-ről 2023-ra. A legtöbb országban éves átlagban ismét egy számjegyűvé válik 2023-ra a pénzromlási dinamika, kivéve Magyarországon, Lengyelországban és Szlovákiában. E folyamatokat mutatja be a 18. számú ábra.

18. számú ábra: csökkenhet az árnyomás Európa országaiban 2023-ra. Forrás: IMF.

A kelet-közép-európai régióban és a Balti-térség országaiban a várható inflációt tekintve hazánk az élen járók csoportjába tartozik. 2022-ben idehaza és Lengyelországban hasonló inflációs dinamika várható (rendre 13,9% és 13,8%), ennél magasabb pénzromlási ütemre éves átlagban csak Csehországban (16,3%) és a balti országokban lehet számítani (Lettországban 16,5%, Litvániában 17,6%, Észtországban 21%). Jövőre – Lengyelországot kivéve – az IMF az infláció lassulását jelzi előre, viszont hazánkban kisebb mértékű mérséklődést vár, így a régióban 2023-ban a második legmagasabb inflációs rátával rendelkező ország lehetünk, csak a lengyelek „előznek meg” a szervezet várakozása szerint (Magyarországon 13,3%, Lengyelországban 14,3%, éves átlagban).

Magyarországon továbbra is nagy a bizonytalanság a várható inflációs csúcs időzítését és az azt követő lassulási dinamikát tekintve. Az elemzők többségének várakozása szerint a jelenlegi szintekről tovább gyorsul még az infláció az év végéig. Hasonlót vár a Magyar Nemzeti Bank: szeptember végi előrejelzése szerint az infláció várhatóan az idei évben még tovább emelkedik, ugyanakkor egyre közelebb kerülünk a fordulóponthoz. Hasonlóan a nemzetközi trendekhez, 2023 első felében még visszafogott mértékben, majd az év közepétől jelentősebben lassulhat a hazai árnövekedési ütem. 2024 első felében a jegybanki várakozás szerint visszatérhet 4% alá a pénzromlási ütem Magyarországon.

Miért érzékelünk magasabb inflációt, mint a hivatalos statisztikák?

Számos közvélemény-kutatás foglalkozik a lakosság által érzékelt infláció mérésével, és leggyakrabban e kutatási eredmények magasabb érzékelt inflációról számolnak be, mint amiket a statisztikai hivatalok közzétesznek. Két példát említve a közelmúltból, Németországban a lakosság 92%-át aggasztja az árak emelkedése egy szeptemberi felmérés alapján, és a hivatalos inflációnál (szeptember 10,9%) több, mint háromszor nagyobb, 34,2%-os áremelkedést érzékelnek. Magyarországon is készült hasonló felmérés a GKI Gazdaságkutatónál idén áprilisban, miszerint a lakosság 22%-os áremelkedést érzékelt, miközben áprilisban a hivatalos inflációs adat 9,5%-os volt.

A különbségek okai többrétűek, melyeket a következőkben soroljuk fel (EKB; MNB 2016; MTI, 2022; Portfolio, 2022):

  1. Az emberek által érzékelt inflációt legnagyobb mértékben a leggyakrabban vásárolt termékek árai határozzák meg, melyekkel akár mindennap szembesülnek, így könnyebben emlékeznek rájuk. Jelen esetben az élelmiszerek árai jelentős dinamikával emelkednek, és pont ez az a termékkategória, melyet a leggyakrabban vásárol a lakosság, így az élelmiszerárak emelkedését „kivetíthetik” a teljes inflációs kosárra. Azonban a ritkábban vásárolt termékek, például tartós fogyasztási cikkek (mosógép, TV stb.), nyaralás, automatikus banki átutalásokkal fizetett tételek (számlák, biztosítás stb.) ugyanúgy a fogyasztói kosár részét képezik, melyeknél általánosságban elmondható, hogy ritkább és kisebb mértékű áremelkedést mutatnak, ráadásul a technológiai fejlődés hatására akár árcsökkenést is tapasztalhatunk. Az inflációs érzékelésben ugyanakkor kisebb súllyal szerepelnek az utóbbi termékek.
  2. Alapvetően az áremelkedésre jobban felfigyelnek a vásárlók, mint a stabil vagy mérséklődő árakra. Ráadásul a negatív emlékek, vagyis a termékek és szolgáltatások árának emelkedése jobban rögzülnek, mint az árak változatlansága vagy esetleg azok csökkenése, mely szintén növeli a lakosság körében érzékelt inflációt.
  3. A saját tapasztalások mellett fontos befolyásoló tényező az érzékelt infláció esetében a külső –média vagy ismerősök általi – befolyásolás, mely öngerjesztő módon további negatív torzítást okozhat (leggyakrabban a negatív események, így a termékek és szolgáltatások drágulásai bírnak hírértékkel).
  4. Az infláció számításának módszertana szerint egy átlagos háztartás fogyasztási szerkezetét jelenítik meg a fogyasztói kosár segítségével, „belepakolva” termékeket és szolgáltatásokat, melyek leginkább jellemzik a lakosságot, olyan mennyiségben, mely szintén az átlagot jeleníti meg. Az átlagos kosár az összes háztartást jellemzi, melytől az adott egyén fogyasztási szerkezete valószínűleg eltér (pl. nagyobb súllyal szerepel benne az élelmiszer vagy egyes szolgáltatások, esetleg nemdohányzó a háztartás stb.).
    • Jó példát ad erre az EKB tudástára, miszerint ha a benzin ára emelkedik, akik gyakran használnak autót, valószínűleg magasabbnak érzékelik az inflációt, mivel az átlagosnál többet költenek üzemanyagra. Azonban akik ritkábban vagy egyáltalán nem használnak autót, kevésbé vannak tudatában „inflációs” előnyüknek és kisebb lesz az ún. személyes inflációjuk.
  5. A fogyasztói árakat általában az előző év azonos időszakában mért árakhoz viszonyítják, így kapjuk meg az inflációs rátát. Ugyanakkor az áremelkedések tekintetében távolabbra is visszatekint általában az emlékezetünk, akár több évvel korábbi árakhoz is viszonyíthatunk, mely még jelentősebb érzékelt áremelkedéshez vezethet.
  6. Ha a minőségjavulás miatt is emelkedik egy termék vagy szolgáltatás ára, azt is legtöbbször az árak növekedésének tudjuk be, pedig a hivatalos inflációs számítások során a minőségváltozás hatását kiveszik az statisztikai hivatalok az indexből.
    • Például ha egy korábban extrának számító elem (pl. légkondicionáló vagy légzsák) alapfelszereltség lesz egy új autómodellben, akkor az autó ára emelkedik. Az ár ebben az esetben részben a minőségjavulás és nem egyedül az infláció miatt emelkedik.

Az infláció jövedelem-újraelosztó hatása

A magas (és/vagy gyakran változó, azaz volatilis) infláció jóléti veszteséget okoz a társadalmaknak, nehezíti a gazdasági tranzakciók és befektetési lehetőségek értékelését (pl. kiszámíthatatlanná teszi a hosszabb távú döntéseket), továbbá többletköltségeket okoz a gazdasági szereplők számára (gyakoribb átárazások költsége az ún. étlapköltség, míg a lakosság oldaláról a gyakoribb banki tranzakcióra fordított „időköltség” az ún. cipőtalpköltség. Molnár, 2014).

A jelen helyzetben – mikor az élelmiszer- és energiaárak drasztikus emelkedését láthatjuk – az infláció társadalmi költségeinek sorában fokozottan megjelenik a jövedelmek nem szándékolt újraelosztása. Ez különösen érzékenyen érinti az alacsonyabb jövedelmű társadalmi rétegeket (Molnár, 2014).

Kutatások bizonyítják, hogy minél szerényebb egy háztartás jövedelme, annál nagyobb súlyt képviselnek fogyasztói kosarában az alapvető szükségleti cikkek (élelmiszer, rezsiköltségek), melyekre fordított kiadások a legkevésbé rugalmasak. Ez azt jelenti, hogy e termékeket mindenképp megveszik, bármely áron is adják (természetesen lehet olcsóbbal helyettesíteni vagy kevesebbet vásárolni, de a nap végére pl. kenyeret mindenképp vásárol az ember. Molnár, 2014). Azonban a magasabb jövedelmű háztartások piaci szolgáltatásokat vesznek igénybe arányaiban többször.

19. számú ábra: az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányaiban többet költenek létszükségleti cikkekre (pl. élelmiszer), míg a magasabb jövedelműek nagyobb arányban áldoznak szolgáltatások igénybevételére (pl. kultúra, vendéglátás). Forrás: KSH.

Az élelmiszer- és energiaárakat érő jelenlegi ársokkok az alacsony jövedelműeket érintik legsúlyosabban, akár megélhetési krízist is előidézve (Molnár, 2014). Ráadásul e társadalmi rétegek – jövedelmeiket többnyire bérből és nyugdíjból szerzők – kevésbé tudnak az infláció ellen védekezni jövedelmi vagy megtakarítási oldalon. Ezért is hívják az inflációt a „szegények adójának”. Tehát nemcsak a lakosság által érzékelt infláció tér(het) el a hivatalos inflációs adatoktól, hanem a társadalmi rétegek között is jelentős eltérések lehetnek – fogyasztási szerkezetükből eredően – az érzékelt infláció tekintetében (Adamecz-Völgyi – Ónozó, 2016).

E társadalmi különbségeket a gazdaságpolitikai döntéshozóknak is érdemes figyelembe venni, mivel az eltérően érzékelt infláció jelentősen kihat a gazdasági szereplők magatartását befolyásoló reálváltozókra is (pl. reálkamat, reálbér). Ez pedig módosíthatja az egyes döntések gazdaságpolitikai hatékonyságát (Molnár, 2014).

Összefoglalás

Az Európai Unióban szeptemberben 10,9%-ra gyorsult az infláció, már második hónapja 10% felett tartózkodott a pénzromlás dinamikája. Az Európai Unió átlagos inflációjánál nagyobb ütemű volt az árnövekedés hazánkban (20,7%) és régiónk országaiban (pl. Csehországban 17,8%, Lengyelországba 15,7%, Romániában 13,4%), illetve a balti államokban (Észtország 24,1%, Lettország 22,0%, Litvánia 22,5%). A magyar infláció a negyedik legmagasabb volt a balti államok rátái mögött.

A Nyugat-Európa tagállamaiban mért árnövekedési ütem (pl. Franciaország 6,2%, Olaszország 9,4%) és a kelet-közép-európai, ill. Balti-régió országainak inflációs rátái közti jelentős eltérések mögött több ok áll: az országonként eltérő árszabályozások, a később csatlakozott tagállamok bérfelzárkózása (magasabb bérnövekedési ütemek), a fogyasztói kosárban nagyobb súllyal szereplő, jelentősen dráguló energia- és élelmiszerárak. Továbbá a nyugat-európai tagállamok inflációjában jelentősebb mértékkel esnek latba a szolgáltatások árai, amelyek az elmúlt időszakban kevésbé drágultak, mint a termékek.

A maginfláció az árszínvonal-emelkedés alapfolyamatát mutatja. A maginfláción kívüli tételek árainak gyorsulása (pl. energiaárak, élelmiszerárak) először csak a fő inflációs mutatókat érintette közvetlenül az EU-ban, majd ahogy tartósabbá vált az áremelkedés e tételeknél, úgy gyűrűzött át az áremelkedés az alapvető termékek és szolgáltatások áraiba, megjelenve a maginflációs mutatókban is. A kelet-közép-európai és Balti-államok maginflációja áll az uniós rangsor élén, melyek közül kimagaslik Magyarország Csehországot követve.

Várakozások szerint rövid távon – az idei év hátralevő hónapjaiban – még emelkedik az infláció, fokozatos lassulásra lehet számítani 2023-tól az inflációban. Az IMF az Európai Unió átlagára 2022-ben 9,2%-os, 2023-ban 6,8%-os átlagos pénzromlási ütemet jelez előre. Emögött a nyersanyagárak többségének tetőzése, a korrigáló szállítási költségek, a jegybankok határozott fellépése és a várhatóan lassuló gazdasági teljesítmény húzódik meg. Magyarországon is arra lehet számítani, hogy kismértékben tovább gyorsul még az infláció az év utolsó hónapjaiban, majd 2023 első felétől először kisebb mértékben, majd az év közepétől jelentősebben lassulhat az árnövekedési ütem.

A lakosság körében végzett közvéleménykutatások általában magasabb érzékelt inflációról számolnak be, mint amiket a statisztikai hivatalok publikálnak. Több – általában pszichológiai – ok közül fontos tényező, hogy a leggyakrabban vásárolt termékek árai határozzák meg elsősorban az érzékelt, személyes inflációt, melyek legtöbb esetben az élelmiszerek. Ráadásul ezek ára jelentősen emelkedik jelenleg. További pszichológiai tényező, hogy a drágulást könnyebben megjegyezzük, mint az árak stagnálását, esetleg csökkenését. Mivel az alacsonyabb jövedelmű háztartások arányaiban többet költenek létszükségleti cikkekre, a jelenlegi élelmiszer- és rezsiár-emelkedés az általában kisebb megtakarításokkal rendelkező, szerényebb jövedelmű rétegeket sújtja. E társadalmi különbségeket a gazdaságpolitikai döntéshozóknak is érdemes figyelembe venniük.

Felhasznált források

[i] Az október 31-i friss adatok szerint az eurózóna inflációja októberben 10,7%-ra gyorsult, átlépve a két számjegyű tartományba. Az Európai Unió egészére vonatkozó, tagországok közti összehasonlításra alkalmas októberi inflációs adatokat november 17-én ismerhetünk meg, így az elemzésben a legutolsó teljes körűen rendelkezésre álló adatok, vagyis a szeptemberiek alapján mutatjuk be az európai inflációs folyamatokat.

[ii] Máltán alacsonyak az energiát terhelő adók. Továbbá a szigetország előző kormánya és az azerbajdzsáni SOCAR Energy 18 éves ellátási szerződést kötöttek cseppfolyósított földgázra (LNG), mely hétéves fix árat tartalmazott. Ez a fix ár idén áprilisban járt le, így a dél-európai törpeállam új módszerhez folyamodott: a lakossági és a vállalati ügyfelek esetében befagyasztotta az árakat. A kabinet emellett készpénzinjekciókat juttat a máltai energetikai szolgáltatónak. Málta az egyedüli olyan európai uniós tagállam, ahol csak egyetlen energiaelosztó és -szolgáltató van jelen a piacon (Hornyák, 2022).

[iii] A három balti állam erősen függ az orosz gáztól és villamos energiától, ill. nem rendelkezik megfelelő mennyiségű energia összeköttetéssel a többi EU-országgal. Ez a két tényező nagymértékben növeli az ellátásbiztonság kockázatát és az energiaárakat. A három balti állam nem is rendelkezik önálló gázkészlettel, egyetlen gázimportőrük pedig az orosz Gazprom. Észtország különleges helyzetben van a másik két balti országhoz képest, mivel teljes egészében maga állítja elő villamosenergiáját, mégpedig nemhagyományos olaj segítségével. A világ összes palaolaj termelésének 80 százaléka itt történik, ráadásul ennek segítségével képes szomszédaihoz áramot exportálni. Hosszú távon azonban ez a helyzet nem tartható fenn az olaj égetésének igen magas emissziója miatt (energiainfo.hu, 2022).

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.

Iratkozzon fel hírlevelünkre