Categories
Írások

Egészségügyi mutatószámok alakulása: fókuszban a V4-ek

Szerző: Kisfaludy Tamás

Az egészségügyi ellátórendszert leíró mutatószámok éppolyan fajsúlyos szereppel bírnak, mint a gazdasági növekedést jellemző indikátorok. Mivel a két mutatócsoport között meghatározó ok-okozati kapcsolat áll fenn, ezért kifejezetten fontos, hogy egy ország egészségügyi mutatóit hasonló fejlettségű országok rendszereivel hasonlítsuk össze. Magyarország esetében a V4-es országcsoport tekinthető gazdasági és társadalmi értelemben hasonló kvalitású viszonyítási alapként. Megfigyelhető, hogy a rendszerváltást megelőzően a V4-ekben jellemző életminőség és az egészségügyi intézményrendszer állapota szinte sereghajtóként szerepelt nemzetközi összehasonlításban. A rendszerváltást követően a társadalmi és egészségügyi fejlődés üteme V4-es viszonylatban egyaránt Magyarországon volt a legszembeszökőbb, amely pár év alatt is sok ezer megmentett életet jelent a tanulmányban vizsgált mutatók fényében.

Loader Loading...
EAD Logo Taking too long?

Reload Reload document
| Open Open in new tab

Letöltés [4.13 MB]

A gazdasági stabilitás és gyarapodás nem jár kéz a kézben a társadalmi jólét javulásával. Egy ország fejlődését nem csupán olyan meghatározó gazdasági mutatók jelzik, mint a bruttó hazai termék, az infláció mértéke, vagy éppen a hosszútávú kamatlábak, hanem olyan indikátorok, melyek közvetetten adnak visszajelzést az élet minőségéről, és a társadalmi elégedettségről. A volt szocialista blokk országaiban az előbb felsorolt gazdasági mutatókról nem érhető el megbízható és több mint fél évszázadra visszanyúló adat, azonban olyan egészségügyi mutatószámok, mint a várható élettartam, az öngyilkosságok száma, a daganatos megbetegedések miatti halálozások száma, a csecsemő-halálozás vagy az elkerülhető elhalálozások száma már 1960-ig visszamenőleg rögzítésre kerültek, illetve többségüknek utólagosan is megállapítható az értékük.

Mint a legtöbb tudományban, úgy a közgazdaságtanban is törekedni kell arra, hogy az almát az almával, a körtét pedig a körtével hasonlítsunk össze. A legcélravezetőbb tehát, ha Magyarország esetén a környező, közép-európai országokkal vonunk párhuzamot a fejlettségi mutatók tekintetében. Ezen országok csoportja a V4-es országok, melyek a régiónál általánosságban fejlettebbek, név szerint hazánkkal egyetemben Csehország, Lengyelország és Szlovákia.

Az egészségügyi ellátórendszert indikáló mutatók alakulása közgazdasági szempontból kifejezetten lényeges szereppel bír. Mivelhogy egy ország egészségügyi rendszerének a minősége szoros kapcsolatban áll az adott ország gazdasági versenyképességével. Ez a közeli kapcsolat a kölcsönös egymásra hatások eredménye, ugyanis magasabb jövedelem nagyobb hatékonyságú és magasabb színvonalú egészségügyi ellátást tesz lehetővé, ezzel tehát a munkaerő javuló fizikai és szellemi állapota magasabb termelékenységet, és így növekvő GDP-t eredményez. A gazdasági fejlettség, versenyképesség és az egészségügy közötti oksági kapcsolat nem egyértelmű, mivel a jobb minőségű egészségügyi ellátás nem csupán a következménye a magasabb gazdasági fejlettségnek és versenyképességnek, hanem ezeknek okozója is lehet egyben. A gazdasági versenyképesség és az egészségügy tehát egymást erősítő kölcsönhatásban állnak egymással megfelelő gazdaságpolitika mellett.

Kutatásunkban hat darab mutatót veszünk górcső alá. Ez a hat mutató a nemzetközi szinten is megbízhatónak vélt OECD-s statisztikákból származik. Ezek a születéskor várható élettartam, az öngyilkosságok aránya, a daganatos megbetegedések miatti halálozások aránya, a csecsemőhalálozás, a potenciálisan elvesztett életévek, illetve a 65 éves korúak várható élettartama.

Az adatok többsége 1960-tól 2019-ig elérhető el. Az ötven évet is átölelő megfigyeléseink idősorára az összehasonlítás kedvéért lineáris trendvonalat illesztettünk. Ennek a lineáris trendnek az egyenletében szereplő x változó együtthatója a számunkra legrelevánsabb információ. Ennek az együtthatónak az intuitív értelmezése az adott változó alakulásának az iránya és gyorsasága. A pozitív együttható azt jelenti, hogy átlagosan a vizsgált időtartamra nézve nő a változó értéke, illetve minél nagyobb ez az érték, annál nagyobb mértékben nő átlagosan egy év alatt a vizsgált változónk értéke.

1. Születéskori várható élettartam

A születéskori várható élettartamot úgy definiáljuk, hogy amennyiben a jelenlegi halálozási ráták változatlanok, akkor egy újszülött átlagosan várhatóan hány évet fog élni. Azonban az aktuális kor-specifikus halálozási ráták előre soha nem ismerhetők, ennek alapján, tegyük fel, ha a kurrens halálozási ráta alacsonyabb a kalkulációban használtnál, akkor a valódi várható élettartam kedvezőbb, mint a kalkulált értékek. A várható élettartam javulásáért számos tényező felelős, ilyenek például a megélhetési körülmények, az egészséges életmód fokozata, az oktatás vagy természetesen a közegészségügy állapota.

Az OECD által készített statisztikák szerint a V4-es csoport sajnos alacsony szintről indult a OECD országok esetében, azonban jelentős felzárkózás látszik az 1990-es éveket követően. A következő ábrákon a nők és férfiak születéskori várható élettartalmát együttesen láthatjuk.

1. ábra Születéskor várható élettartam (teljes népességre nézve), 1960-2019, OECD országok, forrás: OECD

A V4-eket illetően 1990-et megelőzően Lengyelország és Magyarország indult a legkedvezőtlenebb helyzetből. Azonban a három évtized trendjét szemlélve látható, hogy amíg a leggyorsabb javulást Lengyelország tudta elérni, addig Magyarország sereghajtónak bizonyult, hiszen csak Szlovákia fejlődési üteme nem haladta meg hazánkét. Hozzá kell tenni azonban, hogy a szlovák születéskor várható élettartam kimagaslóan meghaladta a hazait.

2. ábra Születéskor várható élettartam (teljes népességre nézve) 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

Az 1990-es éveket követően szerencsére merőben más jellegű, számunkra is sokkal örömtelibben alakult a születéskor várható élettartam. Magyarország a rendszerváltás után turbófokozatba kapcsolva igyekezett behozni a lemaradását.

3. ábra Születéskor várható élettartam (teljes népességre nézve) 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

Ahhoz, hogy megállapítsuk, hogy milyen nagy horderejű változás történt nézzük meg, hogy amennyiben az 1990-es évek előtti trend változatlan maradt volna, akkor miképpen alakultak volna éveink statisztikái. A következő ábra jól mutatja, hogy mennyire szerényebb javulásra számíthattunk volna. Számszerűsítve: 2020-ra a magyar születéskori várható élettartam 70 év környékén alakult volna az 1990 előtti trenddel számolva, ennek ellenére a 75 évet is meghaladja a mai érték.

4. ábra Születéskor várható élettartam (teljes népességre nézve) 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

Ha arra vagyunk kíváncsiak, hogy mi történt volna akkor, ha az utóbbi közel harminc év javulási üteme már 1960-tól jellemző lenne, akkor erre a következő ábra adhat választ. Ezek alapján az olvasható le, hogy a mai ütemet követve 1960-ban Magyarországon 61 év körül alakult volna a születéskori várható élettartam, miközben a tényleges érték 68 év volt.

5. ábra Születéskor várható élettartam és az 1990 utáni trend visszafelé becslése (teljes népességre nézve) 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

2. 65 éves korban még várható élettartam

Ez a mutató is nagyban hasonlít a születéskori várható élettartamra, a mértékegysége (év) és a lehetséges számítási hibák jellegében mindenképpen megegyezik, azonban ahogy a nevéből is adódik, ez korspecifikusan azt mutatja meg a férfiakra és a nőkre külön-külön nézve, hogy átlagosan hány év a várható élettartam a 65. életévüket betöltő személyek esetében. Ebből a mutatóból erősen lehet következtetni az adott ország egészségügyi rendszerének az állapotára, hiszen a fiatalkorban elmulasztott egészséges életmód, illetve a nem megfelelő egészségügyi ellátás ebben az életszakaszban fejti ki legszembetűnőbben hatását.

Nemzetközi összevetésben a V4-es országokra 1960 tájékán alacsonyabb 65. éves korban várható élettartam volt jellemző mind a két korcsoportot tekintve. Sajnos a rendszerváltást megelőzően a volt szocialista országok a többi OECD országok nagyobb részétől leszakadt, ezt azóta sem tudta behozni a keleti blokk.

6. ábra 65 éves korban még várható élettartam (férfi), 1960-2019, forrás: OECD

7. ábra 65 éves korban még várható élettartam (nő), 1960-2019, forrás: OECD

A rendszerváltást megelőző időszakban a nők esetén egy enyhe növekvő, míg a férfiaknál egy csökkenő trend volt jellemző a V4-ekre a 65 éves korban átlagosan várható élettartam tekintetében.

8. ábra 65 éves korban még várható élettartam (férfi), 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

9. ábra 65 éves korban még várható élettartam (nő), 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

A rendszerváltást követően szerencsére gyors ütemben elkezdett javulni a helyzet. Azonban mind a két nemnél jellemző, hogy semelyik V4-es ország nem tudott elszakadni az országcsoport átlagos növekedési trendjétől.

10. ábra 65 éves korban még várható élettartam (férfi), 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

11. ábra 65 éves korban még várható élettartam (nő), 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

A már korábban is feltett hipotetikus feltevésünket vizsgálva azt láthatjuk, hogy Magyarország esetén kiváltképpen súlyosbodott volna a helyzet, ha a 90-es éveket megelőző trend folytatódott volna. Számszerűen mára átlagosan 11 évet élhetne még egy most 65 éves férfi, és 16,5 évet egy most 65 éves nő az 1990 előtti trenddel számolva, ehelyett ma 14,5 évet élhet egy férfi és 18,5 évet egy nő átlagosan.

12. ábra 65 éves korban még várható élettartam és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (férfi), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

13. ábra 65 éves korban még várható élettartam és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (nő), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

Míg, ha azt nézzük, hogy az utóbbi három évtized trendjét visszaszámolva mekkora lett volna 1960-ban a 65 éves korban lévő átlagos várható élettartam, akkor nem meglepve konstatálhatjuk, hogy a rendszerváltás sorsfordító esemény volt a régiónkban.

14. ábra 65 éves korban még várható élettartam és az 1990 utáni trend visszafelé becslése (férfi), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

15. ábra 65 éves korban még várható élettartam és az 1990 utáni trend visszafelé becslése (nő), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

3. Öngyilkosságok aránya

Az öngyilkosságok arányát a nemzetközi statisztikák 100.000 lakosra jutó öngyilkosságok számaként határozzák meg. Az adatok eredeti forrása a WHO mortalitási adatbázisa. Ebből a statisztikákból a szélsőséges kilátástalanságnak a mértékére lehet következtetni.

Sajnálatos módon hazánk kifejezetten mostoha helyzetben volt az öngyilkosságok számának és arányának tekintetében a rendszerváltást megelőzően. De ezt követően kedvező tendencia volt a jellemző, így napjainkra körülbelül a V4-es országcsoport szintje a tipikus, amely az OECD többi országához mérten még így is magas.

16. ábra Öngyilkosságok aránya (teljes népességre nézve), 1960-2019, OECD országok, forrás: OECD

1960-tól 1990-ig csak Csehország, Lengyelország és Magyarország adatai érhetőek el, azonban ezek is csak hiányosan. Látható, hogy a magyar öngyilkossági ráta milyen súlyos mértékben növekedett ebben az időszakban.

17. ábra Öngyilkosságok aránya (teljes népességre nézve) 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

1990-től napjainkig azonban számottevően javult a helyzet, nagyobb mértékben csökkent tendeciájában az öngyilkosságok száma, mint amilyen gyorsasággal a rendszerváltást megelőzően nőtt.

18. ábra Öngyilkosságok aránya (teljes népességre nézve) 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

Újra megválaszolva a feltevésünket, – miszerint mi lenne ma a helyzet, ha a rendszerváltást megelőző időszak trendje változatlan maradt volna – arra jutunk, hogy megkétszereződött volna napjainkra az 1960-as kiinduló érték, azaz 100.000 főre hozzávetőlegesen 68 öngyilkosság jutna.

19. ábra Öngyilkosságok aránya és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (teljes népességre nézve), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

A trendforduló utáni csökkenés oly mértékű volt, a trendvonal meredeksége közel -1, ami magyarra fordítva azt jelenti, hogy évente átlagosan 1 fővel mérséklődött a 100.000 főre jutó öngyilkosságok száma.

20. ábra Öngyilkosságok aránya és 1990 utáni trend visszafelé becslése (teljes népességre nézve), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

4. Csecsemőhalandóság

A csecsemőhalandóság pontos meghatározása, hogy 1000 élve születésre mennyi az első évében életétvesztett csecsemő jut. Országok között nagy lehet a mérési definíciók eltéréséből származó különbség, ugyanis több helyen 500 gramm születési súlyküszöb, vagy 22 hetes terhességi korhatár felett veszik csak élő születésként nyilvántartásba a csecsemőt. Ezekből a statisztikából főképpen az egészségügyi ellátórendszer állapotára és a szociális háló minőségére vonatkozó értékekre lehet következtetni.

Nemzetközi viszonylatban a V4-es országokra meglehetősen magas csecsemőhalandóság volt jellemző. Csehország és Szlovákia azonban jelentősen alacsonyabb csecsemőhalandóságot tudhatott magáénak Lengyelországgal és Magyarországgal szemben 1960 és 1995 között.

21. ábra Csecsemőhalandóság, 1960-2019, OECD országok, forrás: OECD

A V4-ekre fókuszálva látható, hogy a rendszerváltás előtt nominálisan Lengyelország és Magyarország állt kedvezőtlenebb helyzetben a csecsemőhalandóságot tekintve, azonban a legjelentősebb ütemű javulást is ez a két ország tudhatja magáénak.

22. ábra Csecsemőhalandóság, 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

1990-et követően is az előbb megállapított nominális szintek és javulási tendenciák voltak jellemzőek a négy ország egymáshoz mért helyzetére vonatkozóan, így napjainkra a lengyel és magyar mutatók világviszonylatban is kedvezőknek mondhatók.

23. ábra Csecsemőhalandóság, 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

Itt is megválaszolva a kérdést, miszerint mi lenne ma, ha a rendszerváltást megelőző trend lenne jellemző az egész időszakra azt láthatjuk, hogy napjainkra már nem létezne csecsemőhalandóság. Sajnos ilyen utópikus állapot a legfejlettebb egészségügyi infrastruktúra mellett sem reális elképzelés.

24. ábra Csecsemőhalandóság és az 1990 előtti trend meghosszabbítva, 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

A teljesség kedvéért vizsgáljuk meg, hogy a mai trend milyen mértékű csecsemőhalálozással járt volna 1960 környékén. Átlagosan azt láthatjuk, hogy a mai fejlettséggel számolva a 60 évvel ezelőtti értéket az akkori értékeknek közel a fele lenne. Számszerűen ez azt jelenti, hogy a rendszerváltás óta végbement változások, ha 1960-előtt szárba szökkentek volna, akkor évente 100.000 főre vetítve 48 helyett 25 csecsemőhalálozás jutott volna 1960-ban.

25. ábra Csecsemőhalandóság és az 1990 utáni trend visszafelé becslése, 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

5. Potenciális elveszített életévek

Az idő előtti halálozás egyik mérőszáma a potenciálisan elvesztett életévek száma, ami egy közös megegyezés alapján 70 évben meghatározott elvárt élettartamból le nem élt éveket jelenti 100.000 főre számolva. Korainak, idő előttinek a halálozások azon részét nevezzük, amely megelőzhető, elkerülhető lett volna az orvostudomány mai eredményei mellett, azok megfelelő alkalmazásával. Ezen mutató alapján tehát a népegészségügy állapotára és az egészségügyi rendszer minőségére lehet következtetni.

Nemzetközi szinten a V4-es országok 1960 környékén meglehetősen negatív képet festettek a potenciálisan elvesztett életévek tekintetében. Azonban ahogy az eddigi mutatók esetén, úgy itt is a rendszerváltás évtizede egy fordulópont volt, innentől kezdődően meredeken javult hazánk és a V4-es országok helyzete.

26. ábra Potenciális elvesztett életévek (teljes népességre nézve), 1960-2019, OECD országok, forrás: OECD

A V4-ek között sajnos 1990 előtt hiányosak a megfigyelések, azonban összességében javuló tendencia volt megfigyelhető az országok között, ezeknek a mértéke viszont eltérő volt. Bár megállapítható, hogy a magyar javulás üteme jóval elmaradt a régió ütemétől.

27. ábra Potenciális elvesztett életévek (teljes népességre nézve), 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

A rendszerváltást követően azonban Magyarország a leggyorsabb ütemben tudott a helyzetén javítani a vizsgált országcsoportban. Évente átlagosan 291 évet tudott csökkenteni a potenciálisan elvesztett évek számából hazánk.

28. ábra Potenciális elvesztett életévek (teljes népességre nézve), 1990-2019, V4-ek, forrás: OECD

Az elméleti kérdésünket megválaszolva, – miszerint hány potenciális évet veszítenénk el napjainkban, ha a rendszerváltás előtti trend folytatódott volna – láthatjuk, hogy hazánk esetén az elvesztett évek száma kedvezőtlenül magas maradt volna, miközben a régió országai a mainál ugyan rosszabb javulást tudtak volna elérni.

29. ábra Potenciális elvesztett életévek és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (teljes népességre nézve), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

Az elméleti kérdésünk fordítottja, miszerint hány potenciális évet veszítettünk volna el 1960-ban, ha a rendszerváltás utáni trend lett volna jellemző 1960-tól. Erre a kérdésre a következő ábra nyújt nekünk egy megdöbbentő választ. Látható, hogy a fordulópont utáni javulás üteme, ha rendszerváltás előtt is jellemző lett volna, akkor megközelítőleg 9000 évvel több elvesztett év lett volna a tipikus 1960-ban Magyarországon.

30. ábra Potenciális elvesztett életévek és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (teljes népességre nézve), 1960-2019, V4-ek, forrás: OECD

6. Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta

Ez a mutató a daganatos halálesetek számszerű alakulását mutatja be. Az adatok eredeti forrása a WHO Halandósági Adatbázisa. Ebbe a mutatóba az össze rákfajta beletartozik, ami több mint 100 különböző típusú rákfajtát jelent. A halálozási arányok egy országban egy évben regisztrált halálozások számán alapulnak, elosztva a megfelelő népesség nagyságával, amely esetünkben 100.000 fő.

Nemzetközi összevetésben Magyarország helyzete kiemelkedően kedvezőtlen a daganatos megbetegedések miatt elhunytak nagyságrendjében. E rendívül kedvezőtlen eredmény mögött azonban nem csupán az egészségügyi ellátórendszer hiányosságai állnak, hanem sajnos mi magyarok jellemzően túl sokat dohányzunk, iszunk, keveset mozgunk és rosszul is táplálkozunk, továbbá a rendszeres szűrésekre sem megyünk el.

31. ábra Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta (teljes népességre nézve), 1960-2019, OECD országok, forrás: OECD

1960 és 1990 közötti időszakra sajnos hiányosak a megfigyelések a V4-es országcsoport tekintetében, de az így is látható, hogy meglepően meredeken nőtt a daganatos megbetegedések miatti elhalálozások száma 100.000 főre vetítve mind a három ország esetén.

32. ábra Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta (teljes népességre nézve), 1960-1990, V4-ek, forrás: OECD

Az 1990 utáni időszakban rohamos fejlődésen ment keresztül a régió a daganatos megbetegedések diagnosztizálásában és gyógyításában, élen Csehországgal és Magyarországgal.

33. ábra Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta (teljes népességre nézve), 1990-2018, V4-ek, forrás: OECD

A teoretikus feltevés – miszerint hány halálos áldozatott szedtek volna a daganatos megbetegedések 100.000 főre számítva, amennyiben az 1990 előtti trend maradt volna napjainkig – ezúttal még inkább rémisztő képet fest. Ugyanis napjainkra közel 410 fő halálát okoznák a daganatos megbetegedések 100.000 főre tekintve, ez közel 140 fővel több, mint a valóságban.

34. ábra Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (teljes népességre nézve), 1960-2018, V4-ek, forrás: OECD

Illetve annak szemléltetése, hogy milyen meghatározó fordulópont következett be a rendszerváltást követően azt láthatjuk, hogy az 1960-as évek értékének közel a kétszerese lenne az elhalálozások száma 100.000 főre vetítve, ez az jelenti, hogyha a rendszerváltás utáni javulási ütem már 1960-tól jellemző lett volna, akkor napjainkra kétszámjegyű értékre csökkenhetett volna a daganatos megbetegedések miatti elhalálozások száma 100.000 főre számítva.

35. ábra Daganatos megbetegedések miatti halálozási ráta és az 1990 előtti trend meghosszabbítva (teljes népességre nézve), 1960-2018, V4-ek, forrás: OECD

7. Konklúzió

A rendszerváltást megelőzően a V4-es országcsoport az életminőséget, a kilátástalanságot és az egészségügyi intézményrendszer állapotát tekintve szinte sereghajtóként szerepelt nemzetközi összehasonlításban.  Látható és érzékelhető, hogy mit veszítettek a volt keleti blokk országai, mind gazdasági mutatókban, mind emberéletek számában mérve. Az előző évezred utolsó évtizede azonban olyan gyorsaságú javulást hozott, mellyel a régiónk sok tekintetben felzárkózott a fejlettebb, nyugat-európai országokban jellemző egészségügyi ellátórendszer színvonalához és az életminőséget meghatározó tényezők nívójához.

A társadalmi és egészségügyi fejlődés üteme V4-es viszonylatban is Magyarországon volt a legszembeszökőbb, amely pár év alatt is sok ezer megmentett életet jelent a fenti mutatók fényében. A legjobb, ha a szavak helyett a számok nyelvén írjuk le, hogy milyen fejlődés ment végbe 1960-ról 1990-re, majd 1990-ről 2018-ra. Magyarországon a születéskori várható élettartam 1960-ról 1990-re 68 évről 69,5 évre nőtt (2%-os növekedés), majd 2018-ra meghaladta a 76 életévet (9,6%-os növekedés). A 65 éves korban várható élettartam a nők esetén 1960-as 14 évről 1990-re 15,4 évre nőtt (10,7%-os növekedés), majd 2018-ra 18,5 évre (14,2%-os növekedés), a férfiak esetében pedig 1960-ban 12,3 évről 1990-re 12,1 évre csökkent (1,6%-os csökkenés), majd 2018-ra 14,6 évre nőtt (17,7%-os növekedés).

Az öngyilkosságok száma százezer lakosra számítva 1960-ban 29,6 fő volt, majd 1990-re 42,3 főre nőtt ennek az aránya (42,9%-os növekedés), mely 2018-ra 15,1 főre tudott mérséklődni. Ez világviszonylatban még mindig átlagon feletti érték, azonban a leggyorsabb ütemű javulást tudhatjuk magunkénak ezzel (64,3%-os csökkenés).

A csecsemőhalálozás 1000 élve született csecsemőre számítva az 1960-as 47,6-os értékről 14,8-ra csökkent (68,9%-os csökkenés), majd 2018-ban csupán 3,3 csecsemő hal meg egy éves koráig 1000 élve születésre nézve (83%-os csökkenés). Ezzel pedig a legfejlettebb országok csoportjához sikerült kvalifikálni magunkat, amely a V4 többi országára is igaz.

A potenciálisan elvesztett életévek számában is hihetetlen mértékű javulás történt, 1960-ról 14500 évről 1990-re 13700 évre csökkent ez a szám (5,9%-os csökkenés), majd 2017-ben már 7000 év alatt volt (49,3%-os csökkenés). Sajnos ez mind a régiónkra, mind Magyarországra igaz, hogy több potenciálisan elvesztett életévvel rendelkezünk, mint az EU átlaga.

A daganatos elhalálozások számában világviszonylatban Magyarország az egyik legrosszabb helyezést tudhatja magáénak. 1960-ban 239 daganatos megbetegedés miatt elhunyt jutott százezer lakosra, 1990-re ez az érték 330-ra növekedett (38,3%-os növekedés), mely 2017-ra 275,4-re csökkent (16,8%-os csökkenés), amely még így is elmarad a Visegrádi országok átlagától.

 

Felhasznált Irodalom

  • KSH (2008), A halálozások haláloki jellemzői, elvesztett életévek. Statisztikai Tükör. II. évf. 176. sz. Budapest
  • Molnár T. (2009), Az egészségi állapot összefüggései a gazdasági fejlettség és a nemek tekintetében Magyarországon. Acta Scientarium Socialium. 29. sz. 73–82. old
  • OECD (2019), Health at a Glance 2019: OECD Indicators, OECD Publishing, Paris, https://doi.org/10.1787/4dd50c09-en
  • Ulf-G. Gerdtham, Christopher J. Ruhm (2006), Deaths rise in good economic times: Evidence from the OECD, Economics & Human Biology, https://doi.org/10.1016/j.ehb.2006.04.001
  • OECD, https://data.oecd.org/healthstat/infant-mortality-rates.htm
Megjelent írások

Iratkozzon fel hírlevelünkre