A Nemzetközi Valutaalap (IMF) 2024-es adatai szerint a magát Kínai Köztársaságnak (ezt egy tucatnyi ország ismeri el) nevező Tajvan 34 430 USD-t kitevő egy főre jutó GDP-jével megelőzte Japánt (33 140 USD) és Dél-Koreát (34 160 USD) is. A szárazföldi Kína egy főre jutó GDP-je 13 400 USD, ami több mint 20 ezer dollárral marad el a sziget lakosainak gazdasági teljesítményétől. Tajvan 793 milliárd dolláros gazdasága 2024-ben 4,3%-kal nőtt, ami nem sokkal marad el Kína 5%-os értékétől. Ráadásul még ha az olló nem is zárul minden évben, Tajvan fejlett gazdaságként tud felmutatni ilyen teljesítményt, míg a szárazföld növekedése folyamatosan lassul. A gazdasági szabadság tekintetében a világon a negyedik helyet szerezte meg idén. Eközben a Fehér Házba visszatért Donald Trump csapdahelyzet elé állította Tajpejt, miután önállósítaná akarja országát a sziget biztonsági garanciájaként szolgáló fejlett chipgyártásától. Tajpej sokkal határozottabb és követelőzőbb amerikai fellépésre számíthat a jövőben, illetve félő, hogy ha az USA egy ponton túl nem fog függni a tajvani chipektől, akkor a sziget tárgyát képezheti egy végső, nagy alkunak. Vajon meg lehet-e egyezni Trumppal? És Pekinggel? Lehet-e Tajvan a következő Hongkong, melynek közvetítő szerepe évtizedekig fontos volt Kína számára? Hogyan lett a világgazdaság agya ez a geopolitikai és geológiai törésvonalon fekvő kicsiny sziget? Milyen lehet egy jóléti állam Ázsiában? Bemutatjuk a TSMC útját a csúcsra, és a tajvani konfliktus okait.
Az egyébként 2019 óta csökkenő lakosságú, 23 milliós sziget a világ 22. legnagyobb gazdasága és a 15. legnagyobb exportőre. Utóbbit jelentősen megnehezíti, hogy hivatalosan egy tucatnyinál több ország nem ismeri el Tajvant országként, gondoljunk csak a pénzügyi tranzakciókra vagy akár a logisztikára. Például az új tajvani dollár (NTD) nem konvertibilis valuta, az átváltás külföldi pénznemre egy valóságos bürokratikus kálvária. Jelen van többek között az IKEA és az amerikai nagytételes kiskereskedelmi lánc, a COSTCO, azonban ezek áruutánpótlását sokszor menehezítik a kínai hadihajók ideiglenes blokádjai, így a sok esetben romlandó, hűtött élelmiszereket szállító hajók nem mindig érnek be a tervezett időben a kikötőkbe. A rengeteg jelen lévő multinacionális vagy hazai nagyvállalat ellenére a gazdasági struktúra igencsak vállalkozóbarát. A World Heritage Foundation gazdasági szabadságot mérő listáján Tajvan idén megszerezte az előkelő negyedik helyet Szingapúr, Svájc és Írország után. Az áruk és szolgáltatások importja és exportja a GDP több mint 110%-át teszi ki, tehát a gyilkos belpiaci verseny mellett a külkereskedelem fontosságát nem lehet eléggé túlbecsülni. A gazdaság motorja az elektronikai szektor termelése, ami a GDP 63%-át teszi ki.
A Covid-19 a legtöbb országgal ellentétben gazdasági fellendülést hozott a sziget számára, így fordulhatott elő az a meghökkentő jelenség, hogy a 2020-as évben a 2019-es 3%-os növekedést sikerült felülmúlniuk 3,1%-os eredménnyel. Ez a karanténok alatti időszakban a számítástechnikai eszközök iránti kereslet drámai megugrásának (chiphiány) volt köszönhető. Az import és az export együttes volumene 2019-hez képest 2023-ra 19%-kal növekedett, ami messze felülmúlja a járvány alatt szerencsétlenebbül járt gazdaságok sorsát. A lendület jelenleg is kitart, 2024-ben is szignifikáns bővülést tudott elkönyvelni: az IT ágazat 59%-kal, a félvezető szektor pedig 38%-kal. Ugyan a legfőbb piacoknak számító Japán, Európa, Kína vagy akár az USA gazdasági problémái miatt csökkenhet ezen országok kereslete, de Tajvan gazdasági húzóágazatai, azaz a csúcstechnológia iránt világszinten továbbra is élénk az igény.
Az Egyesült Államok GDP-jében 68% magánfogyasztás, miközben ez Tajvanon csak 48%. A magánberuházás az USA-ban 18%, míg Tajvanon 21%-ot ér el. Az állami kiadások aránya megegyezik, a bruttó nemzeti össztermék 17%-át teszi ki. A teljes külkereskedelem (import plusz export) a GDP nagyjából 25%-át teszi ki az USA-ban (és folyamatos az óriási hiány), addig ez a mutató Tajvanon 117%. Tehát Tajvanon relatíve alacsony a fogyasztás, miközben a versenyképes cégek révén hatalmas exportbevételre tesz szert, aminek szignifikáns részét vagy újra befektetik, vagy megtakarítják. Utóbbi nem ritka esetben az Európa legszegényebb régióiban tapasztalható szintű lakások alatti garázsokban megbúvó, ám csak hétvégente előkerülő Tesla modellekben ölt testet. A lakosság inkább vesz drága autókat ahelyett, hogy felújítaná a fürdőszobát, vagy kiépitene fűtésrendszert az egyébként Európához hasonló módon 3-4 hónapig tartó relatíve hideg időszakra, hiszen előbbivel jóval több ember előtt lehet arcot szerezni.
Tajvan 578 milliárd USD-t kitevő külföldi tartalékkal rendelkezett 2024 novemberében. A 2024 szeptemberi állapot szerint 288 milliárdnyi amerikai államkötvényt birtokolt. 2023-ban az USA-ból 19,3 milliárd USD-t kitevő befektetés (FDI) érkezett, míg az ellentétes irányban ugyanez a mutató 15,6 milliárdot tett ki. Ebben nem szerepel a Hongkongon, Makaón és egyéb adóparadicsomon keresztül lekönyvelt befektetés. A Switzerland’s International Institute for Management Development Business School szerint Tajvan a világ hatodik legversenyképesebb gazdasága. A munkanélküliségi ráta a 2021 júniusában tapasztalható ideiglenes kiugrás kivételével a 2009-es 6%-ról folyamatosan csökken, 2025 januárjában 3,3% volt. Az adóbevétel aránya GDP-hez mérten mindössze 14,7%. Ez közelebb van az adóparadicsomként is ismert Panama 7,7%-os szintjéhez, mint Magyarország 23,4%-os mutatójához.
Az infláció 1997-es ázsiai pénzügyi válság és 2024 között mindössze öt évben haladta meg a 2%-ot. A pénzromlás üteme 2024-ben 2,18%-ot tett ki, ami várhatóan 2025-ben sem fog csökkenni szignifikánsan. A fogyasztói árindex a 2021-es szinthez képest 2025 februárjában 109 ponton állt, azaz három év alatt 9%-kal kerül többe az élet a szigeten. A jegybanki alapkamat immáron már egy éve 2%-on áll, ami az elmúlt 15 év legmagasabb értéke. Ezért a központi bank tisztviselőit már többször szóbeli meghallgatásra idézték be a Törvényhozási Jüan Pénzügyi Bizottsága elé. 2025 márciusában a jegybankelnök kijelentette, hogy addig nem fog kamatot vágni, amíg az infláció nem lassul 1,5% alá. Ez vélhetően egy ideig nem fog megtörténni, mert áprilisban a villamosenergia-árakat emeli meg az állami vállalat.
A nemzetközi szinten irigylésre méltó gazdaság azonban számos problémával küzd, például a stagnáló bérekkel, a tehetséges természettudományos végzettségűek munkaerőhiányával, kevés a művelhető és lakható földterület, az energia- és vízhiánnyal. Az energiahordozók 98%-át importálni kénytelen, az energiamix 50%-át teszi ki a gáz, 27%-át a szén, és 15%-a származik megújuló forrásból. 1977-től működnek atomerőművek a szigeten, amik egykor az energiafelhasználás felét is biztosították, de a 2016-tól megválasztott Demokratikus Progresszív Párt a 2011-es fukusimai baleset hatására 2025-ig fokozatosan kivonja a termelésből azokat, két atomerőmű-építési projektet pedig le is állított. A minimumbér havonta 838 USD volt a 2024-es évben, bár az év végi prémiumok esetében nem ritkák a több havi bónuszok sem, illetve sok tajvaninak van több állása is.
Útkeresés
A japán gyarmati uralom után az addig lassú, de biztos gazdasági fejlődés megtorpant. A sziget természeti erőforrásokban és energiahordozókban szegény, nem volt tőkéje (egyedül az áthozott aranytartalék), nyugati szinten fejlettnek mondható ipara, állandóak a földrengések és a tájfunok, a kártevők által terjesztett trópusi betegségek, a magas páratartalom miatt gyorsabban romlanak le az ember által létrehozott építmények, ráadásul a több millió, szárazföldről érkező menekült miatt a népsűrűség az addigi kényelmes működés határait feszegette. A nép körében hitelvesztett vezetőjüket, Csang Kaj-sek-et pedig csak 130 km-nyi víz választotta el attól, hogy a kommunistáktól teljes vereséget szenvedjen a nemzeti kormányzat. A polgárháború aktív szakaszának végén hozzávetőlegesen kétmillió katona és civil érkezett, azok „fogyasztása” miatt pedig megugrott az infláció. A magára Kínai Köztársaságként hivatkozó nemzeti kormány döntő fontosságú amerikai segélyt kapott, ami a koreai háború évei alatt meghaladta a teljes állami kiadás összegét. 1966-ban hasonló koncepcióval hoztak létre különleges gazdasági övezeteket, mint amiket 1980-tól a reform és nyitás politikáját meghirdető Népköztársaságban (a legismertebb a Sencseni SEZ). A japán vadludak modelljét követve, a tajvani gazdaság a központi vezetés felügyelete mellett végig járta a folyamatos gazdaságszerkezeti átalakulásokat a termelési értékláncok egyre magasabb hozzáadott-értékű szintje felé. Mivel nagyon hasonló utat járt be Dél-Korea, Szingapúr és Hongkong is, ezért ezt az országcsoportot kistigriseknek vagy négy tigrisnek nevezzük. Természetesen nem teljesen ugyanazok a fejlett iparágak biztosítják a nevezett országok nemzetközi versenyképességét, és egy speciális szektor kitalálása nélkül megrekedtek volna a közepes jövedelmi csapdában.
Az 1970-es évek elején a nehézségek tovább súlyosbodtak. Az USA megragadta a lehetőséget, hogy az egymástól távolodó Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság adta helyzetben utóbbit közelebb vonja magához, amiből a gyáriparosai is jól jártak nem sokkal később. Az ENSZ-ben tehát Kína képviselőjeként Washington 1971-től a Köztársaság helyett a Népköztársaságot ismerte el, megszakítva a formális diplomáciai kapcsolatot (minden más maradt). Továbbá az 1973-as olajárrobbanás is súlyosan érintette a feltörekvő kistigrist. Mindez arra késztette Tajvant, hogy újratervezze a gazdaság szerkezetét. Azt már korán felismerte a vezetés, hogy sziget lévén mindig szinte mindent importálniuk kell, ám a gyarmati alárendeltségek végével annak költségeit bőven lehetne exportból fedezni (nem zsámányolja ki rossz cserearány révén az anyaország). Átmeneti komparatív előnyt találtak a mindennapi használati tárgyak költséghatékony előállításában, de az igazi áttörést a lehető legmodernebb iparágban lévő magas piaci részesedés megszerzésében látták, ehhez pedig a humánerőforrásba fektettek minden erejükkel.
Biankó csekk láthatatlan dolgokra
Létrehozták az Ipari Technológiai Kutatóintézetet (ITRI), amely egyből felvette a kapcsolatot az amerikaiakkal egy Tajvanról származó emigráns mérnök segítségével, aki éppen egy kutatócsoportot vezetett az USA meghatározó technológiai fejlesztő vállalatánál, a Radio Corporation of America-nél. Az RCA fél évszázados fennállása alatt kifejlesztett modern technológiákat, kezdve a rádiótól a színes TV-n át a szórakoztató elektronikai és kommunikációs eszközökig bezárólag. 1976 áprilisában az ITRI 19 fiatal mérnököt küldött képzésre az amerikai RCA létesítményeibe, hogy ismereteket szerezzenek IC-tervezési, folyamattechnológiai, IC-tesztelő és félvezető-berendezések terén. A tanulmányúton részt vettek a ma meghatározó tajvani félvezetőipari vállalatok későbbi vezetői, mint pl. az első chipgyártó, a United Microelectronics elnöke, a MediaTek elnöke és a TSMC alelnöke. Eközben az ITRI megépítette Tajvan első, 3 hüvelykes ostyagyártó üzemét, amely 1977 végén kezdte meg kísérleti működését. Nagyon rövid időn belül el tudták érni a tömegtermelést, és néhány éven belül a tajvaniak magasabb hozamot értek el, mint az őket tanító amerikaiak. Közben a Texas Instruments Zhonghe-ben létesített chip-összeszerelőt.
1986-ban a Végrehajtó Jüan meghívta Morris Chang-ot az ITRI elnöki posztjára, és felajánlott neki egy biankó csekket egy tajvani kézben lévő félvezetőipar kiépítésére. Elvileg annyi pénzt kérhetett erre a projektre a kormánytól, amennyit akart, persze a gyakorlatban az erőforrások szűkösek voltak és az állami támogatásra egészen sokáig szükség is volt: a TSMC első nyereséges hónapja csak 1998-ban jött el. A technológiát természetesen külföldről kellett beszerezni. A magas befektetési és nagy kockázati jellege miatt nehezen talált külföldi befektetőket, a Texas Instruments és az Intel például elutasította Chang-ot. Egyedül a Royal Philip Electronics volt hajlandó szerződést kötni Tajvannal. A holland cég befektetett a tajvani cégbe 58 millió dollárt, átadta a gyártási technológiáját és a szellemi tulajdonjogokat a TSMC-ben lévő 27,5%-os részesedésért cserébe. A bőkezű adókedvezmények mellett a tajvani kormány a TSMC induló tőkéjének további 48%-át biztosította, ami 100 millió dollárra rúgott. Abban az évben Tajvan GDP-je 105 milliárd USD volt, azaz ez az összeg 8 órányi bruttó nemzeti összterméknek felelt meg; ma pedig minden évben minimum egy napnyi tajvani GDP-nek megfelelő összeget fizet be a cég csak társasági adó formájában, nem beszélve az import és exportadókról, a munkavállalói járulékokról, az általuk befizetett fogyasztási adókról stb. A kezdeti tőke fennmaradó részét pedig a sziget leggazdagabb családjaitól „kérte el” a Kuomintang egy „visszautasíthatatlan ajánlat” keretében. A Philips az 1990-es évek közepén még 70%-os részesedéssel rendelkezett az ASML-ben, azonban 2007-ben teljesen kiszállt mindkét cégből. Tehát tulajdonképpen az amerikaiak képezték ki a cég mérnökeit, de a chipgyártási technológiájuk európai alapokon fekszik. Sőt, a gyártási folyamat döntő fontosságú lépését végző litográfiás gépek egy nemzetközi ko-operáció révén Hollandiában készülnek, az ASML márkaneve alatt. Ezekből a legújabb példányokat mindig a TSMC-nek szállítják le, aztán következik az Intel és a Samsung. Valószínűleg, mert a TSMC ceruzája ma már vastagabb csekket is tud írni.
Az üzleti modell akkoriban újnak számított. A TSMC kiépített egy félvezető-ellátási láncot, amely teljes körű IC-tervezéssel, ostyagyártással, valamint IC dobozolással és teszteléssel is foglalkozott, de a chipeket nem saját maga használta fel, hanem más cégek megrendelésére készítette azokat. A sok képzett szakembernek köszönhetően Tajvan képes volt fejleszteni dinamikus véletlen hozzáférésű memóriákat (DRAM) és vékonyfilm-tranzisztoros folyadékkristályos kijelzőpaneleket (TFT LCD), amelyek az elmúlt évtizedekben a gazdasági növekedését hajtó „ikermotorok” lettek.
Nem csak tajvaniak gyakornokoskodtak akkor az RCA-nél. Egy brazil mérnökcsoport hasonló megállapodás alapján volt ott, de a brazil kormány projektje kudarcot vallott, mert az ország nem rendelkezett a szükséges feltételekkel. Még az USA-ban tartózkodása alatt Morris Chang felfigyelt arra, hogy a japán gyáraikban magasabb a hozam, mint az amerikai üzemekben. Egyszerű, de mély következtetést vont le: a fejlett gyártás jövője nem Nyugaton, hanem Ázsiában rejlik. Jobb képzettségű személyzet, alacsonyabb a fluktuáció, mániákus a precizitás és létezik a kemény munka kultúrája.
Az akkumulátor-technológia kétségkívül az emberiség jövőjének meghatározó része. Az időszakos hullámvölgyeket tekintve ezentúl kulcsfontosságú lesz. Ugyanis az, hogy a kifogyó tartalékok közepette hogyan és hol termeljük meg az áramot, az bizonytalan. De a felhasználókhoz el kell azt vinni. Ha pedig Magyarországon működni fognak olyan cégek, amelyek ezen technológia fejlesztését végzik, ráadásul a nyugati színvonalat megelőző szinten, akkor mindenképpen üdvözlendő a jelenlétük. Éppen a klímaváltozás miatt nem tudni, hogy hogyan fogjuk előállítani a jövőben az energiát, de mivel azok felhasználási lokációja a korábbinál jobban eltér majd egymástól, ezért azt tárolni kell tudni valahol. Az elektromos autó ennek csak az egyik megjelenítési formája. Szerencsére a világ egyik legjobb EV-gyártója, a BYD is hamarosan megkezdi a gyártást hazánkban.
Külön érdekesség, hogy egyébként a kínaihoz hasonlóan a tajvani befektetések volumene is jócskán felülreprezentálja Magyarország súlyát az EU-ban. 2020-ban a Tajvanról az Unióba érkező FDI 90%-a Magyarországon keresztül érkezett (és ennek ellenére ezután érkezett az állampárthoz köthető BYD és CATL), Hollandia után pedig a második legfontosabb recipiens állama voltunk, 18,8%-os aránnyal. Ez valójában nem meglepő, hiszen a kínai és a tajvani vállalatok közt rengeteg a kapcsolódási pont, az üzleti életben félreteszik a politikai nézeteltéréseket. Sőt, a legnagyobb magyar kutatóintézetek is számos humánkapcsolattal rendelkeznek Tajvan irányába. Aki nem is gondolná, hogy hány tajvani fiatal él Magyarországon, annak érdemes kilátogatnia az évente megrendezésre kerülő Tajvani Filmfesztiválra.
A TSMC ma
Ma a TSMC állítja elő a fejlett (jelenleg <10nm) chipek 92%-át, melyek atomfegyverek, repülőgépek, lopakodók, tengeralattjárók, hiperszónikus rakéták működtetését végzik, amin a nemzetközi rendet fenntartó hard power nyugszik. Megrendelői lefedik a videókártyás processzorok (GPU) piacának 93%-át, és a merevlemezek (HDD) piacának 97%-át, a monopol ASML-től a legújabb chipgyártó berendezéseket mindig elsőként kapják meg, az Apple az évente megjelenő iPhone-jaiba való processzorokat a tajvani cégnél gyártatja le. Jensen Huang, az Nvidia vezérigazgatója azzal viccelődött, hogy: „alapvetően van a levegő – és a TSMC”. Tsai Ing-wen volt elnökasszony a TSMC vezetőjét, Morris Chang-ot kérte fel, hogy képviselje a tajvani kormányt több APEC-csúcson. A vállalat piaci kapitalizációja 2025 februárjában elérte az 1100 milliárd USD-t, ami Tajvan teljes éves gazdasági teljesítményét egy portugál gazdaság méretének megfelelő mértékkel múlta felül. Bruttó bevétele 2024-ben 88 milliárd USD volt, ami 145 napnyi magyar GDP-nek felelt meg. Mivel a cég adózás utáni profitrátája 2024-ben rekord mértékű volt, elérve a 40%-ot, ezért a nyeresége tavaly mintegy 80 napnyi magyar GDP-nek felelt meg. A chipgyártó összesen 76 ezer embert foglalkoztatott 2023-ban. 1997-től a New York-i Tőzsdén is jegyzik a vállalat részvényeit. Egyébként a Tajpeji Tőzsdén az összes tajvani vállalat részvényértékének 27,47%-át tette ki a TSMC egymaga. A TSMC a globális félvezetőipari értéklánc kulcsfontosságú vállalata. 2023 végéig több mint 94 ezer szabadalmi bejelentést tett és több mint 62 000 elismert szabadalmat halmozott fel világszerte. Két, egymást követő évben a 3. helyen áll a globális amerikai szabadalmi bejelentők között. Ami a szabadalmak minőségét illeti, a TSMC kérelmeinek jóváhagyási aránya 99% feletti. A TSMC Tajvan egyik legbőkezűbb munkáltatója. Az évi 12 szabadnap mellé ad további 7-et, a törvényileg előírt évi 30 napos, 50%-os mértékben fizetett betegszabadság helyett a TSMC az első 120 órát 100%-osan téríti, illetve (fizetetlen) személyes ügyintézésre (vezetői engedéllyel) a központilag megszabott 14 napon felül felhasználhat a dolgozó még 90 napot. Továbbá csoportos egészségbiztosítás jár az alkalmazottaknak térítésmentesen, családjaiknak kedvezőbb áron, illetve ingyenesen pszichológiai, jogi és pénzügyi tanácsadóhoz is fordulhatnak.
A TSMC egyik legmeghatározóbb pillanata akkor jött el, amikor az Apple új gyártót keresett az addigi Samsung helyett az iPhone-okba való processzoraihoz. Az Intel elutasította, mert akkor még túl kicsinek találták a mobiltelefon-processzorok piacát. Utólag elismerték, hogy mekkora baklövést követtek el. Az Intel 2024 decemberében elbocsájtott vezére, Pat Gelsinger alatt az egykor világelső számítástechnikai cég teljesen a TSMC kiszolgáltatottjává, alárendeltjévé vált. Vezetése alatt késtek az ambiciózus tervek megvalósításai (pl. AI chip), felduzzadtak a veszteségek, elbocsájtásokat hajtottak végre és bezuhantak a részvények árai, 2024 november elsejétől pedig az Intel helyét az Nvidia vette át a Dow Jones ipari átlagkosarában, aminél egyértelműbb lakmusz nincsen. Jelenleg egy malajziai kínai származású személyt neveztek ki az amerikai cég élére. Eközben az Apple szárnyal, a TSMC-nek köszönhetően. Az A-sorozatú (iPhone) és M-sorozatú (Mac) chipek gyártása óriási gazdagságot és presztízst hozott a TSMC-nek, ahogy az ezekkel a processzorokkal szerelt iPhone is az Apple-nek. Nagy út volt ez az esernyőkön és a Barbie-babákon át. Jelenleg nem a Mattel, hanem az Apple ad le tekintélyes megrendeléseket.
Make Chips in America Again!
Az USA Tajvanra irányuló exportja 42 milliárd USD-t tett ki 2024-ben, ami 6%-kal több, mint a megelőző év azonos időszakában, míg a Tajvanról származó import 32,5%-kal 116 milliárd USD-ra nőtt. Tehát az Egyesült Államok kereskedelmi hiánya 74 milliárd USD, ami 54,6%-os növekedés éves szinten, és Washington hatodik legnagyobb hiánya kereskedelmi partnerrel szemben. Ezen felül a második ciklusát megkezdő Trump további, súlyos kritikával illette Tajvant, például „elvitte az amerikai chipgyártás business-ét”. A tajvaniak a kölcsönösen előnyös szimbiózussal érveltek, miszerint az USA csak úgy tudta visszaszerezni a fölényét Japánnal szemben az 1980-as években, hogy a személyi számítógépeket olcsón be tudta szerezni a tajvani bérgyártóktól, így pedig otthon a piacvezető pozíciókig tudtak fejlődni az informatikai vállalatok. Trump ugyan már tett megerősítést Tajvan védelmére, de politikai és az esetleges katonai támogatásának feltételévé akarja tenni azt, hogy az telepítsen minél jobb és minél több chipgyártást a szuperhatalom területére. Mivel az USA relatíve hanyatlik, többletteljesítményt képtelen előállítani, ezért a legegyszerűbben az amerikai védernyő elvesztésétől féltő szövetségeseitől tud elvonni erőforrásokat. Ez a hanyatló hegemón hatalmak és a végóráit élő birodalmak tipikus viselkedése. Habár ebben van egy olyan logika is, hogy Washington a relatív világbéke (egyre drágább) fenntartásáért cserébe több erőforrást szed be a többiektől, hiszen – egy de jure egypólusú világrend jelentette – békében még mindig mindenki jobban tud fejlődni, mint az anarchiában. Ebből a pénzből az USA elodázza pár évtizeddel a hanyatlását. Így kvázi mindenki jól jár. Kérdés, hogy ezt az ajánlatot elfogadják-e a többiek. Tajpej hajlandó sokmindent elfogadni.
Hogy Trump első ciklusában megfogalmazott igényeit kielégítse a tajvani vezetés, ráerőltette akaratát a TSMC-re, hogy 2021-ben kezdjen el gyárat építeni az arizonai Phoenix városában. Ráadásul nem is kicsit: a világ egyik legnagyobb, 3326000 négyzetméter alapterületű chipgyára lesz, ami várhatóan 2025-ben kezdi meg a tömegtermelést 4 és 5 nm-es (nanométer) technológián, majd az évtized végéig tartó folyamatos bővítésekkel lehetővé válik 2 nm-es chipek előállítása is. Ez utóbbi jelenleg a legmodernebb technológia, de mire azon elkezdenek Amerikában gyártani, már nem lesz az. Így a kecske is jóllakik, a káposzta is megmarad. Legalábbis ezt gondolták a tajvaniak.
2025 márciusában történt, hogy a TSMC egy rendkívüli, 100 milliárd dolláros megállapodás keretében gyakorlatilag egy szignifikáns jelenlétet fog létrehozni az Egyesült Államok területén. Azonban érthető okokból nem akarja a sok pénzből és hosszú idő alatt kifejlesztett technológiáit átadni, miközben csak percenként változó ígéreteket kap Trump-tól egy esetleges kínai offenzíva esetén. Az ellenzék szerint, ha megszűnik a „szilíciumpajzs”, akkor Tajvan olyan lesz, mint Ukrajna atomfegyverek nélkül. A tárgyalások folyamatosan zajlanak, a tajvani küldöttségek ígéretet tettek a kereskedelmi többletük csökkentésére és a védelmi kiadásaik növelésére. Ám ez sem volt elég Washingtonnak.
2025. április 2-án jelentette be Trump, hogy a világ legtöbb országára viszonossági és általános vámot vetnek ki, ezen belül Tajvanra igen magas, 32%-os tarifa fog vonatkozni. Persze nem tudni, hogy ez mennyire lesz egy alku függvénye. Az USA-ban sokan nevezik ezt az intézkedést sokkterápiaként, ami a tőzsdéket elnézve nem is valótlan állítás, de az igazán merész az lett volna igazán, ha a chipek nem kerülnek fel a kivételek listájára… Azonban a világon Tajvanon a legalacsonyabb a vámok súlyozott átlaga az amerikai termékekre, illetve az egyéb, nem vámjellegű kereskedelmi akadályok is, tehát a viszonosság nem a legjobb indoka az amerikai vámemelésnek. Washington azért vetett ki pótvámot szinte az összes országra egyidejűleg, mert így a nem ritka esetben több állam területén átmenő ellátási láncok nem tudják azt kikerülni. Gondoljunk csak az alacsonyabb adóterheket előíró országokban bejegyzett leányvállalatokon keresztül zajló vállalati kereskedelemre. A vámok mértékének az eloszlása különösen logikátlannak tűnik abból a szempontból, hogy amikor a Nyugat át akarja helyezni a termelését Kínából, akkor miért pont az arra politikailag és gazdaságilag is ideális országokat sújtja extrém magas vámtételekkel. Vietnámban (46%), Thaiföldön (36%), Bangladesben (37%), Indonéziában (32%) és Malajziában (24%) költséghatékonyan lehetne gyártani tovább a fogyasztási cikkeket. Sőt, a kínai szatellit-államként működő Laosznak (48%) és Kambodzsának (49%) nem is marad más választása, mint Peking. A kiszámítás alapja egy nagyon egyszerű matematikai számítás volt: az egyes országok kereskedelmi többletét osztották el az amerikai exporttal, majd azt osztották el kettővel, utóbbit csak a jószándék jeleként. A republikánus kormány koncepciója az, hogy így behúzzák a nemzetközi értékláncok krémjét, az így önellátóbb ország pedig kevésbé lesz rászorulva az importra és a kiterjedt kereskedelmi útvonalhálózatok biztosítására sem kell majd akkora hadsereget fenntartani, továbbá a külkereskedelem szándékolt mérséklésével csökken a dollár iránti kereslet is, a gyengülő amerikai pénznem pedig jótékonyan hat majd az exportjuk versenyképességére. Az önellátásban pedig prioritása van a félvezetőiparnak, azaz Tajpej sokkal határozottabb és követelőzőbb amerikai fellépésre számíthat a jövőben, illetve félő, hogy ha az USA egy ponton túl nem fog függni a tajvani chipektől, akkor a sziget tárgyát képezheti egy végső, nagy alkunak. Trump 90 napra ideiglenesen visszavonta az extra vámtételeket, kivéve Kína esetében. A képet tovább csavarja Kína bejelentése, miszerint azon amerikai cégek, amelyek Tajvanon állítják elő (akár pl. a TSMC gyáraiban) a tokozott vagy tokozatlan (tehát pl. nem Malajziában szerelik készre, azaz teszik bele a hűtődobozkába) chipeket, azok mentesülnek a kínai vámok alól. Vagyis a fenti rendelkezésnek köszönhetően az Amerikára kivetett büntetővám megkerülésével importálható a kontinentális Kínába többek között minden AMD és Qualcomm processzor vagy akár azok az Nvidia chipek, melyek nem szerepelnek az Egyesült Államok embargós listáján. A vámok megkerülése nem újdonság; ami az ínyencség itt, az az, hogy Tajvan válhat az új Hongkonggá. Egy átjátszó „állam” a kínaiak és a külföld között. Mao nem véletlenül nem igyekezett Kínához csatolni Hongkongot, Makaó esetében pedig már a portugálok könyörögtek, hogy vegye át Peking a szuverenitást a világhatalmi státusát teljsen elvesztő európai államtól. Teng alatt virágoztak a Hongkongon átfutó kereskedelmi és pénzügyi ügyletek. Előállhat egy olyan forgatókönyv, hogy Tajvan értékesebb lehet különálló „entitásként”, mint kínai zászló alatt.
Mindenesetre Tajpejt megdöbbentette a fejlemény, és tucatnyi országhoz hasonlóan az extra tarifa visszavonásáért cserébe ígéretet tettek arra, hogy növelni fogják a befektetéseiket az Egyesült Államokban, több fegyvert fognak vásárolni és nem emelnek megtorló vámokat. Tajvan inkább a speciális esetek közé tartozik, mivel rá van utalva az USA katonai támogatására, de ez a legtöbb országra nem igaz és mivel a világgazdaságnak még csak a felét sem adja Amerika, ezért Washington húzása visszaüthet. Ha a pluszvámokkal sújtott kormányok nagyobbik része összefog, akkor egy ideiglenes visszaesés mellett le tudja építeni az amerikai szálat a kereskedelméből. Ugyanis ma már sok a közepes jövedelmű ország, ahol pörög a business. Nem irreális forgatókönyv, hogy ezek ezentúl az egymással folyó üzletelésre fognak koncentrálni. A tajvani chippel készült számítógépet ugyanúgy Kínából fogják venni, ahogy az USA is. Kár, pedig még volt 20-30 év az USA hegemóniájában, de ezt sikerült tizedelni.
A TSMC egyébként már 1998-tól gyártat chipet az Egyesült Államokban, persze ez inkább csak szimbolikus jelentőségű. A Washington állambeli üzemében a tiszta tér mindössze 15 ezer négyzetméteres és a legkisebb chip 0,18 µm-es (mikrométer), ami nem éppen a legújabb. Az első Trump kormány felismerte, hogy az USA folyamatosan veszít a technológiai versenyképességéből a kínaiakhoz képest, ennek elsődleges okának pedig a termelési értékláncok külföldre történő kiszervezését jelölte meg. Ráadásul a Covid-dal kezdődő válságsorozat rámutatott, hogy a logisztikai láncok megszakadása a baráti országok közti kapcsolatokat sem kímélik, az intenzívebbé váló klímaváltozás pedig tájfunokkal, aszályokkal és árvizekkel tetézi a már meglévő földrengéseket (Tajvan a Tűzgyűrűn fekszik). A technológiai fölény visszaszerzésének az első lépése a magas hozzáadott-értékű gyártás visszahozása az Egyesült Államokba, addig pedig Kína feltartóztatása a 2018-ban indított kereskedelmi háborúval.
Fontos tisztázni, hogy még ha tényleg mindenben az amerikaiak partnerei lennének a világelső tajvani vállalatok az USA félvezetőszektorának felélesztésében és akár egy technológiatranszferrel megosztanák a tudásukat, egy akkora volumenű chipgyártást az USA a határain belül, mint amekkora most ellátja a teljes világgazdaságot (azaz a kínai összeszerelő üzemeket) fejlett chipekkel, az óriási összegekbe és hosszú évekbe, akár évtizedekbe is telne. Egyetlen chipgyár felépítése minimum 10 (de inkább 20) milliárd dollárba és hozzávetőlegesen három évbe telik. Látjuk, hogy a Trump első ciklusában elindított reshoring projekt úgy kezd el beérni a második ciklusára, hogy közben egy turnust a politikai ellenfele töltötte ki. Összehasonlításképpen, a világ legnagyobb repülőgép-anyahajója, a USS Gerald R. Ford kifejlesztése 4,7 milliárdba, a megépítése további 12,8 milliárd USD-be került. 2005-ben kezdték el építeni, 2013-ban bocsátották vízre, és az első bevetése 2022-ben történt. Egy chipgyár létrehozása több tekintetben hasonlít a világ egyik legpusztítóbb fegyveréhez. Az amerikai félvezetőipar aranykorához hasonlító piaci részesedéshez ezekből az USA-nak legalább egy tucatnyi gyárra lenne szüksége. Ehhez nem elég az, hogy elszívja Indiából a legjobb mérnököket, hogy chipeket tervezzenek a Szilícium-völgyben. A BYD is annak köszönheti a Teslát kihívó versenyképességét, hogy mindent házon belül old meg, ugyanez igaz egy országra is, ha technológiáról van szó. Csak így van esélye az USA-nak, hogy ne kerekedjen rajta mindenben felül Kína ebben az évszázadban. Így már tehát teljesen más megvilágításba került a Biden által indított, CHIPS Act által biztosított 52 milliárd USD-s alap összege. A TSMC egymaga fektetett 40 milliárdnyit K+F-be 2023-ban. Az alapból egyébként a TSMC kapta a legtöbbet, 6,6 milliárdos vissza nem térítendő támogatást. Ez talán arra lesz elég, hogy kompenzálja részben az amerikai munkaerővel való elégedetlenségét is. Több száz mérnököt költöztetett Tajvanról a sivatagba a vállalat, illetve 600 amerikai mérnököt vitt a kelet-ázsiai szigetre, hogy azok megfelelő képzettséget szerezve kezdhessenek el dolgozni a sivatagi üzemekben.
Habár a tudományba vetett bizalom, optimizmus áttevődött a Csendes-óceán túlpartjára, abból Európában nyomokban sem maradt. Trump nyelvezeti stílusától függetlenül Amerikában a külföldi beszállítóktól való függés csökkentése és a hazai termelési kapacitások erősítése sokkal jobban halad, mint Európában. 2024-ben 19 chipgyár volt építés alatt, míg Ázsiában 18, Európában 3. A meglévő gyáregységek bővítése terén sem áll rosszul Amerika, ugyanis ott 7 ilyen projekt zajlik, az öreg kontinensen pedig 2.
Egyszer a szilíciumpajzs is lebomlik
Trump kérése csapdahelyzet a tajvaniak számára, hiszen ha gyengül a „szilíciumpajzs”, akkor egy tranzakcionális vonalvezetésű Washington-nak már nem lesz feltétlen üzleti érdeke megvédeni Tajvant egy kínai támadás esetén. Persze geostratégiai szempontból a sziget adottságai a rakétás és drónos hadviselés világában sem csökkentek az évtizedek alatt, sőt. Utóbbinak fontosságát egy tárgyaláson mindig is le fogja kicsinyleni az amerikai kormányzat, miközben a hadvezetés tisztában van az „elsüllyeszthetetlen anyahajó” kritikus jelentőségével az évszázad szembenállásában. Peking is érzi az oldalában a lándzsa hegyét. Azonban tévedés lenne azt hinni, hogy Tajvan fejlett félvezetőipari know-how-jának a megszerzése az elsődleges célja egy esetleges inváziónak. Ugyanis egy elhúzódó harc során mind az üzemek, mind a szakértők állománya súlyos károkat szenvedne, akár egy megadás előtti szándékos megsemmisítéssel is. Előtte persze a félvezetőipari cégek nem csak bíznak a szilíciumpajzsukban, hanem más módon is felelősséget szeretnének vállalni a sziget védelmében: 2022-ben a United Microelectronics 100 millió USD-t ajánlott fel 3 millió tajvani civil tartalékossá történő kiképzésére.
Sőt, ennél még az a forgatókönyv is reálisabb, hogy a technológiai karanténba szorított Kína 5-10-15 éven belül kiépíti magának a saját félvezető-ellátási láncát, ami képes lesz birokra kelni a tajvani, dél-koreai, japán vagy egyéb más szereplő korszerű chipjeivel, miközben a lehető legminimálisabb mértékben szorul rá külföldi alapanyagra, felszerelésekre. A Trump által kezdett 2018-as kereskedelmi háború óta feleszmélt a kínai félvezetőipar és a szakértőket is meglepő tempóban fejlődik. Az első Trump adminisztráció célkeresztjébe kerülő Huawei nem csak sikeresen túlélt, hanem a 2023-as csúcskészülékébe a saját 7nm-es chipjét szerelte. Mivel Washington megtiltotta az ASML-nek, hogy fejlett EUV litográfiás gépeket adjon el a Népköztársaságnak, ezért a kínaiak az eggyel korábbi, DUV litográfiát használták, ami egy ilyen komplex chip esetében csak nagyon alacsony hozammal (20-30% a 90% fölötti helyett), azaz nem költséghatékonyan képes azt levilágítani. Azonban 2025 elején bejelentették, hogy a Huawei az SMIC (Semiconductor Manufacturing International Corporation) közreműködésével elkészítette az LDP EUV-t, amely képes akár a mostani legmodernebb chipek litográfiájára is. Az LDP EUV az ASML régi, elfelejtett koncepciójának a kifejlesztett verziója, tulajdonképpen más módszerrel érték el a szükséges kvalitású lézersugár előállítását. (A kínaiak leleményesek e tekintetben, hasonló történt az elektromos autók fejlesztésével is: Kína nem tudta volna megelőzni az európaiakat a benzines és diesel üzemű autók tekintetében, ezért az akkumulátortechnológiára koncentráltak; így lett BYD is világelső az EV technológiákban.) A rendszerrel chipek próbagyártását a harmadik negyedévben kezdik el, a tömegtermeléshez szükséges hatékonysági szintet 2026-ra tervezik elérni. A gyártástechnológián kívül a chiptervezésben is haladnak a kínaiak: a Xiaomi sikeresen elkészített egy 3nm-es processzorchip design-ját, amit jelenleg csak a TSMC lenne képes legyártani (az ASML gépeivel). Ha azonban a kínaiak képesek lennének EUV technológiával magas hozammal chipet legyártani, akkor az ASML és a TSMC monopóliuma megszűnne, ahogy Kína egyik kardinális problémája is. Ez esetben Peking azt is megtehetné, hogy fájdalmas retorziók nélkül szüntesse be a ritkaföldfémek szállítását a vele ellenséges országokba. Ezen projektekre Peking bizonyosan biankó csekket biztosít, pont úgy, ahogy a tajvani vezetés is tette. A különbség az, hogy ma Peking összehasonlíthatatlanul nagyobb erőforrást és kapacitást képes koncentrálni, mint anno Tajvan.
A karaván halad, a technológia marad
A TSMC is érzékeli a Pekinggel egyre növekvő politikai feszültséget, ezért egy esetleges inváziótól tartva igyekszik diverzifikálni a működését. Először a szigeten belül, de annak viszont katonai szempontból kedvezőbb elhelyezkedésű déli részére tereli át a hangsúlyt. Japánhoz a mérsékelten rossz emlékű gyarmati múlt miatt ezer szállal kötődnek a tajvaniak, de még ott is csak mostanában épített ki komolyabb hídfőállást a TSMC. 2024 végén indult meg a termelés a cég első gyárában, a nem éppen legmodernebbnek számító (bár kelendő) 12 és 28 nm-es technológiával, és 2025 tavaszán kezdték el építeni a cég második gyárát a szigetországban, abban pedig már 6 nm-es technológiát ígérnek. Az úttörőnek számító 1 nm-es chipek előállítását nem akarják külföldre vinni a tajvaniak, ami üzleti és geostratégiai szempontból is védelmet jelent nekik. A TSMC a 2000-es években Kínában is akart termelést létrehozni, de a tajvani kormány hevesen ellenezte az ötletet. Végül engedtek, de csak azzal a feltétellel, hogy a legmodernebb technológiák nem kerülhetnek a szárazföldre. Ebben Trump hozott csak némi elmozdulást. Azonban a TSMC tartja magát a tajpeji vezetéssel kötött alkujához, hogy továbbra is a belső tartalékokat igyekszik kiaknázni és számos tajvani régióban vetette meg a lábát. A déli Tajnan és Kaohsziung városában a közelmúltban befejezett és a nemsokára elkészülő gyáregységekben 1, illetve 2 nm-es technológiával dolgoznak majd.
Tajvan technikailag megsérti a WTO előírásait azzal, hogy különleges szabályokat alkalmaz Kínára. Kína azonban erre soha nem panaszkodik, mert attól tart, hogy egyenlő bánásmód követelésével akaratlanul megerősítené Tajvan szuverenitását. A más országoktól eltérő szabályok az Egy Kína-elvet erősítik, a tajvani függetlenségi kísérleteket pedig gyengítik. Egyébként sok tajvani cég szárazföldi üzletfelekkel fog össze, hogy komparatív előnyeiket egyesítve nem csak Kínában, hanem akár külföldön is piacot szerezzenek. A tajvani elektronikai gazdaság gerincét adó vállalatok sem kivételek, a teljesség igénye nélkül ilyen az Asus, Acer, Foxconn, MediaTek, Quanta Computer. Jellemző, hogy a tajvani cég kitalál és megtervez valamit, azt a szárazföldön gyártatja le, majd újraexportálja a nemzetközi vásárlók felé. Az Asus és az Acer a világ 5. és 6. legnagyobb számítástechnikai márkája, de a piacvezető Lenovo-n kívül a rangsor többi szereplőjének megbízható bérgyártója ugyancsak egy tajvani cég, a Foxconn. Kevés fogyasztói elektronikai eszközhöz nincs köze a nagyjából 970 ezer embert foglalkoztató (a létszámra vonatkozó adatok megbízhatatlanok) vállalatnak: a kínai üzemeiben szerelik össze a legtöbb Apple terméket, számos HP, Dell, Cisco és Sony eszközt (pl. PlayStation), a Microsoft Xbox-ot, sőt, még saját tervezésű elektromos autókat is bemutattak 2024-ben, továbbá beszállnak a mesterséges intelligencia szektorba is. Sőt, a tajvani cégnek Indiában is vannak üzemei, de azok hatékonyságával állandó problémák vannak.
Jóléti állam a dzsungelszigeten
Az állam relatíve alacsony újraelosztási rátájából azt a következtetést vonhatnánk le, hogy a fegyveres erőkön kívül a kormány alig költ szociális célokra. Ez félig igaz, mert nominálisan tényleg nem költenek sokat az egészségügyre, oktatásra és egyéb közszolgáltatásra (tömegközlekedés, utcasöprés, szemétgyűjtés stb), viszont azt a pénzt kifejezetten hatékonyan használják fel.
Ugyan Tajvanhoz hasonlóan a szárazföldi Kínában is a lakosság 99%-a valamelyik biztosító (állami vagy céges) általi fedezet alatt van, de az ellátás színvonala nagyban függ a város rangjától (tier), ami meghatározza a kórházainak juttatott központi erőforrásokat. A személyzet túlnyomó része például nem beszél angolul, illetve a teljes képet torzítja az, hogy számos beszámoló alapján kivételeztek a külföldiekkel kórházi ellátásuk során. A kínaiak számára a piaci reformok (a kórházak a kiadásaik egy részét ráterhelhették a páciensekre) 1980-as évekbeli bevezetése és a Hukou-rendszer (városi-vidéki megosztottság miatt több százmillió belső migráns nem jogosult egészségügyi ellátásra) miatt nőttek meg szignifikánsan az egészségügyi kiadások. Utóbbi olyannyira súlyos probléma, hogy a hátrányos helyzetű családok 44,1%-a betegség miatt szegényedett el egy 2015-ös statisztikai adat szerint. A kínai vezetés felismerte a problémát és a 12-edik ötéves terv ciklusában (2011-2015) jelentős lépéseket is tett a helyzet mérséklésére, aminek következtében a 2001-es 60%-ról 2016-ra 28,8%-ra sikerült leszorítani az egészségügyi kiadások zsebből történő fizetésének arányát. A 2016-ban kiadott Healthy China 2030-as direktívában célként fogalmazódik meg, hogy az önrész arányát 2030-ig le kell szorítani 25% alá.
Tajvan 1995-ben vezette be a kvázi vizitdíjas rendszerű, államilag dotált egészségügyi rendszerét, amelyet azóta a világ egyik legjobbjának ítélnek a különböző felmérések – és nem csak a kiváló hozzáférhetősége miatt. A kórházak nyugati színvonalúak, az orvosok túlnyomó része külföldön is folytatott tanulmányokat és relatíve jól beszél angolul. Ugyan a betegfelvételi és gyógyszerkiadói pultokkal, pénztárakkal, időseknek külön segítséget nyújtó standokkal szegélyezett központi várók a magyar viszonyokhoz képest is zsúfoltabbak, de az ellátás nagyon gyors és hatékony. Minden konzultáció előtt magasság-testsúly-vérnyomásmérésen esik át egy céleszközön keresztül a beteg, minden kórelőzményével együtt ez is eltárolásra kerül a biztosítási kártyáján. A személyes regisztrációtól számítva a legtöbb esetben előzetes időpontfoglalás nélkül is egy órán belül bejutunk szakorvoshoz; ha pedig előtte azt online megtettük, akkor a reggeli vagy délutáni fogadási időben bármikor érkezhetünk a vizsgálószobához, ugyanis elég azt jeleznünk egy csippantással az ajtó mellett lévő kijelzőn. A szükséges vizsgálatok java részét szintén órákon belül végzik el, a műtéteket pedig néhány héten belüli időpontokra írják ki. Várólista csak a népszerűbb orvosok esetében létezik.
A beteglátogatás végeztével a már említett pénztáraknál kell kiegyenlíteni a számlát, ami tajvani polgárok számára egyszeri 200 NTD (azaz kb. 2300 Ft), ami már magában foglalja az orvosságok jó részét is. Vizsgálatokkal együtt sem kerül többe a végső összeg 500-600 NTD-nél. A sürgősségi ellátás díja sok esetben a beteg állapotától függ. A tajvani egészségbiztosítással nem rendelkezők számára egy állami vagy helyi kórházban a szakorvosi vizsgálat (egyik esetben sem szükséges beutaló) díja általában 1500 NTD-be kerül, azonban különleges jogállású kórházak esetében a tarifák (az NHI-hoz viszonyított) magasabb szorzókkal kerülnek kiszámításra. Ilyen például külföldi misszionáriusok (pl. Mackay Memorial Hospital), a bankok/biztosítók/üzleti csoportok (pl. Cathay General Hospital, Far Eastern Memorial Hospital, Shin Kong Wu Ho-Su Memorial Hospital) vagy egyházak által alapított intézmények (pl. Changhua Christian Hospital, Taiwan Adventist Hospital) vagy a Végrehajtó Yuan alá tartozó Veterán Ügyek Tanácsa által fenntartott „helyi honvédkórház”. Mindenesetre, – ahogy minden vendéglátóhely esetében – a kórházak és klinikák árjegyzéke nyilvánosan hozzáférhető. Az egyesült államokbeliek számára biztosan hihetetlen lehet az a tajvani jogszabály, miszerint az önrész díja a 30 napot meg nem haladó kórházi ápolás esetében nem haladhatja meg a 32 ezer NTD-t (970 USD), a gyógyszerek utáni önrész pedig a 300 NTD-t. Ez a tizede is lehet annak az összegnek, amit egy amerikai állampolgár csak a mentő kiérkezéséért fizet. Az NHI (National Health Insurance) a vizsgálatok, kezelések költségének túlnyomó részét átvállalja, ezekért a kifizetésekért minden tajvani egészségügyi szolgáltató versenyt folytat, még a magánfogászok is. Erre vezethető vissza a rendszer egyik gyengesége, hogy a háziorvosok igyekeznek minél több beteget ellátni, így sok esetben 5 percnél nem jut egy személyre, ami nem elégséges az összetett problémák átbeszélésére. Emiatt sok páciens kér másod-, vagy akár harmadvéleményt is. Mivel a háziorvosok „kapuőr-szerepe” gyenge, valamint nem kell beutaló, szabad a választás, ezért sokan nem mindig a legmegfelelőbb szakorvost keresik fel a problémájukkal, ami a kórházak folyamatos kihasználtságához vezet.
Az említett intézmények különösen magas színvonalú ellátást nyújtanak. A Newsweek-Statista 2024-es, 2400 kórházat magába foglaló listáján a 218-adik a Taipei Veterans General Hospital. 2023-ban a National Taiwan University Hospital nyerte el a globális 249-edik helyet. A 2025 Top Smart Hospitals rangsor 350 kórházából 8 tajvani. Megállapítható, hogy míg a világ nagyobbik részében a kórházi számla szignifikáns részét zsebből kell fizetniük a polgároknak, addig a tajvaniak számára az egészségügyi ellátás a legbonyolultabb kezelések és beavatkozások kivételével gyakorlatilag ingyenes és (ennek ellenére) magas minőségű. Mindez mennyibe kerül az adófizetőknek? A tajvani rendszer adminisztrációs költsége a teljes egészségügyi kiadás mindössze 2%-ába kerül. A rendszer bevezetése előtti évben (1994) a kormány a GDP 5%-át költötte egészségügyi kiadásokra, ez 2023-ban sem volt több 6,6%-nál, tehát a bőkezű rendszer nem jelent költségvetési fekete lyukat. Miközben ez a mutató az USA-ban 16,5%, Franciaországban 11,9%, Németországban 11,8%, Japánban 11,7%, Ausztriában 11%, az Egyesült Királyságban 10,9%, Dél-Koreában 9,9%, Magyarországon és Lengyelországban 6,4%, Kínában 5,4%, Indiában pedig 3,3%.
Ha pedig azt vizsgáljuk, hogy Kínában vagy inkább Tajvanon engedhetik meg maguknak a családok, hogy külföldön szerezzenek a gyerekeik diplomát, akkor kijelenthető, hogy ez a szigeten szélesebb néprétegek számára elérhető, azaz nem csak az elit, hanem a felső-középosztály számára is. Az 1,4 milliárd fős kínai lakosságból 2023-ban hozzávetőlegesen egy millió diák tanult külföldön (nem számítva a 200 ezer cserediákot), míg Tajvan 23 millió fős lakosságából 57 ezren. A 2023-2024-es tanévben a külföldi tanulók 6,1%-át tették ki a tajvaniak az Egyesült Államokban, ezzel az ötödik legnagyobb küldővé váltak. Tehát Kínában csak minden ezernégyszázadik lakos engedhette meg magának ezt, miközben Tajvanon minden négyszázadik.
A fékek és ellensúlyok első nagy próbája
2024-ben a Pekinghez közelebb álló, egyesüléspárti Kuomintang (KMT) többségbe került a törvényhozásban és a hatalmát arra használja fel, hogy Tajvan történelmében példátlan mértékű költségvetési megszorítással megnehezítse az emberek életét, akik a céljaik szerint a többi hatalmi ágat ellenőrző, régi politikai ellenfélnek számító Demokratikus Progresszív Pártot (DPP) fogják majd hibáztatni ezért. Az állami kiadásokat 6,63%-kal vágták meg, ami közel a háromszorosa annak az aránynak (2,27%), amikor ilyesmi politikai erőviszonyok alatt 2006-ban a KMT próbálkozott hasonló stratégiával.
A Kuomintang 2008 és 2016 közt volt hatalmon, amikor igyekezett szorosabb gazdasági, politikai, közlekedési, kulturális kapcsolatokat kiépíteni a szárazfölddel. Tehát az intézkedései egy egyesülés előmunkájának is voltak tekinthetők, amik kiváltották Peking szimpátiáját a politikai nézeteltérés ellenére. Azonban 2014-ben az esernyős mozgalommal új szintet ért el a hongkongiak ellenállása a kínai törekvésekkel szemben. 2016-ban hatalomra került a DPP Tsai Ing-wen vezetésével és ugyan a tajvaniak jelentős része addig sem szeretett volna a kommunista párt technodiktatúrája alatt élni, de ekkortól kezdve jelentősen megnőtt az egyesülést ellenzők száma. A tajvaniak félnek, hogy a demokratikus és emberi jogaik nem lennének biztosítottak a pekingi vezetés által, illetve még anyagilag is rosszabbul járnának. Tulajdonképpen a Hong Kong jogi státusához hasonló berendezkedést ajánlották Tajvannak hosszú ideig a kínaiak. Csakhogy a britekkel történt megállapodást (egy ország, két rendszer) úgy kezdték el értelmezni, hogy az 50 éves átmeneti időszak lejártakor a terület inkább fog hasonlítani Kína berendezkedéséhez, mint amit a britek hátra hagytak 1997-ben (bár az utolsó brit kormányzó csak az utolsó években kezdett el erősebb jogokat adni a hongkongiaknak, előtte nem törekedett a londoni viszonyokhoz közelíteni a helyiek jogait, ezért ez inkább tekinthető az indiai 1947-es zavarkeltéshez).
A 2010-es évek közepétől kezdve a magukat egyébként kínainak valló tajvaniak egyre nagyobb része vesztette el a bizalmát Peking azon ígéretében, hogy egy tajpeji bólintás során a hongkongi „egy ország, két rendszer” elvéhez mennyire fogják majd tartani magukat a szárazföldiek. Ráadásul erről 1945-ben már volt tapasztalatuk, a nemzeti kormány hadserege árulókként, megszállt területként kezelték a japánok által otthagyott szigetet. Továbbá nem szabad elsiklanunk a hongkongi tüntetések okai fölött. A gazdag szárazföldiek beköltözésével a helyiek lehetőségei szűkültek be. Nehezebben kerültek be egyetemekre, az ingatlanárak rakétasebességbe kapcsoltak. Ezért a DPP párt egyre egyértelműbben állt be a függetlenség mögé, és cserébe ezért még arra is hajlandóak lennének, hogy lemondjanak Kína irányításának igényéről. Ez teljesen elfogadhatatlan a Kínai Kommunista Párt számára. Ezt 2025 márciusában is nyilvánvalóvá tette Vang Jí, a kínai külügyek vezetője. Úgy fogalmazott, hogy „az ENSZ-ben is úgy hivatkoznak Tajvanra, mint Kína tartománya”, valamint „Tajvan sosem volt egy ország a múltban és a jövőben sem lesz az”. Ezért Peking elkezdte támogatni a le nem zárt polgárháborús ellenfelüket, a Kuomintangot, mert az legalább igényt tart arra, hogy a Nagy-Kína egyetlen kormányzat ellenőrzése alá kerüljön.
Látható, hogy Tajvan gazdasága remekül teljesít, fenntartható módon fejlődik, az állam pedig Ázsiában példátlan színvonalú jóléti rendszert épített ki és tart fenn. Ennek ellenére akar a Kuomintang megszorításokat, amik a természetüknél fogva ellenérzéseket váltanak ki az emberekből, pláne egy ilyen pénzügyileg tudatos társadalomban. Ráadásul pont a kritikus területeket érintik a változások, aminek folytán nehéz nem külső beavatkozási kísérletet sejteni a folyamatok mögött. A védelmi költségvetés drámai csökkentése beszédes. Befagyasztják a tengeralattjáró-program finanszírozásának a felét, egy nagyszabású drónkiképző létesítmény finanszírozásának 30%-át, ahol 50 cég található egy védelmi ipari klaszter részeként. A védelemmel kapcsolatos működési kiadások 30%-át fagyasztják be, ami érinti a lőszer, az üzemanyag és a katonai felszerelések alkatrészeinek beszerzését. A megszorítások miatt a parti őrségnek nem lesz elég pénze a hajóépítők fizetésére, éppen amikor egyre inkább reagálnia kell a kínai szürke zónás tevékenységre. A hadsereg nemzetközi csereprogramjainak a finanszírozásából is lefaragnak 15%-ot. A dezinformáció leküzdésére és a kiberbiztonság fenntartására irányuló tajvani kormányzati szervek – például a Digitális Ügyek Minisztériuma (MODA), a Nemzeti Kommunikációs Bizottság (NCC) és a Nemzetvédelmi Minisztérium Politikai Hadviselés Osztálya – finanszírozását 40-50%-kal fogják csökkenteni, de bizonyos kritikus alágazatok költségvetését egyetlen tajvani dollárra csökkentette (ami de jure nem egyenlő a megszüntetéssel). A MODA keretében a kormány kibertámadásokkal szembeni digitális ellenálló képességének erősítésére szolgáló források 170 millió NTD-ről (új tajvani dollár) 34 millióra csökkentik. Ez a megszorítás hatással lesz a műholdas internet-kapacitás kiépítésére fordítható forrásokra, ami egy esetleges háború esetén létfontosságú a tenger alatti kábelek megrongálása esetében, lásd Starlink szerepe Ukrajnában. A tajvani villamosenergia-hálózat, vízrendszer, tőzsde és távközlés kiberbiztonsági felügyelete és védelmére szánt összeg szintén csökkenni fog. A költségvetési megszorítások közé tartozik a tajvani állami tulajdonú Taipower villamosenergia-szolgáltató 3,1 milliárd USD-t kitevő szubvenció megszüntetése is. A kritikusok szerint ennek célja lehet az áramárak emelése, abban a reményben, hogy a közvélemény a DPP-t hibáztatja majd az árak emelkedéséért, ami 6-10% is lehet.
A KMT a tervezett költségvetési megszorításait közvetlenül a törvényhozás szavazásáig titokban tartotta. A párt azt állította, hogy a kiadáscsökkentésekre Tajvan fiskális biztonsága miatt van szükség. Ennek ellenére Tajvanon három éve masszív GDP-növekedés volt tapasztalható, ami rekordmagas adóbevételt eredményezett. A saját támogatóinak azonban kedvező intézkedéseket hozott a KMT: megemelte a pártot hagyományosan támogató csoportok, például a rendőrök, a tűzoltók és a közalkalmazottak nyugdíját. Továbbá bizonyos keretek között racionálisan nehezen indokolható módon a KMT szorgalmaz egy, a keleti parton végigfutó gyorsvasúti vonalat is, miközben a sziget lakosságának 90%-a a nyugati tengerparton él. A nem profitábilis építkezés terheit a központi költségvetésnek kellene állnia, ami az adófizetők pénzének szinte teljesen hasztalan pazarlása lenne a valóban fontos célokra való költés helyett.
A megszorításokkal hemzsegő költségvetést 2025 januárjában végül elfogadta a KMT-s többségű Törvényhozó Jüan, ráadásul az Alkotmánybíróság is ostrom alá került, a politikai és a jogi harc jelenleg is tart. Ezek miatt a statárium 1987-es megszüntetése óta nem látott politikai felfordulás alakult ki. Az intézkedésekkel elégedetlen polgárok a tüntetések mellett élnek a különleges elszámoltathatósági mechanizmussal, ami egy de facto bizalmatlansági indítvány a képviselők felé. Ennek értelmében, ha sikerül egy választókerület lakosságának 1%-ának megfelelő mennyiségű aláírást összegyűjteni, akkor visszahívhatják a (KMT-s) törvényhozókat. Ezzel az intézménnyel lehetősége van a polgároknak arra, hogy jogi úton megfoszthassák mandátumától az ígéreteit be nem tartó, a választói elvárásoknak nem megfelelő politikusokat és helyi szinten új választásokat írjanak ki. Tajvan a közeljövőben számos alkotmányos válsággal szembesülhet a költségvetést, a visszahívási törvényeket és magának az Alkotmánybíróságnak a sorsát illetően.
Lesz pánkínai szuperhatalom?
A híradások tele vannak a kínai fegyveres erők Tajvani-szorosban végrehajtott erődemonstrációival, ám ezek inkább a brazil harcműszeti elemeket tartalmazó tánchoz, a capoeira-ra hasonlítanak. Technikailag képesek lennének fájó ütéseket bevinni az ellenfélnek, de valójában csak imitálják a mozdulatokat, nem cél a másik elpusztítása. Hszi Csinping a legkevésbé szeretne a világsajtóban hanok százezreinek lemészárlásáról és megnyomorításáról szóló tudósításokat látni, mert azzal a saját lakosságát is feldühítené. Tajvan elsősorban azért jelent problémát a Kínai Kommunista Párt számára, mert a kormányzata a nehéz környezeti körülmények ellenére fenntart a han (és néhány őslakos kisebbségi) etnikumú lakossága számára egy élhető rendszert, ami nem a pekingi központ alá tartozik. A párt legitimitása számára elsődleges szempont után következik csak a nagy kínai geostratégiai koncepció, amelyben éppen Tajvan földrajzi elhelyezkedése miatt nem tud kijutni a kínai haditengerészet a Csendes-óceánra. Minden más csak legfeljebb harmadlagos fontosságú. A békés újraegyesítés megvalósításában, azaz egy elfogadható ajánlat és annak betartásának garanciájában egyre kevesebben hisznek a szigeten és már többségbe kerültek azok, akik független államban akarnak élni. Csakhogy, ha utóbbit valamikor deklarálná a tajvani vezetés, akkor a Népköztársaság alkotmányába foglalt rendelkezés alapján a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg azonnal megindítja az erőit, mint a szakadár tartomány feletti ellenőrzés teljes kiterjesztése érdekében. Hiszen a tajvani „lázadók” leverésére kínai belügyként tekintenek Pekingben.
Mivel azonban a szárazföldi vállalatok össze vannak fonódva a sziget cégeivel, ezért egy esetleges katonai hadművelet Kína gazdasága számára is óriási megrázkódtatást jelentene, Hszi Csinping és a kínai vezetés pontosan tisztában van a kalkulált költségekkel és minimum mivel olyan szinten tudatosak pénzügyileg, mint a kínai társadalom, ezért nem fognak belemenni egy olyan akcióba, amiből biztosan nem kerülnének ki győztesként, katonai és gazdasági értelemben egyaránt. A legnagyobb veszély mégis a politikai: ha mégsem sikerülne belátható időn belül megszilárdítani a KKP uralmát a szigeten, akkor az addig évtizedekig építgetett legitimitásuk kérdőjeleződne meg. A világgazdaság az első évben a tizedével zuhanna be. Ezen belül Kínának is van mit veszítenie. A CIA becslése szerint a Szovjetunió GDP-je 1989-ben feleakkora volt, mint az USÁ-é, ma a Népköztársaság nominális GDP-je az USA-hoz képest 63%-ot ér el, de vásárlóerő-paritáson számolva 119%-ot. Tehát a Szovjetunió még csak nem is álmodhatott akkora gazdasági erőről, mint amilyen most Kínának van a hegemónnal szemben. Persze Putyint sem tántorította el a SWIFT-rendszerről való letiltás, szóval Peking nemzetegyesítő szándékának a prioritását sem szabad alábecsülni. Az oroszokat általánosságban nem érdeklik annyira a gazdasági mutatók, mint a nyugati embereket, ám e tekintetben a kínaiak az utóbbiakat is felülmúlják. Kínával nem járhat úgy a Nyugat, mint Putyin logikájának félreismerésével 2022-ben. Főleg, hogy a Kína katonai fejlesztését célzó projektek eredményei a következő években fognak kifutni, ezek jó része Tajvan elfoglalását lehetővé tévő képességek elérését célozzák, kezdve a mélytengeri kikötőket kihagyhatóvá tévő, tankokat is partraszállító uszályoktól a lopakodókig. De Tajvan sem tétlenkedik: például a Tajpej északi részén lévő Tamsui-nél lévő (építés alatti) hidat bármikor fel tudják robbantani, így napokra lehetetlenné téve a kínai hajóknak a sziget legfontosabb városának elérését a folyón keresztül.
A történelmi előzmények azonban elgondolkodtatják a pekingi stratégákat. 1944-ben egy ideig Nimitz admirális a japán uralom alatt lévő Tajvan elfoglalását javasolta, de MacArthur meggyőzte az amerikai hadvezetést a Fülöp-szigetek és Okinawa ellen indított offenzíváról. A D-napként ismert Overlord-hadművelet volt a világtörténelem legnagyobb léptékű partraszállása, 1944. június 6-án 156 ezer szövetséges katona szállt partra Normandiában, a 10 300 fős veszteség negyedét az 1566 km-es tajvani partvonalhoz hasonlító Omaha beach-en szenvedték el. Az első hullám egységeit annyira megtörte a német védelem, hogy a második hullám ugyanakkora tűzerővel találta szembe magát, a partszakaszon a tervezett 2 400 tonna hadianyagból csak 100 tonnát sikerült leszállítani. De ha sikerülne is elfoglalni a szigetet, a lakosság jelentős része ellenezné Peking uralmát, mint ahogy 1945-ben történt. Katonai számítások szerint az invázióhoz több ezer hajón és repülőgépen kívül legalább 2 millió katonára lenne szükség, míg a megtartásához is 600 ezerre. Az USA külügyminisztériuma sohasem kötött olyan megállapodást senkivel, miszerint Formosa szigetét bárki is annektálta volna, miután a japánok lemondtak róla októberben, bár szemet hunytak afölött, hogy a Kínai Köztársaság azonnal elkezdte kiterjeszteni rá az uralmát.
Peking azt sérelmezi a leginkább, hogy a szárazföldhöz hasonló arányt képviselő kisebbségekkel együtt élő kínaiak a szigeten inkább választják a nyugatias politikai rendszert kínai karakterisztikával, mint azt, hogy egy országban élve, egyesítve az erőforrásaikat tekintélyes erőközpont legyenek a hanok Kelet- és Délkelet-Ázsiában. Itt jegyzendő meg, hogy a gazdasági struktúrájuk zömében azonos, a vállalkozás szabadsága Kínában is jórészt érvényesül, míg az állami iránymutatás Tajvanon is jelen van, a szociális ellátórendszer tekintetében pedig Peking erőteljes lépéseket tesz a felzárkózás érdekében. Tehát Pekingben elvárnák a csekély áldozathozatalt a tajvaniaktól azért cserébe, hogy létrejöjjön az egységes Kína. Azt azonban le kell szögezni, hogy az 1949-ben létrejött államalakulat soha sem birtokolta Tajvan területét. Először a Jüan-dinasztia (1271-1368) kezdett el érdeklődni a sziget iránt, de han etnikumú telepesek csak a 17. század elejétől kezdve kezdtek el érkezni. 1624-től volt holland uralom (nem csak a koronáé, a Holland Kelet-Indiai Társaság profitjának 26%-a származott Tajvanról 1664-ben), akik 1642-ben elűzték a spanyolokat. 1662-ben azonban egy kínai kalóz-kereskedő-hadúr vette birtokba egészen a Csing dinasztia 1683-as megjelenéséig, amely kétszáz évig volt jelen, a központi hatalom változó intenzitású felügyeletével. A han kínai telepesek létszáma csak ezután került többségbe az őslakosokkal szemben.
A hierarchikus társadalmi struktúra, a családi viszonyrendszer és a klánok közti kötelékek a kínai kultúra kezdeteitől jellemzi a civilizációt, a felvilágosodás termékeinek számító nyugati eszmerendszerek szerint szerveződő pártoktól függetlenül. Nem véletlen, hogy Csang Kaj-sek jobboldali katonai diktatúrája hasonlóan elnyomó volt, mint Mao rendszere (a Kínai Kommunista Párt hivatalos véleménye szerint 70% jót, 30% rosszat tett a nagy kormányos), ezért egy feltételes, fordított helyzetben egyáltalán nem biztos, hogy nem állna fenn hasonló feszültség a Tajvani-szorosban. Az 1980-as években a szárazföldön és a szigeten is hasonló mértékű változások zajlottak le, csak a politikai és a gazdasági hangsúly volt némileg eltérő. Ugyanakkor Peking és Tajpej is racionális, és mindkét fél tudja, hogy a legkisebb áldozattal egy békés egyesülés járna, azonban egy multipolárissá váló világrendben hozzá kell szokni a hegemóniavesztésébe bele nem törődő Amerikai Egyesült Államok kiszámíthatatlan viselkedéséhez (ami nem csakis Trump személyéhez köthető) és a még ki sem alakult szabályokhoz, amik írásába nem csak nyugatiak akarnak beleszólni. A tárgyalás a legolcsóbb és a legtartósabb megegyezésekhez vezető út. 2027 a világ második legerősebb hadserege, a Kínai Népi Felszabadító Hadsereg fennállásának a centenáriumi éve. A capoeira-ban minden egyes támadásban benne rejlik egy elkerülő technika alkalmazásának lehetősége. Ha Tajvan megfontoltan kitart a konfliktuskerülés – egyébként ősi kínai módszere – mellett, akkor talán a katonai összecsapás lehetősége is elkerülhetővé válik a 21. század legfontosabb potenciális frontvonalán.
Források
TSMC Museum of Innovation, Hsinchu, Tajvan
https://www.statista.com/statistics/727598/inflation-rate-in-taiwan/
https://world-nuclear.org/information-library/country-profiles/others/nuclear-power-in-taiwan
https://news.cgtn.com/news/2025-03-07/Chinese-FM-Taiwan-was-never-and-will-never-be-a-country-1BxGQ8RyBd6/p.html
https://taiwantoday.tw/Culture/Taiwan-Review/25894/In-the-days-of-the-Dutch
https://www.nationalww2museum.org/media/press-releases/d-day-fact-sheet-0
https://warontherocks.com/2022/09/not-so-fast-insights-from-a-1944-war-help-explain-why-invading-taiwan-is-a-costly-gamble/
https://www.theguardian.com/business/2025/mar/04/taiwan-trump-semiconductor-deal-tsmc
https://www.taipeitimes.com/News/biz/archives/2022/07/15/2003781769
https://www.ait.org.tw/u-s-prc-joint-communique-1972/
https://www.statista.com/statistics/1306002/taiwan-number-of-students-studying-abroad/
https://www.educationfair.net/market-reports/asia/china/
https://www.statista.com/statistics/268173/countries-with-the-largest-gross-domestic-product-gdp/
https://www.educationfair.net/market-reports/asia/china/
https://focustaiwan.tw/culture/202411190005
https://dominotheory.com/tsmc-and-taiwans-government-two-boats-on-the-same-tide/
https://eng.stat.gov.tw/Default.aspx
https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.PP.CD?locations=CN
https://www.wired.com/story/i-saw-the-face-of-god-in-a-tsmc-factory/
https://focustaiwan.tw/politics/202501180006
https://esg.tsmc.com/csr/en/focus/inclusiveWorkplace/talentAttraction.html
https://www.rajraf.org/article/taiwans-economy-and-the-big-chip-on-its-shoulder-/1035
https://www.cigionline.org/articles/in-the-global-ai-chips-race-china-is-playing-catch-up/
https://www.all-about-industries.com/the-first-three-nanometer-chip-made-in-china-a-6708edeae156872d29378bbe83bcc212/
https://www.techpowerup.com/333801/china-develops-domestic-euv-tool-asml-monopoly-in-trouble
https://www.economist.com/business/2024/10/17/what-if-carmaking-went-the-way-of-consumer-electronics
https://restofworld.org/2025/china-foxconn-factoriesfoxconn-stops-sending-chinese-workers-to-india-iphone-factories/
https://www.cigionline.org/articles/in-the-global-ai-chips-race-china-is-playing-catch-up/
https://thediplomat.com/2025/01/kmt-budget-cuts-set-up-latest-partisan-clash-in-taiwan/
https://www.cbsnews.com/news/trump-reciprocal-tariffs-liberation-day-list/
https://eastasiaforum.org/2025/03/20/taiwans-democratic-uncertainty-in-the-face-of-recall-elections/
https://restofworld.org/2024/tsmc-arizona-expansion/
https://companiesmarketcap.com/tsmc/marketcap/
https://www.cigionline.org/articles/in-the-global-ai-chips-race-china-is-playing-catch-up/
https://www.statista.com/statistics/727589/gross-domestic-product-gdp-in-taiwan/
https://www.trade.gov/country-commercial-guides/taiwan-electric-power-equipment-elp-and-energy
https://esg.tsmc.com/en/update/innovationAndService/caseStudy/45/index.html
https://www.ocac.gov.tw/OCAC/Eng/Pages/Detail.aspx?nodeid=329&pid=73581686
https://focustaiwan.tw/business/202503090011
https://focustaiwan.tw/business/202502190020
https://focustaiwan.tw/business/202412280005
https://www.britannica.com/place/Taiwan/
https://globaltaiwan.org/2024/02/taiwans-economy-in-2024-less-geopolitics-more-macroeconomics/
https://taiwantoday.tw/Economics/Top-News/9508/Veteran-tells-story-of-Taiwan%E2%80%99s-semiconductor-industry
https://english.kyodonews.net/news/2024/12/2c5684e2454d-tsmc-begins-mass-production-at-1st-japan-chip-plant-in-kumamoto.html
https://cleanroomtechnology.com/tsmc-starts-construction-of-fab-18-in-taiwan-139101
https://www.cnet.com/pictures/meet-the-navys-new-13-billion-aircraft-carrier/
https://pmc.ncbi.nlm.nih.gov/articles/PMC3960712/
https://www.ocac.gov.tw/OCAC/Eng/Pages/Detail.aspx?nodeid=329&pid=73581686
https://www.newsweek.com/rankings/worlds-best-hospitals-2024/taiwan
https://www.reuters.com/markets/asia/south-korea-q4-gdp-01-qq-weaker-than-forecast-2025-01-22/
https://www.korea.net/NewsFocus/Business/view?articleId=265805
https://focustaiwan.tw/politics/202309060019
https://www.taiwannews.com.tw/news/5929760
https://focustaiwan.tw/business/202503120027
https://topics.amcham.com.tw/2020/11/tracking-taiwans-medical-history/
https://think.ing.com/snaps/taiwan-gdp-growth-boosted-by-solid-domestic-demand/
https://crsreports.congress.gov/product/pdf/IF/IF10256
https://www.bmj.com/content/360/bmj.k234
https://focustaiwan.tw/politics/202309060019
https://focustaiwan.tw/business/202501160012
https://www.statista.com/statistics/268826/health-expenditure-as-gdp-percentage-in-oecd-countries/
https://www.taiwan-healthcare.org/en/news-detail?id=0sk7ysm18acoicjb
https://www.ntuh.gov.tw/ntuh/Index.action
https://www.statista.com/statistics/339869/gross-domestic-product-gdp-in-hungary/
https://crsreports.congress.gov/product/pdf/IF/IF10256
https://companiesmarketcap.com/tsmc/marketcap/
https://www.stats.gov.cn/english/PressRelease/202502/t20250228_1958822.html
https://www.youtube.com/watch?v=OyMvXMq24wo
https://www.hwsw.hu/hirek/69004/kina-tajvan-chipgyartas-tsmc-chip-vam-import-qualcomm-amd-mediatek.html
Kelet-Ázsia elemző, nemzetközi kapcsolatok szakértő. Alap- és mesterszakos tanulmányait a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen, ill. a Budapesti Corvinus Egyetemen végezte, részképzésen volt a kínai Hangzhou Normal University-n. Fő elemzési területe a kelet- és délkelet ázsiai régió geopolitikája, a technológiai trendek, a félvezetőipar, a kínai digitális gazdaság. Szakterülete: geopolitika, Kelet-Ázsia, Délkelet-Ázsia, Kína, technológia.
