Október 17-én, hétfőn tartotta a magyar családtámogatási rendszerről szóló, 110 éves a magyar családtámogatási rendszer című konferenciáját az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány, a Batthyány Lajos Alapítvány támogatásával. A konferencia fókuszában egyebek mellett a hazai családtámogatási és annak rendszer nemzetközi összehasonlítása, a társadalmi védőháló és demográfiai folyamatok álltak. A konferenciát Varga Judit, Magyarország igazságügyi minisztere nyitotta meg. A rendezvény előadói a magyar családtámogatási és demográfiai ágazat megbecsült tagjai voltak, döntéshozók és szakmabeliek egyaránt. A nemzetközi kitekintéshez két külföldi vendég előadó is érkezett a konferenciára: Jorge González-Gallarza, a Fundación Civismo ügyvezető igazgatója és Jan Gregor, a cseh Pro Rodinu (Családért) szövetség alelnöke. Az alábbiakban szemlézzük a konferencián elhangzottakat.

A konferencia képekben

Varga Judit megnyitója: “A gyerekvállalás ne legyen gazdasági kérdés. Ha valaki szeretne gyereket, és ebben anyagiak az akadályok, akkor az állam segítsen többet.”

A konferencia megnyitóját Varga Judit, Magyarország igazságügyi minisztere tartotta. Beszéde elején kiemelte a miniszter asszony, hogy rendkívül aktuális egy ilyen konferencia és történeti áttekintés. Varga Judit szerint a horizonton kell tartani tekintetünket, hogyan is állunk családtámogatások szempontjából, mivel a nemzeti konzervatív kormány 2010-ben politikája középpontjába állította a családokat. Kiemelte beszédében, hogy 1912 fontos dátum, mivel ekkor indult el hazánkban a családtámogatás a családi pótlék bevezetésével. A GYED és GYES alapjait már lerakták a rendszerváltásig, a ’95-ös Bokros-csomag ugyanakkor a családtámogatási formákat jelentősen átalakította. A miniszterasszony elmondta, hogy az első Orbán-kormány visszaépítette a családtámogatásokat; a családi pótlékra való jogosultságot visszaállították és kiterjesztették 3 évre. Ezután ismét visszalépés történt a családtámogatások rendszerében.

Varga Judit hangsúlyozta a megnyitón, hogy 2010 óta ismét folyamatosan bővülő családtámogatási rendszer van Magyarországon. Az állam a közösségben hisz, miszerint a társadalom alapegysége a család, míg a másik hajtóerő a munka, mely utóbbi szintén kapcsolódik családtámogatáshoz. Varga Judit szerint ennek érzelmi és praktikus oldal is van. A portói szociális csúcstalálkozón is hangsúlyozta Magyarország, hogy a család kikerülhetetlen a munkaerőpiaci célok eléréséhez. A miniszter asszony hangsúlyozta, hogy fontos az érzelmi közeg és -biztonság, hogy kiért/miért dolgozunk. A praktikus oldalt tekintve, a magyar családtámogatási modell nem segélyre alapít, hanem a támogatást munkával köti össze, melynek a családi adókedvezmény a legszimbolikusabb eleme. Kifejtette beszédében varga Judit, hogy a 2010-es cél, miszerint 1 millió új munkahelyet hoznak létre, 12 év alatt létre is jött. Továbbá kiemelte beszédében, hogy mivel cél volt, hogy minden magyar ember, aki dolgozni akar, kapjon is munkát, a munkát terhelő adókat csökkentették. Kiemelt cél volt ezen belül, hogy ha valaki dolgozik és mellette családot alapít, akkor támogatottnak érezze magát, több gyerek vállalással több kedvezmény járjon.

Varga Judit felhívta a figyelmet a megnyitó második felében, hogy a családpolitika középpontjába a nőket kell állatani. Hangsúlyozta, hogy ne legyen gazdasági kérdés a gyerekvállalás. Varga Judit szerint, ha valaki szeretne gyereket, és ebben anyagiak az akadályok, akkor segítsen többet az állam. “Fontos, hogy a kormány igyekezzen az ezen célok elérését megnehezítő akadályokat lebontani” – mondta Varga Judit. A számokat tekintve elmondta a miniszter asszony, hogy a családtámogatásra fordított összegek a GDP-arányában Magyarországon 5%-ot tesznek ki, ez duplája az EU-s átlagnak, továbbá EU és világ éllovasai is vagyunk ezzel. Varga Judit néhány intézkedést és területet is említett: az otthonteremtés megkönnyítése, az iskolai tankönyv ingyenessé tétele, az otthonfelújítás támogatása, a nagycsaládosok autóvásárlása kapcsán kedvezmény biztosítása. Varga Judit hangsúlyozta, hogy jövőbeli céljuk a válópereknél a gyermekelhelyezés szabályozása: jogalkalmazás javítása, hogy minél kevésbé viselje meg gyereket a szülők válása. A kormány családügyi munkacsoportot hozott létre, hogy jobb gyermekvédelmi jelzőrendszer működjön, és mindkét szülő azonos lehetőséggel vehessen részt a gyermekek nevelésében.

Az eredményeket tekintve kiemelte a miniszter asszony megnyitója végén, hogy a termékenységi ráta a 2010-es 1,2-es szintről 1,6-ra nőtt. “Európa demográfiai kihívással néz szembe, Magyarország válasza erre a család, a családok támogatása” – húzta alá varga Judit. Ennek eredményeként a házasságkötések száma duplázódott, csökkent a válások és abortuszok száma. Varga Judit kiemelte a mottót: “Isten, haza, család”, vagyis nem bevándorlással szeretné az állam megoldani a társadalmi kihívásokat, hanem a családok támogatásával. Beszéde legvégén kitért egy felmérésre Varga Judit, miszerint az EU polgárokat megkérdezve, hogyan legyen jobb Európa, speciális magyar javaslat is született: szerződésekbe írják be, hogy a családpolitika az EU jövőjének. Ehhez erős finanszírozási láb kell a családok támogatására az EU költségvetéséből, nem a bevándorlók integrálására, mivel a családok megsegítésére nincsenek jelenleg deklarált EU-források – zárta beszédét a miniszter asszony.

Beneda Attila nyitóelőadása: “A hazai családtámogatásnak három alappillére van: születés, döntési szabadság és anyagi biztonság.”

Beneda Attila, családügyekért felelős helyettes államtitkár tartotta meg a konferencia nyitóelőadását. A helyettes államtitkár szakpolitikai irányból közelítette meg a témát. Elmondta, hogy Magyarországnak komoly múltja van a családtámogatásokat területén.  A történelmi időkben sokáig teljesállású anyaság volt a családoknál, az apa tartotta el a családot, majd a társadalom fejlődésével ez változott. A (modern) családok három fontos célja az egészség, a munkalehetőség és pénzkeresés, illetve lakhatás, vagyis otthonteremtés. Az Árpád-házi királyok letelepített bányászoknál jelentek meg elsőként a családtámogatási szempontok, önsegélyező köröket hoztak létre, veszélyes szakma révén gondoskodtak egymásról. 1907-ben jogszabályi szinten megjelent egy törvény a családok védelméről, illetve a társadalom-biztostás alapjait is letették mint nemzeti öngondoskodás, melyre épültek a családtámogatások. 1912-ben alakították ki a családi pótlék intézményét, ami akkor munkához kötött lehetőség volt, jelenleg alanyi jogú támogatást jelent. Összességében az előző században lerakták a családtámogatási rendszer alappilléreit, melyre a mostani rendszer is épül.

Beneda Attila szerint három alappillére van a hazai családtámogatásnak: születés, döntési szabadság, anyagi biztonság, melyek a kiszámíthatóság megteremtését célozzák. A család az egyén „védőtetőzete”, mely a kiszámíthatóságot igyekszik biztostani; ezt a családi alapot, biztonságot és kiszámíthatóságot igyekszik támogatni és erősíteni az állam is.

Az elért eredményeket bemutatva kiemelte Beneda Attila, hogy 2010-2022 között 24%-ról 80%-ra nőtt a munkaalapú juttatások aránya, vagyis ma már munkához kötik a családtámogatási elemeket. A gyermekvállalásra fordított összegeket 2010 óta folyamatosan emelik (több mint 3300 milliárd forint). A családokra fordított kiadások folyamatos növelésével párhuzamosan emelkedett a gyermekvállalási kedv is. Az OECD-tagállamok között már öt éve is a második helyen állt Magyarország a családokra fordított GDP-arányos kiadások terén (2017-es a legfrissebb adat), egyedül Franciaország tart lépést hazánkkal, de a komplexitásban a francia családtámogatási rendszer nem éri el a hazait. Beneda véleménye szerint jelentős össztermék-növelő hatása lehet a magyar családpolitikának.

“Ugyan úgynevezett demográfiai telet élünk meg, azonban Magyarországon a termékeny korú nők számának csökkenését a gyermekvállalási kedv dinamikus növekedése ellensúlyozta, így a negatív „Ratkó-hatás” ellenére sem csökkent, hanem kismértékben növekedett az élveszületések száma” – monda Beneda Attila.

Beneda Attila további pozitív fejleményekre a felhívta a figyelmet. A bölcsődei férőhelyek számának növelése is segíti a gyermekes anyák munkaerőpiacra való visszatérését, továbbá nemcsak a férőhelyszám nőtt, hanem a bölcsődei ellátás elérhetősége is, mivel 2010-hez képest háromszor annyi településen van bölcsőde jelenleg. Továbbá pozitív tendencia, hogy a nők foglalkoztatási aránya növekedni tudott minden korosztályban, iskolai végzettségtől függetlenül és nemzetközi összehasonlításban is magas (ezt elősegítő programok egyebek mellett a családi adózás, a négy-gyerekes édesanyák szja-mentessége). Kiemelt szempont, hogy a családtámogatások munkavégzés mellett is járjanak.

Beneda Attila kiemelte előadásában, miszerint a sikeres otthonteremtési intézkedések fellendítettek a lakáspiacot, nőtt a lakásépítések és adásvételek száma. Ezt számos intézkedés támogatta: CSOK, 5%-os újlakás ÁFA, kamattámogatott kölcsönök stb.

Helyettes államtitkár úr előadása végén ismét hangsúlyozta, hogy a kormány stratégiai célkitűzésének egyik alapköve a születés, miszerint az első gyerek minél korábban megszülethessen. Második sarokpontja a döntési szabadság, vagyis minőségi kapcsolat lehessen a munka és családi élet között. A harmadik fontos pont az anyagi biztonság, azaz a gyermekes háztartások éves nettó jövedelme és vagyoni helyzete tovább emelkedjen.

Első panelbeszélgetés – a 110 éves magyar családtámogatási rendszer nemzetközi összehasonlításban: “Az állam döntési lehetőséget ad: abban támogatja az egyént, ami az egyén számára adott élethelyzetben a legjobb”

A panel moderátora Kacsoh Dániel volt, a Mandiner újságírója, főszerkesztő-helyettes. A panel részvevője volt Szuromi-Kovács Ágnes, a Családbarát Magyarország Központ Nonprofit Közhasznú Kft. ügyvezetője; Király Nóra, Fiatal Családosok Klubjának alapítója; Sebestyén Géza, az MCC Gazdaságpolitikai Műhelyének vezetője; illetve Asztalos Péter, az MNB vezető közgazdasági elemzője.

Az első kérdés arra vonatkozott a részvevőkhöz, hogy mi változott 2010-ben, mi lett az új paradigma a családtámogatások területén. Egyáltalán hogyan definiálnák a családpolitikát? Elsőként Szuromi-Kovács Ágnes válaszolt, miszerint az egyén a legfontosabb alanya a családpolitikának, ő személy szerint négy gyerekes anyuka (gyermekei közül 2010 előtt és után is születtek). Meglátása szerint sok változás történt 2010 után, de a legfontosabb, hogy nagyobb szabadsága van eldönteni, ő mit szeretne és mi lenne jó a családnak. 2010 előtt komoly nyomást érzett, hogy aktív tagja legyen minél gyorsabban a munkaerőpiacnak, hamar térjen vissza munkába. 2014-ben azonban már ő akart rövid időn belül visszatérni dolgozni, de akkor már volt választása, mit szeretne csinálni, és ebben támogatta az állam. Az állam döntési lehetőséget ad szerinte: abban támogatja az egyént, amely az egyén számára adott élethelyzetben a legjobb, és ez egyedülálló. Kétfajta modell van most: az első szerin azt támogatják, hogy minél hosszabb ideig maradjon otthon az édesanya; másik modell szerint ennek az ellenkezője, vagyis minél gyorsabban térjenek vissza az édesanyák a munkába, így otthonmaradást nem támogatja a rendszer. Magyarország ebben a kérdésben nem foglal állást, minden élethelyzetben hathatós segítséget nyújt.

Király Nóra szerint 2010-ben a magyar családok a kormányzás középpontjába kerültek, és hosszú évek munkája, melyhez az állam mellett szervezetek, civil összefogások, önkormányzatok stb. is kellettek, hogy oda jussunk, ahol most vagyok: egy világszinten kiemelkedő családtámogatási rendszer épült ki. Ő is kiemelte, hogy különleges a magyar rendszer a tekintetben, hogy a választási lehetőségét megadja az embereknek, főleg a nőknek.

Sebestyén Géza, a számokra tért ki válaszában. Hivatkozott korábbi kutatására, miszerint a termékenységi ráta 1960-2010 között minden évtizedben csökkent, a ’90-es években 0,55-tel, vagyis családonként elveszett fél gyerek (vagy két családonként egy gyermek). Ez fordult meg 2010 után, 2010-2020 között 0,4-es növekedés következett be a termékenységi rátában. Ez pedig több mint másfélszerese annak a mértéknek, mint amennyit az előtte lévő ötven évből négy évtized (’60-as évek, ’70-es évek, ’80-as évek és a XXI. század első évtizede) során összesen csökkent a termékenységi mutató. Azaz a 2010-es évek során négy korábbi évtized negatív folyamatainál is többet sikerült jóvá tennie az új magyar családpolitikának. Továbbá feltette a kérdést Sebestyén Géza, ki volt még sikeres 1990-2020 között. Az Európai Unió átlagában minden időszakban csökkent a termékenységi ráta a vizsgált 30 év alatt, ehhez képest jó eredményt ért el Magyarország 2010-2020 között, második helyen Luxemburg, harmadik helyen Franciaország áll.

Asztalos Péter a családpolitika definíciójával kezdte válaszát. Szerinte a családpolitika a demográfiánál tágabb kérdéskör: fogantatás előtt 1 évvel kezdődik és halál után 1 évvel van vége a családpolitikának. A születésszámok, otthonteremtés területén komoly eredményeket ért el Magyarország. Azonban kisebb az eredmény egyéb területen, például a születéskor várható élettartam nőtt, de nem tudtunk felzárkózni, ill. fejlesztendő az oktatás is. Kiemelte, hogy fontos a kiszámíthatóság, és ebben a magyar rendszer jó, konzekvensen támogatja a családokat. Felhívta a figyelmet, hogy ne csak a születés lábat erősítsük, vannak eredmények, de fejlődési lehetőségek is.

Második kérdésként a világszinten modellértékű magyar rendszerről beszélgettek a panel résztvevői, de a bevándorlásra épülő és a családpolitikát erősítő rendszer közti eltérések is szóba jöttek, melyik a célravezetőbb demográfiai szempontból, esetleg kiegészíthetik-e egymást.

Szuromi-Kovács Ágnes szerint a korábbi 1,2-es termékenységi rátáról ma már 1,6-os szintet közelitjük. Kiemelte a társadalmi környezet fontosságát, annak támogatása a családok irányába. Küldetésük volt, hogy a családszemlélet kialakuljon Magyarországon, mely már megtörtént, jelenleg már annak megerősítése, fenntartása a cél.

Király Nóra szerint az EU-ban demográfiai válság van, és sok ország bevándorlással próbálja a demográfiai mutatókat feljebb tornázni, de önmagukat csapják be. A számok mögé nézve a megszületett gyerekek nagy százaléka EU-n kívüli gyermek, mely megváltoztatja az országok társadalmi összetevőit, a kultúrát, a közbiztonságot. Ez nem jó irány. Magyarország más utat választott: megállítsák az illegális bevándorlást.

Sebestyén Géza szerint egy szűk csoport tagjai vagyunk, ahol a születésszám nő, mivel máshol csökkenő számokat látunk. A bevándorlásnak továbbgördülő hatása van, valahol a világban a végén „hiányozni fog” az elvándorolt népesség. Említette Elon Muskot is, aki szerint nem a túlnépesedés a gond a világon, hanem egy demográfiai szakadék felé tartunk. Vannak, ahol sok gyerek születik, de a születésszámok mindenhol csökkennek. Az, hogy átcsábítják a gyerekeket, ahol sok születik (de csökkenő a születésszám!), az csak ideig oldja meg a gondot, az egy nem fenntartható megoldás. Az lenne az ideális, hogy minden ország saját maga hozza egyensúlyba mutatóit. Egy gyermekes családok esetén, ahol ez a családmodell dominál, a nyugdíjrendszer is felborul, nem lesz fenntartható sem a nyugdíjrendszer, se, az egészségügy. Kína egyke politikáját is feladta, jelenleg azt próbálják ellensúlyozni. A bevándorlás ideig óráig tartó megoldás, globális problémákra nem ad megoldást.

Asztalos Péter szerint két út látszódik, de ezeket is komplexen érdemes vizsgálni. Magyarországon nőtt a termékenységi ráta a legjobban, de nőtt a cseh, a lett és a litván is. A gazdasági konjunktúrának fontos szerepe van a gyerekvállalásban. A bevándorlásra építő demográfiai modell sem működik mindenhol, pl. Franciaországban magas a bevándorlás és 1,9-es a termékenységi ráta, míg Németországban is magas a bevándorlás, de csak 1,6-os a termékenységi ráta, továbbá Spanyolországban 1,2-es a ráta, míg a bevándorlás szintén magas. Tehát valahol nem segít a bevándorlás. A vallás kérdése sem segít minden országban: Romániában és Máltán 95% vallotta magát vallásosnak, azonban Romániában 1,9-os, míg Máltán 1,1-os a termékenységi ráta, a két ország a skála két végén áll. Összességében egy komplex kérdés, mint a családpolitika, komplex választ igényel, és az egyes országokban működő modelleket nem lehet egy az egyben adaptálni, figyelembe kell venni az adott ország sajátosságait.

Sebestyén Géza szerint is fontos a kiszámíthatóság, ebben Magyarország jó helyzetben, mivel 2010 óta folyamatosan bővülnek a családtámogatási intézkedések. A kínait nem lehet szembe állítani a magyar modellel. Modellezést vizsgálva, ahol optimális szintnél magasabb a nyomás, az sem mondható fenntartható rendszernek, és Kína erre reagált korábban. 2010-2020 között nőtt a termékenységi ráta Magyarországon, 2-3. helyezett Románia és Csehország, azonban ezen országokban feleannyival nőtt csak 10 év alatt a ráta, mint a magyar. Tehát máshol is nőtt, de a növekedés mértéke jóval kisebb volt. Lengyelországban 2015-ben a két gyermektől kezdve szülőknek pénzt fizet az állam, a támogatás a GDP 1%-át teszi ki. Ennek ellenére a termékenységei ráta 2010-2020 között csökkent.

Asztalos Péter hozzátette, hogy a magyar termékenységi növekedés nagy része az elmúlt 10 év első 5 évében volt, az évtized elején volt nagy ugrás, a hatalmas eredmény a sikeres családpolitikának és a gazdasági konjunktúrának köszönhető.

Következő témaként a résztvevők a fenntartható környezet és a gyermekvállalás kapcsolatáról beszélgettek, arra a mostanában többször hangoztatott elvre reagálva, miszerint „aki szül, meggondolatlanul bánik a bolygóval”. Király Nóra szerint káros hatásokkal járnak ezek a behatások a társadalomra. A fiatal édesanyák fogékonyak a témára környezettudatosak szerinte. Igyekeznek edukálni a társadalmat, bemutatni, miért károsak ezek az elvek és mi az igazság. Király szerint a családpolitikának része a kultúra, egészségügy, oktatás. A pedagógus-helyzetre kitérve kifejtette, hogy szerinte károsak a mostani sztrájkok, tüntetések, és kihathatnak a gyermekvállalásra is. Elmondta, hogy a pedagógusok helyzetét rendezni kell, csak nem mindegy, milyen módon érjük el azt.

Sebestyén Géza szerint fontos, hogy országon belül meglegyen az egyensúly gyermekvállalásban, vannak, akik nem tudnak vállalni, valakik pedig többet nevelnek.

Kacsoh Dániel kérésére Szuromi-Kovács Ágnes bemutatta új kalkulátorukat, mellyel szeretnék növelni a tudatosságot a családtámogatások igénybevételével kapcsolatban az érintett lakosság körében. A kalkulátor 35 fajta családtámogatást sorol fel 4 nagy témacsoportban: gyermekvállalást segítő, gyermeknevelést segítő, nagycsaládosok és otthonteremtés támogatása. Az áttekinthetőség érdekében a családtámogatási kalkulátor rendszerezi és összefogja a támogatásokat (35 db), 7 kérdésen keresztül kiad egy kosarat, mely az adott családra helyzetére szabott. Ha még bizonytalan ekkor is az érdeklődő, felkeresheti a családbarát ügyfélpontot írásban vagy online.

A kalkulátor adatai szerint a látogatókat az elmúlt 2 évben a CSOK érdekelte leginkább (látogatók 24%-a), majd a családi adókedvezmény (22%), GYED és első házasok kedvezménye (17-17%), CSED. Idén év elején viszont a családi adókedvezmény lett az első, őt követi az első házasok kedvezménye, majd a 25 év alattiak szja-mentessége, utánuk pedig a GYED és a CSED. A lakosság tudatossága teljes szórást mutat, vagyis valakiknél semmi információ és van, aki mindent tud, csak mélyíteni szeretné meglévő tudását.

Asztalos Péter is használta már a kalkulátort, ugyanakkor kiemelte az igénylési rendszer bürokratikusságát: 7 helyre kellett papírt beadnia gyermeke születését követően. Ez azonban a rendszer kiterjedtségét is mutatja, és hogy van tér a fejlődésre. Erre reagálva mondta Szuromi-Kovács Ágnes, hogy a különböző családtámogatási formákat nem ugyanabban az időpontban vezették be, vannak historikus maradványok egyes elemeknél, és az egységesítés fontos lenne.

A panel zárását követően a nézők is kérdezhettek a résztvevőktől. Kérdésre válaszul elhangzott, hogy a 25 év alattiak szja-mentessége ezt a célt szolgálja, hogy itthon maradjanak a fiatalok, itt vállaljanak munkát és itt alapítsanak családot. A Kopp Mária Intézet köldökzsinór programja a diaszpóra, a Kárpát-medence kapcsolódását biztosítja Magyarországhoz. Elmondható továbbá, hogy minden évben többen térnek haza a kivándorlásból. Szuromi-Kovács Ágnes szerint sok külföldről hazatérő család keresi fel az ügyfélpontot, akik szeretnék megismerni a magyar családtámogatási rendszert.

Jan Gregor előadása: “Magyarországon az elmúlt tizenkét évben a célzott támogatások a válási arány csökkenését, illetve a születésszám és a gyermekek jólétének növekedését okozták.”

Az első panelbeszélgetést követően Jan Gregor, a cseh Pro Rodinu szövetség alelnöke mondott beszédet a családpolitika régiós megítéléséről. Felszólalásában rámutatott a nyugat-európai országok természeti renddel és józan ésszel szembe menő utópiaépítésére. A leginkább a marxizmus szellemi alapjaira támaszkodó új világképük teljesen elutasítja a férfi és a nő közti természetes különbségeket. Ez a folyamat szerinte elpusztítja az európai kultúrát és társadalmi szerkezetet. Véleménye szerint a társadalom alappillére a házasság és a család, ezért rendkívül helyesnek tartja, hogy ezen intézmények és a gyermekek jogai Magyarországon alkotmányos védelmet élveznek. Jan Gregor szerint a progresszív politikusok a családok alapvető szervezőerejének a legkülönfélébb kapcsolatokat helyezik, az anyasággal és a gyermekvállalással szemben.

Jan Gregor kiemelte, hogy Európában a Fidesz-KDNP pártszövetség volt az első, aki széleskörű családtámogatási rendszert vezetett be, ezzel alkalmazkodva a jelen kor egyik legjelentősebb kihívásához, a demográfiai válsághoz. A magyar modell eredményeit is összefoglalta: az elmúlt tizenkét évben a célzott támogatások a válási arány csökkenését, illetve a születésszám és a gyermekek jólétének növekedését okozták. Hozzátette, hogy bár egyedül már többször megfordult Magyarországon, feleségével együtt most járnak először közösen hazánkban. A konferencia témájához kapcsolódóan megjegyezte, hogy épp most várják első gyermeküket.

 

Rámutatott arra a sajnálatos jelenségre is, hogy a jól szervezett mozgalmak, egyesületek és médiumok együttesen próbálják kihasználni a szülők jóindulatát. Nem tartja helyesnek, hogy az aktivisták a média által sulykolt iránymutatás szerint próbálják módosítani a családpolitikát, annak ellenére, hogy az tagállami hatáskör az Európai Unióban. Példaként említette azt a bolgár esetet, amikor az Európai Bíróság a tagállami törvényekkel összeegyeztethetetlen és ellentétes, nyilvánvalóan politikai indíttatásból született határozata rá akarta kényszeríteni Bulgáriát egy bevándorló egynemű pár házasságának elismerésére. Jan Gregor szerint a lokális kormányzat kompetensebb a demokratikus elszámoltatással szembe nem néző európai föderális szervezeteknél a lakosság akaratának felmérésében és érdekének megítélésében. A különböző szakpolitikák tagállami hatáskörben tartásával megelőzhetőek a konfliktusok és megvédhető az Európai Unió kulturális diverzitása.

Jorge González-Gallarza előadása: “Nem csak az a probléma, hogy a spanyol kormányzat nem hajlandó szembenézni a demográfiai krízissel, hanem hogy nem is kéri ki az emberek véleményét. Az átlagos spanyol lakos családpolitikáról való álláspontja közelebb áll a magyarhoz, mint a spanyol kormányzatéhoz.”

Ezt követően Jorge González-Gallarza, a Fundación Civismo ügyvezető igazgatója tartott előadást a spanyol demográfiai helyzet elmúlt másfél évtizedéről. Ebben az időszakban Spanyolország népessége közel ötmillió fővel nőtt, ami szerinte főleg a migrációnak volt köszönhető. Tavaly például Spanyolországba félmillió menekült érkezett. A spanyol lakosság száma négy évtizede növekszik, jelenleg 47 millió fő, és az előrejelzések szerint az évszázad derekára eléri az 53 millió főt. A bevándorlás demográfiai hatását hangsúlyozandó kiemelte, hogy a bevándorló anyától született gyermekek aránya az elmúlt évtizedben jelentősen megnövekedett. Jelenleg öt újszülöttből kettő édesanyja külföldi származású. Ennek eredményeképpen a jövőben kiszorulhatnak a spanyolajkú emberek a saját országukból.

Jorge González-Gallarza szerint nem csak az a probléma, hogy a spanyol kormányzat nem hajlandó szembenézni a demográfiai krízissel, hanem hogy nem is kéri ki az emberek véleményét. Véleménye szerint az átlagos spanyol lakos családpolitikáról való álláspontja közelebb áll a magyarhoz, mint a spanyol kormányzatéhoz. A helyzet feloldását abban látja, ha Spanyolországban is a magyarhoz hasonló a családalapú társadalmat építenek ki. Az elmúlt években egyre jelentősebb a Spanyolországból Magyarországra irányuló népmozgás, pusztán a családpolitikai intézkedések miatt. Megemlítette, hogy több ismerőse is az években költözött hazánkba.

Ezután Jorge kiemelte, hogy az Európai Unióban Spanyolország költi GDP-arányosan a legkevesebbet a családtámogatásra, csupán a 1,3 százalékot. Ezzel szemben hazánkban ez az arány 6,2 százalék, míg az uniós átlag 2,2 százalék. Rámutatott, hogy ahogyan a magyar példa is mutatja, a szabályozás és a szakpolitikai irányvonal meghatározása rendkívül fontos, de ehhez alkalmas vezetőkre is szükség van. A spanyol progresszív segélyrendszer szerinte hatástalan és bizonyos esetekben kontraproduktív is. Jorge szerint a magyar modellhez hasonló, munkaterheket csökkentő támogatási rendszerre lenne szükség. Ezzel orvosolni lehetne azt a problémát is, hogy a spanyol szülők rendkívül kevés időt töltenek a gyermekeikkel.

Kifejtette, hogy a spanyol politikai vezetők rendkívül megosztottak, nincs köztük konszenzus a demográfiai fordulat elérésében. A baloldal az egyszülős családok kiszolgáltatottságának mérséklésére törekszik és sokféleségre alapuló családok kiépítését tartja szem előtt, míg a jobboldal a hagyományos családmodellben bízik. Jorge hiányolja a nemzeti egyezséget, mellyel eredményesen lehetne fellépni a demográfiai krízissel szemben, úgy mint Magyarországon.

Második panelbeszélgetés – A családtámogatási rendszer és a demográfiai fordulat?: “Mára a gyerekekre közkincsként tekintenek”

A konferencia második szakmai beszélgetésén Molnár Balázs, a Kopp Mária Intézet a Népesedésért és a Családokért (KINCS) stratégiai és koordinációs elnökhelyettese, Németh Erzsébet, a Pénzügyi Szemle folyóirat felelős szerkesztője, Pásztor Szabolcs, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány vezető kutatója és Törcsi Péter, az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány kuratóriumi tagja és az Alapjogokért Központ operatív igazgatója vettek részt. A beszélgetést Szigethy-Ambrus Nikoletta, az Oeconomus elemzője moderálta.

A moderátor első kérdése a családtámogatások demográfiai trendekre gyakorolt hatásaira vonatkozott. Németh Erzsébet az anyagi támogatások mellett a törvényi változások jelentőségét is kiemelte, ami jogi védelmet biztosít a gyermekek számára. Ezután személyes tapasztalatait is megosztva rámutatott, mennyire megváltozott a gyermekekhez való hozzáállás az elmúlt évtizedben. 2010 előtt a gyermekekre teherként gondoltak, a nagy családokat a szegénységgel azonosították. Mára a gyerekekre közkincsként tekintenek, és anyagilag is jobban megéri gyermeket vállalni. Németh Erzsébet szerint a népességdeficit betelepítéssel való pótolásának jó szándéka nem kérdéses, de hatásossága már igen. Molnár Balázs hangsúlyozta, hogy bár a termékenységi ráta 2011-es rekord alacsony szintjéről mára sikerült elérni az 1,6-os értéket, ez még mindig nem elégséges. 2011-óta az Európai Unió tagállamai közül Magyarországon volt a legnagyobb a termékenységi mutató értékének növekedése, 0,34. Hazánkban ebben az időszakban a szülőképes korú nők száma 280 ezerrel csökkent. Emiatt a csodaszerű demográfiai fordulat eléréséhez kevesebb nőnek kellene több gyermeket szülnie.

Molnár Balázs szerint a gyermekvállaláshoz három dolog szükséges: stabil párkapcsolat, stabil munkahely illetve jövedelem, és végül egy otthon. Az elmúlt 12 évben mindhárom területen jelentős javulás történt; a házasságok száma a duplájára emelkedett, a válások száma közel negyedével csökkent, a foglalkoztatottak száma több mint egymillió fővel növekedett, az otthonteremtési támogatásoknak köszönhetően pedig könnyebben jutnak a fiatalok lakóhelyhez.  Törcsi Péter kifejtette, hogy mivel 2010 után a kormányzat középpontba helyezte a demográfiai krízis kezelését, a jövőben sem fog csökkenni a családpolitikára folyósított költségvetési források összege. Véleménye szerint politikailag sem éri meg érték semlegesnek lenni, és a családok mellett elköteleződni kifizetődő. Pásztor Szabolcs megemlítette, hogy a népesség 1981 óta tartó csökkenése a munkaerő tartalék kiürülését és a függőségi ráták növekedését eredményezi. Jelenleg 2,8 foglalkoztatott tart el egy nyugdíjast, a demográfiai fordulat elérésével ez az arány növelhető lenne. Rámutatott, hogy a korösszetétel változásával párhuzamosan a gazdaság szerkezete is módosul. A fiatalabb társadalomban a hightech elektronikus eszközök, egzotikus ételek és divattermékek a kelendőbbek, így magasabb az import aránya. Ezzel szemben az idősebb társadalom a hazai termékek fogyasztását részesíti előnyben. A korösszetétel változásával átalakul a munkaerőpiac is, az új munkafolyamatok új képesítéseket, készségeket igényelnek. Emellett például a fiatalabb társadalmakban a hadra fogható emberek száma is magasabb, illetve a motiváció és innováció is jelentősebb.

A moderátor következő kérdésére a családi otthonteremtési programot nevezték meg a legsikeresebb intézkedésnek, amely az elmúlt 8 évben gyermeket vállaló családok közül minden negyedikhez eljutott. A panelbeszélgetés résztvevői emellett a babaváró hitel, és az otthon felújítási támogatások eredményességét is hangsúlyozták. Molnár Balázs szerint a jelenlegi energiakrízisben az otthonok felújítása jelentős mértékben hozzájárulhat az energiahatékonyság növeléséhez. Emellett a falusi CSOK a leszakadó régiók felzárkózását segíti hatékonyan. Pásztor Szabolcs szerint a kormányzat sikeresen mérte fel a gyermekvállalással kapcsolatos mentális asszociációkat, és ennek tükrében dolgozták ki a leghatásosabb intézkedéseket. A gyermekvállalási kedv növelésének érdekében meg kell érteni, hogy milyen okok vannak rá hatással. Németh Erzsébet amellett, hogy kiemelte a munkavállalás és a családtámogatások összekötésének fontosságát a jövő feladatait is kijelölte; vagyis a családok szorongási szintjének csökkentését. Véleménye szerint a mentálhigiénés állapotra már annak a tudata is jelentős javító hatással lehet, ha tudják az emberek, hogy számíthatnak az állam védelmére és támogatására.

A következő kérdés a szomszédos Ukrajnában zajló háború és a jövő kihívásainak hatására vonatkozott. Németh Erzsébet szerint az elmúlt hónapok váratlan kormányzati bejelentései, mint például a KATA módosítás vagy a rezsitámogatás mértékének változtatása aggasztóan hatott az emberek számára. Törcsi Péter erre válaszolva rámutatott, hogy ezen lépések nem kapkodóak voltak, csupán a változékony gazdasági és geopolitikai helyzethez gyors alkalmazkodás jelei. Kiemelte, hogy a lakossági devizahitelezés kivezetése egy jelentős rendszerkockázati tényező megszűntét jelentette.

Pásztor Szabolcs ezután megjegyezte, hogy mivel a magyar lakosságon belül rendkívül magas az ingatlant tulajdonlók aránya, az emberek figyelemmel követik az ingatlanpiaccal kapcsolatos híreket. Molnár Balázs kiemelte, hogy ez a jelenség az elégedettségi ráták alakulásán is megfigyelhető; egy-egy családpolitikai intézkedés bevezetését a kormánypártok népszerűségének emelkedése követi. A családtámogatások elsődlegesen az ingatlanpiac mellett az állampapírokba áramlanak. Törcsi Péter erre utalva megjegyezte, hogy a jelenlegi áremelkedési ciklusban az államkötvények segíthetnek a megtakarítások vásárlóértékének megőrzésében és a kereslet csökkentésével hozzájárulnak az infláció leküzdéséhez.

Németh Erzsébet a fenntarthatósági kérdésre válaszul felidézte Matolcsy György jegybankelnök gondolatát; vagyis hogy akkor fenntartható egy intézkedés, ha az kielégíti a gazdasági, társadalmi, pénzügyi és környezeti fenntarthatóság feltételeit. Törcsi Péter szerint a progresszív liberális politikai erők kisajátították maguknak a környezetvédelem témáját, és eszement okokra vezetik vissza a klímaváltozást. Hangsúlyozta, hogy az az állítás hamis, hogy gyermekek nem vállalásával csökkenteni lehetne a környezetszennyezést. Molnár Balázs ehhez kapcsolódóan felidézett egy felmérést, mely szerint az európai emberek 69 százaléka nem ért egyet azzal az állítással, hogy a környezetvédelem jegyében ne vállaljanak az emberek gyerekeket. Magyarországon ez az arány 86 százalék. Emellett kifejtette, hogy a gyermekvállalás hazánkban rendkívül elterjedt célkitűzés. Míg a skandináv országokban az emberek 8-9 százaléka el tudná képzelni az életet gyerekek nélkül, Magyarországon csupán a lakosság 1-2 százaléka. Ehhez az arányhoz Molnár Balázs szerint nagyban hozzájárulnak a családtámogatások. Egy átlagos család éves jövedelmén belül a támogatások mértéke az Európai Unióban átlagosan 20 százalék, hazánkban 30 százalék, míg a sokszor viszonyítási alapként hivatkozott Ausztriában csupán 6%.

Hollik István záróelőadása: “a magyar családbarát politika az élet politikája”

A konferenciát Hollik István országgyűlési képviselő, a Fidesz kommunikációs igazgatója zárta. Beszédét azzal indította, hogy a magyar családpolitika sikerességét mi sem jelzi jobban, hogy egyetlen parlamenti ellenzéki párt sem vállalta el a konferencia szervezőinek felkérését a közéleti vitában való részvételre. Ezután a hagyományos családmodell fontosságát részletezte, kiemelve, hogy a kormány a családpolitikájának kialakításában a természeti rendet veszi alapul.

Mivel a költségvetés tervezésekor egy adott összeget osztanak szét a döntéshozók a részterületek között, ha az egyikre több forrás jut, az a csakis egy másik feladatkör finanszírozásának kárára történhet meg. Hollik István kifejtette, hogy a családok támogatására és védelmére Magyarország Kormánya nem szakpolitikaként tekint, hanem a keresztény, konzervatív és polgári politikájuk alapjaként. Ennek értelmében a családokpolitika nem versenyez a többi szakpolitikával, hanem mindnél előbbre való, és a költségvetési előirányzatokat a jövőben egyetlen állami feladat javára sem fogják csökkenteni.

A KDNP országgyűlési képviselője arról is beszélt, hogy az ukrajnai háború, az energiaválság és a megélhetési problémák miatt számos kihívás nehezíti az elköteleződést, a családalapítást és a fiatalok identitásának kialakulását, melyekre a kormány igyekszik reflektálni. Véleménye szerint amellett, hogy a család ad értelmet és célt földi létünknek, védőbástyánk is egyben. Emiatt most jobban kell kapaszkodnunk a család értékébe, mint az elmúlt 30 évben bármikor. Megjegyezte, hogy az élet rendje és “az emberi létezés egyik legfontosabb értelme, princípiuma az élet továbbadása”, ezért a magyar családbarát politikát az élet politikájaként is lehet nevezni.

Junior kutató | Megjelent írások

A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemző mesterképzés szak hallgatója.

Senior elemző | Megjelent írások

Erdélyi Dóra makroökonómiai elemző. A Budapesti Corvinus Egyetemen diplomázott közgazdasági elemző mesterszakon. Korábban makroökonómiai elemzőként dolgozott a Magyar Kereskedelmi Banknál, mely a magyar bankrendszer egyik legrégebbi és legmeghatározóbb kereskedelmi bankja. 2022. szeptembere óta az Oeconomus senior elemzője.