„A bevándorlást ellenző és a hagyományos családot támogató Orbán Viktor jobboldali populista kormánya alatt Magyarország családtámogatásai a világ legbőkezűbbjei közé tartoznak, de a program mégis elbukott” – tudósít az Index a Financial Times elemzéséről.
Ebből a felütésből persze a rutinos olvasó már rögtön tudja, honnan fúj a szél. A tömeges bevándorlás az egyedüli megoldás. (A kontrollt vesztett és minden válogatást nélkülöző bevándorlásnak manapság tényleg kell a reklám. Akinek esetleg még nem lettek volna aggályai, nemrég kaphatott belőle ízelítőt, hogy mik a kockázatai manapság egy német diverzitás fesztiválnak vagy egy angliai gyerek táncház látogatásának). A magyar családtámogatás definíció szerűen csak rossz lehet azért is, mert a „hagyományos családot” támogatja, ahelyett, hogy mondjuk, a társadalom töredékét kitevő és termékenység tekintetében némi hátránnyal induló LMBQT közösség problémáira koncentrálna. Végül, csak, hogy ez a toposz se maradjon ki: a magyar program túlságosan bőkezű, nem is kéne bőkezűnek lennie, hiszen a nőket nem lehet szülőgépnek tekinteni, a nők egy része nem is akar gyereket. Utalva arra, hogy itt valójában burkolt elnyomásról van szó – azaz nem fair elvárni, hogy cserébe azért, hogy felneveltek, lehetőleg én sem ítélem kihalásra a társadalmat, amelyben élek.
Sokáig boncolgathatnánk még, hogy a woke vallás milyen tudatalatti rétegei tartják teljes szellemi irányítás alatt a mai nyugati újságírást. (Ez ugyanaz a jelenség, amikor a Disney filmkészítői őszintén nem értik, hogy miért megy csődbe a radikális feminista Star Wars sorozatuk.)
De térjünk rá magára az állításra: az állítás az, hogy mivel a magyar családpolitika alapvetően elhibázott, ezért kudarcot vallott.
Vizsgáljuk meg először is a logikai kapcsolat helyességét.
- 2023-ban az amerikai termékenységi ráta történelmi mélypontra, 1,6-ra zuhant. Tíz évvel korábban még 1,9 , húsz évvel korábban még 2 felett volt. Ennyit arról az itthoni narratíváráról, hogy a háborús félelem veti vissza a magyar születések számát – mennyire félhet egy átlagos harmincas amerikai pár az ukrán helyzettől?
- A férfi-női egyenlőség és a női munkavállalás globális bajnok országában, Dániában, a termékenységi ráta negyven éves mélypontra, 1,5-re zuhant. Tíz évvel korábban 1,7, húsz évvel korábban 1,8 volt. Itt érdemes utalna arra, hogy a világsajtóban kényszeresen összekapcsolják a női jogok kérdését a gyerekvállalással, amit itthon minden kritika nélkül átvesznek. Mennyire lehetnek „elnyomva” a dán nők?
- Az általunk messziről rendkívül termékenynek tartott Brazíliában a termékenységi ráta történelmi mélypontra, 1,6-ra zuhant. Tíz évvel ezelőtt 1,8, húsz évvel ezelőtt 2 felett volt az értéke.
- A német termékenységi ráta 1,35-re zuhant vissza, ami megfelel a 10 évvel ezelőtti, tehát a tömeges bevándoroltatás előtti szintnek.(Mint tudjuk, a gyermekek harmada bevándorló hátterű, tehát a nem bevándorló hátterű német nők termékenysége rátája valójában régóta 1 alatt van!).
Egy olyan ország termékenységének alakulása, amit nem éppen a szegénységgel, közeli háborúkkal, vagy akár idősödéssel szoktunk azonosítani. A bevándorlásban sem volt hiány. Csak éppen nem volt semmilyen családtámogatási rendszer (USA).
Még hosszan sorolhatnánk a példákat, de innen már jól látható: A termékenység drasztikusan és trendszerűen esik mindenhol, a probléma ugyanis alapvetően kulturális, társadalmi jellegű. Egy olyan világvallásban (a woke vallásban), ahol az első számú cél az „én megélése”, az „önmegvalósítás”, a „szabad identitásválasztás”: a gyerekvállalás valójában büntetés és röghöz kötés.
A probléma tehát nem az, hogy a magyar családpolitika önmagában hibás lett volna. Éppen ellenkezőleg: Ahogy a cikk maga is elismeri, a magyar termékenységi ráta a 2011-es történelmi mélypontról gyors tempóban 1,59-re emelkedett. Itt álljunk meg egy pillanatra és emésszük meg: Sok család még ennyi gyermeket sem vállalt volna, ha nincsenek a helyükön az ösztönzők. Itt fontos tudnunk, mert nem fogják felhívni rá a figyelmünket, hogy a demográfiai „negatív kamatos kamat” jelensége miatt sokkal előnyösebb a termékenységi rátát korábban feltornászni, mint később! Hiszen a meg nem született nők később már sosem fognak szülni! Ugyanahhoz a születendő gyerekszámhoz később magasabb termékenységi ráta kell, mint korábban. Erre jó példa Lengyelország, ahol elvesztegették a 2000-es és 2010-es éveket, és hiába sikerült mostanra 1,47-re feltornászni a termékenységi rátát (bizonyos „bőkezű támogatásokkal”): 2023-ban mindössze 272 ezer csecsemő született, míg tíz éve még 370 ezer! (Ma már nehéz elhinni, de 1980-ban még 700 ezer).
A magyar családpolitika tehát igenis sikeresen nyert időt, és aki időt nyer, életet nyer. Az viszont kétségtelen, hogy a meglévő eszközök messze nem elegendőek, hogy a globális woke kulturális hullámnak ellenálljanak. A meglévő eszköztár drasztikus elmélyítésére és a társadalmi szerződés sürgős újragondolására van szükség. Utóbbira jó példa: a mai napig a háromgyerekes anyák nyugdíja legalább 20 százalékkal alacsonyabb, mint a gyermeket nem vállaló nőké – miközben nem túl magas a magyar társadalom bizalma a nyugdíjrendszer jövőjét illetően. Minek tapossuk a gázt, ha közben a másik lábunkat a féken tartjuk?
Reméljük, a Financial Times a családtámogatási rendszer második kiadását még annyira se fogja szeretni, mint az elsőt.
Tatár Mihály több mint másfél évtizede foglalkozik a tőzsde világával, elsősorban a deviza- és nyersanyagpiacokkal, különös tekintettel a geopolitikai és világgazdasági krízishelyzetekre. Az Erste Befektetési Zrt, a MOL Csoport, az MNB és az MKB bank korábbi szakértője.