2004-es csatlakozása óta Magyarország jelentős kohéziós forrásokhoz jutott az Európai Uniótól – de a kulcskérdés nem a források volumene, hanem azok gazdasági hatékonysága. A kohéziós politika célja a regionális felzárkóztatás, de empirikus szinten korántsem egyértelmű, hogy ezek a támogatások képesek-e önálló növekedési pályát generálni, vagy inkább csak felerősítik a már meglévő gazdasági dinamikát.
Az adás három központi problémát jár körül:
🔹Valóban mérhető konvergenciát eredményeznek-e az uniós források?
🔹Milyen feltételek – intézményi minőség, beruházási szerkezet, humántőke – mellett hatékonyak?
🔹Fenntartható-e a jelenlegi támogatási modell a változó uniós költségvetési és geopolitikai környezetben?
A Rizikó legújabb epizódjában Pásztor Szabolcs, az Oeconomus kutatási igazgatója és Horváth Sebestyén elemző a kohéziós források növekedési hatásait vizsgálják – nemcsak makroszinten, hanem a mögöttes gazdasági mechanizmusokra fókuszálva.
A Budapesti Corvinus Egyetem gazdaság- és pénzügy-matematikai elemzés szakán végzett közgazdász, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem joghallgatója.
Pásztor Szabolcs, habilitált egyetemi docens a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Közgazdasági és Nemzetközi Gazdasági Tanszékén. Korábban dolgozott a Magyar Nemzeti Banknál és a Magyar Bankszövetség tanácsadójaként is. Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítványhoz 2020-ban csatlakozott. Oktatott már többek között Ausztrália, Kína, Belgium, Csehorság, Olaszország, Oroszország, Törökország, a Dél-afrikai Köztársaság, Kenya és Etiópia egyetemein. Fő kutatási területe a gazdasági és pénzügyi átalakulás a fejlődő országokban.
