Az Oeconomus Gazdaságkutató Alapítvány és a Claremont Institute közös konferenciájának panelbeszélgetésén a magyar és nemzetközi védelmi ipar stratégiai irányai kerültek fókuszba. A beszélgetésen részt vett Demkó Attila, a John Lukacs Intézet Stratégiai Jövők Programjának vezetője, Réti Kristóf, a 4iG Space and Defence Technologies nemzetközi üzletfejlesztési vezetője, Klacsmann Dávid, a HM EI stratégiai és koordinációs vezetője, valamint Szathmári Géza, a Pro Patria Electronics ügyvezető igazgatója és Will Thibeau az amerikai Claremont Institute American Military Project igazgatója. A beszélgetést László Dávid, az Oeconomus igazgatóhelyettese moderálta.
Európai és magyar védelemipar helyzete
Demkó Attila szerint Európa 2014 után túlságosan lassan reagált, a legtöbb ország nem teljesítette saját védelmi ígéreteit és a 2%-os cél gyakran félrevezető, mert nem mindegy, mire költik. Rámutatott, hogy a fejlesztési ciklusok hosszúak: mire egy ország felébred, akár 10 év is eltelhet, mire valódi kapacitásokat épít. Magyarország történelmi törései miatt többször kellett újrakezdeni a hadiipar kiépítését, ami magyarázza a hosszabb felzárkózási időt. A hazai védelmi ipar modernizációja jelenleg jó irányba halad, de türelem és következetesség szükséges. Az elemző szerint, ha nincs megfelelő együttműködés az országok között, Európa továbbra is külföldi rendszerekre fog támaszkodni.
Klacsmann Dávid úgy látza, hogy a Zrínyi-programmal Magyarország már évekkel korábban elindította a modernizációt, így az orosz-ukrán háború kitörése nem érte teljesen felkészületlenül hazánkat. A gyors technológiai transzferek és új közös vállalatok stabil alapot teremtettek, de ma a legnagyobb feladat az iparág kiszélesítése és bővítése. A kutatás-fejlesztés, a mérnökök utánpótlása és az exportpiaci pozíciók kiépítése döntő lesz a következő években. Szerinte Magyarországnak át kell lépnie a projektalapú működésből egy önfenntartó, hosszú távú iparági modellbe. A jelenlegi fejlesztések regionális szereplővé tehetik az országot, amiből Magyarország csak profitálni tud.
Nem az a kérdés, „minket hagynak-e nagyok lenni”, hanem az, hogy hol tudunk erős kompetenciát építeni – hangsúlyozta Réti Kristóf, a 4iG nemzetközi üzletfejlesztési vezetője. Véleménye szerint Magyarország akkor lesz igazán sikeres, ha létrehoz egy hazai „bajnokvállalatot”, amely köré beszállítói hálózat épülhet. A kritikus komponensek hazai gyártása kulcsfontosságú, mert válsághelyzetben a külső ellátás nem biztosítható. Párhuzamot vont a török modellel, ahol néhány év alatt teljesen nemzeti alapokra állt a drónipar. Hozzátette: nem kell mindent gyártani, de amiben jók vagyunk, abban legyünk a legjobbak.
Szathmári Géza a Pro Patria Electronics példáján keresztül kiemelte, hogy a magyar technológia már évtizedek óta versenyképes, de sokáig nem volt mögötte hazai megrendelés. A Pro Patria exportpiacokon bizonyított: több száz radart szállított Lengyelországba és a Baltikumba, a brit hadsereg pedig évről évre száz fölötti mennyiséget vásárol. Szerinte a valódi áttörést az hozta, amikor a magyar állam stratégiai partnerként kezdte kezelni a hazai vállalatokat. A passzív radarrendszerek iránt világszerte nő a kereslet, és Magyarország az elsők között épít ilyen rendszert országos lefedettségben. Hangsúlyozta: a technológia megvan, a piacnyitás a kulcs.
Will Thibeau szerint az Egyesült Államok beszerzési rendszere túl lassú, és az orosz-ukrán háború megmutatta, hogy gyakran évekkel elavult technológiát vásárolnak. Most radikális gyorsítás zajlik, és az amerikai haderő olyan partnereket keres, akik képesek gyors, agilis fejlesztésekre, akár Közép-Európában is. Kiemelte, hogy a beszállítói láncok „kínai mentesítése” nemcsak stratégiai, hanem politikai követelmény. Szerinte Magyarország számára az együttműködés különösen a drónok, autonóm rendszerek és olcsó elfogóeszközök területén jelenthet nagy lehetőséget.
Jövőbeli képességek, kulcstechnológiák, NATO-keretek
Demkó Attila szerint az európai hadiipari önállóság jelenleg inkább politikai vágy, mint reális stratégiai cél. Bár vannak versenyképes európai vállalatok, a kontinens összteljesítménye messze elmarad az amerikai vagy a kínai ipartól. A fragmentáltság, a párhuzamos rendszerek és a nemzeti érdekek ütközése miatt Európa nem tud „egy hangon” fejleszteni. Úgy véli, az együttműködés az USA-val sokkal hatékonyabb út, mint az önmagában vett európai függetlenedés. Európának úgyis először Kínától kellene függetlenednie, csak utána gondolkodhatna valódi autonómiáról.
Klacsmann Dávid rámutatott, hogy a modern hadviselés legfontosabb elemei a szenzorok, fegyverek és döntéshozó rendszerek integrációja. Az orosz-ukrán háború bebizonyította, hogy a légvédelem, a drónelhárítás és az elektronikai hadviselés kulcsfontosságú a túléléshez. Magyarország jó alapokkal rendelkezik az lőszergyártási kapacitások, a járműgyártás és a fegyverrendszer-integráció terén. A következő évek célja a regionális karbantartási és javítóközpontok kiépítése, ami export- és biztonsági előnyöket is hoz. Szerinte a technológiai fejlődés folyamatos alkalmazkodást követel a haderőtől és az ipartól.
Réti Kristóf szerint a NATO 5%-os javaslata nem automatikusan jelent ipari felfutást. A lényeg, hogy a pénzt hogyan használják fel a tagállamok. Az EU most először próbál amerikai mintára működni: megrendelésekkel próbálja fejleszteni a hadiiparát, nem támogatásos modellel. Szerinte azokon a területeken, ahol Európának nincs képessége (pl. nagy hatótávolságú rakéták, nagy drónplatformok), szükség lesz transzatlanti együttműködésre. Ahol viszont rendelkezésre állnak kompetenciák, ott az EU-nak kötelessége saját ipart építeni. Az exportképes technológia mindig több, mint a hazai igény kielégítése, mert ez egyben hosszú távú gazdasági stratégia is.
Ha van megrendelés, a hazai cégek képesek fejleszteni, gyártani és exportálni – mutatott rá Szathmári Géza, aki szerint a hadiipar legnagyobb kihívása továbbra is a biztos, tervezhető rendelésállomány. Úgy látja, hogy a hazai ipart nem a technológia, hanem a piac mérete korlátozza. Ezért kulcs, hogy a magyar haderő rendszeresen vásároljon hazai rendszereket. Az európai óriások nem fogják „felkarolni” a magyar cégeket, ezt a szerepet a magyar államnak kell betöltenie. Megerősítette, hogy a magyar technológia bizonyított, most az iparági stabilitást kell megteremteni.
Will Thibeau úgy vélte, az Egyesült Államok új korszaka a gyors, háborús tempóhoz igazodó fejlesztésekről szól. Az amerikai haditengerészet és légierő még mindig túl lassan reagál a drónforradalomra, de a trend megfordult. Felhívta a figyelmet a „költségparadoxonra”: fenntarthatatlan, hogy több százezer dolláros eszközökkel lőnek le néhány ezer dolláros drónokat, mint ami Lengyelországban történt pár hónappal ezelőtt. Magyarország számára különösen nagy lehetőséget lát a drónellenes rendszerekben és autonóm technológiákban, amelyekből az Egyesült Államok is importálna. Hozzátette, hogy az amerikai stratégiai gondolkodás most nem orosz-, hanem Kína-központú. Így a szövetségi kapcsolatok új hangsúlyt kapnak.
A konferenciát Gondi Mátyás, az Oeconomus alelnöke zárta. Beszédében hangsúlyozta, hogy az alapítvány a jövőben is kiemelt szerepet szán a hasonló szakmai rendezvényeknek, mivel a mostani és korábbi események egyaránt értékes gondolatokat, ötleteket és fontos szakmai felvetéseket hoztak felszínre.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
