Változnak az idők, és vele együtt az orosz-ukrán háború katonai jellege is módosul. Mivel a szárazföldön egyik fél sem tud számára elfogadható sikereket elérni, – az oroszok a tervezettnél jóval lassabban haladnak, az ukránok pedig nem mindig képesek tartósan megállítani az orosz hadsereget – a súlypont áthelyeződött. A kudarcok és a meg nem valósult tervek következtében mindkét fél egyre inkább a mélységi, vagyis a hátország elleni támadásokra koncentrál. Elsősorban drónokkal.
Helyzetfelismerés
Az orosz-ukrán háború új szakaszában a hátország elleni károkozás már nem kizárólag orosz képesség. Bár a támadások volumene orosz részről továbbra is sokkal jelentősebb, az ukrán mélységi csapásmérő kapacitás növekedése mára megkérdőjelezhetetlen. Ezt támasztja alá Szergej Sojgu, az orosz Biztonsági Tanács titkárának nyilatkozata is:
„Oroszországban már nincs olyan régió, amely elérhetetlennek tekintené magát az ukrán fegyverek számára. […] Így például nemrég még az Urál elérhetetlen volt az Ukrajna területéről indított légitámadások számára, ma viszont már közvetlen veszélyzónában van.”
A háború kezdeti szakasza nem ilyen volt, de most már a mélységi csapásokon van a hangsúly. Az orosz hadsereg 2022 óta tömegesen alkalmaz rakétákat, a nagy hatótávolságú drónok használata pedig inkább 2023-tól vált hangsúlyossá. Ukrajna esetében ez a képesség 2024 nyara óta erősödött fel látványosan. A tendencia egyértelmű: a drónok alkalmazása tovább fog nőni, egyszerűen azért, mert költséghatékonyabb, rugalmasabb és sokkal sikeresebb eszközről van szó.
Ukrán deep strike
A jelenlegi helyzetben a legfontosabb mutató az indított drónok száma, amely 2026 márciusára mindkét oldalon csúcsokat döntött. Az adatok elemzésekor egy sajátos információs kettősség figyelhető meg: az ukrán drónindításokról és azok hatékonyságáról főként az orosz forrásokból (a lelövési adatokon keresztül) értesülünk, míg az oroszok által indított drónokról az ukrán fél szolgáltat adatokat.
Az Orosz Védelmi Minisztérium által közölt, Oroszország területén lelőtt drónok száma 2026 márciusában rekordközeli, 7324 darab volt, ami napi átlagban 236 drónt jelent.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/28626773/
Ez önmagában nem ad teljes képet, hiszen a lelövések mellett mindig vannak a becsapódások is, így a ténylegesen indított mennyiség ennél magasabb. Az sem zárható ki, hogy bizonyos becsapódott drónokat is lelőttként könyvelnek el. Ugyanakkor a trend és mennyiség egyértelmű és ezt az orosz hivatalos kommunikáció sem cáfolja.
Az orosz fél egy másik érdekes adatot is közöl: az úgynevezett repülőgép-típusú lelőtt drónok számát, amely valójában a deep strike (mélységi/stratégiai csapás, 150 km feletti) és middle strike (30/40-150 km) kategóriájú támadó drónokat jelenti. Itt már egyértelmű rekord látható: 2026 márciusában 11 580 ilyen drónt lőttek le (ebben benne van a már említett 7324 darab is), ami napi 373 lelőtt drónt jelent. És ez csak a lelőtt mennyiség, az indítások száma ennél magasabb.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/28626880/
Orosz deep strike
Az orosz hadsereg által indított middle strike drónok pontos száma nem ismert, viszont létezik egy összesített adat az ukrán fél részéről a lelőtt orosz ún. operatív-taktikai drónokról. Ez a statisztika vegyes kategóriákat tartalmaz: middle strike támadó drónokat, felderítő eszközöket, nagy hatótávolságú FPV-ket, valamint Gerany, Gerbera és más mélységi csapásmérő eszközöket. Emiatt az adatok közvetlenül nem összehasonlíthatók az orosz statisztikákkal, de jól mutatják, hogy az oroszok minden közép- és nagy hatótávolságú kategóriában növelik a drónhasználatot.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/28632208/
Az Ukrán Légierő által közölt, Oroszország által indított nagy hatótávolságú drónok száma 2026 márciusában szintén rekordot döntött: 6462 darab, ami napi átlagban 208 drónt jelent. Fontos megjegyezni, hogy az orosz dróntámadások jellemzően este és hajnal között zajlanak, és az Ukrán Légierő elsősorban ezeket dokumentálja. A nappali támadások nem mindig jelennek meg a statisztikákban (még ha ezek száma alacsony is), ezért a valós szám inkább a 7000 darabhoz lehet közelebb. A trend itt is egyértelmű.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/28626966/
Ukrán mélységi csapásmérő eszközök
Az ukrán hadsereg által alkalmazott drónpark diverzifikált, elsősorban azért, mert sok gyártó sokféle dróntípust gyárt. Ennek vannak hátrányai és előnyei is, de néhány típus egyértelműen dominál:
- FP-1 – a Fire Point fejlesztése. 2025 novemberi adatok alapján az ukrán mélységi csapások 51%-át ez a dróntípus adta, és azóta valószínűleg csak nőtt a bevetése. 1600 kilométeres a hatótávolsága és max 120 kilogrammos robbanófeje.
- Ljutij – az Ukroboronprom eszköze, a mélységi csapások 20%-át adja. 2000 kilométeres hatótávolsága miatt elsősorban stratégiai célpontok ellen használják (olajfinomítók, kikötők).
- Szicseny, Morok, Bársz – aktívan használt típusok, de kisebb hatótávolságuk miatt korlátozottabb alkalmazhatósággal.
Orosz mélységi csapásmérő eszközök
Az orosz oldalon a dróngyártás jóval centralizáltabb, ami egy standardizáltabb rendszert eredményez. Nem sokféle eszközre építenek, hanem néhány bevált típus tömeges alkalmazására, amelyeket kisebb számban speciális feladatokra szánt rendszerek egészítenek ki.
A rendszer gerincét a Shahed-136 / Gerany-2 és annak továbbfejlesztett változatai (Gerany-3, Gerany-5) adják. Ezek az eszközök adják az orosz dróntámadások mintegy kétharmadát: 2026 márciusában közel 4000 darabot vetettek be belőlük. A típus jelentősége nemcsak a hatótávjában (kb. 1350-1500 km) rejlik, hanem abban is, hogy az iráni eredetű technológiát sikeresen lokalizálták és ipari méretű gyártásba vitték Jelabugában (Alabuga). Ez teszi lehetővé a folyamatos és egyre nagyobb volumenű alkalmazást.
Az ábra itt letölthető: https://public.flourish.studio/visualisation/28627000/
A Gerany mellett aktívan még két drónt használnak. Az egyik a Gerbera, amely eredetileg egyszerű, olcsó csalidrónként jelent meg, amelynek elsődleges feladata a légvédelem túlterhelése volt. Az újabb változatok azonban már nemcsak „zajkeltők”, hanem korlátozott csapásmérő képességgel is rendelkeznek (max 5 kg harci rész). A Gerberát is Jelabugában gyártják.
Az Italmasz ezzel szemben egy rövidebb hatótávolságú, de taktikai szempontból hasznos eszköz. A ZALA Group fejlesztéseként egyfajta „kompakt Shahedként” működik: alacsony repülési profilja miatt nehezebben észlelhető. Elsősorban regionális célpontok ellen vetik be például Szumi vagy Harkiv térségében, de mivel a hatótávolsága 200 km, így Kijevet is eléri, ezzel az utóbbi hónapokban egyre aktívabban vetik be az oroszok.
A háború egyértelműen abba az irányba halad, hogy a stratégiai áttörés lehetősége ott jelenik meg, ahol az ellenfél a legsebezhetőbb, vagyis a gazdaságban. Ehhez azonban a hátországot kell gyengíteni. Az ukrán vezérkar részéről Olekszandr Szirszkij ezt nyíltan is elismeri mint stratégiai irányt. Az orosz fél ezt kevésbé kommunikálja, de a gyakorlat alapján ugyanebbe az irányba halad. Így egyre több jel mutatkozik arra, hogy a stratégiai áttörés ha lesz is valahol, akkor inkább a hátországban.
Olekszij Anton jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karának politológia mesterszakos hallgatója. Korábban a Magyar Külügyi Intézetnél dolgozott gyakornokként, ahol a posztszovjet térség politikai helyzetével foglalkozott.
Szakterülete a nemzetközi kapcsolatok és diplomácia, különösen a posztszovjet államok politikai és gazdasági fejlődése.
